Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-23 / 22. szám, kedd

AZ ÚJ SZO A.kukorica meg a prémium A kolárovói szövetkezet 65 hektáros kukorica táblájáról van szó, melynek minden hektárján 90 mázsa csöveskuko­rica termett. Ez nem a véletlen műve. A Jó szervezés, a gépek kihasználása és nem utolsósorban a csoport tag­jainak odaadása a szép eredmény titka. A gondos talajelőkészttés, műtrágyázás, a négyzetes vetés és az idejében vég­zett munka is közrejátszottak a szép eredmény elérésénél A klsorolás után a traktorosok rót­ták a dűlőt, s a kézikapák is irtották a gyomot. A gyalogmunkások azt ls érdemesnek tartották, hogy minden egyed tövébe műtrágyát szórjanak. A ku­korica olyan ápolásban részesült, .hogy még a szárazságot is jobban bírta. Mi­kor Forró Jenő és Nagy Vendel neki­kezdett a jól kifejlődött kukorica töré­sének, szaporán telt a kombájn tartá­lya, a szárból meg 4.600 köbméter siló­takarmányt nyert a szövetkezet. A ku­koricával dolgozó csoport sem panasz­kodhat, hisz 30 ezer korona prémiumot kapott. Szabó Ferenc, Kolárovo NŐHET A SALÁTA A Dunajská Streda-i járásban a Michal na Ostrove-i szövetkezet kertészetének dolgozóit, mint jó zöldségtermesztőket ismerik. Bár tavaly nem, de az azt megelőző években rendszerint többet termel­tek a tervezettnél. A 10 hektáros kertészetből 2000 négyzetméter üveg alatt van, amit a téli időszakban is jól kihasználnak a dol­gozók. Varga Rózsi, Pammer Erzsi és Dósa Irén jelenleg salátát pikl­roz, 12 ezret ültetnek ki, s úgy számítják, hogy ezt márciusban már piacra küldhetik". Pongrácz Gábor, Michal na Ostrove Példamutató tűzoltók Az egyik szép téli vasárnap tartotta meg évzáró gyűlését a chlabai önkéntes tűzoltószervezet. A kultúrházban össze­gyűlt közönséget Tóth István, a tűzol­tószervezet parancsnoka üdvözölte. Be­számolójában értékelte a szervezet egész évi munkáját, amelyhez a két járási kül­dött elismerő szavakkal csatlakozott. A helyi tűzoltészervezet tagjai ugyanis a vasárnapokat és szabad idejüket gya­korlatozásra használták fel. Munkájukat íiker koronázta. A Štúrovón megrende­zett körzeti versenyen a fiatal korosz­tály az első helyre került és ezt a he­lyét Dvory nad Žltavou, a járási verse­nyen ls megvédte. Tóth István elvtárs a tűzoltótestület parancsnoka „Pél­dás munkáért", 20 Idősebb tűzoltó pedig „Példás tűzoltó" kitüntetést ka­pott. Az ifjúság köréből kilencen a „Fia­tal tűzoltó" érmet vették át. A szervezetnek 64 tagja van, közöt­tük 22 nő, akik a rendszeres gyakor­latozás mellett időt találtak arra is, hogy társadalmi munkát végezzenek. Három­száz órát dolgoztak az EFSZ-ben, és a faluszépltési akcióban. Egy színdarabot Is betanultak és jől sikerült táncmu­latságot rendeztek, melynek bevételén egy tömlőszárítót vettek. Az év folyamán kétszer ütött ki tűz a faluban, melyet a tűzoltóknak sike­rült gyorsan eloltani. Mácsai Gyula, Chlaba. (CTK) A Vysoké Mý­to-i Karosa Autógyár dolgozói az elmúlt na­pokban bemutatták a városi közlekedés szá­mára készült Skoda M-ll típusú kísérleti autóbuszt. A modern kivitele­zésben előállított autó­busz sok tekintetben ÚJ AUTÓBUSZ múlja felül az eddigi típusokat. Például pad­ló alá helyezték a mo­tort, ami nemcsak a befogadóképességet növelte, hanem a mo­tor üzemképességét is. Érdekes megoldást al­kalmaztak a rúgók szerelésénél, amelye­ket a megterhelés szerint lehet átállíta­ni. Ezenkívül jóval tá­gasabb az új autóbusz, tökéletesebb a szellőz­tetése, fűtése, jobbak benne az ülések. Befo­gadóképessége 90 sze­mély, óránkénti sebes­sége 70 kilométer. Oborini örömök és gondok A LABORC JOBB PARTJÁN fekvő Oborin 1500 hektárt meghaladó me­zőgazdasági földterülettel rendelkező szövetkezeti község. Szántóterülete alig haladja meg a 800 hektárt. La­kosainak száma sem sokkal több nyolcszáznál. A trebišovi járás egyik legjobb szövetkezeteként emlegetik. Ha betekintünk a készülőben lévő évvégi mérlegbe, az elmúlt év gaz­dasági eredményei is erről tanúskod­nak. — A munkaegységekre kifizetett előlegen kívül e hónap végére ter­vezett évzáró gyűlésen lesz mit kiosz­tani a tagoknak — mondja Hornyák elvtárs, a HNB elnöke és Hutka elv­társ, a szövetkezet főkönyvelője. — Tapasztalt földművelő, jó mun­kaerkölcsű emberek dolgoznak eb­ben a szövetkezetben — vélekednek többen a vezetők közül. — Csak az a bökkenő — jegyzi meg tréfásan Hornyák elvtárs —, hogy igen sza­lad az idő, vénülünk ... Megtudjuk, hogy bizony a szövet­kezeti tagok átlagkora egy eszten­dővel ezelőtt meghaladta az 50 évet. Azóta javult a helyzet. Furcsának tű­nik talán, de így van, ez annakelle­nére, hogy egy évvel öregebbek let­tünk. Mert valami olyan történt Obo­rin községben, ami vérfelfrissítést je­lent a szövetkezet fejlődésében. Ugyanis 14 fiatal leány állt össze, és mint szervezett munkaközösség az év elejétől a szocialista munkabrigád elmért versenyezve olyan jó munkát végez a szövetkezetben, hogy a ke­rületi pártbizottság titkára is elis­merő szavakkal emlékezett meg a kis csoportról. A MUNKAKÖZÖSSÉG BÖLCSŐJE Oborínban ringott, a gondolatot „be­hozták" a faluba. — Ogy kezdődött az egész — újsá­golja Hornyák elvtárs —, hogy Fe­kete Irén tavaly mint CSISZ-tag Prá­gába kerül<t a fiatalok kongresszu­sára, és amikor hazajött tollfosztás közben beszélt a lányokkal a Prágá­ban hallottakról, tapasztalatairól... — Aztán a CSISZ gyűlésen is tár­gyaltunk ezekről a kérdésekről, Feri bácsi! — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Margít, a munkaközösség bo­gárszemű vezetője. — Ott határoztuk el, hogy mi is versenyt Indítunk a szocialista munkabrigád címért... Eleinte nem voltak tapasztalataink, Afrika az afrikaiaké Az afrikaiak nem hajlandók együttműködni az európai kormány­zókkal, de vajon azt jelenti ez, hogy az európaiaknak nincs többé helyük Afrikában? Ogy értelmezen­dő-e az imperializmus felszámolása, hogy valamennyi euróf>ainak el kell hagynia Afrikát? Ezt akarják talán elérni az afrikaiak? Nagy zajt csaptak az „Afrika az afrikaiaké" jelszó körül, melyre a fehérek uralmának és kiváltságai­nak védelmezői rásütötték az „afri­kai sovinizmus" bélyegét. Természe­tesen a soviniszta eszmék ugyan­úgy hatnak az afrikaiakra, mint más népekre. Azt is meg kell je­gyeznünk, hogy amíg a helyi közép­vagy kisburzsoázia fogja vezetni a nemzeti felszabadító harcot, addig fennáll az a veszély, hogy a szélső­séges nacionalista eszmék talajra találnak a nemzeti felszabadító mozgalomban. Äm a legnagyobb afrikai államok nemzeti felszabadító mozgalmának vezetői és a legko­molyabb, széles látókörű népvezérek állandóan harcolnak a soviniszta irányzatok ellen, s nemegyszer vilá­gosan megmondták véleményüket e kérdésről. „... Az annak idején betiltott „Afrika az afrikalaké" jelszó csu­pán azt a törvényes követelést feje zl ki, hogy a többség uralkodjék, — mondja Kennet Kaunda. — Soha sem akartuk és nem is akarjuk elűzni a fehéreket. Nemegyszer hangoztattuk s most is azt mond­juk, hogy igen meleg fogadtatás­ban részesülnek nálunk azok az európaiak, akik békében és egyetér­tésben hajlandók tevékenykedni, betartják a demokratikus úton meg­választott afrikai kormány törvé­nyeit." Ruben Um Nyobe, a kameruni nép kiemelkedő vezére, akit 1958. szeptember 13-án bestiálisán meg­gyilkoltak, válaszolva az imperialis­ta fajüldözőknek, Így jellemezte az afrikai nemzeti felszabadító mozga­lom tényleges internacionalizmusát: „Mi nem akarunk egyenlőségjelet tenni az angol nép, és a népeket uraló angol imperializmus között, vagy a francia nép és a francia gyarmattartók között, akik kifosztják és elnyomják hazánk népét. Köteles­ségünk figyelmeztetni testvéreinket az „antirasszlsta gyűlölet" politikájá­ban rejlő veszélyre. A feketebőrűek felszabadításáért vívott harc leple alatt nem szabad ellenséges érzüle­tet szítani a fehérbőrűek ellen. A fajgyűlölet összeegyeztethetetlen a haladás eszméivel." Mily nemeslelkűség árad Kennet Kaunda, Sékou Touré, Patrice Lu­mumba, Rubenum Nyobe szavaiból. Hogy érhetnek fel velük a pánik- és 0 gyűlöletkeltően sápítozó ko­nok angol konzervatívok, a Welenskyk és Verwoerdok, a fran­cia és belga gyarmatosítók! Kárpótlást a fosztogatásért Sok jóindulatú angol liberális és néhány munkáspárti vezető gyakran támogatja az afrikai feketék, és fe­hérek „igazi közösségének" és együttműködésének jelszavát. Ter­mészetesen szem elől tévesztik azo­kat az alapokat, amelyekre az afri­kai gyarmati rendszer épül. Hogy lehet beszélni az Észak-Rhodesia-i rézbányákat kiaknázó dúsgazdag amerikai, dél-afrikai, angol társa­ságok és a heti két fontsterlinget kereső afrikai bányászok „közössé­géről"? Beszélhetünk-e a legjobb földeket kisajátító Dél-Rhodesia-i és kenyai fehér gyarmattartók és a rezervációkba kergetett afrikaiak „közösségéről"? Látjuk, milyen éles ellentét van a vélt „közösség" tagjai között. Az európai gyarmattartók és a külföldi monopóliumok mindenekelőtt köte­lesek lennének visszaadni az afri­kaiaktól elvett földeket és ércbá­nyákat, amelyek használatából éve­ken át busás profitot zsebeltek be. Az európaiak először is tegyék le­hetővé, hogy az afrikaiak maguk hasznosítsák termékeiket és bonyo­lítsák le kereskedelmüket, maguk szabhassák meg termékeik árát. Természetesen mindent megelőzve adják meg a teljes politikai szabad­ságot, hogy a lakosság többségét képező afrikaiak dönthessék el a kormányaik megalakításával és po­litikájukkal kapcsolatos kérdéseket. Az európaiak túl sok lapot írtak tele gyalázattal afrikai basáskodá­suk történelemkönyvében, sem­hogy joguk lenne valamilyen biz­tosítékokat várni az afrikai néptől. Megérdemlik-e az európaiak azt a Jogot, hogy Afrikában maradhassa­nak? Ha akarnak, csak tőlük függ, attól, hogyan viselkednek napjaink­ban, lemondanak-e hosszú időn át fenntartott afrikai gazdasági, társa­dalmi és politikai uralmukról. Egy cseppet sem vitás, hogy az afrikaiak nem lekötelezettjei az európaiak­nak. (Folytatása következik.) de Sedlák elvtárs a CSISZ- kerületi bizottságától segített bennünket. — Akárhogy volt — szól közbe Hornyák elvtárs — igen jól jött a fiatalok kezdeményezése. Már két­ségbe voltunk esve, mi ís lesz a ker­tészettel... A múlt esztendőben na­gyobb területen terveztünk zöldség­féléket, mint az előző években. Ke­vésnek bizonyult a munkaerő Kiss Margit no meg a nagy szárazság ls sok gon­dot okozott. — Félbeszakítva mon­danivalóját, gondolatait rendezgeti, majd megjegyzi — ...ha jól Emlék­szem, először Cserny Éva tanítónő­vel, a helyi CSISZ-szervezet vezető­jével beszélgettünk nehézségeinkről. A CSISZ-GYOLÉS UTÁN néhány nappal Rezes Ferenc csoportvezető irányításával megindult a munka a zöldségesben is. Közben a csoportból kivált Fekete Irén. A fejőknél be­tegség folytán kiesés történt, s ön­ként jelentkezett tehenet fejni. Még ma is ott dolgozik, 21 tehenet fej. Azóta lett Kiss Margit a brigád ve­zetője. Erdélyi Kornélia, a szövetkezet fia­tal könyvelője, számokkal tarkított papírral kezében, készségesen tájé­koztat a kertészetben elért eredmé­nyekről. — A tíz és fél hektáron termelt zöldségfélékből a szövetkezet 136 ezer korona jövedelmet tervezett az elmúlt évben. Ezzel szemben közel 300 ezer koronát értünk el. Pedig igen száraz időjárás volt — jegyzi meg kellő hangsúllyal, amelyből ki­érződik, hogy örül leánytársai ered­ményeinek. így ls van ez rendjén ... Erdélyi Kornélia is egyike azok­nak, akik a faluban maradtak. A kö­zépiskolai érettségi és a kétéves szakiskola elvégzése után visszatért falujába, a könyvelésnél vállalt mun­kát, ott van rá szükség. Emellett tév­úton tanulja a mezőgazdasági öko­nómiát. Nem „lépett meg" érettségi után, mert öntudatos, értelmesen gon­dolkozó leány. Bertók Sándor, meg Tirpák István helye is megvan a szövetkezetben, de sajnos csak a helye. Az érettségivel járó mezőgazdasági technikum elvég­zése után ugyan hazatértek, de csak rövid időre. Aztán keheket oldottak, villanyszerelő lett belőlük — mező­gazdasági szakképzettséggel. Sajnos, ilyen is van. A szövetkezet vezetősége, szemé­lyesen Rezes Sándor elnök is nagyon szereti a falu fiatalságát és nem szívesen vált meg a két szakérettsé­git végzett fiútól, ám — ahogy mond­ják — nem volt más megoldás. Ke­veselték a fizetést, munkájukat meg csak úgy immel-ámmal végezték. Kár értük. Néhány éves gyakorlati ta­pasztalattal gazdagodva később a szövetkezet vezető helyein gyümöl­csöztethették volna mindazt, amit a szakiskolától kaptak. Erre azért még sor kerülhet, mert ahány fiatal el­ment Oborinból, az még mind vissza­tért. JELENLEG PIHEN A HATÁR, az is­tállókban az állatok gondozását ko­rosabbak végzik. A Kiss Margit által vezetett csoport munkán kívül ls ösz­szetart. Nappal kézimunkázással, ház­körüli munkával foglalatoskodnak, este meg a fosztóba mennek. De oda is testületileg. Szó esik ott sok min­denről, de tudomásunk szerint az ls szóba került, hogy tavasztól az állat'-: tenyésztésben is létesítenek egy újabb fiatalokból álló csoportot. Rezes Sán­dor, szövetkezeti elnök, Hornyák Ferenc HNB elnök, meg a többiek is szívesen támogatják ezt a kezde­ményezést. Kell a frissítés, a fiatalos munkalendület a termelés minden szakaszán, a munkában, a szervezés-, ben, irányításban egyaránt. A falu kulturális élete felől érdek­lődve megtudjuk, hogy a fiatalság esténként ellátogat a szövetkezeti kultúrhelyiségbe is, ahol ugyan te­levíziós készülék, lemezjátszó rádió, 200 kötetes könyvtár áll rendelke­zésükre, de ez a sötét, szűk helyi­ség nem elégítheti ki a fiatalok ígé-. nyeit. A szövetkezet vezetősége erejéhez mérten minden, megtesz a falu kul­turális életének fejlesztése érdekében, de megfelelő művelődési házat nem képes építeni saját erejéből. Ahhoz segítséget vár az Illetékes szervek­től és jogosan, mert Oborinban erre nagy szükség van. A falu fiatalsága és egész lakossága ezt meg ls ér-, demli. — Volt a faluban valamikor kul-: túrterem, — újságolja Hornyák elv­társ, — de olyan állapotban, hogy nem tudtunk vele mit kezdeni, ezért átadtuk a Jednotának, üzlethelyiség lett belőle. A HNB tanácsa tervbe vette a művelődési ház építését az 1962. évben a „Z" akció keretén be« lttl. — Bárki beláthatja, hogy ilyen he-: lyiség, ami most áll rendelkezésünk-; re, nem megfelelő — kapcsolódik a beszélgetésbe Cserny Éva tanítónő. — Szilveszterkor a televíziós készü­léknél ültünk, igaz, jól szórakoztunk, de például táncmulatságot nincs hol rendeznünk. Ez év első napján eszt-; rád-műsorral szórakoztattuk a lakos­ságot. Az ifjúsági alkotóversenyré is készülnénk, de hol? Félős, hogy tán­cosaink a próbákon leesnek a szín-: padról... Irodalmi estéket is sze-: retnénk szervezni, de ... MENNYI LELKESEDÉS, TENNIAKA­RÄS, együttérzés, az új iránti, óhaj, a fejlődés utáni vágy van az oborini fiatalokban, akiket törekvéseikben csak támogatni lehet. Sok nehézséget küzdöttek le saját otthonaikban is. A szülők, de főleg a nagymamák nehezteltek az ifjúság új életmódjára. Valamikor a lányok bizony nem jártak sehova — hangzott el nem­egyszer a faluban. — Otthon ültek, horgoltak, kötöttek vagy a házkörüli teendőket végezték. — Ezek a nagy­mamák elfelejtették, hogy annak ide­jén virágzó leánykorukban ők is vá­gyódtak valami új és szebb után. Ami az ő idejükben álom volt, az má már unokák részére valóság. Fejlődő társadalmunk, szocialista rendszerünk ehhez minden lehetőséget megad. S nem lenne bűn megfosztani őket ettől a lehetőségtől? Amikor ezek a kérdések szóba ke­rültek, Kiss Margit két fekete szeme felcsillant. Nem is állta' meg szó nélkül. — De van ám különbség az időseb­bek között is! — büszkélkedett. — Az én nagymamám, aki már 80 éves, megértő lélek. Amikor szüleimmel a szövetkezetben dolgozunk, ő főz ne­künk. Nem kifogásolta azt sem, amikor tavaly Prágába mentünk üdül-, ni. Megcsókolta, megsimogatta az ar­com és így búcsúzott: „Csak vigyázz magadra, gyermekem, legalább te menj ilyen szép helyekre, mert ne­künk nem volt ilyen lehetőségünk .. ."• — A napokban további négy fia­tal, Csizmadia Margit, Ojlaky Ilona, a 15 éves Biláz Ilona és Lukács Kata­lin kapott a szövetkezettől üdülési beutalót Luhaíovicére. Jól végzett munka után megérdemelt az üdülé­sük. OBORINBAN A FIATALOKRÓL, fő­leg a szocialista munkabrigád címért versenyzőkről, mint jó, szorgalmas munkásokról beszélnek, akik a szo­cialista fejlődésbe vetett erős hittel néznek boldogabb jövőjük elé. KULIK GELLÉRT A jó példa követőkre talál (CTK) — Az üzemek dolgozóinak ama kezdeményezése, hogy a CSKP XII. kongresszusát értékes kötelezettségvál­lalásokkal üdvözöljék, visszhangra ta­lált a kelet-szlovákiai kerület szövetke­zetesei körében is. A prešovi járás hat EFSZ-e közül, amelyek az ötéves terv rövidebb idő alatti teljesítését vál­lalták, a kongresszus tiszteletére elsők­ként a haniskei, Malý Šariš-1 és Šariš­ské Michafany-i szövetkezetesek tettek munkafelajánlást. A haniskei EFSZ-ben, amely az első negyedévi eladási felada­tokat már januárban teljesíti, az idén 20 000 liter tejet és 30 mázsa húst adnak el terven felül,, a Malý Šariš-i EFSZ 50 000 liter tejet, 79 mázsa húst, sok mázsa gabonát és burgonyát ad el terven felül. A kongresszus tiszteletére a barde­jovi járás hegyaljai EFSZ-1 is válla­lásokat tesznek. A ciglai szövetkezete­sek az első negyedévben 6000 liter te­jet, 40 mázsa marha- és sertéshúst és 10 000 tojást adnak el terven felül. A Vyšný Hrabovec-i Győzelmes Február EFSZ-ben már januárban bevezetik a hasznosság ellenőrzését a szövetkezet törzsállattenyésztésének szakosítása cél­jából. A szocialista munkabrigád címé­ért versenyző mechanikai-építészeti cso­port kollektívája, Juraj Uhrín vezeté­sével, az idén a gépek állandó javí­tásainál 40 000 korona költséget takarít meg. A termékeny zempléni síkságon a michalovcei járás kukoricatermesztői példás kezdeményezést tettek. A micha­lovcei EFSZ indítványára versenyt in­dítanak a kukorica magas hektárhoza­maiért. 0} SZÖ 4 * 198 2- i anuár 2 3-

Next

/
Thumbnails
Contents