Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-26 / 25. szám, péntek

szô Kiváló eredmények elérésére törekednek A komárnói Szlovák Hajógyár IV. üzemrészlegén sok éve dolgozik már együtt Pásztó Gyula csupa forrasz­tókból álló kollektívája. Munkájukat mjndlg becsületesen végezték, fel­adataikat a kitűzött határidőben, ki­fogástalanul teljesítik. • — Ez vezetett bennünket arra a gondolatra - mondta beszélgetésünk keresztül behajóztunk a Födközi-ten­közben Pásztó Gyula —, hogy helyes 2 e r vizeibe. Mögöttünk maradnak Eu­lenne, ha versenyezni kezdenénk a r óP a é s Kis-Ázsia partjai. Még fel-fel szocialista munkabrigád megtisztelő tűni k Görögország, majd Szicília part­szegélye, de azután már csupán a Pillanatképek egy 12 D00 kilométeres utazásról Hajókirándulás Tunéziába Kényelmes gyorsvonaton érkez­tünk Ogyesszába, ahol a gyönyörű „Pobjeda" nevü szovjet hajóra szálltunk. A 23 napos hajókirán­dulás alatt csaknem 12 000 kilo­métert utaztunk. A Boszporuszon és a Dardanellákon cím megszerzéséért. Ez pontosan egy éve, januárban végeláthatatlan tenger sík tükrében és az itt-ott felbukkanó, egészen a hajó közelébe merészkedő delfinekben történt. A 7-tagú Pásztó-brigäd azóta for­málódik, születik újjá. Eredményeik gyönyörködhetünk, jobbak lettek. Megjavították egymás Utazásunk negyedik napján aJát­közti viszonyukat, együtt művelődnek, ha tf ro n * e" ü™ ek k® ™ p* Ü t™ e szórakoznak. Littva elvtárs, az üzemrészleg szo­cialista munkafelelőse így nyilatko­zott a Pásztó-brigádról partjai. Hajónk a Tunisztól 10 kilo­méterre fekvő La Goulette kikötőjé­ben vet horgonyt. Hófehér úszó palo­tánk a helyi lakosság élénk érdek­_ fsa k fl Ipeinhhakat mondhatom lödéséne k középpontjában áll. Rövid - Csak a legjobbakat mondhatom vámellenörzés után Aírika földjér e róluk, mert tavaly mind a munkában, mind pedig politikai-kulturális téren figyelemre méltó eredményeket ér­tek el. Évi tervüket pl. 130,4 száza­lékra teljesítették. Ezekért a munkaslkerekért hatá­rozta el az üzem Illetékes szerve, högy felterjeszti a Pásztó-brigádot a cím odaítélésére. lépünk. Öt nap áll rendelkezésünkre. Meg­tekintjük az ország fővárosát, Kart­hágó romjait, a festői kirándulóhe­lyeket. Észak-Tunézia az ország déli részével ellentétben fejlettebb or­A legszebb tuniszi utca. (A szerző felvétele) sebb akad. A jó minőségű árut itt bi­zony csupán a gazdagok tudják meg­szágrész. Délen a gyarmatosítók vásárolni. Nem csoda, hogy az arab úgyszólván hanyatlásra ítélték a lakosságot, a földet. Az alig öt éve Rúgáskor arról beszéleettek a szabad Tunézia ÚJ falvak al aP«ásával Búcsúzáskor arra ^zeigetteiKJI igyekszik javítani a h eiy Zeten. Mind­-.„..tt^ , " e 2t a Süsse és Sfax városok közelé­ben tett utazásunk folyamán tapasz­talhattuk a falvakban. A városokban sok a szép üzlet, brigád tagjai, hogy a harmadik öt­éves terv második évében még ki­válóbb sikereket érnek el a tava j lyihoz viszonyítva. Pásztó Ferenc, Nesvady kirakat. Vevő azonban annál keve­Munkaegységenként 15 korona A Veiké Blahovó-i EFSZ tagsága az tés az állattenyésztés és a pénzügyi előző évek eredményeit értékelve tervek teljesítése terén is szép sike­még fokozottabb szorgalommal látott reket értek el. Mind az eladási, mind hozzá az 1962, év termelési tervének a bevételi tervet túlteljesítették. így teljesítéséhez. Szakszerű irányítással, most az év végén az előlegen és a az új technológia felhasználásával, az természetbenin kívül még munkaegy­agrotechnikai határidők betartásával, ségenként 15 korona kerül kifizetés­az idejében végzett növényápolással, re. A falu szorgalmas népe 1650 G00 a kukorica és herefélék vetésterüle- koronával gazdagodik, tének és hozamának jelentős növelé- FLEISCHMAN KÄLMÄN sével a múlt évben a növénytermesz- Veiké Blahovo kereskedő nem szívesen engedi ki üzletéből a vevőt... Láttuk Kairouant, a 85 mecset váro­sát, a mohamedánok búcsújáró helyét. Itt gyártják egyébként a tunéziai sző­nyegek legnagyobb részét. A várostól délre fekszik Gabes oázisa, amely ha­sonló nevü pataknak köszönheti létét. Az oázis kincse: 200 000 datolyapálma. Djerba szigete kedves kirándulóhely. A szigetlakók azonban majdnem úgy él­nek Itt, mint néhány ezer évvel ez­előtt. A villanyáramot a legutóbbi idő­ben vezették be, az utakon csak elvét­ve lát az ember autót. A földet még úgy munkálják meg, mint őseik évezre­dekkel ezelőtt. A „Pobjedáról" még búcsút intünk Afri­kának, s visszahajózunk a fekete-ten­geri üdülővárosok felé — Szocsl és Jalta szépségei tesznek pontot hajókirándu­lásunk sok élménye után. Köszönettel gondolunk vissza a szovjet hajó kedves személyzetére, amely kényelmessé, élve­zetessé tette utunkat gondoskodásával. Kosztolány Béla, Piešťany. / • Edes is, csípős is, ki hogyan szereti EGY KIS VISSZAPILLANTÁS A paprika őshazája Közép-Amerika, Mexikó déli része és az Antillák szi­getcsoportja, ahol számos fajtája va­don terem. - Innen terjedt el az ame­rikai földrész más vidékeire. Amerika felfedezése után került Európába. Itt először Portugáliában és Spanyolor­szágban honosodott meg, majd elke­rült Angliába és a Balkán-félsziget­re. A törökök hódító háborút során mintegy négyszáz évvel ezelőtt elju­tott Közép-Európába is. Kezdetben egyes nagyúri kertek féltve őrzött növénye volt, később szélesebb mére­tekben kezdték termesztem és neme­síteni. A sikeres nemesítés során szá­mos paprikafajtát sikerült kitenyész­teni, amelyek főként a nyári időszak­ban zölden fogyasztva, a fűszerpap­rika pedig megőrölve mindennapos lett asztalunkon. 1600 HEKTÁRON Ma a paprika kétségtelenül a leg­keresettebb és legnépszerűbb fűszer­féleség. Szép vörös színe, kiváló za­mata, kellemesen csípős íze, mond­hatnánk ,a fűszerek királyává tették. Tudnunk kell, hogy a Jól ismert, kü­lönféle súlyú piros zacskóban piacra kerülő édes és csípős paprikát csakis a fűszerpaprikából nyerik. Ezt a ne­mes fűszernövényt, nálunk is nem ke­vesebb, mint 1600 hektáron termesz­tik a szövetkezetek és az állami gaz­daságok, amelynek több mint 80 szá­zaléka a nyugat-szlovákiai kerületre esik. A fűszerpaprikát a paprikamalmok dolgozzák fel fogyasztásra alkalmas árucikké. Szlovákiában három ilyen malom működik a Nyugatszlovákiai Konzervgyár és Szeszfőzdék kereté­ben Nové Zámkyban, Nitrán és Patán, valamint 10 paprikaszárító. A cseh országrészek paprikaszükségletének a felét is a szlovákiai malmok fedezik. 30—40 MÁZSA EGY MŰSZAKBAN Nové Zámkyban a városszéli üzem kapuját átlépve már az udvaron meg­üti az ember orrát a fűszerpaprika jellegzetesen erős illata. Hát még a malomban, ahol a szélsebesen forgó hengerek és kövek között finom por­rá zúzódik a paprika. Itt aztán iga­zán eluralkodik a paprikaszag, ki­váltképpen amikor csípős paprikát őrölnek. Náthás emberek számára nagyszerű gyógyhely lenne ez. Vad­Morvay Magda, a csomagolók szocialista brigádjának vezetője és Pszár Ilona, a csoport egyik tagja. [V. Pfíbyl felvétele) kerti Ferenc molnár azt mondja, hogy nincs a világon olyan influenza, melyet a csípős paprika illata le ne győzne. Márpedig ő csak tudja, hi­szen közel egy évtizede szagolgatja őrlés közben a paprikát. A városban tréfásan vörös ördögök­nek nevezik az itt dolgozó molná­rokat. A vöröset illetően ez az elne­vezés egy cseppet sem túloz. Akár­melyikük munkaruhájából könnyen ki lehetne porolni egy kisebb falu néhánynapi paprikaszükségletét. František Fürge főmolnár elmond­ja, hogy egy műszakban 30—40 mázsa őrölt paprikát készítenek. A hatal­mas zenebonát csapó hengerek és kö­vek között háromszor-négyszer megy át a paprika, amíg a szükséges fi­nomságot elévi. NEM VALL SZÉGYENT ŐSHAZÁJÁBAN >1 csomagolóban, az egyenletesen kattogó zacskózógépek mellett ki­lenctagú szocialista munkabrigád se­rénykedik Morvái Magda vezetésével. 10 dkg-os zacskókból 12 ezret, 25 grammos zacskókból 18 ezret csomagol egy gép egy műszak alatt. A zsúfolt raktárból egymás után kerülnek át a paprikával töltött súlyos zsákok a csomagolóba, amelyet a belföldi piac­ra kerülő kész áruként hagy el. A kivitelre kerülő paprikát nem zacskóban, hanem félmázsás vászon zsákokban szállítják, melyet belülről polietilénnel bélelnek. Ottjártunkkor éppen az USÁ-ba induló szállítmányt készítették elő. Elmondhatjuk, hogy fűszerpaprikánk őshazájába visszake­rülve nem hoz szégyent termesztőire. KÜLFÖLDÖN IS NÉPSZERŰ fán Grozhár termelési vezető el­mondja, hogy üzemük tavaly nemcsak a hazai piacot látta el áruval, ha­nem a kiviteli feladatokat is jóval túlteljesítette. Az üzem termékeit ugyanis számos országba, az Ameri­kai Egyesült Államokba, Kanadába, Angliába és Nyugat-Németországba szállítja. Az iránta megnyilvánuló ke­reslet még inkább növekedett, amió­ta megoldották a paprika granulálá­sit. Ezáltal a paprika specifikus sú­lya csökkent, térfogata pedig kitágult. Fűszerpaprikánk nemes tulajdonságai­val nemcsak itthon közkedvelt, ha­nem külföldön is egyre nagyobb nép­szerűségre tesz szert. —g-l—5 Bonn a második számú hatalmi jelölt Az előző gyarmatbirodalmak örökségéért versengő második szá­mú hatalmi jelölt a Német Szö­vetségi Köztársaság. A német mo­nopóliumok sohasem nyugodnak be­le afrikai „gazdasági bázisaik" el­vesztésébe az első világháború után. A második világháború ki­robbantásával vissza akarták sze­rezni elvesztett gyarmati területei­ket. Terveik azonban nem sikerül­tek. Miután Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország kénytelenek voltak politikai engedményeket ten­ni Afrikában, Nyugat-Németország ural a neokoionializmus újabb módszereitől remélik régi pozícióik visszaszerzését. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy Adenauer kancellár még a második világháború előtt a német gyarmat­birodalom létrehozásának fanatikus híve volt. 1927-ben például így nyi­latkozott: „A német birodalomnak minden­képpen törekednie kell gyarmatai visszaszerzésére ... Sohasem tévesz­szük szem elől végcélunkat — a gyarmatok megszerzését". Ma már lehetetlen dolog nyíltan visszaszerezni a gyarmatokat. Ezért az NSZK számos „intézetet" és „tár­saságot" létesített, hogy ezek útján hasson az afrikai események folyá­sára és elősegítse a német tőke be­hatolását. Schacht német bankár, volt náci pénzügyminiszter úgy jel­lemezte az új taktikát, hogy „a gazdasági tevékenységet a politikai és kulturális intézmények tevékeny­ségével kell alátámasztanunk, hogy új formában visszaállítsuk a német gyarmatbirodalmat". Ilyen szervezetekhez tartoznak azok a „kulturális intézmények, melyek az afrikai és ázsiai orszá­gok „számára" képeznek szakembe­népek ellen. Az USA vezetésé- rľ=j vei új gyarmatosító „szentszö- i| vetségre" lépnek. Ennek a szö­vetségnek köze volt a gyarmattar­tók által kirobbantott kongói vál­sághoz. A kongói tragédia tanulsága Miért kell Kongónak kiállnia oly kegyetlen megpróbáltatásokat? Először is a kongói nép nem volt egységes. Ha pedig nincs meg az egység, a nép áldozatul esik vala­melyik erős és ragadozó nagyhata­lomnak. A tapasztalt, alattomos és kegyetlen ellenség — az imperializ­mus hol megfélemlítéssel, hol vesz­tegetéssel akarja elérni célját, egyes személyek becsvágyára épít, kihasználja az ősi törzsi előítéle­teket, szükség esetén azonban a nyílt terrortól és a legelszántabb hazafiak, népvezérek fizikai meg­semmisítésétől sem riad vissza. Az egész kongói nép egységfront­jának kellett volna szembeszállnia az imperialisták egységes frontjá­val. Ám Kongó politikai pártjai ak­koriban aránylag fiatalok voltak. Nem volt elég idejük hatalmas, egy­séges nemzeti front létrehozására. Az 1960. évi választások alkalmával a kongói nép sok különféle pártra adta le szavazatát. Bizonyos fokú egységet csak Lumumba törvényes kormányának megalakulása után ér­tek el, mely több párt koalíciója volt. A munkásokat törzsi hovatartozá­suktól függetlenül egyesítő, tapasz­talt, erős szakszervezet hiánya ís gyengítette a kongói nemzeti fron­tot. A kongói munkásoknak — más afrikai országokkal ellentétben — nem volt elég idejük szakszerveze­tük létrehozására. A munkásosztály­nak nem volt olyan tapasztalt, szi­lárd szervezete, mely képes lett volna tartós alapra építeni a nem­zeti frontot. A kongói parasztoknak egyáltalán nem volt szervezetük. reket, mint például az 1898-ban ala­pított és 1957-ben új cégér alatt, a „Német Trópusi és Szuptrópusi Me­zőgazdasági Intézet" elnevezéssel újra megnyitott witzenhauseni gyar­mati iskola, a Külkapcsolatok Inté­zete, a német nyelvet külföldön népszerűsítő intézet, valamint a né­met kultúrát külföldön népszerűsítő társaság. Kimondottan soviniszta szervezetek is működnek, melyek Németország afrikai imperialista ér­dekeit védelmezik. Ilyen a Kelet­Afrikai Társaság (a volt német te­lepesek szervezete) és az Afrikai Hadtest Volt Tagjainak Szövetsége. Az imperialista hatalmak afrikai versengésük ellenére abban egy célt követnek, hogy törekvésükkel meg akarják akadályozni az afri­kaiak igazi és teljes szabadságának kivívását. Ezért fognák össze a nyu­gati hatalmak, valahányszor gyar­mati kérdésekről tárgyal az ENSZ. Ezért állnak vállvetve egymás mel­lé az imperialista hatalmak a NATO-ban, SEATO-ban és a CENTO­ban, melyek a gyarmati népek el­lenségei. Ezért fűzik szoros szálak a nyugati nagy monopóliumokat egymáshoz, és szövetkeznek az Im­perialisták. Ezt az új jelenséget „kollektív gyarmatosításnak" nevezhetjük. Gyakran az ENSZ égisze alatt való­sul meg s új, komoly veszélyt je­lent az afrikai népeknek. Ugyan­akkor visszatükrözi a gyarmati rend­szer válságát. A gyarmatosító ha­talmak nem képesek többé egyedül megtartani gyarmati területeiket, s kénytelenek egyesülni a felkelt Ilyen körülmények között rendkí­vül nehéz volt tömeges ellenállás­ra mozgósítani az egész népet az imperialista beavatkozók ellen. Az afrikai államok szétzúzása még érezhetőbbé tette a kongói nép és az egyes politikai pártok egységé­nek hiányát. Nemcsak a casablan­cai és a brazzavlllei csoport álla­mainak ellentéteire gondolunk. Az afrikai államok között általában nem volt összetartás, túlságosan bíz­tak az ENSZ kongói akcióiban. Egyes afrikai vezetők vakon hit­tek az ENSZ-ben, nem is annyira a Hammarskjöld által képviselt és NATO-tói, valamint az USÁ-tól Irá­nyított ENSZ-ben, hanem képzele­tük szüleményében, valamilyen „Bé­ke-Világközgyűlésben", mely mint pártatlan bíró megvédi Kongó füg­getlenségét, kiűzi az imperialistákat, megmenti az ország szuverenitását és szabadságát. Miért vethették magukat az Im­perialista dollárhiénák, a gyarma­tosítók ügynökei és bábjai Kongó szabadságára? Az afrikai államok igyekeztek „elkerülni az afrikai hidegháborút", ezzel magyarázható tehetetlenségük, hogy nem tudták megmenteni Kon­gót a katasztrófától és Lumumbát vetélytársai ármányától. Az afrikai népek arra törekszenek, hogy föld­részük „békeövezet" maradjon. A kongói események tragikus fejle­ményei komoly leckét jelentenek Afrikának. (Befejezés következik) ÜJ SZÖ 4 * 19B 2- Í anuár 2 B-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents