Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-07 / 309. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PARTIA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA emberi történelem legjelentősebb • * évfordulóját, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak, a világ legnagyobb és korszakalkotó forradalmának 44. évfor­dulóját a Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban befejeződött XXII. kongresszu­sának az egész világra gyakorolt mély és valóban nagy jelentőségű hatása alatt ünne­peljük. Éppen az egész világra kiterjedő, lenyűgöző eredményei alapján mondhatjuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa az Októberi Forrada­lom győzelmének igazi koronája. Az a kongresszus, amely a Szovjetunió dolgozói elé — az egész világ kommunista és mun­káspártjai képviselőinek jelenlétében, a földkerekség egész haladó és békeszerető emberiségének lelkes helyeslésétől és egyet­értésétől kísérve — a kommunizmus felépí­tésének nagyszerű programját tűzte ki. Azt a programot, amely a mai korszak emberi­ségének legjelentősebb történelmi doku­mentuma, mert minden sorát az emberről való gondoskodás hatja át, mert az ember legéletbevágóbb érdekeit fejezi ki: „Min­dent az ember nevében, mindent az ember javára". Törvényszerű következménye ez a szo­cialista építőmunka ama nagy sikereinek, melyek a Szovjetunióban a lenini párt bölcs vezetésével a szocializmus teljes győzelmét eredményezték. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelmével létrejött első szocialista állam — a Szovjetunió az új tár­sadalmi rendszer építésénél oly magaslatra emelkedett, hogy kitűzhette már az embe­riség nagy eszméjének, a kommunista tár­sadalomnak felépítését, amely az egész emberiség ragyogó jövőjét testesíti meg. A szocializmus világraszóló győzelme földgolyónkon először abban az országban valósult meg, és elsőnek az az ország lép a kommunizmus felépítésének útjára, amely 44 év előtt Európa legelmaradottabb orszá­ga vo't, s amelynek népeit a burzsoázia szószólói a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelma után a megvetés hangján a barbár rombolók jelzőjével illették. Erre az alaptaian vádra már méltó választ adott a Szovjetunió 44 éves léte, de még nyoma­tékosabban a XXII. kongresszus. Az orosz munkások és parasztok, amikor 1917-ban a Nagy Októberi Szocialista For­radalomban áttörték az imperializmus frontját és létrehozták a proletariátus dik­tatúráját, a burzsoázia szerint azért voltak v//////////////////////////////^^^^ 5 ^ * I 4É éf% 1 tJ &% i ss xs. «a Kí II a rombolók, mert megdöntötték azt az addig örökérvényűnek hitt burzsoá felfogást, hogy a tőkés rendszer örökéletű, szent és sérthetetlen. Rombolók voltak, amikor megdöntötték a cárizmust, a tőkések és földbirtokosok gyűlölt uralmát, hogy meg­mentsék az országot a nemzeti katasztró­fától és népeit megszabadítsák a külföldi töke jármától, hogy megszüntessék a ki­zsákmányolást és a társadalmi igazságta­lanságot, hogy széttörjék a nemzeti elnyo­más rabláncait, hogy örök időre megszün­tessék az országban a burzsoázia osztály­kiváltságait. Mindezt azért, hogy a terme­lőeszközöket az egész társadalom tulajdo­nává tegyék, hogy azok a közösség javát szolgálják. Rombolók voltak, amikor szét­verték a burzsoá államot és helyébe állí­tották „az állam új típusát, a szovjet álla­mot, a demokrácia új típusát, a dolgozók demokráciáját". A Szovjetunió csaknem négy és fél év­tizedes fennállása és a szocialista tábor többi országának rövid másfél évtizedes léte vajon mit bizonyít? Azt, aminek a burzsoázia és kiszolgálói, a különféle árnya­latú szociáldemokraták, revizionisták és opportunisták egyáltalában nem örülnek. Azt, hogy minden jóslatuk, jövendölésük a fiatal szovjet állam pusztulásáról, az öt­éves tervek csődjéről, irrealitásáról és vég­eredményben az egész kommunista eszme bukásáról, csúfosan szégyenbe fulladt. A tő­kés államok intervenciója, a polgárháború, a gazdasági blokád, a súlyos gazdasági megrázkódtatások, összeesküvések és di­verziók, szabotázs és terror, valamint sok más megpróbáltatás sem tudta megdön­teni, de még gyengíteni sem az egyetlen szocialista államot. A nép hősies, áldozatos harcában és munkájában csaknem harminc éven át mint egyetlen szocialista állam az ellenséges kapitalista környezet ádáz táma­dásai közepette megbirkózott az összes ne­hézségekkel, szilárdan megállotta a helyét és ennek köszönhető, hogy a Szovjetunió ma a világ legfejlettebb és leghatalmasabb országa. Amikor a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmes évfordulóját ünnepel­jük, emlékezzünk a múltra, a szocializmus megvalósítása felé indulás nehéz napjaira, sőt éveire, hogy felmérhessük azt a nagy és dicső utat, amelyet a Szovjetunió négy és fél évtized alatt megtett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével a nép leküzdötte a mérhetetlen nehézségeket és az új élet építésének addig teljesen isme­retlen széles útjára lépett. S a lenini párt vezette nép emberfeletti fáradozásának eredménye, hogy olyan országot alkotott, amelyben valóban a nép uralkodik, amely valóban a szabadság és az egyenjogúság országa. A szovjet nép első világraszóló győzelme a gyűlölt cárizmus, a tőkések uralmának megdöntése és a proletariátus diktatúrájá­nak megteremtése, az első szocialista or­szág létrejötte volt. A' második nagy és világraszóló győzelmét a szocializmus teljes felépítése jelentette. „A szocializmus, amelynek elkerülhetetlen bekövetkezését Marx és Engels tudományosan megjöven­dölte, a szocializmus, amelynek építési ter­vét Lenin kidolgozta, a Szovjetunióban va­lósággá vált." A kommunista társadalom felépítése programjának elfogadásával a Szovjetunió népei most már a kommunizmus ragyogó magaslatainak megostromlásáért szállnak harcba. E magaslatok meghódítása, a kom­munizmus felépítése a Szovjetunióban, az emberiség sok évszázados történetének legnagyobb győzelme lesz. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója előestéjén elfogadott új prog­ramjával, a Szovjetunió a fejlődés új tör­ténelmi szakaszába — a kommunizmus ál­talánosan kibontakozó építésének szakaszá­ba lépett. Ezzel a kommunizmusnak oly ra­gyogó távlatait tárja fel nemcsak a szovjet­ország népei előtt, hanem az egész világ dolgozói és haladó emberisége előtt, hogy „a kommunizmus magaslatai felé tett min­den lépésük lelkesíti a világ dolgozó töme­geit, óriási erkölcsi támogatásul szolgál abban a harcban, amely valamennyi népnek a társadalmi és nemzeti elnyomás alóli fel­szabadulásáért folyik, s meggyorsítja a marxista-leninista eszmék világméretű dia­dalát." Az új programot elejétől végig a szo­cialista nemzetköziség szelleme hatja át, úgy ahogy a szovjet nép minden eddigi cselekedetét. A 44. év előtti Szocialista Forradalom az egész világ elnyomottjai előtt lángralobbantotta a szabadság tüzét, hogy utat mutasson a szabad és kizsák­mányolástól mentes új élet felé. A szovjet nép vállalta azt a történelmi szerepet, hogy mint úttörő megépítse a szocializmus or­szágútját, amelyen ma már sok nép mene­tel, s előbb-utóbb minden nép elindul rajta. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjetország minden dolgozója a kommu­nizmus építését is a Szovjetunió nagyszerű internacionalista feladatának tartja az egész szocialista világrendszer, a nemzet­közi munkásmozgalom és az egész emberi­ség érdekében. A Szovjetunió Kommunista Pártja a Nagy Október óta végzett ténykedésével — ame­lyet mélységesen áthat a proletár nemzet­köziség magasztos eszméje — méltán kiér­demelte, hogy betöltse az egész világ kommunista mozgalma élcsapatának szere­pét. Nincs még egy olyan párt, amely a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és az egész emberiség érdekében annyit tett volna, - mint a Szovjetunió Kommunista Pártja. Az egész világ népei, de elsősorban a kommunista pártok alkotó módon gyümöl­csöztetik országuk sajátos feltételei között azokat a gazdag és felbecsülhetetlenül ér­tékes tapasztalatokat, amelyeket a Szovjet­unió Kommunista Pártja a november 7-i n a9y győzelem óta a szöcializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott harcok­ban szerzett. Ez minden kommunista párt számára a legdrágább kincs, mert ezzel adva van, hogy elkerüljék a szocializmus építésében felmerülő ama nehézségeket, amelyeket a Szovjetuniónak nagy áldozatok árán kellett leküzdenie. Az a körülmény, hogy a Szovjetunió a szocializmus építésé­ben és most a kommunizmus megvalósítá­sában úttörő munkát végaz, lehetővé teszi a szocialista tábor országai számára, „hogy csökkentsék a szocialista építés időtarta­mát, és megnyitja előttük azt a távlatot, hogy többé-kevésbé egyidejűleg, egyazon történelmi korszakban térjenek át a kom­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents