Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-23 / 355. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek ! A szocializmus: béke Bratislava, 1961. december 23. szombat • 50 fillér • XIV. évfolyam, 355. szám GYURCSÓ ISTVÁN: 3iii)u

((ig,zik a (&Ld — Békességre vágyik az ember harcot vállal mégis merészen, hogy otthonát durván ne bántsák, ne törjenek át kerítésen: ajtón, ablakon ne üssön zajt békét bontó, gyilkos indulat. — Krónikák őrzik: szívek! Sfrkövek jelzik hadak űtját, Rokkant fák. Kopogó láb, fából: kopp, kopp, veri az fit porát. Emlékek! Nagyon szép az élet. Az életnek nagy ára van! Akik meghaltak, hogy éljünk, kérdezhetnék: miként és hogyan dobáltuk az aknaverte gödrök tenger sokaságát: s tudunk-e örülni, hogy az almafa kibontja virágát? Kérdezi a bokor: mert ő nőtte túl a géppuska-fészket. A bokorban madárház: csöpp fiókák csipp. csipp. enni kérnek. A madarat ki bántja? Ki bántja a házunk? Békességünk. Nem elég kérni, hogy legyen a b éke örökös vendégünk! Az életnek ára van. és nagy árat fizettek érte ők, kik vérükkel öntöz'ék — értünk, helyettünk — az erdőt, mezőt. Szánt már az eke, az ekénk: csillagot üt minden kalapács. Csak te nem hajlítsz már patkót, Dull jános, te bódvai kovács — és te szőke Szása: osztyák vagy ukrán. Ki tudja mi voltál. Hogyan boruljon le anyád, testvéred nem ismert sírodnál? Tükrös ablak az élet. Házainkon minden ablak tükör. Szépítjük magunkat- de őrtüzeket rakunk hátha betör — akárcsa'' gonosz szándék, indulat az ajtón, vagy ablakon. Könnyű dolga volna, ha engednénk, hogy legyen rá alkalom. Bár nekünk sem könnyű átlépni a kommunizmus küszöbét. Piros tetejű házakat épít előbb ez a nemzedék, hogy a hadak útja két oldalán a véres kövek fölött beteljen végre minden kívánság: lássák, hogy felöltöz8tt, és kinőtt ruháit levetette az ember. Küszöbre lép: kalapot lengetve megyünk, dalolva néha, de néha még kötődik az ész. Felejt. Sok eső hullt, a vérnek nincs nyoma. A Hadak útján virágok között járunk, s néha tétova, majd hetyke lépés: még az a jó, hogy az aknagödröket bekapartuk rég. Virágok nőttek a hősök sírján, jelek. Ősszel, hervadó múló időre int, de minden tavaszon kivirágzik a föld. és életet hirdet a sok sírhalom. K

orunk legégetőbb és a népek sorsát érintő döntő kérdése ma — a háború és béke kérdése. Ennek a nagy igazságnak tudatában a Szovjetunió és az egész szocialista tábor politikájának fő irányvonalát a béke megvédése és a békés egymás mellett élés lenini eszméjének megvalósítása képezi. Nem is lehet ez másként, mert ez a kommunizmus lényegéből fakad. A szocializmus és kommunizmus a béke világa. A Szovjetunió már megalakulásának első napjától a béke kérdését tartotta az emberiség legfontosabb kérdésének. Ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, már másnap, november 8-án a II. összoroszországi Szovjetkongresszus egyhangúlag elfogadta első történelmi jelentőségű dekrétumát, a Lenin által kidolgozott Békedekrétumot. Ez a Békedekrétum vetette meg a bolsevik párt és a szovjethatalom békés külpolitikájának, a szocialista állam és a kapitalista államok békés egymás mellett - élése politikájának alapját. Az Októberi Forradalom született szovjet kormány első szavai — a béke szavai voltak. Ehhez a lenini békepolitikához mindenkor hű maradt a Szovjetunió és ennek szelleme hatja át egész ténykedését. A Szovjetunió következetes békepolitikájának az eredménye, hogy ma már száz- és százmilliók gondolkozásában gyökeredzett meg a felismerés, hogy az imperializmus háborút, a szocializmus és kommunizmus békét jelent. Ennek felismerése hozta létre a hatalmas béketábort, amelynek élharcosai a Szovjetunió és a szocialista tábor országai. A Szovjetunió első Békedekrétumától eltelt 44 év alatt számos békeokmány látott napvilágot, amelyek mind az első lenini békedekrétum szellemében az emberiség ama nagy vágyát fejezik ki, hogy népeik életéből örök időkre száműzzék a háborút, azt az óhajt fejezik ki, hogy a nemzetek békében akarnak élni egymással. A háborús uszítók megfékezését és a világbéke védelmét illetően nagy jelentőségű volt a világ kommunista és munkáspártjainak 1957. évi moszkvai Békekiáltványa, valamint az 1960. évi „Felhívás a világ népeihez". Mindezek az okmányok és a Szovjetuniónak, valamint az egész szocialista tábornak ez a békeszellemétől áthatott tevékenysége a napnál is fényesebben igazolja, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tábor fjolitikájának vezérvonala. a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve, melynek érvényesítése a béke fenntartásának és az újabb világháború elhárításának egyetlen módját jelenti. Nem kétséges, hogy csak a Szovjetunió és a szocialista tábor következetes békepolitikája mentette meg az emberiséget mindeddig az újabb háborús katasztrófától és tette lehetővé, hogy élvezheti a békés élet áldásait. Az egész világot átfogó és ma méreteiben a leghatalmasabb népi mozgalomnak, a békeharcnak felbecsülhetetlen nagy ösztönzést ad a kommunista társadalom felépítésének a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán elfogadott programja. Ez a program a Szovjetunió újabb békeokmánya, amely azt a nagy célt tűzi ki, hogy már a mai szovjet nemzedék is a kommunista társadalomban élhessen, amely minden ember számára a jólét, a boldogság, az igazság és a béke társadalmát jelenti. Ezért ennek a programnak a megvalósításáért folytatott harc egyet jelent a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért folyó harccal. Ez a program nyomatékosan megerősíti a legutóbbi békeokmányok ama kinyilatkoztatását, hogy „A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békét védelmező összes erők együttesen megakadályozhatják a világháborút," mely korunkban már nem végzetszerűen elkerülheírta: DÉNES FERENC tetlen. És miért? Mert ma már nem az imperializmus, hanem a szocializmus határozza meg a világ fejlődésének fő irányát. Mert a szocialista világrendszer azáltal, hogy sikeresen fejlődik, erősödik és az emberi társadalom haladásának döntő tényezőjévé válik, olyan védőpajzs, amely az egész emberiséget oltalmazza az imperializmus háborús kalandjaival szemben. Mindez abból az örvendetes tényből fakad, hogy a nemzetközi küzdőtéren alapvetően megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus, a béke erői javára. A program leszögezi, hogy a szocialista országoknak és az összes békeszerető erőknek az újabb háború előkészítése ellen folytatott harca ma a világpolitika fő tartalma. A Szovjetunió népe mélyen átérzi a világtörténelemben eddig példátlan felelősségnek a súlyát, amely a háború és a béke kérdésében reá hárul. A XXII. kongreszszus egész tanácskozása magán viselte nemcsak a szovjet nép és a szocialista tábor népei, hanem az egész emberiség sorsáért és jövőjéért érzett nagy felelősség tudatát. Nem kétséges — és erre még élő példa a második világháború — hogy ha az imperialisták egy újabb háborút robbantanának ki, ez nemcsak a Szovjetunió vezette szocialista tábor és a békeszerető erők teljes győzelmével végződnék, hanem a kapitalizmus végleges pusztulását vonná maga után. A Szovjetunió és a szocialista országok elutasítják a végső győzelemnek ilyen árát, amelý százmilliók borzalmas pusztulását jelentené. A szocialista országok törhetetlenül hisznek a szocializmus és a kommunizmus győzelmében, de nem háború útján, az embermilliók elpusztításával akarják elérni. A

szocialista tábor országai a kapitalista országokkal békés küzdelemben akarják összemérni erejüket, és ebben a nemes küzdelemben akarnak végső győzelmet aratni, nem pedig pusztító, romboló és emberölő borzalmas háborúban. Ez az alapelv, a béke megőrzéséért érzett nagy aggodalom, de egyúttal a közel jöjőben elérhető ragyogó távlatok feltárása hatotta át a SZKP XXII. kongresszusát. Az emberiség sorsáért érzett nagy felelősségtudatot, az igazi szocialista humanizmust sugározta, A kommunista társadalom felépítése programjának minden sorából kiviláglik, hogy a harc a szocializmus és a kommunizmus megvalósításáért elválaszthatatlanul összeforrt a béke védelméért folyó harccal. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a SZKP programja a szocializmusért, a kommunizmusért és a békéért harcoló népek hatalmas eszmei fegyvere. A ma már százmilliókat felölelő béketábor ereje ál-i landóan növekszik. A gyar-? mati elnyomás alól felsza-i badult és a szabadságukért még harcoló ázsiai, afrikai és latinamerikai népek döntő többsége a béke mellett, a háború ellen, az imperialisták ellen foglal állást, s napról-napra növekvő bizalommal és rokonszenvvel tekint a békeharc élén álló Szovjetunióra és a szocialista tábor országaira. Felismerték és tudatára ébredtek annak, hogy az imperializmus a népek szenvedéseinek és a háborúnak az útja, a szocializmus pedig a népek útja a szabadság, a boldogság és az egyemetes béke felé. így válik a felszabadult országok és a szocialista államok népeinek a háborús veszély elleni harcban a béke megvédésére tett együttes erőfeszítése az- egyetemes béke hatalmas tényezőjévé. A béketábor jelentős erőforrása, á tőkés országok néptömegei, a munkásosztállyal az élen, a kommunista pártok vezetésével mind tevékenyebben szállnak síkra a háború ellen, az őrült fegyverkezési hajsza és a háborús gyújtogatók végzetes politikája ellen. Számukra a tőkés kizsákmányolás és a háborús veszély elleni harcban hathatós segítséget jelentenek a szocialista országok nagy sikerei a szocializmus és kommunizmus épí-. tésében és most a SZKP új programja. amely jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy a szocializmus és a kommunizmus eszméi újabb embertömegek eszét és szívét hódítsák meg. A béke ügyét ma hatalmas erők védelmezik: a Szovjetunió vezette szocialista országok legyőzhetetlen tábora, a békeszerető és imperialistaellenes ázsiai és afrikai államok, Latin-Amerika nemzetei, a béke ügyét védelmező nemzetközi munkásosztály és ennek élcsapatai — a kommunista pártok, — valamint az imperialista országok néptömegei. E hatalmas erők egyesülése elháríthatja a háború kitörését. A XXII. kongresszus azonban figyelmezteti a népeket, hogy amíg létezik az imperializmus, addig fennáll a háború veszélye is. A világban lejátszódó események azt bizonyítják, hogy az imperialisták szövögetik háborús terveiket, veszélyes katonai kalandokkal szeretnék feltartóztatni hatalmuk elvesztését és viszahódítani elvesztett területeiket. Az új program a Szovjetunió feladatává teszi, hogy az egész emberiség érdekében használjon fel minden eszközt a háború megakadályozására és egyúttal arra, hogy a háborút teljesen kiküszöböljék a társadalom életéből. Ennek megvalósítása érdekében harcol az általános és teljes leszerelésért. Ezzel kapcsolatban a nemzetközi feszültség enyhülése s az államok közötti bizalom megerősítése érdekében a szovjet kormány javasolja az általános és teljes leszerelés végleges megoldása előtt a legszükségesebb intézkedések megtételét: a fegyverkezésre szánt katonai költségvetések törlését, a nukleáris fegyverek alkalmazásáról való lemondást, a háborús propaganda betiltását, a NATO-tagállamok és a Varsói Szerződésben résztvevő országok közötti megnemtámadási szerződés megkötését, az idegen területeken levő csapatok visszavonását, a nukleáris fegyverrel rendelkező államok számbeli gyarapodásának megakadályozását, atomfegyvermentes övezetek létesítését, a meglepetésszerű támadás veszélyének csökkentését. Ragaszkodik ahhoz, hogy az atomfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdését ne válasszák külön az általános és teljes leszerelés ügyétől, hanem annak keretében oldják meg. A második világháború maradványainak felszámolása érdekében Németországgal végre kössék meg a békét, ami által normalizálódik Nyugat-Berlinnek, mint szabad, demilitarizált városnak a helyzete is. Minden vitás kérdésnek a megoldása csak békés úton lehetséges — ez a Szovjetunió és minden békeszerető ember alapelve. Csak a békés egymás mellett élés elve alapján lehet megjavítani az államok közötti kapcsolatokat. Az élet már bebizonyította, hogy a béke fenntartásának és a pusztító háború elhárításának egyedüli útja a Lenin által meghirdetett elv a különböző rendszerű államok bé-, kés egymás mellett éléséről. Ezt rögzíti le a SZKP új programja — az igazi kommunista humanizmus és a béke dokumentuma, amelyet a békének és a népek testvériségének eszméi hatnak át. H

a az egész emberiség számára nagy megnyugvást jelent is az, hogy a Szovjetunió, a szocialista tábor a béke védelmének legerősebb támasza, s mint ilyen hatalmas véderővel rendelkezik, erősebb az imperialistáknál, mégis ne feledjük Hruscsov elvtárs szavait, amelyek a SZKP XXII. kongresszusán hangzottak el* „Elsősorban maguktóla népektől, a népek elszántságától és aktív kiállásától függ, hogy béke lesz-e a Földön, vagy pedig az emberiség egy újabb világháború katasztrófájába sodródik. A népek ártalmatlanná tehetik, és tegyék is ártalmatlanná a militarizmus és a háború őrült eszméinek megszállottjait. A békeharcban a népek jelentik a döntő erőt."