Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-06 / 338. szám, szerda

Más lapokban olvastuk A TITOKZATOS LEVÉL Irta. Alekszandr Nyikolajevics SZABIIROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse KARTYENYICSIBEN VAGYUNK. Csen­'des, csinos falu, már az első na­pokban nagyon megtetszett. Egyszer kora reggel felébredek s látom az Nálepka kapitány munkastílusa — No nézzük csak... Hát Nálep­ka milyen hozzád? — Nagyon |6. — Galja megértette, hogy ez engem nagyon érdekel. 8. FOLYTATÁS — Nálepka próbára akar, tenní. Óvakodj tőle, érted? Légy elővigyá­zatos. — Petrusenko ls azt mondta. Galja, mintha elértette volna gon­dolataimat, igyekezett megnyugtatni: — Azt hiszi, hogy olyan együgyű vagyok... Csak Itt látszom olyan­nak. Higgye el, amott nyitva van mind a két szemem ... — Egyelőre semmi okod, hogy bár­kiben is megbízz ott. Hisz hallót' ablakból, szekér áll az utcán, min- ta, hogy vigyem el az anyámat — Rém nagy a fejvesztettség most . deniéle házi limlommal megrakva, Jelszkbe, vagy mutassam meg a cí- náluk I Az eszüket vesztették, amikor valaszol t ^amöaiiK a íeve­elébe egy pár szürke ökröt fogtak, mát. Ezért siettem megkérdezni, ml- alakulatunk megérkezett. Mindent r e- . _ Tn!5c omhor Alo V Rudolf Jön kl a szembenlevő udvar- tévő legyek. Konsztantyin Petrovics részletesen Jelentettem Konsztantyin ^„7,?. „ľľ ból. Gazdához illően viselkedik: a már gondoskodott „mamáról", „nagy- Petrovicsnak. Sw? « szekéren gondosan elhelyezi Ismerő- mamáról", még két „nővérkéről" ls. - No ülj csak le és számolj be X « síinket- » w.mi.H „^mn-vín," Megyünk Jelszkbe. szépen. HÄd mon d) ara a l- hogyan viselke­— Vár] csak — szakítottam félbe — A németek nagy támadásra ké sünket, a „kerületi párttltkárkénť emlegetett öregasszonyt, azután még egy asszonyt ültet fel, kezükbe ad £ a lI f iil két kisgyereket, majd e szekér vé géhez köti a tehénkét. dett azon a „gyászos esten — Miért volt gyászos? — Cambalík nevezte annak. Össze­jöttek a tisztek az étkezőben, üldö Miféle mamáról meg nagy- szülnek a partizánok ellen. Egy tá­rnáméról beszélsz? S miért mentek bornok érkezett Németországból és Jelszkbe? elmondta, hogy Berlinből egy csendőr­— Jelszkbe teszi át állomáshelyét hadosztályt, Jugoszláviából meg egy géltek, Iszogattak. Volt köztük egy Nem értem. Rudolf még tegnap a 101. szlovák ezred törzskara. Ott SS-hadosztályt helyeznek át Ide. A tüzér. Rávágott az öklével az asz­szlovák kormány is utasította hadosz- talra és ordítani kezdett: „Nem Is­tályát, hogy szintén vegyen részt a merek el többé parancsnokokat, vá­hadműveletben. góhídra hajtanak minket, ök érdem­NEM NAGYON HITTEM a rossz rendeket kapnak, ml pedig mit?... hírnek. Hogyan lehet oly biztos ben- koporsót? ne a hitlerista hadvezetőség, hogy alakulatunk sokáig akar Zsltomír vl­Csitítani kezdték, de ő annál Job­ban tűzbe jött: „Lőjjetek le, de nem, dókén tevékenykedni, s ezért most inkább felakasztom magam." Camba­éppen Ide vonja össze csapatait? — Honnfan tudod ezt? — kérdez­tem. lik akkor az ablakhoz lépett, letép­te a redőny zsinórját és odavetette a tisztnek: „Nesze, te bolond, ered], — Nálepka szokása szerint kávét akaszd fel magad... aŕnt ViľfÄf t mX NAGY ZENEBONA TÄMADT. Csak gint telefonálni kezde t valakinek Nálepka örlzte meg a higgadtságát. oroszul, mindent részletesen elmon- Tl sJt ura k _ mondotta — kŕfnv rám Mó á, rt 6 1 vr, rta m T nn iW a iT k0 r nyekkel nem lehelen. -Z van ™ ;i Vá[| 0° CSa k' szüksége m vák nép baján..." Válaszul Camba­S lí k- ak l közben alaposan felhajtott, - Igen Kért ho E V szerezzek em- elordItotta m*8 át : ..Vigyázz! A pap berekef akVk iól fsmerlk az eX fog beEzélnL E1 akartam menn l­utakat és kalauzolhatták fiket EU de Nálepk a Sültetett az asztalhoz, este Bujnovlcslbe ment, járt ott, vagy is a tiszti konyhán fogok dolgozni. " ^ta milven ntaif rrriPkiik fel. » Hal lg as d csak Isten Igéjét..." ­nem? Talán nem ért el odáig s visz- Azt meg tudja, mit mondtam annak ' . „ MrnvŕkhPll nVľ™ m'nrrt, mondott a- s ak k° r igen mulatságos "° Vá éS mIért SZállIt]a 61 ld6jén Nál eP kána k' latok Irányát maid letépted Vázlat- ^ľ" Ülésezik a törzskar. (Viszockij és Frolenko felv. a családot? Nyílik az ajtó és bekukkant házi­gazdánk, Kolosz apó. — Parancsnok elvtárs, az őr bl­iniun Irányát, majd letépte a vaziai- étkez ő közenére és elkezdett nrrril­MEGÉRTETTEM. Régebben azzal az rajz egy részét és azt mondta: „Itt Sm minden 1stentm P4t ürüggyel járt hozzánk Galja, hogy. a németek fognak támadni, ők ma- Magatokra ha'raeítottátok az Istent a beteg anyját megy meglátogatni, guk szereznek kísérőket." Van azon- "^ü bflnaítokft • , „ M1 1 " U, 1 " Nálepka, - úgy látszik, — nem hitt ban valami, amit nem értek. A szét- v e" e> Ke u lemosni bűneiteket... ^L^LÄ S e«nnoi S a mesének, és azért parancsolta meg, vágott lapokat összegyűrte, és a sü- Cambalík ké t stamperll konyakkal katona beszéln akar önnel h [ d az anyját. Bizonyt- teményes kosárba dobta. „Sütemény- a kezében- a paphoz lépett és meg­utána 'Rudolf^ be ÖU6 m ^ r_a % Wart bizonyosan, Gal,á/ól. nyel lem élek, vigye el magánaké kérdezte^ „Mond^csak^ szent atyám, Petrusenko előre látta a dolgokat és Természetesen elvettem a süteményt a pa r, u5 á n? k kltö1 vannak ? » Az ö r; ..... .. . .. _ .. _ . . nnntnl I LJ át .orr nnri^rtO Tntnn f XI , 6H,l d eÍ g í 6!™?* af U/ á n« klegy e" idejében gondoskodott az „akció" si- meg a vázlattöredékeket is. Ott vaíi- dögtől i" „Hát az ördög?" „Istentől, nesedik es katonásan jelenti: ° >> . „—i-t-j — «-•<"- —« ,«,u.«i <. MWLiis.li jmeuu; keréről. Rudolfot bízták meg, hogy nak Konsztantyin Petrovlcsnál. " Akko r hát szerinted az ördög erő­- Cambalík megtagadta a választ segItsen Gal]ának átk öitöznl. „Ez már sok!" - gondoltam és sebb Istennél?" „Miért?" „Azért, mert — A nagymama ovrucsi — ma- s zóltam: szükségem tanítókra, — ennyit mon­dott. a levélre. — Semmi mondanivalója nincs? , , - Tudom én, mit teszek, nincs P arázza Ga ll a- ~ Nálepka ismeri ís őt. „Anyát meg itt szereztek. Látom, Petrusenko saját céljaira CAMBALlK VÁLASZA elég durva akarja felhasználni a „kerületi párt­volt. Mégis hálás vagyok, hogy nem titkárt", pillanatnyilag Galja „nagy­fogatta le Rudolfot. Ez azt jelenti, anyját". Ha az öregasszony, Ján Ná­hogy semmiesetre sem hitlerista bé- lepka kapitányban felismeri az ő renc. Nem akart válaszolni, hát ma- „Ivánját", azt a szlovák tisztet, aki-. a Führer gára vessen ... Jobban megnéztem Gálját, a ruhá­ről oly szeretettel beszélt, lényege­sen más lesz a véleményünk Nálep­zata a felismerhetetlenségig megvál- káról, toztatta. Ütött-kopott bundát, ócska — MI van az arcoddal? Nem vagy barna sálat viselt. Örökké tiszta ar- beteg? — kérdeztem, ca tele volt kiütéssel. Bárgyú falusi lány benyomását keltette. Minek jött? — kérdeztem. — Nem — vigyorgott Galja. —> A lányoktól kaptam valamilyen fő­zetet, azzal kentem be az arcom. Egy Vonogatta a vállát, mintha nem álló napig csípett, azt hittem elég értette volna a kérdést, de tekinte­tével Rudolfra mutatott. — Rudolf, menjen csak kl a házi­gazdához — szóltam rá. Alig hogy bezárult az ajtó, Galjá­nak megoldódott a nyelve: — Nálepka váratlanul azt ajánlót- az arcom, s reggelre rendbe Is Jön. a bőröm. De így békén hagyják az embert. — Ugyan ki enged be téged ilyen képpel az étkezőbe? — Beengednek, nyugodjon meg... „ . , , „ „ , _,„ «,„,... Van rá szerem, este bekenem vele Menetelnek a partlzanok. Elol esernyővel Kolja Ma lenykij. Isten földi helyettese n9m tud elbánni a partizánokkal, azért a szlováko­kat küldi rájuk." Cambalík konya­kot öntött a pap­ba, a tisztek meg gurultak a neve­téstől az asztalnál. — Hogyan visel­kedett Nálepka? — kérdeztem. — Keveset ivott és keveset beszélt. MAR ABBAHAGY­TUK a beszélge­tést, amikor belé­pett Leszln és fi­gyelmeztetett, hogy Rudolf kint vár. (Folytatása követ­kezik) Fordította: LÖRINCZ LÁSZLÓ nak azok, akik arra a kérdésre, mltrt nem dolgoznak hat napot egy héten — így válaszolnak: „Ugyan kérem, hagyjanak békén, a negyvenhat órát hétfőtől péntekig ledolgozom, — mit akarnak még..." Ezeknek nyomban válaszolunk, mert ha látszólag Igazuk ls van — a valóságban, ha a magán­érdekeken túl a közérdekeket vesszük döntő szempontnak — nincs igazuk. Hangsúlyozzuk ismét, hogy a nyolc­órán felül végzett munka értéke, ko­rántsem ér fel a munka megkezdése­kor nyújtott teljesítménnyel, vagyis ha a 46 órát hat nap alatt dolgozzák le, sokkal nagyobb hatékonyságot ér­nek el, mintha azt a 46 órát öt vagy négy nap alatt dolgozzák le. Tehát ha « hétvégi eredményt összevetnénk, lényeges lenne a különbség. Márpedig célunk a hatékonyság növelése. Parsze azoknak a véleménye mögött, akik ebbe a csoportba tartoz­nak, a valóságban valami más rejlik — éspedig az egyéni érdek előtérbe helyezése. Erről ls kell szólnunk, méghozzá nyíltan. Sok építőmunkás­nak otthon vannak „érdekei", otthon is vállal munkát mellékesen, amely­ből több haszna van gyakran, mint a vállalatnál, és ezért sietős a dolga ál­landó munkahelyén. Erejét a hét vé­gére, otthonra gyűjtögeti. De miért hibáztassuk az ilyen magatartásért csupán azokat a dolgozókat, akiknek első a „saját érdek", amikor az épít­kezési vállalatok mesterei, gazdasági vezetői és felelős funkcionáriusai is szemet hunynak, ml több, támogatják őket. Ez természetesen nem általáno­sítható. (Akinek nem inge, ne vegye magára.) pzek címére még valamit: a tíz-tizénkét órás napi munkaidő nem törvényes, ezt az építkezési vál­lalatok vezetői önkényesen vezették be, s azért honosodott meg építkezé­seinken, mert a terv az mégiscsak terv, és ezt dekád-, hó-, vagy negyed­évvégi hajrával teljesíteni kell, be kell hozni a lemaradást. Ezekután nézzük mi a vélemé­nyük a feltett kérdésről a másik csoportba tartozóknak. Ezek azt mondják: „Hogyan dolgozzunk szom­baton, amikor nincs munkánk, nem készítik elő. Mi hiába akarnánk dol­gozni, ha nem tudjuk, mihez kezd­jünk." Nos, ez hát az érem másik oldala. Most aztán próbálja valaki meggyőzni a munkásokat arról, hogy egy héten hat napot dolgozzanak, amikor a mesterek és a felelős dol­gozók nem biztosítanak számukra munkát. Meg kel mondanunk, az ilyen mesterek és felelős dolgozók nem áll­nak hivatásuk magaslatán, és sok esetben még szakmai, tekintetben sem végzik munkájukat felelősségteljesen. Sokak részére kényelmesebb a már pénteken befejezett munkahét, mivel így egy év folyamán ötvennapos tör­vénytelen szabadsághoz jutnak. Sok mester úgy „osztogatja" a szabad szombatokat, mintha a sajátjából ad­ná. Ezeknek eszébe kell