Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-03 / 2. szám, szerda

Az elmélet és a gyakorlat: édestestvérek ISMERETLEN EMBEREK érkeztek a faluba. A Dvory nad Žitavoui szövetkezet házatáján ugyan nem ritka a vendégjárás, ám a mérnökökből álló látogatőcsoport ezúttal felkeltette az egész falu érdeklődését. Sokan azt híresztelték, hogy a mérnökök isiftét felmérik, fcikarózzák a földeket, pontosan megállapítják a határ kiterjedését. Ehelyett azonban más történt, mert a Mezőgazdaságtudományi Akadémia kerületi kirendeltségének tudományos kutatói segíteni jöttek, sok ésszerű javaslattal tarsolyukban kezdték a tárgyalásokat a szövetkezet vezetőségével. A baráti eszmecsere közelebb hozta a gyakorlat embereit a tudományos dolgozókkal, akiik az idén működési területüket közvetlen a szövetkezetbe,' helyezik át. Mi tevékenységük célja, hogyan segítenek majd a szövetkezetnek? Muk József elnök arcán kisimulnak a ráncok, mosolyog. Csak röviden válaszol a kérdésre: — A Mezőgazdaságtudományi Akadémia segítségére már régen vártunk s igen örülünk, hogy tudományos alapon, velük együtt oldhatjuk meg a növénytermelés, talaj9rőgazdálkodás és az állattenyésztés fejlesztésének kérdéseit. A szövetkezet eddig sem gazdálkodott rosszul, eredményeivel jó hírnevet szerzett a járásban, sőt országos méretben is. A több mint ötezer hektáros gazdaság irányítása, termelésének szervezése azonban sokkal többet kíván, mint amennyire a szövetkezet szakemberei, tagjai képesek. Csupán a szorgalom ma már nem elegendő a termelés tartalékainak feltárásához, ehhez képzettebb szakemberekre, tudományos-kutatómunkásokra van szükség. A szövetkezet elnöke ismeri a megnövekedett feladatokat, ezekhez mérten állítják fel a terveket. A szántóföldek gyarapításának kérdése azonban kqmoly fejtörést okoz valamennyiüknek. — Olvastam az SZKP programját, — mondja erre Muk elvtárs. — A termőföld nyerésének problémáját a Szovjetunióban szűzföldek feltörésével oldják meg. Nálunk nincs ez a lehetőség, kevés a föídünk, hiszen országos méretben is csak 0,32 hektár mezőgazdasági terület esik egy-egy lakosra. De mint a szakemberek javasolják, az altalaj megművelésére kell vennünk a fő irányt. Mintegy ötszáz hektáron végzik el az altalajművelést, hogy bőségesebb •humusztartalommal gazdagítsák szántóterületeiket. Ez az első eredménye a Mezőgazdaságtudományi Akadémia szakemberei segítségének. A helyes talajerőgazdálkodás ilyen nagykiterjedésű szövetkezet viszonylatában elősegíti a gazdagabb gabona- és takarmánytermelést, a nagyhozátnú gabonafajták alkalmazásával legalább ötven százalékkal fokozhatják a hektárhozamokat. — Igen nagy jelentőségű az a javaslat is — fűzi tovább az elnök a beszéd fonalát — hogy az éghajlati viszonyoknak megfelelően keményítőkben és emészthető fehérjékben gazdag takarmánynövények kiszélesítésére fordítsuk igyekezetünket. Szerintem ilyen takarmány a szója ,me!y tápértékben azonos a lucernával és mi több, termelését teljes mértékben gépesíthetjük. A cukorcirok szintén melegkedvelő takarmánynövény s vetekszik az évelők fehérjetartalmával, 600 mázsa zöldanyagot nyújt hektáronként. Nem újkeletű dolgok ezek a szövetkezet gazdálkodásának történelmében. Annyi azonban bizonyos, hogy csak kismértékben termelték ezeket a takarmányokat, mert mint minden újítástól, így a szójától, cukorciroktól is féltek a szövetkezetesek. A SZAKEMBEREK szemléltető példákon mutatták meg a tápanyagokban gazdag takarmányok termelésének hatalmas népgazdasági jelentőségét, melyből csak haszna lehet a szövetkezetnek. Most már valamennyien örülnek és alig várják, hogy a szakemberekkel közösen a javasolt intézkedéseket a gyakorlatban is megvalósítsák. Muk József, az elnök és a tagság bizakodva tekint a jövőbe, mert az elméletet közvetlenül is összeköthetik majd a gyakorlattal, melyek mint az édestestvérek, elősegítik a szövetkezet felvirágoztatását. Szombati) Ambrus A TITOKZATOS LEVÉL írta Alekszandr Nyikolajevics SZABÜROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse FEJLETT AGROTECHNIKAVAL A Dedina Mládeže-i szövetkezet tagjai az újév küszöbén elhatározták, hogy a magas terméshozamok mestereinek kipróbált tapasztalatai nyomán egész szántóterületükre kiterjesztik a fejlett agrotechnikát. A tudományos módszerek alkalmazása már tavaly is igen szép eredményekhez segítette a szövetkezeteseket. 150 hektáros parcelláról 43 mázsa kukoricatermést takarítottak be átlag hektáronként, 2 ! hektáros kísérleti földön pedig átlagosan 108 mázsa szemeskukoricájuk termett. A MÜSZAKI IRODALOM olvasóinak klubja nevet viselő kiadóvállalat fennálásának két éve alatt 30 000 tagot toborzott és 150 000 példányszámban adott ki szakkönyvet a tudományok és az ipari termelés legkülönbözőbb ágaiból. zatát. A varázslatos új világot, az ismeretek világát ő tárja jel előttük. Nem, mindez nem olyan egyszerű. Tizenhét éves leány és negyvenen felüli asszonyok ülnek egymás mellett. Vannak, akik a szlovák nyelvvel is birkóznak Meg kell találni azt a közös nyelvet, melyet mindannyian megértenek Fiatalok, idősebbek egyaránt. A tanító arcát ts az izgalom pírja önti el, amikor visszakérdezi az anyagot. Hallgatói felelnek, de ő vizsgázik. Vajon sikerült-e saját ismereteit mások agyába átültetni? Felragyog az arca, amikor kérdésére magasba lendülnek a karok. A „diákok" jelentkeznek. Fáradtan, de elégedetten távozik az óráról. Ismét találkoznak riíg c mamák a növénytannal és állattannal bajlódnak, csemetéik Viera Šimková elvtársnő gondos felügyelete alatt gondtalanul játszadoznak. Tizenhét apróság, akik ezelőtt jobbára nem jártak óvodába. November 23tól vannak itt édesanyjukkal. Ekkor nyílt meg az Iskola, amely hazánkban — első a maga nemében. Iskola és óvoda. — Gyerekek, ebéd! — hangzik Šim- ková elvtársnő hangja. A csemeték szaporán rakják el játékaikat és rohannak a fürdőszobába. Ott mindenki megtalálja a maga kis fiókját. A buzgóbbak a fogkefét is előszedik. — Most csak kezet mosunk .,. Az ügyetlen kezecskékben csuszlong a szappan Az ügyesebbek már a megterített asztalnál ülnek. — Belőletek se lesz katona — segít az utolsó kettőnek a nevelőnő, de ezt maga sem gondolja komolyan. Üjra csemetéi közé siet, ahol a kék melegítős Jancsinak eltörik a mécsese. Nem tudják megszokni mama nélkül: Tehát nemcsak a mamák vágyódnak csöppségeik után ... — Ne sírj Jancsi, kettőt alszunk még, és jön a mama. Így már más. Megnyugszik, és mintha mi sem történt volna. Jó étvággyal kanalazgatja a párolgó levest. Eleinte nehéz volt velük, de talán még nehezebb volt a mamákkai. Most is el-eljárnak az ablakok alá, hogy meglessék fiukat, leányukat. Ezt nem is tiltja nekik senki. Csak a kicsiket nem szabad zavarni, mert azután ki bírna velük? Ebéd után elvonulnak szobáikba. Kötelező alvás. Csakhát a vetkőzés... Simková egyik szobából a másikba rohan. S csak akkor tudunk szót váltani, amikor a kicsinyek elcsendesednek. Szép, de nehéz, fárasztó munka. A"m ki ne tenné szívesen? Az apróságok kedvességükkel, csacsogásukkal, vidámságukkal kárpótolják őt minden fáradságáért. Hat hónapot töltenek ebben a szépséges környezetben. Ám nem búcsúznak el végleg nevelőiktől. Hisz a jövő télen édesanyjukkal újra visszatérnek a kétéves mezőgazdasági mesteriskola második évfolyamába. ZS1LKA LÄSZL0 Találkozás petróleumlámpa fényénél Laborev lovasosztaga nappal rendőröknek öltözve kémszemlére ment Remozi faluba. Kosztya feiderífői megegyeztek egy lánnyal, hogy este várni fog és néhány embert elvezet Sztoldolszkij házába. Petrusenko, Reva és én már alkonyatkor felültünk a Tatrára és Romezíbe hajtottunk. Útközben baj ért bennünket: bedöglött az autó motorja. Szerencse, hogy már közel jártunk Romezihez. Bár a partizánok nem babonásak, csüggedten, szorongó félelemmel bandukoltunk az úton. Már a falu közepén tartottunk. Keressük a megjelölt kaput. L»tjuk, hogy egy jól öltözött lány egy alacsony házikó befüggönyözött ablakát kutatja tekintetével. Amint megpillantott minket, rátért egy keskeny ösvényre, ezen kellett nekünk Is haladnunk. Meggyorsítottuk a lépteinket, de a lány hirtelen betért a második ház udvarára. Valószínűen ez lesz Sztodolszki] háza. (Befejező rész) — Ján Nálepka — válaszolja minden betűt erősen kihangsúlyozva. Nem akarok hinni a fülemnek, Nálepka lenne az a Repkin? Mindenekelőtt tisztázni akarok egv . , , , „ „ . , körülményt: beavatja-e Nálepka Cam- megszeretnének minket Kedvező albalíkot az ügyeibe? kalommal átmegyünk önökhöz Ter- Mondja csak, kapitány, van va- jesszenek több roplapot. Tudják meg gyanánt is használták. Egy SS-tiszt hasmenés ellen szedte a „vörös sztreptocid"-nek elkeresztelt felismerhetetlen üvegport Nálepka felállt. — Népünk tisztaszívű, és én szeretném, ha önök megismernének és lami köze Bogdanovicsnak a mi találkozásunkhoz? Nálepka csodálkozóan néz rám. — Bogdanovics? ... Ja persze, elfelejtettem, hogy ön jó barátságban van Cambalíkkal. Meg akarja őt hívni? — Nem. Jobb lesz nekünk nélküle. Tehát Cambalík beszámolt Nálepkának a velünk való kapcsolatairól. De miért nem avatja be Nálepka Cambalíkot a maga titkaiba? — Čambalík sokat mesélt nekünk katonáink, hogyan harcolnak az orosz partizánok. Azt akarjuk, hogy a vörös hadsereg érje el Berlint. Emigráns kormányunk a Szovjetunión keresztül térjen haza. Mi akkor a határon megmondjuk neki: „Egyszer volt, emberek vagytok, ne szóljatok bele a mi akcióinkba. Űk most Londonból azt üzengetik nekünk, ne érintkezzünk a szovjet partizánokkal, s tartogassuk erőnket a döntő csapásra. — Londonból? És hogyan? — kí-. önről - mondja Kosztya. — Szavai-i váncslskodik Kosztya. K A-i •»*> AfíTinrl r»í ból megértettük, hogy ön kommunts-' ta és tegyverszövetségre akar lépni velünk. "Ezért határozta el a parancsnokságunk, hogy személyesen találkozik önnel. Nálepka kapitány látogatása, jobbról a második ján Nálepka, balról a második Alekszandr Nyikolajevics Szaburov. Annyi időnk sem volt, hogy szót váltsunk egymással, amikor a lány kifutott. — Három — szólal meg. — Négy — válaszol Kosztya. A lányka megkönnyebbülten lélegzett fel: a jelszó egyezett. Megérkeztünk. Óvatosan közeledünk a házikóhoz. Az ablakban gyenge fény: a szobában a dívány lábánál álló vőrösernyőjű lámpa fénye vetődik rá. A lány beoson és pár perc múlva még egy lány alakja tűnik fel a verandán. — Hol vannak? Hívd már őket gyorsan! Ejnye, de ismerős hang... Hisz ez Galja. Jó szellemként mindig akkor, jelenik meg, amikor nehéz pillanatokat élünk át. De miért van itt? Biztos Nálepka küldte őt előre, mint mi Laborev sza-) kaszát. Galja sürgetően befelé invitál minket. — ö ü hamarosan megérkezik, minden rendben van — siet megnyugtatni bennünket. — De ki az az ő? — pontos választ akarok. — Hát Nálepka, ki más! — Meglepő dolgot újságol: — Cambalík is itt lábatlankodik. Cambalík Romeziben?! Hisz neki Bujnovicsiben kellene lennie. Tudtuk, hogy az alhadnagy szeretett csavarogni a falvakban. De hogy véletlenül bukkant volna fel ott, ahol titokban találkoznunk kellett Nálepkával...? Hirtelen hangok hallatszottak az utcáról. Valaki folyton hívogatott egy másikat: „Jano! Jano..." Éberek lettünk. — Ez Cambalík — suttogta Galja. Gyorsan felöltözik és a kijárat felé tart. Petrusenko és Reva követik. Magamra maradtam. Nemsokára arra lettem figyelmes, hogy valakinek a talpa alatt csikorog a hó. Egy embert pillantottam meg, aki az ös-: vényen a házikó felé tartott. Kifutottam a baromfiudvarra, hát nem öszszeakadck velel Azt hittem, kelepcébe csaltak, de nem. Laborev jött viszsza. Jelentette, hogy minden rendben van. A ház mögül, az ösvény felől újra hangokat hallok. Benézek az ablakon. Hosszú bőrkabátos .tiszt alakját pillantom meg a dívány megvilágított környékén Nem Cambalík! Lassan leveszi kabátját, megigazítja dús fekete haját és a kályhához lép. Bizonyára ez lesz Nálepka. Kosztya lép be a szobába hossztí bundában. Inkább kereskedőre hasonlít, mint partizánra. Reva és Galja nyomon követik ... Én ls belépek. A tiszt figyelmesen végigmér. Üdvözlésemre kezet szorít és bemutatkozik: — Repkin. Intek Galjának. Csendben megkérdem: — Ki ő? — Nem vagyok kommunista, de nagyon örülök találkozásunknak. Régi vágyam, hogy kapcsolatba lépjek a nagy partizáncsoportokkal. Szeren-; esés találkozásom Rudolffal ebben se-: gítségemre volt. A németek nagy ak-: cióra készülnek. — Igen, figyelmeztettek . minket —: felelem rá. — Galja? — találgatja Nálepka. — Részben ő is. Nálepka elégedett. — Mondja, kapitány, Cambalík tudja, hogy ön Repkin? — Ö, nemi Senki sem tudja, leg-i feljebb találgathatják. — Ön sokat kockáztat, kapitány —< jegyzi meg Kosztya. — Háborúban nem lehet elkerülni á kockázatot — válaszolja mosolyogva Nálepka. — A túlzott óvatosság eltorzíthatja az ember mivoltját. — Elvtársak ... • E szó valahogyan közelebb hozott bennünket egymáshoz. Nálepka emel-, kedett hangon folytatta: — Szeretném, ha komolyan veri-: nék, amit most mondok. Mi, szlovák katohák tévedhetünk, becsapni azonban senkit sem fogunk. Lehet, hogy kevesebbet teszünk, mint a kommu-: nisták, de egy utat követünk velük, s ha a barátaim el is tántorodnak tő-: lem, én kitartok nézetem mellett. Azt hiszem, cselekedeteim megegyeznek kommunista pártunk politikájával. Senki sem harcol politika nélkül..; Tudják-e hogy Anglia nem csak azért támogatja a partizánmozgalmat, hogy csapásokat mérjen a fasisztákra? Önök is azt mondják rá, hogy ez politika. Az angolok attól félnek, hogyha nem avatkoznak be, a par-i tizánmozgalom mindenütt kommunis-: ta mozgalom lesz. Ezt pedig nem akarják ... — Helyes, úgy vanl — csapott Kosztya az asztalra. Nálepka elmesélte élettörténetét és elhallgatott. Levette és megtörülte a szemüvegét. — Mondja, hogyan került a hadseregbe? — kérdeztem. Nálepka elmondta, hogy a mozgósításkor sztrájkba léptek a smižanyt hadkötetesek. De a kommunisták azt mondták: „Vonuljatok csak be és alkalom adtán feltétlenül álljatok át a vörös hadsereghez. Levelet küldtem anyámnak, ha nem kap tőlem élet-jelet, azt jelenti, átszöktem a vörös hadsereghez, ha pedig azt írom, hogy a „rádió nem játszik", azt fogja jelenteni, hogy rosszul áll a szénánk; Mégsem kerültem kt a frontra. Hadosztályunkat csak biztonsági szolgálattal bízták meg. Feltettem magam-: ban, hogy az én katonáim és tisztjeim egyetlen szovjet ember életét sein fogják kioltani. Azt mondtam nekik: „Szlávok vagytok. Aki ismeri a történelmet, tudja, mit kell csinálnia." Nálepka elmesélte, hogyan kevertek finomra tört üveget a gépolajba. Az ártalmatlannak látszó szer kimarta a gépek acéltengelyét. Orvosság — Minden ezredparancsnok megkapta a londoni adóállomás rejtjelkulcsát. A mi rádióállomásunk Bratislavával és Londonnal tartja a kapcsolatot. A vezérkar is. A hlinkásoknak ls van összeköttetésük Londonban arra az esetre, hogy angol csapatok jönnének földünkre. A mai fa

j. siszták a háború után is kormányoz-) ni szeretnének. Ezért akarják meg-í őrizni hadosztályunkat. Pedig még harcolni fog ... — Időm letelt. Távoznom kell.., Ma igazán boldog vagyok. Ha bizo-i nyos távolság lesz is köztünk, engedd je meg, hogy barátainak és a nagy partizáncsalád hű tagjainak tartsam magamat és társaimat. Szoros, baráti kézszorítás követken žett. Utóhang Ezzel be is fejeződött a titokzatos levél története. A fasiszták valóban nagy hadműveletet hajtottak végre ellenünk. A kétnapos ütközetben hat fasiszta zászlóaljat alaposan megritkítottunk, ugyanakkor aránylag kevés veszteségünk volt. A 101. szlovák ezredet ts bevetették ellenünk. Cánl beteg volt, Nálepka helyettesítette. Az ütközet döntő pillanatában a szlovákok tüzérsége pergőtűz alá vette éz ellenséges hadállósokat. Nélepkia< ,meg tudta magyarázni a dühöngő fasiszta hadvezetőségnek, hogy tévedés történt. Egész regényt lehetne írni azoknak további sorsáról, akikkel Repkin felkutatása közben megismerkedtünk. Csak egészen röviden írom le, m! történt velük. Cambalík szerepét és furcsa viselkedését akkor értettük meg, amikor pontos adatok birtokába jutottunk arról, hogy az angol hfrszerzőszolgálat lázas tevékenységet fejtett kl a szlovák hadosztályban. Cambalík mindent elkövetett a szlovák katonák és a partizánok közeledésének megakadályozására. Még a gyilkosságtól sem riadt vissza. Lelőtte Rudolf Mečenecet, drága bajtársunkat. Ügy történt, hogy Bujnovicsiben a hitleristák elfogták a felderítésre kiküldött Rudolfot. Cambalík úgy intézte a dolgokat, hogy az ő katonái kísérjék Rudolfot Jelszkbe. Indulás előtt magához rendelte Rudolfot. Senki sem tudja, miről beszéltek, de egy pisztolylövés tett pontot beszélgetésük végére. Cambalík később azt a koholt hírt terjesztette, hogy azért tette el láb alól Rudolfot,' aki tudott a szlovákok és a partizánok kapcsolatairól, mert tartott tőle, hogy nem bírja ki a kínvallatást. Cambalík mindvégig hü maradt önmagához. A háború után nyugatra szökött és hazája ellenségeinek szolgálatában áll. Begovcevet régi megbízói tették el láb alól. Egy angol ejtőernyős kém ráakadt az osztrogl katolikus papnál. Találkozásuk után Begovcevet i holtan találták. Ogy látszik rájöttek, hogy Begovcev többé .elveszett az angol kémszolgálat számára. Nálepka kidolgozta ezrede átpártolásának tervét, amelyet csak Cambalík árulása hiúsított meg . . . A hitleristák körülzárták az ezredet. A lefegyverzett katonákat Olaszországba koncentrációs táborba szállították. Csak Nálepka tudott egy tiszttársával elszökni Jelszkből. Később Martin Korbela tankos szakaszvezető is átvergődött a partizánokhoz. Ez 1943 májusában volt. Akkor már rengeteg, fegyveresen átjött szlovák katona volt a partizánok között. Szlovák osztag alakult és Nálepka lett a parancsnoka. Nálepka az ovrucsi harcokban hősi halált halt. Mint kommunista esett el. A csehszlovák nép melegszívű, vére utolsó cseppiéig hű fiának neve méltó arra, hogy dalba foglalják'. Nálepkát !n memoriam a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. A csel szlovák és a szovjet nép kegyelettel őrzi emlékét. (Fordította : Lőrincz László) (JJ SZÖ 5 * 1962. január 3.