Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-25 / 55. szám, vasárnap

A

ngolul tudó olvasóink most bizonyára a fenti Pista és Mary, é csinos kislány feltehetően érdekes történetét várják az alábbiakban. Nos, tőlük elnézést kell kérnem, mindjárt bevezetőben, mert történetem kissé prózaibb lesz, mint azok, melyekben egy-egy csinos lány ls szerepel, de talán a levonható' következtetések sok szülő számára hasznosabbak lesznek holmi kis szórakoztató történetnél. Tizpercben az iskolában figyelmes lettem a nyolcadikos Sz. Pistára, aki a folyosó egyik zugában meghúzódva igen nagy figyelemmel és érdeklődéssel tanulmányozott valami könyvecskét. Ez annál is meglepőbb volt, mivel nála az efféle „buzgalom" csak igen ritkán tapasztalható, mert hát — mi tagadás — a „fiatalembert" az égvilágon — közismerten — minden inkább érdekli a tanulásnál. — Mi szépet olvasol, Pista? — szólítottam meg a háta mögé lopakodva, mire a gyerek megrezzent, gyorsan elrejtette a könyvet és kissé pironkodva válaszolt: ' — A délutáni angol órámra készülök ... Tekintve, hogy engem diákjaim minden munkatöbbletet jelentő igyekezete meglep és föllelkesít, rövid „szabályos kis Interjú" következett ezután melynek során megtudtam, hogy Sz. Pista már nyolc hónapja heti két órában ismerkedik az angol nyelv rejtelmeivel. Azt is megtudtam, hogy házitanítója „egy bácsi", aki valamikor a gimnáziumban tanult angolul, ezért tehát „tud egy kicsit angolul". További rövid tájékozódás után arról is meggyőződhettem, hogy Pista viszont „egy kicsit" sem tud angolul, mert bizony még az olvasás és a kiejtés ls Igen gyatrán megy neki, s szókincse csak efféle mondatok megalkotására elég: I am a boy. Mary is a beautiful girl. (Én fiú vagyok. Marika szép kislány.] Pista csak némi kis nézeteltérésekTavaszi munkák előtt Az idén a nyugat-szlovákiai kerületben a senicai járás parasztsága termeli a legtöbb burgonyát (7000 hektáron). A földművesek a tavaszi munkák előtt nagy gondot fordítanak ez ültetőburgonya kiválasztására, hogy növelhessék a hozamot, mert tavaly nem minden szövetkezet ért el szép termést. Igaz, egyes szövetkezetek, mint a dubovcei, a rybkyi, a Borský Jur-1 a Pobudinské Moőldlany-i 200 mázsás hektárhozamot is elértek, de a járási átlag így is csak 80 mázsa volt. A |árásban most arra törekednek, hogy a termelők megismerjék a bevált új módszereket. A senicai traktorállomás már 500 szövetkezetest, Illetve állami gazdasági dolgozót képezett kl, akik a burgonyatermesztésben növelik a nagy hozamok mestereinek számát. kel volt hajlandó elhinni nekem, hogy az „I am" (én vagyok) „aj em"-nek, a „girl" pedig „görl"-nek ejtendő. Voltam olyan diszkrét, hogy nem érdeklődtem, vajon a bácsi baráti alapon, avagy némi díjazásért avatja be Sz. Pistát az angol nyelv rejtelmeibe, de nem tartom lehetetlennek, hogy az illető bácsi jól ismeri a bölcs angol mondást „The time ls money" (Az Idő pénz). Végezetül azonban, némi „indiszkréció" árán annyit még megtudtam, hogy Pista az iskolában a szlovák nyelvből is és oroszból is 4-re áll. Ü

gy gondolom, Sz. Pista „esetéhez" nem szükséges bővebb kommentár. Hiszen Pista iskolán kívüli tanítása nem egyedülálló eset. Igen sok szülő „taníttatja" iskolán kívül idegen nyelvekre gyermekét és az idézőjel használatát e tanítással kapcsolatosan ezúttal nagyon is indokoltnak tartom, mert az Ilyen tanulásnak nem sok haszna és eredménye van, hiszen az Idegen nyelvek iskolán kívüli „tanítói" a legtöbb esetben egyáltalán nem állnak módszertani felkészültségük magaslatán, ezért aztán munkájuk kevés eredménnyel jár. Idegen nyelvek magánszorgalomból történő tanulásánál hasznosabb szórakozást és időtöltést fiatalok számára elképzelni sem tudok. Teljesen fölöslegesnek tartom viszont módszertanilag és sokszor nyelvismeret szempontjából ls igen gyengén felkészült laikus tanítók által idegen nyelveket tanítatni olyan gyenge előmenetelű tanulókat, mint a fentebb említett Sz. Pista. Dicséretre méltó, s mégsem helyeselhető az Sz. Pistáéhoz hasonló szülők igyekezete, akik például szeretnék, hogy gyermekük angolul megtanuljon, de nem törődnek azzal, hogy az iskolában kötelező szlovák és orosz nyelvben fiuk előmenetele igen gyenge. Ma már közhely-számba megy hangsúlyozni a szlovák nyelvtudás elsőrendű szükségességét és fontosságát a magyar nemzetiségű fiatalok számára. Hiszen a szlovák nyelv tökéletes, vagy legalább ls kielégítő Ismerete minden munkahely, foglalkozási ág, szakiskola, egyetem és főiskola előtt megnyitja az utat és elengedhetetlen eszköze fiataljaink korlátlan érvényesülésének. Iskolaügyi szerveink, pedagógusaink ma már megértették e kérdés rendkívüli fontosságát és minden dicséretre méltó igyekezetükkel arra törekszenek, hogy Jó, alapos szlovák nyelvtudással rendelkező fiatalokat bocsássanak kl az iskolából. I

skoláink és pedagógusaink igyekezetét hathatósan támogatják a szülők is. Vannak nagyon szép számban szülők, akik az Iskolával karöltve szívükön viselik gyermekeik további sorsát, amit azzal is bizonyítanak, hogy kellő súlyt vetnek gyermekeik szlovák nyelvtudásának fejlesztésére. Ma már nem ritkaság, hogy magyar tanítási nyelvű Iskoláinkban szép számmal akadnak tanulók, akik kimagasló jó eredményeket érnek el a szlovák nyelv tanulásában. És ezt természetesen nem csupán a tanítók jó munkájának és a diákok szorgalmának, hauem a szü, a „beautiful girl" lők támogatásának is köszönhető. Igen sok szülő követésre méltóan tá- !|S mogatja iskoláinkat ezen a téren. Sok diákunk, akik a szlovák nyelvben igen jó előmenetellel dicsekedhet, örömmel újságolja nekünk, hogy szüleik szlovák ifjúsági és gyermekfolyóiratokat fizetnek elő számukra és ezek olvasása szinte észrevétlenül, szórakoztatva és egyben nevelve nagy mértékben hozzájárul a gyermekek szókincsének, kifejezési és beszédkészségének sokszor lényeges bővítéséhez. Igen szép eredménnyel jár sok esetben az is, ha a szülök a nyári szünidő idején szlovák környezetbe küldik gyermekeiket, hogy az iskolában szerzett szlovák nyelvű ismeretei ket itt a gyakorlatban érvényesíthessék és továbbiakkal gyarapítsák. Az ilyen hasznos nyaralás a legtöbb esetben szép eredményekkel jár, bár előfordult olyan eset is, hogy a szülő gyermeke rossz osztályzatát méltatlannak találta, arra hivatkozva, hogy a gyermek az egész nyári szünidőt fenn északon töltötte a szlovák rokonoknál. A tanító aztán kiderítette, hogy a szülő állítása igaz ugyan, de a gyermek csupán a rokoni körben fordult meg, ahol még a szlovák anyanyelvű rokonok is a kezdeti kínos próbálkozások után már csak magyarul beszéltek vele. Sok szülő lehetővé teszi gyermeke számára a szlovák rádió és TVműsorok rendszeres követését, ami ugyancsak jelentékeny segítség a helyes kiejtés fejlesztésén, a beszédkészség és szókincs bővítése szempontjából. Számos diákunk kielégítő szlovák nyelvtudásához az iskolai oktatás mellett nagyban hozzájárul az is, hogy ezek a gyerekek állandó barátságot tartanak fenn szlovák anyanyelvű szomszédbeli diákokkal, s ezek a hasznos barátkozások