Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-24 / 54. szám, szombat

Kellő időben és kellően méretezve HOROSZ BERNÁT már túljutott az őszbe forduló férfikor küszöbén. Egyszerű ember lévén, szerette a dol­gok bonyodalom mentes, egyszerű In­tézését. Ez az életszemlélet szőtte át pedagógiai elveit ls. — Egy gyereknek valamit vagy meg kell tennie, vagy éppen tilos megtennie. Ha az ellenkezőjét tenné, szülői tekintélyemmel kényszerítem rá. Természetesen négy gyermek, még­hozzá iskolás gyermek mellett töre­kednie kellett a dolgok leegyszerű­sítésére még a nevelés terén is. Mi Is lett volna, ha minden csekélység­ből problémát csinál? Nem, ettől nem kell félnie. Horosz Bernát, az egyszerű ember, mindent a legegyszerűbben intéz. Akkor sem lepődött meg, amikor sorrendben a harmadik fia elébe tette az ellen­őrzőkönyvecskét. — Légy szíves, írd alá ... Nézi a beírást, elolvassa egyszer, elolvassa másodszor is. „Kérem a szülőket, fiúk ügyében szíveskedje­nek engem személyesen felkeresni." Következik az osztályfőnök aláírása. — Nézd Pityu, ne komplikáljuk a dolgokat. Mondd meg őszintén, mi a fészkes fenét követtél el megint? Gondolta, baj lehet a nebuló körül. Ha meg baj van, akkor mindegy, előbb vagy utóbb pofozza fel. Jobb ezen mielőbb átesni. — Semmi az egész — így a fiú. — Lekentem a Bárdos Bélának. — És legalább visszaadta? — Nem. Aha! Hát ez a baj — gondolta Horosz Bertalan és Pityu osztálytár­sának mulasztását hevenyében be is pótolta. Ilyen előzmények után állí­tott be az igazgatói szobába. — Horosz Bertalan vagyok, Horosz István édesapja. — Tessék helyet foglalni — nyúj­totta a kezét az igazgató. — Igazgató elvtárs, még mielőtt részleteznénk a dolgot, szeretném megkérdezni, azért hivatott-e, hogy a srácot felképeljem? — Nem, kérem, erről szó sincs. — Akkor talán azért, hogy enge­délyt adjak önnek a fiam felpofozá­sára? — Ugyan kérem ... Horosz Bertalan nem tréfált. Ö va­lóban úgy gondolta, hogy így is, úgy is a fiú megbüntetésére kerül sor, ha már vétett és itt csak azon mú­lik, ki hajtsa ezt végre. — Van tudomása arról, hogy a fia megverte egyik osztálytársát? — Igen, bevallotta. — Azt is tudja, hogy ez a fiú most kórházban van? — Nem kérem, ezt nem tudom — ámuldozott az apa. — Ezt a fia nem árulta el? — Nem, kérem ... — A dolog ugyanis úgy történt, hogy a fia úgy találta említett társát megütni, hogy az megcsúszott, a kor­látnak esett, majd a lépcső élében szétütötte a fejét... Ejnye! Ami sok, mégiscsak sok. Horosz Bertalan csak azon cso­dálkozott, hogy a fiát Ilyen eset után se fenyítették meg. — Nézze kérem, mi nem azért va­gyunk itt, hogy a ránk bízott tanuló­kat verjük — mosolyog az igazgató. — A mi hivatásunk a nevelés ... MOST MEG MAR VÉGKÉP nem ér­tette. Ö a verést is a nevelés na­gyon is hatásos eszközének tartotta. De még mennyire I A kellő Időben és kellően méretezett pofonnak is meg van a helye a pedagógia rend­szerében. Legalábbis az övében. Mert mire is jó ez a tanuló-könyvecske? Behívják az apát és lefestik előtte fia minden gyengéjét. Természetes, hogy az apa otthon ellátja a fia ba­ját. Dehát egy kis fáradsággal ezt a tanító is megtehetné... De nem, a mostani nevelés a meggyőzéssen alapszik. Meggyőzés? Lenne is neki ideje négy gyermek mellett a meg­győzésre ! — Szóval mégis azért hivatott, hogy intézkedjem? — Nem értett meg. Szeretném meg­beszélni, mi tevők legyünk a jövőben, hogy az iskola módszerei ne térjenek el az otthonitól... ERRE KELL az ellenőrző-könyvecs­ke? Ah, mindig mondta ő, hogy nem ér az semmit. Elsősorban is pénzbe kerül. Ha nem a szülőnek, akkor az államnak és ez egyre megy. Má­sodsorban abba írni kell. Harmadszor pedig azt alá is kell íratni. És ez az aláírás annyit jelent: tudomásul vet­tem a panaszt, intézkedtem ... Ez meg is történt. De akkor mit akarnak még tőlem? Ja, még az el­lenőrző-könyvecske ... Egyszer-két­szer aláíratja a lurkó, de harmadszor már egész biztosan meggondolja. S így neveljük a gyermeket csalásra. Mert a két pofon elviselésénél a csa­lás valóban könnyebb. És az ember természeténél fogva is jobbára a könnyebb megoldást választja. Az igazgató hiába magyaráz, hogy a verés nem az egyedüli módszer. Nem a tanuló-könyvecske a hibás, hanem a szülő, aki a gyermekét veri és az félelmében választja a csalást. A gyermeki lelket is meg kell érte­ni, szép szóval hatni rá, stb. Paprikás hangulatban érkezett ha­za. — Nézd, Pityu, magam is azt val­lom, hogy a kellő időben juttatott és kellően méretezett pofon csak használhat. De az arányokat feltét­lenül be kell tartani, Már csattant is két jókora nyakle­ves. i— Különben is ez az elv csak a szülő és gyermeke viszpnyában érvé­nyes — dühöngött Horosz Bertalan és > az előbbi kettőt továbbiakkal tol­dotta meg. Pityu nem sírt. Vörös képét nem áztatták könnyek. A verést is meg lehet szokni. — Ej, csak egyszer én legyek apa! — sziszegte félrevonulva. AZ APA TALÄN nem is sejtette, hogy egy újabb családi hagyomány pillérét alapozta meg gyermeke lel­kében. ZSILKA LÄSZLÔ Időszerű nyelvi kérdések LAPUNK KEDDI SZÁMÁNAK kultu­rális rovatában Gály Iván kiemelte a Szakszervezeti Közlöny magyartalan nyelvét. „Fordítói és lektori kulturá­latlanság" címmel többek között a következőket írja : „ .. A nyelvi hibá­kat adott feltételeink között teljesen kiküszöbölni szinte lehetetlen... de nem hunyhatunk szemet a havonta kétszer megjelenő Szakszervezeti Köz­löny fordítási és lektori hibái fölött. Mindennek van határa, csak úgy tű­nik, e lap hibatengerénék nincs. Leg­több cikkének és közleményének oly gyatra a nyelvezete, annyi benne a fordítási szolgalelkűségből és tehe­tetlenségből fakadó stiláris és értel­mi pongyolaság, hogy az felháborító. Ezen bizony sürgősen változtatni kell!" Úgy véljük, másoknak is tanulságul szolgál az alábbi kis nyelvi hfba gyűjtemény a Szakszervezeti Közlöny ez évi 1. számából. Nem kellett so­kat keresgélni, mert a szó szoros ér­telmében szemet szúrnak a hibák, íme: „A KSZT plenáris ülésének határo­zata a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére indított szocialista mun­kaverseny 'fejlesztéséhez és az 1962. évi feladatokhoz. „Határozatot lehet hozni valamiről, el lehet határozni valamit stb. A fordítót valószínűleg MMI!|II|IIIIIIIIIHIM!in!!!i:!!!tl!lll!M!lll!!ltllflllll|llll(lllllillllllllllllllillllllllllill(ltl az zavarta meg, hogy szövegében már szerepelt a -re: tiszteletére, ós szépen (?) akarván írni, ehhez a nyakatekert és nem magyar megol­dáshoz folyamodott. Hasonló határozatot találunk a 9. oldalon az FSZM részvételének to­vábbi elmélyítéséhez, de hogy a -hoz, -hez, -höz rag ne forduljon elő gyak­ran, a 7. oldalon ilyen cím gyilkolja az olvasó nyelvtudását és idegeit: „A KSZT plenáris ülése a gazdálko­dás komplex elemzéseinek további minősítése javítására és elmélyítésé­re meghagyja az FSZM üzemi bizott­ságainak ; A 9. oldal különösen hemzseg az éktelen és ízléstelen nyelvi hibáktól, amelyeknek oka a fordító nyelvi is­mereteinek gyér volta mellett nagy­fokú hanyagság, figyelmetlenség is: „Ezen feladat komolysága abból a tényből ered, hogy az FSZM tagsá­gának egy negyed részét a fiatal em­berek képezik". Mennyivel egysze­rűbb és szebb lenne a mondat így: A feladat komoly, mert az FSZM tag­ságának egynegyed része fiatal. Ugyancsak a 9. oldalon: „Ezért kötelességünk az ifjúság nevelésénél érvényesíteni azokat az új szempon­tokat, vnelyeket a haladás nyújt, amelyekén társadalmunk az utóbbi évek folyamán átment és amelyeket kifejez a CSKP KB novemberi határo­zata." Tehát a társadalom átment bizo­nyos szempontokon? Vagy a haladás ment át rajtuk? A CSKP KB novemberi határozata kifejezi az ilyen szempontokon való átmenetelt és haladást? A mondatok kijavítása nem érdem­li meg a fáradságot. Kommentár nél­kül még néhány „merénylet" nýel­vünk ellen: Felszabaduló levél, (a fiatalok szakmai képzettségéről), szé­leskörűen kibontakoztatni a könyvvel való' munkát (olvasást), szakszerve­zeti szervezetek stb. Ha a 47 oldalas folyóirat minden nyelvi hibáját ki akarnánk javítani — és magyarázatokkal ellátni, leg­alább 100 oldalra lenne szükség. -kl­A bratislavai Matador-üzem Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom klub­jában a közelmúltban kiállítás nyílt meg. A kiállítás rendezői így akar­ják hozzásegíteni a dolgozókat, hogy közvetlenül a környezetükben ismer­kedhessenek meg a művészettel. Felvételünkön Bohumil Príbel „Ülő akt­ja". (Ján Herec felvétele) Rabatban arab nyelven bemutatták Berthold Brecht A kivétel és a sza­bály című drámáját. Ez az első Brecht-bemutató nemcsak Marokkó­ban, hanem az egész arab területen. * * # Első ízben sugárzott a belga rádió Brecht-szindarabot. Rettegés Birodal­ma című müvéből adtak elő egy részletet. ¥ BEKEDAL Joszi) Novesvíli verse — Mo Inár András zenéje 2.vn J ÍJ m i TmiAV tüzén. az épiiéa ia|»n al. iBrmtva A»tuk ígyntéi óletéty J.Vtl 3.V«JJ/2J g ^l f Jpgr JlJJMrMPcr TTT7 *«g> «ic*Rt«tritfnt«tik «p.nt dgyil n k bíi/Aiat, n etlBvendő kornmunl/millčf, Mt ír t­j 4'* ' J 1 j J ^ **' ľjľ^v lí t tf it ít r-r jtj j* J J. ftŕUM hozunk a* Általunk teremteti «1<ágra, <bfts*& JjfJHiŕ^J J ElMJj i munka, fény ragyog, az eljOvendö kommunista remlnt ! h j J n t. 2 KM K \\ 1 3. rif H •d— j - ^ > - f ftl£. é-*. i ľ y rrr» J'* 9 J* J C Htr ? nm 2. Mit véghez vitt s megal kotott e század, mint csillag izzik fönn a Kreml felett, a boldogság szép hajnalpírja árad,, a fényforrásból rátok em berek. Refr.: 3. Lenin járt Itt és utat tört előttünk, átformálni a zord a nyers valót s hitet, hogy álmunk na gy tettekbe öntsük bátorságot s erót a párt a dott. Refr.: Csordás Elemér átköltése. EYB RMEKBI0Ä0 M Hogyan élnek a kapitalista országok gyermekei A Dél-Afrikai Köztársaságban a Daveyton-telepen élő gyerme­kek, akik közül a legfiatalabbak alig 7 évesek, a környező far­mokon koldúsbérért dolgoznak. A hétéves Popi Vilakozi nevű kislány kijelentette, hogy kétnapi babszedésért 35 centet kapott. Apja mezőgazdasági munkás, anyja szolgáló, de már hosszabb idő őta állástalan. Sámuel Mongomezuiu 12 éves. A negyedik elemit nem fejez­hette be, kénytelen volt munkába állni. Szüleinek nem volt pén­ze tankönyvekre és ruhára. Egész napi munkájáért 35 centet kapott. Apja szénégető. A gyermekek kijelentették, hogy napi eledelük egy kevéske kása, és egy kis tej. Húst, zöldséget, vagy más egyebet nem ls látnak. AyfAJDNEM harminc esztendeje, •"1 kis iskolás koromban Marci­val ültem egy padban. Kék szemű, szelíd tekintetű, al­kalmazkodó természetű gyerek volt Marci. Ogy tudott nézni az étkező emberre, hogy szinte belefáj­dult a szive annak, akit nézett. Valami delejes erő volt a tekintetében, amitől a tízóraizó fiú vagy lány gondolkodás nélkül megfelezte vele az elemózsiáját. Marciék nagyon szegények vol-' tak. MI is. Abban a faluban csak kevesen voltak szegények, mert a többi nagyon szegény volt. Marci arról volt nevezetes, hogy fi esak néha, de igazán csak né­hanapján hozott magával tízórait. Ilyenkor meg, amikor eljött a faiatozás ideje, akkor mindig fél­re sompolygott és sietve tömte magába, amije volt. Egyszer fgy tízóraizás közben váratlanul elébekerült az egyik fiú s feléje nyújtotta kérő tenye­rét. Néhányan élénken figyeltünk a különös dologra. Azt hiszem mindannyian Marci pártján vol­tunk, mert olyan szánalmas volt, ahogy riadtan pislogott, mint egy megijedt őzike. — No, Marci hát nem felezed meg velem —• szólt a fiú, s a hangján lehetett érezni, hogy cél­ja nem is annyira az, hogy kap­jon, mint inkább, hogy próbára tegye Marci adakozó készségét. Az meg csak nézett. Szájában felejtette a megrágott falatot. Va­laki rá is szólt. — Nyeld le pajtás, mert meg­savanyodik a szádban! ,.. hogy az ember egy em­beröltő alatt átlagban százezer kilométert gyalogol. Ha ezt a távolságot egy irányban tennéd meg, két és félszer járnád körül a Földet. (A Föld egyenlítője 40 000 kilométer.) ... hogy az Óceánok egyik legfurcsább állata a fúrészhaí, időnként úgy halászik, hogy la­pos, hosszú csőrével nagyokat Szót fogadott, lenyelte. Aztán — Nem dobtam el, neki ad­vértelen ajkába harapott és kö- tam — intett a fejével heccelő rülnézett, mintha tőlünk várna osztálytársa felé. Aztán megkér­segítséget. Mi meg csak nyi- dezte a fiútól: hogtunk, pedig igazán sajnáltuk — Nem eszed meg . ..? őt. — Nem. •s — Akkor meg­eszem én. — Azzal felvette a kenye­ret, lefújta róla a port és megette. — Miért dobtad el — érdeklődtem, mi­kor már bent ültünk a padban. — Mert nem akar­- Szóval nem adsz?) — sür- ta elvenni, gette a flfi. — Pedig én szoktam _ Először te nem akartál adni neked adni. neki! Marci tanácstalan vívódásában _ Nem mert 16ttami hogy s egyik lábáról a másikra állt, mý r ev ett majd agyonfoltozott csizmája or- lehajtotta Iefét a2t hittem sí r. rat nézegette egy kicsiket, mint- _ , , ' . . ha onnan akarta volna leolvas- De 6 ne m ' 2oko,t sfrn l- raost se ni a további teendőt. tett e- Intett, hogy hajoljak kö­A másik ezalatt ránk kacsln- selebb, mondani akar valamit, tott, jelezvén, hogy hiába volt a — Kinevettetek, te is, pedig ne­fáradság. És ekkor megtört a jég. kem ez volt az ebédem... ez Ezen a napon emlékezünk meg Marci hirtelen elhatározással fe- a darab kenyér. Édesapám már hazánkban a munkásosztály gyfl­lé|e nyújtotta kenyerét, az egé- egy hete feksziki fÄj a Iába ne m zelméröl. A függőleges vastagabb s z . , . tud dolgozni. Édesanyám meg sorból megtudjátok: - Nesze, ne gondold, hogy saj- kába mem vár()sb a l Kerítés 2. Zsák szlovákul. sásért Csak estefelé lön mee 3' Észa k" af r lkai királyság. 4. Ná­Emez elhárító mozdulatot tett. s a8 e n- ^ sa K esteieie jon meg. lunk te]e]S madär 5 A napren d. - Most már nem kell! Látom, f 2t mon dí a- h°8y "M friss szer legutols ô bolygőja. 6. Szi­hogy sajnálod! kenyeret. Ami otthon volt, azt liclumdioxid. 7. Arany. 8. 7 és 3 Marci szemében szokatlanul fáj- neke m adta. a négyzeten. 9. Ebben az évben dalmas fény villant. Hirtelen be- — Na és miért nem mondtad ülésezett a Szovjetunió Kommu­lenyomta a fiú markába kenye- meg ezt odakint?!... nlst a Pártjának XX. kongresszu­rét, s mert ez nem fogta meg, — Azért, mert láttam, hogy lmH?°. kka 1' a kenyér a földre esett. Paprlká- rsiifnlAriik inkáhh éhezek rin ne í, ÜU. • .1 . val, sóval meghintett barna ke- "/ n T„„ on kí len kn ' Erdé 1'' 1 t á" 1 6' Turň Nová V« s ) nvár vilit Ablrnn n, ml I a ovo. Emlékszem, történelem óra volt. MEGFEJTÉS Tanítónk már régen magyarázott, AQ 4 r\ én meg csak a Marci kenyerén 'U™íiO I Ĺ gondolkoztam. j I Talán ott, akkor az Iskolapad- r\ r\ ban értettem meg elöször, hogy j U w^-- 4 U a megalázottság még az éhség- i jj nél is elviselhetetlenebb. «« r\ry q KOVÁCS JÓZSEF 0U"~*ZZ""0 i i 3 4 6 ? S / 9 / nyér volt. Akkor ez volt a sze­gény diák tízóraija. — Nahát Marci, eldobod a ke nyered!... — csivitelt egy kó­cos szőke lányka. TUDOD-E üt a víz színére. A közelben úszkáló kisebb halak elkábulnak a csapásoktól, s a fürészhal könnyedén összefogdossa Okét. ... hogy a világ legnagyobb aranyrögét a Szovjetunióban, a Léna folyó melletti Bodajbo kör­zetben találták. Súlya elérte a négy kilót. KIK NYERTEK? 1. A Sz. Pus­kin 2. Többek kö­zött így kapha­tunk a vonalak­kal összekötött 3—3 kockában mindig 60-at. Múlt heti fejtörők megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: Pál Ilona, Bušince; Cibula Oszkár, Veiké Zltevce; Öllös Ilo­na, Okoč; Róka Ferenc, Biel és Panyik Ernő, Matuškovo. 1. Helsinki 2. Így lesz az összeg 139. IW Ül SZÖ 8 * 1962. február 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents