Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-30 / 361. szám, szombat

1961 hazánkban HAZÁNK LEGNAGYOBB ÉPITKEZÉSÉNLK, A KELET SZLOVÁKIAI VASMŰNEK EGY KIS RÉSZLETE. E gyetlen év. Mindössze 365 nap! Mégis milyen nehéz dolga van a krónikásnak, aki az elmúlt év hazai eseményeit pró­bálja összefoglalni. Nem, nem egyszerű esztendőről van szó. Korántsem. Magunk mögött hagytuk harmadik ötéves tervünk első évét. Most rakjuk a fej­lett szocialista társadalom grandiózus épüle­tének magasba ívelő falait. A szocialista tár­sadalom építése pedig egész történelmi idősza­kot ölel fel. Hazánk valamennyi dolgozója mindennapi apró munkájával ezt az új társa­dalmat építi, történelmet alkot. Nem könnyű a számadás. Népünk munkája nyomán szinte másodpercenként születtek új értékek. Nap nap után gazdagodott életünk, gazdagabbá vélt hazánk. Nemzetgyűlésünk az idei állami költségvetés keretében 112 milliárd koronát szavazott meg köztársaságunk felvirá­goztatására. Úriási összeg! 1961-ben minden egyes napra több mint 300 millió korona be­fektetés jutott. így tehát az elmúlt év minden órájában több mint tízmillió koronával gaz­dagodott népgazdaságunk. S mit Jelent ez a valóságban? íme egy kicsi, egészen parányi ízelítő ... Hazánk egyetlen építkezésén, a Kelet-Szlo­vákiai Vasművön az elmúlt évben 1 millió 900 ezer köbméter földet kellett kiásni és 36 ezer köbméter falat, kellett felhúzni. Ez több mint ötezer köbméter föld elmozdítását Jelentette csupán ezen az egy építkezésen! Az Ipari és a mezőgazdasági termelés idol vég­leges eredményei még Ismeretlenek, ezért nem készít­hetünk pontos mérleget. Ám így is megállapíthat­juk, hogy népgaz­daságunk óriási méretekben fejlő­dött. Ha vétettünk is, a kitűzött úton rendületlenül ha­ladtunk a szocia­lizmus építésének nagyszerű prog­ramjában megha­tározott cél felé. Ilyen méretű fej­lődés után nincs zökkenő, göröngy nélkül. Ezeket nem tagadjuk, hanem bátran feltárjuk és levonjuk a kellő tanulságokat. Erre tanít bennünket a párt, amely ebben az évben ünnepelte fennállásának 40 éves évfordulóját. A nagy ünnepet a felfelé ívelés, a szocializmus győzelmének jegyében köszönt­hettük. Ez a tény egymagában is mindennél ékesebben igazolja pártunk négyévtizedes győzelmes útjának helyességét. H elytelen lenne azt hinni, hogy az előre­haladást kizárólag csak gazdasági eredményeink jelzik. Oj társadalmunk­ban a legnagyobb érték az ember, akinek ja­vát, boldogságát szolgálja mlnden törekvésünk. S e nagy társadalmi átalakulásban formálódik az ember is. Szabad életünk emberformáló erejét mérhettük le a szocialista munkabrigá­doK ez év első negyedében megtartott első országos kongresszusán. Szocialista munkabrigádI Mennyi minden be­lefér ebbe a sokat hallott fogalombal Embe­rek ezrei, akik nemcsak a jobb gazdasági eredményekért szállnak síkra, hanem igyekez­nek lerázni magukról minden rosszat, amit a múltból hoztunk magunkkal. Segítenek egy­másban kialakítani a legszebb emberi tulaj­donságokat, nyesegetik a ferde elhajlásokat. Nem, nem elszórt egyéni kezdeményezésről iz elmúlt év min- j van szó A szocialista munkabrlgádok első len egyes napján, l kongresszusán 34 414 kollektíva több mint 330 OOü tagjának nevében kétezer küldött tett fogadalmat, hogy munkájukkal, példaadásuk­kal a dolgozók további tízezreit kapcsolják be az új, szocialista erkölcs úttörőinek Immár ha­talmas, napról napra izmosodó hadseregébe. z emberről beszélünk és az elmúlt év f\ ezernyi mozzanata, eseménye ele vene­1 * dik fel emlékezetünkben. Véletlen? Nemi Márciusban ülésezett az EFSZ-ek V. kong­resszusa. Itt már leszögezhették, hogy köztár­saságunk földterületének kilenc tizedét a föld­müvesszövetkezetek és állami gazdaságok művelik meg. Ugyanakkor kitűzték azt a nagy célt is, hogy a mezőgazdasági termelés szín­vonalát 1970-ig az ipar színvonalára emelik. Termelésről beszélünk és újra csak emberek­re gondolunk. Mert a termelés színvonalának emelését is emberek biztosítják. Oj feladat előtt állunk. Olyan embereket kell nevelnünk, akik képesek e nagy feladat megoldására. Es a termelés növelése talán öncélú? Nem! Az is az emberek javát szolgálja ... December 3-án folytak le a bírőválasztások. Szocialista törvényességünk felett most már nem egyszerű állami alkalmazottak, hanem a nép választott képviselői őrködnek. Hogy miért kellenek ehhez választott képviselők? Azon egyszerű oknál fogva, mert ezt társadalmunk fejlődése megköveteli. A törvények betartása már az egész társadalom és nem csupán bizo­nyos csoport érdeke. El kell érnünk, hogy ki­tartó nevelőmunkával megelőzzünk minden törvénysértést. Ehhez pedig a társadalom va­lamennyi tagjának segítsége szükséges. S lám, újra eljutottunk az emberhez ... Nagy terveket tűztünk magunk elé s ezek­ből az 1961-es év folyamán sokat meg is va­lósítottunk. S tegyük mindjárt hozzá, hogy nem teljesen egyedül és nem csupán saját erőnkből. Népünk törekvését, szorgalmát meg­hatványozta a szocialista tábor országaival, a világ békeszerető népeivel való békés együtt­működés. Szélesedtek gazdasági, kereskedelmi és személyes kapcsolataink is... Továbbmélyült barátságunk a nagy fezovjet néppel. S ezt a barátságot jelképesen és a va­lóságban is még inkább megszilárdította a Ba­rátság Kőolajvezeték szovjet és csehszlovák szakaszának október 13-án történt összeköté­se ls. 1961-ben hazánkban üdvözölhettük a béke nagy harcosát, N. Sz. Hruscsov elvtársat, a Szovjetupló Minisztertanácsának elnökét, aki útban Bécs felé a Kennedyvel való találkozóra Bratislavában rövidebb pihenőt tartott. Ugyan­csak hazánk fővároséban üdvözölhettük J. A. Gagarlnt ls, aki a világon elsőként hatolt be a világűr eddig ismeretlen, titokzatos világá­ba Májusban ellátogatott hozzánk a Szovjet­unió Kommunista Pártjának, majd szeptem­berben a Legfelsőbb Szovjet Tanácsának küldöttsége is. Hazánkban üdvözölhettük a lengyel párt- és kormányküldöttséget, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányküldöttségét, Walter Ulbricht elvtársat, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökét, Nagy­Brltánnia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának küldöttségét, dr. Osvaldo Dorticost, a Kubai Köztársaság elnökét, dr. Ahmed Su­karnot, az Indonéz Köztársaság elnökét, dr. Kwame Nkrumahot, a Ghanai Köztársaság el­nökét. Párt és kormányküldöttségünk A. Novotný elvtárs vezetésével ellátogatott a Magyar Nép­köztársaságba és a Román Népköztársaságba is. Pártküldöttségünk részt vett az SZKP tör­ténelmi jelentőségű XXII. kongresszusán. Ez a kongresszus hazánk életében ls nagy­nagy eseménynek számít. Hisz az SZKP ott elfogadott programja számunkra ls körvonalazza a kommunizmus immár közeli távlatait. Oly­annyira közeliek, hogy Novotný elvtárs ezzel kapcsolatban kijelenthette: „Mindent elköve­tünk, hogy hazánk mai nemzedéke ls már a kommunizmusban élhessen!" Pártunk Központi Bizottságának novemberi ülése részletesen megtárgyalta az SZKP XXII. kongresszusának a párt munkájára vonatkozó következtetéseit és erről fog tárgyalni a CSKP jövő évre összehívott XII. kongresszusa is. N agyszerű cél! S feléje a kommunizmust építő és a világűrt meghódító szovjet nép mutatja az utat. Az eddigi eredmé­nyek, népünk határtalan szorgalma pedig biztosíték arra, hogy minden akadályt leküzd­ve célba érünk. Ezzel a szilárd hittel búcsúzunk az ó-esz­tendőtől és köszöntjük az újat! Zsilka László nagyvilágban A szokásos külpolitikai heti ösz­Aj szefoglaló helyett most meg­próbáljuk összegezni az elmúlt év eseményeit, jelvázolni, merre ha­ladt a világ, hogyan alakult a két világrendszer versenye, a világbéke sorsa. Megkíséreljük kibogozni az események rengetegéből azokat a hatóerőket, amelyek az emberiség sorsát irányítják, amelyek a roppant küzdelemben a béke erőinek győzel­mét eredményezték. • A szocialista világrendszer dőntő erő a nemzetközi kapcsolatokban Nemcsak az elmúlt év, hanem ko­runk legjelentősebb eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa, amely kitűzte a kommunista társadalom építésének konkrét programját és alapos elem­zéssel meghatározta a nemzetközi kapcsolatokban ható erőket. E törté­nelmi kongresszuson 81 kommunista és munkáspárt képviselői fejezték ki egyetértésüket az SZKP programjá­nak marxista-leninista következteté­seivel. Az új program egyik legjelentősebb megállapítása az, hogy a szocialista világrendszer döntő erővé válik a nemzetközi kapcsolatokban. A szo­cialista országok léte és tevékeny­sége ma már alapvetően rányomja bélyegét a világesemények alakulá­sára. Az imperialisták szabad garáz­dálkodásának véglegesen befelleg­zett. A szabadságért, függetlenségért és demokráciáért küzdő népek igaz barátokra találnak a Szovjetunióban és a szocialista országokban. A szocialista világ az elkövetkező évtizedekben az élre tör az anyagi javak termelésében is és a legmaga­sabb életszínvonalat biztosítja majd a lakosságnak. A békés versenyben kivívott győzelmek első állomása volt Gagarin és Tyitov világűrrepülése, amely bebizonyította a világnak a szovjet tudomány elsőségét. A szovjet tudósok most több világűrkutató uta­zását biztosító űrhajókat szerkeszte­nek, az Egyesült Államok pedig kénytelen volt a Föld körül tervezett három kör helyett az első után visz­szarendelní a majmot szállító űrha­jót, mivel a kabinban nem sikerült megakadályozni a felmelegedést. Nem kétséges, hogy a vtlágűrkuta­tás után a Szovjetunió a következő húsz évben az ipari és a mezőgaz­dasági termelésben is maga mögött hagyja a legfejlettebb tőkés országot. Természetesen a kommunista társa­dalom építéséhez béke kelh Ezért a szocialista rendszer lényegéből fa­kad a békés egymás mellett élés, a világbékéért folytatott fáradhatatlan harc. • Szívós küzdelem a világbékéért Az elmúlt évet a szocialista or­szágoknak a világ békéjéért vívott szívós, kitartó harca jellemezte. Az imperialista agresszív körök többször robbanásig kiélezték a helyzetet (Laosz, Kuba, Nyugat-Berlin stb.) és kíkényszerítették a fegyverkezési hajsza fokozását. Csak a Szovjetunió katonai fölényének és józan megfon­toltságának köszönhető, hogy a nyu­gati provokációk nem vezettek fegy­veres konfliktushoz. Sajnos, az általános és teljes lesze­relésben nem sikerült megegyezni, noha a szovjet Javaslat már harmadik éve az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt fekszik és a világon egyre több ország támogatja. A nyugati hatal­mak mindeddig különféle kifogások­kal útját állták a konkrét, célrave­zető tárgyalásoknak. Mint ismeretes, a fegyverkezés ellenőrzését és nem az általános leszerelést szeretnők el­érni. Természetesen ebbe a Szovjet­unió nem egyezhet bele, mivel az egyáltalán nem szüntetné meg a há­borús veszélyt és az imperialisták katonai beavatkozásainak lehetőségét. Az emberiség életéből a háborúkat csakis a Szovjetunió Javasolta álta­lános és teljes leszereléssel lehet ki­küszöbölni. Némi haladást azért mégis sikerült elérni a leszerelés felé ve­zető úton: az Egyesült Államok végre elfogadta tárgyalási alapul az általá­nos leszerelést és ezt a Szovjetunió­val együtt az ENSZ elé terjesztett alapelvekben leszögezte. Ezenkívül sikerült megegyezni a nagyhatalmak­nak egy új, tizennyolctagú leszerelé­si bizottság megalakításában, amely­gatni a német békeszerződés megkö­tésére tett szovjet javaslatokat és felkorbácsolta a háborús hisztériát.. A fenyegetőzések után azonban jött némi kijózanodás. A nyugati hatal­mak egyes vezetői belátták, hogy tárgyalások útján kell rendezni a vitás problémákat. A Szovjetunió ezért halasztotta el a békeszerződés Hruscsov elvtárs a két hűs szovjet világfirrepiilfi, Gagarin (jobbra) és Tyitov társaságában. Hőstettük új karszakot nyitott a világúrkutatásban és bebizonyí­totta a szovjet tudomány elsőségét. nek munkájába szovjet követelésre bevontak nyolc el nem kötelezett, katonai tömbökön kívül álló országot. Természetesen a következő hónapok­ban derül majd kt, hogy ez a lépés közelebb viszi-e a világot a megegye­zéshez, vagy csupán a nyugati ha­talmak egy újabb cselfogása. Nem véletlen a Nyugat iránti bi­zalmatlanságunk, az elmúlt évek ala­posan rászolgált erre. Az atomfegy­verkísérletek betiltásáról Genfben folytatott tanácskozásokat is csak a közvélemény félrevezetésére használ­ták fel. Egymás után utasították el a szovjet javaslatokat és az év utolsó napjaiban Kennedy és Macmillan megegyezett, hogy felújítják a légköri atomfegyver-kísérleteket és Francia­ország is újabb atomrobbantásokra készül. Mindez csak megerősíti és igazolja a Szovjetunió álláspontját, hogy csakis az általános leszerelés képes megoldani véglegesen az atom­fegyver-kísérleteket. • Megkötjük a német békeszerződést A világsajtó 1961-ben talán semmi­vel sem foglalkozott annyit, mint éppen a német kérdéssel. A burzsoá propagandagépezet igyekezett kifor­aláírását. A nyugati táboron belül azonban komoly ellentétek mutatkoz­tak a tárgyalások kérdésében. De Gaulle tábornok és Adenauer kancel­lár ellenzik a Szovjetunióval való tárgyalást, Macmillan és Kennedy pedig célszerűnek látja. A két angol­szász vezető bermudai tanácskozásá­ról kiszűrődött hírek szerint a nyu­gati egység hiányában egyelőre nem tesznek konkrét lépéseket a mielőbbt tárgyalások érdekében, csupán dip­lomáciai puhatolózásokat folyfhtnak. A tárgyalások ellenséget tehát sakk­ban tartják Angliát és az USA-t. A nyugati politikusok azonban té­vednek, ha azt hiszik, hogy a Szov­jetunió a végtelenségig fogja halo­gatni a német békeszerződés aláírá­sát és a nyugat-berlini helyzet ren­dezését. Minden mesterkedés ellenére megkötjük a békeszerződést, megza­bolázzuk a nyugatnémet revansizmust és fenyegető mtlitarizmust. • 1962 legyen a gyarmati rendsze r végleges megszüntetésének éve! Feltartóztathatatlanul tovább folyik a gyarmatosítás felszámolása. (Az idén függetlenné vált Siera Leone, Tanganyika, Brit-Szomália és Brit Ka­merna.) A kolonista hatalmak egyre makacsabbul védelmezik utolsó gyar­mataikat és cinkosán összefognak a felszabadító mozgalmak letörésére. A harc kiéleződött. Angolában felsza­badító háború robbant ki, India pedig kénytelen volt fegyverrel elűzni a portugál gyarmatosítókat a testébe tüskeként fúródó portugál gyarma­tokról. Az indonéz nép is készen áll, hogy fegyverrel szabadítsa fel a hol­landok által bitorolt Nyugat-Iriánt. Az új év küszöbén még több mint nyolcvan gyarmat mintegy 77 millió lakossága vár a felszabadulásra. A Szovjetunió ezért javasolta az ENSZ-ben, hogy 1962-ben adják meg valamennyi gyarmatnak a független­séget és a független országokat sza­badítsák ki a külföldi monopóliumok karmából. A gyarmatosítók összefog­nak a függetlenségükért küzdő né­pek ellen. Az Indiai portugál gyarma­tok felszabadítása körül a Biztonsági Tanácsban támadt vitában a Nyugati hatalmak megmutatták igazi, gyarma­tosító arcukat a világnak. A történelem kerekét azonban nem lehet megállítani, ütött a gyarmato­sítás végórája és ha az imperialisták fegyverei ideig-óráig még késleltetni is tudják p gyarmati népek felszaba­dulását —, megakadályozni képtele­nek. • A kommunizmusé a jövő A kommunizmus eszméi teret hó­dítanak az egész világon. A kommu­nizmust építő szovjet nép példája százmilliókat győz meg a szocialista társadalom ragyogó távlatairól. Min­dent az ember boldogságáért, ez a szovjet.nép jelszava, s ez a mi jel­szavunk is. Novotný elvtárs többször kijelentette, hogy az SZKP program­ja a mi programunk is, hiszen törté­nelmileg a Szovjetunióval azonos korszakban kezdjük meg mi is a kommunista társadalom építését. Hazánk a békés egymás mellett élés sziklaszilárd alapelveire támasz­kodva igyekszik baráti kapcsolatokat teremteni a világ valamennyi orszá­gával. Nemzetközi fórumokon is eze­ket az alapelveket hirdeti. Szocia­lista köztársaságunk a szocialista vi­lágrendszer egységének tántoríthatat­lan harcosa és a világbéke ügyét szolgálja. Az elmúlt évben eredmé­nyesen harcoltunk a nyugtalanító nemzetközi problémák békés rende­zéséért és ezen az úton haladunk tovább. SZŰCS BÉLA ©J SZÖ 4 * 1961. december 30.

Next

/
Thumbnails
Contents