Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-29 / 331. szám, szerda

Amerikai kémek a kijevi hadbíróság előtt Kijev (ČTKJ — Adolf és Hermíne Werner saját gépkocsijukon mint tu­risták utazták be a Szovjetunió egyes területeit, s bár a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárai, az USA kémközpontjának utasítására kém­adatokat gyűjtöttek a Szovjetunióban. A biztonsági szervek a Werner-há­zaspárt szeptember 2-án tartóztatták le Kijevben abban a pillanatban, ami­kor gépkocsijukról megfigyelték egy szovjet katonai egység taktikai kikép­zését. A szovjet biztonsági szervek 12 filmfelvételt, fényképezőgépet és kémkedési adatokat tartalmazó fel­jegyzéseket, valamint titkos írásra al­kalmas két különleges töltőtollat ko­boztak el a Werner-házaspártól. A fil­mek előhívása után bebizonyosodott, hogy az amerikai kémek hadihajók­ról, radarberendezésekről és honvé­delmi szempontból fontos építmé­nyekről készítettek felvételeket, fel­jegyzéseik pedig kémadatokat tartal­maznak. Adolf Werner a második világhábo­rúban a hitleri hadsereg „halálfejes" hadosztályában s később az első gya­logos dandárban teljesített szolgála­tot és a Szovjetunió területén — Har­kovban, Kurkszban, Őreiben, Szmo­lenszkben és, másutt is tartózkodott. Ez idő alatt' kitüntették az I. és II. osztályú vaskereszttel. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köz­társaság büntetőtörvénykönyve 57. §-ának értelmében a Werner-házas­párt bíróság elé állították. A tár­gyalást megelőző vizsgálat folyamán Adolf és Hermina Werner bevallotta bűntevékenységét. A kijevi katonai körzet hadbírósága november 28-án megkezdte a vádlot­tak kihallgatását. JAKUM APÓ FIA Vlagyimir Jakumovics Karaszev épp aznap tért vissza Leningrád­ba a XXII. kongresszusról, amikor a Barátság Vonatja a forradalom bölcsőjének városába érkezett... Egyikünk sem tudott a másikról. Hogy mégis találkozhattam a Téli Palota egykori ostromlójával, azt a Leningradszkaja Pravda szer­kesztőségének köszönhetem... A szeretett apó keresztneve így ke-, ríilt be Vlagyimir családi nevébe ... Múltak az évek, nőtt, tanult a kis­katona. Még tizenhét éves sem volt, amikor Jakum apó kis könyvet nyo­mott Vlagyimir kezébe. — Olvasd el fiú, de titokban... — mondotta. Lenin írása volt a könyvecske. A „titokban" szó felfedte előtte a másik titkot, azt, hogy miért „tűnik el" oly gyakran Jakum apó a fe­délzet alatt... Nem tudta, csak sej­B eszéigetünk ... Vla­gyimir Jakumovics A moszkvai Pravda Albánia felszabadításának 17. évfordulójáról Moszkva (ČTK) — A moszkvai Prav­da november 28-1 számában közölte A. Tkacsenko cikkét, amelyben méltatja Albánia felszabadításának 17. évforduló­ját. A cikkben többek között a követ­kezőt írja: A Szovjetunió népe Albánia államün­nepe alkalmából szívélyes jőkívánatait küldi a testvéri albán népnek. A szov­jet nép azt óhajtja, hogy Albánia vi­rágzó szocialista köztársaság legyen, népe boldogan éljen és élvezze az új élet minden vívmányát. A marxizmus-leninizmus nagy eszmél iránti feltétlen hűségre nevelt szovjet emberek a proletár nemzetköziség szel­lemében szívből rokonszenveznek az al­bán néppel s a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért vívott har­cával. A Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa mindig sokoldalú, önzetlen segítséget nyújtott Albániának. A cikk további fejezete hangsúlyozza, hogy az Albán Munkapárt vezető kép­viselői, elsősorban Mehmed Sehu és Enver Hodzsa, a legutóbbi időben lénye­gesen megváltoztatott politikát folytat­nak és olyan veszélyes akciókhoz folya­modnak, amelyek veszélyeztetik az al­bán nép létérdekeit s a szocialista országok táborának egységét. olyan barátságos, mintha évek óta ismernénk egy­mást. Nézem értelmes ar­cát, sűrű szemöldöke alatt kissé mélyen ülő szemét, kezén a tetovált tengerészfejet. Az utóbbi gondolatokat ébreszt ben­nem, de nem engedek kíváncsiságomnak, nem akarom félbeszakítani. Arca csupa derű és öröm, amikor gyermekeit emlí­ti. A tizenhat éves Nata­sa tanul, hetente kétszer az üzemükben, a Kirov Üzemben praktizál a mű­szaki rajzolók osztályán. És fia, a tizennégy éves Szerjozsa? Széles mosoly játszik arcán. — A kongresszuson ta­lálkoztam vele... — mondja büszkén. Nem hagy sokáig cso­dálkozni. Szerjozsa a Na­himovról .elnevezett kato­nai középiskola hallgató­ja. Az iskola huszonkét fiatalját az a kitüntetés érte, hogy kétezerötszáz moszkvai pionírral együtt köszönthették a kommu­nizmus építőinek kong­resszusát. Szerjozsa is köztük volt. — Elhiheti, milyen boldog voltam... — mondja Vlagyimir Jakumovics. — november hetediki katonai dísz­^ szemlén is részt vesz! — teszi hozzá. ^ Szerénysége nem engedi azt is meg­i mondani, hogy ez a legjobbak jutái­ig ma. Halkan jegyzi meg: — Tengerész lesz i veti. az apját kö­A Brit-Csehszlovák Baráti Szövetség üzenete London (CTK) — A Brit-Csehszlovák Baráti Szövetség Londonban e napok­ban tartotta évzáró konferenciáját. A szövetség 1961-ben Nagy-Britannia különböző városaiban és községeiben mintegy 90 beszélgetést rendezett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságról, ezenkívül 71 városban a csehszlovák képviseleti hivatal segítségével 200 kiállítást is, hogy lehetővé tegye a szocialista Csehszlovákia minél töké­letesebb ismertetését. Jack Putterill, a szövetség elnöke és L. Kenton titkár az évzáró konferen­cián felolvasta a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság nemzeteihez intézett üzenetet, amelyben többek kőzött a kő­vetkező áll: „Biztosítani szeretnénk a csehszlovákiai dolgozókat, hogy mi, a Nagy-Britanniában élö egyszerű embe­rek szintén a tartós békét óhajtjuk. Amikor Csehszlovákiába látogattunk, meggyőződtünk Csehszlovákia népének szilárd békeakaratáról. Teljesen egyet­értünk azzal, hogy egy újabb háború borzalmas pusztítással sújtaná nemcsak hazánkat, hanem a világ valamennyi országát ís. i így tudom meg kérdezés nélkül is, ^ miért van a kezén tetovált tengerész­ig fej ... Maga elé néz, hallgat, eltűnő­^ dik. Cigarettára gyújt s gondolkodva ^ messzire fújja a füstöt... Nem va­^ gyok gondoiatolvasó, mégis megér­fc zem, mi foglalkoztatja. Nagyon eleve­fc nen élhet benne a XXII. kongresszus, ^ az a ragyogó jövő, melyet a párt­^ program tűz ki, az a sok, nagyszerű ^ lehetőség, mely minden szovjet em­^ ber előtt szabaddá teszi az utat, hogy ^ tudása, tehetsége szerint érvényesül­^ jön az életben. A. fiára, Szerjozsára § gondolhat... ^ — Igen, én is tengerészként kezd­^ tem az életet, de egészen más körül­^ mények között... — szólal meg újra ^ Vlagyimir Jakumovics. | N * * * | ^ • Penzában, 1900-ban született. Édes­^ anyját korán, ötéves korában elvesz­^ tette. Mostohája nem szerette. A kis ^ Vlagyimir sokat sírt, nem tudta fe­i ledni anyját, hiányzott ölelő karja, O „i...; -l-l- t-a —Kl.:- n- — •; ^ altató dala, szerető csókja. Szenve­^ dett a félárva fiú, senkinek sem volt ^ egy jő szava hozzá. Elviselhetetlenné ^ vált számára az otthon. Tizenegyéves § korában megszökött hazulról. Nagy c .. — . .... , . Egyezmény az asszuáni duzzasztógát építéséről Kairó (CTK) — Kairóban hétfőn egyezményt Írtak alá, mely szerint a Szovjetunióban villamosművek építé­sét irányító minisztérium Hidropro­jekt intézete gondoskodik az asszuáni duzzasztógát teljes kiépítésére vonat­kozó terv kidolgozásáról. Egyezményt írtak alá továbbá az asszuáni duz­zasztógát mentén létesülő vízierőmű magasfeszültségű áramvezetéke és áramátalakító berendezései építésé­vel kapcsolatos tervezési, tudomá­nyos és kísérleti munkálatokról Is. ^ volt Oroszország, mehetett, amerre lá­% ba vitte. Az élettenger hulláma a Bal­^ ti-tenger partjára vetette. Tovább nem § mehetett, vissza nem fordulhatott. $ Nézte i Péter i nézte a háborgó, morajló víz­a szeméből. S legyen? S ekkor — a Nagy nevű erőd közelében állott — ^ megszólította egy idősebb tengerész. ^ Furcsa arcú ember volt, de keskeny, $ ferdén ülő szeméből apai szeretet su­^ gárzott. Tatár volt az illető, Jakum ^ Gejdebulinnak hívták, a Rjurik cirká­^ lón szolgált, mint gépmester. Magá­^ hoz vette a kis szökevényt. Vlagyimir ^ a cirkáló „klskatonája" lett, Jakum N apó pedig a kiskatona második apja. VLAGYIMIR JAKUMOVICS KARASZEV tette, hogy a bolsevikokhoz tarto­zik... Ezután a bekövetkező forra­dalmi változásokról beszélt neki, ar­ról, hogy „egyszer el kell jönnie a mi időnknek is ... A háború forradalmi helyzetet szült, itt az ideje, hogy vé­get vessünk a sok szenvedésnek, nyo­mornak ..." Az 1917-es februári, polgári demok­ratikus forradalom nem hozta meg azt, ami után a nép vágyódott. Pe­dig milyen közel voltak a célhoz. A cirkálón magasra csapott a forra­dalmi láng, amikor megtudták, hogy a kétszázezer petrográdi munkás tün­tetése, felkelése s a hatvanezer ka­tonának hozzájuk való csatlakozása a hatalom átvételének kezdetét jelen­ti. .. De a menseviktek és az eszerek elárulták a forradalmat. A burzsoázia ideiglenes kormánya nem hozhatott változásokat. Tovább nőtt az elkese­redettség, nőtt az elszántság az embe­rekben. A tengerészek sok levelet kaptak hozzátartozóiktól, a parasztok­tól. Azt írták, nem vált valóra az, amiről álmodoztak, nem kaptak föl­det ... A végső döntést érlelte az idő. A hajón szolgáló bolsevikok többé nem bújtak meg a fedélzet alatt. Nyíltan beszéltek, nyíltan szervezked­tek. A bolsevikok petrográdi bizott­ságától azt az utasítást kapták, ké­szüljenek a fegyveres felkelésre, mert csak ez döntheti el a hatalom kérdé­sét. Jakum apó átölelte Vlagyimirt. — Mutasd a puskádat, fiam ... Vlagyimirnek tengerésztanonc pus­kája volt, nem lehetett vele lőni, a fegyver csöve oldalt át volt fúrva. Az öreg tengerész betömte a rést. — Na most már hasznát veheted, — mondta Jakum apó. A tizenhét éves Vlagyimirnak nem kellett sokáig várnia. Eljött a leszá­molás napja. A tengerészéket sanyar­gató, gyűlölt tiszteket elkergették a hajóról. Kronstadtban, a Balti Flotta fellegvárában a forradalmár tengeré­szek dühükben szinte széttépték az állati kegyetlenségű cári parancsno­kot, Virin admirálist... Jakum apóék megkapták Lenin for­radalmi parancsát: a Balti Flotta ten­gerészei siessenek a petrográdlak se­gítségére. Felszedték a horgonyt és Pét hadihajón 1917. október 22-én a város szívébe nyomultak s az akkori Nyikolajevszkij hídnál horgonyt vetet­tek. Október 24-éről 25-ére (november hetedikére) virradó éjszaka megindult a támadás. A partraszálló tengerészek a Nyeva partján a Téli Palota felé nyomultak. Eldördült az Auróra ágyú­ja, jeladás volt ez a Téli Palota be­vételére. Letörték a junkerek, kadé­tok ellenállását. Elérték céljukat... A fiatal Vlagyimir átesett a tűzke­resztségen. — Győzött a forradalom, de a harc tovább folyt — mondja Vlagyimir Jakumovics. 1918 kora tavaszán a párt újra harcba hívta a Balti Flotta tengeré­szeit. Kronstadt főterén tartották gyű­lésüket. Veszélyben volt a szovjet ha­za. Az intervenciósok, a fehérgárdis­ták veszélyeztették a fiatal szovjet hatalmat. Kolcsak bandái az új fővá­ros, Moszkva ellen akartak • törni. A tengerészek döntöttek. — Háromezerhétszázötvenen hagy­tuk ott a hajókat és mentünk Kolcsak ellen, — mondja Vlagyimir Jakumo­vics. — A halálfejes fehérgárdisták állig felfegyverzett emberekből állot­tak. Tisztek voltak a közkatonák, ez­redes volt a parancsnokuk. Nekünk alig volt fegyver a kezünkben. Éhez­tünk, rongyosak voltunk, de semmi sem állíthatott meg bennünket. A Ká­ma-folyó mentén támadtunk. Perm, Osza városoknál harcoltunk. Sliki-te­lepülésnél nagy csata dúlt. Bevettük az ottani raktárakat. Így jutottunk ka­tonaruhához, angol, amerikai fegyve­rekhez. A mai Szverdlovszkig men­tünk. Ezen a környéken ölték meg az apámat, Jakum apót. A karjaimban halt meg... A 3750 tengerész közül csak három­százhetvenöten tértek vissza Kron­stadtba ... A következő évben Jugyenics ban­dái Petrográdot fenyegették. A Balti Flotta tengerészei újra partra száll­tak. Köztük volt Vlagyimir is, aki Ja­kum apó helyett is harcolt. Leverték a fehérgárdistákat... Csak így értem meg, Csak így ér­zem át igazán annak jelentőségét, hogy az SZKP történetében miért ta­lálkozunk oly gyakran a Balti Flotta tengerészeit dicsőítő sorokkal. A for­radalom katonái voltak, a kommuniz­mus győzelméért harcoltak, azért, amit ma a XXII. kongresszuson el­fogadott program testesít meg. — Beteljesült, ami után vágyódtunk — mondja Vlagyimir Jakumovics Ka­raszev. De ezért a beteljesülésért a mun­ka frontján is harcolni kellett. Nokl ls... Még ma is áldja a tatárszárma­zású tengerészt, második apját, Ja­kum apót. Még tengerészinas korában tőle tanulta meg az eszterga-, a fúró­gép s más fémmegmunkáló gépek kezelését, a lakatos mesterséget. Neki köszönheti, hogy ma ezerkezű, „uni­verzális" mesternek hívják őt a Kirov Üzemben. Amikor munkára terelődik a sző, egyszerre igen szűkszavú lesz. — Apámnak, Jakum apónak köszön­hetem, hogy jó munkát végzek, ő ta­AZ AURORA — A FORRADALOM AGYUJA nított meg engem mindenre... — mondja Karaszev elvtárs. Leszerelése után még a húszas években került a gyárba, az akkori Putyilov Üzembe. Az ő kezükből ke­rültek ki az első szovjet traktorok, a Fordson Putyilovecek. Most is azt teszi, amit tíz, húsz harminc évvel azelőtt. Betanítja a fiatal munkásokat, átadja nekik tapasztalatait. Ha új gé­pet kapnak, kipróbálja s megtanítja kezelésére a munkásokat... A-betanítás szó a múlt újabb em­lékeit tárja fel benne. A második vi­lágháborúra emlékezteti. A fasiszták blokád alá vették Leningrádot. Három kilométerre volt az üzemtől a front. Kenyér, víz nélkül voltak. Az éhhalál szedte a vámot, százezreket pusztí­tott el a városban. Ök meg csak dol­goztak a gyárban. Amikor a fasiszták tűz alá vették az üzemet, a futó­árokban húzták meg magukat. Fegy­vert gyártottak. Tankot is. S JaKum apó fia, az ezerkezű mester tanította be a fiatal harcosokat a íank keze­lésére ... Gazdag élet... Vlagyimir Jakumo­vics mindezt mégis kevésnek tartja. — Oj típusú marógép szerkeszté­sén dolgozom, — mondja, — mely az eddiginél kétszerte nagyobb tel­jesítményt nyújt majd ... Nézem a mellét díszítő kitüntetést, a Szocialista Munka hősének arany­csillagát. Nemcsak a harcban, a mun­kában is helytáll, mégpedig az élenjárók között. A technika fej­lesztésének a harcosa. Eddig nyolc­vankét újítással, találmánnyal dicse­kedhet. Százig szeretné felvinni. Hadd említsem meg az egyiket. Ér­dekes története van. A marógépekből nem tudtak többet kisajtolni. Ha gyorsították a marófogak forgását, a gép nem bírta ki, vibrált. A tudó­sok, a szakemberek erősebb szerke­zetű gépet javasoltak. Ez sem hasz­nált volna ... Vlagyimir Jakumovics­nak egy napon eszébe jutottak ka­tonaévei. Amikor egységük a Nyeván át vezető hídon ment keresztül, azt a parancsot kapták, ne lépjenek egy­szerre, nehogy túlterheljék a hidat. A márógép fogai egymástól egyforma távolságra vannak. Mi történnék, ha eltérő helyre állítaná őket? Az ötletet tett követte. Megszűnt a gép túlterhelése, elérte a nagyobb fordu­latszámot. így jött rá arra, amin a tudósok hiába törték a fejüket. Talál­mányát már a kapitalista országok­ban, a USÁ-ban is átvették... Nálunk is hasznosítják. Mégpedig saját maga népszerűsítette dolgozóink körében. Ez év januárjában járt ná­lunk. Mosolyogva néz rám. Biztosan kellemes emlékei lehetnek ... A brnói golyóscsapágygyárban felszerelte az egyik marógépre a maga készítette marófogakat. (Oda is ajándékozta a gyárnak.) Egy óra alatt végezte el a marógépen dolgozó munkás egy napi normáját. Az esztergályosok mű­helyében nem maradhatott sokáig, mert a program szerint máshová kellett mennie. De az ő részükre is volt egy kis meglepetése. Táskájából kivette saját esztergakését. A mű­helyben hagyta. — Próbálják ki az elvtársak, a leg­gyorsabb forgásra állítsák be a gé­pet és ne sajnálják a kést, hadd tör­jön el... — mondotta biztatón az esztergályosoknak. Vlagyimir Jakumovics másnap megtudta, hogy a kés nem tö­rött el, s az esz­tergályosok tíz­szerte nagyobb fordulatszámot értek el gépükön... Az újító és fel­találó Vlagyimir •áaHtóil Jakumovics Kara­"^fÉilp szev nemcsak ha­TpfT zájában, hanem ná­„ % lünk is arra tanítja 4 a munkásokat, hogy csak a tech­nika fejlesztésével, tökéletesebb gé­pekkel és szerszá­mokkal növelhet­jük sikereinket. — A XXII. kong­resszuson is sok szó esett, erről Sok újító vett részt a kong­resszuson, — mondja Karaszev elvtárs. — Sokat beszéltem Mamaj­jal, Kuzminnal és a többiekkel. Meg­fogadtuk, még fo­kozottabb mérték­ben fogjuk fejlesz­teni az új techni­kát. Ez a mi hoz­zájárulásunk a kommunizmus építése programjának teljesítéséhez-... Én ls meg szeretném élni a kommunizmust... Ha pedig ezt akarom, eszerint is kell csele­kednem ... Egyszerű, hétköznapi szavak. S ebben rejlik nagyszerűségük, mert az élet szavai ezek. Olyan ember mondotta, aki megélte Ifjúkori vá­gya beteljesülését. Jakum apó fia nem is beszélhet, nem is cselekedhet más­ként. PETROCI BÁLINT S i ^ Ü] SZÖ 4 * 198 1 november 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents