Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-23 / 325. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesiiljetelc, UJSZO SZLOVAKIA KOHHUNISTA PARTJA KOZPOMH BIZOTTSÁGÁN AK NAPILAPJA Bratislava, 19B1 nov. 23. csütörtök * 30 filliér • XIV. évfolyam, 325. szám. Mennyibe kerül ? Hetekkel ezelőtt adott hírt a sajtó arról, hogy befejezték a tíeboni nagyhizlalda teljes automa-; tizálását, s áttértek az eddigieké nél még gazdaságosabb termelés-i re. A sertéshizlalda automatizálásában mindenekelőtt arra gondol -i tak, hogy érezhetően csökkenjen a sertéshús kilogrammjának termelési költsége. Ez sikerült is, hiszen ebben a hizlaldában — már néhány esztendeje gépesítve van —, melyben a korábbi években nyolc ember 2500 hízót gon-: dozott, ma, a teljes automatizá-i lás után egy ember végzi ezt a munkát. Roppant nagy különbség ez a „régihez" viszonyítva, s úgy is mondhatnánk, hogy a szóban forgó hizlaldában megszűnt a fi-; zikai munka, hiszen minden: a takarmányszállítás, az etetés, a nagy istállók szellőztetése gomb-: nyomásra történik. Kevés olyan nagyhizlalda van még az országban, mint a tre-; boni, ahol úgyszólván nem kér-) dés már a „mennyibe kerül" s ezért szükséges, hogy a holicei EFSZ példáját követve gépesít-} sék az állattenyésztést és állana dóan felszínen tartsák a gazda-: ságosság kérdését. Helyes, ha a szövetkezetek arra törekednek, hogy minél több mezőgazdasági termék jusson a közellátásra s arra, hogy egyre kevesebbe ke-: rüljön a hús kilogrammja, a gabona mázsája, a tej literje. Az utóbbi hónapokban — ami- " kor a szövetkezetek megvizsgál-: ták, miként, hogyan gazdálkodnak, az ellenőrzés sok jót hozott napvilágra, ám nem kendőzte el a rosszat, sem. Mert akadnak olyan szövetkezeti tagok is, hogy ha szó esik róluk, bírálják őket a gyenge gazdálkodásért, azonnyomban készek a válasszal: „Hát miért volnánk mi rosszabbak, mint a többiek. Eleget teszünk a szerződéses feladatoknak, nem tartozunk az államnak." Ez igaz, nincs adósságuk, teljesítik min-; den mezőgazdasági termékfajtából a szerződéses eladás tervét. Ám arról már igen hamar megfeledkeznek, mennyibe kerül a hús kilogrammjának, vagy a tej literjének az előállítása. Sok he-: lyütt' csak a szerződéses felada-: tok teljesítésére törekednek, de hogy többet is adnának a közellátásnak, az cseppet sem izgat-i ja őket. Pedig az életszínvonal rohamos emelkedése megkívánja, hogy a szövetkezetek terven fe-í lül is juttassanak mezőgazdasági termékeket az országnak. Ahhoz viszont, hogy többet te-: remjen a föld hektára, nagyobb hasznot hajtson a jószág, jobb munkára, több gépre van szüksé-: ge a mezőgazdaságnak. E tekin-: tetben — néhány kivétellel — nincs is baj, hiszen a fejlődő ipar az utóbbi években jobbnál jobb gépekkel lepi meg a mezőgazda-: sági dolgozókat. A baj ott kezdődik, hogy jócskán akadnak még szövetkezetek, amelyekben még nwndig nem becsülik meg a gépekét, nem használják ki gazdaságosan a gépek erejét, sokba kerül egyes mezőgazdasági termék előállítása. Mert ha megbecsülnék, akkor most nem kényszerülnénk megírni azt a kedvezőtlen, a parasztságra nem éppen kecsegtető tényt, hogy Szlovákiában a mezőgazdaságnak eddig szállított 44 teljes automata fejőberendezésből csak 18 dolgozik a 31 halszálka rendszerű fejőállásból csak' 14 van tizemben. Hát mi haszna van az országnak, meg az illető szövei kezeinek abból, ha «*zek a drága pénzért előállított gépek nem dolgoznak, hanem valahol a szövetkezetek raktárában eszi, marja őket a rozsda? Bűnös mulasztást követnek el azok a szövetkezeti vezetők, akik ilyen felelőtlenül bánnak a közvagyonnal, ám nem kevésbé bűntelenek az ilyen szövetkezetek tagjai sem, ha szó nélkül tűrik a hanyagságot, nem harcolnak azért, hogy a gépet, amely nehéz fizikai munkától mentesíti őket, minél előbb üzembehelyezzék. Nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban, a szocialista tábor többi országában is, nem beszélve a kapitalista országok mezőgazdaságáról, folyik a harc a mezőgazdasági termékek önköltségének csökkentéséért. Gondoljunk csak vissza a kommunizmus építőinek kongresszusi tanácskozására. Mily sok szó esett ott is a komplex gépesítésről, a gépek gazdaságos kihasználásáról. Jó néhány küldött részletesen beszélt arról, miként lehet legrentábilisabban kihasználni a mezőgazdasági gépeket. Ismeretes, a mezőgazdaság gépesítése óriási tőkét igényel és csak úgy tudunk belőle jelentős összegeket lefaragni, ha a gazdálkodást — a szovjet mezőgazdaság példáját követve — szakosítjuk és az egyes részlegekben szakgépeket állítunk munkába. A Szovjetunióban az egyes kolhozokban csak olyan gépek dolgoznak, amelyekre ott szükség van, viszont nem egy, hanem két, három garnitúra is dolgozik belőlük. Úgyszintén jó példáját találjuk a Szovjetunióban a gazdaságok közötti kooperációnak, melynek egyes formái már nálunk is megmutatkoznak. így a takarmányozás kérdésének a megoldása központi takarmánykeverők útján. Fontos dolog ez is, hiszen a „mennyibe kerül" kérdésbe a hústermelésben és a tejtermelésben igen fontos szerepet játszik a takarmány, mert ahogy a népi szólásmondás tartja: a „tehenet a száján keresztül fejik", csak akkor ad sok tejet a jószág, ha elegendő tápdús takarmányt adnak elébe. A topol'níkyi szövetkezetesek is elismeréssel nyilatkoznak a takarmánykeverő-üzemről. A szövetkezet zootechnikusa szerint azóta szed magára a hízó naponta nyolcvan dekát, azóta jó a tehenek tejhozama, amióta a központi keverőből kapja a jószág az eledelét. A keverőüzem még a kukoricánál is értékesebb keveréket ad cseretakarmányért a szövetkezeteknek. Ezekből a keverékekből nem hiányzik az állati eredetű fehérje, de a különböző antibiotiku mok (gennykeltő csírák életét és terjedését megakadályozó vegyi anyagok) sem. Sok a módja tehát az önköltségcsökkentésnek. A kulcs, az olcsóbb termelés kulcsa, a szövetkezeti tagok kezében van. Rajtuk múlik, az ő munkájuktól, ésszerű tevékenységüktől függ, hogyan használják ki leggazdaságosabban a gépek erejét úgy, hogy a gépesítés tökéletesítése ne csupán a munkák megkönnyítését szolgálja, hanem olcsóbbá tegye a hús, a tej és egyéb mezőgazdasági termék előállítását. A mezőgazdaság felelős dolgozói, a kommunisták, a szövetkezet vezetői járjanak mindig nyitott szemmel s ha valahol hanyagságot, 'lemtörődömséget észlelnek, harcoljanak azok mielőbbi kiküszö böléséértPÁRTUNK UTÄT MUTAT a még örömteljesebb jövő felé T^egnap délután ellátogattunk a bratislavai Dimitrov Vegyiüzembe és elbeszélgettünk az első munkarészlegen František Lepíšsel, a pártszervezet elnökével, valamint Jo-: zef Rehákkal, a részleg egyik mes-' terével. Az elvtársak pártbizottsági gyűlésre készültek, melyen megbeszélik a CSKP KB ülésének anyagát és azt, hogyan ismertessék azt a dolgozókkal. — A kommunisták š valamennyi dolgozónk nagy érdeklődéssel tanul-i mányozzák a nagy jelentőségű ülés anyagát', — mondja Lepiš elvtárs. — Érdekel bennünket, hogyan érvényesíthetjük hazánkban az SZKP XXII. kongresszusának tapasztalatait és programjának célkitűzéseit. A pártcsoportokban megbeszéljük a Központi Bizottság ülésén elhangzott beszámolókat és határozatokat, hogy a pártonkívülieknek is megmagyarázhassuk, mik a feladataink. — Novotný elvtárs foglalkozott azzal, hogy a harmadik negyedévben lemaradás mutatkozott a népgazdasági terv teljesítésében, — veszi át a szót Rehák elvtárs. — Bár üzemünk globálisan teljesítette a tervet, a mi munkarészlegünk a harmadik negyedévben egy kicsit lemaradt. — Reggel a sajtótízpercen a szerelő csoportban foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, — mondja František Lepiš, — általában ha nagy jelentőségű beszámolókat vitatunk meg, hamar a gazdasági feladatokra terelődik a szó. Tudjuk, hogy munkánktól függ az életszínvonalunk további emelése. — Jó kilátásaink vannak — teszi hozzá Rehák elvtárs. A tervteljesítéssel nem maradunk adósok, sőt háA bratislavai Dimitrov Üzemben fokozzák a munkaigyekezetet • 55 ezer tonna szén a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére • A kelet-szlovákiai CSISZ-tagok védnökséget vállaltak két állami gazdaság felett rom négy nappal előbb akarunk készet jelenteni. Tettekkel fejezzük ki egyetértésünket a CSKP KB határozatával. KOSZÖNTIK A XII. PÁRTKONGRESZSZUST. A karvinai bányakörzet CSISZ-tagjai kötelezettségvállalással fogadták pártunk Központi Bizottságának azt a jelentéséi, hogy 1962. októberében hívja össze a CSKP XII. kongresszusát. E kötelezettségvállalás alapján a fiatal bányászok 65 ezer tonna szenet fejtenek és 1500 m folyosót hajtanak ki terven felül. Minden ifjú bányász munkája ésszerűsítésével egy év alatt 250 korona értékű megtakarítást ér el. Az utóbbi célkitűzés teljesítésének érdekében ifjúsági őrjáratokat szerveznek, minden bányában, ezek fognak gondoskodni a jobb munkaszervezésről, a termelést gátló nehézségek eltávolításáról. A CSISZtagok a gépesítés úttörői lesznek. Az új nagyteljesítményű gépek használatához azonban szakképzett dolgozók kellenek. Ezért az üzemi munkaiskola a munkások 25 százalékának szakképesítést ad és közel 800 fiatal távtanulással folytatja iskolai tanulmányait. A MEZŐGAZDASÁG FIATALOKRA VÁR A CSKP KB határozata az ifjúság körében végzett munkáról hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelés lényeges növelését csak úgy tudjuk maradéktalanul teljesíteni, ha még nagyobb mértékben bevonjuk az ifjúságot. Ennek érdekében a keletszlovákiai kerület ifjúsága védnökséget vállalt a Kucanyl és Barcai Állami Gazdaság, felett. A CSISZ most lezajlott kerületi konferenciáján felszólalt Fekete elvtársnő, aki a rožfíavai járás küldötteként részt vesz az ifjúsági szövetség szlovákiai konferenciáján ls. A nevezett elvtársnő Gaganová példájára élenjáró munkacsoportból elmaradott munkaszakaszra jelentkezett. A tudása legjavát adja maj$, hogy kollektívája a legjobbak közé küzdje fel magát. Hasonló tettekre, ilyen lelkes és önfeláldozó fiatalokra van szükségünk, (d. v.) Kegyelettel adóztak Klement Gottwald emlékének (CTK) — Hazánk nagy forradalmi harcosa — Klement Gottwald — születésének 65. évfordulója előestéjén, szerdán, november 22-én pártunk és kormányunk küldöttsége — Rudolf Barák, Jaromír Dolansky, Zdenék Fierlinger, Jiíí Hendrych, Otakar Siműnek, Viliam Široký, Ľudmila Jankoveová, Bruno Köhler és Rudolf Strechaj, a CSKP KB politikai irodájának tagjai és póttagjai, továbbá Alexander Dubček és Vladimír Koucký, a CSKP KB titkárai, dr. Alois Neuman, dr. Josef Plojhar és dr. Jozef Kyselý, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya nevében a Vítkov-hegyen levő Nemzeti Mauzóleumban megkoszorúzták Klement Gottwald sírját. PETER SKREPTAC, a medzilaborcei tanoncotthon karbantartója, Certižné község választókörzetének bírójelöltje. — 1935-ben, 32 éves korában ebben a községben ő is az akkori nagy lázadás egyik szervezője volt. 1953 óta lelkiismeretesen végezte néphírói feladatait, ezért jelölték most is a bírók sorába. Képünkön: Peter Skreptaö munka közben. (]. Valko — CTK — felv.) Amerikai kémek a moszkvai bíróság , előtt 5 Moszkva (CTK) — A moszkvai 6 Legfelső Bíróság hadbírósági ^ tanácsa előtt november 22-én ^ kezdték meg Walter Gerhard, ^ Werner Naumann és Peter Ger§ h^rd Sonntag német szövetségi § köztársaságbeli állampolgárok, ^ amerikai kémek bűnperének tár^ gyalását, akiket államellenes bűni tevékenységgel vádolnak. Walter Naumann és Peter Sonntag „turistákat" az Ukrajna csernovici területén levő Porubnoje határállomáson tartóztatták fel 1961. szeptember 27-én, amikor a vámtisztek vámvizsgálat céljából átnézték pogygyászukat. A poggyászban talált filmek, feljegyzések, titkos íráshoz szükséges eszközök arról tanúskod(Folytatás a 2. oldalon) S

zürke, gomolygó köd ül a bérceken. Reggelenként egészen a hegylánc lábáig ereszkedik. Ösz van a Sajó völgyében, igazi ösz. A gomolygó köddunna határt szab a szemnek, alig látunk messzebb Volgánk orránál. Az út is igen kanyargós, a ráereszkedő nyiroktól fényes, szürke, akár az óriáskígyó háta. Ütitársam, Mikulás Onder, a roiňavai JNB mezőgazdasági osztályának vezetője. Míg a gépkocsivezető a köddel és a csúszós úttal birkózik, ő a járás szövetkezeteinek helyzetéről tájékoztat. Beszél az elért eredményekről, de a hibákat sem hallgatja el. Azt tartja, hogy a bajt csak úgy lehet orvosolni, ha ismerjük az okát. Azt mondja, hogy rosszul állnak a tejbeadással, meg hogy szántani való is van még közel hatezer hektár. Hogy az előbbit egyenesbe hozzák, ő előtte is kétséges, de hogy az utób bival sikeresen megbirkóznak, szerinte ahhoz nem fér kétség. Hatezer hektár nem cse kélység. Mi hát az az erő, A jó szokássá válik amelyben annyira bízik Onder elvtárs? Az az idő már elmúlt, amikor az emberek még hittek a csodában! A biztonságérzetnek más az alapja. Egyrészt az, hogy a járás gépi segítséget kap a poprádi járástól, a másik pedig az emberek szorgalma, a szövetkezeti tagok és traktorosok céltudatos tevékenysége. A szövetkezeti tagok ma már nem a hallottakból, hanem saját tapasztalataik alapján meggyőződtek a mélyszántás elvégzésének jelentőségéről. Ü- titársam szavát Kocsárdi Sándor, a plešiveci szövetkezet elnöke is igazolja. Amikor már a szövetkezet takaros kis irodájában melegedtünk, így indította el a beszélgetést: — Azt hiszem, tejből is eleget teszünk kötelességünknek. Ahol van takarmány, van tej is. Arról pedig gondoskodtunk, hogy legalább a szálas és silótakarmánynak ne legyünk szűkiben. Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy a szövetkezetben már szinte szokássá vált, évente bizonyos mennyiségű alacsonyhozamú rétet felszántanak és silótakarmánnyal veinek be. Ä múlt ősszel például huszonöt hektárt törtek fel, melyet az idén silótakarmánnyal vetettek be. A fáradtság nem volt hiábavaló, mert egy-egy hektárról közel ötszáz mázsa silózásra alkalmas, nedvdús anyagot nyertek. mélyszántással kap** csolatban Kocsárdi Sándor így nyilatkozik: — A szövetkezet történetében először tavaly ősszel végeztük el maradéktalanul a mélyszántást. Az idén sem akarnánk hagyni egy talpalatnyit sem szántatlanul. Éppen most ül össze a pártbizottság és a • szövetkezet vezetősége, hogy megbeszélje a tennivalókat. A plešiveciek tehát máris igazolják Mikulás Onder szavait. „Maguk keresik a lehetőségeket a feladatok megoldására ." Itt már nemcsak arról van szó, hogy a szövetkezet vezetői azért szorgalmazzák a munkát, — jelen esetben a mélyszántás elvégzését, — hogy elkerüljék a felsőbb szervek esetleges bírálatát, hanem a tapasztalat, a céltudatos tevékenység az az erő, amely valamennyiüket serkenti. Nem mástól hallották, hanem saját maguk győződtek meg róla, ha a tavaszi vetőmag őszi szántásba kerül, sokkal gazdagabb a „szüret". Az idei esztendő a plesivecíekkel sem tett kivételt, mégis az előző évekhez viszonyítva rekordtermést értek el a tavaszi kalászosokkal. Cukorrépából szintén közel négyszáz mázsát takarítottak be egy-egy hektárról.' Es ez mindenekelőtt — ezt mondja Kocsárdi Sándor is — annak az eredménye, hogy a vetőmag a múlt évben először, már nem tavaszi szántásba került. A pártbizottság és a szövetkezet vezetősége pedig azért ült össze, hogy megteremtse a lehetőséget arra, hogy ami jő, váljék szokássá a szövetkezetben. SZARKA ISTVÁN