Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-15 / 347. szám, péntek

Goa népének szabadságharca Egyre nagyobb méreteket ölt az utóbbi években a gyarmati uralom alatt sínylődő népek nemzeti felsza­badítást harca. Latin-Amerikában egyik elnyomott nép a másik után rázza le a gyarmatosítók igáját vagy fokozza harcát a nemzeti független­ségért. Az angol gyarmatosítók uralma alól felszabadult India nyugati partján Goa, Diu és Damao vidéke Portugál ­India néven a mai napig is — immár 450 éve — portugál kézen van. Goa területén 649 ezer indiai őslakos él. Európaiak Itt — a megszálló csapatokat kivéve — alig ezren vannak. A portugál gyarma­tosítók . és a jezsuita misszionáriusok ke­reszttel és korbács­csal a kezükben „igazgatják a tarto­mányt". (Salazar fa­siszta diktátor ugyan­is ,a közvélemény megtévesztésére 1950­ben kijelentette, hogy Portugáliának nincse­nek gyarmatai, csu­pán „tengerentúli tartományai".) El­képesztő nyomorban és a legsötétebb szellemi sötétségben tartják évszá­zadok óta Goa népét, s a vidék gazdag természeti kincseit bitorolják Goa népe az évszázadok folyamán nemegyszer fegyvert fogott elnyomói ellen, de a portugál gyarmatosítók minden megmozdulást vérbe fojtottak s valóságos koncentrációs táborrá alakították Goát. A nemzeti felszaba­dítási mozgalom elnyomása Goában és a többi gyarmaton nemcsak Por­tugália, hanem a NATO-hatalmak ér­deke is. Ezért hathatósan támogat­ják Portugáliát eme törekvéseiben és fegyvereket is szállítanak a felkelé­sek és partizánharcok leverésére. Portugália ennek ellenében viszont hajlandó háború esetén gyarmatterü­leteit stratégiai célokra a NATO-ha­talmak rendelkezésére bocsátani. India támogatja a goai felszabadí­tási mozgalmat, de békés úton sze­retné elérni, hogy Portugália mond­jon le gyarmatairól az indiai félszigeten és tegye lehetővé Goa, Diu és Damao vissza­térését az indiai anya­országba. Az indiai kormánynak számos javaslatára azonban Portugália a terrornak további fokozásával és olyan katonai előké­születekkel válaszolt Goában, hogy Nehru miniszterelnök novem­ber 30-^n kénytelen volt kijelenteni a par­lamentben, hogy India megtesz minden szük séges — ha kell kato­nai intézkedést is Goa népének megvédésére. Az utóbbi na pókban portugál katonák több ízben behatoltak India területére. Goa népe nem hátrál meg a terror elől. Partizánjai már nemegyszer csapást mértek Salazar pribékjeire. Eltökélt szándékuk, hogy a legrövi­debb időn belül kivívják szabadságu­kat. Hogy ez békés úton, Indiával együttműködésben, vagy hősi harcok s további véres áldozatok árán va­lósul-e meg, azt a jövő fogja meg­mutatni. B. É. Goa/ fejlemények Áz Indiai Ikormány szerdán újabb levéllel fordult a Biztonsági Tanács elnökéhez. Figyelmeztette a veszé­lyes helyzetre, melyet Portugália agresszív és provokatív magatartása idézett elő India és Goa határán. Értesítette az elnököt, hogy a por­tugál hivatalok egyre fokozottabban elnyomják és terrorizálják Goa, Da­mao és Diu lakosságát. Dzsa nagykövet, India állandó ENSZ képviselője New York-i saj­tóértekezletén megcáfolta a portu­gáloknak azt a vádját, hogy India a közeljövőben meg akarja támadni Goát. A nagykövet rámutatott arra, hogy a portugálok goai üzelmeilkkel el akarják terelni a figyelmet az an­golai eseményekről! "Elítélte Portugá­lia NATO szövetségeseit, akik erköl­csi támogatást adnak a portugálok­nak. Gyanúját fejezte ki, hogy a NATO látja el fegyverrel a goai por­tugál erőket. A goai hazafiak hamis taktikát látnak a portugál kormány diplomáciai akció­jában. Céljuk a helyzet átmeneti meg­szilárdítása, hogy közben felszámolhas­sák a felszabadító mozgalmat Goábah és a többi indiai portugál gyarmaton. Egyre hevesebb fegyveres összecsa­pásokra kei;ül 3or a goai partizánok és a portugál rendőrség között. Az észak­goai Asanora községben egy goai szá­zad rátámadt a rendőrségre. A déli Baiban kézigránátokkal támadták meg a katonai helyőrséget. A goai hazáfias körök , képviselői be­jelentették, hogy már 12 ezer önkéntes áll cselekvésre készen. Aruna Asaf Ali asszony, a Goai Nemzeti Felszabadítási Bizottság elnöke hat további vezető sze­mélyiséggel együtt nyílt felhívást in­tézett Goa fökormányzójához és Goa azonnali teljes kiürítésére szólította fel a portugálokat. Fiataljainkat a kommuniz mus közeli távlata lelkesíti M T JNKÄVAL A KOMMUNIZMUSÉRT Szlovákia ifjúsága, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagsága ünnepre készül. Ma és holnap ül össze Bra­tislavában a CSISZ szlovákiai kong­resszusa, A kongresszus értékeli a fiatalok eddigi munkáját s kitűzi a további feladatokat, melyek a CSKP KB határozataiból Szlovákia fiataljai­ra hárulnak. Hazánkban a szocializmus építéséből nem kis mértékben, kivette részét a CSISZ és vezetésével valamennyi fia­tal. Odaadó és Kezdeményező mun­kájukkal számtalanszor bebizonyítot­ták pártunk, a szocializmus iránti for­ró szeretetüket. Kezdve az újjáépí­téssel, az ötéves terveken végig, vil­lanyáramként hatott kezdeményező és aktív munkájuk. Tizenkét évvel ez­előtt csak egy ifjúsági vasút volt. Ma minden üzem, szövetkezet, nemzet­gazdaságunk valamennyi ágazata if­júsági építkezésnek számít fiataljaink számára. Különösen kiváló eredményeket ért el ifjúsági szövetségünk az iparban. A fiatalok kezdeményezői voltak a szocialista munkaversenynek s ők kezdeményezték a munka verseny ma­gasabb formáját is. Az ifjúsági kol­lektívák elsőkként jelentették ki;,.Kö­vetve a lenini Komszomol példáját, versenyt hirdetünk. Szocialista mó­don dolgozni, szocialista módon él­ni!" Egyesek eleinte a fejüket psó­válták: ifjú fej, forró fej. Ám a fiatalok példáját rövid hetek eltelté­vel ezrek követték. Egymásután je­lentkeztek a kollektívák, hogy verse­nyezni fognak a szocialista munka­brigád címének elnyeréséért. 1959­ben 1593 ifjúsági kollektíva kCzül csak 393 versenyzett e címért. Ma ez a szám meghaladja a 2000-et. Ök, az ifjúsági kollektívák, a tlmači Ki­rov Üzemben, a Keletszlovákiai Gép­gyárakban, a bratislavai Dimitrov Gyárban a kezdeményezői az új tech­nika bevezetésének, a termelés gaz­daságosabbá tételének munkahelyü­kön. Erről tanúskodik az , „ifjúsági milliók" mozgalom, vagy az „ötéves terv számlájára" indított mozgalom melynek keretében a fiatalok 115 millió koronát takarítottak meg A legnagyobb eredményt a közép-szlo­vákiai kerülét fiataljai érték el, akik­nek megtakarítása meghaladja a 28 millió koronát. Az elért eredmények­hez nagymértékben hozzájárultak az ifjúsági gazdasági ellenőrző csapa­tok. melyeknek száma évről évre sza­porodott. Ma 2726 ilyen ellenőrző csapat tevékenykedik az üzemekben. Nagy segítséget nyújtanak az üzemi pártszervezeteknek, az üzem vezető­ségének a termelés olcsóbbá tételé­ben, a hibák kiküszöbölésében. A hu­mennéi Chemkostavban 78 fiatal dol­gozik az ellenőrző csapatban. Szep­temberben például meggyőződtek ar­ról, hogy az építkezésen a gépek csak 50 százalékra vannak kihasznál­va, a nehéz gépek csak egy műszak­ban dolgoznak, s rossz az anyag el­raktározása. A felülvizsgálat eredmé­nyét jelentették a pártszervezetnek. A hibákat rövid Idő alatt orvosol­ták. A fiatalok szeretik az újat. Jó! vi­szonyulnak a technikához, az újító mozgalomhoz, s fokozzák szaktudásu­kat. Erről mi sem tanúskodik ékeseb­ben, mint az, hogy jelenleg 539 üze­mi CSISZ-szervezet dolgozott ki ter­vet az ifjúság szakmai nevelésére, és munkája mellett 42 000 fiú és leány fokozza szaktudását. A fiatalok 1960 októberétől 1961 októberéig 7096 újí­tási javaslatot nyújtottak be, s ezek­ből ez ideig több mint 4000-et való­sítottak meg. Értékük meghaladja a 20 millió koronát. A mezőgazdaságban dolgozó fiata­lok se maradnak le a munkásfiatalok mellett. Annak tudatában, hogy csak a szövetkezet biztosíthatja boldog éle­tüket, nagy segítséget nyújtottak a mezőgazdaság fellendítésében. Min­dig ott segítettek, ahol erre a legna­gyobb szükség volt. Eleinte brigád­munkával segítették a mezőgazdasá­got Azonban évről évre újabb for­mákkal. újabb mozgalmakkal járultak hozzá a falu átalakításához. A nyu­gat-szlovákiai kerület fiataljainak kezdeményezése 1959-ben a kom­posztkészítésben valóban csak a kez­det volt. Abban az évben csak 164 ezer köbméter komposztot készítet­tek. A rákövetkező két évben ez a szám már a millión felül járt. A CSISZ utolsó kongresszusától a fiatalok 2 063 000 köbméter komposztot ké­szítettek és talajjavítással 24 165 hek­tár földterületet tettek termékeny­nyé. Ez a tény ifjúságunk hazasze­retetének, lelkes munkájának a leg­jobb bizonyítéka. A munka nem volt könnyű. Különösen, ha számításba vesszük, hogy eleinte egyes falvak­ban a fiatalokat a szövetkezeti ve­zetők, a nemzeti bizottság funkcio­náriusai is kinevették. S az ered­mény? 24 000 hektár mocsaras, vi­zenyős terület ma termékeny föld. Az új szocialista mezőgazdaság vonzza az ifjúságot. Ott, ahol az új technikát, a tudományos tapasztala­tokat átültetik a gyakorlatba, szíve­sen maradnak a fiatalok is. A gabčí­kovói EFSZ komplex gépesítő brigá­dokban dolgozó fiataljai nem mene­külnek a falujukból. Odahaza a Szö­vetkezetben megtalálták az újat, a gépeket. Nem kívánhatjuk a fiatalok­tól, hogy úgy dolgozzanak, mint nagyapáink. Ök olyan technikusok, gépészek akarnak lenni, mint az üzemben dolgozó barátaik. A szövet­kezeti vezetők, a szövetkezeti tagok nyújtsanak a fiataloknak sokoldalú segítséget abban, hogy minden fiú és leány megtanuljon traktort, motorke­rékpárt vezetni és közelebbről meg­ismerkedjék valamennyi mezőgazda­sági géppel. A vízszabályozási munkálatoknál kiváló munkát végeztek a tanuló fia­talok. Egyesek az egész nyári szün­időt az ifjúsági táborokban töltötték. A főiskolás fiatalok munkája nyomán 900 hektáron emelkedik a szénaho­zam, s munkájuk értéke meghaladja a 8 millió koronát. Igazán elisme­rést érdemel, hogy az utóbbi három év alatt 78 659 középiskolás és 20 400 főiskolás vett részt a CSISZ szer­vezte brigádokban. Az ifjúsági szövetség a pártszerve­zetek aktív segítségével nagyban hoz­zájárult az új típusú ember nevelé­séhez. A CSISZ különös gondot for­dított a fiatalok politikai nevelésére. Évről évre emelkedik az ifjúsági politikai körök száma. Míg 1959-60­ban 6908 kör dolgozott, 1961-ben ez a szám 9959-re emelkedett, 184 000 fiú és lány ^részvételével. A párt­iskola keretében 52 000 fiatal ismer­kedik a marxi-lenini tanokkal. Ezek az eredmények a jövőben még na-» gyobbak lesznek, hisz az elmúlt he­tek nagy eseményei, az SZKP XXII. kongresszusa, a jóváhagyott párt­program az ifjúsági szövetség tagjai­nál, valamennyi fiatalnál nagy vissz­hangra találtak. Különös boldogság­gal tölti el fiataljainkat pártunknak az a megállapítása, hogy hazánk mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni. Fiataljaink ki akarják venni részü­ket a kommunista társadaiom meg­teremtéséből. Ezt bizonyítják a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett ed­digi felajánlásaik is. A kelet-szlová­kiai kerület ifjúsága vállalta, hogy az Ifjúsági kollektívák számát további 300-zal emeli s e kollektívák 80 szá­zaléka versenyezni fog a szocialista munkabrigád címért, 25 millió koro­nával járulnak hozzá a harmadik öt­éves terv újító alapjához, a mező­gazdaságban védnökséget vállalnak két állami gazdaság építése felett, 100 ifjúsági komplex gépesítő cso­portot alakítanak, 2000 fiatal trak­torost képeznek ki s 400 ezer köb­méter komposztot készítenek. Hasonló vállalásokkal köszöntik pártunk kongresszusát Szjovákia va­lamennyi kerületének fiataljai. Lelke­síti őket a kommunizmus közeli táv­lata. Szigl Ferenc, az SZLKP KB dolgozója, Ausztriában nagyon sok paraszt tagja a már évtizedek óta létező, tehát aránylag régi hagyományokra visszatekintő mezőgazdasági társasá­goknak, illetve szövetségeknek. A me­zőgazdasági hitelszövetkezetek, be­szerzési, értékesítési, és szállító „szö­vetkezetek", a tej, burgonya, zöldség, olajos magvak raktározására, illetve feldolgozására, a szarvasmarha be­szerzésére, eladására, valamint te­nyésztésére, továbbá a magnemesítés­re létesült szövetkezetek, a legeltetési társulatok, a gépbeszerző szövetkeze­tek jelentősen befolyásolják az oszt­rák parasztok gazdasági életét. Auszt­riában mintegy 4600 ilyen szövetke­zet fejti ki tevékenységét, és tagjai­nak száma meghaladja az egymillió főt is Ezekben a szövetkezetekben mind helyi, mind országos viszony­latban a gazdag parasztok és a föld­birtokosok köréből származó politi­kusok a hangadók. E szövetkezetek hitelintézetei — amelyek egységes szerve a szövetke­zeti központi bank — sok milliárdos tőkével rendelkeznek. E hitelintézetek ugyan sokkal kedvezőbb feltételek mellett folyósítanak kölcsönt a pa­rasztoknak mint a bankok, de nagyon gyakran s leginkább a szűkölködő hi­teligénylőket küldik el üres kézzel, mert az említett hitelintézetre döntő befolyást gyakorló gazdag földtulaj­donosok a kis- és középparasztok gaz­dasági és politikai elnyomására hasz­nálják fel hatalmukat. A tej a kis- és középparasztok tíz­ezreinek leglényegesebb és döntő je­lentőségű bevételi forrása A tejér­tékesítési és sajtfeldolgozó társula­tokban s hasonló intézményekben azonban csaknem teljesen jogfosztot­tak a kistermelők tízezrei Ezekben az osztrák mezőgazdaságra nézve na­gyon fontos gazdasági intézmények­ben ugyanis a földbirtokosok s kulá­kok kezében összpontosul minden ha­talom, tehát az irányítás és a döntés joga is. Ausztria gazdasági életének további szervei a raktárszövetkezetek, melyek tárolnak és hitelbe árusítá­nak különböző árucikkeket, ám itt is Hogyan el a kapitalista o a? Az osztrák parasztok gondjai, problémái Bécsi munkatársunk,Franz Kunért írja: a kisparasztok húzzák a rövidebbet, mert a hitel határa ugyancsak attól függ, kinek mennyi a részvénye. Ha kevés az áru, akkor elsősorban a föld­birtokosok és nagyparasztok igényeit elégítik kl, ha pedig az értékesítés terén merülnek fel nehézségek, a rak­társzövetkezetek mindenekelőtt a földbirtokosok és gazdagok termékei­nek eladásáról gondoskodnak. Mind­ezt betetőzi, hogy a nagygazdaságok tulajdonosai a legtöbb esetben na­gyobb árat kapnak termékeikért, mint a kisparasztok. Az említett „szövetkezetek" valóban hathatós segítséget nyújthatnának a parasztoknak, ha a szövetkezeteket egybetömörítő szövetségek e cél ér­dekében vetnék latba jelentős befo­lyásukat. Sajnos, sok esetben köz­vetlen feladatuknak sem tesznek ele­get, mert nem támogatják a meglehe­tősen rossz gazdasági feltételek közt élő, nehezen küzdő szegényebb "pa­rasztokat és semmit sem tesznek an­nak érdekében, hogy rövidebb legyen a mezőgazdasági termékek útja a pa­rasztoktól a fogyasztókig. Az osztrák parasztok még ma sem részesülnek maradéktalanul a szociá­lis biztosítás nyújtotta előnyökben, jóllehet, már évek óta létezik a bal­esetbiztosítás. A legutóbbi években kapnak családi pótlékot, s ha meg­öregszenek, havonta 200 schilling aggkori járadékot élveznek. A parasz-' tok azonban mindeddig nincsenek biz­tosítva betegség esetére és ebben a betegsegélyző nyújtotta előnyben még az aggsági járadékot élvező öreg pa­rasztok sem részesülnek. Ausztria mezőgazdasága to­vábbfejlesztésének irányvonala a ter­melés koncentrációja nagy mezőgaz­dasági üzemekbe. Ennek érdekében a mezőgazdasági kisüzemek egyesítésé­vel közepes és nagyüzemek létesülnek az országban. A fejlődés hathatós tá­mogatását kell látnunk a mezőgazda­ság gépesítésében, amely annál kifi­zetődőbb, minél nagyobb a gépesített üzem. A tőkés Ausztria gazdasági éle­tében, de különösen mezőgazdaságá­ban elsősorban az az elv érvényesül, hogy a gazdagok mind jobban tol­lasodnak, a szegények pedig egyre jobban elszegényednek, sőt csaknem koldusbotra jutnak, úgyhogy fel kell adniuk, illetve a gazdagoknak potom áron kell eladniuk gazdaságukat. Ami a politikai befolyást illeti, az osztrák parasztság döntő többségét a reakciós pártok, s az egyház irányít­ja. A parasztok túlnyomó részét egybe tömörítő Bauerbund — a gazdák szö­vetsége reakciós klerikális szervezet, amely a tőkések vezető pártjának, a Néppártnak (Volkspartei) szerves ré­sze. A parasztság kisebb része a jobb­oldali szocialisták vezette kisgazdák szövetségében [ Arbeitsbauerbund) tömörül. A Szocialista Párt bizonyos értelemben ugyanezen elvekhez iga­zodik, mint a Néppárt. Az osztrák mezőgazdaságban csak „életképes" üzemek legyenek, vagyis egyre több tőkés nagyüzem kerüljön a mezőgaz­daságból fokozatosan kirekesztett kis­üzemek helyére. A Szocialista Párt, mely a múltban agrárreformot ígért, teljesen feladta már ezt az irányvo­nalat. Már 1945 óta állandóan agrárre­formmal kecsegtetik a földnélkülie­ket és kisparasztokat. Ezt az Idősze­rű reformot azonban ott sem hajtot­ták végre, ahol legindokoltabb lett volna, éspedig a Burgenlandban, mi­vel ott még csaknem minden föld az Eszterházy és más, többnyire magyar mágnás birtokában van. A földbérlő­ket már évtizedek óta ámítgatják olyan törvény jóváhagyásával, amely megvédené őket az önkényeskedő, basáskodó nagybirtokosokkal szem­ben. Bár a jelenlegi törvények már elavultak és semmiképpen sem felel­nek meg a kor szellemének, mégsem helyezik hatályon kívül. A Szocialista Párt képviselői ugyan nagyon hangzatos szavakkal „szállnak sikra" a parasztok mindennapi köve­telményeinek teljesítéséért — például azért, hogy a kis- és középparasztok na­gyobb felárat kapjanak termékeikért, mint a nagyparasztok, illetve földbirto­kosok, — de semmit sem tesznek azért, hogy e követelmények Jogosultságát hi­vatalosan el 'is ismertessék, s az állam támogassa az egyre emésztőbb gondok között vergődő kisgazdákat. A Szocia­lista Párt egyetlen cselekedetével sem mutatta meg a szegényparasztoknak a nehéz helyzetből kivezető utat. A Nép­párt és a Szocialista Párt koalíciós kor­mánya e helyzettel visszaélve paraszt­és munkásellenes politikája eszközéül használja a kis- és középparasztokat, és ezek indokolt elégedetlenségének élét a munkásosztály ellen irányítja. Ennek következtében a vidéki tömegek abban a veszélyben forognak, hogy reakciós erők — a Néppárt szélsőséges csoport­jai, az úgynevezett „reformisták" és az újfasiszta szellemben vezetett Szabadság Párt (Freiheitliche Partei) politikai be­folyása alá kerülnek. A Szocialista Párt kitartóan szorgalmazza, hogy Ausztria csatla­kozzék a Közös Piachoz, ami végered­ményben a reakciós erők hathatós tá­mogatását jelentené. A gazdák szövet­sége (Bauerbund) e csatlakozás mel­lett kardoskodik, tudatosítva, hogy ebinek egyik következményeként az ósztrák kis- és középparasztokat az eddiginél még gyorsabban juttatnák csődbe. Ha Ausztria csatlakoznék a Közös Piachoz, ez valóban csak a nagy mezőgazdasági üzemek tulajdo­nosainak válnék előnyére, akik biz­tosak abban, hogy a Közös Piac ke­retében folytatott gazdasági verseny­ben is megállnák a 'helyüket. A kis­és középparasztok sorsát dr. Mans­holt, a Közös Piac mezőgazdasági bi­zottságának elnöke ez év februárjá­ban Bécsben tartott előadásában a kö­vetkező szavakkal jellemezte a leg­jobban : „A földművesek rétegeződé­sére vonatkozó politikai intézkedések végrehajtásával a tényleg dolgozó földművesek 5 százalékára csökken­nék a mezőgazdaságban foglalkozta­tott egyének száma ..." Az osztrák kommunisták min­dig a dolgozó parasztok érdekeinek megvédésére, a munkás-paraszt szö­vetség megteremtésére, a földreform végrehajtására, a fiildművesszövetke­zetek demokratizálására, gépkölcsön­ző állomások létesítésére és a kis földbérlőket valóban védő törvény életbeléptetésére irányuló politikát folytattak s folytatnak ma is. A kommunisták hathatósan támo­gatják a kisgazdák szövetségét, amely — bár taglétszáma aránylag csekély s ellenfelei állandóan erős gazdasági s politikai nyomást gyakorolnak rá —, bátran síkraszáll a kisparasztok érdekeiért és szívósan kitart elvi irányvonala mellett. A kommunisták mind ez ideig nem könyvelhetnek el a vidéken nagyobb eredményeket, mert a falvakon nincs elegendő, öntudatos emberük a politikai-szervező munká­ra. Cáfolhatatlan tény azonban, hogy napról napra, nő a földbirtokosok és kulákok, valamint különféle érdekyé­dő szervezetek agyafúrt kizsákmányo­lásától, lelketlen elnyomásától sokat szenvedő kisparasztok elégedetlensé­ge, akik rádöbbennek a Közös Piac­hoz csatlakozás veszélyére. Így te­hát hovatovább megérlelődnek annak a feltételei, hogy a dolgozó paraszt­ság soraiban is izmosodjanak azok az erők, amelyek harcolni készek a szegényparasztok létérdekeiért, a de­mokráciáért és semlegességért. Ol SZÖ 4 * 1981. december 15.

Next

/
Thumbnails
Contents