Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-09 / 341. szám, szombat

S pacu elrenflelte a sejt azon­nali összehívását, és a kö­vetkezőket közölte velünk: — Azt hiszem, figyelik a lakáso­mat, jó lenne, ha nem jönnének oda többet .. Nem, ne ijedjetek meg, csak feltételezem, de mégis jónak láttam bejelenteni. Mindenesetre, a sokszorosító nincs biztonságban ná­lam. Intézkednünk kellene ... Bälan, a sejt titkára, beleegyezé­sünket kérte a nyomás beszünteté­séhez, és azt javasolta, szállítsuk a gépet más helyre, a rendezőpálya­udvar mögé Mi már régebben elha­tároztuk, hogy ha törik, ha szakad, máshová szállítjuk, de az akció, amellyel akkor el voltunk foglalva, megakadályozott ebben. Fontolóra vettük tehát Spacu je­lentését, de a gép elszállítása egész sor technikai nehézségbe ütközött. A sokszorosító nagy volt, régi né­met gyártmány, nem lehetett kihoz­ni a házból anélkül, hogy gyanút ne keltsen. Nem is tudom, kinek jutott eszébe, hogy költöztessünk el vala­kit abból az épületből, ahol Spacu lakik, s fgy a bútorokkal együtt ki­hozzuk majd a nyomtatókészüléket is. Tudtuk, hogy nincs sok veszte­getni való időnk. Ha az épület való­ban megfigyelés alatt áll, s az ügy­nökök látják, hogy Spacu nem érint­kezik senkivel — ennek házkutatás lesz a vége. Hogy ez eddig nem tör­tént meg, az csak azért van, mert remélték: azonkívül, amire Spacu lakásán ráakadnak, még le is tar­tóztathatnak valakit. Spacu intézkedett. Másnap reggel nagy teherautó jelent meg a ház előtt, s néhány munkás már hordta is lefelé az egyik lakó bútorait a második emeletről. Bälan kapta azt a feladatot, hogy a sokszorosítót az elköltöztetett em­ber lakásáról az állomás mögé szál­lítsa. Nekem pedig szemmel kellett tartanom őt, hogy szükség esetén segítségére siessek. Bälan kocsival jött a kijelölt címre, hozott egy ha­talmas bőröndöt is. A kocsira azért volt szükség, hogy megtegye vele az út második részét, az állomásig. Én a túlsó oldalon egy kapu alatt áll­tam, a legnagyobb nyugalommal. Bä­lan bement a házba, de hiába vár­tam, csak nem akart újra megje­lenni. Eltelt tíz perc, aztán megint tíz. Bizonyosan nem fért be a ké­szülék a választott bőröndbe, más oka nem lehet a késésnek. Aztán a kocsi mellett hirtelen megjelent egy Francisc Munteanu • • VOROS SEGELY rabszállító, és ... minden elveszetti Semmi értelme nem volt, hogy az utcán mutatkozzam. Kis idő múlva megjelent Bälan, két alak lökdöste: vártak volt rá benn a házban. Egyi­kük a böröndöt tartotta. jelentettem a sejtnek, hogy Bä­lan lebukott Azonnal megsemmisí­tettünk minden anyagot, ami nyomra vezethetett volna, és elhatároztuk, hogy csendben megvárjuk, amíg le­zajlanak az események. Egyébként ez volt az egyedüli, amit tehettünk. Ami Bälant illeti, nyugodtak voltunk: tudtuk hallgatni fog, nem először volt a sziguranca kezében. Egyedül Spacu kapta azt a feladatot, hogy sürgősen hagyja el a várost, és ve­gye fel a kapcsolatot a bukaresti elvtársakkal. Bälan tárgyalására csak három hónap múlva került sor, amikor felépült a „vizsgálat" után. Ű volt az egyedüli vádlott. Beszédes bizonyítéka ez annak, hogy hallga­tott. Négy évi súlyos börtönre ítél­ték, és Karánsebesre vitték. Bälan fűtő volt a vagongyár ön­tödéjében, lett volna még két-há­rom éve a nyugdíjig. A feleségén kívül senkije sem élt a városban. Felesége hallgatag asszony volt ide­odarebbenő pillantásából sohasem találhattad ki, mire gondol. Mikor náluk tartottunk gyűlést, mindig maradt bennünk valami idegenkedés vele szemben. Hűvösen, kissé talán gyanakodva fogadott bennünket. Meg is volt rá a"z oka: Húszévi há­zaséletükből Bälan hetet vagy nyol­cat börtönben töltött, ötöt pedig azzal, hogy munkát keresett. Na­gyon rosszul álltak anyagilag. Laká­sukban — egy szoba-konyha — alig volt valami bútor. Csak néhány fel­tétlenül szükséges, ütött-kopott hol­mi, ki tudja, ezt is hogyan gyűjtöt­ték össze Az ítélet kihirdetése utáni első gyűlésen elhatároztuk, hogy segíte­ni fogjuk Bälan feleségét. Volt va­lami alapunk Ilyen célra, s az új sejttitkár engem bízott meg a fel­adattal. A látogatás napján mind azon töprengtem, hogy is ajánljam fel a pénzt az asszonynak anélkül, hogy megsérteném. Nem tudtam, mennyire van tisztában a vörös segély szere­pével, kapott-e már? És hogyan ad­jam tudtára, hogy az elvtársak nem fogják magára hagyni a bajban? Hidegen fogadott, mint egy isme­retlent. — A férjem nincs itthon, Buka­restbe utazott . . Nem is tudom, ha­zatér-e ebben a hónapban ... — Tudom Bälanné. . Talán em­lékszik még rám. Sokszor jártam maguknál... Cojan vagyok ... Valahonnan a fiókból előszedett egy homályos szemüveget, s alapo­san megnézett. — Igen, igen, emlékszem ... Min­dig a kályhánál ült. Nagyon fázós volt.. Foglaljon helyet. Leültem. A szoba semmit se válto­zott utolsó látogatásom óta... s ez nyolc hónappal ezelőtt történt. Csak egy petróleumlámpával volt több, ott állt a két ablak közötti szekré­nyen. Ez azt jelenti, hogy kikap­csolták a villanyt. — Tudja, nem jöhettem hama­rabb . A ház felügyelet alatt állt. — Igen.' Egy rendőr lakott itt, épp ebben a szobában. Házkutatáskor még a paplant is fel kellett vág­nom. Hallom, Spacut Bukarestbe küldték. Ügy látszik, az öregasszony nem is olyan tájékozatlan, amint ahogy hitte volna az ember. Megkérdez­tem: — Magát nem hallgatták ki? — De igen. Csakhogy én nem tu­dok semmit... Honnan is tudnék? Kétszer hallgattak ki. Egyszer itt, s egyszer ott: náluk. — És feltűrte a blúza ujját, s előtűnt vékony, nap­égette karja... Tele volt forradá­sokkal. — Kihallgattak ... A szekrényen, a petróleumlámpa mellett egyetlen lekváros üveg állt. A nyomorúság kézzelfogható bizo­nyítéka. — Az idén hosszú ősz lesz — szó­lalt meg. Nem tudtam, mit akar ezzel mondani. Folytatta: a belügy­nél megengedték, hogy hat hóna­ponként küldjek egy-egy csomagot. Szeptemberben küldöm az elsőt. — Azt mondta, hosszú ősz lesz ... — Igen... Az orgona másodszor rügyezett. Ez azt jelenti, takarékos­kodni kell a fával Egyszer, 22-ben majdnem újévig iartott az ősz Maga túl fiatal, biztosan nem emlékszik. Házasságunk harmadik évében volt. Naponta szőttük a terveket... Iste­nem, istenem, hogy telik az idő ... De az ember soha sincs megeléged­ve. Most, így, Bälan nélkül, az az érzésem, hogy megállt az Idő. Igaz négy év nem olyan sok ... De lehet, hogy az egész életem... Csak az sok, ami eltelt. Ha tudtam volna, hogy jön, készítettem volna vala­mit. Nem vagyok felkészülve ven­dégfogadásra. — Nem azért jöttem, nénike... — Tudom, csak szokásból mon­dom. Én nem várok már senkit csak Bälant. . Mióta ismeri? — Vagy négy éve... Együtt sztráj­koltunk — Azt, Astránál... igen,... igen. ...Akkor sztrájkokat szerveztek az elbocsátások ellen. Szép ember Bä­lan, igaz-e? Kár, hogy nem ismerte tíz évvel ezelőtt. Vagy katona korá­ban. Káplár! rangja volt. Nagyon jól állt neki a katonaruha ... Semmibe révedő tekintetét az el­múlt évek mögé, egy káplárruhás Bälanra függesztette — Magas volt és fekete hajú... Volt egy fényképem, így, katonaru­hában, de ezek elhányták valahová a házkutatáskor. Nagyon sajnálnám, ha nem találnám meg többet... Váratlanul hidegen rámpillantott: — Bocsánat... Butaságokat beszé­lek ... Valamiért jött, vagy csak úgy látogatóba? — Látogatóba is, valamiért is, Tud­ja, én vagyok a felelős a vörös se­géllyel. Talán tudja is már Bälan elvtárstól, hogy mi az. Alap a lebu­kott elvtársak megsegítésére... — Tudom, hogyne tudnám. Bälan hozzájárult ehhez éveken át. Nekem most nagyon kevés a.pénzem, nehe­zen élek. De felkészültem rá... S az éjjeliszekrényhez ment, és kivett onnan egy borítékot. — Itt a tagdíj. Bälan mondta, ez mindennél fontosabb A villanynál ls... Fel akartam keresni magukat, de fél­tem, hogy figyelnek. Tessék, ez Bä­lantól van ... Gergely Géza fordítása Az osztrák fiatalok Moszkvát 'szeretnék Látni Néhány nappal ezelőtt a bécsi Televízió adásábart egy kérdés-fe­lelet estet néztem végig. Amint később értesültem, ezeket az esté­ket Schwarzer Péter, illetve Feke­te Péter néven kéthetenként más és más városból közvetítik. Ez­úttal Llnpből történt a közvetítés. Az adás elég színes és érdekes volt. A versenyzőknek tíz kér­dést tettek fel, amelyek főleg a város, vagy a környék nevezetes­ségeit érintették. Egy háromtagú bírálóbizottság döntötte el a vá­laszok helyességét. A linzi versenyen egy szép 18 éves barna leány a tíz feladott kérdés közül kilencre megfelelt és megnyerte az első díjat. Ez pe­dig 10 vagy 14 napi külföldi re­pülőutat jelent. Miután a bécsiek igen ötletesek a hatáskeltésben, a díf kihirdetése után nyomban megjelent a repülőtársaság ste­wardnője a repülőjegyekkel 'és a díjnyertes fiatal lánynak módjá­ban volt választani a külföldi utak között. Izgalmas pillanatok követ­keztek. A fiatal leány Londont, Párizst, San Franciskot , New­York-ot választhatta volna, de ő némi gondolkodás után, a bizott­ság és a rendező' nagy meglepe­tésére, Moszkva mellett döntött. Persze a bemondó — a bécsi televízió „semlegességére" jel­lemző módon — azon a címen, hogy oda „nehezen kap vízumot", lebeszélte a díjnyertes lányt moszkvai útjáról. A lányka némi vonakodás után végül Athén mel­lett döntött. Es ez érthető. Ha már nem láthatta az új világ ragyogó városát, Athént, a klasszikus mű­vészetek városát választotta. Jel­lemző azonban az is, hogy a ste­wardnő, aki átadta az athéni útra szóló repülőjegyet, mosolyogva jegyezte meg, hogy a salzburgi és a grazi díjnyertesek is rejtélyes módon Moszkvát választották. Sz. B. GYERMEKVILÁG •vsssssMrsssssxsyrss^^ Irta: VtGH RÚZSA Pistiék iskolájában az ötödikesek felfigyeltek a szünetekben lábrakapott, gyakran fület sértő csúnya beszédre. Per­sze ifthogy azt higyjétek, hogy Pisti volt az egyetlen az isko­lában, aki így beszélt. Dehogy! Voltak ott sajnos még nagyon sokan. Ez adta az ötletet az ötödikeseknek hogy megindítsák a „Beszélj meggondoltan" mozgalmat. A mozgalom elindítása­kor sorra felkeresték az osztályokat és ismertették a mozgalom követelményeit. Az a diák, akit a mozgalomfelelősök háromszor figyelmeztetnek, az igazgató bácsi elé kerül egy kis beszélge­tésre. Két hete folyik a mozgalom és eddig csak egyetlen kisfiút kellett kihallgatásra javasolni: Pistit. Egy hétig nem volt semmi baj. Nagyon vigyázott minden sza­vára. különösen az iskolában, pajtásai előtt Aztán egy nap egymás után becsúszott három hibapont. A harmadik figyel­meztetés után Pisti a méregtől — vagy a szégyentűi bíborpirosan — így szólt: — Ez volt az utolsó eset. hogy tőlem csúnyát hallottatok. — Biztos? — kérdezte egy ötödikes kislány kétkedve. — Nem vagyok marha, hogy az igazgató elé kerüljek — felelt nagyképűen kis barátunk. Olyan óriási hahota fogadta szavait, hogy rengett bele az udvar. Pisti barátunk pedig máris indulhatott az igazgatói iro­dába. Mondom, ez egy héttel ezelőtt történt, azóta az iskolában nem volt semmi hiba. Itthon, és az utcán — nem mondom — be becsúszott még néha egy-két csúnya szó. de hiszem, hogy Pisti barátunk hamarosan teljesen elhagyja rossz ^zokását. Hogy mi­ből tudom ilyen biztosan? Abból, hogy három nappal ezelőtt megkérte szüleit, testvéreit, de még engem és valamennyi is­merősét is, hogy figyelmeztessük fit a legenyhébb helytelen szó használatára is. Most már remélem, ti is biztosak vagytok Pisti javulásában, ha esetleg előttetek is elszólná magát, figyel meztessétek. NAGYAPÁM fiatalon Lábát térdig járta, Mégsem jutott tovább, csak a Falu határába/ PEDIG szíve húzta, hívta, Nagyvilágot látni, Messzi tájak ege alatt Oj szépet találni. DE CSIZMÁJÁT az út sara El nem eresztette, S útolérte az öregség Bottal járó csendje. MÉGIS, mégis csoda történtI Csoda nagyapámmal, — Felmászott a háztetőre Reumás lábával. Oj ANTENNÁT szereltek a Füstös szarufára, AmeUyen az eaész világ Befér a szobába ... KAROSSZÉKBEN ül nagyapám, A képernyőt nézi. Tudom, érzem, hogy mt jár most tfz eszében néki: VALÖRA VÁLT, mire egykor Fiatalon vágyott: Most járja be, vénségére A széles világot... Miért aprószemű a rizs VIETNAMI MESE Äesopus és a vándor T O R D a f ej e J A LUSTA ÖKÖR SOK-SOK EZER évvel ezelőtt a rizsszemek majd akkorára nőttek, mint egy jókora alma. Vadon termett a rizs a mezőn, nem kellett érte megdolgozni. Ha valaki földbe ejtett egy ilyen hatalmas rizsszemet, az egyket­tőre kisarjadzott; pompás, erős kalászba szökkent, amikor be érett, az almanagyságú rizssze­mek kihulltak a kalászból, s csak úgy maguktól gurultak be a faluba, aztán az éléskamrába, a konyhába. Az emberek éppen csak szépen felseperték az ud­vart, a konyhát, hogy a rizs fogadására mindenkinek tiszta legyen a háza tája. Ilyenkor mindig feldíszítették a házi ol­tárt is, áldozati ajándékokat tet­tek rá, s a családfő ünnepélyes, flllllllllllllll IMII IIII 111 Iliit llllllll II (GÖRÜG MESE) Élt egyszer, valahol délen egy falusi ember, akinek egy szama­ra és egy ökre volt. Ezekkel az állatokkal szántott, csépelt, minden munkát velük végzett. Egy napon az ökör elgondol­kozott és azt mondta gazdájá­nak: — Holnap nem megyek mun­kába, mert nem jól érzem ma­gam . . . A következő napon a falusi ember csak a szamárral dolgo­zott. Este az istállóban az ökör megkérdezte a szamártól, ho­gyan ment a munka, mit mon­dott a gazda. — Minden Jól ment — vála­szolt az elfáradt szamár. A gaz­da semmit sem mondott... Azon az estén az ökör ismét bejelentette gazdájának, hogy holnap nem megy munkába. A falusi ember semmit sem szólt, ismét csak a szamárral ment a mezőre. Este az ökör újra megkérdezte a szamarat: — Jól ment minden? Ma sem szólt a gazda semmit? — Semmit sem mondott — szólt a szamár —, de észrevet­tem. hogy tárgyalt a hentessel. Fordította: Ch. T. üdvözlő beszéddel fogadta a há­zába beguruló hatalmas rizssze­meket. Az egyik faluban azonban akadt egy lusta asszony. Hiába figyelmeztette rá a férje, hogy közeleg a rizs beérésének ideje, tegye szépen rendbe a házat, az asszony csak lustálkodott, ál­modozott, nem készítette elő az ünnepélyes fogadást. Csak akkor kapott észbe, mikor az első rizsszemek már begurultak a tárt kapun, s a férje rákezdett az üdvözlő beszédre. Kapta ám a seprűt az a lusta asszony, takarított volna, de elkésett. Az első rizsszem már be is gurult a konyhájába. 0 meg nagy mér­gesen feléje csapott a seprűjé­vel, minek is siet úgyl Olyan erővel csapott az első hatalmas szemre, hogy az ezer dirib-da­rabra tört. — Szóval, így fogadnak min­ket! — szólt a mögötte guruló második rizsszem. — Szóval, már nem becsülnek megl Rend­ben van. Mától kezdve Icipici szemekből áll majd a termés, dolgozzanak meg érte az embe­rek! Fáradjanak, ha azt akarjak, hogy az éléskamrájukba kerül­jekl Ezentúl csak olyan földben termek, amelyet alaposan meg­művelnek, vízzel elárasztanak! Kalászaimat meg arassák gör­nyedve reggeltől-estig fáradozva . Akkor majd megbecsülnekl így is történt. Ezért kell ma az embereknek oly sokat fárá­dozniok a rizsért, ezért olyan aprók manapság ^ rizsszemek. EGYSZER egy ifjú vándor el­indult szép Miletos városába. Útközben találkozott Aesopusszal, a nagy görög mesemondóval, s ezzel a kérdéssel fordult hoz­zá: — J6 ember, mennyi idfl alatt juthatok el Miletosba? Aesopus megcsóválta a fejét s egyszerűen csak ennyit mon­dott: — EredJI — Nem feleltél a kérdésemre — szólt a fiatalember. Én azt • kérdeztem, hogy mennyi idő alatt Juthatok el Miletosba? Aesopus erre újra csak így felelt: — MenJI — Szegény bolond — gondolta magában a fiatalember — és folytatta útját. Azonban alig tett néhány lépést, Aesopus utá­na kiáltott: — Megállj, vándorl Az ifjú csodálkozva állt meg, mire Aaesopus hozzálépve ezt mondotta: — Ifjú barátom, két óra alatt eljuthatsz a városba. — Miért nem mondtad meg előbb? — kérdezte az ifjú tág­ra nyitott csodálkozó szemmel. — Nem értelek. Kétszer egy­más után hiába kérdeztelek, most pedig egyszerre feleltél. — Előbb látni akartam, hogy milyen gyorsan haladsz és mi­lyen hosszúkat lépsz — felelte Aesopus. — — Bölcs ember vagy s köszö­nöm a tanulságos feleletet — mondta az Ifjú —, s folytatta útját. Fordította: Szakái Gábor, tanuló, Košice T 1 T a O e * —» 1 s 3U 1. Ha a fenti négyzetből elvesz­tek négy betűt és négy pálcikát, a megmaradó öt kockában lévő betűk egy klasszikus magyar köl­tő elbeszélő költeményének cimét kapjátok meg. {Beküldte Szabö István, Paňa) 2. Helyezzetek át három pálci­kát úgy, hogy a hat háromszög helyett négy legyen. (Beküldte Balázsi Elek. Velký Cetín.) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. Orosz közmondások: 1. Amtt nem szeretsz a barátodnál, azt magad se csináld. 2. Amit egy óra alatt elmulasztasz, egy nap alatt sem hozod be. 3. Amit ma megte­hetsz, ne halaszd holnapra. 4. A rosszról hallgatni is bűnrészes­ség., 2. így lehet négy egyenlő alakú és nagysá­gú területre osz­tani a mezőt. iiiiiiimimiiiiiii KIK NYERTEK? 1 dm*. r— TEd 7© Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: 1. Vámos Margit, Mulad, 2. , - • Janko Miklós, Réca, 3. Brutovskv - ÚGY LÁTOM HAZAJÖTT AZ (, ános Kováčováj 4. Borik Zita, ISKOLÁBÓL AZ UNOKÁM ) Veiké Zlievce, 5. Hegedűs Mária, Veiké Zlievce. 0] SZŐ 8 * 1961. december 9.

Next

/
Thumbnails
Contents