luttatnunk, hogy a beruházási építkezés tervtel­jesítése, és végül egész társadalmunk rovására cselekednek Az elmondot­takból világosan látható, hogy a ki­használatlanul hagyott szombatok, péntek délutánok és hétfő délelőttök nagymértékben a felületes tervezés, a rossz munkaszervezés és Irányítás, az elégtelen anyagellátásnak s nem utolsó sorban az építőmunkások poli­tikai neveléséről való nem kielégítő gondoskodásnak a következménye. De szóljunk azokról ls, akiket nem érint e bírálat. Mert hovatovább, an­nál többen vannak az olyan építő­munkások, akik feladatuk tudatában szombaton és hétfőn is becsületesen dolgoznak. Itt van például Detner elv­társ, a Prlemstav egyik szocialista munkabrigádjának vezetője. Mi az ő véleménye a hatnapos munkahét be nem tartásáról? — Egyszerűen elítéli. Ök kihasználják a munkaidőt szombaton ls, mert tudják, hogy nép­gazdaságunk fejlődése megköveteli. Vagy vegyük a Barátság-kőolajvezeték építőinek példáját. Tervezett felada­taikat nem Igen teljesíthették volna közel három hónappal a határidő előtt, ha hetente csak öt vagy négy napot dolgoznának. Itt, lenne már az ideje annak, hogy a mesterek és a gazdasági ve­zetők tudatosítsák kötelességüket, s megértessék a dolgozókkal a mun­kaidő betartásának és jobb kihaszná­lásának szükségességét. Természete­sen kárba vész minden agitáció, meg­győző munka, ha nem biztosítják a munkát, ha a munkát nem készítik elő egész hétre. A többi mellett ez ls olyan tény, melyet a mestereknek és a gazdasági vezetőknek tudomá­sul kell vennlök. Persze csak ez nem elég. A munkaidő kihasználása érde­kében határozott lépéseket kell ten­nlök, úgy kell megszervezniük és ter­vezniük a munkát, hogy minden nap­ra legyen tennivaló. Mondottuk már, hogy építészetünk alapjában véve megközelítette az Ipari termelést, vagyis a gépesítés színvonala állandóan magasabb. Ez ls sürgeti a hatnapos munkahét betar­tását. A gépek, berendezések és a munkaidő kl nem használása nagy kárt okoz népgazdaságunknak. Ennek legfőbb oka éppen a munkaidő ki­használásával szemben tanúsított kö­zömbösség. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az építészetben még mindig nem sikerült lényegesen emelni az építőmunkások politikai színvonalát, ami abban ls megmutatkozik, hogy saját munkájukat nem értelmezik he­lyesen a népgazdaság szükségleteinek szempontjából. Mi hát a teendő? Pártunk Köz­ponti Bizottsága a kérdés alapos megvitatásával megmutatta a kiveze­tő, helyes utat. Az építőipar vállala­tainak dolgozóira most az a féladat hárul, hogy a munkaidő kihasználá­sának kérdéseivel behatóan foglal­kozzanak, s ebben a kezdeményező szerepet az építőipar kommunistái­nak, a pártszervezeteknek kell vinniök. Kommunista kötelességük, hogy a komoly fogyatékosságok fölött ne hunyjanak szemet, hanem olyan intéz­kedéseket foganatosítsanak, amelyek­kel végleg felszámolják az engedé­kenységet, közömbösséget és elvte­lenséget. Mint minden munkaszaka­szon, az építőiparban is példát vehet­nénk a szovjet építőmunkásoktól. A kommunizmust megvalósító szovjet építők számára nem probléma a mun­kaidő kihasználása. A Szovjetunióban az építőipari dolgozók épp úgy dol­goznak, mint más ipari üzemek dol­gozói. Nemcsak, hogy két, sőt há­rom műszakban dolgoznak, hanem szombaton és hétfőn is. Építkezési vállalataink kom­munistáinak, gazdasági vezetőinek, a szak- és Ifjúsági szervezeteknek a Politikai Iroda határozata értelmében mindent meg kell tenni annak érde­kében, hogy a munkahét hatnapos legyen, valamennyi építkezésen. Mert csakis a munkaidő teljes kihasználá­sával érhető el az építkezésre háruló tervfeladatok sikeres teljesítése. Kerekes István Ihjckôdtotômibfá vnúiHuy> Csak egy pohárkával... Az apa négykézláb fogócskázott a szobában négy éves kis fiával. A be­lépő édesanyáról tudomást sem vet­tek a hancúrozók. ö meg csak néztq őket és elgondolkodott. „Milyen JÔ ember ős Jó családapa ls az én fér­jem ... No, hogy néha egy-egy pohár­kával ... elvégre senki nincs hiba nélkül" — hesegette el a kellemetlen gondolatot. A pajkos kis Péter este fáradtan került ágyba. Mint minden alkalom­mal, most ls megismétlődött a min­dennapi párbeszéd. — Hojnap vájni fogjak, jó? — így a kis Péter. —• Jó. Hozok néked mesecsoklt. —> így az< édesapa Ezután megpuszilták egymást ás 9 kisfiú elaludt. • • • Másnap az apa már korán reggel­től a volán mellett ült. Jó Ideig min­den a rendjén ment. Ügy délfelé azonban erősen megszomjazott. A leg­közelebbi községben leállolt a korcs­ma előtt és azzal a szilárd eltökélt­séggel, hogy csak gyümölcsszörpöt Iszik, belépett. A söntésnél azzal fogadták, hogy csak 16-os van. Mit volt mit tennie, kért hát 16-ost. De csak egy pohár­ral. Az első szembejövő teherkocsira még emlékszik. Akkor erösebben szo­rította meg a kormányt. De hogy mi történt azután...? A kórházban tért csak magához. A nap akkor ls melegen sütött. Nyí­lott az ajtó, a kis Péter és édesanyja — a felesége lépett be. Petike előreszaladt és örömtől su­gárzó arccal egy mesecsoklt nyújtott át édesapjának. Felesége barackbe­főttel kedveskedett. Az ágyon fekvő sérültnek a lelke ls belesalgott. Tudta, hogy hibát kö­vetett el, és hogy az okozott kárt meg kell térítenie. De ő dolgozni akar. És helyre hozni amit, még le­het, mert az övéi, íme bíznak benne. T^čcíh/JL Két 18-as Este volt, barátságtalan, hideg es­te. A 18-as trolibusz a végállomáson félig-meddig üresen, zárt ajtókkal várt az indulásra. — Bejön a hideg, gondolta a ka­lauznő. Ezzel törődött, azzal viszont nem, hogy a megállón három utast ottha­gyott és még egy.-két lélekszakadva rohanó utazni vágyót ls ... A 161-es trolibusz volt. Közben másik troli érkezett. Fel­szálltunk. Valamennyien munkából hazatérő dolgozók. S mondhatom, a troli teljesen megtelt. A következő megállón kiszálltak ketten, de né­gyen tolakodtak fel helyettük. A kalauznő már Jelezte az Indu­lást s ekkor a trolival szemben fel­tűnt egy asszony (a tele szatyorokról ítélkezve bevásárlásból jött) és egy három éves fiúcska. Futottak a meg­álló felé. A vezető lefékezett és az elsd ajtón beengedte őket. Kint hideg szél fújt, de bensőnkben mindnyájan kellemes meleget érez­tünk. A 173-as trolibusz volt. íme, két utazási élmény egyetlen őszi estén. Egyszerű orvosr.ág Amikor a Nové Mesto nad Váhom-i mechanizáclós és automatlzációs kí­sérleti üzem klubvezetőinek' jelöltlis­táját felolvasták az üzem dolgozói­nak közgyűlésén, minden újonnan je­lölt funkcionárius korát és rövid jel­lemzését Is Ismertették. A gyűlés után Horská elvtársnö szemrehányást tett. — Nem kellett volna így csinálni... A körülállók mindnyájan kellő elő­zékenységgel és megértéssel biztosí­tották Horská elvtársnőt, hogy nem kell aggódnia, hisz távolról sem néz kl olyan Idősnek, mint ahány éves. Dzurák Peter ekkor kapott a fejé­hez. — Most értem csak, miért került olyan kevés nő a vezetőségbe... Legközelebb a jelöltek koráról hall­gatni kell, s ez a probléma ls meg­oldódik. ÜJ SZÖ 5 * 1981. december 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents