Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-15 / 287. szám, vasárnap

Az esztergapadok bölcsőjénélmmmiKe^kckroi Mi a lecke ľ Rio de Janiero, Sao Paolo, Chile, London — olvasom a csomagoló műhely előtt sorakozó ládákon. A ládákban zöldre, kékre, szürkére festett, esőkabátszerű vízhatlan műanyaggal bevont esztergapadok —• útrakészen. A gépek oldalán a jelzés: „Made ín Czechoslovakia". — A világ minden tájára eljutnak — mondja valaki mögöttem halkan, árnyalatnyi büszkeséggel a hangjában. A csomagoló műhely falán idézőjelbe tett mondat: „Exporttervünket december 10-ig teljesítjük." Ezt a mondatot már olvastam valahol — tűnődöm. Aztán eszembe jut az egész szöveg: „1961. december 21-ig teljesítjük üzemünk gyártási tervét. Negyvenöt tonnával csökkentjük a tervezett szénfogyasztást; megtakarítunk 90 000 kilowattóra villanyáramot. . Arra is rájövök, hogy mindezt néhány nappal ezelőtt olvastam az újságokban, s hogy csupán egy része ez annak a felajánlásnak, amellyel a Trenčín-Kubra-i K. J. Vorosilov Üzem köszönti a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusét. • * Ä murtkafelajánlás, szocialista kötelezettségvállalás ma már nem tartozik a ritka események közé; épülő új rendünk, s az alakuló, formálódó munkaerkölcs kísérője, velejárója. Értelme csak úgy van ha teljesítik, ez viszont csak akkor lehetséges, ha gondosan megvizsgált reális alapja van. Mihelyt ez hiányzik, a felajánlás formálissá és még rosszabb: önfnagunk s társadalmunk becsapásává válik. Ez járt az eszemben, amikor K. J. Vorosilov Üzem dolgozóinak felajánlását olvastam, s úgy döntöttem, megérdeklődöm, minek az alapján született meg a nagy visszhangot keltő elhatározás... Az első választ az igazgatóságon kaptam, s így hangzott: A hatékonyság felülvizsgálása során feltárt lehetőségek figyelembevételével. .. Álljunk meg egy percre s pillantsunk végig azokon az intézkedéseken, amelyek a „hatékonyság felülvizsgálása" közös nevet viselik. — Először bizottságokat alakítottunk ... Létrejött az ún. főbizottság. Ezt a párt üzemi bizottsága és a gyár igazgatósága alákította. A főbizottság ezután megalakította az albizottságokat, összesen ötöt. Feladataik : Megvizsgálni a jövő évi terv teljesítésének lehetőségeit, megoldani az önköltség csökkentésének problémáját, módszereket keresni a munkatermelékenység, a termelés terjedelmének a növelésére, felülvizsgálni a beruházások és a berendezések kihasználását stb. Jaroslav Adaraec, az első számú albizottság vezetője így összegezte nagy vonalakban bizottsága feladatait: — Első gyűlésünkön nyolc pontban foglaltuk össze azokat a javaslatokat, amelyek a jövő évi termelés fokozását tűzték ki célul. Javaslataink a termelés olyan problémáinak megoldására irányulnak, melyek sokszor szinte már túlnőnek az üzem keretein, de megoldásuk legalább hat százalékkal növelné üzemünk össztermelését — Megismerkedhetnék néhány javaslattal? — Például lehetővé akarjuk tenni s el szeretnénk kezdeni az általunk gyártott SUR-típusú esztergapadok generáljavítását. Ezt eddig egy üzemben sem csinálták. Ám így előnyösebb is lesz, hiszen az ilyen javítást azok a szakemberek végezhetik a legtökéle— hiszen „sok kicsi sokra megy" — s minden valamire való javaslatot vagy újítást megvalósítanak ... A Trenčín-Kubrá-i K. j. Vorosilov Üzem jövő évi feladatai között szerepel a következő tétel is: „Az 1961-es évhez viszonyítva 5 903 000 koronával kell csökkentenünk az önköltséget." Bárki elismeri, hogy ez nem könynyű feladat, s csupán a dolgozók legteljesebb hozzájárulásával lesz megvalósítható. A párt üzemi bizottsága s az igazgatóság éppen ezért igen nagy gondot fordít az újítómozgálomA csiszolók szocialista mnnkabrigádjának két tagja, Zemánek Ján és Oravec Pavel, valamint vezetőjük Strnád Emil (középen) a fogaskerekek minőségét ellenőrzi. (Petráš — ČTK — felvétele) tesebben, akik a gépeket gyártották. Saját esztergapadjaink generáljavítását eddig is magunk végeztük — javaslatunk e munka kiszélesítésére vonatkozik. Bizottságunk ezenkívül konkrét javaslatokat tett galvanizáló berendezésünk jobb kihasználására, az SV 13-R típusú esztergapad gyártásának növelésére stb. Az ötös számú bizottság munkájáról Vojtech Laco tájékoztatott: — Mintegy 18, elsősorban a termelés megszervezésével kapcsolatos kérdést kellett, illetve kell megoldanunk. Meg kellett szüntetnünk jóriéhány szervezési fogyatékosságot, amelyek következtében több esetben hibás gépeket küldtünk a fogyasztóknak. Elsősorban a műszaki ellenőrzés megszervezése körül voltak bajok. Javaslatokat tettünk továbbá a fával való gazdálkodás megjavítására, a szállítási költségek csökkentésére stb. Természetesen a bizottságok nem sokra mennének a munkások segítsége nélkül. Jelentőségük éppen abban van, hogy elsősorban a munkásokat ösztönzik a hiányosságok eltávolítására. Számon tartják a Iegjelentéktelenebbnek tűnő javaslatokat is S ha már itt-tartunk, beszélnem kell Opršal elvtársról. Először az ő szavait idézem : — A jövő évi terv teljesítését és az önköltség csökkentését nem csupán a nagy, sokezres megtakarításokat lehetségessé tevő találmányok és újítójavaslatok biztosítják. Ezt a célt szolgálja minden deka megtakarított nyersanyag, minden csepp kárba nem veszett benzin, deszkahulladék stb. A munka végeztével eloltott lámpa, az idejében elzárt vízcsap is ezt a célt szolgálja. Ogy bizony! Nem csak bálnák vannak a tengerben, — van ott pisztráng is... Elhittem neki, amit mondott. Olyan ember megállapításai ezek, aki három újítási javaslatával több mind 700 000 koronát takarított meg az üzemnek. Nehéz lenne felsorolni minden intézkedést, melyet a kubrái dolgozók a hatékonyság felülvizsgálása keretében a termelés növelése, a megtakarítás, a jövő évi terv sikeres teljesítése érdekében tettek. Arról viszont meggyőződtem, hogy az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalásuk alapja reális. ZSÉLYI NAGY LAJOS Ügyes konstuktőrök gondolták kl minden porcikámat. Gondos munkáskezek a tervrajz szerint készítettek el és mikor áramvonalas pasztellszínű ruhámban, élénkpiros sapkával a felemen a szalagról legurultam, megsimogattak s azt mondták: „Mintha mosolyogna,... biztosan hamarosan akad rá vevő." így kerültem több ezer, Simca nevet viselő társam közé. Félévi tétlenség után egy napon a kora reggeli órákban gondosan megmosták és átadtak kipróbálni. Mint később megtudtam, csehszlovák külkereskedelmi megbízottak kezelték a sebességváltómat és sok dollárért meg is vásároltak. Így lett Csehszlovákia második hazám. Soknak tetszettem itt ls, végül egy fiatal körzeti orvosnak utaltak kl. főbb kezekbe nem is kerülhettem volna — gondoltam — hiszen egy körzeti orvosnak valóban szüksége van rám, és egy orvos meg ts fog becsülni, óvatosan, az előírások betartásával fog vezetni. Nem is csalódtam. Tisztán tartottak, gondosan olajoztak, vigyáztak rám a városban és az országúton egyaránt. Egy hónap múlva gazdám szabadságot vett ki. Nősülnt akart. A menyaszszonyt, egy gyönyörű 20 éves lányt már a vasárnapi kirándulásokról ismertem. Monológ Néhány nappal az esküvő előtt gazdám nagynénije érkezeit külföldről látogatóba. Másnap pedig vidáman gurultam öt boldog emberrel az országúton. A nagynéni meghatódva gyönyörködött rég nem látott hazájának természeti szépségeiben. A merészen ívelő hegyek, — melyekre sötétzöld színű erdők között, kanyargós szerpentineken kapaszkodtam fel — kies fekvésű völgyekkel váltakoztak. Az egyik dombos útszakaszon, mint valami végtelen görbén le és• fel, le és fel szaladtam az országúton. A szakasz kezdetére figyelmeztető jelzést helyeztek a biztonsági szervek. Az egyik dombra igyekeztem éppen fel, előttem egy lassabban menő teherautó falta a kilométereket. A teherautót a domb felső szakaszán értem útol és a szabályok szerint a dombtetőig mögötte kellett volna haladnom, a nyílt úton azután megelőzhettem volna. — Megelőzzük ezt a lassú kocsit... csak egy pillanat az egész — mondotta gazdám mellette illő menyasszonyának és könnyelműen több gázt adott nekem. Én akarva — nem akarva engedelmeskedtem. A dombtetőre érve, az emiitett teherautó felénél lehettem, amikor, mintha a föld alól került volna elO egy hatalmas, megrakott teherautóval találtam magam szemben. Egyikünk gazdája sem gondolhatott itt megállásra, még fékezni sem volt idő, kitérni pedig nem volt hová — így hát egymásnak rohantunk. Persze én húztam a rövidebbet. A tehergépkocsi ütközője szétroncsolta első részemet, én öszszelapitva alácsúsztam, ő pedig még egy darabon maga előtt tóit. Gazdám, mennyasszonya, huga és a nagynéni szörnyethaltak. Egyedül gazdám fivére élte túl a szerencsétlenséget, ő is súlyos agyrázkódást szenvedett. Most, rövid pályafutásom után e vidéki városka főterén elrettentő példaként állok, és szomorúan hallgatom a megrendült emberek beszédét. — Négy emberéletbe került. — Egy perc múlva a dombtetőn már előzhetett volna i — Könnyelműség i Meggondolatlan fiatalok I — Egy orvossal kevesebb. — Mennyi pénzébe került az államnak, amíg orvos lett t — Mennyi kár, az állam mennyi dollárt adott ezért a kocsiért és most az olvasztókemencébe ke rül. — Sok a baleset még mindig országutainkon ... — Mert nem tartják be az előírásokat f ZSURAVLOV JÁNOS A takarmányalap biztosításáért A kapásnövények betakarítása és a vetés mellett a takarmányalap megteremtésére is nagy gondot fordítanak a galantai Május 9. EFSZ tagjai. A száraz fisz miatt itt sem sikerült olyan mennyiségű silókukoricát termelni, amely biztosítaná a mezőgazdasági állatok téli takarmányozását. A szövetkezeti tagok mindent elkövetnek, hogy a szükséges takarmányt mégis biztosítsák. Például a napokban 400 mázsa cukorrépát szállítottak be a járási takarmánykeverfi és szárító üzembV, hogy a téli hónapokban a teheneknek és az anyakocáknak teljes értékű takarmányt adhassanak. A sládkovičovói konzervgyárral szerződést kötöttek, amelynek alapján az üzemnél megmaradt hulladékot a szövetkezet kapja meg. Káposztalevél, kel, paradicsommaradványok és más kertészeti növények hulladéka kitűnt! takarmánynak bizonyul. Naponta egy vagonnal kapnak az üzemtől és így sokat megtakaríthatnak meglévfi takarmányukból. Az üzemtől ez példás segítség. De mindez nem volna elég. Stibrányi János és segéde, Rybánsky Sándor naponta kijárnak silókombájnjukkal a szövetkezet kukoricaföldjeire és egy nap alatt 4 hektárról kaszálják le a kukoricaszárat. A kórót nyolcvan hektárról fogják besilözni, melaszt, répafejet és szeletet kevernek közéje. A speciális silóról sem feledkeznek meg, mely 30 százalék burgonya, 30 százalék répaszelet és 40 százalék cukorrépa keverékéből készül. VADOVICS JÓZSEF ... kérdezi az édesanya az iskolából hazatérő kis elsőstől. A copfos kislány elgondolkozik, majd csalódottan megcsóválja fejét: „Nincs leckém. De tudod mit kell csinálnom anyuka? Három sor ferde vonalat!" „Kislányom, hiszen ez a leckéd I" A kislány arca büszkén felragyog. A gyermek most lépte át gyermekévei küszöbét. Kilépett az életbe. Mi felnőttek sokszor nem is mérjük fel kellőképp, milyen nagy esemény az, amikor a gyermek első ízben áll komoly kötelességgel szemben. Csak a füzet fölé hajló fejét és az ákombákomokat látjuk... Itt az első lecke, azután jön a második, a harmadik... A felnőtt az, aki befolyásával eldönti, hogy a gyermek későbbi élete folyamán hogyan fogja teljesíteni kötelességeit munkahelyén és a társadalomban. Örömmel-e, vagy csak kényszerből? Lelkiismeretesen-e, vagy hanyagul? Vannak szülők, akik bizalom hiányában, vagy beteges becsvágyból teljesen kisajátítják a gyermek minden felelősségét az iskolával szemben. A gyermek szigorú, fojtogató felügyelet alatt áll. A házifeladatban nem fordulhat elő a legparányibb hiba sem. Ezért először piszkozatot kell írnia, csak azután tisztázhatja le a füzetbe. „Húzd fel a vonalat! most meg le... sortői sorig... vigyázz!" Az apa, vagy az anya el nem mozdul a gyermek mellől és a tollat görcsösen szorongató tintás ujjacskákat irányítja. Ha valamelyik betű nem sikerül tökéletesen, nagy a kiabálás és a sírás. Ha füzetében kettest hoz haza, szemrehányásokkal árasztják el, sőt meg is verik, vagy más büntetést kap. Érthető, hogy a gyermeket iskolai sikerei és kudarcai ezután nem érintik belsőleg. Hiszen nem magának, hanem a szülőknek tanul! Vannak olyan szülők viszont, akik az ellenkező végletbe esnek. Sajnálják gyermeküket, könnyekkel siratják a gondtalan játékos gyermekévek végét. Az iskolát szükséges rossznak tekintik. Gyermekük rossz előmenetelét könnyelműen veszik és gyakran előfordul az is, hogy a gyér' mek előtt teszik nevetségessé a tanítót. Hogy a kis iskolásból becsületes, szorgalmas ember váljék, ahhoz az iskola és a család baráti együttműKiá lí'ás Ostraván a Kelet-Szlovákiai Vasműről A Kelet-Szlovákiai Vasmű építése egész népünk ügye. A mű építésén a cseh, szlovák és magyar dolgozók legmélyebb barátsága szövődik. Ezt a célt szolgálja az a kiállítás is, amely november 11-én Kelet-Szlovákiai Vasmű címen nyílik meg Ostraván. A kiállítás anyagát — melyet a nyilvánosság már Košicén megtekinthetett — kibővítik a vítkovicei Klement Gottwald Oj Kohó rekonstrukciós munkálatait Ismertető dokumentumokkal és arról a segítségről szóló dokumentumokkal, amelyet a kohómű nyújt a keleti óriás építésében. Irena Tomečková ködésére van szükség. Ebben nagy segítséget jelenthet a diákkönyv, de csak az okos tanító kezében. Ha e könyvben hemzsegnek a jelentéktelen bejegyzések, az a tanító tanácstalanságát árulja el. Hogyan és miben segítsenek tehát a szülők az iskolának? Hogyan segítsenek gyermeküknek a házi feladat elkészítésében? Nagyon kevés gyermek tanul otthon önként. A tanulás a gyermek számára fáradságos munka. Jobban szereti a mozgást, a változatosságot, mint a nyugalmat és az összpontosított figyelmet. A szülők feladata a gyermek napját úgy beosztani, hogy az rendszeresen, mindig bizonyos időben végezze el iskolai kötelességeit Sem a „Menj tanulni!", sem pedig az a parancs, hogy „Ülj le és írj!" — bármilyen gyakran ismétlődik — a gyermekben nem fejleszti ki a rendszeres munka szokását. A szülő befolyása — minden pörölés és fenyegetés helyett — a legjobban akkor érvényesül, ha barátilag érdeklődik mindaz iránt, ami gyermeke életére vonatkozik. Tehát nemcsak a feladatok iránt! A szülőnek a gyermek sóhajára: „Nem megy, nem tudom!" buzdító szót kell találnia, tanácsot kell adnia úgy, hogy a gyermek maga jöjjön rá, miként oldható meg a látszólag megoldhatatlan feladat. A tollbamondás, a példa kidolgozása a tanuló helyett, tulajdonképpen csalásra neveli a gyermeket. Ezenkívül ez az eljárás a gyermekben a kisebbrendűség érzését kelti, bizalmatlanná teszi saját képességeivel szemben. Körültekintően, tapintatosan kell ellenőriznünk a gyermek tanulását, úgy, hogy megtanuljon teljesen önállóan dolgozni! Előfordul néha, a legjobb akarat mellett is, hogy elveszítjük türelmünket. Hét velünk ki törődött? Vesződtek mivelünk így a szüleink? Ez pedig hiba. Ugyancsak szinte rossz szokássá vált, hogy számos nem helyesen gondolkodó szülő és tanító mindjárt az iskolaév első hetei után kialakítja véleményét a gyermekről és mindvégig ragas^jspdik ahhoz. Mintha a gyermekek, 'S fejlődnének! Mintha valamer gyermek egyformán gyors felfo J^ lenne! Mintha valamennyi gyernisk egyforma környezetből keriUrwfaz iskolába! „Tehetséges gyermek! ->- Tehetségtelen gyermek!" Ne ártsíftfk a gyermekeknek türelmetlenségünkkel! Ne kényszerítsük őket arra, hogy felületesen csak a jó jegyeket hajszolják! Hagyjuk, hogy nyugodtan fejlődhessenek! Legyünk megfontolt, igazi nevelők! Z. W, Új üzem Sečovcén A trebišovi járás Sečovce községében az elmúlt napokban egy szellőztető berendezéseket gyártó üzem építését kezdte meg a Járási Építkezési Vállalat. Az üzem 3,963-ban kezdi meg termelését és 500 ember számára nyújt majd munkát. —palágyi— IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlMlllllllllllllllllllllllllllllllilMlllllllllllllllhiiiiiiiiilllllilllllll Gépesített tozegtermelés A sviti VITAHUM egyike Szlovákia legnagyobb tőzegtermelő üzemeinek. Az üzem évente 50 000 tonna értékes, nagy humusztartalmú trágyát termel, s ez a mennyiség 2500 hektár szántóföld megtrágyázására elegendő. A kiváló minőségű szervesanyaggal trágyázott területen a búza hektárhozama 4B, a kukoricáé 35, a cukorrépáé 41 és a burgonya hektárhozama 76 százalékkal is növekedhet. Képünkön: A teljesen mechanizált tőzegtermelésnél Barabás Rudolf bágerkezelő D-500-as gépével eredményes munkát végez. (V. Pribyl — ČTK — felvétele) Uj SZÖ 15 * 1961- október 12.