Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-07 / 339. szám, csütörtök

A közös igyekezet gyümölcse A műszaki dolgozók és munkások gyümölcsöző együttműködéséről tanúskodik Miroslav Medál mérnök és Antonin Matéjovský példamutatása. A Prága Holešovice-i Tesla izzólámpa-gyár e két újítója a villanykörték eleiftródjainak hegesztésére automatát szerkesztett, melynek teljesítőképessége lényegesen nagyobb a külföldi gyártmányú hasonló gépeknél. A hazánkban szabadalmazott új automata 8 óra alatt több mint 30 000 vezetékdrótot hegeszt össze. Ez ötszöröse az eddig használt gép teljesítményének. Az új típusú hegesztő-automatának köszönhetően a jövőben már nem szorulunk izzólámpa-elektródok behozatalára. Képünkön: a gépszerkesztő-osztály dolgozóinak egy csoportja befelezi az úi típusú, tökéletesített automata szerelését. ' , (Ján Tachezy — CTK — felv.) Bartos István bizonyítéka Már a fagyos, késő őszi est köszöntött ránk, amikor kiértünk a Slovenské Pole-i ÁG tehénistállóihoz. Odabent takarmányos csillék gurulnak a síneken, Izmos kezek fordítják kt belőle a takarmányt. Bartos Istvánt keressük. Középtermetű, nyílt tekintetű fiatalember fog velünk kezet barátságosan. Eláruljuk jövetelünk okát. Igaz-e, hogy teheneitől egyenként több mint 3000 liter tejet fej ki az idén. Igaz. Most már 2800 liternél tart, és az év végéig még csordul valami a fejőgépbe. Természetesen tudnt akarjuk a módját, hogyan ér el ilyen szép eredményt, mert társai ugyanabban az istállóban ezer liter tejjel kevesebbet fejtek. Bartos István szókimondó ember. Erről nyomban meggyőződtünk Megmondom az igazat — kezdi. Talán a többleknek nem fog tetszeni, de én akkor lennék boldog, ,ha ők is jobban igyekeznének. Akár j agy, akár esik az eső, minden reggel pontosan négykor az istállóban vagyok. A többlek, ha nagyon esik, bizony csak hatra ] jönnek, be. Mostanában gyakori a i rossz idő, ezért rendszertelenül ' etetik teheneiket. Többször megesik, j hogy az enyémek már az abrakkal ] ts végeznek, szívesen lefeküdné-, nek, de akkor jönnek a többlek és < zavarják az én állataimat is. Ez J persze meglátszik a tejhozamon. Ennyit mond Bartos István. Emberek állnak körülöttünk. Za- i var ül az arcukon. Nem mondanak j semmit. Ki-ki fogja a villáját és { szétszéled. Tenni-venni az állatok j körül. Búcsúzáskor elgondolkozunk azonA hogy ha minden tehéngondo- j zó megjavítaná a munkáját, ha betartaná az etetési és gondozást J szabályokat, a meglevő takarmány-1 alap mellett ts mlnden fejőste-l hénnél egy-két literrel fokozni le-' hetne a tejhozamot., Sok százezer i liter tejet jelentene ez, ami hiány-' zík a közellátásból. Lehetséges ez? Bartos István példája a legnagyobb bizonyíték rá, hogy igen. Vadovics József. ] Ne legyen utolsó napirendi pont A kommunisták már a múltban is e kizsákmányolók elleni harc során nagy fontosságot tulajdonítottak az ifjúság körében végzett politikai munkának. A nemzetközi kommunista mozgalom hajnalán Engels így írt az Ifjúság soraiban végzendő munkáról : „Mi a jövő pártja vagyunk, a jövő pedig az ifjúságé. Mi az újítók pártja vagyunk, az újítókat pedig mindig szívesebben követi az ifjúság. Mi a régi rothadás ellen vívott önfeláldozó harc pártja vagyunk, önfeláldozó harcba pedig mindig az ifjúság indul elsőnek." Engels szavainak igazát, ez élet igazolta. A történelem számos olyan esetet, jegyzett fel, amikor az Ifjúság szinte csodával határos küzdelmet vívott az emberi haladás, a kommunista párt vezette munkásmozgalom szent zászlaja alatt. Nem célunk azonban tallózni a történelem mezején. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy az új, megváltozott körülmények között is teljes mértékben érvényesek a fent idézett szavak. Ez a tény azonban nem maradhat csupán elfogadott igazság, kell, hogy sokkal többet jelentsen, legyen ma is parancs a kommunisták számára. A pártszervezeteknek, szerveknek és személy szerint is valamennyi kommunistának váljék közvetlen, mindennapi feladatává az ifjúság soraiban végzett munka. Az ifjúság közötti munkának többek között két fontos célt kell szolgálnia : az ifjúság megnyerését szocialista építésünknek és új harcosok, kommunisták nevelését pártunk számára. A gyakorlat azt Igazolja: ahol a kommunisták nem sajnálják a fáradságot, kitartó, céltudatos munkát végeznek az ifjúság körében, a kívánt eredmény nem maradhat el. Ogy ls mondhatnánk: a kommunisták nevelőmunkája nyomán olyan gárda nő, amelyre bátran bízhatjuk a jövőt. Lenin nem egy esetben bírálta azokat a pártfunkcionáriusokat, akik bizalmatlansággal, nemtörődömséggel viseltetnek az Ifjúság iránt, s még inkább elítélte azokat, akik attól valő félelmükben, hogy egyszer az ő helyüket is átveszik a fiatalok, próbálták azt bizonyítani, hogy az ifjúság képtelen bonyolult gazdasági vagy politikai feladatok megvalósítására. A valóság azonban az, hogy megbízatásával az Ifjúság sikeresen meg tud birkózni. Ennek persze első feltétele, hogy a kommunisták politikai tudással vértezzék fel a fiatalokat, megacélozzák őket. Röviden szólva: az idősebb elvtársak ne féljenek átadni tapasztalataikat a fiataloknak, mert ha a régi tapasztalat a fiatalos lelkesedéssel párosul, csodával határos dolgokat lehet művelni. Vannak azonban esetek — bár egyre kisebb számban —, amikor a pártszervezetek bizottságai másodrendű kérdésként kezelik az ifjúság nevelésének kérdéseit. Még rosszabb, ha a fiatalokat csak akkor hívják meg. üléseikre, ha — képletesen szólva — meg kell mosni valamiért a fejüket. Természetesen se ki sem akarja, hogy dédelgessük, h. legjünk a fiataloknak, csupán arról van szó. hogy ne csak akkor „vegyük elő" őket, ha valamit helytelenül csináltak, ne csupán bíráljuk őket. Az elismerő szót se sajnáljuk tőlük, ha azt munkájukkal, szorgalmukkal, magatartásukkal kiérdemlik. A fiatalság problémája ne legyen a bizottsági és tagsági gyűléseken az „utolsó" napirendi pont, mert ennek csak kárát látjuk. A gabčíkovól szövetkezetről például manapság igen sok szó esik, de még ennek ellenére sem érdektelen példaképül felhozni annak bizonyítására, hogy ha jó kezekbe kerül az ifjúság nevelése, irányítása, micsoda eredményeknek lehet ez bölcsője. A gabčíkovól helyzet — úgy is mondhatnánk — klasszikus példája annak, hogyan nem szabad és hogyan kell bánni a fiatalokkal. Azt, ahogyan a kommunistáknak nem szabad bánniok a fiatalokkal a szövetkezet s általában a falu múltja tanúsítja. A jó példa mellett pedig Gabčíkovó jelene tesz bizonyságot. Kezdetben a gabčíkovói kommunisták is elkövették azt a hibát, hogy a fiatalokkal szemben rideg, elutasító magatartást tanúsítottak. Ez két irányban is éreztette hatását. Mindenekelőtt megmutatkozott abban, hogy évek során át egyetlen egy fiatallal sem bővült a pártszerevezet. A friss vér, a fiatalos lelkesedés hiánya pedig a merevséghez, a pártmunka megcsontosodásához vezetett. A másik hiba magában a gazdasági életben, a szövetkezet munkájában mutatkozott meg. Ahogyan mondani szokás — nem bírtak zöldágra vergődni. S ha az okot kerestük, itt is mindenekelőtt azt tapasztalhattuk, hogy — éppen úgy, mint a pártéletben — a szövetkezeti gazdálkodásból is hiányoztak a fiatalok. Ma már sok sző esik arról, mekkorát lépett előre az említett szövetkezet. A haladás mögött azonban mindenekelőtt a pártéletben eszközölt gyökeres változást kell látni, hogy még konkrétabbak legyünk, a kommunistáknak az ifjúság soraiban végzett munkáját kell előtérbe helyezni. Helyes volt, hogy szakítottak a régi, megcsontosodott nézettel, szót értettek a fiatalokkal, nevelték, tanították őket, aminek eredményeként pár év alatt közel száz fiatallal bővült az alapszervezet. Gazflasági vonalon pedig nem féltek és ma sem félnek bonyolult feladatokkal megbízni az ifjúságot. Amint az eredmények mutatják — erről már beszámoltunk —, a fáradság, a bizalom nem volt hiábavaló. És mi több, jövőre sem félnek az ifjúság gondjaira bízni ezer hektárt, a megmunkáláshoz szükséges gépekkel, élő és holt leltárral. A példáknak egész garmadát sorakoztathatnánk még fel annak bizonyítására, hogy ahol a pártszervezet törődik az ifjúsággal, nincs és nem is lehet panasz a fiatalokra. Szükséges tehát még egyszer hangsúlyozni, hogy a kommunisták munkájának egyik sarkalatos pontját az ifjúság körében végzett meggyőző nevelőmunka képezze. Különösen fontos ezt hangsúlyozni most, amikor a CSISZ szervezetek kongresszusukra készülnek. A járási és kerületi konferenciák tanúbizonyságot tettek arról, hogy a párt Irányításával az Ifjúság nagyszerű tettekre képes. A kommunistáknak pedig arra kell törekedniük, hogy az ifjúság soraiban még jobban elmélyítsék a párt vezető szerepét. Tegyenek meg mindent azért, hogy ifjúságunk méltó folytatója legyen megkezdett munkánknak. SZARKA ISTVÁN Két változatban [CTK) — A prágai Filmipari Gyár-i ban már hosszabb ideje kísérletei! folynak az első hazai gyártmányú trükkfilm-felvevőkészülékkel, ame-i lyet két változatban s különböző oprt tikai berendezéssel állítottak elő. Az új kamerák (működését nagybari elősegíti az, hogy olyan tükröt helyeztek el rajtuk, melyen látni lehet a forgatás közben készült képeket. Ezenkívül olyan berendezést ls szereltek a kamerára, amely a távolból történő Irányítást is lehetővé teszi. A gép sorozatgyártását jövőre kezdik meg. Az SZKP XXII. kongresszusa és a szocialista világrendszer fejlődése A moszkvai Pravda cikke Az Oj Szó december 3-i, vasárnapi számában röviden ismertettük J. Andropovnak a moszkvai Pravdában megjelent, Az SZKP XXII. kongresszusa és a szocialista világrendszer fejlődése című cikkét. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a cikket. A cikk bevezetőben az SZKP XXII. kongresszusának történelmi jelentőségét elemzi. „Pártunk a Szovjetunióban folyó kommunista építést úgy tekinti — írja a többi között —, mint amely szerves része az egész szocialista rendszer népei harcának: a kommunizmusért vívott harcnak." Rámutat, hogy a szocializmus és a kommunizmus építése valamennyi szocialista ország népeinek közös ügye, ezt a munkát közösen végzik, segítik és támogatják egymást. Ezért az SZKP programjában éppen úgy, mint a többi testvérpárt programjaiban, fontos helyet foglalnak el a szocialista államok egymáshoz való viszonyának kérdései. A szerző kiemeli az SZKP programjának azt a sajátosságát, hogy nemcsak a Szovjetunió, hanem valamenynyi szocialista ország és az egész kommunista világmozgalom tapasztalatait is tükrözi. A szocialista országok kapcsolatainak fejlődését elemezve, a cikk rámutat: Sztálin személyi kultusza rányomta bélyegét a Szovjetunió és a népi demokratikus országok viszonyára. „A személyi kultusz hatására olyan intézkedésekre került sor — V. I. Lenin óva intett ezektől —, amelyek bizonyos esetekben sértették a testvéri szocialista országok népeinek nemzeti érzéseit. A XX. kongresszus friss szele eltávolította a Szovjetunió és a testvéri országok közötti kapcsolatokból mindazt az egészségtelen lerakódást, amely a személyi kultusz hatására képződött, és amely a legkárosabb következményeket rejtette magában a szocialista rendszer további fejlődése szempontjából." \ proletár internacionalizmus és a népek egyenjogúsága A cikk bírálja a pártellenes csoportnak azt a törekvését, amely lényegében megfosztotta a proletár internacionalizmust egyik legfontosabb oldalától, a szocialista hazafiságtól, a népeknek saját hazájuk iránt érzett szeretetétől. Molotov olyan „elméletet" tákolt össze, amely a sztálini formulákkal zsonglőrködve, szembeállította az internacionalizmust a népek egyenjogúságával. „Kell-e hangsúlyozni — folytatja —, hogy a proletár internacionalizmus ilyen értelmezésének semmi köze sincs a lenlnizmushoz? A proletár internacionalizmus magában foglalja a szocialista hazafiságot, a hazaszeretetet, a szocialista rendszer népeinek szeretetét, a világ minden dolgozója és minden haladó embere iránt érzett testvéri szolidaritást." A Pravda ezután a szocialista országok együttműködésének szerveiről, a varsói szerződésről és a KGSTről szól, majd rámutat, hogy a XXII. kongresszus után a kommunista és munkáspártok kapcsolatai még őszintébbek, még elvtársibbak lettek. A kongresszus küldöttei kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a szocialista országok tovább törekedjenek testvéri együttműködésük erősítésére és felvegyék a küzdelmet minden olyan kísérlet ellen, amely a testvéri országok kapcsolatainak gyengítésére irányul. • Az imperialisták, mint az SZKP Központi Bizottságának beszámolója rámutatott, a szocialista országok egységének megbontására irányuló próbálkozásaikban „igyekszenek szembeállítani egymással a testvéri országok népeit vagy megzavarni kapcsolatalkat, életre kelteni a nemzeti gyűlölködés maradványait, mesterségesen szítani a nacionalista hangulatokat." Az egyes országokban a szocialista építés folyamán, a szocialista államok közössége kialakulásának és erősödésének folyamatában nem kevés nehézség vagy megoldatlan probléma jelentkezik. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok fejlődésének történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes internacionalista álláspont esetén a marxista-leninista pártok leküzdik ezeket a nehézségeket, a növekedés nehézségeit, amelyek elkerülhetetlenek minden nagy, új munkánál — s az új társadalom építése sikeresen halad előre. A tapasztalatok egyszersmind arról tanúskodnak, hogy az internacionalizmus lenini álláspontjától való eltávolodás, a szocialista közösség együttes érdekeinek semmibevétele a szocializmus szempontjából pusztító helyzethez vezethet abban az országban, ahol megszegik a marxista-leninista tételeket, ahol aláaknázzák és súlyosan megkárosítják a testvéri barátság alapjait. Az albán vezetők terrorrendszert honosítottak meg a pártban és az országban Éppen ez történt az Albán Munkapárt vezetőivel, akik sutba dobták a proletár internacionalizmus szent elveit, és durván lábbal tiporva népük akaratát, abba az irányba fordultak, hogy megrontsák viszonyukat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A cikk utal arra, hogy az Albán Munkapárt vezetői e tevékenységük közepette figyelmen kívül hagyják a Varsói Szerződés szervezetének, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkáját. Az Albán Munkapárt vezetői — hangsúlyozza a szerző — terrorrendszert honosítanak meg a pártban és az országban, felelevenítik a Berija-féle szégyenletes módszereket a nép hű fiainak és leányainak kiirtására. Meghurcolják azokat, akiknek volt bátorságuk nyíltan kijelenteni, hogy nem értenek egyet az albán vezetők jelenlegi politikájával, amely végeredményben Albániának a szocialista tábortól való elszakítását célozza. Az Albán Munkapárt vezetői, akik szembeszállnak a XX. kongresszus lenini irányvonalával és pajzsukra emelik J. V. Sztálin kultuszát, nemcsak országukban másolják le legrosszabb módszereit, hanem a kommunista mozgalomba is igyekszenek bevinni mindazt, ami hibásat ez a kultusz szült. A cikk hangsúlyozza, hogy a szovjet kommunisták ebbe a helyzetbe nem nyugodhatnak bele. Nem azért ítélte el pártunk oly bátran és nyíltan a -személyi kultuszt, — írja —, hogy közömbösen nézze, mint próbálják a dogmatikusok és nacionalisták e kultusz „dicsőségére" legyengíteni a kommunista mozgalmat, semmivé tenni mindazt, amit a marxizmus-leninizmus az utóbbi években elért. Mit mondanak az Albán Munkapárt régebbi határozatai A'z albán vezetők megpróbálnak jó képet vágni a rossz játékhoz. Képmutatóan úgy állítják be a dolgot, hogy ők „csak" az SZKP XX. kongresszusának irányvonalát, csak egy pártnak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Irányvonalát, az SZKP új programját ellenzik, amelyet a XXII. kongresszus hagyott jóvá. Ártatlan arccal, naivságot .tettetve kérdezik: „Hát pártunknak nincs joga ehhez? Hát ez nem áll összhangban a marxista-leninista tanítással és a proletár internacionalizmussal?" De éppen ezek a kérdések leplezik le az albán vezetőket, mutatják meg, milyen mllyre süllyedtek a képmutatásban. Az Albán Munkapárt egységbontó vezetőinek káros tevékenységét elemezve, a cikk az 1960. évi moszkvai értekezlet Nyilatkozatára hivatkozik, amelyet az Albán Munkapárt képviselői is aláírtak. Ez a nyilatkozat a többi között megállapítja: „ Az SZKP XX. kongresszusának történelmi határozatai... új korszak kezdetét jelentették a nemzetközi kommunista mozgalomban is, előmozdították további fejlődését a marxizmus-leninizmus alapján." Teljesen érthető, hogy amikor a kommunisták az SZKP XXII. kongresszusának irányvonaláról beszélnek, — mutat rá a szerző —, nemcsak a Szovjetunió Kommunista Pártjának határozataira gondolnak, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomnak az utóbbi években követett egész lenini irányvonalára. A XX. kongresszus rendkívül fontos elvi tételei visszatükröződnek sok testvérpárt, egyebek között az Albán Munkapárt határozataiban is. A cikk Idézi az Albán Munkapárt III. kongresszusának (1956. június) határozatát. Ebben a következő mondat olvasható : „A kongresszus hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai óriási segítséget nyújtanak pártunknak, és tanulságai, amint ezt III. kongresszusunk munkája mutatta, mindig lelkesíteni fogják pártunkat a szocializmus győzelméért folytatott harcában." (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÓ 5 * 1961. december 7.