Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-25 / 24. szám, csütörtök

Küldetésükhöz híven DANA KLCOVSKA, a trenCíni járási népkönyvtár fiatal készséges dolgozója derűs mosollyal fogadja a könyvbarátokat. — Kérem, mi tetszik, milyen témáról szeretne olvasni, milyen könyvek érdeklik? — stb. stb. Hirtelen határozok és így mutatkozom be: — Vasúti alkalmazott vagyok, valamilyen vasúti témáról szeretnék ... Nem fejeztem be, máris javasol: Itt van például a Vasutak Királya — olvasta már? Nem olvastam, de nem is vittem el, mert tovább érdeklődtem: ' — Ha például szövetkezeti tag lennék, vagy építkezési dolgozó, vagy esetleg kalandvágyó diák — mit javasolna? S Dana mindenre talált választ, minden foglalkozáshoz kész volt a tanáccsal. Tagadhatatlan segíteniakarással mutatja meg hol van a szakirodalom, hol a politikai, hol vannak a versek, melyek a legújabb kötetek, mi tetszett neki, szerinte mi az, amit feltétlenül el kell olvasni. A falak melletti magas polcokon katonás rendben sorakoznak a fehér papírba csomagolt könyvek ezrei. Az olvasó tetszése szerint válogathat bennük míg végre ráakad arra, amelyiket a legérdekesebbnek tartja. Ezt azonban már csak a törzsvendégek csinálják, a kezdőket az örök mosolyú Dana vezeti be az Írások labirintusába. — Milyenek a trenCíni olvasók? — A könyvtárnak nagyon sok rendszeres olvasója van. Sokan egészen közvetlenül érdeklődnek a könyvtár sorsa iránt. Tanácsokat adnak, mit kellene megvennünk, mit szeretnének olvasni vagy éppen arra kérnek, hogy egy-egy nálunk nem vezetett könyvet más könyvtárakból szerezzünk be. — Ami a könyvek tisztaságát illeti? — Nem panaszkodhatunk. Aki szereti a könyvet, az a gondját viseli s azt hiszem Treníínben szeretik a könyvet, mert mindig időben és tisztán hozzák vissza. — Azért talán mégis akad kivétel, nem? — Ritkán, de valóban akadnak olyanok is, akik otthon talán háborúznak a könyvekkel, mert sokkal rosszabb állapotban hozzák vissza, mint ahogy elvitték. — S ilyenkor mi történik? — A könyvet újra rendbe hozzuk és az olvasónak megmagyarázzuk, hogy milyen sok munkát ad az nekünk, ha piszkosan vagy összetépve hozza vissza a könyvet. És a könyvek tulajdonképpen közös tulajdonunk, mások ls akarják olvasni, tehát jobban vigyázzon rájuk. Az ilyen beszélgetések nagyon hasznosak — az én tapasztalataim szerint. A barnaszemű Danát tovább már nem zavarhatjuk, mert íróasztala előtt hárman ls várakoznak, akik új könyveket kölcsönöznek. AZ IGAZGATÓI SZOBA közvetlenül a kölcsönzőből nyílik. Gönci Juraj igazgatót munkájába mélyedve találjuk. — A területi átszervezés után ötvennégyről százhuszonnégyre növekedett a járás könyvtárainak a száma s az első naptól kezdve azon fáradoztunk, hogy egységes könyvtári rendszert vezessünk be az egész járásban. Most éppen az eddigi eredményeket vizsgálom — magyarázza elfoglaltságát, majd készségesen válaszol a kérdéseimre. — És milyenek az eddigi eredmények? — Biztatók. Valamennyi vidéki könyvtárunkat mozgósítottuk, egységes vezetésbe szerveztük és segítettünk kiépíteni az ún. olvasó alapréteget. Azt hiszem meggyőzőbb lesz, ha elmondom, hogy 180 ezres járási könyvállományunk mellett az olvasók az elmúlt évben 250 ezer könyvet kölcsönöztek ki. Valóban ez a szám becsületére válik a trenCíni Járás olvasóközönségének. Ilyen olvasottságot csak ott lehet elérni, ahol megfelelő szervezés melett helyesen és céltudatosan tudják propagálni a könyveket. Ez pedig elsősorban a Járási könyvtár dolgozóinak a munkájától, igyekezetétől függ. A járási könyvtár dolgozói pedig 105 alkalommal látogatták meg a vidéki könyvtárakat, s tartottak a vezetőkkel mődszertani beszélgetést. Ezenkívül havonta legalább egy körlevelet dolgoznak kl a vidéki könyvtárak számára, melyben utasításokat adnak az alkalmi tennivalókra. A körlevelekhez bibliográfiát mellékelnek a megjelent könyvekről és javaslatokat tesznek: melyik könyvet vásárolhatná meg az illetékes könyvtár, melyik a legaktuálisabb és a könyvtár adott viszonyához melyik a legajánlatosabb. A TRENCÍNI JÁRÁSBAN érdekes mozzanat, hogy hét vidéki könyvtárat munkás vezet s a tapasztalatok igazolják, hogy ezek a könyvtárak nem működnek kisebb eredménnyel, ] mint azok, ahol tanítók vagy értei- < miségi dolgozók a könyvtárosok. A trenCíni járási könyvtár dolgo- i zóinak nagy igyekezetéről tanúskodik az a tény is, hogy úgyszólván mindenütt megszervezték a folyamatos 1 könyvkiállítást, melynek időnként al- | kalmi jellege van. A vidéki könyv- t tárakban tavasszal például főleg a mezőgazdasági szakirodalmat propa- I gálják. A nevezetesebb politikai ese- j mények vagy évfordulók alkalmával , a politikai irodalom kerül előtérbe. < A járásban nagy érdeklődésnek ör- , vendenek az olvasókonferenciák, a i könyvismertető estek és az írókkal j történő találkozások. Csak a barát- i sági hónapban például 82 könyvismertető előadást és 32 olvasó konfe-1 renciát tartottak szerte a Járásban. ' Minden esetben nagy volt a résztvevők száma. A legutóbbi járási olvasó konferenciát például négyszáz ] könyvbarát hallgatta végig. MUNKÁJUKNAK szerves részét ké- | pezi az érdekkörök vezetése. A já- ' rási népkönyvtár mellett működő

1 szavaló köröknek (külön gyermekek , és felnőttek számára) régi hagyó1 mánya van már s ugyancsak a kezdő j szerzők versenyének, melynek kere- i tében a győzteseket meg Is jutalmazzák. A 62-es esztendőre tervbe vették a színjátszőkör megalakítását ls s hamarosan zeneszínházat létesítenek. Az eddig működő érdekköröknek nyolcvan tagja van. Nemcsak tanítók, vagy diákok és értelmiségi dolgozók, i hanem ruhagyári munkások, szövő- ] nők és szövetkezeti dolgozók is. Lényegében tehát ezzel magyarázható a népkönyvtárak nagy népszerű- [ sége a trenCíni járásban. Nem hiába < ragasztották ki a járás könyvtáraiban a közismert igazságot: A könyv az i ember legjobb barátja I Ez a mondás \ — a járás lakosságának a könyvhöz ! való viszonya alapján — a gyakorlatban is élő. A trenCíni járási népkönyvtár már 1 öt éve viseli a szocialista könyvtár címet. Nemcsak az itt található köny- i vekre jogos ez a megnevezés, hanem ' a könyvtár dolgozóira ls — teljes! mértékben. Bizony nem mondható el ugyanez ! minden könyvtárunkról. Kevés he- i lyen érzik a .könyvterjesztést annyira életfeladatnak mint éppen TrenCín- i ben. Ezért hát nem ártana, ha azok,; akiket érint, tanulnának a trenCíni ! példából. Szabó Géza. Fiatalok a fiatalokért Ez a jelszava a Celinogradban nemrég létesült klubnak. A klub tagjai főleg ifjú, művészek, zenésnek, építészek, agronőmusok, mérnökök, pedagógusok és a kultúra, a termelés és a nemzetgazdaság legkülönfélébb ágazatainak dolgozói. A klub alapitói a szűzföldek úttörőinek munkájában, életük mindennapi problémáinak megoldásában kívánnak segíteni. Felvételünkön: Alekszandr Svarcman celinogradi zeneiskolai tanító, aki szubtrópikus vidékről jött Celinogradba. (CTK — TASSZ (felv.J DE SICA számos film rendezése és szereplése mellett színházi rendezést is vállalt: Milánóban most mutatták be Pirandello Liola című drámáját De Sica rendezésében. AZ EGYIK NEW YORK-I színházban hat évig és három hónapig játszották Berthold Brecht — Kurt Weil Koldusoperáját. A 2612 előadást közel 750 ezer néző tekintette meg. A New York-i kritikusok megállapítják, hogy a Koldusopera rekordot ért el, hat év alatt mindig minden jegy elkelt. • • • CANDIDE avagy az optimizmus a XX. században címmel készítette Norbert Carbonnaux, a fiatal francia filmrendező első filmjét, amelyben Voltaire művének eseményeit mai környezetbe helyezte át. Az érdekes film főszerepeit Jean Pierre Sassel (Candide) Pierre Brasseur (Pangloss professzor), továbbá Nadia Gray és Michel Simon alakítják. • • * GIUSEPPE DE SANTIS rövidesen a Szovjetunióba utazik. A neves olasz filmrendező a Moszfilm stúdiójában szélesvásznú színes filmet készít, amelynek egyelőre Itáliai történetek a címe. • • • BÉCSBEN nagy érdeklődés előzi meg Szvjatoszlav Rihter világhírű szovjet zongoraművész bemutatkozó fellépéseit. Herbert von Krajan vezényletével két alkalommal is eljátssza Csajkovszkij b-moll verseny-" művét. • • • FRANCIAORSZÁGBAN megkezdték Cervantes világhírű regénye filmváltozatának forgatását. Érdekessége

ť hogy Don Quijotét Fernandel játssza. A „szellemi NATO" az atombomba szolgálatában Századunkban a német Imperializmus már kőt Ízben borította lángba a világot, s volt okozója az emberiség mérhetetlen szenvedésének, milliárdos értékek pusztulásának. Az emberiség még nem felejtette el a második világháború borzalmait, még nem sikerült teljes mértékben eltüntetni a háborús nyomokat és ismét tanúi vagyunk a német imperializmus agresszivitásának, háborús készülődésének. A nyugati hatalmak, de főleg az USA politikája következtében a Bundeswehrnek 1961 áprilisában már 300 000 katonája volt és több mint 250 000 tartalékosa. A tervek szerint 2—3 év múlva több mint 1 millió kiképzett katonával rendelkezik. A Német Szövetségi Köztársaság az elmúlt 5 év alatt több mint 100 milliárd márkát költött fegyverkezésre. 1961-ben a katonai kiadások az állami költségvetés több mint egyharmadát tették ki. S ha számbavesszük a Bundeswehr tisztikarának összetételét, akkor még szembetűnőbben megnyilvánulnak céljaik. A 140 tábornokból 71 a fasiszta Wehrmachtban szolgált, s közülük 45 már Hitler ideje alatt elérte mai rangját. S nem egy közülük, mint Heusinger, Speidel stb magas tisztséget töltenek be a NATO támadó katonai szövetségben. A nyugatnémet tábornokok az utóbbi időben mind harciasabb kijelentéseket tesznek, s teljes nyíltsággal beszélnek támadó terveikről. Minden vágyuk a nukleáris fegyverek megszerzése, amelyekben revanslsta világhódító terveik megvalósításának előfeltételét látják. Adenauer kanpellár legutóbbi amerikai látogatása alkalmával már teljes nyíltsággal és erélyesen követelte Kennedy elnöktől az atomfegyvereket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa méltán nevezte a nyugatnémet Imperializmust az új háború, az új agresszió szervezőjének. A nyugatnémet uralkodó körök nagyon jól tudják, hogy egy új háború kirobbantásához nemcsak atomfegyverek kellenek, hanem kellőképpen „meg kell dolgozniok" a lakosságot is. Éppen ezért már több éve nagy ideológiai harcot vívnak a nyugatnémet polgárok „lelkének" megszerzéséért. Természetesen ma már nem léphetnek fel nyílt fasiszta ideológiával, hanem olyan ideológiai irányvonalat kellett keresniök, amely maximális hatásosságot ígér és amely elterjedt a lakosság legszélesebb rétegeiben. Éppen ezért, a jelenkori német imperializmus vallási köntösbe öltözött, hogy így álcázza igazi imperialista céljait, amelyek lényegében mitsem különböznek Hitlerétől. A nyugatnémet Imperializmus filozófusai ma az antikommunizmus vallási megokolását tartják a legalkalmasabb és leghatásosabb eszmei fegyvernek az atomháború előkészítésében. Nyugat-Németország egész közéletét lélektani szempontból bűnös munkával készítik elő az új háborúra. A legutóbbi évek' a nemzeti élet minden megnyilvánulásában a féktelen antikommunlzmus jegyében teltek el. Ez telíti az iskolát, a sajtót, rádiót, a televíziót, ennek szolgálatába szegődik a művészet, a tudomány s a filozófia is. Strauss vezetésével 1958-ban megalakult a koordinációs bizottság, amely az új háborúra való Ideológiai előkészítés fő eszköze lett. A Bundeswehrben a katonák ideológiai megmérgezésére a vezérkar önálló alosztályát szervezték meg, az ún. belső vezetést. Ebben a tevékenységben a katonai szervekkel vállvetve vesznek részt a nyugatnémet egyházak. Az „erkölcsi nevelés" óráiban és a prédikációkban igazolják az atomháború előkészítését a hivatalos antikommunista propaganda szellemében. A jelenkori német imperializmus fő támasza Adenauer Kereszténydemokrata Pártja, amely egyúttal az új ideológia politikai hordozója. A német imperializmus ideológusai az előtt a feladat előtt állnak, hogy röviden és világosan kifejezésre juttassák világnézetüket, állást foglaljanak az emberiség legalapvetőbb és leglényegesebb kérdéseiben. Feleletet kellett adniok arra a kérdésre is, hogy vajon keresztény szempontból igazságos, megokolható- e az atomfegyverkezés, vagy sem. S amint az várható volt, az esseni püspöki palotában megszületett Adenauer pártjának választási jelszava: Lieber tot als rot — Inkább a halál, mint a vörösök. Valóban nagyon tömören és világosan fejezi ki a német imperializmus világnézetét, és jellemző, hogy ez a „humánus" jelszó éppen a püspöki palotában született meg. Nézzük csak, mi rejlik e jelszó mögött? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy ez a demagóg jelszó hazug és nem támaszkodik semminemű Jogi, vagy erkölcsi alapra. Tudatosan ignorálja a német nép valóban sorsdöntő problémáját, a béke megőrzését és olyan problémát próbál kitalálni, amely egyáltalán nem létezik. Ök ugyanis abból a hamis, idealista történelmi felfogásból Indulnak kl, amely szerint a kapitalizmus és a szocializmus közötti szociális ellentéteket kizárólag ideológiai ellentétek okozzák, vagyis hogy az ellentétes világnézetekből adódnak a társadalmi rendszerek ellentmondásai. Ebből a tételből már könnyen következtetik, hogy ha léteznek ellentétes világnézetek, mint például a kommunista pártok tudományos materialista világnézete és a vallás idealista világnézete, akkor feltétlenül háborús konfliktusnak kell létrejönnie. Jelenleg azonban az emberiség létkérdése nem a két ellentétes világnézet létezésében rejlik. Elsőrendű és alapvető kérdés ma: a háború és béke kérdése. Hisz nyilvánvaló, hogy a világ békemozgalmának hívei nem tűzték ki egyöntetűleg a szocialista társadalmi rendszer megteremtését annak ellenére, hogy a békeharc és a szocializmusért folytatott harc között mélyreható belső összefüggés van. A békemozgalom hívei különböző világnézetű emberekből tevődnek össze, ami nem akadályozza őket abban, hogy egységes nézetük legyen az j emberiség legnagyobb problémáját: a világháború megakadályozását illetően. A szocializmus esküdt ellenségei, a nyugati imperialisták kihasználva a propaganda minden eszközét és formáját a „vörös" kommunista veszélylyel rémítgetik az embereket. A való tényeket meghamisítva úgy állítják be a kommunizmust, mint az elnyomás, a terror rendszerét, ahol sárbatiporják az emberi jogokat, ahol nincs emberi, egyéni szabadság, ahol nincs boldogság és öröm. A Szovjetunió és a szocialista tábor világhódító terveiről beszélnek, s e kitalált és alaptalan veszély leple alatt az embereket nagyobb áldozatok hozatalára szólítják fel, s ezzel okolják meg a hatalmas arányú, esztelen fegyverkezést. A kommunizmus győzni fog az egész világon. Mi ezt bátran állítjuk, mert ezt diktálja az emberiség fejlődésének törvényszerűsége. E győzelemhez azonban nincs szükségünk háborúra. A kommunizmus a béke, a békés építés rendszere. A háború nem lehet érdeke, mert az csak gátolhatja, fékezheti a kitűzött célok megvalósításában. Az SZKP XXII. kongreszszusa, amely a kommunizmus építésének programját tűzte ki, újból bebizonyította, hogy a kommunizmus távlatai a béke távlatait jelentik. A szocialista forradalmat nem lehet exportálni, nem lehet egy nemzetre sem ráerőszakolni. A tudományos kommunizmus alapítói nem égy esetben kifejezésre juttatták — tanításukat a kommunista pártok, a szocializmus útjára tért országok gyakorlata bizonyítja —, hogy a szocialista forradalom a kapitalista rendszer alapvető ellentmondásának, a tőke és a munkásosztály, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak közti kibékíthetetlen ellentmondás megoldásaként valósul meg. A szocializmus a kapitalizmussal való békés versengésben győz. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ragyogó sikerei vonzó hatással vannak a kapitalista országok népeire, s ez a tény mind nehezebb feladatok elé állítja az imperializmus ideológusait, akiknek mind nehezebben megy a szocialista rendszer befeketítése. Mindezekből adódik az is, hogy a világnézetet sem lehet senkire ráerőszakolni. Ezt az igazságot az imperializmus ideológusai azonban meghamisítják és demagóg módon azt állítják a hívőknek, hogy vallási kötelességük a lélek megmentése még oly módon is, hogy háborúban harcolnak „az istentelen kommunizmus" ellen. És mivel atomkorszakban élünk, a céljuk, hogy a háború áldozatait atomháborúra készítsék fel, s azt lelkiüdvösségük megmentése eszközének tartsák. Olyan hangulatot szeretnének kelteni a lakosság kö-i rében, hogy az atomháborút elkerül-! hetetlennek tartsák és belenyugodja-: nak „istenréndelte" sorsukba. A nyugatnémet egyházak már a második világháború utáni években támogatták a Bundeswehr újráfelfegyverzését. Frings kardinális már 1950-júliusában a „katolikus napok" alkalmából 25 000 hívő előtt kijelentette, hogy „a katonai szolgálat teljes megtagadása nem egyeztethető össze a keresztény hittel." Az atomfelfegyverzéssel szemben kezdetben taktikus álláspontot foglalt el. Amikor azonban a nyugatnémet parlament megszavazta a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről szóló törvényt, Frings azonnal állást foglalt azok ellen, akik nem helyeselték a Német Szövetségi Köztársaság ez irányú fejlődését. Vagy nézzünk más egyházi ideológusokat, hogyan okolják meg az atomháború létjogosultságát. Nikolaus Monzel professzor, katolikus teo-: lőgus 1959 februárjában Würzburg-: ban a bajor katolikus akadémia ülé-i sén kijelentette, hogy a katolikus eti-: ka az atomháborút erkölcsi szem-: pontból megengedhetőnek tartja. Ä jezsuita Gundlach, XII. Pius pápa volt tanácsadója a bajor katolikus akadémia ülésén mint az ülés fő szónoka kijelentette: „Még a nemzet pusztulása is, mint az isten iránti hűség manifesztációja az igazságtalan támadóval szemben olyan értékkel bír-: hat, amelyet igazságosnak lehet tartani. És ha az egész világnak el is kellene pusztulnia, az sem bizonyíték a mi bizonyítékaink ellen. Először bizonyságunk van, hogy a világ nem örök, másodszor mi nem vagyunk fe-. lelősek a világ végéért. Meg lehetünk győződve, hogy maga az isten hozott bennünket olyan helyzetbe, amikor hitvallást kell tennünk az ő rendje mellett, és akkor ő viseli ezért a fe-. lelősséget." Gundlachtól lényegében nem különbözik Dibelius evangélikus püs-: pök sem, aki a következőket javasolta a hívőknek: „A hidrogénbomba használata keresztény szempontból nem is olyan borzasztó dolog, mert mindnyájan az örök élet felé törekszünk, és ha például egy hidrogénbomba megöl egy millió embert, akkor ők annál gyorsabban érik' el az örök életet." Valóban nagyon „humánus" elvek ezek a ke-' {Folytatás a 8. oldalon) 1962. január 27. (JJ SZ

0 3 *