Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-23 / 53. szám, péntek

Antonín Novotný elvtárs beszéde ! (Folytatás az 1. oldalról) csak a Szovjetunió, hanem az egész szocialista tábor elé tűzött, egyesíti a szocialista országok népe Internacionális meggyőződését minden egyes ország népgazdaságának fejlesztésére irányuló törekvéssel, az egész szocialista rendszer megszilárdítására és fejlesztésére törekedve. A Szovjetunióhoz, valamint a többi szocialista országhoz fűződő szocialista testvéri kapcsolataink elmélyítése természetesen nemcsak a mi sikeres gazdasági fejlődésünket biztosítja. Igen fontos Itt a szocialista tábor egységének megszilárdulása és a világhelyzetre gyakorolt befolyása. Számunkra az nem dogma, hanem á gyakorlati ismeretek alapján gyökeret vert meggyőződésünk, hogy ma már a világtörténelem folyását nem az imperializmus, a reakció, a háború erői szabják meg. A szocializmus, a haladás és a béke eszméi az a világerő, amely lépésről-lépésre egyre nagyobb hatást gyakorol a történelem folyására, a legnagyobb mértékben fékezi az imperializmus törekvéseit, az az erő, amely napról napra rombolja az imperializmus és a gyarmati rendszer uralmát, A XXII. kongresszus joggal állapíthatta meg, hogy „a hatalmas szocialista tábor, a békeszerető, nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békét védelmező erők egyesült erőfeszítésével el lehet hárítani a világháborút". Nem kétséges, hogy különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óta a békés politika számos jelentős' sikert aratott a háború elhárításáért, a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásáért vívott harcban. Világszerte több százmillió aktív hívet nyert az általános és teljes leszerelés és a különböző társadalmi rendszerű nemzetek békés együttélése gondolatának. Ezt a politikát az emberek százmilliói azért támogatják világszerte, mert e politika teljesen megfelel vágyainknak, reális utat mutat a háborúktól mentes élethez, a borzalmas nukleáris veszély elhárításához, annak a veszélynek az elhárításához, amelybe elsősorban az amerikai és nyugatnémet Imperialista erők akarják sodorni a világot. Naponta látjuk, hogy küzdenek az imperializmus erői a szabadság és a haladás erői ellen. Az amerikaiak harcot szerveznek Dél-Vietnam népe ellen, támogatják a laoszi és a latinamerikai reakciós erőket. Ők azok, akik újból ellenforradalmi erőket szerveznek a szabad Kuba ellen, pénzelik és felfegyverzik őket, hogy azután amerikai katonai segítséggel Kuba ellen támadjanak. Habár a latin-amerikai külügyminiszterek Punta del Este-I konferenciáján nem értek el sikert azzal a tervükkel, hogy elítéljék és a latinamerikai országok segítségével felszámolják Kuba haladó államrendszerét és ott engedelmes államrendszert létesítsenek, továbbra is az amerikaiak a fő reakciós tényezők, amelyek a kubai nép ellen áskálődnak. Mi a kubai nép mellett állunk, s szükség esetén erőnkhöz mérten segíteni fogjuk szabadságának megőrzéséért vívott harcában. Teljes mértékben az algériai nép mellett állunk a francia imperializmus ellen vívott harcában és támogatásunkról biztosítjuk az algériai hazafiakat. Ugyancsak támogatjuk Indonézia népét és Sukarno elnököt a Nyugat-Irián felszabadításáért és az egységes Indonéz Köztársaság megteremtéséért vívott harcában. Világszerte nagy arányokat ölt a nemzeti felszabadító mozgalom, a haladó és békés erők nagy mozgalma. Heves harcok folynak a demokráciáért és a nép jogaiért. Egységes, nagy eró'k vannak mozgásban, olyan erők, amelyek lerombolnak minden régit és a nemzeti érdekeiket egybekapcsolják az imperializmus elleni harccal, demokráciáért vívott harcukat egybekötik a reakció elleni harccal, a