a szülői ház támogatásával mélyülnek el. Igen sok módja van tehát annak, miként támogathatják a szülők iskoláinknak azt a törekvését, hogy a diákok szlovák nyelvű ismeretei egyre Jobbak és kielégítőbbek legyenek. P módszerekhez elsősorban azok a szülők folyamodjanak, akiknek a gyermekei a fentebb említett Sz. Pistához hasonló előmenetelt mutatnak fel a szlovák nyelv tanulásában. Az ilyen gyengébb tanulókat fölösleges és káros még olyan Idegen nyelvek tanulásával is fárasztani és megterheli, melyeknek egyelőre gyakorlati hasznát úgy sem látnák, s melyeket később is elsajátíthatnak, amikor már szlovák nyelvtudásuk megfelelő lesz. Legyen tehát a cél elsősorban a szlovák nyelv elsajátítása és ehhez a szülői ház ís adjon meg minden lehetőséget a gyermek számára. Mary pedig a „beautiful girl" türelmes, megvárja, míg Sz. Pista és a hozzáhasonló többi diák először a számukra létfontosságú szlovák nyelvet tanulja meg, hiszen annak ismeretében más idegen nyelvek tanulása is könnyebbé válik. SÁGI TÖTH TIBOR HA NINCS RÉSZESEDÉS ODA AZ ÉRDEKLŐDÉS? A múlt héten „Viszapillantás" cím alatt már egyet-mást elmondtunk a selicei szövetkezet évzárft gyűléséről. Már akkor utaltunk arra, hogy az előző évekhez viszonyítva valami oknál fogva csökkent a tagság érdeklődése a zárszámadás iránt. Induljunk ki abből, hogy a szövetkezet 363 tagot számlál. Ennek jö ha a fele részt vesz a gyűlésen. Ez már azért ls meglepő, mert az előző évek során mindig telt ház előtt tartották a zárszámadást. Mi hát a baj? Miért volt a távolmaradás? Streba József, a szövetkezet mellett működű pártszervezet elnöke azt a nézetet vallja, hogy nincs itt egyéb baj, csupán az, hogy elmaradt a részesedés. A félreértés elkerülése végett meg kell mondani: nem arról van itt szó, hogy azért nincs részesedés, mert roszszul gazdálkodott a szövetkezet, hanem azért, mert áttértek a szilárd díjazásra. A pártelnök szavaiból tehát arra lehet következtetni, hogy a részesedés elmaradásával csappant volna az érdeklődés az évzáró gyűlés iránt. Igaz volna ez? Részben igaz. Azért csak részben, mert hibát követnénk el, ha most fenntartás nélkül elfogadnánk azt a nézetet, hogy ha nincs részedése, oda az érdeklődés. Ez nincs egészen így, bár azt se lehet véka alá rejteni, hogy a szilárd dijazás bevezetése hatással volt az eseményekre. A bajok gyökerét azonban még így is sokkal mélyeben keli keresnünk. Az idei évzáró gyűlés annyiban tért el az előbbiektől, hogy most, évek óta először, nem került sor részesedésre. Az évzáró gyűlés jelentősége ezzel azonban egyáltalán nem csökkent. Ezt a tagok egy része szintén elismerte, azzal, hogy kötelességének tartotta részvételét. Talán még azt lehetne az előző évzáró gyűlésekhez mérten különlegességnek nevezni, hogyha nem is teljes mértékben, de képet adott a dolgozóknak a szövetkezethez való viszonyáról is. Fény derült arra, hogy Selicén is akadnak még olyan szövetkezeti tagok, akik nincsenek tisztában az évzáró, illetve a taggyűlések jelentőségével. Nem tudatosítják, hogy a taggyűlés a legfelsőbb fórum, a legfelsőbb szerv a szövetkezet életében, az évzáró gyűlés pedig még azzal emelkedik a többi fölé, hogy Itt egy év eredményeit teszik mérlegre, egy év tapasztalataiból vonják le a tanulságot, hogy az elkövetkezendő esztendőben még eredményesebb legyen a gazdálkodás. Nagy igazság például az, hogy egy jól sikerült évzáró gyűlés komolyan befolyásolhatja a következő évet. Maradjunk azonban a konkrét ténynéi. Azt már tudjuk, hogy Selicén csökkent az