Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-03 / 33. szám, szombat

A SZLOVÁK ZENE HARCI OSZTAGAÍ VOLTAK A KÖZELMÚLTBAN ünnepelte a Szlovák Tanítók Énekkara megalakí­tásának 40. évfordulóját. Ez az idő­szak tulajdonképpen egybeesik az új, szlovák zene fejlődésének és gvőzel-' mének történetével ts. Éppen 'ezért érdemes visszatekintenünk erre a negyven évre, sokat meríthetünk, ta­nulhatunk e harccal teli négy évti­zed tapasztalataiból. Bár a prágai és a morva tanítók világhírű énekkarának mintájára ala­kult az együttes, mégis szinte a sem­miből nőtt ki, hiszen abban az időben sem szlovák énnekari mű, sem szlo­vák zenei élét nem volt. És a szlo­vák tanítók legjobbjai e nehézségek ellenére is vállalták a munkát. Miloš Ruppeldt, az énekkar alapító karna­gya lelkesen végezte a kezdő ének­karok ezerarcú munkáját. Szervezett, agitált, hangszerelt, levelezett, kom­ponált, sőt még énekkari művek ki­adásával is foglalkozott. Mindnyájan emberfeletti munkát végeztek, mert tudták, hogy a szlovák nemzeti kul­túra kibontakoztatásáról van szó. A szlovák zene teljes kifejlődésé­hez a harmincas évek előtt hiányzott a művészet mesterségbeli részének teljes elsajátítása, a zenei nyelv min­den rétegének mélyebb átitatása a nemzeti jelleg sajátságaival, valamint a szlovák nép szociális problémáinak tisztább meglátása és a zene társa­dalmi szerepének tudatosabb isme­rete. Ezeket a feladatokat később három kiváló zeneszerző vállalta magára: Eugen Suchoň, Alexander Moyzes és Ján Cikker. Eddig nem volt alkalmas a szlovák zenei élet talaja arra, hogy valódi, színtiszta, független nemzeti műzene nőjjön ki rajta. E három ze­neszerző jelentőségét a szlovák zenei kultúrában Bartók Béla és Kodály Zoltán szerepével vethetjük össze. Kodályig és Bartókig nem termett nagy nemzeti zeneművészet a magyar kulturális életben. Liszt Ferenc és Volkmann Róbert legjelentékenyebb művei nem magyaros kompozíciók. Kodály és Bartók az elsők, akik ma­gyar zene címén nem „magyaros" nyu­gat-európai zenét írnak, hanem gyö­kerével, a magyarság lelkébe fo­gódzó, etikai és esztétikai értelemben egyaránt nagyszabású és külsődleges tendencia nélkül való ' zenét, tehát: magyar muzsikát. A SZLOVÁK ZENEI életben szinte betűről betűre ugyanez az erjedési folyamat ment végbe egy évtizeddel később, de gyorsabb tempóban. A mo­dern szlovák zene három kiváló kép­viselőjét, Moyzest, Suchoňt és Cikkért tömören így jellemezhetnénk: zené­jükben a világ zenekultúrájának min­den pozitív vonása — a francia íz­lésesség, a német alaposság, az orosz dallambőség és a modern muzsika harmónia- és ritmusgazdágsága — új formában jelentkezik és saját zenei anyanyelvén szól a szlovák emberhez. A sziovák zenei kultúra számára is rendkívüli jelentőségű volt, hogy a kapitalista társadalmi rendszer utol­só két évtizedében a szlovák zene [a magyar zenéhez hasonlóan) nem ta­gadta meg és nem becsülte le' a nem­zeti hagyományokat. A válság szélén és a formalizmus támadásai közepette megtartotta fejlődésének egészséges vonalát, nem került árra a tévútra, amely a dilletantizmus és a kozmo­politizmus részéről fenyegette a szlo­vák nemzeti muzsikát. Ezért nevez­hetjük Suchoň, Moyzes és Cikker ak­kori küzdelmét a realista népi zenei kultúra megteremtéséért és további fejlődéséért folyó harcnak. Ennek a nagy jelentőségű harcnak kiváló fegyvere a Szlovák Tanítók. Énekkara volt.-Az énekkar magvető munkáját nemcsak művészi színvo­nalú szereplései jelentették, hanem az ís, hogy a hatvantagú énekkar negyven tagja tovább hintette a ma­got, szintén énekkart vezetett. És ezek az énekkarok az új szlovák zene har­ci osztagai voltak. Műsoruk majdnem teljes egészében megegyezett a leg­haladóbb szlovák zenét propagáló Szlovák Tanítók Énekkarának műso­rával. De nemcsak iskolán kívüli munkájukban kell látni ennek az énekkarnak és énekkari tagoknak magvető munkáját. Az alsó népokta­tás zeneórái jelentették a kulcsát a megfelelő zenegeneráció nevelésének. A SZLOVÁK TANÍTÓK ÉNEKKARA tagjainak sok tízezer tanulója a mai szlovákiai zeneélet aktív pártolója. Ezzel a szlovák zenei kultúra számá­ra olyan lehetőségek nyíltak, melyre bármely nagy nemzet is méltán büsz­ke lehetne. A szlovák zenei alkotá­sok ugyanis az utóbbi években nem­csak mennyiségileg, de minőségileg is igen sokat fejlődtek. A Zeneszerzők Szövetségében félévenként tartott be­mutató előadásokon olyan nagyszá­mú új mű hangzik el, amihez a fel­szabadulás előtt talán egy évtizedre is szükség lett volna. De még akkor sem kerülhetett volna rá a sor, mert a szlovák zenének nem volt meg a művelt, műfelfogó közönsége. És en­nek megteremtése nem kismértékben éppen az említett énnekar érdeme. A szlovák muzsika európai hírű si­kerei : Ján Cikker: „Jánošík", és a „Bajazid bég" című * operák, Alexan­der Moyzes művei közül „Február" című nyitánya, és a VII. szimfónia jelentették a szlovák zenekultúra leg­jelentősebb sikereit. Eugen Suchoň müvei közül az „Örvény" és a törté­nelmi témájú új szlovák opera, a „Svätopluk" ért el nagy sikert. Az említetteken kívül azonban más je­lentős_ szlovák zeneművek is szület­nek. A fiatal szlovákiai zeneszerző gárda legkiválóbbjai: Ferenczy Ottó, Simon Jurovský, Andrej Očenáš, Tibor Andrašovan, Ján Zimmer és mások, szinte nap mint nap jelentkeznek egy-egy jelentős alkotással. Ha párhuzamot vonunk a magyar és a szlovák műzene fejlődése között, rájöhetünk arra, hogy a két szomszé­dos nép zenéjének sorsa közös, és egymáshoz hasonló utat tett meg. A tanítóság szerepe a zeneiségre va­ló nevelésben és az új műzene pro­pagálásában mindkét nép életében döntő befolyású volt és marad ís. A népzene nagy térhódítása — me­lyet a népi kultúra reneszánszának is nevezhetünk — azt a nemes célt tűz­te ki, hogy a széles néprétegek ze­nei műveltségét emelje, ízlését fej­lessze, s ezáltal mindenkit eljuttasson a ma zenéjének élvezetéhez. RÖVIDEN SZÜLJÜNK ARRÖL is, miért éppen az éneklés volt az el­indítója a széles néptömegek zenei művelődésének? Kodály Zoltán szávai erre világos választ adnak : „Mélyebb, zenei műveltség mindig csak ott fej­lődött, ahol az ének volt az alapja. A hangszer, a kevesek, a kiváltsá­gosok dolga. Az emberi hang, a min­denkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak az általános, a sokakra kiterjedő ze­nekultúra termőtalaja." Az iskolai énektanítás, a tanítók zenei műveltsége tehát kulcsa a meg­felelő zenegeneráció — de ezentúl a közösségi szellemtől áthatott, a kul­túrában otthonos művelt ember ne­velésének. S iskoláinkra ezen igé­nyek maradéktalan teljesítésében — fontos feladat hárul. M. F. A CSSZBSZ prágai kiállítási termében „A Szovjetunió hétéves terve ké­pekben" címmel kiállítás nyílt. A mintegy 200 fényképfelvétel — neves szovjet fényképészek műveként — áttekintetést nyújt a növekvő jólétről, a Szovjetunióban folyó nagyarányú építkezésekföl, és a szovjet emberek munkájáról. A kiállítás már eddig is nagy érdeklődésnek örvend. IFoto: CTK — f. Dezort) Gazdag és vá ltozatos a főváros kulturális élete JÓL KEZDTÉK AZ ÉVET Már régen nem volt Prágában egy hónap alatt annyi színházi bemutató mint januárban. A Kamara Színházban előadott Mino Roli és Luciano Vin­cenzoni haladószellemű olasz írók Isten veled, Lugano című darabja az Egyesült Államokba kivándorolt Sac­co és Vanzetti olasz munkások tragi­kus sorsát viszi színpadra. A főhő­söket az amerikai igazságszolgáltatás politikai okból a gyilkosság vádjával illeti és jogtalanul halálbüntetésre ítél. A Vígszínház Jaroslav Janovský cseh író Parancsol cigarettát? című, a képmutatást kifigurázó szatíráját mutatta be. Az S. K. Neumann Színház nagy sikerrel adta elő Pavel Kohout átdolgozásában Verne Gyula 80 nap alatt a föld körül világhírű regényé­nek színpadi változatát. A Disk szín­padán a Zeneakadémia és a Konzer­vatórium hallgatói Csehszlovákiában első ízben játszották Josef Haydn A csalfaság és a szerelem című víg­operáját. Végül ís hazánk első szín­pada, a Nemzeti Színház, három be­mutató tartott. A balettegyüttes a Smetana Színház színpadán Prokof­jev híres balettjét a Romeo és Júliát adta elő, a prózai együttes a Nem­zeti Színházban Peter Karvaš Antigo­né és a többiek című darabját ját­szotta, a Tyl Színház színpadán pedig Božena Nčmcová halálának 100. év­fordulója alkalmából A harcoló Bo­žena Némcová címmel az írónő éle­tét és műveit megelevenítő drámai összeállítás került színre. A zenei élet is igen gazdag és vál­tozatos volt az új esztendő első hó­napjában. A hazai zenészek mellett a külföldi művészek egész sora lépett fel a hangversenytermek dobogóin. Nagy sikerrel mutatkozott be a prá­gai közönségnek Maurice Gendron kiváló francia csellista, Dngár Imre, a világhírű világtalan magyar zongo- , raművész, William Pearson fiatefl né­ger basszbaritonista, Adam Harasie­wicz lengyel zongoraművész, Yaeko Yamane japán zongoraművész, Gus­táv Sehmahl német hegedűművész. Carlo Zecchi olaSz, Lehel György ma­gyar és Hiroyuki Iwaki japán kar­mesterek zenekari estjei az évad ki­emelkedő zenei eseményei közé tar­toznak. Nem véletlen, hogy Prágát a kiállí­tások városának nevezik. Csak január­ban öt igen érdekes és szép kiSMítás nyílt. Művészi körökben nagyra ér­tékelik Paul Camenisch svájci festő­művész képkiállítását. Komoly sikere van A francia technika, A szovjet hétéves terv fényképekben, A román könyv kiállításoknak. Sokan? megnéz­ték a csehszlovák fotoriporterek or­szágos kiállítását. Kis Éva •m • "v w? n ft UM 17 1 'iriiŕ '•r • ^S'tvií­wYEt r MEi í \ V. 11 /•^J'fjT' • Rényi Magda : HÓESÉS R Gauberová A TENGERESZ Jfoifrh JAJ, mekkora> zsivaj támadt [ a fiókbani Lenuta sárga fé­i sűje úgy sírt egy sarokban, \hogy majd megszakadt a »szíve. . — Jaj, a fogaim! A fogaim! Körülötte ott sürgölődtek i mind a kislány fiókjának la­| kói. Egy kefe, egy olló, egy 1 tű, egy kék foltocska és egy i karika cérna. — Mi lesz velem, Jaj, mi 1 lesz velem! — Óbégatott a i fésű. A nagy bäbánattól a fésű 1 mintha sárgább lett volna, mint máskor. Barátai nem | tudták, mit tehetnének, ho­[ gyan segítsenek rajta. — Tán lót tenne neki, ha | megsimogatnák... — mond­ta a kefe. — Ne, a világért se! — til­takozott nyomban a fesű. Inkább a hátamra venném és gurigáznék vele, amíg fel­vidul — mondta a cérnakari­ka. — Nincs most kedvem ilyesmire — jajgatott a fésű. — Jaf, fogaim, drága fogaim! Végül a foltocskának men­i tő ötlete támadt. — Vigyük el a fésűt a fog­orvoshoz! Ruha koromban i egyszer már voltam ott kis | gazdánkkal. Ez ellen már a fésű sem tiltakozott. Meg sem álltak a j fogorvosig. A fogorvos igen igen csó­válta a fejét. — Bíz' én ezen nem sokat ] segíthetek. A kihullott foga­kat vissza nem tehetem, csak ! arra írhatok receptet, hogy a j többi ne hulljon ki. Irt ts valamit mindfárt egy i papírra, de hogy mit, azt J együttes erővel sem tudták elolvasni a fiók lakói. Ha­zavitték hát a cédulát. Le­nuta a fiókfában bukkant reá. Az írás-olvasás neki sem volt kenyere óvodás létére, ezért ] édesapjának adta oda. Édes­apja elolvasta és olyan jó­ízűt kacagott, hogy a könnye j is kicsordult. Azután hango-1 san felolvasta a fogorvos re- J ceptjét: „A fésűnek egyetlen j orvossága van: a borbély ol- < lója! Ha a kislány haját le j nem vágják, a fésűnek min- { den egyes foga kitörik". Alá- , írás: „A fogorvos". Édesapa nyomban kézen J fogta kislányát és elvitte a * fodrászhoz. Azóta békesség van a kislány fiókjában. A [ fésű is megvigasztalódott: < több foga immár nem hull ki, [ nyugodtan fésülheti a kislány j haját. (Pávai Mihály fordítása) [ A fürdőszoba tele van csodálatos dolgokkal. Csavarintsz az egyik csapon, máris folyik a hideg víz. Csava­rintsz a másikon, folyik a meleg. Kihúzod a dugót, eltűnik a víz. Bedugaszolod, pillanatok alatt nyakig érő víz van a kádban. Dusán nagyon szeret fürdeni. — Ha nagy leszek — mondja —, házat építek a vízen. Abban fogok lakni. — Elmehetsz majd inkább ten­gerésznek — tanácsolja neki anyuka. — A tengerészek nagy hajókon járják a tengereket.. — Mesélj nekem, hogyan élnek a tengeren — kéri anyukát Du­sán. Anyuka mesélni kezd Dusannak arról, hogyan ring a hajó a ten­geren, hogya* úszkálnak körü­lötte a kis és nagy balak. Majd feltámad az északi szél és hatal­mas vihar lesz ürrá a tengeren. Háborog a tenger, a hajót hatal­mas hullámok ostromolják. Dusán elmerülten hallgatta anyukát. Két napig azon gondol­kodott, hogy tengerész legyen-e vagy sem. A vihar sehogy sem tetszett neki. A harmadik napon Dnsan be­csalta apukáját a fürdőszobába és kérlelni kezdte: — Apuka, játsszál velem matrő­zosdit. A játékok közül kikeresték a halakat. A kicsiket ás a nagyo­kat is. Akadt ott gőzhajó, sőt ka­pitány is. A. BARTO: A kis hencegő Egy gyerkőc az iskolában Érdes kezét mutogatta: — Nézzétek és tapintsátok, Munkás-tenyér, amit láttok! Egyre-másra mondogatta: — Nos, kl vagyok, tudjátok-e? Esztergályosok gyöngyszemel Csodálkozva odanézett, Egy magas lány a sorból Csodálkozva odanézett: — Egyet tudunk csak rólad — Mondta a hős locsogónak: — Hencegő vagy! Fordította: Kovács Béla — Én legyek a kapitány — kérte Dusán. A többiek matrózok lesznek. Dusán kapitány fogta a hajót, rátette a kád-tengerre és a vízve­zetéken megnyitottak minden csa­pot. Ömlött, ömlött a víz... A hajó ringott, himbálódzott. Körü­lötte úszkáltak a kis és nagy ha­lak. A víz hullámzani kezdett a kádban. — Vihar közeledik! — kiáltott fel Dusán kapitány. És amikor megnyitották az utolsó csapot is — a zuhanyt —, megeredt a zá­por. Esett, esett, zuhogott a víz, ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Dusán kiáltozni kezdett: — Hó! Ha hó! Ha hó! A halacskák úszkáltak, ficán­koltak, a hajó ringott, a hullámok csobogtak. A nagy csobogásra odaszaladt anyuka is. A látvány­ra összecsapta a kezét. Gyorsan elzárta a csapokat, elhúzta az át­ázott Dusán kapitányt a kád-ten­gertől s — bedugta az ágyba. Abban a nagy viharban biztosan megfázott volna! Fordította: Vércse Miklós GYERMEKJÁTÉK • KISKONTRÄS (Fiú-játék) Húznak egy kört. Ebbe beléáll egy fiú és egy találós kérdést tesz fel. „Melyik az a szó, ame­lyik í-vel kezdődik és a-val vég­ződik" (Iskola). Ekkor a fiúk kezdenek találgatni. Aki először kitalálja, kezébe veszi a zseb­kendőt, ami eddig a kérdezőnél volt. Ennek a végére égy nagy csombék van kötve. Ezzel kerge­ti a fiúkat. Aki a kérdést feltet­te, az a körben marad. Mikor már látja, hogy a kergetőzök jó messzire juttottak, elkiáltja ma­gát: „Klskontrás" — erre meg­fordul a kergetőzés. Az összes fiú azt a fiút fogja, kergetni, aki­nek a kezében van a zsebkendő, s aki eddig őket a zseokenüővel verte, Ha elérik, akkor vissza­adják a kölcsönt. Addig üthetik, amíg be nem ér a körbe. Akkor aztán ő adja fel a találós kér­dést. (Természetesen durvásköd­ni nem szabad.) Hemerka Olga gyűjtése ERDŐ mélyén, fák alatt felébredt egy medvebocs; Jaj, de furcsa méhek szállnak Rétre, völgyre, hegyre most! • Fehér szárnyuk jéghideg táncot járva rajzanak bruina, bruma, milyen rosszak megcsípték a talpamat. ERDÖSZÉLÉN, hegy mögött fenyő susog: Szép vagyok. Rokolyámat kibímezték kócosfejü csillagok. Ágam-bogam libegő fodros-bodros, hófehér gyémántszínben csillog rajta minden pici tülevél! ERDO mellett barázdán bűza örül: Jaj, de jő! fagy fogától megvéd ez a puha pihetakaró. Bundácskánál melegebb s rikolthat a téli szél nem fagy le a zsenge hajtás lesz majd bőven új kenyér! ERDŐ mellett, ház előtt Julcsi kiált, tapsikol: Kiszakadt egy felhődunna pehely röppen, pihe száll fönn az égen valahol reggel óta nem kevés fehér lesz az egész világ befesti a hóesés! TÖKOaHIÍ V± Mmoamw 1. Három egyenessel osszátok fel hat egyenlő nagyságú három­szögre az alábbi háromszöget. (Beküldte: Pusinszky Gábor, Vei. Cetin) 2. Tegyétek ki a számtani mű­veleti jeleket a számok közé úgy, hogy a végeredmény egyezzék: 2 2 2 2 2 = 1 2 2 2 2 2 = 2 2 2 2 2 2 = 3 2 2 2 2 2 = 4 2 2 2 2 2 = 5 (Beküldte: Bolyós Etelka, Mulka). 3. Van 9 darab aranypénzünk, ezek közül 8 egyforma súlyú és' egy könnyebb. Hogyan lehet há­romszori méréssel megtudni, hogy melyik a könnyebb? (Beküldte: Laco János,' Dolný Bál.) MÜLT , HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. így lesz a vona­lakkal összekötött három páros szám összege mindig 66. 2. Aki-másnak ver­met ás, maga esik bele. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül- • nek: 1. Lukács Valéria, Komoča, 2. G ürgéi József, Barka, 3. Tóth Livia, Levice, 4. Dzuró Magda, Bárca, 5. Bacsó Mária, Gemerská Hôrka. REJTVÉNYMEGFEJTÖK FI3YELMÉBE! Kedves lányok és fiúk! Közlésre csak eredeti, általatok kitalált és tussal sxépen leraj­zolt rejtvényeket küldjetek be a Gyermekvilágnak. Más lapokból kinézett, közismert fejtörőket nem vehetünk figyerembe. Ilye­nekre nem is válaszolunk. Rejt­vénymegfejtésekre ugyancsak nem válaszolunk, hiszen minden héten ellenőrizhetitek helyesen fejtet­tétek-e meg a rejtvényeket. Két hete sajtóhiba csúszott a fejtőrőbe: Az elsfi számú fel­adványt Mezei Dénes, Silicéről küldte be. Leveleieiket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Qj Sző Hvermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. 0] SZÖ 8 * 196 2- tebruAr 3.

Next

/
Thumbnails
Contents