Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)
1962-01-14 / 13. szám, vasárnap
mmnmKwm** * Ä PÄLYAVÁLASZTÄS RÖL — Mindkét fiú most végzi a kilencedik osztályt. Jól tanulnak, tehetségesek, mit gondol kérem, milyen pályára adjuk őket? — fordult hozzám két gondterhelt szülő. Nehéz az Ilyen kérdésre azonnal megfelelnünk. Én is kérdéssel válaszoltam tehát: — Milyen pályát választottak a fiúk? — Mindketten ipariskolába akarnak menni, az egyik elektrotechnikaiba, a másik építészetire. — És miért? — Az Idősebb azért akar az elektrotechnikaira menni, mert legjobb barátja ls odamegy. — Javított már valaha is biztosítékot? — Nem, még soha. Eddig ilyesmivel nem foglalkozott. Hasonlóan „lángol" az érdeklődés a fiatalabb fiúban is az építészet iránt. — A fiúk később a főiskolán akarják folytatni tanulmányaikat? — Természetesen — hangzik a felelet. — És miért akarják önök, hogy szakiskolát végezzenek? — Hiszen ez nagyon előnyös. Négy éven belül kenyér lesz a kezükben. És ba tovább akarnak tanulni, Jelentkezhetnek főiskolára. Elbeszélgettem a fiúkkal ls. Mindketten állították, hogy szakiskolát akarnak végezni. Kérdem őket: — És olvastatok már egyáltalán valamilyen elektrotechnikai vagy építészeti szakkönyvet? — Nem, nem olvastunk. Eddig még ez ilyesmi nem érdekelt bennünket. Mindez azt bizonyítja, hogy ezeknél a fiataloknál a leendő foglalkozásuk iránti érdeklődés nem kielégítő és felületes. Lehetséges, hogy a tanulmányi idő alatt felébred bennük az elektrotechnika, Illetve az építészet iránti érdeklődés, de az is előfordulhat, hogy csalódnak és egy-két év múlva jönnek rá: valami mást akartak. Megeshet, hogy elvégzik az iskolát és egész életük folyamán olyan munkát végeznek, amelyhez nincs kedvük. A leghelyesebb tehát az, ha tanulmányaikat az általános műveltséget nyújtó középiskolában folytatják, és három év múlva, érettebb fejjel, a szülők és a tanftók gondosabb irányításával helyesebben fognak határozni a pályaválasztás nehéz kérdésében. Mert könnyű azoknak a diákoknak, — és szülőknek is — akik egyértelmű választ tudnak adni erre az egész életre kiható rendkívül fontos kérdésre. Tudják, mit akarnak az életben elérni, azt is tudják, mi érdekli őket, érzik, hogy a választott foglalkozáshoz szükséges képességekkel rendelkeznek és végül már az indulásnál rendelkeznek némi Ismeretekkel leendő foglalkozásukról. Ezeknél a gyerekeknél a pályaválasztás kérdése nemcsak a kilencéves iskola utolsó évfolyamában került napirendre, hanem már hosszabb ideje foglalkoznak vele. Szüleikkel együtt gondos figyelemmel kisérték a lehetőségeket, megvizsgálták önmagukat, érdeklődési körüket és képességeiket is. Az öntudatos pályaválasztásra való nevelés ugyanis a kora gyermekkorban kezdődik. Tulajdonképpen még az iskolás kor előtt. Ebben az időben úgy nyilvánul ez meg, hogy a gyermeket munkára, a háztartás apró feladatainak teljesítésére, játékai rendbentartáséra stb. neveljük. E korszak azért fontos a pályaválasztás szempontjából, mert nem közömbös számunkra, hogy a gyermekből rendetlen, munkakerülő, „balkezes" lesz-e, avagy olyan ember, aki munkaszerető, kötelességtudó, az akadályokkal szembeszálló valaki. Az iskolai nevelés nemcsak arra vezeti a gyermeket, hogy következetesen teljesítse iskolai és iskolánk!vülí kötelességeit, hanem célszerűen és átgondoltan megismerteti a gyermeket a különféle munkákkal. Megismerteti velük az egyes foglalkozások előnyeit és nehézségeit. E folyamat során gondosan figyeljük, hogyan reagálnak a gyermekek, mi iránt mutatnak érdeklődést és hogy ez az ér4eklődés valódl-e. Ha igen, táplálni és fejleszteni kell, Sőtl Lehetővé kell tenni, hogy a gyermek mélyebben megismerje az illető foglalkozás rokonszakmáit is. Népszerű irodalmat adunk a kezébe, felhívjuk a figyelmét az újságcikkekre, a rádió, a televízió és filmelőadásokra, kiállításokra, stb. Ha csak egy lehetőség van rá, elvisszük a gyermeket a munkahelyre is, hogy a helyszínen lássa, milyen ls a választott foglalkozás. Lehet, hogy a gyermek közben megváltoztatja érdeklődését. Ebben az esetben az egész folyamatot elölről kell- kezdeni. A tanító az évek folyamán alaposan megismeri a tanuló egész egyéniségét, így hasznos tanácsokkal látKövetendő példa hatja el a szülőket, amikor pályaválasztásra kerül a sor. Sok szülő ugyanis gyakran nem tudja leküzdeni elfogultságát gyermeke érdeklődésének és képességeinek megítélésénél, A szülői „határozatokban" gyakran szerepet játszik a számítás (mtnél többet keressen majd a gyermek), a vágy, hogy ifjúságának álmai és vágyai gyermeke számára valósuljanak meg (ba már én nem lehettem orvos, legalább a gyermekem legyen az), vagy csak egyszerűen kiválaszt egy foglalkozást és minden indok nélkül nyakasan ragaszkodik hozzá. Természetesen minden szülő azt kívánja, hogy gyermeke minél jobban helyezkedjék el az életben, hogy a legmegfelelőbb foglalkozást válaszsza. Csakhogy ezt a kérdést nem nézhetjük kizárólag a gyermek szempontjából. Figyelembe kell venni a társadalom szempontjait is. Hiába gondolkoznánk így: az én gyermekem csak autószerelő lehet — és az autószerelő pályára ezren és ezren mennének. A társadalomnak pedig nincs szüksége ennyi autószerelőre. Következne a keserű csalódás. Ugyanakkor van bőven más olyan szakma is, ahol jól érvényesülnek a technikai ismeretek. Ha tehát a gyermek a gépészet iránt érdeklődik, az autószerelésen kívül lehet traktoros, mechanizátor, gépjavító stb. Napjainkban nagyon sok fiatalra ven szükség a mezőgazdasági, bányászati, kohászati és építészeti szakmában. Az általános műveltséget nyújtó középiskolák is tárt kapukkal várják a fiatalokat. A pályaválasztás nehéz kérdésében a szülői munkaközösség ls segíthet a gyermekeknek és a szülőknek. Beszélgetéseket rendez a különféle szakmák legjobb dolgozóival, megszervezi a diákok látogatását az üzemekben és munkahelyeken. így érhetjük el, hogy a fiatalok tízezrei a tehetségüknek, képességeiknek és érdeklődésüknek legmegfelelőbb foglalkozást választják, amely érvényesülésük alapvető feltétele. (ska) A michalovcei járásban a szövetkezetek és az állami gazdaságok a kukorica vetésterületének kiszélesítésére és a hektárhozamok növelésére már az elmúlt évben megtették az első lépéseket. A inúlt esztendőben szerzett tapasztalatokat az idén tovább gyümölcsöztetik. A járás székhelyén a minap 15 szövetkezet és állami gazdaság képviselője cserélte ki a kukoricavetés, ápolás *és a betakarítási munkálatokban elért szervezési és termelési tapasztalatait. A párt XII. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak, mely szerint a kukorica-vetésterület felén 60 métermázsás hozamot, a kísérleti földön száz mázsás hozam elérését tűzték ki célul. Ondrej Sabovnik — a stretavkai szövetkezet egész Szlovákiában ismert kiváló kukoricaSzínes filmjeink kimagasló technikája (ČTK) — A prágai Hang-, Kép- és Reprodukciós Technikai Kutatóintézet egyik legutóbbi munkája a szenzitometrikus ellenőrzési módszer megoldása, amely új mérőműszerek alkalmazásával a színes filmek műszaki feldolgozáséban kizár minden szubjektív tényezőt, és a színesfilmmásolatot a legnagyobb mértékben hűvé teszi. Az új módszert első ízben Jírí Sequens „Halál a cuknrszigeten" című csehszlovák filmjének forgatásánál és előállításánál alkalmazták. Az UNIATEC tavaly Torinóban megtartott második nemzetközi filmfesztiválján, ahol csupán.a filmek technikai kidolgozását értékelték, ez a film első díjat nyert a színes filmek kategóriájában. MEGÉRDEMELT HÍRNÉV A DDISZ-ABEBA egyik ** forgalmas utcáján hatalmas, zöldelő park közepén emelkedik a szovjet Vöröskereszt kórházépülete. A kórház Dedzsazmacs Balcs etiópiai nemzeti hős nevét viseli. Másfél évtizede dolgoznak ott a szovjet orvosok és ápolónők Ezekben az években tíz és tízezer ember fordult hozzájuk orvosi segítségőrt — Szívesen fordulunk az önök kórházához, mert az orosz orvosok, akárcsak az egész nép, tisztelnek bennünket és nemegyszer tanúságot tettek baráti érzelmeikről irányunkban. Mi jól tudjuk, hogy milyen sokat dolgoznak a szov|et orvosok, milyen sokat tesznek azért, hogy segítsenek népünkön. Eredményesen kezelik a betegeket, gondoskodnak róluk. Ezért szeretjük a Dedzsazmacs Balcs kórházat — mondotta az etiópiai Bakai Tageh, a kórház egytk volt betege. Számtalan olyan eset jut eszembe, amely híven tanúskodik a szovjet orvostudományi dolgozók magas fokú erkölcsi jellemvonásairól, mélységes kötelességtudatáról, amit barátaink oly nagyra becsülnek. — Az egytk vasárnap történt. A kórházban csak a szolgálatos személyzet tartózkodott. Dél felé fiatal etiópiai nőt hoztak be a szülészeti osztályra Eszméletlen volt Raisza Kuznyecova, a szolgálatos szülésznő megtette a szükséA szovjet szakemberek, mérnökök, geológusok, építők,' > orvosok számos afrikai nemzeti államnak nyújtanak ön- < , zetlen segítséget. Addisz-Abebában már csaknem 15 S | éve miködik Etiópia egyik legnagyobb orvosi intéz- J >ménye — a szovjet Vöröskereszt kórháza. A kórház igaz-< sgatója, B. N. Kazakov nemrégen tért vissza Moszkvá-' >ba. A Pravda munkatársának kérésére egyebek között j >az alábbiakat mesélte el a külföldön tevékenykedő; 'szovjet orvosok munkájáról: ges intézkedéseket. De orvosi beavatkozásra volt szükség Telefonhívásra rö videsen megjelent Jurij Fjodorovics Afanaszjev sebész Vele együtt jött a két műtősnővér is. Néhány óra megfeszített munka következett. Két nap múlva a nő kisfiút hozott a világra, néhány nap múlva pedig már elhagyhatta a kórházat. Sokon járnak Jelena Ivanovna Karelova belgyógyász főorvos rendelőóráira. Gyakran megtörténik, hogy olyan betegek érkeznek hozzá, akiket más kórházakban eredménytelenül kezeltek. J. í. Karelova az orvostudományok kandidátusa, docens. A Szovjetunió legjobb klinikáin sok tapasztalatot szerzett. Nagy gyakorlattal rendelkezik. Sikeresen megoldja a legnehezebb eseteket is. Gyakran hívják konzultációra más kórházakba is. Lelkesen dolgozik a szovjet orvosok egész munkaközössége. Az 1960 decemberi események közeoette — az áítamcsiny-kíšérlet idején — különös képpen kifejp^ésre jutottak a szovjet szakemberek nagyszerű erkölcsi tulajdonságai. Éjjel-nappal, igen nehéz körülmények között, gyakran géppuskatűzben önfeláldozóan segítettek a sebesülteknek. Az etiópiai lapok igen nagyra becsülték ezekben a napokban a kórház személyzetének munkáját. A szovjet szakemberekkel lelkesen együtt dolgoznak etiópiai segítőtársaik. A legtöbben a szovjet orvosok vezetése alatt itt a kórházban tettek szert kellő tapasztalatra. A röntgen-teremben dolgozik Guta Gabisz. Nemrégiben még egyszerű szanitéc volt, de most már önállóan kezeli a gépet. Röntgenfelvételeket készít. Aszafa Kobret az elektrokárdiográfon dolgozik, jó segítőtársa az orvosnak. Csak a legjobbakat mondhatjuk Bakaié Lemn laboráns munkájáról is. Az etiópiai orvosi kisegítő személyzet neveléséhez nagyban hozzájárultak A. GBojko, I. V. Jakuseva, A. G. Sabanov és más orvosok. A kórhá? orvosai azonban nem korlátozódnak csupán gyógyításra. A la kosság körében végzett egészségügyi felvilágosító munka terén tevékeny segítséget nyújtanak az etiő piai Egészségvédelmi Minisztériumnak. A szovjet orvosok cikkeket írnak valamennyi Addisz-Abeba-i lapba, cikkeiket gyakran közvetíti az etiópiai rádió is. Az Orvostudományi Társaság ülésein gyakran tartanak előadást, beszámolnak tapasztalataikról, szovjet orvostudomány vívmányairól. Mielőtt elutaztam volna, engem és J. P. Dubrovszkij professzort, a kórház új igazgatóját fogadta I. Hejle Szelasszie, Etiópia császára, aki hangsúlyozta, hogy nagyon meg van elégedve a szovjet orvosok munkájával és felkért bennünket, tolmácsoljuk köszönetét a kórház egész személyzetének. Mint a szovjet Vöröskereszt kórházának igazgatója körülbelül három és fél évet töltöttem Etiópiában. Ezalatt közeiebből megismerkedhettem a szorgalmas és tehetséges etiópiai néppel, amelyet a nemzeti büszkeség, méltóság és ha zaszeretet érzése jellemez. Az etiópiaiak szívélyesen fogadják a vendéget, őszintén rokonszenveznek a szovjet emberekkel. Mindig a legnagyobb szeretettel és melegséggel fogok emlékezni a távoli, s a szovjet emberekhez mégis annyira közelálló afrikai ország lakóira. B. KAZAKOV termesztője — vállalta, hogy szövetkezete ez idén hatvan mázsás átlaghozamot ér el és a kísérleti területről 120 mázsát fog betakarítani. Hasonló felajánlást tettek a palíni, lastomíri és a tusicei szövetkezetek is. A kukorica hektárhozamának növelésére indított mozgalom eddig ezer hektárra terjed ki a járásban. Ha figyelembe vesszük, hogy a michalovcei járásban több mint 10 ezer hektáron termesztenek kukoricát, e mozgalom kiszélesítésére még akad elég tennivaló. A kerületi tudományos kísérleti intézet, valamint a járási nemzeti bizottság és a védnökségi üzemek nagyobb tevékenységére van szükség, hogy ez a kezdeményezés minden egyes szövetkezetben és állami gazdaságban jó talajra találjon. M. S. Tervezés és mellékzöngék Ilyenkor télen sok szó esik a tervezésről. Nem csoda, hisz minden szövetkezet vezetősége tervet készít az évzáró taggyűlésre, mert máskülönben hogyan is tájékoztatná a tagságot a jövőről? És milyen volna a gazdálkodás, ha iránymutató nélkül végeznék az egyes üzemek? Rossz helyen kötne ki valamennyi, akárcsak az iránytű nélküli hajó. A VINICAI SZÖVETKEZETBEN (lučeneci járás) is készül a terv. Csingér Sándor agronómus, Petrzsél Sándor zootechnikus meg a többi vezetőségi tag a napokban több ceruzát koptat a szokottnál, hogy jó iránytűje legyen a termelésnek. Ami a számítást illeti még nagyítóval sem lehetne hibát találni benne. Pontos a kimutatás: ennyi hektáron ennyi búza és ennyi más gabonanemű terem. A tervezők a hektárhozamok meghatározásában nem estek a ló másik oldalára, így a végösszegek elfogadhatók. Meg kell hagyni, a növénytermesztők minden kínálkozó alkalmat megragadnak majd, hogy minél több és jobb takarmányt termeljenek. A silókukoricába szójababot vetnek és trágyalével öntözik, hogy 400 mázsás hektárhozamot érjenek el. Cukorrépából csak 288 mázsás hozamot terveznek, s mivel az nemcsak mint ipari növény, hanem mint takarmány is számít, 42 hektáron öntözni fogják, hogy több pénzt és takarmányt nyerjenek. Titokban azt remélik, hogy ilyen ápolás mellett legalább 300 mázsás átlagot elérnek. A gabonaneműekből 22—23 mázsás hektárhozamra számítanak, s természetesen pontosan megszabják, mennyi műtrágyát használnak fel egy-egy hektár földre. A trágyázáson és öntözésen kívül a hozamok elérésére a másik biztosítékot a prémium-rendszer nyújtja, melyet szintén alapos körültekintéssel vezet be a vezetőség. Prémiumot kap a tag az idejében és jól végzett munkáért, és prérrtium illeti a tervenfelüli hozamért. Mondjuk, ha a cukorrépát az agrotechnikai határidőben kiegyeli és a kívántak szerint hagyja meg az egyedeket, egy megszabott pénzösszeget kap. Ha a tervezettnél nagyobb hektárhozamot ér el, a terven felül termelt mennyiség 15—20 százaléka jár neki pénzben. Ez az eljárás érvényes mind a kapásnövények, mind a gabonaneműek termesztésében. Szóval e szemszögből nézve a terv növénytermesztési részével nincs baj, csak mint egésznek, a termelés iránytűjének — jó oldalai mellett — mindjárt a születésénél akadnak mellékzöngéi. Egy ilyen mellékzönge (és ebből következik a többi), hogy először tervez a növénytermesztés és azután az állattenyésztés. Mi ennek a következménye? A JARASI NEMZETI BIZOTTSÁG ELVÁRJA, hogy a vinicai szövetkezet 16,5 vagon húst adjon el az idén. Ennyi hús termeléséhez — a vinicaiak meggyőződése szerint — 74 vagon szemestakarmányra van szükség. Előreláthatólag pedig 64 vagon szemestakarmány jut az állomány számára. Ebből azonban még a törzsállományt is el kell tartani. Ezek szerint a dolog úgy fest, hogy a hízóállomány számára nem lesz meg a szükséges szemestakarmány. Arra nem igen támaszkodhat a szövetkezet, hogy jelenleg 30 vagon szemestakarmánya van, hisz ennyire vagy még többre szükség lesz jövő ilyenkor is. Tehát a dolgot csak úgy lehet orvosolni, ha többet termel, illetve a szemestakarmányt, amennyiben lehet burgonyával, tejes-viaszos érésű silókukoricával, cukorrépával pótolja. Hasonló a helyzet a szálastakarmány biztosítása terén is. Nem keľl aprólékos elemzésbe bocsátkozni, hogy kimutatható legyen az előrelátható hiány. Az évelők, úgy mint tavaly, az idén is 22 százalékát foglalják el a szántóterületnek. Most 3 kg lóhere jut egy tehénnek naponta, s jövőre sem juthat több, mert mint magtermesztő szövetkezet a második termést magra hagyja. Azért, hogy tavaly 350 mázsa heremagot adott el a szövetkezet, elismerést érdemel. Ám számolnia kell azzal, hogy a 466 500 liter tej termeléséhez sok takarmány szükséges, és ez a jelenlegi adag mellett lehetetlen, hisz a nyári 8 Mteres napi tejhozam 5 literre csökkent tehenenként. DICSÉRETÉRE VÁLJÉK az állattenyésztőknek és a vezetőknek, mivel szervezés útján is keresik a tejeladás tervének zökkenőmentes teljesítését. Bevezették a borjak lefölözött tejjel való etetését, valamint tejüzletet kérnek a faluba, hogy a tagok ott vásárolhassanak tejet. E két intézkedés folytán 150 000 liter tejjel többét adhat a szövetkezet a közellátásnak. Természetes a lučeneci Jednotának minél előbb eleget kell tennie a vinicaiak kérésének, és az üzletet még a napokban üzembe kell helyezni, mint ahogy ígérte. A zootechnikus a jövő télre takarmányélesztősítőt is szeretne, hogy ne legyen olyan nagy ingadozás a nyári és téli tejhozam között. Csak nem nagyon bízik benne, mert nincs jó tapasztalata a megrendeléseket illetően. Októberben kellett volna, hogy beszereljék az istállóba a függő-vasutat, novemberben meg fejőgépeket, s az illetékesek még most sem fogtak hozzá. Elismert dolog, hogy e tényezők mind közrejátszanak a termelésben és megvalósításuk, kedvezően befolyásolná azt. Most azonban — addig míg nem késő — elsődleges feladat a takarmány kérdés megoldása, a termelési szakaszok tervének egybehangolása, mert ellenkező esetben szűken lesz takarmány és a régi betegség továbbra is megmarad. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TERV mutassa ki, milyen takarmányból menynyire van szüksége. A szemestakarmányt mennyiben pótolhatja a tejesviaszos érésű silókukorica, a burgonya, a cukorréfia és egyéb növények, melyeket a növénytermesztők még tavasszal is vethetnek. Mert ugyebár, a rossz iránytű eltérítheti a hajót tervezett útjáról, akárcsak a hibás termelési terv a pénzügyi tervet. Márpedig Vinicán most, mikor már a szilárd díjazást alkalmazzák, a tervezés minden részének kifogástalannak kell lennie, mert milyen hatással lenne a tagságra az, ha valamelyik hónapra nem kapna fizetést? BENYUS JÖZSEF Jól képzett szakembereket nevelünk (ČTK) — A szlovákiai főiskolákon megkezdődött az új hallgatók jelentkezése a jövő évre. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán — a képzett szakemberek nevelésének legnagyobb központjában a jövő tanévre több mint 1800 rendes és 1100 levelező hallgató felvételét tervezik. A főiskolát évente átlag 900 méroök hagyja el, ami 7,5-ször több, mint az ún. szlovák állam egész időszaka alatt végzett főiskolások száma. Népgazdaságunk növekvő szükségleteinek megfelelően a végzett növendékek száma évről évre növekedni fog. Arra számítunk, hogy 1980-bau négyezer mérnök hagyja el a főiskolákat. Cf SZO 4 * 1382. január 14.