érdeklődés az évzáró gyűlés iránt, ez pedig olyan probléma, amely fölött — az okokat akár Így, akár úgy magyarázzuk — nem térhetünk szó nélkül napirendre. Részben elfogadtuk azt a magyarázatot, hogy a részesedés elmaradása hatással volt az egyes szövetkezeti tagokra. Ennek a ténynek a birtokában most egy lépéssel tovább mehetünk, és máris eljutottunk a dolgok lényegéhez vagy ha úgy tetszik, a bajok gyökeréhez. Már most leszögezhetjük, hogy a baj nem is annyira újkeletű, mint ahogyan az első pillanatra tűnik. A szilárd díjazás bevezetése, és ennek következtében az egyes tagoknál tapasztalható érdektelenség már régebben ls jj megvolt, csak nem annyira szembetűnően, mivel még a iegmaradibb nézeteket valló szövetkezeti tag is elment az évzáró gyűlésre, ha egyébért nem is, azért, hogy felvegye az őt megilletC részesedést. Most az ilyen tagok, akik az évzáró gyűlésben a részesedés kiosztásán kívül egyebet nem láttak, fölöslegesnek, időpazarlásnak tartották a részvételt. Ilyen szövetkezeti tagok nemcsak a selicei szövetkezetben akadnak, hanem másutt <s. Azért volt szükséges nyíltan felvetni ezt a problémát, hogy lássuk, tanuljunk belőlük, ahol hiányzik a rendszeres nevelő, felvilágosító munka, előbb-útóbb kibújik a siög a zsákból. Az, hogy ma a selicei szövetkezettel kapcsolatban ilyen problémákról kell beszélni, a tagok között végzett neveifimunka elégtelenségének tükérképe. A selicei évzáró gyűlésen bebizonyosodott, akik részt vettek rajta, meggyőződhettek róla, hogy a szilárd díjazás bevezetésével az évzáró gyűlés egyáltalán nem veszített jelentőségéből. A különbség csak annyi, hogy a szokásos részesedést mindenki már év közben megkapta. Ez azonban egyáltalán nem csökkenti a gyűlés jelentőségét a szövetkezet életében. Az évzáró gyűlésnek továbbra is az a fő hivatása, hogy a vezetőség évvégi tanácskozást rendezzen a tagsággal. Tárják fel az esetleg elkövetett hibákat, okuljanak belőlük, használják fel a jó tapasztalatokat és közösen keressék meg a bajokból kivezető utat. Tartsák szem előtt azt az aranyigazságot, hogy több szem többet lát ... Meggyőződésünk, hogy Selicén sincs olyan szövetkezeti tag. aki ne azt akarná, hogy szövetkezetük a jövőben még jobb eredményeket érjen el. Ezt azért merjük ilyen bátran, fenntartás nélkül állítani, mert a szövetkezet fejlődése itt valamennyi tag személyes érdeke. Ha jól gazdálkodnak, nekik is több jut, márpedig — ha egyesek számára furcsán hangzik is, — a taggyűlésektől sok függ. Ez a fórum, ahol mindenki nyíltan megmondhatja véleményét, és Javaslatokat tehet a közös vagyon gyarapítását, a szövetkezeti termelés növelését illetőleg, mert ez a jólét további növelésének alapja. Hogy milyen formában kapják meg aztán az őket megillető jutalmat, az már másodrendű kérdés. Általában tehát a gyűléseken vaié részvétel nem lehet közömbös egyetlenegy szövetkezeti tagnak sem. Ám, hogy a feltevés valósággá is váljon, — a konkrét esetben Selicén, — nagyobb gondot kell fordítani a tagság politikai nevelésér'e. Erre a célra igen jó alkalmat nyújt a szövetkezeti tagok téli iskolázása, ahol a kizárólag szakmabeli kérdések mellett nem árt, ha a szövetkezeti élettel kapcsolatos egyéb problémákat is megvitatnak. A szövetkezet mellett működő pártszervezet tagjainak szintén múlhatatlan kötelességük az emberek nevelése. Az évi pártoktatás mellett egyéb módot is keli keresni, hogy öntudatra, önkéntes fegyelemre neveljék az embereket, hogy megértsék, igazán nagyszerű eredményeket csak akkor érhetnek el, ha a szövetkezet sorsa valamennyiünk mindennapi gondjává válik. A közös iránti felelősségérzet legyen jellemző a nagy család valamennyi tagjára. SZARKA ISTVÁN. A MARTINI GÉPGYÁRBAN Jozef Bablar munkacsoportja 10 hónap alatt teljesiti ez évi tervét. Az év végéig 754 560 korona értékű terméket gyártanak terven felül. Rend a lelke mindennek KISVÁROSNAK SZÁMÍTOTT A KORNYÉKEN VEĽKÉ KAPUŠANY. Itt a kelet-szlovákiai síkságon nem nőttek százezres lakosú városok, a falvak legtöbbje is csak néhányszáz lakost számlált. Így nem csoda, ha egy helység 4000 lakossal már városi rangra emelkedik. Természetes, hogy a hovatartozásnak ez az értelmezése a lakosság gondolkodásmódját is meghatározta, — a múltban éppen úgy, mint ma. De nem ez a lényeg, nem is részletezem. Inkább azt mondom el, hogy 1953-ban, amikor a volt prešovi kerületben a szövetkezetesek többsége visszatért az egyéni gazdálkodáshoz, akkor a Veiké Kapušany-i EFSZ nem dőlt be a Nagy Imre féle „agitációnak", teljes egészében együtt maradt. És rájuk ez a jellemző. Rendszerint a haladás mellett törnek pálcát, ha döntésre kerül a sor. Ebben pedig éppen ez a félig paraszti, félig munkás (ahogy ők mondják, városias) gondolkodás mutatkozik meg. Gépesítés nélkül el sem tudják képzelni a mezőgazdaságot, sokat adnak a szórakozási, művelődési lehetőségekre, általában & kultúrára. 1956-ig ennek ellenére nem dicsekedhetett különös eredményekkel a több mint ezer hektáros közös gazdaság. Hogy miért? Leginkább talán azért, mert eddig nem sikerült öszszehozni olyan vezetőséget, amely gyorsabb iramot diktált volna a szövetkezet menetének. • A GONDOS VEZETÉS SIKERE Az ötvenes évek derekén újra szervezkedtek a környékbeli falvak, hogy tető alá hozzák a község mezőgazdasági dolgozóit. Drahňov, Béša, Oborín és még néhány falu közös gazdasága úgy előre tört, hogy a kaposiak elsőségét komoly veszély fenyegette. — Gyorsabb ütemű fejlődésre van szükség — ez volt minden taggyűlés témája. Az 1956 februárjában megtartott zárszámadás és egyúttal az új vezetőség megválasztása tett pontot a sok vita végére. Kiss László középparasztra esett a választás, ő lett az új elnök. Valamennyi posztra földszerető ember került. Hogy ne nyújtsam a múlt problémáit: a volt prešovi kerületben 1959-ig nem került veszélybe a Veiké Kapušany-i EFSZ irodáját díszítő kerületi vándorzászló. Egyik beszélgetésünk alkalmával Albert Pista bácsi, aki már túl van a hatvanon, és valamikor nyolc hektárnyi földön gazdálkodott, ezeket mondta: — Sose volt ilyen dolgom. Igaz, dolgozni kell, de amit keresek, az tiszta pénz. (1958-ban kb. 20 000 korona volt a részesedése.) Nem is kívánom én vissza a régit még álmomban sem... Egészítsem ki azzal, hogy az említett években a szövetkezet úgy általában 120—130 százalékra teljesítette az állam iránti kötelességét, a tervezett húsz korona helyett pedig 22— 26 korona között osztottak munkaegységenként. De kár lenne elhallgatni azt is, hogy amikor Kiss László elnöktől, vagy Bodnár Antal agronómustól kért felvilágosítást az ember a szövetkezet egyik vagy másik termelési szakaszának eredményeiről, akkor ők előbb megmondták, Jiogy mi a helyzet, csak aztán vették elő a „mindentudó noteszt", és számokkal is bizonyították állításuk igazát. Szóval otthon voltak a gazdaság problémáiban. Mert az eszük mellett a szívükkel ls gazdálkodtak. • A HARAG ROSSZ TANÁCSADÓ 1959 januárjában történt az eset. Találkoztam a szövetkezet egyik szorgalmas tagjával, régi ismerősömmel. Ű újságolta: — A jegenyefák nálunk nem nőnek az égig ... Nem értettem mire céloz, a később elejtett szavakban adott magyarázatból is csak annyit tudtam meg, hogy valami nincs rendjén. A tagok ugyan tökéletesen egyetértettek azzal, hogy a tervezett 20 korona helyett 26 koronát osszanak, azzal azonban már baj volt, hogy miért kell az a rettenetes hajsza, miért kell az új technológia, a milliós befektetések, a közös háztáji stb., miért kell mindent a népgazdasági érdekeken keresztül nézni, miért nem hagyják a parasztot békén, a maga megszokott életmódjában. Aztán megtudtam, hogy változtattak a vezetőség összetételén. — Hadd éljen a paraszt, miért vegyék el a kenyerét a gépek — ez az elv kapott lábra. Meg az, hogy ne dirigáljon egy-két bevágődott ember ä falunak. A tervezettnél néhány ezerrel több munkaegységet merített ki a szövetkezet a következő években. Mert ugyebár, hadd keressenek a tagok. Ám a tervezett 22 korona helyett csak 16, később még kevesebb lett. Az irigykedés, az egyénieskedés, az önzés megbosszulta magát. Már második elnöke van a változás óta a szövetkezetnek. Közben Kiss László elvégezte a mezőgazdasági technikumot, most Bodnár Antal ül a padokban. Nem szeretnék senkit megbántani ebben a nagymúltú szövetkezetben, de elhallgatni sem tudom azt, hogy a termelés évek óta vajmi keveset növekedett, a mostani zárszámadáson pedig a tervezett munkaegységértéktől messze elmaradtak. • LEVONJÁK-E A TANULSÁGOT? Beszélgettem többekkel, miben látják a hibák gyökerét. Albert Sándor, a jelenlegi elnök a rossz esztendőre hivatkozott. A könyvelőnő — nevét nem jegyeztem fel — azt állította: — Valahogy nincs most rend nálunk. Nincs összefogva az egész gazdaság irányítása... Először azt gondoltam, mit ért ehhez egy húszegynéhány éves nő. Később megkérdeztem az elnököt: — Mennyit osztanak az évzárón? — Azt még nem tudom — mondotta. — És mennyi a munkaegység tervezett értéke? — kérdeztem. Letette szemüvegét, odafordult az egyik könyvelőhöz és megkérdezte: — Mennyit is terveztünk egy munkaegységre? Hát igen, ugyebár ez is egy ok. Azt ls mondták néhányan, hogy jobb volt a szigorú fegyelem, mert biztosra számíthatott a szövetkezetes. A tavalyi munkákért, a terv túlteljesítéséért betervezték ugyan a prémiumot, de csak ott fizették ki, ahol a kimutatás pontos volt. Hogy miért nem volt minden szakaszon pontos? Rend a lelke mindennek 1 — ezt megtanulhatták a szövetkezetesek, sajnos saját kárukon. Természetesen a nemzeti bizottságnak és a pártszervezetnek is le kell vonni a következtetést. Az 1962-es évi tervben sok olyan intézkedést rögzítettek, amely újra a kerület legjobbjai közé emelheti szövetkezetüket. De ez komoly és következetes munkát kíván. Nem engedhetnek meg olyasmit, hogy lemondva a tagság politikai és szakmai neveléséről inkább a pillanatnyi hangulat alapján szervezik a nagyüzemi termelést. Számolniok kell azzal, hogy a mezőgazdasági dolgozók bizonyos része mindig szívesebben vállalja a termelés megszokott formáit, mint az újat. Annak a jónak, mely a kerületi elsőséghez juttatta őket, csakis akkor lehet folytatása, ha a pártszervezet meg nem alkuvó módon tartja szem előtt a szövetkezeti gazdálkodás, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének problémáit s teljes mértékben összeköti a tagok politikai és szakmai nevelésével. Szóval csak akkor juthatnak előbbre, ha a XII. kongresszus évében a nagy eseményhez méltóan nem a mát, hanem a népgazdasági érdekekkel összefüggő holnapot tartják szem előtt. HARASZTI GYULA 1982. február 22. ÜJ SZ

Ô 15 *