Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-07 / 279. szám, szombat

MAGDEBURG, a legfontosabb összekötő pont hazánk elbai hajóforgalma és a hamburgi tengeri Ifikötő között. Évente egymillió tonna árurakomány halad keresztül a magdeburgi kikötőn. A felét közvetlenül itt rakják hajóra. A napokban a CSISZ 480 tagú küldöttsége érkezett négynapos baráti látogatásra Magdeburgba, ahol rendkívül meleg fogadtatásban részesültek. A képen: A magdeburgi rakodóberendezés. Éppen ürítik a csehszlovák uszályt. (CTK — Bican felvétele) * A fasiszta rendszer Spanyolországban az amerikai segítségnek köszönheti (étét DOLORES IBARRURI NYILATKOZATA A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség budapesti tanácsülésén a spanyol nőküldöttség élén részt vesz Dolores Ibarrurl elvtársnő, Spanyolország Kommunista Pártjának elnöke, aki a spanyol nép fasisztaellenes harcában kialakult új helyzetről nyilatkozott az MTI munkatársának. „A fasizmus igája nem törte meg népünk legjobbjait, s a véres, kegyetlen francoista diktatúra úgyszólván egy percre sem érezheti magát biztonságban. Mind erőteljesebbé válik az üldözött, Illegalitásba kényszerített kommunista párt befolyása. Most érik be a kommunisták két és félévtlzedes Franco-ellenes harcának vetése. Partizánmozgalmak bontakoznak ki, tiltakozó megmozdulások egész sorára kerül sor. A fasiszte rendszer Spanyolországban kizárólag az amerikai segítségnek köszönheti létét és fennmaradását. A mai Spanyolország az imperializmus bázisa. Franco több mint 10 millió dollárért vásárolt fegyvereket hatalmának fenntartására s most már atomfegyvereket követel az amerikalaktól. A spanyol hazafiak mély meggyőződése, hogy az amerikai támogatás ellenére is legyőzik a fasizmust, s megteremtik a szabadság, a demokrácia Spanyolországát. BESZELŐ SZÁMOK az NDK-ból • Az NDK ipari termelése az 1936. évihez (vagyis a mai NDK akkori területén) viszonyítva, a múlt év végéig már háromszorosára növekedett. Az ipari termelés tavalyi növekedése az 1959-es évvel szemben 8,3 százalékot tett kl. • Az építőipar térfogata 11 százalékkal emelkedett, a lakosság 1960ban több mint 80 ezer lakást kapott. • Csupán a kapitalista államokkal folytatott külkereskedelmi forgalma (24 százalékban vesznek részt benne) az utóbbi három év alatt 222 millió rubellel növekedett. A szocialista táborból a Szovjetunió után az' NDK a nyugat-európai országok második legnagyobb kereskedelmi partnere. • A parasztok az NDK-ban ez Idén 13 800 traktort kaptak, vagyis többet, mint az 1958—1959-es években együttvéve. • A lakosság ellátására szánt árumennyiség értéke az idén eléri a 47,7 milliárd márkát és így az előző évvel szemben csaknem 3 milliárd márkáial növekszik. • Az egyetemek és főiskolák hallgatóinak száma 10 ezer lakosra számítva 1960-ban 59-et tett kl. A szakiskoláknak tavaly 169 ezer tanulója volt. • A falusi klubok száma a múlt évben 1500-ról több mint 5000-re, a falusi akadémiák száma 3000-re emelkedett. a nagyvilágban Az a hallatlan erőfeszítés, amelyet a Szovletunió, s vele együtt a szocialista világrendszer országát fejtenek kl a béke megvédése érdekében a múlt hét külpolitikai eseményeiben is kifejezésre jutott: Ojra egy héttel közelebb kerültünk a német békeszerződés megkötéséhez. Az ENSZ-közgyülés általános vitájában felszólaló küldöttek többségének szavaiból kitűnt, hogy a gyarmati iga alól felszabadult nemzetek egyre inkább látják, kt védelmezi a békét, az igazságot, s kt törekszik valóban a leszerelésre. 9 A szovjet-amerikai megbeszélések amelyek az ENSZ-közgyűlés alkalmából a német kérdésről és Berlin helyzetéről külügyminiszteri szinten folynak New Yorkban a múlt héten új stádiumba jutottak, jelentős lépés, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter az USA elnökével, Kennedyvel is eszmecserét fog folytatni a legégetőbb kérdésekről. A külügyminiszteri megbeszélések egyik eredményeként értékelhetjük ezt. Az elnökkel folytatott tárgyalástól sem várhatjuk természetesen, hogy egyszeriben megoldja a vitás kérdéseket. Tudjuk, hogyan reagált az USA, a Szovjetunió azon javaslatára, hogy haladéktalanul kössék meg a békeszerződést Németországgal — növelte fegyverzetét és háborúval fenyegetőzött. Néhány szenátor reálisan hangzó nyilatkozata sem jogosít fel reményekre, hogy az USA egyszeriben elismeri a Szovjetunió követelményeit. Tény azonban, hogy a világ közvéleményének egyre növekvő békekövetelése ésszerűbb álláspontra kényszerítheti az USA-t. A tárgyalásokat az imperialista hatalmak számos esetben Igazi háborús törekvéseik álcázására használták fel. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az USA-nak tettekkel kellene bebizonyítania, hogy az égető problémák békés megoldását kívánta. Az eddigi*tettek — a fegyvercsörtetés, a hallatlan fegyverkezés — nem támasztja alá a békéről hangoztatott szólamokat. • Az ENSZ-közgyűlés Annak ellenére, hogy az ENSZközgyűlés napirendje szerint most az általános vita folytatódik, az érdeklődés középpontjában a Szovjetuniónak a titkárság ideiglenes vezetésére tett javaslata áll. Még az angol Guardian is kénytelen volt beismerni, hogy a szovjet küldöttség javaslatának a közeledés, a kompromiszszum a célja. A javaslat az USA részéről mégis ellenállásba ütközött. Miről is van sző e Javaslatban? A javaslat szerint a közgyűlés az alapokmány értelmében a Biztonsági Tanács javaslatára bízzon meg egy ENSZ-körökben ismert személyiséget a titkárság vezetésével bizonyos időre — 1963 áprilisáig. A javaslat feltételezi, hogy ez a vezető dolgozó és a titkárság vezetésében működő három helyettese az egyetértés szellemében fog tevékenykedni. A helyettesek a Szovjetunió, az USA és egy afrikai vagy ázsiai állam nagyképzettségű képviselői lennének. Egyes nyugati lapok állításával ellentétben a Szovjetunió nem ragaszkodik ahhoz, hogy a helyetteseknek vétójoguk legyen. Ugy tűnik, hogy az ilyen javaslat ellen józanul gondolkodó embernek nem lehet semmi kifogása. Mégis felette különös volt egyes nyugati' körök reakciója. Míg számos küldöttség kijelentette, hogy komolyan tanulmányozni fogja a javaslatot, addig Stevenson, az USA küldötte azzal az alaptalan állítással utasította vissza, hogy ez „nem reális kompromlszszum". Az ilyen nyilatkozatnak csupán egy célja lehet: nyomást gyakorolni azokra a küldöttekre, akik e kérdésben még nem helyezkedtek egyértelmű álláspontra. Ugyanez a célja annak a sajtókampánynak is, amely készakarva elferdíti a szovjet javaslat lényegét. AZ ENSZ-közgyűlésen egyébként folytatódik az általános vita, a küldöttségek vezetői kifejtik országaik álláspontját a megvitatandó kérdésekről. A vitában eddig közel harmincan szólaltak fel, és igen örvendetes jelenség, hogy többségük egyértelműen elítéli a gyarmati rendszert és kiállt a leszerelés megvalósításának szükségessége mellett. A Mali Köztársaság küldöttségének vezetője fejezte ki a legjobban a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek álláspontját, amikor kijelentette, hogy az idei közgyűlésnek olyan intézkedéseket kell kezdeményeznie, amelyek végleg felszámolják a gyarmati rendszert, el kell érni a tavaly elfogadott deklaráció maradéktalan teljesítését. A gyarmati rendszer felszámolása érdekében az ENSZ vajmi keveset tett. Ezt mindenekelőtt az okozta, hogy az egyszemélyi vezetés az ENSZ végrehajtó szervében lehetőséget nyújtott a gyarmatosítóknak saját érdekeik érvényre juttatására. Erre a legjellemzőbb példát a katangal események szolgáltatják. A Csombenak előnyt nyújtó fegyverszünet, amelyre megalázó feltételek mellett állt rá a kongói ENSZ-csapatok parancsnoksága, tovább tart. Pedig a Kongói Köztársaság terüieti egységének helyreállítása nem tűr halasztást. Az ENSZ-nek egyértelműen a központi kormány segítségére kell lennie, hogy a Biztonsági Tanács határozatai megvalósuljanak, Kongó békéje helyre álljon, a gyarmatosítóktól végleg megszabaduljon az ország. Ezt azonban semmi esetre sem lehat oly módon elérni, ahogyan az ENSZ-csapatok parancsnoksága teszi, amely például az idegen országok zsoldosainak Katangából való kiutasítását Csombéra bízza. • Franciaország algériai politikája nyújtja a legvéresebb bizonyítékát, hogy a gyarmati rendszer felszámolása az imperialisták mily elkeseredett ellenállásába ütközik. De Gaulle elnök három éve ígérgeti az algériai kérdés megoldását, de ez nem következett be, sőt a halogatás következtében a megoldatlan algériai probléma táptalajában fenyegető méreteket öltött a fasiszta veszély. De Gaulle legutóbbi beszédében szólt ugyan arról, fcogy Franciaország kész tárgyalni az algériai ideiglenes kormány képviselőjével, de ismeretes, hogy tárgyalások már eddig is voltak, s pozitív eredményt nem hoztak. Nem hozhattak, mert — mint a francia Populaire írja — a rezsim a fasisztákkal lépett kompromisszumra. A francia vezető körök számára úgy látszik kisebb veszély a fasiszta puccs veszélye, mint az algériai nép önrendelkezési Jogának elismerése. Ezt az állítást mindenekelőtt az indokolja, hogy az ideiglenes algériai kormánnyal szemben hajthatatlan álláspontot foglalnak el akkor, amikor az egyre fenyegetőbb bombamerényleteket elkövető fasiszták szinte szabadon garázdálkodnak nem csupán Algériában, hanem az „anyaor-: szágban" is. • A szíriai jelentések ma még nem nyújtanak teljes képet arról, milyen Jellegű az államfordulat. Dr. Kuzbari, a kormány elnöke kijelentette ugyan, hogy az ország külpolitikája „az aktív semlegesség elvein fog alapulni" és elismeri az Arab Országok Ligájának alapokmányát. Az államfordulat külföldi reakciója az első napokban azonban ellentmondott ennek. Hiszen elsőnek Törökország, Jordánia, Guatemala és a Csangkajsek-klikk ismerték el a Szíriai Arab Köztársaságot. Ezekről az országokról pedig semmiképpen sem mondhatjuk, hogy vajmi közük lenne az aktív semlegességhez. A legutóbbi hírek szerint Kuzbari miniszterelnök megcáfolta azokat a híreket, hogy az ország belép a CENTO-katonai tömbbe. Az, hogy Nasszer elnök utasította az EAK ENSZ-képviseletét, ne ellenezze a Szíria esetleges felvételét az ENSZ-be, mindenesetre arra enged következtetni, hogy nagy vonalakban az új szíriai kormány az arab országok imperialistaellenes, nemzeti felszabadító politikáját fogja követni. Mindez természetesen csupán feltevés, a Szíriai Arab Köztársaság politikáját majd a gyakorlatban megvalósított intézkedések fogják megmutatni. V. C. AndráS Seglií elvtárs, a Veľké Uherce-i erdőgazdaság igazgatója, idestova öt esztendeje, hogy az üzem élére került. Szorongó érzésekkel fogadta a megbízatást. Meg tudja-e majd állani a helyét? Favágó volt maga ls. Tudta, hogy a dolgozók nemcsak végrehajtól, hanem szigorú bírálói is lesznek utasításainak, egész munkájának. SEGIR ELVTÄRS VEZETÉSÉVEL A GAZDASÁG SOROZATOS SIKEREKET ÉRT EL az elmúlt esztendőkben. Mégis panasz érkezett szerkesztőségünkbe munkamódszereit illetően. Megvizsgáltuk tehát a vezetés stílusát. Azt mondhatná valaki, miért kell ezt külön megvizsgálni? Hiszen az Igazgató munkamódszere a tervfeladatok teljesítésében, a termelékenység növekedésében mutatkozik meg a legjobban, a legkézzelfoghatóbban. Nem egészen így áll a dolog. Kétségtelen, az erdőgazdasági üzem fellendülése fontos, de a további állandó eredmény nem utolsó sorban a gazdasági vezetők nevelőmunkájától függ, attól, milyen a viszonyuk munkatársaikhoz. Ha pedig e téren baj van, ez befolyásolhatja az eredményeket ls. Régi Igazság, hogy a tervteljesltés hangoztatása egymagában kevés. Az Igazgató elvtárs ottlétünkkor valóban sokat beszélt a gazdasági eredményekről, de majdnem semmit a dolgozókról, azok megnyeréséről, bevonásukról a vezetésbe, a problémák megoldásába S Így egyre Inkább magára marad — hallottuk többektől, párttagoktól, pártonkívüliektől. Talán nem ls olyan meglepő, hogy a sikerek nyomán az elégedettség szelleme ütötte fel a fejét. Hiába, Üj SZÔ -1 1961- október 7. A kommunista vezető nevelő is legyen jó is, meg nem is, ha az igazgatót dicsérik. Jó, mert az elismerés a kivívott sikerekre emlékeztet. De az már nem jó, ha az elismerés nyomán minduntalan arra gondol, sőt beszédével, viselkedésével érezteti: „Talpraesett, tehetséges ember vagyok én." Igaz, a gazdasági vezetők nem egyszer kaptak olyan figyelmeztetést, bíztatást: „Intézkedj önállóan, légy erélyes..." Helyes és szükséges figyelmeztetések ezek. De helytelen lenne azt gondolni, mivel végső sorban ügy is egyedül kell döntenie, nincs szükség rá, hogy meghallgassa a dolgozók, a munkatársak tanácsát. Seglií elvtársnak elsősorban azt kell megtanulnia a Központi Bizottságnak a vezetés módszereiről adott útmutatásaiból, hogy jobban támaszkodjék munkatársaira, becsülje meg Jobban véleményüket. A jó igazgató nagyon komolyan elgondolkozik a főkönyvelő, az osztályok, nem utolsó sorban a munkások tanácsain, javaslatain, nem siklik el az esetleges ellenvetések felett. Nem csinál „presztízs-kérdést" abból, hogy mindenképpen neki legyen Igaza, hallgat a dolgozók érvelésére — ha ez helyesnek bizonyult — meg is változtatja véleményét. CSAK ÖNTELT EMBER HIHETI, HOGY MINT VEZETŐNEK NINCS MIT TANULNIA A MUNKASOKTÖL. Igaz, a gazdasági Irányításban nincsen szó kollektív vezetésről, annál nagyobb szükség van azonban arra, hogy az igazgató mtnél többet merítsen a pártszervezet s valamennyi dolgozó tapasztalataiból. A kommunista vezető egyik legfőbb tulajdonsága, hogy a dolgozókkal együtt és rájuk támaszkodva vezet, hogy minden erővel igyekszik kibontakoztatni kezdeményezésüket. Kikéri véleményüket s nemcsak, meghallgatja, hanem meg is valósltja Javaslataikat, ha helytállóak. Ez a pártvezetés módszere, ez a pártszerű munkastílus. A mulasztást azonban nemcsak az Igazgató követte el, hanem az üzemi pártszervezet bizottságának valamennyi tagja ls. Az önteltség súlyos hiba, mert gátolja a bírálatot, kerékkötője az alkotó ötleteknek, és a dolgozók is úgy érzik: a vezetők lebecsülik kezdeményezésüket. A pártszervezet kötelessége, hogy pártos munkastílusra és magatartásra nevelje az igazgatót. Ellenőrizze, felelősségre vonja mint kommunistát. Ugyanakkor tekintse sérthetetlennek az egyszemélyi vezetés elvét, harcoljon azért, hogy a gazdasági vezetés megszilárduljon. Nevelőmunkával, a párttagok segítségével erősítsék az igazgató tekintélyét. Tehát nemcsak az igazgató munkájában találtunk „kifogásolni valót", hanem a pártszervezet tevékenységében ls akad elég. AZ EMBEREKKEL VALÖ FOGLALKOZÁS, A TÖMjSGEK KÖZÖTTI MUNKA természetesen nagy kötelezettségeket ró a kommunistákra, a pártszervezetre. Igazában akkor gyümölcsöző az agitáció, a nevelőmunka, ha nem hivatalos, kötelességszerű, hanem elvtársias kapcsolatokra épül. A pártbizottságoknak kell törekednie a párttagok és a pártonkívüliek alaposabb megismerésére. Tudni kell, ki hogyan támogatja a párt politikáját, kl hogyan dolgozik. Segítenie kell szaktudásuk fejlesztésében. Jónéhány dolgozóval beszélgettünk, általában jól ismerik az erdőgazdaság gondjait, nehézségeit, lehetőségeit. Nézőpontjuk úgyszólván munkahelyek szerint különböző. Meglátásaik sem egyformák. Sok hasznos tudás, jó ötlet, kezdeményező készség van ezekben az emberekben. Ott-tartózkodásunk alatt mégis azt állapítottuk meg, hogy nem használják ki eléggé ezt a rendelkezésre álló kincses bányát. Nem folytatnak termékeny vitákat, hogy tisztázódjék a tennivaló, amikor a pártszervezet, vagy az Igazgató hivatott dönteni. SOK-SOK PÉLDÁT LEHETNE FELHOZNI ARRA, hogy ahol érvényesül a gazdasági vezetők tevékenységének pártellenőrzése, ott gyorsan legyőzik a nehézségeket, s gyümölcsözőbb a munka. Azt senki sem képzelheti, hogy máról holnapra minden zökkenő nélkül gördül előre. De a hibák láttán azt kérdezzük, miért tűri az üzemi pártszervezet, miért tűrik a felettes szervek a helyes elvek megsértését? Miért nem vonják felelősségre a párthatározatokkal ellentétben cselekvőket? Nem kívánja senki, hogy már az első botlásnál lehetetlenné tegyenek valakit, de az ismétlődő hibák megtűrése nagy károkat okozhat. A dolgozókat nagyon felháborította például, amikor az' egyik faraktár élére büntetett előéletű egyént állított az Igazgató. Bár a dolgozók felvételének joga az igazgatót Illeti meg, a pártszervezetnek mégis ügyelnie kell a fontos helyekre kerülő dolgozók kiválasztására, állást kell foglalnia ebben a dologban. Az igazgató pedig köteles figyelembe venni a pártszervezet véleményét. Nem állíthatjuk, hogy a pártszervezet tervszerűtlenül dolgozik, de a munkatervből sok helyütt hiányzik a világos célkitűzés. A terv nem irányul éppen a fő és döntő fontosságú kérdésekre. Ez által szétforgácsolódik a pártszervezet ereje és csökken a pártmunka hatékonysága. A pártszervezet bizottsága vegye magát körül a kommunisták és pártonkivüliek széleskörű aktívájával, melynek segítségével eredményesebben szorgalmazhatja a politikai és gazdasági célok elérését a gazdasági vezetésben, a szakszervezetben, a munkahelyeken, a termelésben. A legnehezebb és a legtöbb türelmet igénylő pártfeladat a laza er

Ä kölcsű emberek nevelése. Ezek közé tartoznak azok ls, akik a kelleténél többet isznak. Döntő többségben ezek azok, akiket a közös vagyon megbecsülésére kell nevelni. Az embereket szocialistákká, kommunistákká nevelni minden egyes párttag feladata. Ha valahol meglazult a munkafegyelem, a közös vagyonhoz való viszony, ez nemcsak a munkások hibája, a gazdasági és politikai vezetőké is. JÖ LENNE, HA A PÁRTSZERVEZET NEM SOKA HALASZTGATNÁ, hanem megbeszélné ezeket a kérdéseket — nyíltan és őszintén. 'Utána az elvtársak közösen látnának neki a szoros elvtársi munkatársi légkör kialakításénak, amely elengedhetetlenül fontos a helyes és jó pártmunkában. ERDÖSI EDE