Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-11 / 313. szám, szombat

A TITOKZATOS LEVÉL Irta: Alekszandr Nyikolajevics SZABVROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse JUHÁSZ GYULA: A MUNKA — Estefelé elhagytam a várost. Egyenesen Volcsja gora felé tartottam. Egy faluban, mely két és fél kilométernyire lehetett a tanyától, vizet inni, betértem az egyik házba. A házigazda végigmért a tekintetével, vizsgálgatott, kérdezte, hová megyek. Elmondta, hogy egy partizán a tanyán hagyta a lovát, egy szlovák katona meg elvitte. A biró kelepcét állított fel a házjíörül: várják a partizánt. Amig vizet, .ittam, még három öles termet.

u uäcsi tért be a házba. A házigazda nyíltan megmondta nekik, hogy partizán vagyok. Bátorított is: ne félj, mi nem árulunk el, mi illegálisan harcolunk a megszállók ellen. Nem tudtam, mitévő legyek. Ök meg összedugták a fejüket, tanácskoztak, azután így szóltak hozzám: gyere, vezess minket a tieidhez. Én azt mondtam nekik, hogy semmiről sem tudok, de ők mintha nem is hallották volna. Elhatározták, hogy kivárják még ezt az éjszakát meg a következő napot, mert SS-legények szag-: lásznak a környéken, de a kő-: vetkező éjszaka nekivágnak az erdőnek. Egyikük, a legidősebb elmondta, hogyan végeztek ki egy partizánlányt. Kolja elhallgatott. — Térj csak rá a lényegre — unszolta őt Reva. — Szóval, pórul jártunk — sóhajtott fel Kolja. — Reggel SS-: legények rontottak be, s mind-: nyájunkat megkötöztek és feldob-i tak egy teherautóra. Az őrség — hat vagy hét szlovák katona — a városba, Vaszilevicsibe kísért bennünket. Útközben egy faluban három rendőr ült fel hozzánk. Puska és pisztoly volt a fegyverük. A szlovák katonák olyan furcsák voltak, nekitámaszkodtak a vezetőfülkének és ügyet sem vetettek ránk. Amikor kiértünk a faluból, a rendőrök agyonlőtt ték a katonákat, elvágták a kö-i telékeinket, felgyújtották a ko-; csit és ránk ordítottak: „Fussunk az erdőbe !"

v így jutottam el ide. — Hol vannak most azok a rendőrök? — kérdeztem. Reva válaszolt Kolja helyett. — Az operatív csoportnál. Val-, látják őket. Nem tetszett a hír, amit Kolja Malenykij hozott, sehogyan sem tetszett nekem. — Eredj pihenni — szóltam Koljának. — Derék legény vagy. Máskor azért ne kockáztasd hiá-; ba az életedet. Különös szlovákok, különös rendőrök. Ügy látszik, nem vélet-3 lenül lőtték le a katonákat és gyújtották fel az autót. Véletle-: nek találkozása? Túl sok jutott ki belőlük erre a napra. S az a tragikus eset Kátyával. Megsza-: kadt az egyetlen szál, melyen nyomára akadtunk volna annak a titokzatos Repkinnek. Volt min töprengeni... Valaminek azért igazán megörültem Kolja elbeszéléséből. A' szlovák ezred tiszti étkezőjének pincérnőjét Galjának hívják. Ala

_-s csony termetű barna bőrű, ta? Ián csak nem Ő az? Néhány hónappal azelőtt, ahogy, elindultunk a brjanszki erdőből, kockázatos hadműveletet hajtőt-: tunk végre. így történt: Brjanszk vidékén felderítőink" felfigyeltek egy bizonyos Begov-: cev nevű egyénre. Ez még 1941 végén volt. Begovcev, volt cári tiszt a né-: met Gestapo szolgálatában állott, de érthetetlen volt a viselkedése. Tudtuk róla, hogy szoros kapcsolatban van azokkal az „egyszer-: volt" oroszokkal, akik együtt jöt-: tek a megszállókkal és a még ti-: zenhétben megszüntetett viszo-: nyok visszaállításáról álmodoz-: tak. Begovcev mégsem a németek mellett ágált körükben. Nem tudtunk rájönni, mit akar. 1941. decemberében arról értesültünk, hogy Palm, Novgorod-Szeverszk parancsnoka bezáratta Begovcevet mint angol kémet. A hitleristák még akkor decemberben erősen ,szorongatni kezd(II. folytatás) • tek minket. Maroknyi osztagunk kénytelen volt taktikázni és sokszor változtatta a helyét. így történt, hogy előőrsünk erős csendőri fedezettel haladó szánba ütközött. Megbilincselt ember ült rajta. Legényeink nem sokat gondolkoztak, egy sorozattal leterítették az őrséget. A foglyot hozzám szállították a vezérkarba. Begovcev volt. Begovcev — hálaérzetből vagy talán a lelkiismeret ébredt fel benne — feltárta előttünk kártyáit. Azzal a feladattal küldték Oroszországba, hogy férkőzzék a német fasiszták bizalmába, helyezkedjék el a Gestapóban és használjon fel minden lehetősé-: get arra, hogy a távoli jövőre célozva angolbarát propagandát fejtsen ki az oroszok között. Ügy látszik, valahol elszólta magát és a hitlerista kémelhárítás leleplez-j te őt. iiegovcev kifejezte őszinte kívánságát, hogy valamivel a hasznunkra lehessen. Elmondta, hogy Osztrog városban van egy rej-: tekhelye. Ott él egy katolikus pap, az angol hírszerző szolgálat embere. Mérlegeltük a dolgokat és úgy határoztunk: megbí; zunk Begovcevben és hírszerzőnek küldjük a messzi fasiszta hátországba. Begovcev elindult Osztrogba. Eleinte rendszeresen kaptunk tőle híreket. Egyes adatok nagyon értékesek voltak Moszkva számára. Am váratlanul elhallgatott és egy hónappal azelőtt, hogy Zsitomír vidékére jöttünk, felderítőnket, Gálját küldtük ki felkeresésére, hogy vegye fel vele a kapcsolatot. Osztrog nem volt olyan mész-: szire új állomáshelyünktől. Kolja Malenykij meg egy Galja nevű pincérnőről beszélt. Talán csak nem a mi Galjánk lesz? Ha igen, mi történhetett? ... Már virradt. Elhatároztam, hogy kimegyek egy kicsit, el bolyongok az erdőben, elbeszélgetek a partizánokkal; ez mindig megnyugtatott. Jajvészkelésre lettem figyelmes az erdőben. Kivehető volt az aszszonyok vékony sápítozó hangja. — Ártatlan embereket fogdos -5 nak össze ... — A gyerekek otthon éhezü nek... Világos volt előttem: rendőrök? nek öltözött őrségünk véletlenül feltartóztatott egy arra menő csoportot. Mi pedig kénytelenek voltunk visszatartani őket addig, amíg tovább nem állunk. Ez a partizánélet megmásíthatatlan törvénye: nem szabad élterjedni a hírnek a környező falvakban, hogy hol és hányan vagyunk. Az asszonyok sűrű tömegben állnak, szinte egymásba ér a válluk. A tömegből kiválik egy komor tekintetű, szakállas, sűrű szemöldökű aggastyán. Szétgombolom a bőrkabátomat, benyúlok a cigarettatárcámért a zubbonyom zsebébe. Az előtérben álló 17 év körüli lányka tágra nyílt szemmel figyel, azután felkiált: — Aranycsillag! Nézzétek! A Szovjetunió Hőse! Nem győztek csodálkozni, hogy igazi partizánokkal találkoztak. Később annyira összemelegedtünk, hogy elbeszélgettünk, mintha régi barátok lettünk volna. Elmondtam nekik moszkvai utamat, kremli találkozásaimat, meséltem a brjanszki erdőről. I — Hogyan viselkednek a szlo- !> vákok? — tettem fel a kérdést. ^ — A szlovákok érdeklik? — ;> szólalt meg egy harminc év kö- £ rüli félénk asszony. — Már rég- ; óta itt vannak. Meglehetősen jó fiúk, senkit sem bántanak. Van úgy, hogy segítenek is... Látszik, bensőleg mellettünk van-i nak... De a tisztjeik féken tartják őket. Pedig a tisztek sem rosszak. A lányka hozzám lépett és a fülembe súgta: — A szlovákok megszervezték a „kölcsönös jótállást". Pontosan így van. Ha nem hiszi nekem, kérdezze meg ott azt az anyót. Egy órával a biztos halál előtt menekült el Ovrucsból. A kerületi pártbizottság titkárának vél-: ték. Nagy érdeklődéssel szemügyre vettem a töpörödött, egyáltalán nem feltűnő öregasszonyt. Nyugodtan állta a tekintetemet. —- Jöjjön közelebb, ariyó — móndom —, hadd beszélgessünk. — Elbeszélgethetünk. Félreültünk egy kidőlt fenyőre. Az öregasszony elmondta történetét. — A múlt decemberben történt, irgalmatlan hideg volt. Egy köteg rőzsét cipelek végig az utcán, amikor egyszeriben megtorpanok, hogy még a lélek is elhűlt bennem. Egy tisztet pillantok meg, azzal a fémlappal a fején, a rangjelzése mellett, szemüvegesen. Fiatal, de elég komor tekintetű volt. Egyenesen felém tart. Gondolom, itt a vég„ még a birodalom meglopásának fogják tartani ezt a köteg rőzsét. A tiszt körülnézett, s mikor senkit sem látött a közelben, oroszul megszólított: „Fázol, anyóka, gyere, melegedj meg!" Nem tudtam, mit csináljak, csak álltam. 0 még keményebben rám szólt: „No, gyere már!' Mit volt mit tennem, mentem reszkető lélekkel. Egy szobába vezetett. „Ülj le — mondta — igyál teát." Magának is öntött abból a jó erős teából, a cukrot sem sajnálta, az egész pikszist elém tolta. — Jaj, fiam — mondom —, amióta a vörös hadsereg kivonult, a színét se láttuk a cukros teának. A tiszt a sarokba ment, valamit babrált, azután sarkon fordult és kiment a szobából. Én meg lélegzet visz szafojtva ültem. Hirtelen megszólalt valaki. Megrémültem a harsány hangtól. Hát nem a rádió volt! Te jó ég! Moszkva mondott híreket. Azt mondta, hogy Moszkva alatt szétverték a fasisztákat. Pedig nem is olyan régen a fasiszták azt terjesztették nálunk, Ovrucsban, hogy elfoglalták Moszkvát és valahová az Ural mögé kergették a vörös hadsereget. Vége a harctéri jelentésnek, Moszkva zenét közvetít. Hátranézek, látom viszszajött a tiszt. „No — mondja —, megmelegedtél, most már ieredj szépen haza." Mikor kikísért az előszobába, megjegyezte: „Még ünnepnapon is fával cipekedsz, anyácska?" Én, öregaszszony nepi értettem, mit akart ezzel mondani és rávágtam: „Miféle ünnep lenne ma, közönséges hétköznap van." Ő elnevette magát, azután könnyedén rátette kezét a vállamra és így szólt: „Hát akkor, jó egészséget. Süss gombás pirogot és ha vendégeket hívsz, mond meg nekik, hogy féken tartsák ám a nyelvüket"... Nem'is tudom, hogyan jutottam ki. Csak estefelé lett ünnep nálunk, Ovrucsban. Házról házra járt a hír, hogy Moszkva alatt elverték a fasisztákat... Ennyi az egész. Fordította: Lőrincz László (Folytatása következik.) En őt dicsérem csak, az élei anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, kl a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát • S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ö, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni jog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság, • š S kinek világa most hajnalodik. < Az iskolai klub — a nevelés új eszköze O Iskoláinkban forradalmi változások történnek. Korszerűsítik az oktatónevelőmunkát, általánossá teszik a politechnikai oktatást. Szervezik az iskolai klubokat is, amelyekkel további új nevelési formának teremtenek feltételeket. . Iskoláinkban az iskolai klubokat a nemrégen kiadott új iskolatörvény értelmében szervezik meg. Az iskolai klubok a kilencéves iskoláknak lesznek szerves tartozékai. Egy olyan intézményről van szó, melynek segítségével fokozódik a gondoskodás az ifjúság iskolán kívüli neveléséről. Az iskolán kívüli neveléssel foglalkozó eddigi érdekkörök, napközik stb. ezentúl elsősorban az ötéves iskolák diákjairól gondoskodnak. Az iskolai klubok az alapfokú iskolák felsőbb osztályaiba járó diákok iskolán kívüli munkájúról és kulturális életéről hivatottak gondoskodni. A klubok a nyári szünidőben is végeznek iskolán kívüli nevelőmunkát. Főbb tartalmuk a kulturális rendezvények, a különböző versenyek, séták és kirándulások szervezése. A klub vezetői segítik a ^diákokat a tanulásban is. Előadásokat, üzemlátogatásokat és más tanulmányi kirándulást szerveznek. Lényegében az iskolai klubban összpontosul a diákság kulturális életének: alkotóversenyek, társasjátékok, bemutatók stb. nagy része, s a klub tevékenysége általában mindenre kiterjed, ami a diákság érdeklődési körével kapcsolatos. 0 Az iskola klubnk még csak most kezdenek dolgozni, s máris szép eredményeket érnek el. Hogy munkájukkal közelebbről is megismerkedjünk, a Samoríni Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskolába látogattunk. Kodai Lajossal, az iskola igazgatójával beszélgetve megtudtuk, hogy iskolájukban — mivel van pionírházuk — külön iskolai klubot nem létesítettek Az iskolai klub szerepét a pionírház tölti be. melynek működését a vezető biztosítja. A vezető segítségére vannak az iskola tanítói és részi vállalnak a munkából a szülői munkaközösség tagjai is. Az iskolai klubnak ls nevezhető piouírház így minden tekintetben jó és hasznos nevelőmunkát végez. Több szakkörük és kulturális együttesük van. Ezek közül legjobban a modellezők, a színjátszók, valamint az ének- és zenekar tagjai dolgoznak Meg kell említeni, hogy az épületben jó az együttműködés a szlovák és magyar diákok között. A szlovák diákok most állandó bábszínjátszókört szerveztek. Munkájukkal a példamutatáson kívül gyakorlatilag is segítik a magyar diákokat, mint ahogyan a magyar diákok is sokat segítenek minden téren szlovák társaiknak. A jó együttműködésnek mindkét iskola tanulói nagy hasznát veszik. A kulturális együttesek már többször rendeztek színdarabot, esztrádműsort, irodalmi vitaestet és más összejövetelt. Most újabb fellépésekre készülnek. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja keretében egy egész estét betöltő ünnepi műsort, majd egy mai vonatkozású színdarabot szeretnének betanulni. A tél folyamán irodalmi vitaesteket is tartanak a csehszlovákiai magyar, valamint szovjet írók műveiről. Az elmúlt időszakban gazdag tapasztalatokat szereztek a különféle versenyek alkalmából. Tavaly például Ismerd meg hazádat címmel szerveztek versenyt. Az ország nevézetességei"e vonatkozó, kérdés-felelet formájában lezajlott vetélkedésnek nagy sikere volt. Hasonló versenyt ez idén is szerveznek. Az Ismerd meg hazádat című játékkal a diákok nemcsak kellemesen szórakoznak, de földrajzi és politikai ismereteiket is gazdagítják. A gyerekek iskolán kívüli munkáját szervező és irányító tanítók nagy gondot fordítanak a vasárnapi foglalkozásokra is. A diák egész vasárnap szabad — nem mindegy, hol és" hogyan tölti idejét. Vasárnap délelőttönként legtöbbször filmet vetítenek, vagy felőadást tartanak a diákokat legjobban érdeklő kérdésekről. A vasárnap délelőtti program —: akárcsak a többi — népszerű. Az iskola szoros kapcsolatot tart fenn a helyi és a környékbeli üzemekkel, valamint a Bratislavai Rádió magyar szerkesztőségével. Munkájukhoz így sok segítséget kapnak mind a rádió, mind az üzemek dolgozóitól. A 750 tanulóval rendelkező iskola tanítói azon vannak, hogy a diákok iskolán kívüli idejét egyre változatosabbá és tartalmasabbá tegyék. Nehéz a munkájuk, mert diákjaik nagy része bejáró, s bármilyen élénk és vonzó is a klub munkája, aránylag még kevesen találnak Itt igazi otthonra és szórakozási helyre. Ennek ellenére az iskolán kívüli munkának ez a módja máris sok eredménnyel járt és mind a szülőknek, mind a tanítóknak az a véleménye: az iskolai klub a nevelés új formája ... Nemcsak a tanulók nyernek a klubokkal felbecsülhetetlenül sokat, nagy segítséget jelentenek a szülőknek is. Az- iskolai klubokba nyugodtan engedheti mindenki a gyerekét. A szülők örülnek, lia gyermekük a klubban van. S ha a bejárók teljes mértékben nem is kapcsolódhatnak be az iskolán kívüli eme szervezett munkába — a šamoríni diákok szabad idejük nagy részét jó helyen, hasznosan töltik. A helyi szórakozásnak most további feltételeket teremtenek. A járási népkönyvtár ifjúsági irodalmát átköltöztetik a pionírházba. Azt akarják, hogy a klubba járó diákoknak helyben és kéznél legyenek az olvasmányok. Egyéb felszerelésük: társasjáték, rádió, vetítő- és más szórakozás. eszköz már megvan. O Néhol megvannak a feltételek és simán megy minden. Vannak azonban iskolák, ahol nagy gondot okoz a helyiséghiány. Az iskolai klubnak pedig legalább két helyiségre van szüksége. Az egyik a játékokra, amely egyben társalgó, a másik a- könyvekre, folyóiratokra, amely az olvasószoba szerepét is betölti. Ezenkívül a klubhoz snortpálya, s más eszköz és helyiség is tartozhat. Mindezt bizony nem könnyű előteremteni. Az eddigi szervezés során nyert tapasztalatok azonban azt b'zonyítják: az iskolai klub részére a művelődési otthonok és az üzemi klubok is felhasználhatók. E művelődési intézményeket többnyire csak este használják. A délutáni órákban miért ne vehetnék őket igénybe a diákok?... Az iskolai klub működéséhez szükséges anyagi eszközöket az iskola biztosítja a védnökség üzem és a szülői munkaközösség segítségével. A tanítók klubban véglett munkája beszámít munkaidejükbe. Ennek ellenére a klub csak akkor működhet igazán jól, munkáját csak akkor koronázhatja siker, ha a szervezésben a szülői munkaközösség is részt vesz. Az új nevelési forma sikeréhez tehát tanító, diák és szülő együttes erőfeszítése, szükséges. Šamorínban az eddiginél jobb, közös munka megteremtésén is fáradoznak. BALÁZS BÉLA UJ SZO 6 * 1981. november 11.