politikai jogokért vívott szociális harcaikkal, és mind eme küzdelmeiket összekötik a békéért, az általános leszereléséért folyó harccal. Ezért meghökkentő és nehezen érthető, hogy akadtak magukat marxistának és szocialistának valló emberek, akik támadják a szovjet külpolitika eszmei alapjait — a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII kongresszusának következtetéseit. E kirohanások szócsövei az Albán Munkapárt jelenlegi vezetői, akik a balol daliság és a dogmatizmus pozícióiról Intézik dühödt támadásalkat. Mindenekelőtt megkísérlik kétségbe vonni a szocialista tábor békés politikájának fő célkitűzéseit, főként pedig el akarják ködösíteni napjaink alapvető kérdését — a háború és a béke kérdését azáltal, hogy különféle általános harci felhívásokat hangoztatnak az imperializmus ellen Ezzel egyidejűleg támadják a békés együttélés politikáját, az általános és teljes leszerelésért vívott harcot, a háború elhárítása reális lehetőségeinek gondolatát. Mi a békés együttélést olyan alapelvként értelmezzük, amely magába foglalja a két társadalmi rendszer politikai és gazdasági kapcsolatait Tehát határozottan nem olyan útként értelmezzük, amely fékezné a nemzetek fejlődését a szabadiság, a demokrácia és a szocializmus irányába, s tartósítaná azt az állapotot, hogy az erősek uralkodnak a gyengék feíett. A békés együttélés nem azt jelenti, hogy támogatni fogjuk a kapitalizmust. Nincs harmadik út a béke és a háború között. Ilyen egyértelműen szól a 81 kommunista és munkáspárt moszkvai Nyilatkozata is. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai sohasem feledkeznek meg arról, hogy a békéért és a leszerelésért vívott harc hatékonysága fokozott védelmi felkészültséget tételez fel. Malinovszkij marsall és Gorskov tengernagy nem régi nyilatkozatai újból emlékeztetnek arra, milyen sors érne minden Imperialista államot, amely agressziót kísérelne meg táborunk ellen. A leszerelésre irányuló törekvéseinket illetően teljesen távol állanak tőlünk bármilyen illúziók, s még kevésbé táplálunk illúziókat az Imperializmussal való viszonyunkkal kapcsolatban. Naponta világszerte látjuk az imperializmus provokációit és uralmának megőrzésére irányuló törekvéseit. Másrészt azonban látjuk e hatalom feltartóztathatatlan bukását és az imperializmust érő veszteségeket is. Ez a béke és a haladás erőinek szüntelen növekedéséről tanúskodik, amelyek élén a szocialista tábor áll békés politikájával, az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a nemzetek szabadságáért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcával, az általános leszerelésért és eeáltal a háborúknak az emberiség életéből való elhárításáért vívott harcával. Teljesen helytelenek azok a nézetek is, amelyek egymással szembeállítják a leszerelésért . vívott harcot és a nemzeti felszabadító harcot, valamint helytelenek azok a kísérletek, amelyekkel azt a benyomást igyekeznek kelteni, mintha a leszerelésért vívott harc veszélyeztetné a nemzeti felszabadító mozgalmat. Az emberiségnek e nagy harcában nem lehet az egyik kérdést elválasztani a másiktól, mert mindezen problémáknak egy közös vonásuk van — az ember szenvedésének megszüntetésére irányulnak, az ember, a nemzetek számára szabad, kulturális értékekkel teli élet megteremtésére törekednek. Ezt azonban csak a szocialista rendszer adhatja meg az embereknek. A Szovjetunió és vele együtt a szocialista országok ezért továbbra is harcolni fognak az általános és teljes leszerelésért, leleplezik az Imperialista háborús gyújtogatok terveit. Csehszlovákia népe ezért egyetért Hruscsov elvtársnak, a szovjet kormány elnökének legutóbbi javaslatával, hogy a 18 ország bizottságának előkészítő munkálataiban, — amely országok március folyamán Genfben tárgyalásokat kezdenek az általános és teljes leszerelésről, — az illető miniszterelnökei, vagy legfőbb képviselői vegyenek részt. Minden ember, aki szívén viseli a béke ügyét ás a népek biztonságát, örömmel üdvözli ezt az újabb békés kezdeményezést és teljes mértékben támogatja. A legutóbbi világesemények azt mutatják, hogy a nemzetközi helyzet, valamint a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyainak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán megvalósított elemzése teljesen helyes és hogy a XXII. kongresszus következtetései nagy mozgósító erőt jelentenek a dolgozóknak a békéért, demokráciáért és szocializmusért vívott harcában. Ezt bizonyítja a kapitalista országok munkásosztályának nagy politikai és szociális küzdelme, a nemzetek szabadságharca. Ma a francia nép nagy harcát kísérjük figyelemmel, amely hősiesen a felsorakozó fasizmus útjába állott. A francia haladó erők és munkásosztály mellet állunk és szilárd meggyőződésünk, hogy a dicső kommünárdok utódai egységes akciókkal szilárd gátat emelnek a felsorakozó fasizmussal szemben ős megteremtik a demokrácia és a haladás biztosításának és fejlesztésének biztos alapját. Elvtársak 1 Beszélni akarok ma néhány Időszerű belpolitikai kérdésről is. Amint tudják, e kérdésekkel nemrégen foglalkozott kommunista pártunk Központi Bizottságának ülése. Főként gazdasági Jellegű problémákról van szó, de néhány más kérdésről ls. A Központi Bizottság elsősorban a mezőgazdaság 1962 évi sürgető feladataival foglalkozott, főként azért, mert a mezőgazdasági termelés tavaly nem érte el a tervben kitűzött feladatokat, és ezáltal nehézségek adódtak közellátásunkban, amelyet további külföldi behozatallal kellett leküzdenünk. A mezőgazdaság számos további belpolitikai problémával függ össze, szoros kapcsolatban áll szocialista társadalmunk egész fejlődésével. Népgazdaságunk jelenlegi szakaszában a mezőgazdasági termelés növekedésétől függ döntő mértékben az életszínvonal emelkedésének üteme is. Nyilvánvaló, s ez hazánk földalapja bővítésének korlátozott lehetőségeiből, valamint a nép magas életszínvonalából és az egy főre eső nagy fogyasztásból következik, hogy a nép szükségleteit nem tudjuk teljesen kielégíteni saját forrásokból és hogy mindig aránylag jelentős külföldi behozatallal kell számolnunk. Igaz, hogy ezzel szemben a földalap bővítésének korlátozott lehetősége, a gazdálkodás magas fokú belterjességére, a munkafolyamatok gépesítésére, a munka jő szervezsére és nagyfokú termelékenységére kényszerít bennünket. Ezen az úton kell haladnunk és közvetlenül a munkahelyeken, az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban ezen elvek alapján kell a termelést megszerveznünk. Megváltoztattuk a nemzeti bízottságok szervezetét, a mezőgazdaság szükségleteihez idomítottuk, és most szükséges, hogy a nemzeti bizottságok az EFSZ-ekben következetesen megszervezzék a munkát és a termelést. Továbbra is maradéktalanul ragaszkodunk az anyagi érdekeltség elvéhez, valamint a végzett munka mennyisége és fontossága szerinti díjazáshoz. Igen igényeseknek kell lennünk a mezőgazdaságot irányító emberekkel szemben, nagy tudást, ismereteket és magas fokú szakképzettséget kell megkövetelnünk. A mezőgazdasági termelés eredményei alapján kell megítélnünk a szövetkezetek, az állami gazdaságok, a nemzeti bizottságok és a központi szervek vezető embereinek képességeit is. Húst nem termelünk szép szavakkal, sem pedig azzal, ha a járási nemzeti bizottságok, vagy a kerületi nemzeti bizottságok évről évre a takarmányalapot biztosító állami alapokra bízzák magukat. Minden tervnek saját takarmánytermeléssel kell számolnia és elsősorban a szövetkezeti állattenyésztési termelés számára kell takarmányról gondoskodnia. Ezért különös súlyt kell helyeznünk a tavaszi munkák jó előkészítésére és általában a mezőgazdasági termelés tervének biztosítására azáltal, hogy a feladatokat behatóan megtárgyaljuk a szövetkezetesekkel és a többi mezőgazdasági dolgozóval és rendszeresen ellenőrizzük a foganatosított intézkedéseket. Ojból hangsúlyozom, hogy továbbra is a gép- es traktorállomások képezik a mezőgazdasági termelésnek és a mezőgazdaság fejlesztésének műszaki és gépesítési alapját. Ezek az állomások nem lesznek csupán az ipari üzemekkel együtt működő vállalatok, mint ahogy azt egyes kerületekben tették. Nyilvánvalóan mindazok, akik így gondolkodtak, nem értették meg, hogyha 1970-ig növelni akarjuk a mezőgazdasági termelést és általában a mezőgazdaságot az Ipar színvonalára akarjuk emelni, ehhez megfelelő alappal is kell rendelkeznünk. Ezért van fontos szerepük a mezőgazdaság fejlesztésében a gép- és traktorállomásoknak. Pártunk Központi Bizottsága egyúttal több olyan kérdéssel foglalkozott, amelyek mezőgazdaságunk szempontjából nagy távlati jelentőséggel bírnak. Mindenekelőtt a szövetkezeti tagok társadalmi biztosításáról van szó. A jóváhagyott intézkedések célja, hogy további ösztönzést adjanak a mezőgazdasági termelés növelésére, fokozzák a szövetkezeti tagok érdekeltségét abban, hogy a mezőgazdaság gyorsabban haladjon előre, hogy a szövetkezetekbe fiatal embereket nyerjünk meg. A mezőgazdaság fejlődése, a technika és az új munkafolyamatok érvényesítése, célunk elérése, a mezőgazdaságnak 1970-ig az ipari termelés színvonalára való emelése, mindez attól ls függ, vajon megnyerünk-e fiatal embereket a mezőgazdaságba. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, az EFSZ-ek megszilárdítása és a mezőgazdasági dolgozók életszín-, vonalának emelése érdekében foganatosított egyik legfontosabb Intézkedésnek tartjuk a szövetkezeti tagok új társadalmi biztosításának bevezetését. A világon elsőként tettünk ilyen Intézkedéseket a szövetkezeti tagok társadalmi biztosítása terén. Ezek a több mint egymillió szövetkezeti parasztra vonatkozó intézkedések, tovább szilárdítják a munkásosztály és a parasztság szövetségét, még közelebb hozzák egymáshoz a munkásosztályt és a parasztságot, és kell, hogy elősegítsék a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének növekedését a mezőgazdasági termelés igényes feladatainak teljesítésében. Ezek az Intézkedések köztársaságunk lakossága szociális összetételének a lényegéből fakadnak. Hazánk lakosságának 62 százaléka ugyanis a munkásosztály tagja és mintegy 17 százaléka paraszt. További intézkedéseink az egy lakosra eső ipari termelés nagy terjedelmén alapulnak. Természetesen mindent el kell követnünk, hogy ezeket az intézkedéseket egyrészt a falvakon a szövetkezetesek körében helyesen értelmezzék, s egyúttal a gyakorlatban helyesen és következetesen érvényesítsék. Ez azt jelenti, hogy ezeket az intézkedéseket az egyes szövetkezetek helyzete szerint kell bevezetni, és pontosan be kell tartani mindhárom feltételt — a termelési terv teljesítését, az állami felvásárlási terv teljesítését, és valamennyi szpvetkezeti tag teljes mérvű részvételét a szövetkezet- munkájában. A másik problémakör, amely most előtérben áll és amellyel pártunk Központi Bizottságának plénuma is foglalkozott, egész népgazdaságunk ez -évi fejlesztési tervével függ öszsze. Már mindnyájan jól tudják, hogy a tavalyi év a népgazdaságban nem sikerült úgy, ahogy terveztük. Ennek okait széleskörűen kifejtettük Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának múlt év novemberében tartott ülésén. Nyíltan beszéltem róluk újévi beszédemben is. Egyenesen meg kell mondani, hogy az 1961-es év eredményeinek végleges számadatai néhány mutatóban kedvezőtlenebbek, mint ahogy novemberben és december végén feltételeztük. így az ipar a bruttó termelés tervét 99,8 százalékra teljesítette, és ugyanígy tett eleget az árutermelés tervének ls. Igaz, hogy így is a termelés nagy gyarapodását értük el, mégpedig 8,9 százalékos növekedést, de a terv nem teljesített két tized százaléka sok fontos terméket jelent. Ezeket az eredményeket figyelembe kellett vennünk, hogy az idei évre olyan tervet hagyjunk jóvá, amely egyrészt a negatív befolyások lehető legnagyobb fokú leküzdésére vezet, és egyúttal reális. Népgazdaságunk továbbfejlesztése érdekében megerősítünk egyes döntő termelési ágakat, — így a szénipart, az energetikát, a kohászatot, a vegyipart és a gépipart. Főként a kivitel és a beruházási építkezés előtt állanak igen igényes feladatok. Nem kevésbé bonyolult a helyzet a beruházási építkezés terén. Az 1962. évi beruházási építkezési tervben körülbelül felével kellett csökkentenünk új, központilag irányított ipari építkezések megkezdését a harmadik ötéves terv eredeti feladataival szemben. Természetes, hogy a beruházások terén szigorú beavatkozásokra került sor. Többek között azért is, mert nemcsak a minisztériumok, hanem a vállalatok ős a nemzeti bizottságok is helytelenül értelmezik az új átszervezésből származó jogaikat, és gyakran megfeledkezve a társadalom egységes érdekeiről saját szakaszuk fejlesztését a maguk módján oldották meg. Amint látható volt sok ilyen szerv a „decentralizációt" szószerint vette és aszerint kezdett gazdálkodni. Minden funkcionáriusnak meg kell értenie, hogy a szocialista társadalom fejlődésének szilárd törvényei vannak, amelyekhez Igazodik, és amelyeket nem szabad megszegni, mert így szüntelen ellentétekre és anarchiára kerülne sor. Beszélhetnénk számos sajátos követelődzésről, amelyek emellett költségesek is. Például a különféle műemlékek helyreállításáról. Nemcsak a helyreállítás költségeiről van szó, hanem karbantartásuk költségeiről is. Hisz nem fogunk minden várat és kastélyt karbantartani. Csak a valóban jelentős műemlékeket őrizzük meg, de nem célunk, hogy a romokból újból várakat építsünk csak azért, hogy történelmi műemlékeink legyenek. Az Ilyen költséges helyreállításokat nem menti az sem, ha az újjáépített épületekben különböző bölcsődéket, múzeumokat, stb. létesítünk. Vagy pedig, elvtársak, vegyük a nemzeti bizottságok téli sportpályák építése iránti kéréseit. Mintegy 76 Ilyen sportlétesítmény építését kérték. Úgy hiszem, gyakran nem fordítottak ilyen gondot sem a lakásépítésre, sem a fontos ipari üzemek építésére. Nyíltan megmondom, elvtársak, habár nem mindig kellemes, de le kell szállni a földre, mindkét lábunkkal a földön kell állnunk és meglevő lehetőségeinkből kell kiindulnunk, elsősorban a dolgozó embert kell látnunk, akiről gondoskodnunk kell. Be kell tartanunk és be Is fogjuk tartani az életszínvonal tervezett emelését és nem térünk el ettől az irányvonaltól. Továbbra ls azt tírfí juk szem előtt, hogy biztosítsuk až életszínvonal arányos emelkedését egyrészt a nominálbérek növelésé-i vei, másrészt árleszállítások útján,úgy, ahogyan népgazdaságunk ered* ményei és külkereskedelmi vásárlási lehetőségeink megengedik. Ezzel kapcsolatban szólni akarok nemrégi intézkedéseinkről az árakat illetően, melyeket úgy látszik, hogy nem mindenki értett meg helyesen. Ismétlem, hogy gondoskodunk és tort vábbra is következetesen gondoskodó ni fogunk főként a gyermekes csalá-í dok életszínvonalának általános em&* léséről. Másrészt azonban tudnunk kellj hogy az árak útján szabályozni fog-i juk bizonyos termékek fogyasztását, amelyek nem tartoznak a dolgozók alapvető létszükségleti cikkei közá. Ezalatt bizonyos nélkülözhető árucikkekre ls gondolok, amelyek beszerzése idénybeli nehézségekbe is ütközik. Miért rendeztük például, elvtársak, a bór árát? Vegyük fontolóra a következő tényeket: 1955-ben 279 ezer hektoliter bort fogyasztottunk, 1961ben. már 700 ezer hektolitert, az 1962-es évre pedig már 1 millió hek-. toliter bort igényeltek. E követel-í ményt teljes mértékben nem elégít-hetjük kl. Más dolgokat kell vásá-s rolnunk, és nem fizethetünk ki any-i nyit a borért. Azért emeltük a bop árát, hogy elősegítse a fogyasztás szabályozását. Rendeztük továbbá a narancs és a? alma idényárát. Miért volt erre szük-i ség? Hazánkban tavaly 120 ezer ton-a na almát kellett volna felvásárol-) nunk, a valóságban csak 24 ezer ton-' nát vásároltunk fel. Ezért sokkal több almát kellett vásárolnunk a külföldi piacokon ipari termékekért. Érthető, hogy ez megváltoztatta az eredeti árkalkulációt. Ezért bizonyos mértékben rendeznünk kellett az alma, de a narancs árát is. Emellett hangsúlyozom, elvtársak, hogy ami a narancs és az alma árát illeti, ez idényszerű áringadozás. Másrészt, és ezt még egyszer ismétlem, a legfontosabb élelmiszereket, az alapvető ipari árucikkeket az eddigi árvl-i szonylatok között tartjuk, s ezért nem igaz, hogy emelkedni fog a ká-: vé, a tea, a cukor, a rizs, stb. ára. Igaz —• mint már előzőleg mondottam — minden intézkedést meg kell tennünk hazánkban a mezőgazdasági termelés megjavítására, hogy ezál-: tal biztosítsuk saját terményalapunkat. Ez döntő fontosságú abból a szempontból, hogy az életszínvonalat az élelmiszerek árának leszállításával növelni lehessen. Az 1962. évnek még egy fontos problémájáról szeretnék beszélni. Állandó feladat ez,, amely azonban a jelenleg jobban előtérbe kerül, mint máskor. Az általános gazdaságosságért vívott harcról van szó. A helyzet megköveteli, hogy a pénzügyi terv, főként az önköltségi terv útján az idén az eddiginél jobban biztosítsuk az anyagi költségek csök»; kentését és a takarékos gazdálko* dást. Elvtársak, népgazdaságunk fejlődése fő problémáinak — amelyekkel az 1962-es évbe léptünk — a jellemzéséből kitűnik, milyen fontos lesz ez az év a harmadik ötéves terv tel-, jesltése szempontjából. Bár az ipar és a mezőgazdaság egyes feladatait csökkentettük a harmadik ötéves tervhez viszonyítva, ezek a feladatok ennek ellenére igen igényesek és teljesítésük nagy erőfeszítést kíván. A gazdasági kérdések megoldásával párhuzamosan a párt Központi Bizottsága tavaly novemberi ülésének következtetései szellemében ez idén sokat kell tennünk az állami és a gazdasági szervek Irányító tevé-; kenységének megjavítása érdeké-! ben. Már tettünk intézkedéseket, hogy — a kormánytól kezdve — az Irányítás színvonala szüntelenül emelkedjék és fokozatosan kiirtsunk belőle minden oda nem tartozót. Amint hazánk belpolitikai életének egyes eseményei, de főként a Barák-ügy mutatja, valóban hatékony ellenőrzést kell kiépítenünk, s természetesen nemcsak adminisztratív, hanem politikai ellenőrzést is. Politikai és állami életünkben a végső következtetésekig ki kell harcolnunk annak az elvnek betartását, amely kivétel nélkül minden vezetőre érvényes: „Bízzál, de ellenőrizz 1" A végső következtetésekig ki kell harcolnunk a bírálatot és nyíltságot mindenkivel szemben. Nem részletezem a Barák-ügyet. A főügyészség erről az ügyről a vizsgálat folyamán közleményt ad ki. A fejlemények azt mutatják, hogy sokkal nagyobb ügyről van szó, mint eredetileg gondoltuk, személyes politikai célokkal összefüggő ügy ez, olyan célokkal, amelyeket pártelle{Folytatás a 3. oldalon). ÜJ SZÖ 2 * 1962, február 23.