Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-24 / 326. szám, péntek

Vitafelszólalások a CSKP KB november 15—17-i ülésén B. Lomský elvtárs felszólalása Az SZKP XXII kongresszusa a had seregben nagy lelkesedést és derűlá tási keltett. A katonák aktivitásának és kezdeményezésének, a hazafias mozgalmaknak további kibontakozása, a hadsereg harci készenlétének nö velésére vállalt kötelezettségek arról tanúskodnak, hogy helyesen értelme zik a kongresszuson tárgyalt fő kér déseket A katonák széles tömegei a kongresszus tárgyalásaiból igyekez nek helyes következtetéseket levonni mindennapi munkájukra. Katonáink egyhangú egyetértéssel fogadták az SZKP-nak és a szovjet kormánynak a véderők megszilárdí­tására irányuló intézkedéseit. Ezek az intézkedések nemcsak a szocia­lista tábor védelmi készségét növelik, hanem világosan tudomására adják az Imperialistáknak, hogy ha a nem­zetek akarata ellenére háborút rob­bantanának ki, annak minden követ­kezményét viselnék, és e háborúban megsemmisülnének. Pártunk Központi Bizottsága rend­kívül nagy figyelmet szentel köztár saságunk védelmi képessége és had­seregünk harci készenléte növelésé­nek. Mindent megtesz hazánk és né­pünk békés munkájának biztonságá­ért. Számos intézkedés történt párt­és állami vonalqn a harci készenlét növekedésének biztosítására. Mi. is át­szerveztük hadseregünket, hogy meg­feleljen a mai követelményeknek. Tökéletesítjük fegyverzetét, ami lát­ható volt a májusi díszszemlén is. Válaszul a NATO háborús előkészü­leteire, legfőbb parancsnokaink és vezérkarunk részt vett a Varsói Szer­ződés tagállamai együttes fegyveres erőinek hadgyakorlatán, amelyről a sajtó beszámolt. E gyakorlat hozzájá rult hadseregeink együttműködésé nek és bajtársiasságának megszilárdí­tásához. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy erőnk a szocialista tábor megbontha­tatlan egységében és hadseregeink bajtársiasságában rejlik. A szocializ­mus táborának legnyugatibb határán állunk, s magunk mögött érezzük e hatalmas legyőzhetetlen erőt. A hadseregben nagy figyelemmel kísértük a személyi kultusz megtár­gyalását. Ojból tudatosítjuk, hogy ha­zánkban is mily jótékony hatása volt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX kongresszusának Ismét nagyra érlÉ keljük azt a döntő szerepet, amelyet pártunk Központi Bizottsága töltött be a hadseregben a személyi kultusz megnyilvánulásai ellen vívott harc­ban. Arra törekszünk, hogy parancsno­kaink még következetesebben támasz­kodjanak a hadseregben működő pártszervezetekre, hogy megszilárdít­sák kapcsolatukat a területi pártszer vekkel és a dolgozók kollektívájával. Ez biztosítja hadseregünk harci ere­jének és felkészültségének további gyors növekedését. Novotný elvtárs ez év szeptember 2-án a katonai akadémiák végzett nö­vendékeihez intézett beszédében hangsúlyozta, hogy soha egy katonát sem képeztünk ki agresszív háború céljaira. Hazánkban éppúgy, mint a szocialista tábor ' többi országának, fejlődéséhez nincs szüksége sem ide­gen területekre, sem más nemzetek leigázására. Békére van szükségünk, hogy nyugalomban és biztonságban fejleszthessük szocialista társadalmun­kat és megvalósíthassuk célunkat — a kommunizmus felépítését. Az a feladat áll előttünk, hogy mé­lyen átgondoljuk és megértsük a kongresszus következtetéseit s min­dennapi munkánkban érvényesít­sük őket. Ezért a legnagyobb figyel­met fogjuk szentelni a pártpropagan­dának, a katonák eszmei-politikai ne­velésének, hogy a kongresszusi anya­gok megtárgyalása alapján elérjük az ideológiai munkának és a katonák életének legnagyobb fokú egybekap­csolódását. Így fokozzuk e munka ha­tékonyságát. Figyelmünk előterében a nagyfokú éberség, az állandó harci készenlét erősítése, a katonai fegyelem és a katonák élete szervezettségének meg­szilárdítása, az új technika elsajátí­tása, az irányító és. szervező munka kérdéseinek további kidolgozása és az oszthatatlan parancsnoki jogkör megszilárdítása áll. K. Poláček elvtárs felszólalása Kétségtelen, hogy a termelés és a technika nagy feladatai és gyors fejlődése fokozott igényeket tá­maszt az irányítással szemben, s a helyzet az, hogy nem mindig si­kerül az eredményes irányítás biz­tosítása. Az Általános Gépipari Miniszté­rium vállalatai az árutermelés gz évi tervét nyilvánvalóan nem tel­jesítik. A helyzet még megjavulhat, ha a kohászati szállítmányok no­vemberben olyanok lesznek, mint amilyenek októberben voltak. Feltételezhető, hogy a kivitel egész évi feladatát teljesítjük. Ugyanígy eleget teszünk a termelő vállalatok piaci alapokra történő szállítmányai teljesítésének is. A munkatermelékenység területén kitűzött feladatot körülbelül egy százalékkal nem sikerült teljesíte­ni. További komoly fogyatékosság a gépipari termelés egyes szakaszai feladatainak, főként a mezőgazda­sági, gépek és traktorok gyártási feladatainak elégtelen teljesítése. Minisztériumunk jövő évi tervét átadtuk az Állami Tervbizottságnak, s a harmadik ötéves tervre kitűzött termelés terjedelmének növelését betartjuk. Az 1962-es évben nem csekély problémát jelent a decentralizált beruházási építkezés, amely szoro­san , összefügg üzemeinkbe az új technika bevezetésével. A valóság azt mutatja, hogy a munkatermelé­kenység feladatát sem az 1960. évi tervben nem teljesítettük, sem az 1963. éviben nem teljesítjük, s nln csenek még meg az összes előfel­tételek ahhoz, hogy e helyzet 1962 ben megjavuljon. Mindeddig nem használjuk ki az álló alapokat, fő­ként a termelési területeket és a gépeket. Számos termelési-gazdasá gi egységünk már képes egycélú és speciális gépek s berendezések gyártására, de nincs elég pénzforrá­sa ahhoz, hogy ezt az új technikát pénzzel ellása. Ezen. a téren nehézségek mutat­koznak, amelyeket meg kell olda­nunk. 1962 ben jelentősen korlátoz­zuk a tervezett vagy újonnan meg­kezdett decentralizált beruházási építkezést egyes kohászati építke­zéseken kívül, amelyeknél még fe­lül kell vizsgálni, vajon a tervezett építkezés számára teljes mértékben biztosítva vannak-e a gépek. A decentralizált beruházási építke­zés területén vállalataink helytele­nül használták fel jogkörüket Egyre újabb és újabb építkezési akciókat kezdtek. Miután nem haladhatunk tovább ezen az úton, elhatároztuk, hogy a bizonyos építkezésre szol­gáló kimerítetlen pénzeszközök a vállalat számláján maradnak, s nem szabad más építkezési akcióra át­vinni őket. Ezáltal megakadályozzuk a pénz más helyre áramlását és meggá­toljuk további befejezetlen építkezé­sek keletkezését. Ugyanez a helyzet a generál javításokkal, és a korsze­rűsítéssel is. Korszerűsítünk s a ter­melékenységben azután ez két szá­zalékban, vagy még annyiban sem nyilvánul meg. Ezért előnyösebb lesz, ha nem végzünk oly sok ge­neráljavítást, amelyek tulajdonképp csak felújítást jelentenek, hanem az eszközöket inkább arra használjuk fel, hogy a termelés olyan gépeket és berendezéseket kapjon, amelyek lényegesen növelik a munkaterme­lékenységet. A műszakszám növe­lését is azért nem tudjuk elérni, mert a műhelyekben ottmaradnak a régi gépek, s amíg ott állanak, munkát és normákat írnak elő utá­nuk. Eszközeinket ezért Inkább új gépek beszerzésére fordítjuk, ame­lyeket esetleg magunk is elő tu­dunk állítani. Igaz, hogy így keve­sebb gépünk lesz, de sokkal maga­sabb lesz a termelékenységünk, s ezzel egyidejűleg alapvetően és megfontoltan megoldhatjuk a két­műszakos üzemeltetés problémáját, mégpedig a munka termelékenysé­gének növelésével. Szeretnék még néhány szót mon­dani az anyagról. Nem állítom azt, hogy túl kevéssel rendelkeznénk. De ha ez az anyag a szükséges válasz­tékban és minőségben állana rendel­kezésünkre, akkor kevesebb kelle­ne belőle. Szükséges még az acél minőségéről beszélni. Acélunk szi­lárdsági átlaga a világátlag alatt ma­rad. Ez megnyilvánul a termékek minőségében, súlyában, tartósságá­ban és abban, liogy sok pótalkatrész­re van szükség. foggal bíráltak bennünket autóink nagy súlya miatt. A tehergépkocsi szerkezetének megváltoztatása nél­kül csupán azzal, ha 10 kg-mal nö­velnénk az átlagos szilárdságot, egy autó súlya 300 kg-mal csökkenne. A harmadik ötéves terv feladatai a műszaki fejlesztés területén na­gyok. A Központi Bizottság határo­zataiban ezt nem egyszer hangsú­lyozta. A Központi Bizottságnak a gépiparról hozott határozatai telje­sítését úgy biztosítjuk, hogy megte­remtjük a technika fejlesztésének feltételeit az egyes üzemekben szer­számkészítő részlegek építésével, célgépek gyártásával, a pontos ön­tés, kovácsolás, hidegpréselés mód­szereinek fejlesztésével, különféle anyagelemzésekkel és az együttmű­ködés komplex biztosításával. Fr. Šorm elvtárs felszólalása A többi dolgozókhoz hasonlóan a tudományos dolgozók is nagy figye­lemmel követték a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXII. kongresszusát s teljes egyetértéssel fogadták annak következtetéseit. Érthető azonban, hogy bennünket legjobban a tudományra vonatkozó felszólalások érdekeltek. Meg kell állapítani, hogy a XXII. kongresszu­son a tudomány jelentőségét ki­hangsúlyozták és kidomborították A tudomány segítsége nélkül, a leg­újabb tudományos ismeretek követ­kezetes és Idejében való érvényesí­tése nélkül a gyakorlatban, főként a termelésben, az ember táplálkozásá­ról és egészségéről való gondosko­dásban és más területeken nem vol­na lehetséges az építés rohamos üteme, a kommunista társadalom felépítése, s nem utolsósorban a XXII. kongresszus egyik feladatának teljesítése, miszerint minden téren túlszárnyaljuk a kapitalista államok tudományát és technikáját Az SZKP XXII. kongresszusának a tudomány­ról és technikáról levont következ­tetései — amint azt fő beszámoló­jában Novotný elvtárs is hangsú­lyozta — teljes mértékben vonatkoz­nak a mi hazánkra is. Szeretném felhívni a figyelmet tu­dományunk és technikánk fejlődésé­nek egyik sajátosságára, mégpedig arra, hogy más helyzetben vagyunk, mint a Szovjetunió. Nincs és nem lesz erőnk ahhoz, hogy mérhetetle­nül bonyolult és fejlett gazdaságun­kat valamennyi szakaszon saját tu­dományos ismereteinkkel, az úgyne­vezett alapfokú kutatás szakaszén nyert ismeretekkel biztosítsuk. Gazdaságunk távlati fejlődésének feladatai s azok a nehézségek, ame­lyekről itt szó volt, újból sürgetően előtérbe helyezik a tudomány és technika szakaszán végzett tudomá­nyos munka egybehangolásának kér­dését a szocialista országok között, elsősorban és hazánk és a Szovjet­unió együttműködését. Šorm elvtárs felszólalása további részében tudományunk fő feladatai­val foglalkozott. Tudományunk egyik fő feladata — mondotta, hogy a meglévő források hatékonyabb fel­használását figyelembe véve, meg­vizsgáljon minden lehetőséget ener­getikai mérlegünk megjavítására. Itt a végső megoldást új energiaforrá­sokban kell keresnünk, az atommag­ban rejlő erőben. A hőatomjelensé­gek gyakorlati felhasználása, amely­hez természetesen a legnagyobb re­mények fűződnek, úgy tűnik, sokkal bonyolultabb probléma lett, mint elő­zőleg vélték. Ezért az egyedüli jár­ható út az atommaghasadás felhasz­nálása az eddigi típusú atomvillany­művekben. Véleményem szerint sajá­tos feladatunk, hogy ebben az irány­ban fejtsünk ki törekvést, s emellett maximális gazdaságosság elérésére kell törekednünk e hasadási folya­matoknál is. A kellő mennyiségű energia ter­melésének megoldása jelentős mér­tékben megold más égető problémá­kat is, mint például a nyersanyag kérdését. A nagyméretű komplex automatizá­lás megvalósítása is sok tekintetben attól függ majd, hogy a jövőben ele­gendő mennyiségű energia áll-e majd rendelkezésünkre. A jelenlegi tudomány további kulcs­fontosságú kérdése az élő anýag kutatásának problémája. Az élő anyag felépítéséről és törvényszerű­ségeiről nyert Jelenlegi ismereteink színvonala a többi természettudomá­nyi szakaszhoz viszonyítva is igen alacsony. Azt mondhatjuk, hogy e problémák vizsgálatában csupán a kezdet kezdetén tartunk. Az élő anyag bonyolult törvényszerűségeiről nyert ismereteink Jelenlegi alacsony színvonalának további áldatlan kö­vetkezménye is van. Ez a bizonyos tudományos tehetet­lenség érzése, amit főként egyes me­zőgazdasági dolgozóknál, sőt néha orvosoknál is tapasztalunk. Ennek rendszerint az a következmény^, hogy számos nagy munkával nyert elméleti ismeretet, sőt bevált műszaki tapasztalatot is a gyakorlatban vagy Igen lassan, vagy egyáltalán nem ve­zetik be. Az elméleti kutatás fel­adata, hogy megcáfolja \ ezeket az elképzeléseket és megmutassa, hogy a szocialista és kommunista ember képes széttörni azokat a bilincseket is, amelyekkel az élő anyag és an­nak törvényei eddig tökéletlen isme­rete béklyózta meg. A feladatok egy további komplexu­ma, amellyel a szocialista tudomány­nak foglalkoznia kell a társadalom­tudományok, vagyis azoknak alkotó feldolgozásaival a marxizmus-leniniz­mus elvei alapján meg kell mu­tatni az emberiség számára a kom­munizmusba vezető biztonságos utat. Oktatásunk eddigi módszerei — mondotta felszólalása végén Šorm elvtárs — távolról sem felelnek meg korunk színvonalának, a technika fejlettségének, a Jelenlegi tudomá­nyos ismereteknek és gondolkodási módszernek. Számos kiváló népszerű, tudomá­nyos és oktató filmet készítettünk, amelyekért több nemzetközi elisme­résben részesültünk, de nem hasz­náljuk fel őket segédeszközökként ifjúságunk oktatásában. Ľudmila Šmehlíková elvtársnő felszólalása Hendrych elvtárs beszámolójában kiemelte az észak-morvaországí ke­rületi pártbizottság, a szakszerveze­tek és az ifjúsági szövetség nagy fe­lelősségét azért, hogy az ifjúság meg­szeresse Ostravát, hogy a szén, a vas városát szívébe zárja s állandóan megtelepedjék ott. Annak okát, hogy nem sikerült Ostrava vidékére elegendő számban fiatal embereket megnyernünk, abban láthatjuk, hogy elégtelenül gondos­kodnak róluk, a kerület különféle szerveinek törekvése nem volt egysé­ges. Kerületi szervezetünk ezért az utóbbi években a pártszervezeteket következetesebben vezeti arra, hogy céltudatosan érvényesítsék a CSISZ közvetlen irányításának alapelvét, hogy szervezeteink nagyobb figyelmet szenteljenek az ifjúságnak, megfele­lően gondoskodjanak az új nemzedék­ről s az új életre valő előkészítéséről. Ezen a téren már megmutatkoznak az első sikerek. A fiatal vájárok be­csülettel teljesítik és túlteljesítik pár­tunk 40. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségüket, — vagyis hogy népgazdaságunknak az idén 60 ezer tonna szenet adnak terven felül és ezer méter bányafolyosót hajtanak ki. Nagyot fejlődött az ifjúság műszaki alkotó képességének versenye is, amelyben a múlt évfolyamban a ta­noncintézményekből csaknem 10 000 fiú és leány vett részt. A CSISZ és annak pionírszervezete megfelelő szá­mú tanonc megnyerésére törekszik. A CSISZ kerületi bizottsága azt a fel­adatot vállalja, hogy a kerület egész toborzási feladatán belül a fiatalok 25 százalékát nyeri meg és a jövő évben 1500 fiatal dolgozót szervez a bányákba. S. Vlček elvtárs felszólalása A Központi Bizottság ülésén felve­tett kérdések az észak-csehországi kerületet is közvetlenül érintik. A szénfejtés eddigi helyzete például arra késztet minket, hogy a népgaz­daságunk számára szükséges meny­nyiségű fűtőanyag biztosítására össz­pontosítjuk az erőnket. Már az év eleje óta a fejtési terv állandó túltel­jesítéséért küzdünk, jelenleg pedig egymillió tonna szén terven felüli ki­termeléséért. A bányászok teljesítik vállalásukat. November l-ig 651 000 tonna szenet termeltek s a hátralevő 350 000 tonnát az év végéig felosz­tották az egyes bányákra és napokra. Bányászainkkal és a vasutasainkkal megvitattuk a vállalás teljesítését és ők helyeseltek, hogy rendkívüli mű­szakok keretében vasárnapokon, sza­badnapokon dolgozzanak a vállalás teljesítéséig. A szénfejtés biztosítását úgy kell megoldanunk, hogy megszűnjék a szénfejtés nagy függősége a vagonok beállításától, úgyhogy kellő üzemi tartalékokat létesítsünk az észak­csehországi barnaszén körzetben.! Bi­zonyos intézkedéseket már foganato­sítottunk. Mindenekelőtt előkészítjük az állandó üzemmenet bevezetését a mélybányákban is. Ezzel meg akarjuk teremteni a rakodás egyenlő elosztá­sának a feltételeit. Egyúttal egyes belső problémákat is megoldunk. Az üzemek túlnyomó többsége teljesíti az állami tervfeladatokat és jő termelési és gazdasági eredményeket ér el. Az észak-csehországi barnaszénkörzet mélybányái a fejtés 104,6, a munka termelékenységét 102,6, az önköltsé­geket 98,03 százalékra teljesítik. A fel­színi bányákban is hasonlók az ered­mények. A munkaerőhiány újra igazolta, hogy nemcsak a szénfejtésben, a szál­lításban, hanem az egész népgazda- j ságban is a technika, a technika fel- j használása, elsajátítása és továbbfej- j lesztése körül van a fő probléma. í A műszaki haladás elmaradása min­den téren nagyon kedvezőtlenül érezhető. Elmarad a munkatermelé­kenység emelkedésének üteme, na­gyobbak a munkaerőigények. Kerü­letünk vállalatai több dolgozót köve­telnek. Csak kivételes esetekben ér­jük el a munkaigényesség tervezett csökkentését. Ezért nagyon helyes a párt Közpon­ti Bizottságának álláspontja, hogy a műszaki haladás az állami tervtelje­sítés biztosításának döntő tényezője. A Központi Bizottság álláspontja ki­emeli, hogy nem akármilyen techni­káról, hanem komplex módon, maxi­mális gazdasági hatékonysággal, he­lyes irányzattal alkalmazott és teljes mértékben kihasznált technikáról van szó. Ez azt jelenti, hogy az üzemek korszerűsítésével egyidejűleg a ká­derek nagyfokú szakmai és politikai tudására és a dolgozók szakképzett­ségének rendszeres növelésére kell törekednünk. Kerületünk nagy feladatai a harma­dik ötéves tervben egyenesen ki­kényszerítik, hogy minden dolgozó — bármilyen szakaszon működik is — a maga részéről hozzájáruljon a tech­nika fejlesztéséhez és kihasználásá­hoz s cselekvőbben vegyen részt, a termelés irányításában és fejleszté­sében. Ez nagy igényeket támaszt a párt, a szakszervezetek és az összes fokú gazdasági szervek munkájával szemben. Egyre világosabb, hogy a termelést a tudomány és a technika Jelenlegi állapota mellett csak olyan vezetők tudják megszervezni, akik gazdasági és szaktudásukon kívül tud­nak bánni az emberekkel is, és tevé­kenyen befolyásolják nevelésüket. Elég sok eset van nálunk, hogy a gazdasági vezetők nem következetes pártossággal kezelik a terv teljesíté­sét, nem veszik komolyan az állami terv kötelező voltát, nem látnak ben­ne feltétlenül teljesítendő alaptör­vényt. A feladatok megoldásakor nem kérik ki az emberek tanácsát. Sőt olyan egyedülálló esetek is vannak, hogy üldözik a bíráló dolgozókat. Ezt mutatta a hatékonyság felülvizsgálá­sa, mely kiderítette, hogy a gazdasági dolgozók nem veszik kellőképpen fi­gyelembe a dolgozók hozzászólásait. Azt is megmutatta, hogy a gazdasági káderek oktatása és nevelése gyakran ösztönszerű, nem a népgazdaság, a vállalat szükségletei szerint történik. Ezért járási pártbizottságainknak fel­adatává tettük, hogy a gazdasági dol­gozókkal együtt újra vitassák meg a dolgozók szakképzettsége növelésének hosszú időre szóló terveit. Abból a tényből indulunk ki, hogy évről évre növekednek a dolgozók szakképzett­ségével széniben támasztott igények és tovább fognak növekedni, mint ez az SZKP XXII. kongresszusának kö­vetkeztetéseiből kitűnik, amelyekről Novotný elvtárs kijelentette, hogy a mi távlatunkat is megvilágítják. 01 4 * 1981. november 24.

Next

/
Thumbnails
Contents