Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)
1962-02-18 / 48. szám, vasárnap
Gazdag választékban, jó minőségben A KÖZSZÜKSÉGLETI IPAR IDEI FELADATAIRÓL A közszükségleti ipar dolgozóinak jócskán van dolguk. A több mint kétezer üzem termékeit a nyilvánosság állandóan ellenőrzi, nagy szükség van tehát jó ízlésükre, találékonyságukra, jó munkájukra Az iparág sikeresen teljesítette tavalyi feladatait, sőt még többet termelt, mint amennyit a harmadik ötéves terv előírt. Milyenek a kilátások erre az esztendőre — erről beszélgettünk jcsef Houskával, a Közszükségleti Minisztérium műszaki fejlesztési osztályának vezetőjével és munkatársával, Ladislav Jirounekkel. Tavaly Uégymilliárd koronával emelkedett a közszükségleti cikkek eladása , és valószínűleg ennyi lesz az emelkedés az idén is. A termelés ilyen nagymértékű emelése főleg technikai fejlesztés útján érhető el. A textil iparban például óriási haladást jelen tenek vegyileg előállított anyagok Alkalmazásukkal emelkedik a munka termelékenység és harminc százalékkal csökken az önköl'ség. A fogyasztó szempontjából nemcsak az a fontos, hogy ezek az anyagok olcsóbbak mint például az ismert Uvutan függönyanyag, a mindennapi viseletre. ..straparuhára kiválóan alkalmas Arapoplet, hanem hogy tartósabbak, és amellett szépek is. Kitűnő tulajdonsá gokkal rendelkezik a teszil, amiből az idén már másfélmillió métert fognak gyártani. Ideális anyag sínadrá gokra, férfi és női nadrágokra, szok nyákra, mivel nem gyűrődik és otthon mosható A gyapjú anyagokat ma már a molyok ellen védő kidolgozásban készítik, a sátrakat pedig tűzbiztos anyaggal vonják be. A textilipari termékek újfajta kidolgozási eljárásai ugyan sok gondot okoznak mind a vegyi, mind a textil Iparnak de az eredmény nem marad el. Méteráruink minőségi színvonala világviszonylatban az elsők közé tar tozik Ugyanez vonatkozik a csehszlovák gyártmányú damaszt- és lenab roszokra, puplinokra, ballonselymekre is, a technikai textilre, nevezetesen a gépiparban oly fontos filcekre, az elektromos iparban tért hódító üveg szálakra. A könnyűipar dolgozói egyik legfontosabb feladatuknak tartják a gyer mek és bakfiskorífekció színvonalé nak javítását. Ez nem csupán a vá Fokozzák a gépesítést bak, és tisztításukhoz nincs szükség » pi-o^, ^mt r^mu^u , cl pökrémre, sem kefére, hanem Üzemek d-ilgozoi az elmúlt évben , e lasztékra értendő, amely ellen jogos kifogások merültek fel, hanem a gyermekruhákhoz felhasznált anyagokra is. Olyan kedves mintájú élénkebb színű anyagokat fognak gyártani, amikből csakis gyermekruhák készülhetnek. Megoldódik végre a harisnyanadrágok problémája, és több lesz a krepszilon harisnyadrág is. A nök bizonyára örömmel fogadják azt a hírt, hogy a negyedik negyedévben elegendő mennyiségű csíknélküli harisnya lesz az üzletekben. A múlt évben mindössze itt-ott volt kapható, idén már több lesz a műanyag-szőrmével bélelt sportzubbony, főleg gyermekek részére. A műanyag-szőrme könnyű, meleg, mosható, jól véd a szél ellen. Az öltözködés kultúrájához tartozik az is, milyen munkaruhákban dolgoznak az emberek. Több figyelmet és gondosságot fognak fordítani a célszerű, ízléses és tetszetős munkaruhák gyártására, hogy a dolgozók ne régi, viselt „más ra már úgy sem jő" ruhát öltsék fel munkahelyükön. A cipő és bőrdíszműiparban is előtérbe kerülnek a műanyagok. A bőrtalpakat egyre inkább kiszorítják a könnyű, puha, mikropórusos műtalpak és a felsőrészek is új technológiával készülnek. A cél, könnyű, olcsó és divatos cipők előállítása. És milyen a divat? A nyújtott kaptafán készülő, hosszúkás formájú, de amellett vágott orrú cipő. A tűsarkak 4—8 centiméteresek, és még vékonyabbak mint eddig. Gazdag választékban lesznek kaphatók a kényelmes, széles, lapos sarkú vagy teljesen saroknélküli cipők. A nyári újdonságok közül bizonyára kedvező fogadtatásra találnak a pasztellszínű PVC szandálok. Tulajdonságaikat tekintve felveszik a versenyt a hagyományos, bőrből készült cipőkkel. Előnyük, hogy lényegesen olcsóbközel 900 műszaki szervezési intézkedést valósítottak meg. Ennek keretében 130 egyszerűbb gépet is szerkesztettek, amelyek kitűnő szolgálatot nyújtanak feladataik teljesítésében. Ez a nagyszabású intézkedés tette lehetővé az 1 üzem dolgozóinak, hogy 825 munkaerőt takarítsanak meg. A kilenc üzem dolgozói tavaly 27 millió koronával tették gazdaságosabbá a termelést. Az idén 28 millió koronát akarnak megtakarítani az önköltségeken. langyos szappanos vízzel moshatók. A bútoriparban ugyancsak előtérbe kerülnek a műanyagok. A kárpitozást kiszorítja a nagyszerű és rugalmas latex, a faszékeket az alminátokból készült székek. Jók a tapasztalatok a lenből és kenderből préselt lemezzel. Kitűnően helyettesíti a fát és alapanyagként felhasználható a bútorgyártásban. A könnyűipar különböző ágaiban jelentős összeget jelentenek a megvalósított újítási javaslatok. Tavaly 140 millió korona volt a megtakarítás, az idén 160 millióra, az ötéves terv végéig egymilliárd koronára számítanak. A munkatermelékenység emelésének és az önköltség csökkentésnek több mint a felét a technikai fejlesztés segítségével érik el. Ezek az eredmények elképzelhetetlenek lennének a szocialista munkaversenybe tömegesen bekapcsolódó dolgozók kezdeményezése nélkül, hiszen csak a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért tízezer kollektíva versenyez. A fogyasztó igényeinek, kívánságainak kielégítése nemcsak a terv mennyiségi teljesítésétől, hanem a választéktól és a minőségtől függ. A közszükségleti ipar dolgozóinak célkitűzése, hogy termékeik gazdag választékúak és hibátlan minőségűek legyenek. KIS ÉVA A BÁNYÁSZOK ÚJ SEGÍTŐTÁRSA Az opavai Ostroj-bányászati gépeket gyártó iizem dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalásukban elhatározták, hogy mindent elkövetnek bányáink jobb gépesítése érdekében. A vállalásukban arról is beszámolnak, hogy rövidesen új, keskeny szénrétegek fejtésére szolgáló kombájnt gyártanak. Felvételünkön: A szóban forgó KVK-80 kombájn prototípusa. (V. Švorčík — CTK — felvétele) Ahol kevesebbre számítana k, és többet kapn ak Csupa mosolygó, naptői, széltől cserzett arcú ember gyülekezett február első szpmbatján, a Veiké Kosihy-i iskola termében. A szövetkezet tagjai ezen a napon tartották évzáró közgyűlésüket. Délelőtt a vezetőség beszámolt az elmúlt év gazdasági eredményeiről, délután pedig sor került a részesedés kifizetésére. Nem árulunk el titkot, ha megmondjuk, hogy az egész napi beszámolóbői az utóbbi érdekelte legjobban a tagságot. Czita Lajos elnök fennhangon jelenti, hogy az EFSZ egymillió harminckilencezer koronát fizet ki részesedésre. A tervezett munkaegység-érték 23 korona, de ez a tagság igyekezete folytán 26 koronára emelkedett. Ebből minden hőnap elején 12 koronát már kifizettek, most a visszamaradt 14 koronára kerül sor. A zárszámadó közgyűlésen jelen van az állami takarékpénztár küldötte. Ö fizeti a jutalmakat. A nagy teremben nem akad egy szövetkezeti tag sem, aki fejből ne tudná, mennyi munkaegységet szerzett az elmúlt évben. Marsalik Vince anyasertésgondozó 700 munkaegységért 9800 koronát kap egyszerre kézbe. — Mit csinál ennyi pénzzel — kérdezzük Marsai Vincét, aki úgy tesz, mintha nem is örülne. — Az egész összeget az utolsó koronáig beteszem a takarékba. — Szép, szép a tarékosság de ebben az esetben mégis túlzottnak tartjuk, ha egy koronát sem tart vissza — mondjuk Marsai Vincének. Helyette Végh Lajos mezőgazdász válaszolt, aki úgy látszik igen jól ismeri valamennyi szövetkezeti tag helyzetét. — Hát minek neki a pénz?! Három évvel ezelőtt gyönyörű kétszobás lakást épített. Van televíziója, rádiója, motorkerékpárja, minden hónap végén megkapja az előleget. Minek ae ilyen embernek a pénz?! No és aztán ha mégis pénzre volna szüksége, reggel bejelenti a szövetkezetben, délután 4 órára már a takarékpénztár kézbesíti a kivánt összeget. Csak úgy kapásból még feljegyezzük, hogy Lukács László tehéngondozó 60 korona híján tízezer, Kartos István kocsis 8960, Czita István, az állattenyésztés felelőse pedig 8540 koronát kap. Idősebb, igen rokonszerves embert mutat be Czita Lajos, a szövetkezet elnöke. Győry Lajosnak hívják, ő volt a szövetkezet egyik alapító tagja és első elnöke. —• 1949. december 27-én, közvetlen a karácsonyi ünnepek után tartottuk meg az alakuló taggyűlést, 17-en kezdtünk és most benne van az egész falu — mondja Győry Lajos, aki még 12 év múlva is emlékezik a megalakulás minden apró részletére. — Nem bánta meg, amit cselekedett? — -kérdezzük incselkedve a volt elnököt. — Hogy lehet ilyet kérdezni — mondja szemrehányóan. Igaz, közben megbetegedtem, felgyógyulásom után könnyebb beosztást kértem. Most mint mezőőr dolgozom, de így is megtalálom a számításomat, hi-; szen most 5880 koronát kapok. A Veiké Kosihy-i szövetkezet tag-' jainak a sertéstenyésztésből van a legnagyobb jövedelmük. Az aszály és egyéb csapások itt is éreztették hatásukat. A cukorrépa sem termett annyit, amennyire számítottak. Az elmúlt gazdasági év végeredmény-, ben mégis jől végződött, hiszen tel-) jesítették állam iránti kötelességü-; ket és a tagok átlagos havi jövedel-: me 1387 koronát tett ki. Ez pedig olyan eredmény, amelyre méltán büszkék lehetnek a nagykeszi szövetkezet tagjai. f—y ÚJ TECHNOLÓGIA ^ nagy fémmegtakarítás (CTK) — A prágai G. V. Akimov Állami Kísérleti intézet dolgozói ez idén sikeresen oldottak meg néhány technológiai problémát. Az új technológiai eljárásokat ismertető anyagot átadták gép- és kohóiparunk dolgozóinak. Az új eljárás alkalmazása lehetővé teszi harmadik ötéves ter-. vünk éveiben több millió korona ér-: tékű korróziőmentes acél és színes fém megtakarítását. A hlohoveci Slovakofarma dolgozóinak jelenleg sokkal több a munkájuk, mint máskor. Három műszakban gyártják az acilpirint és acilkoffeint, hogy ezzel is segítsék az influenza járvány leküzdését. Autókkal, vonatokkal és repülőgépekkel szállítják az orvosságot. Felvételünkön Valéria Švikruhová az acilpirint csomagoló gép kezelése közben. (V Pribyl — CTK — felv.) A SZOMSZÉDORROL B evett szokás, hogy a szomszédok, — ha csupán kíváncsiságból is — át-át pillantanak egymás portájára. Az alábbiak során azonoan nem két szomszédos családról, hanem két faluról, 'két szomszédos szövetkezetről lesz szó: a Dolný Bar-i és a kútnikyi szövetkezetről mondunk el egyet-mást. Az előbbi 800, az utóbbi 500 i hektáron gazdálkodik. A talaj minősége között ! nincs különbség, csak a gazdálkodásban mutatkozik nagy eltérés. A Dolný Bar-iaknak nem megy a közös gazdálkodás, és az igazat megvallva, irigykedve kacsintgatnak a szomszédok portájára. Nem is csoda, hisz még így a „keríI íésen" keresztül is akad ott látnivaló, okulásra szolgáló példa. Már a gazdasági udvar magán viseli a jó gazda keze nyomát. Födél alatt állnak a gépek, homokkal beszórt a telepre vezető út. Frissen meszeltek az istállók falai, példásan tiszta, selymes szőrű benne a jószág. Tudják azt is szomszédjukról, hogy a legjobban gazdálkodó szövetkezetek közé tartoznak a járásban, ellenben róluk — már mint a Dolný Bar-iakról — az a vélemény, hogy ugyancsak nyikorog szövetkezetük kereke. Bíró Pál agronómus a következőképpen von párhuzamot a két szövetkezet között: — A mi szövetkezetünk jó négy évvel a szomszédék mögött maradt... Ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy a Dolný Bar-i szövetkezet fiatalabb. Szó sincs ilyesmiről. Korukra való tekintettel ikertestvérek, csak hát az egyik úgy nőtt, terebélyesedett, akár tó partján a fűzfa, a másik pedig lemaradt, nem tudott lépést tartani ikertestvérével. A bat'iak még ma is azokkal a problémákkal küzdenek, amelyekkel szomszédjuk már ötvenhatban, ötvenhétben leszámolt. Bíró Pál kissé kesernyés mosollyal jegyzi meg, hogy náluk az idei zárszámadás sem hoz többet jő tapasztalatoknál. Igaz, húsz koronát terveztek munkaegységenként, és közben előlegként tíz koronát fizettek, de ezzel be is kell érni. A szomszédban persze az idén ls gazdag lesz a zárszámadás. Hiába, azok tudnak gazdálkodni, mondja elismerően. Lehet is ott részesedés, ahol olyan állatállománnyal rendelkeznek, hogy nem igen akad párja a környéken. Sok volt egyszerre a dicsérő szó, de hogy még közelebb Juthassunk az igazsághoz, ne sajnáljuk a fáradságot, ruccanjunk át a szomszédba egy kis körülnézésre, meg egy-két számadatért. A z eredmények boncolgatása során beigazolódott Bíró Pálnak, a szomszéd szövetkezet agronómusának az az állítása, hogy a kútnikyak megbízható jövedelmi forrása az állattenyésztés. Ebből gazdálkodnak, ez teszi őket irigyeltekké. A növénytermelésből a múlt évben sem volt többletbevételük, de a tervet maradéktalanul teljesítették. Az igazat megvallva a növénytermelés termékeinek terven felüli értékesítésére nem is nagyon törekedtek, hanem inkább arra, hogy bőséges takarmányalapot teremtsenek. Ez sikerült is. Ismét jók a feltételek a jövedelmező állattenyésztéshez. Most pedig nyugodt szívvel mondhatjuk azt is, hogy ilyenformán, ha nem is papíron, de valóságban a növénytermelés ls nagy részben hozzájárult a bevételi terv túlteljesítéséhez. Lássuk most azokat az eredményeket, amelyek lehetővé tették a munkaegységek tervezett értékének növelését. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre Sidó Pál zootechnikus válaszol. Szavaiból kiderül, hogy a szerződéses beatest minden álla tenyésztési termékből túlteljesítettek. Sertéshúsból a tervezett ötszázhatvan mázsa helyett hatszáztizet, marhahúsból pedig 170 mázsát adtak terven felül. Baromfihúst az év elején egyáltalán nem is terveztek, mégis 38 mázsát adtak piacra. Tojásbeadási tervüket 13 000 darabbal toldották meg, tejet 36 000 literrel adtak el többet a tervezettnél. Mindez — ami az állattenyésztést illeti — két oknál fogva vált lehetségessé. Az egyik: számbelileg is fejlett állatállománnyal rendelkeznek. Náluk száz hektárra nyolcvanhat szarvasmarha és százhetvenkét sertés jut. A másik: magas hasznosságot érnek el az állatoknál. Húsból például — beleértve a baromfihúst is — egy hektárra közel háromszáz kiló jut. A tejtermelés hektáronként 600 liter. Tojásból háromszáznegyvenkettő jut egy hektárra. A termelési terv túlteljesítése mellett a pénzügyi terv alakulását nagymértékben befolyásolja az is, hogy mennyiért állítják elő az egyes ter-; mékeket. Ezzel kapcsolatban már az a tény is, hogy az egy főre eső évi termelés értéke meg-: közelíti a hatvanötezer koronát, arra enged kö-j vetkeztetni, hogy magas színvonalú náluk a gépesítés, ami a termelési költségek csökkentésinek egyik alapvető feltétele. A növénytermesztés gépesítése mellett már az állattenyésztésben is teret hódítottak a gépek. Istállóik teljesen gépesítettek. Egy szövetkezeti tag hatvanöt-hetven növendékállatot gondoz. A fejőgépek segítségével egy Jószággondozó 35—40 tehenet fej, a sertéstenyésztésben pedig ötszáz jószág Jut egy gondozóra. H a még tovább boncolgatjuk a munkatermelékenységgel kapcsolatos problémákat, eljutunk ahhoz a sarkalatos kérdéshez, hogy ez vagy amaz a termék előállítása mennyibe kerül. Példának okáért most bemutatjuk, hogy až egyes állati termékek előállítására mennyit fordítottak és mennyiért értékesítik. Egyes szövetkezetekben — ezek közé tartozik a szomszédos Dolný Bar-i is — alapvető hiba, hogy az új termelési módszerek és a gépesítés hiányában drágán termelnek, sot egyes termékek előállítási költsége meghaladja az eladási' árat. Ilyen eset az előbbi szövetkezetben egyáltalán nem fordul elő. Íme a bizonyítékok. A marhahús kilóját például nyolc korona hatvan fillérért termelik és 9,80-ért értékesítik. A sertéshús-termelésnél már csaknem százszázalékos a nyereség. Kilóját öt koronáért termelik, és átlag közel tizenkét koronáén adják el. A tej minden egyes literje negyvenkilenc fillér tiszta Jövedelmet hoz a szövetkezetnek. A tojás darabját negyven fillérért termelik és átlag kilencvenegy fillérért értékesítik. A felsorolt tények alapján mindenki előtt világos, hogyan lehet huszonnyolc koronás munkaegységet elérni még ott is, ahol egy átlagos munkabíró szövetkezeti tag hat-hétszáz munkaegységet szerez egy év alatt. Mielőtt azonban újból visszatérnénk Dolný Barra, hallgassuk meg még a közben hazaérkezett Nagy Árpád szövetkezeti elnök szavait. Az elnök véleménye szerint a sikerek titkát mindenekelőtt a tagoknak a közöshöz való viszonyában kell látni. Valamennyien "s?y emberként őrködnek a közös vagyon felett. Nemcsak termel-. ÜJ SZÓ 4 * 1982. február £&