Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-02 / 304. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljete k! UJSZO SZIOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAP II APJA Bratislava, 1961. november 2. csütörtök • 30 fillér • XIV. évf. 304. szám Tartós békét a világnak Ä Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa ismé­telten és határozottan hangsú­lyozta, hogy a különféle társa­dalmi rendszerű országok bé­kés együttélése napjaink legfon­tosabb követelménye, a jelenlegi nemzetközi politika fő kérdése. Hruscsov elvtárs kongresszusi vitazáró beszédében kijelentette: „Ha ugyanis van egy olyan tö­rekvés, hogy a béke ne szél­csend vagy ideiglenes felléleg­zés legyen a háborúk között, akkor olyan helyzetet kell te­remteni, amelyben a háború ki­robbantása végérvényesen lehe-: tetlen." E szavak épp azokban a na­pokban hangzottak el, amikor tanúi voltunk annak, hogy az imperialista körökben újjáéled az „erőpolitika" és a „hideghá­ború". Az imperialisták megret­tentek a Szovjetunió és a szo­cialista országok sikereitől, attól a biztonságtól, amellyel az SZKP kongresszusa a szocialista világ­rendszer döntő győzelméről be­szélt. Ezért igyekeznek — még kifejezett provokációkkal is, mint például Berlinben — kiélezni a nemzetközi helyzetet, katonai ak­ciókkal fenyegetnek, hogy meg­akadályozzák az égető problémák békés megoldását. Mint ismeretes, a nyugati ha­talmak eddig semmi jelét sem mutatták annak, hogy hajlandók lennének tárgyalni a német bé­keszerződés megkötéséről. Azért nem hallatják hangjukat, mert továbbra is fel akarják használ­ni a nyugatnémet militaristákat a szocialista országok ellen. Még olyan kijelentésekre is vetemed­nek, miszerint „a Szovjetuniónak nincs joga megkötni a béke­szerződést az NDK-val". Szerin­tük a Szovjetunió „nem mondhat le egyoldalúan azokról a köte­lezettségeiről, amelyeket a szö­vetségesekkel együtt a hitleri Németország felett aratott győze­lem idején vállalt." Az ilyen állításokra Hruscsov elvtárs találóan válaszolt. Eszük­be juttatta, hogy a kötelezettsé­gek, amelyeket a nyugati hatal­mak a Szovjetunióval együtt Jal­tában és Potsdamban vállaltak, az­zal a céllal születtek, hogy ki­irtsák a német militarizmust és revansizmust. A nyugati hatal­mak azonban éppen ezeket a kö­telezettségeiket áldozták fel a NATO háborús tervei érdekében, és most a Szovjetuniót szeretnék rákényszeríteni, hogy örök idők­re fenntartsa számukra nyugat-­berlini megszállási jogaikat. A nyugati megszálló csapatok berlini tartózkodását az indokol­ta, hogy Berlin a négyhatalmi ellenőrző bizottság székhelye volt. E bizottság feladata a jal­tai és potsdami egyezmények el­lenőrzése volt egész Németor­szág területén. A nyugati hatal­mak azzal, hogy durván megsér­tették a Jaltában és Potsdamban vállalt kötelezettségeiket, minden jogukat elvesztették arra, hogy huzamosan megszállva tartsák Nyugat-Berlint. Persze a nyugati megszállók­nak nem az egyezmények ér­vényrejuttatása a fontos, hanem az, hogy Nyugat-Berlinben, az NDK szívében továbbra is fenn­tartsák felforgató és kémköz­pontjukat a szocialista országok és a Szovjetunió ellen. Hruscsov elvtárs világosan megmondotta, hogy semmi esz-: közzel sem kényszeríthetik a Szovjetuniót arra, hogy saját lét­érdekei, a világbéke és biztonság érdekei ellen cselekedjék. Ilyen lépés lenne, ha a Szovjetunió továbbra is megengedné, hogy Nyugat-Berlin a szocialista or­szágok ellen irányuló felforgató tevékenység központja, egy új háború tűzfészke legyen. A né­met kérdést a béke érdekében meg kell oldani, méghozzá mi-: előbb. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, ha a nyugati hatalmak hajlandó­ságot mutatnak a német kérdés rendezésére, a békeszerződés megkötésének határideje nem játszik majd oly nagy sze­repet. Meg kell azonban jegyez­ni, hogy a német kérdésről már igen sok tárgyalás folyt. 1945 óta a kormányfők és külügymi­niszterek 27 konferencián jöttek össze, és összesen 300 napot tár­gyaltak a német kérdésről. A Szovjetunió nem egyezhet bele, hogy ezek után csupán látszat­tárgyalásokat folytassanak. Meg­engedhetetlen, hogy a Nyugat csupán az európai helyzet békés rendezésének elodázása ér­dekében kezdjen tárgyalni. A tárgyalásoknak a német problé­ma megoldását, a békét és a biztonságot kell eredményezniük. Az Egyesült Államok ma olyan helyzetbe került, hogy ha ki akar térni a nukleáris megsemmisítés veszélye elől, a két világrend­szer békés együttélését és békés együttműködését kell választania. Mindent meg kell tenni ezért, hogy a tőkés és a szocialista vi­lágrendszerek között a vitás kér­déseket ne háborúval, hanem békés úton, a békés együttélés alapján oldják meg. Nem szabad megengednünk, hogy a béke csupán ideiglenes fellélegzés le­gyen két világégés között, el kell érnünk, hogy a béke tartós­sá váljék. Ezért kell felszámolni a második világháború minden olyan maradványát, amelyből egy új világégés robbanhatna ki. Ezért szükséges és halaszthatat­lan a német kérdés békés ren­dezése. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongres szusának befejező ülésén N. Sz. Hruscsov elvtárs záróbeszédét mondja AI SZKP m. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA t • • • • • • • Az SZKP XXII. kongresszusa egyöntetűen és teljes mértékben jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalát, gyakorlati bel- és külpolitikai tevékenységét, valamint az SZKP Központi Bizottságá­nak tevékenységéről szóló beszámolóban foglalt követ­keztetéseket és javaslatokat. Ezt szögezi le az SZKP Központi Bizottságának tevé­kenységéről szóló beszámolóról hozott határozat, me­lyet a küldöttek kedden egyhangúlag jóváhagytak. A határozat megállapítja, hogy az események általá­nos alakulása igazolja pártunk elméleti következtetései­nek és politikai irányvonalának helyességét. Teljes mér­tékben győzött a XX. kongresszus irányvonala, melyet maga az élet, a nép jólétéről való gondoskodás kény­szerített ki, és amelyet a lenini forradalmi alkotó­munka szelleme hat át. A XXII. kongresszus határozata megállapítja, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet jellemző vonása a szo­cializmus, a demokrácia és a béke erőinek további növekedése az egész világon. „Az élet igazolta, hogy helyes volt pártunk külpoliti­kai irányvonala, mely a háború elhárítására és a béke megszilárdítására irányul. Ez az irányvonal megfelel a szovjet nép létérdekeinek és a békeszerető erők tá­mogatását élvezi az egész világon." A kongresszus nagyra értékeli a Központi Bizottság és a szovjet kormány külpolitikai következetességét, ru­galmasságát és kezdeményezését és teljesen egyetért lépéseivel, melyekkei erősíti a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat valamennyi országgal. „Az a tény, hogy sikerUlt megakadályozni a hábo­rút, hogy a szovjet emberek és a többi népek a békés élet áldását élvezhetik, a párt és Központi Bizottsága fő eredm6?i'ýgii&k tekintendő, melyet a szovjet ällam erejének növelésében és a lenini külpolitikában el­ért, a szocialista országok testvérpártjai munkaered­ményének és a világ békeszerető erői aktivizálása ere­jének tekintendő" — domborítja ki a határozat. A határozat megemlíti, hogy eredményesen fejlődik és szilárdul a szocialista rendszer, és az emberi társa­dalom haladásának döntő tényezőjévé válik. A kong­resszus jóváhagyta a Központi Bizottság és a szovjet kormány irányvonalát, a szocialista államok azon gaz­dasági, politikai és kulturális együttműködése állandó szilárdításának irányvonalát, mely a proletár nemzet­köziség, az egyenlőség és a kölcsönös elvtársi segítség elvein épül. A kongresszus külön kiemelte a Központi Bizottság nagy és gyümölcsöző tevékenységét az SZKP, valamint a testvéri kommunista és munkáspártok marxista-leni­nista szellemű együttműködésének fejlesztésében és szi­lárdításában, ami a nemzetközi kommunista mozgalom egységét és tömörségét szolgálja. A kongresszus határozottan visszautasítja az Albán Munkapárt vezetőinek az SZKP és lenini Központi Bi­zottsága ellen elkövetett alaptalan támadásait és rá­galomhadjáratát. Az albán vezetők a kommunista és munkáspártok képviselői 1957. és 1960-évi Nyilatkoza­tával és Kiáltványával ellentétben járnak el és visel­kedésük nem tekinthető másnak, mint egységbontó ak­ciónak, melynek az a célja, liogy aláássa a szocialista országok barátságát és tömörségét. Ez az akció az im­perializmus malmára hajtja a vizet. A XXII. kongresszus reményét fejezte ki, hogy az albán vezetők, ha népük érdekeit nézik és tényleg ba­rátságban akarnak lenni az SZKP-val és a többi test­vérpárttal, feladják téves nézeteiket és visszatérnek az egységhez és együttműködéshez valamennyi szocia­lista országgal, a nemzetközi kommunista mozgalom­mal. A szocialista tábor egységének további szilárdítása, hatalmának és védelmi erejének növelése továbbra is az egyik legfontosabb feladat. A határozat leszögezi: „Minden szocialista ország nép­gazdaságfejlesztési törekvésének egybekapcsolása a gaz­dasági együttműködés és kölcsönös segítség megszilár­dítására és bővítésére irányuló közös erőfeszítéssel, ez a szocialista nemzetközösség országai, a szocialista vi­lággazdaság további felvirágzásának és fellendülésé­nek az útja." A XXII. kongresszus kiemelte, hogy most nem az im­perializmus, hanem a szocializmus határozza meg a világfejlődés főirányát. Teljes mértékben beigazolódott a XX. kongresszusnak az a következtetése, hogy elkerülhetetlenül elmélyül a kapitalizmus általános válsága. Az utóbbi években to­vább gyengültek az imperializmus gazdasági, politikai és ideológiai pozíciói, fokozottabban kiéleződtek fő el­lentmondásai, rendkívül nagy arányokat öltött a mun­kásosztály forradalmi harca, terjed a népek demokra­tikus és nemzeti felszabadító mozgalma. A nemzeti fel­szabadító mozgalom hatalmas csapásai alatt szétesik az egész gyarmati rendszer. A szocialista forradalom fejlődésének formáit és irá­nyát tekintve a határozat hangoztatja, hogy a munkás­osztály és élcsapata, a marxista-leninista párt igyekszik békés úton megvalósítani a szocialista forradalmat. „A jelenlegi körülmények között a tőkés országok egész sorában a munkásosztály élcsapata vezetésével a mun­kás ég népfront, valamint a különféle pártok és társa­dalmi szervezetek további lehetséges megállapodásai és politikai együttműködési formái alapján egyesítheti a nép többségét polgárháború nélkül vívhatja ki az ál­lamhatalmat és biztosíthatja, hogy az alapvető termelő­eszközök a nép tulajdonába kerüljenek." „Korunk legbefolyásosabb politikai ereje a kommu­nizmus" — állapítja meg a határozat, majd leszögezi: „A két fronton — a revizionizmus mint főveszély, valamint a dogmatizmus és a szektásság ellen — foly­tatott engesztelhetetlen, elszánt harc döntő jelentőségű a marxizmus-leninizmus győzelmének kivívásában. Az SZKP internacionális kötelességét látja a nemzetközi kommunista mozgalom sziklaszilárd egységének erősí­tésében, a világ kommunistái egységének gyengítését megkísérlők elleni harcban. Továbbra is le kell leplezni a jelenkori revizionizmus elméletét és gyakorlatát, mely a legszembetűnőbben a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének programjában nyilvánul meg. (Folytatás a Z. oldalon) A DUNAJSKA STREDA-I ES A GALANTAI JÁRÁSOK PÉLDAJA NYOMÁN fejezzük be gyorsan az ősziek vetését A Csehszlovák Dunahajózási Társaság és a bratislavai Technika Háza dolgozói megkezdték a kísérleteket a Danán köz­lekedő hajók radarral »alö irányítására. A rádiólokátorokét alkalmazó hajók gyorsan és biztosan közlekedhetnek ak­kor is, amikor korlátozottak a látási fiszonyok. Képünkön: Jozef Petrovič hajóskapitány a Tábor nevű hajón fi gyell a radart. (V. Ptibyl - CTK - felv.) Nem térhetünk még pihenőre • Határidő előtt teljesítik tervüket • húst a dolgozók asztalára Több Az SZKP XXII. kongresszusa nem­csak az iparban, hanem a mező­gazdasági dolgozók körében is nagy visszhangot keltett. Az őszi munkák sikerének biztosítására számos kötelezettségvállalás, fel­ajánlás született. A Dunajská Stre­da-l és a galantal járás mezőgaz­dasági dolgozói az ősziek vetését befejezték s ezzel igen szép aján­dékot adtak a kongresszus tisz­teletére. BRIGÁDOSOK SEGÍTSÉGÉVEL A dél-morvaországi kerületben az utóbbi napokban meggyorsult az őszi munkák üteme. Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok földjein a Brnói Mezőgazdasági Főiskola mintegy 230 hallgatója dolgozott a répa- és a kukorica betakarításá­nál. A hét elején 2 ezer hektárról hordták el a gyárakba a cukorré­pát, 7100 hektáron vetették el az őszieket. Ennek ellenére sokat kell tenniök a mezőgazdaság dolgozói­nak, hogy a mulasztottakat pótol­hassák. 200 MÁZSA HÜS TERVEN FELÜL Igen dicséretes és a kelet-szlová­kial kerületben kimagasló eredmé­nyeket ért el minap a Strážskéi Állami gazdaság. Az állatgondozók szorgalmas munkájának köszönhe­tő, hogy a gazdaság egész évi húsfel­vásárlási tervét teljesítette s újab­ban arra ls lehetőség nyílott, hogy a hátralevő két hónapban még 2 vagon húst adjon el terven felül. E felajánlásukat a dolgozók kivá­lóan teljesítik, eddig 80 mázsa ser­tést adtak el a közellátásnak ere­deti felajánlásukból. FIATALOS LENDÜLETTEL Az SZKP XXII. kongresszusának tanácskozásai a podbieli fiatalsá­got is lázba hozták. Ebből az alka­lomból elhatározták, hogy a helyi szövetkezetnek segítségére sietnek, 50 hektáron feljavítják a réteket és legelőket, részt vesznek a kom­poszt készítésében és több mint 450 órai munkával járulnak hozzá az Istállók gyorsabb építéséhez. (th) ' A MUNKAVERSENYNEK KÖSZÖNHETIK Hazánk egyik legnagyobb szö­vetkezetében, Kolárovőn a közös gazdálkodás megszervezése óta első ízben fejezték be idejében az őszi kalászosok vetését. A traktorosok között egyre szélesedő munkaver­seny nagyban hozzájárult az ered­ményekhez. Most a szövetkezet tel­jes erejét a cukorrépa elszállítá­sára, a kukoricatörésre és a mély­szántás befejezésére összpontosítja. (í- M

Next

/
Thumbnails
Contents