Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-18 / 350. szám, hétfő

A lakosság példásan vesz részt a város igazgatásában HAZANK 1960-ban végrehajtott te­rületi átszervezése után el sem kép­zelhetjük a nemzeti bizottságok ered­ményes munkáját a lakosság bekap­csolódása nélkül. Meggyőződésünk, hogy a dolgozóknak részt kell ven­niük a közéletünk minden szakaszán szükséges intézkedések meghozatalá­ban és az ellenőrző tevékenységben. Különösen fontos a lakosság bekap­csolása olyan nagy körültekintést és tapintatot igénylő kérdés megoldásá­ba, mint a nyugdíjasok és a szociális segélyre utalt személyek ügyel. Igen — ezen a téren gondosan meg kell vizsgálni és mérlegelni minden egyes esetet, mert gyakran éppen azoknak nincs megfelelő számú szol­gálati évük és ezért nyugdíjigényük, akik a legtöbbet szenvedtek és akiket nemegyszer a tőkésekkel vívott har­cok során felmondás nélkül bocsátot­tak el állásukból Ezek ma nem kap­nak sem nyugdíjat, sem egyéb jára­dékot. A nemzeti bizottságoknak és illetékes szakbizottságaiknak ugyan­ekkor ügyelniük kell, nehogy volt tő­kések és hasonló elemek használják kl teljes mértékben a szociális biz­tosítás előnyeit és lehetőségeit. KoSicén a szociális biztosítási szak­bizottság megnyugtatóan gondosko­dik az említett ügyekről. Ezt a 11 tagú szakbizottságot a la­kosság valóban példásan támogatja. 27 tagbői álló az aktívája, és a várös polgári ügyelt Intéző 50 bízottság mindegyike egy-egy bizalmit bocsá­tott rendelkezésére. Eredményes a szakbizottság együttműködése a nő­blzottságokkal is, amelynek külön ak­tívája foglalkozik a szociális biztosi-; tás kérdéseivel. A KOSICEI szociális biztosítási szak­bizottság jelentős munkát végez. Ez év Január l-e és november 16-a kö­zött már 28 ülést tartott, amelyek mindig a részletes megvitatás alapján jóváhagyott munkatervnek megfele­lően folytak le. A szakbizottság az említett idő alatt 3792 kérvényező egyszeri, Illetve fo­lyamatos segélyéről tárgyalt. A szakbizottság 35 cukorbetegnek ismerte el a számukra szükséges diéta következtében fokozott kiadásokhoz való hozzájárulást és 34 esetben biz­tosított ápolói szolgálatot fekvő bete­geknek. 510 esetben tárgyalt a nyug­díjasok közös étkezésével kapcsola­tos hozzájárulásokról és 2408 esetben egyszeri, illetve megismétlődő segély­ről. ­A szakbizottság 70 esetben gondos­kodott munkaképtelen nyugdíjasok gyermekeiről és 185 nyugdíjemelést hajtott végre. A szakbizottság ezenkívül széles­körű politikai munkát ls végez, a nyugdíjasok klubján keresztül, amely­nek havi munkatervét a szakbizottság hagyja jővá. A szakbizottság gondos-; kodik arról is, hogy a nyugdíjasok klubjában rendszeresen tartsanak egészségügyi, nemzetközi-politikai és más ismeretterjesztő előadásokat. A klubban nagy érdeklődéssel tanul­mányozzák a nyugdíjasok az SZKP XXII. kongresszusának anyagát, amelyről élénk viták ls folynak. Néhány nyugdíjas aktívan bekap­csolódik a polgári ügyek bizottságai­nak munkájába is. Mint agitátorok nagy segítséget jelentettek a bírővá­lasztások alkalmával, s Napjainkban a lakáskérvények In­dokoltságának felülvizsgálásában se­gítenek a nyugdíjasok. Felajánlották segítségüket a polgári ügyek bizott­ságának, és részt vesznek a helyszíni A képzőművészeti oktatás a Košicei - Pedagógiai Intézet hallgatóinak egyik fontos tantárgya. Képűnkön az intézet első évfolyamának tanulói B képzőművészet! oktatás óráján. KEDVES JÓ TELAPÖ Lassan már készülődsz nagy utadra, hogy bejárd városainkat, falvainkat, és kosaradból teli marékkal oszd gazdag ajándékaidat. Bekopogtatsz. minden ház­hoz, hogy az emberek egy­más iránti szeretete jeléül mindenkinek juttass közös eredményeinkből. Bevall­juk, mi felnőttek ts gyer­meki Őrömmel várjük ér­kezésed. Tudjuk, hogy létezésed kigondolt, — az emberi képzelet szüleménye és minden évben egyszer tör­ténő érkezésed is csak jel­képes. Mégis várunk ... S ne hidd, hogy nekünk nincsenek óhajaink, be nem teljesült vágyaink, hisz nemegyszer gyerme­keink szerénytelenségét is túlszárnyaljuk. Éppen er­ről szeretnék neked írni, mint ahogy gyermekeinjc ts teszik, levelünket azon­ban nem az ablakba he­lyezzük, hanem az újság­ba, s ott is feltűnő helyre. Hinni szeretnénk, hogy a nagy útra való felkészülés és nagyfokú elfoglaltsá­god mellett ís jut időd a napi sajtó böngészésére. Végeredményben előreha­ladott korod ellenére sem szakadhatsz el a minden­napi élettől. Nem szívesen tesszük, mégis panasszal kezdjük. Ne haragudj ránk, de úgy gondoljuk, a panaszinté­zés a te, képzeletünk szül­te világodban bizonyára elfogadhatóbb mint itt, a mi Ipoly menti városkánk­ban. Mert elárulhatjuk, fordultunk mi már panasz­szal máshová is... eddig eredménytelenül. Éppen ezért érezzük magunkat mostohagyer­mekeknek. Igaz, járási székhely vagyunk, és köz­ségünk neve mellett a megtisztelő „város" cím ékeskedik. Nehéz lenne elmondani örömünket, mi­csoda melengető érzés ezt hallani: városi Csak egy, egyetlen egy nagy panaszunk lenne: a címen kívül semmi más nem emlékeztet községünk vá­rosjellegére. Egy, sőt több mint egy éve kaptunk vízvezetéket Iamiért ki­mondhatatlanul hálásak vagyunk), azóta azonban az utcák kövezete, asz­faltja feltúrva, s a fő ut­cán ís bokáig ér a sár. Megvalljuk, a város és a falu közötti különbség lé­nyeges megszüntetését nem abban látjuk, hogy ezentúl a városokat kell­jen a falu színvonalára „emelni"... Második kérésünk az, hogy a városka tőszom­szédságban lévő textilüzem felé vezető út mellett végre elkészüljön a járda és a világítás is. Ezzel egyide­jűleg kérnénk azt is, hogy az említett út mellett ve­zető nyitott csatornát végre a föld alá süllyesz­tenék, mert az autóbusz­javítóműhelyből kifolyó szennyvíz bűze miatt a gyár dolgozói orrukat be­párjukat félkézzel irányí­tani. Ez nem megy olyan egyszerre és veszélyezteti a közúti forgalom bizton­ságát. Van városunkban egy immár történelmi emlék­mű, amelyet a lakosok az „évszázad építményének" neveztek el. Ez nem más, mint a néhány év óta épü­lő kultúrház. Végtelenül örülünk, hogy az évszá­zad ilyen jelentős esemé­nye éppen a városunk ne­véhez fűződik, de az épít­kezés végleges befejezése még nagyobb örömünkre szolgálna. A város melletti textil­üzem korszerűsítését is tervbe vették. Pénz még csak lenne, de egyelőre nincs gép. A tervfelada­tokban azonban már az új gépekre is számítanak. Ám gépek nélkül a terv teljesítése szinte lehetet­len. A gyár dolgozói azon­ban felette megértő em­bereV. Amit hat nap alatt nem végeznek el, elvégzik a hetediken. Igy még va­lahogy menne ts, de a hét napból egyet, kettőt azzal veszítenek el, hogy az üz­letek előtt álldogálnak. A nemzeti bizottság és a közellátás dolgozói e nem kívánatos jelenség kikü­szöbölésével járulhatná­nak hozzá a terv teljesí­téséhez. Mert ez a legtöbb esetben csupán a szerve­zés kérdése. Az üzem még ebben az ötéves tervben — ha urszuyuuL. mu u ye/je*. üzemeltetése gondot okoz majd, mert nem lesz ele­gendő szakember. Jó len­ne, ha már most lehetne küldeni szakembereket gépeket gyártó üzembe, hogy a helyszínen tanul­ják meg kezelésüket. Kü­lönben megtörténhet, hogy hozzáértés híján a gépek leállnak, a tervteljesítés pedig a jövőben is nehéz­ségekbe ütközik. Azért szólunk idejében, hogy az elkövetkező években ép­pen a gépek miatt adód­hatnak bevásárlási nehéz­ségeid neked ts Télapó. Tudjuk, egymagad nemi orvosolhatod az itt felve-­tett panaszainkat. Ezért kérünk, vidd el az ille­tékesek fenyőfája alá ké­résünket. Ha egész évben­nem is okozott számunk-. ra sok gondot az itt fel­vetett néhány probléma, legalább az ünnepek alatt szólaljon meg bennük a,, lelkiismeret. Hátha pont ez segíti elő felhalmozó­dott keserveink orvoslá­sát. Még egyszer nagyon ké­rünk, tolmácsold pana­szainkat, mert meghallga­tásuk lesz számunkra a legszebb, a legértékesebb ajándék. LUČENEC és POĽANA édestestvérek nevében tolmácsolta: ZSILKA LÄSZLÓ. KOMMUNIZMUS ÉS MUNKA A bratislavai ruházati boltok bőséges választékkal várják a vevőket. Képűn­kön a Vnk Karadzsics-ntcán lévő, egyik legkorszerűbb készruhaüzlet látható a karácsony előtti forgalmas napokban. (V. Pfibyl — ČTK felvétele) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa, amely kitűzte és elfogadta a kommunizmus felépítésének húsz éves programját, e programban nemcsak azt határoz­ta meg, hogy a kommunizmus megte­remtéséhez milyen termelési feladato­kat kell megoldani és valóra válta­ni, tehát nemcsak azt tűzte kl célul, hogy például az elkövetkező húsz év­ben az Ipari termelést a mostaninak a hatszorosára, a mezőgazdasági ter­melést pedig három és félszeresére kell növelni, hanem a kommunista építés egyik legfontosabb alkotó ré­szeként jelölte meg az emberek kom­munista szellemben való nevelését, a kommunista társadalom emberének megteremtését. „A magasabb munka­termelékenység megteremtése, — mondotta Hruscsov elvtárs az SZKP programjáról szőlő beszámolójában — a kommunista társadalmi viszonyok fejlődése és a kommunista együtt* élés szabályainak megszilárdulása el­képzelhetetlen a társadalomban élő valamennyi ember öntudatossígánaft és kulturáltságának fejlődése nélkül. Minél magasabb a társadalom tagjai­nak öntudatossága, minél teljesebben és szélesebb körben bontakozik ki al­kotó aktivitásuk, annál gyorsabban és sikeresebben fogjuk valóra váltani a kommunizmus felépítésének program­ját." Olyan megállapítások és olyan igazság ez, amelyet joggal vallha­tunk magunkénak és tekinthetünk munkánk alapelvéül. Mert el nem vi­tatható, az élet által igazolt dolog az, hogy a társadalmunk előtt álló feladatok teljesítése szervesen és el­választhatatlanul összefügg az embe­rek óntudatosságával. Az emberiség évszázados álmát valóra váltani, a kommunista társadalmat felépíteni csak olyan emberekkel lehet, akik hisznek a kommunizmus eszméinek diadalában s akik nemcsak óhajtják, hanem vállalják és tettekkel váltják valóra a kommunizmus célkitűzéseit. Ebből viszont szükségszerűen követ­kezik, hogy nagy célunk, a kommu­nizmus felépítése a régi világ embe­rével ellentétes, kommunista felfogá­sú és kommunista erkölcsű, űj típusú embereket kíván. Es hogy milyen le­gyen az az ember, akí a kommuniz­mus nagyszerű eszmélt mindennapi munkájával tettekké és valósággá változtatja, — ezeket az erkölcsi alapelveket foglalja magában és jut­tatja kifejezésre az SZKP programjá­ban és új szervezeti szabályzatában lefektetett, a kommunizmus építőinek erkölcsi kődexe. A kommunizmus építőinek erkölcsi kódexe első helyre állítja a kommu­nizmus ügye Iránti odaadást, a szo­cialista haza és a szocialista orszá­gok iránti szeretetet. Miben nyilvá­nuljon meg az embernek a kommu­nizmus Ggye iránti odaadása? Nem te lehetne, meg aztán helytelen ls volna erre esetleg néhány mondatban válaszolni. Nem lehetséges ezt a kér­dést néhány mondatban megmagya­rázni már csak azért sem, mivel a kommunizmus ügye iránti odaadás, a szocialista haza és a szocialista or­szágok Iránti szeretet lényegében ma­gában foglalja, tömöríti mindazon er­kölcsi normákat, amelyeket a párt a kommunistákkal és az üj társadalmi rendszer építőivel és megteremtőivel szemben támaszt. A kommunizmus ögye iránti odaadás éppúgy megköve­teli a marxizmus-leninizmus mélv is­meretét, és ebből kifolyólag a társa­szemlék lelkiismeretes végrehajtásá­ban, a kérvényezők Jogosultságának igazságos megítélésében stb. EZEK a pusztán nagy vonalakban vázolt tények a Košicei Városi Nem­zeti Bizottság szociális biztosítási szakbizottságának valóban igen szé­leskörű tevékenységéről tanúskodnak Ez a munka szinte elképzelhetetlen a lakosság aktív bekapcsolódása nél­kül. Ebben megnyilvánul annak a marxí-leníni elvnek a helyessége, mely szerint a szocializmus építésé­nek utolsó szakasza és a kommuniz­musba való átmenet idején már ki­alakulnak az új típusú kommunista önkormányzat első csírái. JAN MINARClK, a KoSicei Városi Nemzeti Bizottság elnöke Levél l ' r I ^ dalom érdekeiért való tudatos tevé­kenységet, mint a munkában való be­csületes helytállást, éppúgy az egy­más iránti kölcsönös megbecsülést és elvtársi segítséget, mint a magánélet­ben való feddhetetlen magatartást. De a kommunizmus ügye iránti odaadás, a szocialista haza és a szocialista or­szágok szeretete éppoly elválasztha­tatlan a kommunizmus ellenségeivel, a béke és a szabadság ellenségeivel szembeni kérlelhetetlenségtől, mint a társadalmi tulajdon védelméről és gyarapításáról való gondoskodástól. A kommunizmus ügye Iránti odaadás követelménye tehát lényegében meg­fogalmazza azt az embert, aki nem­csak a kommunizmust építő Szovjet­unióban, hanem nálunk, a ml szocia­lista társadalmunkban ls hova-tovább mind több vonásában és megnyilvánu­lásában az új élet élenjáró építőjévé válik. A z SZKP programja, a kommuniz­mus építőjének erkölcsi kó­dexe és általában a kommunisták joggal állítják ez erkölcsi normák élére a munkát. Maga a népi szólás­mondás ls úgy tartja: megismerlek a munkában és megmondom, hogy kl vagy. Mert valóban, hol és hogy bi­zonyíthatná be az ember legjobban, hogy mennyire vallja magáénak az új társadalom célkitűzéseit, mint éppen a munkában és a munkával. Kl ne tudná, hogy a legszebb célkitűzés a legjobb elgondolások és tervek ls annyit érnek, amennyit valóra válta­nak belőlük. Már pedig a szocializ­mus és a kommunizmus felépítését célző terveket, az ezekből származó feladatokat nem „valakik" fogják va­lóra váltani, senki sem várhat arra, hogy a tervek önmaguktól teljesülje­fogva fámák, kerékpáron éi telenek meati nek, hanem azokat az emberek mil­lióinak mindennapi munkája változ­tatja tetté, s e tettek által lesz való­sággá a szocializmus és a kommuniz­mus. A kommunizmus teremti majd meg a „mindenki képességei, mindenki szükségletel szerint" elv gyakorlati alkalmazását. Vannak azonban embe­rek, akik a csupán jől élni akaró nyárspolgár módján értelmezik ezt a jelszót, annak ugyanis csak a má­sodik részét veszik tudomásul, s ab­ban ringatják magukat, hogy milyen jó lesz majd a kommunizmusban, az ejnber mindent megkap, amire csak szüksége van. Igen találóan állapí­totta meg az Ilyen emberekről Hrus­csov elvtárs a XXII. kongresszuson, hogy csupán „a nagy kanál az egyet­len, amit ők a kommunizmushoz elő­készítenek". Találó és jellemző meg­állapítás ez a mai viszonyainkra ls, mert hiszen hány meg hány embert találni még, akik a szocializmustői csak kapni szeretnének, hiszen — legalábbis szerintük — a szocializ­mus azért szocializmus, hogy az em­ber jól éljen benne. Kell-e különöseb­ben hangsúlyozni, hogy ilyen életfel­fogásnak semmi köze nincs a szocia­lizmushoz, és hogy az ilyen nézetek és magatartás ellen a leghatározottab­ban harcolni kell? Hiszen éppen a szocialista, a kommunista társadalmi rendszer az, amely a dolgozó embert megszabadította a kizsákmányolástól, attól, hogy ő dolgozik, mäs pedig e munka révén dologtalanul jól ál. A szocialista társadalmi rendszer — célkitűzésének és lényegének meg­felelőn — megszabadította a dolgo­zó embert az élősködőktől, tehát a kizsákmányolástól, viszont soha sem volt és nem is lehetett a szocializ­mus célja, hogy a munkától szaba­dítsa meg az embereket. Éppen el­lenkezőleg, a szocializmus volt az, sokan késéssel is — új gépeket : kény- kap. A legtöbbet Lengyel­kerék- Í-1.X7 X _ „X amely — az emberiség történetébe^ első ízben — a munkát az őt meg-i illető helyre helyezve minden embe-i ri élet és jólét, a haladás és az em-> beriség felvirágzásának alapjává nyilvánította. „A munka teremti meg mindazt, ami az emberi élethez, az ember fejlődéséhez szükséges" — ál-t lapítja meg az SZKP programja, és ez olyan igazság, amelyet az emberiség sok évezredes története és fejlődése igazol. A munka volt az, amely az embert az állatvilágból kiemelte, s a munka az, amely az embert az Isme^ retlen világűrbe röpítette. A zelőtt, a régi világban a mun-: ka — és ez így van az osztály-: társadalmak kialakulásától kezdve —' valamiféle szükséges rossz, holmi is­ten átka volt. Azzá vált még a dol­gozó osztályok szemében is, hiszen a munka nem a dolgozó ember javát, hanem a kizsákmányolók, a mások munkájából élősködők parazita életét szolgálta. Az uralkodó társadalmi rendszer jellegénél, kizsákmányoló voltánál fogva olyan nézeteket élesz­tett az emberekben, hogy az emberi vágyak és iparkodás, az emberi bol­dogság netovábbja a dologtalan élet elérése. Hiú és reménytelen ábrán­dok, elérhetetlen délibáb keltése volt ez, amely csak arra szolgált, hogy a dolgozó eml»er figyelmét elterelje a bajok tulajdonképpeni okairól, —a kizsákmányolásról. A kommunisták, a szocialista rend­szer volt az, amely megszüntetve a kizsákmányolást, azt is kimondta, hogy „aki nem dolgozik, ne ls egyék." Ez a jelszó pedig — amely a mindig munkájából élő dolgozó nép állás­pontját fejezi ki — elválaszthatatlan a szocialista, illetve kommunista el­osztás elvátől, a „mindenki képessé­gei, mindenki munkája szerint", illet­ve a „mindenki képességei, mindenki 0] SZÔ 2 * 1361. december 18.

Next

/
Thumbnails
Contents