Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-13 / 285. szám, péntek

OkPíOľl OS2 Gyönyörű az ősz. Pompás színskála a természet. Azt mond­ják: régen volt ilyen szárazság, mint az idén. Igen, de tegyük hozzá régen volt az ősz is ilyen szép, mint most. A természet, legalább részben — kárpótol... Gömör egyik közsé­gében jártam. A falu kulturális életéről akar­tam írni. De a keresett személyeket nem talál­tam otthon. — Dolgoznak... — Á határban van­nak. .. — Kimentek az er­'dőbe... Ezt mondták, akik tudták a keresettek hollétéről. Nem gondolkoztam sokáig. En ts elindul­tam természetnézésre. Végigjártam a falu határát, jelkapaszkod­tam a közeli hegyol­dalra. A határban emberek szorgoskodtak: törték a kukoricát, ősziek alá készítették elő a föl­det. A hegyoldalon gallyat gyűjtő nénivel és makkot szedő diák­kal találkoztam. — Gyűjtünk, gyüj : tünk? — mondtam a néninek. — Igen, egy kis tűz­revalót... Annyi a gally, kár tönkremennie... A gyerekek hancú­roztak, egyik fától a másikig ugrándoztak. Nem törődtek vele, gyűlik-e a makk vagy nem. Azért örültek, ha újabb szemeket talál­tak. Ilyenkor ügyesen hajolgattak, szaporán szedték a sertés cse­megéjét. — Ettől hízik majd nagyra a kocánk — mondta az egyik kis­diák. — De a miénk is — toldotta meg a mellette levő. Örültek a gyerekek s velük én is... 'Az ősz a gyümölcs­érés, a betakarítás ide­je. Gömörben is gyűjtik az elmúlt év gyümöl­csét, végzik a betaka­rítást. De amint a hegyoldalon láttam, csak egy epizódja a gömöri ősznek. Az iga­zi gyűjtést és betakarí­• tást itt is a határban, a földeken végzik. A hegyek lábánál el­terülő községekben mindenütt roskadásig megrakott autók és szekerek hordják a burgonyát, a kukoricát, szüretelik az almát. jó a termés, érdemes volt dolgozni. Fizetnek a hegyolda­lak, fizetnek a szántó­földek. .. Gyönyörű az ősz, dé a gömöri talán a leg­szebb! (b] iitimimimiiiiiiiiiiimiiimiiimiü n itiiitimtiimiiiiMliimiicmirm A moszkvai világkiállítás előkészületei A prágai hűtőipari vállalat sedleci részlege az idén több mint 60 fajta gyümölcsöt és zöldséget tartósít fagyasztással. (J. Nősek — CTK — felvétele) E Nyikolaj Pavlovics Dudorov, az E 1987-ben Moszkvában megrende­li zendő világkiállítás kormánybiz­— tosa az Ekonomicseszkaja Gaze­E tában nyilatkozott a sajtónak a E világkiállítás előkészületeiről és Z jelentőségéről. A pavilonok — A világkiállítás helyét Nagy­Moszkva körzetében már kijelölték; erdőkkel és tavakkal, gyönyörű fák­kal és bokrokkal körülvett 200 hek­tár nagyságú területről van szó — modotta —, s a kiállítási épületeket óriási zöldterületek veszik körül. Maguk a létrehozandó parkosított részek 50 hektárnyi területet foglal­nak majd el. A kiállítási épületek és pavilonok tervezése már folyamatban van. A szovjet pavilonok — tekintettel arra, hogy a, világkiállítás éve egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom -ötvenedik évfordulójával — a szovjet nép életét és az ötven év során elért hatalmas eredményeket mutatják be. A terveket neves szov­jet építészek, mérnökök, művészek, szobrászok, írók, újságírók javasla­tainak figyelembevételével készítik. Már eddig is számos érdekes javas­lat érkezett be, ilyen például a koz­moszt bemutató planetárium, amely­ben minitűrben látható galaktikánk és bolygói; a „haladás lépcsőjé"-nek kialakítása, amely az emberiség fej­lődését szimbolizálná a kőkorszak­tói napjainkig. Élénk viták folynak a kiállítás épületének stílusáról ls. Egyesek a felépülő pavilonokban a nemzeti jel­leg kidomborítására törekszenek, mások viszont a legkorszerűbb épí­tőanyagokból készült modern, egy­szerű épületek mellett szavaznak, s vannak olyanok is, akik dekoratív elemekkel kívánják a világkiállítás jelentőségét hangsúlyozni. — A Szovjetuniónak 27 kiállítási pavilonja lesz. A külföldi kiállítók számára fenntartott terület 155 hek­tár nagyságú. Az össz-szövetségi szovjet pavilonok bemutatják a szov­jet tudomány eredményeit, a szovjet föld nyersanyag kincseinek gazdagsá­gát, a nehézipar, könnyű- és élel­miszeripar, a közlekedés és hírköz­lés, a villamosítás és energiagazdál­kodás, az építészet és az építőipar, az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a művészet területén elért ered­ményeket. A legkiemelkedőbb léte­sítmény a Kozmosz pavilon lesz. Nagy érdeklődésre számíthat a nem­zetközi kísérleti lakóházak és a kor­szerű lakóépületek, valamint a köz­épületek kiállítása is. A Szovjet­unió eredményeit bemutató pavilo­nok végleges kiállítási épületekként készülnek. — E hatalmas vállalkozás körvo­nalai a mérnökökkel, építészekkel, művészekkel és szakértőkkel folyta­tott tárgyalások, viták és a megin­dult nyilvános tervpályázatokra beér­kezett tervek alapján kezdenek már kibontakozni. A feladat igen bonyo­lult, nemcsak a kiállítás területének óriási kiterjedése, hanem a sokrétű, változatos, hatalmas méretű prog­ram miatt is. Külön problémát jelent például az azonnali tájékoztató szol­gálat kiépítése, amihez az elektroni­kát veszik segítségül. A világítás kérdése is igen lényeges; a legkor­szerűbb fényforrásokat, nagy telje-: sítményű fénycsöveket, világító fes­tékeket, újszerű világítótesteket, stb. fogják alkalmazni. Készülődik a főváros — Moszkva hatalmas előkészülete­ket tesz a kiállítás sikere érdekében. Bővítik a moszkvai vasútvonalat, új szakaszokat építenek a földalatti vasúthoz, sugárutakat és gyors köz­lekedési utakat létesítenek. Ezenkí­vül egy új, úgynevezett elsőosztályú repülőtér és két repülőtéri fogadó­épület is épül. A főváros a világkiál­lítás alkalmából több mint 50 millió látogatóra számí». A vendégek elhe­lyezésére új szállodák, vendéglők, táborozóhslyek létesítése szükséges. Már építik, az Ifjúság-, Turista-, és Sport szállót és rövidesen megkezdik Európa leghatalmasabb szállódájának, a National — szálló-, nak az építését is. VAROS A TENGEREN A Káspi-tenger közepén, valósággal a víz tetején lakótelep épül Az olajfú­rásokon dolgozó 5000 férfi és 250 nő és családtagjaik költöznek majd be az új kis „városba". A szovjet geológusok a második vi­lágháború utáni években fedezték fel Bakutól kb. 100 kilométernyire a ten­gerfenék gazdag kincsét, a hatalmas kőolajmezőket. A hajósők körében félelmetes hírű és azóta már legen­dássá vált „fekete sziklák" közelében terül el a gazdag olajforrás. Az olaj kitermelésére hamarosan megépült a szárazföldet a vízalatti szirtekkel ösz­szekötő ideiglenes, kisegítő híd. Az első fúrótornyok alapozására kiszol­gált hajókat sülyesztettek el. Később építették meg a fúrótornyokat és a fekete sziklákat a szárazfölddel össze­kötő kétnyomtávú autóutat és a kes­keny nyomtávú vasútvonalat. A fúró­tornyok száma évről évre nőtt. Ma már a 130 km hosszúságú acélszer­kezetre felállítva 400-nál is több fú­rótorony dolgozik. A mesterséges szi­getről évi 4 millió tonna kőolaj öm­lik a bakui olajfinomítóba, s a hét­éves terv végére ezt a mennyiséget évi 4,8 millió tonnára növelik. A hatalmas olajmennyiség kiaknázá­sa előreláthatólag hosszú évekbe te­lik, ezért a szigeten dolgozók lakás­viszonyalt rendezni kellett. A megol­dás a most tervezés alatt álló, a ten­ger közepén létesítendő városka. A település alapozása egy kb. két hektár kiterjedésű, víz alatti acélváz, amelyet a „fekete sziklák"-ra erősí­tenek. Miután a telep kiterjedése a vízen korlátozott, emeletes házak építése látszott célszerűnek. Egyelőre három tízemeletes lakóház megépíté­sét tervezik. A házakat egymással összekötő traktusban helyezik el. A vendéglőket, az üzleteket, a könyv­tárat, a kórházakat, a sportcsarnokot és egy szállodát. Az „alapot", a tengerfenék sziklák közötti részeit feltöltik, és a bizton­ság fokozására a betonnal bélelt acél­vázat összehegesztik. Az acélváz tart­ja a támasztópilléreken álló épülete­ket. A fokozott biztonságú alapozásra a gyakori földlökések miatt van szük­ség. Az előregyártott épületelemeket különleges szállítóeszközök viszik rendeltetési helyükre, ahol hatalmas úszódarukkal állítják össze. A tenger­város lakói részére a legnagyobb ké­nyelmet biztosítják. Minden lakást te­levízlóval szerelnek fel, ezenkívül te­lefon és rádió biztosítja a lakók ösz­szeköttetését a szárazfölddel. tévé nő át. A proletár demokrácia mindjobban átalakul az egész nép szocialista demokráciájává." Mit jelent ez a valóságban? Azt, hogy az állam már nem csak az uralkodó osztály, hanem az egész nép szervezetévé válik és ezzel a munkásosztály diktatúrája is elveszti szükségességét. Miért? Egyszerűen azért, mert a társadalomban nincse­nek ellenséges osztályok, az egész társadalom érdekei megegyeznek és így elesik az erőszak alkalmazásának szükségessége. Ezt a tényt tükrözték hazánkban a múlt évben lefolyt választások a Nemzetgyűlésbe, a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a nemzeti bizottságok­ba. A kizsákmányoló osztálytársada­lomban minden osztály megteremti a maga politikai pártját és a-választá­sokon e pártok jelöltjei indulnak. Tudvalevő dolog, hogy hazánkban az uraimon lévő munkásosztály politikai pártján kívül, amely egész dolgozó népünk bizalmát élvezi, léteznek ki­sebb politikai pártok is. A képvise­lők jelölése azonban nem pártok, nem érdekcsoportok szerint történik. A képviselőket a Nemzeti Front bi­zottságai jelölték, amelyben az egyés politikai pártok és valamennyi tö­megszervezet tömörül. Vagyis: a kép­viselők kiválasztása a dolgozók köz­vetlen bevonásával történt, s a je­lölést nyilvános gyűléseken hagyták jóvá E jelölés révén tehát a kép­viselők nem egyes pártok vagy társa­dalmi rétegek érdekeit, hanem az egész társadalom érdekeit képvise­lik. A jelölésnél egyetlen szempont ér­vényesült: képes-e az illető jövendő hivatását az egész társadalom érde­kében teljesíteni? Ennek megfelelően a választási gyűlések sem pártok, ér­dekcsoportok szerint folytak le. A képviselők bemutatkoztak választó­kerületük polgárainak, akik alaposan mérlegelték, vajon személyi tulajdon­ságuk és eddigi gyakorlati munkájuk elegendő biztosíték-e arra, hogy méltóképpen képviseljék az egész vá­lasztőkeriilet lakosságát. Így a nemzeti bizottságok az egész nép átfogó szervei lettek, és a nép egységéi testesítik meg. Magukban egyesítik az állami és társadalmi szervezel vonásait. S hovatovább mind jobban elvesztik az állami szerv jellegét, és mindinkább társadalmi szervezetként fognak működni. Közigazgatásunkban ezek a vonások már most erősen kidom­borodnak. A közügyeket csaknem ki­zárólag a választott szervek és a vá­lasztott szervek mellett működő kü­lönféle szakbizottságok és aktívák végzik. Ezekben a képviselőkön kí­vül helyet kapnak a lakosság továb­bi széles rétegei is. Azáltal, hogy mind több dolgozót kapcsolunk be a közigazgatási szerveink munkájá­ba, fokozatosan teljesen kizárjuk an­nak lehetőségét, hogy az államigaz­gatás dolgozói visszaéljenek hatal­mukkal. A szakbizottságok mind több olyan kérdésben döntenek már, amely ed­dig a végrehajtó szervek hatásköré­be tartozott. A nemzeti bizottságok tanácsai Is az esetek többségében a szakbizottságok javaslatai alapján hozzák döntésüket. így van ez pél­dául a lakáskérdés és a különféle szociális járadékok megítélésekor is. Szakbizottságok tárgyalják meg a la­kosság panaszait és ki-ki a maga szakaszán teszi meg a kellő Intéz­kedést vagy terjeszt határozati ja­vaslatot a tanács elé. A nemzeti bizottságok képviselői kötelesek rendszeresen beszámolni választóiknak A választóknak pedig jogukban áll a bizalomra méltalan­ná vált képviselőket még megbízatási Idejük előtt visszahívni. Itt érdemes egy pillanatra megáll­nunk. A kizsákmányoló osztálytársa­dalomban a képviselőket az egyes társadalmi osztályok, rétegek politi­kai pártjai jelölik. A képviselők pártjuknak f és nem a választóknak!) kötelesek számot adni és a párt hív­ja őket vissza Szocialista társadal­munkban e képviselőket a választők nem csupán megválasztják, hanem már jelölik is. S a megválasztott kép­viselők választóiknak adnak számot, és a választók hívhatják őket vissza tisztségükből. A választók ellenőrzése a képvise­leti szervek, a nemzeti bizottságok felett ls teljes mértékben érvényes, így például a nemzeti bizottságok plénuma!, ahol a legjelentősebb ha­tározatokat hagyják jóvá, nyilvánosak és a választók tetszés szerint részt vehetnek rajtuk. Szükséges, hogy a társadalmi el­lenőrzés a jövőben még tovább szé­lesüljön, elmélyüljön, mert ezáltal széles néptömegek vonhatók be az állami ügyek intézésébe, a törvé­nyesség betartásának ellenőrzésébe, ami az államapparátus további töké­letesítését jelenti. Ez az állami szer­vek társadalmi szervekkel történő folyamatos felváltásának útja, ami az igazgalásban a demokratikus elvek továbbfejlesztését eredményezi. Nem kétséges, hogy az SZKP prog­ramtervezetének erre vonatkozó ki­tételei a mi viszonyaink közepette is érvényesek. Hazánkban is mind több állami szervre érvényre lép a vá­laszthatóság elve, és ezek kötelesek lesznek számot adni választóiknak tevékenységükről. Azáltal, hogy az államapparátus szerepét mindinkább a képviseleti szervek veszik át, mind nagyobb tömegek' szereznek jártas­ságot a közigazgatásban és lassan, az apparátusban végzett munka meg­szűnhet külön foglalkozás lenni. Bár az állam egyik funkciója az ellenséges osztályok ellenállásá­nak elfojtása a szocializmus győzel­me után csaknem szükségtelenné vá­lik, annál inkább előtérbe kerül a gazdaságszervező és kulturális ne­velőfunkció. Ugyanez érvényes a szocialista jogra is. Tökéletesednek azok a jogi normák, amelyek a kom­munista építés feladatainak megol­dását előmozdítják. A jogrend és a törvényesség felett azonban már nem csupán egy osz­tály érdekelt képviselő bíróság őr­ködik, mint az a kizsákmányoló tár­sadalmakra jellemző. És mondjuk ki rögtön, hogy a bíróságnak az ellen­séges osztályok elnyomásában, az osztályharcban nagyon Is jelentős a szerepe. Hazánkban a szocializmus győzelme után a bíróságok is az egész társadalom érdekeinek védel­mezőivé válnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a bíróságok is képvise­leti szervekké alakulnak át. Épp a napokban írta ki kormányunk a bí­rósági választásokat, amelyek ez év december harmadikán folynak le. A választás ugyanolyan formában történik majd, mint a tavalyi válasz­tások a Nemzetgyűlésbe és a nemzeti bizottságokba. A bírókat a Nemzeti Front, tehát a politikai pártok, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség s valamennyi társadalmi és tömeg­szervezetek képviselőiből alakult bi­zottság jelöli. A jelölést a dolgozók nyilvános gyűlésein tárgyalják meg. A jelöltek választókerületeikben be­mutatkoznak választóiknak és megvá­lasztásuk után kötelesek választóik­nak számot adni tevékenységükről. Lám, a bíróságok, az államappará­tus nagyon jelentős szervei is kép­viseleti szervekké válnak és jellegük megközelíti a társadalmi szerv jelle­gét. Ám a szocialista társadalom kö­rülményei közepette a bíróság nem az egyetlen szerv, amely a jogrend betartása felett őrködik. A szocialis­ta törvényesség védelme az egész társadalom ügyévé vált. Rámutattunk arra, hogy a nemzeti bizottságok munkájába is minél több embert vo­nunk be, ezzel is fokozva a társadal­mi ellenőrzés szerepét. A hatékony ellenőrzés és társadalmi felügyelet pedig az esetek többségében eleve kizárja a törvény megszegésének le­hetőségét. Kisebb kihágások esetében a helyi népbíróság dönt, amelynek munkájá­ban jelentős szerep jut a szakszer­vezeteknek, az ifjúsági szervezetnek és a tömegszervezeteknek. A helyi népbíróságok, amelyek államappará­tusunkban ugyancsak újszerű jelleg­gel bírnak, nagyobb községekben és üzemekben alakultak. Nevelőhatásuk és társadalmi jelentőségük éppen ab­ban rejlik, hogy a törvény megsze­gője felett a helyszínen, közvetlen munkatársa! körében „Ítélkeznek". Nem hallgathatjuk el a tö­megszervezetek, továbbá a szövet­kezetek, üzemek kollektíváinak sze­repét sem a jogrend védelmében, az ember nevelésében. Az egyes társa­dalmi szervezetek keretén belül, a munkahelyeken kialakul az emberek szorosabb közössége, ahol fokozódik a társadalmi hatás jelentősége, és ahol a társadalmi együttélés szabá­lyainak betartása felett a munkában összeforrott dolgozók közössége őr­ködik. Vegyük példaként a szocialista munkabrigádokat. E kis, szoros mun­kaközösségek keretén belül a dolgo­zók kölcsönös egymásra hatása kö­vetkeztében, de a pártszervezet, a szakszervezet, az Ifjúsági szervezet és az üzem vezetőségének segítségé­vel a dolgozók az önkéntes köteles­ségteljesítés szellemében nevelődnek. E kollektívákon belül nagyon ritkán van szükség büntető rendszabályok alkalmazására, mert ezt csaknem ki­vétel nélkül felváltotta a társadalmi ráhatás és a különféle nevelő mód­szerek, ami elejét veszi a bűnözés­nek. A kommunizmust építő társadalom­ban a jogsértésnek, bűnözésnek mindinkább szűkül a táptalaja. A dol­gozók állandóan fokozódó jóléte, mű­veltsége és öntudata megteremti a feltételeket ahhoz, hogy „a jogok és kötelességek szorosan összekapcso­lódjanak a kommunista együttélés egységes szabályaiban. A jogi normá­kat mindinkább felváltják az erköl­csi normák, amelyeket a társadalom tagjai általánosan elismernek és be­tartásuk minden ember belső szük­séglete és szokása lesz." Nem kétséges tehát, hogy teljes összhangban a marxizmus-leninizmus klasszikusainak megállapításaival, az állam a társadalmi fejlődés további szakaszában elhal. Az állami szervek társadalmi szervekké alakulnak át. Ez a fejlődés megköveteli, hogy a közügyek intézésébe mind több dol­gozó kapcsolódjék be. Az állam Je­lenlegi gazdaságszervező és kulturá­lis nevelőfunkciójához hasonló társa­dalmi funkciók megmaradnak, de az ezt végző szervek a kommunizmus­ban elvesztik politikai jellegüket. Az SZKP programtervezete a kommunista társadalom közeli va­lóságát tükrözi. E nagyszerű, millió­kat, százmilliókat lelkesítő program megvalósításához vezető út már nem beláthatatlanul hosszú, de sok fel­adat megoldását követeli. Népünk bátran halad ezen az úton, mert kommunista pártjában olyan vezető­re akadt, amely a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a nemzetközi mun­kásmozgalom tapasztalataival felvér­tezve biztosan vezeti a kitűzött nagy cél — a kommunista holnap felé. A munkásosztály és élcsapatának történelmi szerepe éppen abban rej­lik, hogy felépiti az osztály nélküli kommunista társadalmat, mint a dol­gozó emberek legmagasabb fokú szervezett közösségét. ZSILKA LÁSZLÓ ÜJ SZŐ 13 + 1961. október 12.

Next

/
Thumbnails
Contents