Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-17 / 75. szám, szombat

Könyvszerető fiatalok a Vág-Duna partján JÖKORA ADAG büszkeség duzzaszt­ja a kolárovől lakosok keblét. Hogy­isne, mikor az ő falujuk tartja nyil­ván a legtöbb lakost ebben az or­szágban. S ahogy ők mondják — annyi „külvárosi" településsel sem rendelkezik még egy falu mint ez a Vág-Duna menti nagyközség. Olyan nagy, hogy amolyan közepes falu tíz is kitelne belőle Utcája annyi van, hogy egy félszázezres városnak se sokkal több. Területe pedig még na­gyobb, mert a mammutfalu úgy isten­igazában elterpeszkedett a Vág-Duna partján. Évtizedekkel ezelőtt Sellyei József, a falusi élet nagy ismerője így jelle­mezte a nagyközség népét: Gútai nemzet. Hogy mi volt bennük a nem­zet? Talán a sokaságuk? Vagy az az egység, amellyel elhatárolta a falu fiatalsága a szép gútai lányokra sze­met vető „vidékiek" belolakodását? Vagy talán az a dac, Ingerült ellen­állás a hatóságokkal szemben, amely néhány, a kapitalizmust kiszolgáló csendőr életébe került? Tény, hogy ha a faluban nagyobb összejövetelt, mulatságot rendeztek, elég gondja akadt a hatóságoknak. A környék karhatalmának nagyobb részét itt kellett összpontosítani, hogy úgy-ahogy fenntarthassák a rendet. Mert a szilajabb természetűek zsebé­ből gyakran előkerült a bicska. A vért, többször emberéletet is köve­telő parázs összetűzések okát szíve­sen keresték a kultúrálatlanságban, az italban, a szerelmi ellentétekben. Ám a valóságban mélyebb gyökerei voltak ennek a forrongásnak. Társa­dalmi gyökerei. Legtöbbször a szegény és a gazdag legény áthidalhatatlan ellentéte rejlett a szerelmi összetűzé­sek mögött. S ha valaki vad virtusko­dásukkal akarja megmagyarázni for­rongásukat, akkor hadd tegyük hoz­zá: ebben a faluban 1919 ben a szov­jethatalom és a Magyar Tanácsköz­társaság példájára szervezték a falu életét. Akkor kapta a falu Vörös Gu­ta nevet. És ez bizonyíték. SOKSZOR MEGFORDULTAM már eb­ben a megközelítőleg 11000 lakosú községben. Mindig újabb érdekessé­gekkel lep meg az ország legnagyobb szövetkezetének gazdasági erősödése, fejlődése Legutóbb azonban a kultu­rális élet alakulásáról Igyekeztem adatokat szerezni Fűri Ernő elvtárs, a nemzeti bizottság titkára szívesen nyújtott felvilágosítást, már csak az­ért is, mert az utóbbi Időben a köz­ség krónikája gyakran került a kezé­be. Persze, bennünket inkább a jelen érdekelt, erről kérdeztük. Fűrl elv­társ arról Ismert, hogy akár két órán keresztül Is beszél egyfolytában s olyan ízesen, hogy élvezet hallgat­ni. Mi ls figyelemmel kísértük min­den szavát de Ide csak azt a részét jegyzem le hosszú és tartalmas beszé­dének, amely a kulturális élet fej­lődésére vonatkozik. — Sajnos, még nincs olyan kultúr­házunk, amelybe a község minden lakója beférne. De lesz, mert kell, s mert akarjuk .. Kultúrkedvelő a mi népünk, csak hát nem megy minden egyszerre ... Hogy milyen nagy a vál­tozás a kultúra terén? — elmosolyo­dik — Elmondok egy esetet, abból talán világos lesz a lényeg. Egyik al­kalommal a mulatság vége felé úgy viselkedett egy nem helybpli társaság, hogy a mieink tekintete csak úgy pa­rázslott. No, gondoltam, ebből csete­paté Is lehet. De nem lett. Elintéző­dött az egész, rendőr bicska meg pofonok nélkül. Mert nem ls volt a fiúk között igazi ellenségeskedés, csak éppen a „vidéKiek" duhajkodá­sától féltették a már'kialakult jobb szokást Hát így volt. Aki nem saját szemével látja, el sem hinné, hogy mennyit fejlődik a nép* Művelődik, csiszolódik így ls van ez rendjén. Ami azt illeti, messzemenő követ­keztetésre ugyan nem ad okot ez az egy eset, de vitathatatlanul bizonyít valamit. Azt, hogy az ún. gútai vad­ságot a körülmények szülték. Kolárovo fejlődik, kulturálódik — ezt jó volt elkönyvelni, de kerestük a további bizonyítékokat. Benyitottunk a könyvtárba. — A kora délutáni órákban rend­szerint kevesen vannak — mentege­tőzött SZaldky Margit könyvtáros, amikor a látogatottság s a könyvfor­galom iránt érdeklődtünk. — Egyéb­ként nem panaszkodhatom, mert ta­valy közel öt és félszáz fiatal állandó olvasónak számított. Látják, most ls csak fiatalokat találnak. Ez jó is, meg egy kicsit sajnos is. Jó lenne az idősebbekkel ls jobban megszerettet­ni a könyvet. Az egyik sarokban lányok böngész­ték a vékonyabb és vaskosabb köny­veket. — Nekem ez a rész tetszett a leg­jobban a Csendes Donból — magya­rázta egy csinos barna szőke társai­nak és eredménnyel, mert Gizike ma­gával vitte azt is. — Szeret olvasni? — kérdeztük az egyik lánytól S mivel nem válaszolt azonnal, a könyvtáros szólt közbe. — Hogy szeret-e? Az nem ls kifeje­zés. ű itt a könyvmoly. — Azért az aztán mégis túlzás — há­rította el a véleményt szerényen az egyébként ls szerény Szabó Anna, majd pirulva így folytatta: — Olvas­ni valóban nagyon szeretek. Nem akarok nagy szavakat mondani, de a könyv az egész világgal összeköt, jobb szórakozást el sem tudok kép­zelni. — Egyelőre — szólt bele az egyik kotnyeles. Nevettek. A könyvtárossal folytattuk a társal­gást. Elmondta hogy több mint tíz­ezer kölcsönzés volt tavaly, s az Idei év még jobbnak ígérkezik Különösen akkor, ha újabb könyveket is kapnak. Zsibrita Máriával, a művelődési ott­hon fiatal és szimpatikus vezetőjével is a könyvtárban találkoztunk, ö Is állandó olvasó. Hogy miért? — Mire jutna az ember olvasás nélkül Főképp a mi szakmánkban. ÖSSZEGEZVE: könyv- és kultúra­szerető fiatalok élnek ebben a Vág­Duna parti nagyközségben.- Ha még nem ls állnak a városi kultúra szín­vonalán, a 30 év előtti színvonaltól már messzire jutottak. Hosszú út áll ugyan előttük, a tapasztalt igyekezet azonban arra enged következtetni, hogy Kolárovo nemcsak nagyságáról, hanem jó szövetkezetével együtt vi­rágzó kulturális életéről is híres lesz. Biztosíték erre a könyvek iránti s a tudás utáni vágy. HARASZTI GYULA A zenei nevelés a kelet­szlovákiai kerületben A kelet-szlovákiai kerületben az is­kolarendszer általános fejlődése kere­tében az utóbbi években örvendetesen fejlődött a zenei nevelés is. Míg a múltban a kerületben csak hat olyan iskola volt ahol zenét tanítottak, ma a kelet-szlovákiai kerületben 22 népi művészeti iskola működik zenei tago­zattal, s ezeket 8347 tanuló látogatja. Csupán a košicei népi Művészeti is­kola zenei tagozatának 1352 tanulója van. Időszerű nyelvi kérdések A Csehszlovákiai Sport március 6-i számában jó néhány nyelvi hibát találunk. Az Oj Ifjúsághoz hasonlóan, itt is elsősorban nem magyartalan­ságok, hanem a stílus világossága és szabatossága elleni vétségek for­dulnak elő, amiket gyakran helytelen kifejezések okoznak. Nézzünk egy­néhányat. A lap szerint Dlvin „sérülten, egy és a VVK nem pótolhatja a KK-t, sem lábbal harcolta ki az ezüstérmet". Ta- a KGYK-t. Magyarul: a Bajnokcsapa­lán sérült lábbal vagy lábsérülése el- tok Európa Kupája és a Vásár-Vá­lenére is megszerezte az ezüstérmet, rosok Kupája nem pótolhatja sem a — Rosszul használják sportlapunkban Középeurópal Kupát, sem a Kupa­a szerez ige befejezett alakját. Az győztesek Kupájának küzdelmeit, előbbi mondatban helyes a megszerez Igaz, hogy mind a „rövidítésnyelv"-, ige, gólt azonban nem lehet meg- mind magyar fordítása furcsán hang­szerezni, csak szerezni, ha nem lőni. zik, de az utóbbi jobb, mert érthetőbb. Gólszerző és góllövö egyaránt helyes A nyelvművelés álláspontja az, hogy szó, „gólmegszerző" azonban nem. lehetőleg kerüljük a szokatlan és új­(„A mérkőzés sorsát eldöntő egyetlen szerű betűszavakat és rövidítéseket, gólt a 84. percben Pucher szerezte úgyis éppen elég sok honosodott meg," egy másik mérkőzésen pedig meg már belőlük. — A sportlapunk­FarmaCka volt „á gólmegszerző".] ból Idézett mondat nagyobb hibája a Hasonló pongyolaság l található a blróküldés megejtése. Sorsolást lehet labdarúgó bajnokság tavaszi nyitá- megejteni, bíróküldést aligha. A nyáról szőlő tudósításban. A cikkíró mondat helyesen és zavarmentesen: olyan tulajdonsággal ruházta fel a közben kisorolták a Bajnokcsapatok Dynamo Žilina együttesét, hogy az Európa Kupájának következő találko­„a bajnoki táblázatban... előkelő he- zóit és kijelölték a játékvezetőket, lyezést harcolhat ki." A mondat töb- Senki sem lepődhet meg, ha azť bet mond a kelleténél, hiszen az elő- olvassa, hogy Molnár 2 sz. mezben kelő helyezéi elég lett volna. Labda- futott ki a pályára. (Értsd: jobbhát­rúgó csapat helyezéséről mindenki véd). Az is megszokott dolog, hogy tudja, hogy a táblázaton elfoglalt he- Svédország úszója az egyes (1.) pá­lyéről van szó, fölösleges tehát ki- lyán rajtol. De hogy Svédország az tenni a táblázatot; táblázatban vi- egyes számú európai úszó-nagyhata­szont nincs helyezés. lom, az már meghökkentő. Elsőszámú Sportnyelv! hiba a Tatabánya egy- esélyes, az Igen, és a kifejezést azért pontos vesztesége ís. A döntetlen ís írjuk egybe, mert nem számot, ha­eredményt ugyanis pontveszteségnek nem rangot jelent. mondjuk, az egy nélkül. Így viszont Hivatalosan sportlapban rendszerint lehet: a Tatabánya Salgótarjánban humoros cikkkben szerepelnek olyan hagyta az egyik pontot (vagy hagyott f zava k. kifejezések és mondatok, ame­egy pontot). Azt csak mellékesen je- r e® y h' ? n a° B™ , n a/ Y t s zÍ m b° n „„ u ,-,. .. ' találunk a Csehszlovákiai Sport hasáb­gyezzük meg hogy az Újpesti Dózsa , al n. PéldáuI : márl s ^ a. mérMz 6. válogatott fedezete nem Sólymosi, ha- Sen kergették a bört az I. ligás csa­nem Solymosl. patalnk". (Ez a mondat egyébként is Többször előfordul a lapban az rossz, csúnya, főleg az nélkül és a liga óriási műlesiklás kifejezés. Tudomá- egyszeri előfordulásával lenne elfogad­sunk szerint óriás-műlesiklás a helyes. hat ö)- Tovább: „a negyedik percben zör­A soft-ütőt a magyar sportnyelv ál- Í!?®L c" pat háIf ii a"; "W talában szivacs- vagy szVL ütő- J— TS^'W^ÍE? nek mondja. kezdte. . vérpár sikerét stb. stb. Ilyen sport­Humoros-zavarosan hat a következő Jassznyelvl tobzódás eredménye aztán mondat: „Közben kisorolták a B E K az asztalitenisz-ütő szegre akasztása. Ta­elkövetkező találkozóit, megejtették lá n kilyukadt az ütő, hogy szögre lehet a bíróküldést... és előrehozták a akasztani, vagy a cikkíró tévesztette döntő időpontját." - Nem szeren- öf ze a ' abd a, r?S?, cipőjével? (Szögre esés a betűszavak evártása P 7 akasztotta a „bőrt", azaz abbahagyta a ebes a oetuszavaK gyartasa, s ez nem- rendszeres futballozást" 1 Talán az utób­csak a Csehszlovákiai Sport kedvelt bi történhetett gyakorlata, hanem más magyar lapok A sportnyelv más stílussal való ke­stílusa is. Lassan annyi rövidítést és verésére azonban az alábbi mondat betűszót kell fejben tartanunk, hogy teszi fel a koronát: „A nők szabadon szótárt kell vezetnünk róluk. Ezek választott gyakorlatai elbűvölték a az újkeletű nyelvi jelenségek nem Les Vernets stadion háromezer főnyi szépek, sokszor értelemzavarók, ha nézőseregét. Ehhez hozzájárul a szí­a papírtakarékosság miatt hasznosak nes kosztümök kavalkádja Is és per­is. Elrettentésül egy mondatot (nem sze nem utolsó sorban, a versenyző a Csehszlovákiai Sportból): A BEK fiatal lányok bája". Bájosť —ki— PISTI első osztályba jár. Azt, hogy naponta korábban kell kelnie és amiatt nem néz­heti a televíziót, legfeljebb es­te 8 óráig, valahogy msgszok ta. Abba is beletörődött, hogy nem játszhatta át gondtalanul dz egész napol, hiszen a felét Iskolában kell töltenie. Csak egy dolog van, amibe Pisti so­káig nem tudott belenyugodni és ez: a leckeírás Hát nem eleget irkálnak ők egész dél­előtt az iskolában? Mi értelme annak, hogy még otthonra Is a nyakukba sóznak egy csomó írnivalót?! így morfondírozott magiban Pisti barátunk és — mer! a kötelességtudásával so­sem volt semmi baj — mind járt ebéd után nekiült az írás­nak. De, hogy köztünk marad­jon a szó, már a legelső perc­ben az járt a fejében, hogy mi­előbb lefirkantja, aztán usgyi, gyerünk játszani! Pisti kapkodva lefirkálta a betűket, aztán végignézett mü­vén, és elkeseredett a szájíza Na, ez bizony nem a legszeb­ben sikerült! Nem sokat sajnál­kozott azonban felette és elin­dult játszani. Da valahogy az ilyen írásos napokon a játék nem esett |ól. Kedvetlenül ad­ta a tippeket, vagy követte paj­tásai utasítását az űjabbnál üjabb játékokra. Folyton ott lebegett szeme előtt a macska karmolással telekapart füzetol­dal. Aztán mire beesteledett, és édesanyja hívó szavára véget vetett a napnak, nagy elhatáro­zás született meg benne: kité­pi a lapot és újra írja. de va­lami gyönyörűségcsen! Sokszor előfordult ez, és bi­zony mire Pisti barátunk bead­ta a betelt füzeteket, szinte fe­le hiányzott a lapoknak. A ta­nító elvtárs látta ezt, de nem szólt semmit. Gondolta, majd észbe kap a kisdiák és rájön arra, hogy. .. És Pisti rá is jött. .. Egy napon talán minden ed­diginél csúnyábban firkálta le a leckét, aztán futott játszani. De a lelkiismeret még estele­dés előtt visszakényszerltette a lakásba. Elővette a f&zetet az­zal az elhatározással, hogy ki­tépi a lapot és újra írja az egé­szet. Igen ám, de amikor kinyi­totta az irkát, megdöbbenve látta, hogy a középső lapnak a legutolsó oldalára írta a lec­két. Ez pedig azt jelenti, hogy vagy benne hagyja a macska­kaparást, vagy leírja újból mindazt, ami a kettős lap első három oldalán van. Minél to­vább nézegette az elkapkodott betűket, annál inkább megerő­södött benne aZ az elhatározás, hogy nem hagyhatja benn a fü­zetben. Nekifohászkodott hát és a kitépett lapról másolni kezd­te az előzó napi leckéket. Mire elkészült, öreg este lett. Több­ször kellett kifáradt csuklóját pihentetnie, mert egy napi lec­ke csak-csak, de négy-öt napit megírni egy szuszra, az már igazán nem gyerekjáték! Mint mondottam, hosszú Ide­ig tartott a másolás, de éppen kellett is annyi idő ahhoz, hogy Pisti barátunk nagy felfedezés­re jusson. Rádöbbent, hogy mennyi igazság van némely köz­mondásban, például abban: hogy lassan járj, tovább érsz, vagy a rest kétszer fárad! Igen, most az egyszer alaposan ráfizetett a kapkodásra! De utoljára! Attól a naptól kezdve Pisti füzetét megnézheti akárki: nem is írva, de rajzolva van abban minden betű! A lapokat pedig — akárki utánaszámolhatja. A ló a réten legelészett, a ** szúnyog meg a közeli mo­csárban egy bokor ágán üldögélt. A ló csipegette a füvet és las­san a bokorig ért. A szúnyog ki­feszítette a mellét és rágyújtott a szúnyognótára. A ló azonban rá se hederített, még csak a fü­le hegyét se mozdította meg. Megsértődött a szúnyog. — Hát te engem nem látsz, komám? — Most már látlak — felelte a 16. A szúnyog minden oldalról jól végigmérte a lovat: szemügyre vette sörényét, széles hátát, erős patáfát és csodálkozva zümmögte: — Hát te csak jól megnőttél, koma. Ha jól látom még nálam ts nagyobb vagy. — Igazad van, egy cseppet na­gyobb vagyok — hagyta rá a lő. — Akkor te erős ts lehetsz, ugye? A ló és a szúnyog [Bszt mese) — Vonom az ekét, jó nehéz, de nem panaszkodom. — Te a légytől se félsz? — Hogy félnék? Csak legyintek egyet a farkammal, s már Itt sincsenek. — Biztosan a bögöly sem terít le. — Hát a bögöllyel már több a bajom, azok végtelenül szemtele­nek. A szúnyog újra ktdüllesztette a mellét, szétvetette lábát akár va­lami nagyúr és ringatta magát. — Ugyan komám, mik azok a bögölyök a szúnyogokhoz képest. Ogy látszik, nem igen Ismered a fajtánkat. Hiába vagy nagy és erős, mi eqy-kettőre legyőzünk téged. A ló ránézett a szúnyogra, megcsóválta a farkát és így szólt: — Ne haragudj, szúnyogocska, de valahányan vagytok, nem győz­tök le engem. — Leterítünk — sipította a szú­nyog, hogy majd beleszakadt. — Dehogy ts győztök — felelte szelíden a ló. Sokáig vitatkozott a szúnyog, végül ts így szólt a 16: — Ne csépeljük hiába a szót. Mérjük össze erőnket, hívd a se­regedet. — Keljünk hát viadalra — egyezett bele a szúnyog. Magas­ra röppent és rázendített a szú­nyogok harci riadójára. Mindenfelől szúnyogok jöttek: a nyárjallgetbBt, a fenyőerdőből, a rétről, a mocsárból, a halas­MINDENNEK MEGVAN A MAGA IDEJE v. G0LJ4VKIN A leckére fittyet hányva, fu­tottam a játszótérre a többiek után. Szaladok, szaladok és egy­szer csak belebotlom a tanítóba. Megszólít: — Hová futsz? Kergeted a sze­let? — Igenis ... azaz, hogy ... a játszótérre futok. Mellette lépkedett és várom, mikor fogja megkérdezni, elké­szítettem-e a felad ltomat. A fele­leten törtem a felem. Mit is mondjak neki? De nfim tudtam semmi okosat kigondolni. — Szép idő van — szól a tanítő. — Bizony, nagyon szép — vá­laszoltam és reszketve vártam, hogy a lecke után érdeklődjék. De neki esze ágában sem volt ez. — Valahogy vörös az orrod — viccelődött. — Mindig piros az orrom, ilyennek nőtt. — Ne mondd! És te Ilyen orral nyugodtan tudsz élni? Megijedtem: — Mit csináljak vele? — Add el és vegyél újat. — Ne tessék velem viccelni! A tanító újra elnevette magát, én meg csak vártam, mikor ér­deklődik a lecke felől. De nem kérdezett semmit, tel­jesen megfeledkezett róla. Másnap kiszólított engem: — Mutassad csak a leckét, ba­rátom . .. —•Hm, mégsem feledkezett el. Szűcs Béla fordítása. AA/WWS/WVWWWWVWVA tóból és az Ingoványból. A rét felett beborították az eget akár egy sötét felhő. A szúnyogok felzúgtak, ellepték a kedves lovacskát és beledöfték hegyes fulánkjatkat. Á lovacska erre lefeküdt a föld­re és forgolódni kezdett a fűben. Addtg forgolódott, míg az egész szúnyogsereget el nem tiporta. Csak egyetlen szúnyog maradt életben, kiegyensítette sérült szárnyát és a vitatkozó szúnyog­hoz repült jelentésre: A harc így és így folyt le. Az ellenséget a földre terítettük. Ha legalább négy katonánk életben marad, akik megfognák a lábát, le is nyúztuk volna a bőrét, hogy teljes legyen a diadal. — Nagyszerű? Kitűnőt — re­pült a szúnyog az erdőbe elhen­cegni a bogárvilágnak: — Nézzé­tek micsoda hősök vagyunk. Le­terítettük a lovat ts. Nincs a vi­lágon erősebb lény a szúnyognál, SYBRMEK0H1AG Rényl Magda: TÉLUTÓ fliróka-maróka, cirógat a nap sugárujjak becézik a domboldalakat. Ciróka-maróka, melegít a fény, kilyukad a hóbekecs a hegyek tetején. Kipi-kop, )ég reped sugár integet folyók hátán megoldja a jégbilincseket. fi iróka-maróka, '••'simagat a nap, hóvirágok nyújtózkodnak, hócsermely fakad. Olvad a dércukor, rügy duzzad a fán, jégtulipán hervadozik házunk ablakán. Ihajja — csuhajja muzsikál a szél jókedvében dudorászik nádhúron zenél. C iróka-maróka, aranylik a nap, földágyában fü neszel kiskertünk alatt. Erdőkön, mezőkön télutó szalad, ébreszti a bólogató fűzfaágakat. Rigó szól: Tillló, jégcsap pityereg, bárányfelhő paripákon jő a kikelet. fel ( TÖRPafEJtP k a n a k v é h t * e k •tí - m­ta 1. Ha a megjelölt kockából sakk-lóugrás szerint érintitek az összes betűket, egy Időszerű Jelszót kaptok megfejtésül. (Beküldte: Slmoncsik István, Nltrany). i 2 3 4 I 6 t ! i M 2. Ha helyesen megfejtitek a rejtvényt, a vastagabb, függőleges sorban egy világhírű cseh pedagó­gus és gondolkodó nevét kapjá­tok. Vízszintes sorok: 1. Németor­szági folyó. 2. Hon. 3. Mezőgaz­dasági szerszám. 4. Eltulajdonít. 5. Gyümölcs. 6. Le ellentéte. 7. Szlovák Igenlés. 8. Napszak. 9. Régi űrmérték. 10. Évszak. (Beküldte: Kecskeméty Ottő, Velký Cetln). MÜLTHETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Kenya. 2. így lehet a fe­hér mezőt hat egyenlő nagyságú és alakú részre osz­tani. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: 1. Dömötör István, Horné Sa­liby, 2. Stano Klári, Tellnce, 3. Lajos István, Mofia, 4. Sunik Már­ta, Želiezovce, 5. Kovács Mária, Dun. Streda. Megfejtéselteket lehetőleg pos­tai levelezőlapon az alábbi címre küldjétek: Üj Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. üi szo. a s Í9B2, Mxdm m

Next

/
Thumbnails
Contents