Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-30 / 361. szám, szombat

i BUDAPESTI TUDÓSÍTÁSUNK Szilveszter előtt Budapesten vek óta először volt j — fehér -karácsonyunk és azóta is naponta hull a hó: Budáról behava­zott • hegyoldalok tekintenek a zajló Duna felett a pest i háztetőkre. A tőzsgyö::eres pestiek is örülnek a lapok hófelentéseinek: A mezőket országszerte lxópaplan takar­ja — védi, ami annál fonto­sabb, mert az idei aszály után hosszú évek óta most teljesítették túl először az őszi gabonavetési előirány­zatot. Ami egyébként a lapok jelentéseit illeti, sorra beszá­molnak a karácsony változa­tos statisztikájáról, amint il­lik. Az ünnepeken több mint egymillió utas fordult meg a budapesti pályaudvarokon, jó­val több, mint eddig bármi­kor. Az egyik szemfüles ri­porter ki is számította: a Keleti pályaudvaron egy pénztárosnő karácsony két napján annyi kilométerre szóló vasútijegyet adott el, hogy azzal Pestről akár a Holdig el lehetne utazni... Az ünnepi statisztikához az is hozzátartozik, hogy a posta is rekordforgalmat bonyolított le. December 25-ig Budapes­ten több, mint 10 millió le­velet és félszázezernyi cso­magot kézbesített — és a csomagok javarészében disz­nótoros kóstoló érkezett a vidéki rokonoktól. Csak a vonatokon 150 mázsa csoko­ládét vettek egy nap alatt az utasok és az árleszállítás után „csúcsforgalmat" bo­nyolítottak le az édességbol­tok, az olcsóbbá lett banánt, narancsot és más déligyü­mölcsöt árusító üzletek. A karácsonyi esküvők '•égi szokásának megfelelően hat­van fiatal párt adtak össze a pesti anyakönyvvezetők, de a fiatalok mégis megbontot­ták azt a hagyományos ka­rácsonyi „törvényt", hogy ilyenkor otthon marad az ember, csendes pihenőre: A fiatalság ugyanis valóság­gal elárasztotta a zenés, tán­cos szórakozóhelyeket. Min­denütt, ahol ötórai tea völt, vagy zenekar húzta a talp­alávalót, kitették a „megtelt" táblát. Forgalomhiányról, szerencsére, csak a mentők ügyeletes orvosa tett jelen­tést ... x S hogy a statisztikánál ma­radjunk, a karácsonyi szám­vetés után nyomban megkez­dődött az újévi előkészülete­ké. A Szilveszterre készülő színházak mind bejelentették újévi kabarémüsorukat, a Víg­színház új nyitással is elő­állt: délután is ad szilvesz­teri műsort. Itt tehát a ko­ránfekvők is szilveszterez­hetnek, vagy pedig a kabaré után otthon, a rádió, vagy a televízió mellett búcsúztathat­ják., az óévet. Huszonkét kon­feranszié, tölti be újévkor a tréfás műsorközlő szerepét, 12 zenekart mozgósítottak az ünnepre, köztük a rádió köz­kedvelt tánczenekarát és a csípős rigrnusairól híres Da­rázs együttest, s a nevettetés „K"-betűs bajnokain j Kazal, Kabos, Kibédyj kívül 130 mű­vész vesz majd részt a hagyo­mányos budapesti „pendlízés­ben". Legjobban a táncdal­énckeseket várják a színhá­zak, mozik és művelődési ott­honok, s szilveszteri műsorai­kon percre ki is számítják az időt, hogyan kell végig száguldaniuk majd a vidám pesti éjszakán. És hogy a nagyszámok innen se marad­janak ki, elpletykálom, hogy a „24 ezer csókért" — ez most a legnagyobb olasz sláger — némi vita is folyt a híres táncdalénekesek: Németh Le­hel, Ákos Stefi és társaik között, melyikük adhassa át a nagyérdemű publikumnak a dalbafoglalt tekintélyes pu­szigyűjteményt ... De nemcsak vidám Szil­veszterre készül Budape st: 1962 küszöbén sor kerül a komoly számvetésre és a jö­vő év „megtervezésére" is. — S nemcsak a családi ter­vek, a házi költségvetések, az otthoni beruházást elő­irányzatok megtárgyalásába. A terjedelmes karácsonyi la­pok részletesen ismertették az 1962-es népgazdasági terv minden fontosabb adatát — volt idő az ünnepek alatt, hogy átböngéssze az ember. És azok a számok, amelyeket a tervelő irányzat tartalmaz, nemcsak az ünnepnapokra, hanem az egész dolgos esz­tendőre programot adnak. A szocialista ipar termelése az idén mintegy 12 százalék­kal haladja meg az 1960­asat, és mintegy 3 és fél szá­zalékkal lesz nagyobb a ter­vezettnél. Ezen az alapon ír elő a jövő évi terv az ipar­ban 8 százalékos növekedést, ezen belül az átlagosnál gyorsabb lesz a felfutás a gépiparban és a vegyiparban. 1962-ben is kétharmadában a termelékenység növelésével érjük el az ipari termelés növekedését. A mezőgazda­ságban az idén a rendkívüli szárazság, a kedvezőtlen idő­járás sok nehézséget okozott, de hála a szövetkezeti össze­fogásnak, a termelés alig va­lamivel maradt az 1960-as színt alatt. A terv 1962-re az ideinél 9—10 százalékkal ma­gasabb színvonalat irányoz elő, számolva azzal, hogy jö­vőre még jobban kibontakoz­nak a szocialista gazdálkodás előnyei. A jövő esztendőben 168 nagyobb létesítmény mun­kálatai fejeződnek be. Meg­nyílik a „Barátság-kőolajve­zeték", magyarországi szaka­sza, befejeződik az ajkai erő­mű bővítése, munkába áll az új csepeli csőhegesztőgyár, a Hungária Vegyiművek maró­nátron-üzeme, a tatabányai mészmű aknakemen'óéje — és így tovább. 1962-ben 47 ezsr új lakás épül, 700 új tanter­met foglalhatnak el majd a kisdiákok, a népművelési cé­lokra előirányzott összeg az ideinél mintegy 25 százalék­kal nagyobb. jó hírek, örvendetes szá­mok színesítik tehát Szilvesz­ter előestéjén az óesztendő számvetését, az új év terveit. „Feladatokkal megrakodva vár bennünket ötéves tervünk második esztendeje" — írja a Népszabadság. A munka­program világos, érdemes megvalósítani: a terv a nem­zeti jövedelem mintegy 9 százalékos emelkedése mel­lett a lakosság fogyasztási alapjának 4 százalékos növe­kedésével számol, a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 2,5 százalékkal, a, parasztság egy főre jutó fogyasztása ugyancsak körülbelül 2,5'szá­zalékkal nő a jövő esztendő­ben. Ezek a számok, a szerény, de biztos emelkedés adatai­tervei adják meg a hagyo­mányos BÜÉK aranyalapját, a boldog új évet kívánók se­rege ezért készül derűs jó­kedvvel Szilveszterre, a lam­pionfényes ünnepre, a szer­•pentincsatára, arra az immár hagyományos és lármás bu­dapesti „utcai hangverseny­re", amelynek sok százezer­nyi résztvevője végig a Nagy­körúton harsány dudaszóval köszönti majd éjfélkor 1962 első perceit... RUDNYÁNSZKY ISTVÁN HAVANNAI TUDÓSÍTÁSUNK | Mayy, yyözeímdí | — 'atyi/agé jäuä K uba az idén legyőzte az írástudatlanságot, ön­kéntes tanítók, fiúk és lányok százezreinek hősiessége hoz­ta meg a győzelmet. A legbé­keszeretőbb hadsereg katonái közé tartoznak Conrado Beni­tez tanítócsoportjai, akik hí­ven szolgálják a szabad élet­re, tudásra vágyó népet. Nagy csatát nyert a kubai nép. Az „ütközet" hevében a fiúk férfiakká, a lányok nők­ké értek. A haza fogalmának konkrét tartalmat adott a fel­szabadult munka. Nem az egyedüli győzelme volt ez a kubai népnek, mely csodálatra méltó erőfeszítéssel gyorsan akarta felszámolni az amerikai imperializmus fél­százados uralmának súlyos következményeit. A munkás­osztály baráti jobbját nyújtja a tanítóknak, orvosoknak, technikusoknak. Minden em­bert meg akar nyerni nagy ügyének. Ám éber: nem azért nyújtja jobbját, hogy egyesek megragadják és a döntő pil­lanatban lefegyverezzék. Küzdelem folyik a termelé­sért a hajdani nagybirtoko­kon. Küzdelem folyik a gé­pek pótalkatrészeiért, amelyek behozatala az észak-amerikai imperialisták monopóliuma volt. A kubai nép erősen kitart a harc valamennyi frontján. Az Egységes Szocialista For­radalmi Párt vezetésével min­denütt győzedelmeskedik. Tud örülni győzelmének, de spha sem feledkezik meg a táma­dás állandó veszélyéről, mely azóta leselkedik rá, amióta kiderült, hogy a forradalom nem csupán személyi válto­zást jelent, hanem egyben a társadalom mélyreható átala­kulását is. 1961 végén a kubai nép nem őrködik egyedül. Kuba annyi, mint Latin-Amerika. Buenos Airesben tüntetésekkel figyel­meztetik a külügyminisztere­ket, akik január 10-én Kubá­ról fognak tárgyalni. Követe­lik az argentin kormánytól, ne legyen az imperialisták cinkosa egy újabb Kuba-elle­nes beavatkozásban. Brazíliá­ban is tüntetéseken követelik, hogy az ország mélyítse el kapcsolatait Kubával és a szocialista országokkal. A Nuevos Rumbos ezt írta: „Ku­ba példájából azt a legna­gyobb tanulságot vonhatjuk le, hogy a mélyreható gazda­sági és politikai változások lehetővé teszik a gyors fejlő­dést és a szocializmus céljai­nak követését a polgári de­mokratikus célpk elkerülésé­vel." A chilei munkások tünteté­sekkel támogatják Kubát és kényszerítik kormányukat, hogy szálljon szembe a be­avatkozással. Venezuela, Ko­lumbia, Panama, Paraguay és azok a latin-amerikai államok, amelyekben a reformista áru­lók vagy a diktátorok az ame­rikai imperializmus szekerét tolják, mindjobban túlfűtött kazánhoz hasonlítanak. Senki sem kényszerítheti térdre a dominikai népet. A kubai nép 1962 januárjá­val megkezdi első gazdasági tervének teljesítését. Első, kí­sérleti tervről van szó, melyre a tőkés termelési anarchia rá­nyomta bélyegét. E terv még­is felszámolja a munkanélkü­liséget a városokban is. 1962 a harc éve lesz, azé a Harcé, melyet a szocialista ' hatalom megszilárdításáért, a békéért vívnak meg, hogy a szabadság és a szocializmus kubai világítótornya egyre fé­nyesebben ragyogja be Latin­Amerikát. Az imperialisták azt akar­ják, hogy az Amerikai Álla­mok Szervezetének külügymi­niszterei törvényesítsék a Ku­ba elleni beavatkozást. A ku­bai nép azonban nincs egye­dül. Mögötte áll egész Latin­Amerika dolgozó népe, a szo­cialista tábor nagy erkölcsi, politikai és anyagi segítsége. A kubai forradalmat senki sem „szállította házhoz". A kapitalizmus belső ellentmon­dásai következtében érlelő­dött meg. Kuba nem is expor­tálja a forradalmat. Ki állhat­ja útját a kizsákmányolt osz­tályok, az elnyomott népek szabadságvágyának? Senki sem kenheti el a tőkés világ ellentmondásait. Egyre gyak­rabban törnek felszínre ott, ahol a legkevésbé várnák. Az utolsó szót a nép mondja ki. így lesz ez Latin-Amerikában is. Kuba csupán a szabadság kapuje e földrészen. ANTONÍN VAVRUŠ A kubai nép éberen őrködik forradalmi vívmányai felett. MOSZKVAI TUDÓSÍTÁSUNK | A kommunizmus magaslatai felé A mikor Szilveszter napján az óra elüti az éjfélt, ki­alszik a fény és összecsendül­nek a poharak, milliók szíve dobban s kíván békés boldog új esztendőt egymásnak há­zastárs, szülő és gyermek, szomszéd, ismerős és minden­ki, aki a szovjet emberek nagy családjához tartozik. Milyen lesz az új év? Béké­ben teljesíthetik-e a nagy or­szágépítő feladatokat? Ez a kérdés foglalkoztatja a szov­jet emberek millióit az új év küszöbén. Azok, akik a kom­munizmus nagyszerű létesít­ményein dolgoznak, szilárdan hiszik, hogy a békés alkotó­munka győzni fog, idejében, sőt határidő előtt valóra vált­ják a nagy alkotóterveket. Jo­gosan bizakodnak, mert soha sem csalódtak reményeikben. Tavaly például megfogadták, hogy az idén megindítják az első aggregátot az Angara megzabolázott vad vizén. Be is váltották ígéretüket, és a XXII. pártkongresszus tiszte­letére üzembe helyezték a nagy vízierőművet, mely az­óta több ezer kilowattóra vil­lamosenergiát termelt. Az em­ber legyőzte a tajga szilaj erőit. íme, teljesült vágyak. Az ember nemcsak remélhet, ha­nem biztos lehet építőművé­ben. Az ember tervez. A terv azonban értéktelen papír ma­rad, ha az ember nem mérle­geli erőit, elszámítja magát, vagy nem buzgólkodik a ki­tűzött feladatok végrehajtá­sán. Persze az elszámítás el­len soha sincs biztosíték. A szovjet szakemberek is „el­számították" magukat. Ám kellemesen. Örülnek is ennek. Az a sok könyv, ismertetés, amely a XXI. pártkongresszus után a hétéves népgazdaság­fejlesztési tervvel kapcsolat­ban megjelent, ma már el­avult. Sok iparág dolgozói már 1965-ben élnek. Legalább is elérték az 1965-re megál­lapított ellenőrző számokat és szédítő iramban további ma­gaslatok elérésére törnek. Lapozzunk vissza. Mit is mondanak a hétéves tervet népszerűsítő brosúrák lapjai? • Felépül a világ leghatal­masabb nagyolvasztója. — Már elkészült. • Befejeződik az 7 ötezer kilo­méter hosszú szibériai vasúti fővonal villamosítása. — Már befejeződött. Hol vannak azok a borúlá­tók és rosszakaratúak, akik a hétéves terv kitűzésekor meg­mosolyogták a szovjet nép törekvését és a Szovjetunió kudarcát hirdették a szocia­lizmus és a kapitalizmus bé­kés gazdasági versenyében. „Íme, így „számítottuk el magunkat" a hétéves terv ösz­szeállításánál! Az efféle „szá­mítási hibákat" nem is olyan rossz bevallani! Ogy gondo­lom, hogy a szovjet nép bán­kódás nélkül fogadja ezeket a helyesbítéseket. Azok pedig, akik terveink csődjét jósolták, most törjék a fejüket, hogyan kerüljenek ki a csávából, amelybe jutottak. Ez már nem a mi gondunk." Hruscsov elv­társ jegyezte meg ezt találó­an a XXII. kongresszuson mondott beszámolójában. A hétéves terv ellenőrző számait maga az élet igazí­totta ki. Nagy ugrást értek el a szov­jet emberek az 1961. évben. Előretörtek a jövőbe. A szov­jet ember nemcsak az idő hétmérföldes ugrásokkal szök­kenő paripáját nyergelte meg : 1961. április 12. korszakjelző dátumként került be a törté­nelem krónikájába. Ezen a napon szabadult ki az ember a földanya szorító karjai kö­zül és tett sétát a világűrben. Szovjet ember volt az első vi­lágűrutasa a Vosztok szovjet szputnyikűrhajónak. Megvaló­sult a röghöz kötött ember örök álma. A szovjet emberek álmodo­zók, de soha sem hajszolnak ködképeket, a reális valóság­ban élnek. A valóságról ál­modnak, mely az ä akaratuk­tól, az ő lelkesedésüktől függ. Megálmodták és kiharcolták a szabadságot és a szocialista jelent a mai nemzedéknek a forradalmi idők ismert és név­telen hősei. A szocializmus feloldotta a népben szunnya­dó, a cárizmus idején gúzsba­kötött mérhetetlen alkotóerőt. A szabadságával élő szovjet nép valóságos csodát művelt. Ezért most, amikor vár reá a kommunizmus fennséges épületének felépítése, még magabiztosabban tekint a sok reménnyel kecsegtető jövőbe, mint bármikor a múltban. Boldog,- békés új esztendőt, a kommunizmus hős építői­nek. Sz novim godom ! VAGYIM KOLESZNYIKOV Oj SZO 6 * 1961. december 30.

Next

/
Thumbnails
Contents