Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-31 / 302. szám, kedd

rA Szovjjctuniö Kommunista XXII. Kongresszusa MEGVÉDJÜK Ä BÉKÉT ÉS HAZÁNK BIZTONSÁGÁT Küldött elvtársaki Olyan kérdésről tárgyalunk, mely szervesen összefügg az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről szóló beszámolóval és új pártprogramunkkal. Szilárd Meggyőződésem, hogy a fegyveres erők kommunistáinak általános véleményét fejezem ki, ha közlöm a kongresszussal: teljes mértékben és feltétlenül támogatjuk az SZKP új szervezeti szabályzatának tervezetét és egyöntetűen rászavazunk. Ha az ember elgondolkozik a kongresszus elé terjesztett beszámolók és a küldöttek felszólalásai felett, mindenekelőtt szívből jövő, őszinte szavakkal kell beszélnie a Központi Bizottság és pártunk óriási munkájáról, a szovjet nép munkahősiességéről, a szovjet emberek mai nemzedékének — a kommunizmus építőinek nagy tetteiről. Elvtársak! A programtervezet kidomborítja, hogy a hadsereg építésének fő alapja, hogy a kommunista párt vezeti a fegyveres erőket, és ez abban fejeződik ki, hogy növekszik a pártszervezetek szerepe, befolyása a hadseregben s a haditengerészetben. Az SZKP Központi Bizottsága szilárdan irányítja a fegyveres erők keretében végzett párt és politikai munkát, a Központi Bizottság és a szovjet kormány tagjai gyakran meglátogatják a katonai és tengerészalakulatokat, találkoznak a katonákkal, a tömegmunka lenini stílusára tanítanak bennünket. Kozlov elvtárs például nemrégen felszólalt a csendes-óceáni hajóhad pártkonferenciáján. Nylkita Szergejevics Hruscsov rendkívül nagy elfoglaltsága ellenére is az utóbbi években meglátogatta a távol-keleti szovjet katonákat, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország területén lévő katonákat, úgyszólván az összes flotillákat, s minden évben beszédet mond a moszkvai katonai akadémiák végzett hallgatóinak. A párt lenini irányvonaláért, a személyi kultusz következményei — Molotov, Malenkov, Kaganovics és a többiek pártellenes frakciós csoportja — elleni küzdelemben a szovjet hadsereg és haditengerészet kommunistái mindenkor szilárdan támogatták lenini Központi Bizottságunkat. Ma és a Jövőben ls a Központi Bizottság sziklaszilárd pillérei lesznek. Nagyon helyesnek tartom, azoknak a küldötteknek a nézetét, akik hangoztatták, hogy a pártellenes csoport vezetőinek nincs helyük a pártban, s csatlakozom nézetükhöz. A katonai személyiségek jól tudnak azokról az óriási áldozatokról, melyeket a hadsereg és haditengerészet a párt- és az államapparátus káderei ellen indított tömeges megtorlások és önkény idején hozott. E veszteségeket az is növelte, hogy a legsúlyosabb katonai megpróbáltaltások előtt következtek be, mert utánuk hazánknak, a pártnak és a hadseregnek harcolnia kellett a német fasizmus és csatlósai ellen. Hangoztatom, hogy a fegyveres erők kommunistái rendkívül nagyra becsülik a Központi Bizottság elviességét, bölcsességét és bátorságát, hogy bátran megmondta a pártnak és népnek a lenini igazságot Sztálinról, személyi kultuszáról és személyi kultuszának súlyos következményeiről. A Központi Bizottság rendületlen lenini irányvonalának megnyilatkozása volt az 1957. évi októberi plénum, amely a fegyveres erők szempontjából különösen nagy jelentőségű. A plénum határozatai véget vetettek Zsukov volt honvédelmi miniszter veszélyes pártellenes irányvonalának és bonapartizmusának. A helyzet komolyságát láthatjuk abból ls, hogy aláásták és lebecsülték a katonai tanácsok, a politikai szervek és pártszervezetek szerepét; a hadseregben megtiltották a kommunisták, az összes fokú vezetők viselkedésében és munkájában megnyilvánuló fogyatékosságok pártos bírálatát, megingatták a parancsnoki jogkör elvének pártos alapját; az alárendeltekkel szemben elterjedt a felfuvalkodottság, durvaság, önkényesség és megfélemlítés; mesterséges vitákat szítottak a parancsnokok és a politikai dolgozók között. Aktatologatásra kényszerítették a pártéletet és a politikai szervek munkáját, melyet szűkkörü művelődési tevékenységre korlátoztak. Megvetették és lebecsülték a politikai főosztályt. Kísérleteket tettek, hogy különféle módon kibújjanak a Központi Bizottság ellenőrzése alól, aláássák a párt befolyását, elszakítsák a hadsereget és haditengerészetet a párttól és a néptől. Terjesztették Zsukov személyi kultuszát, terjesztették a korlátlan hatalom irányzatát a hadseregben és az országban egyaránt. Az SZKP Központi Bizottsága erélyes beavatkozásával felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a hadsereg és a haditengerészet kommunistáinak a parancsnoki és politikai kádereknek. Ezért őszinte hálával tartozunk a Központi Bizottságnak és személyesen Hruscsov elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának. Az SZKP KB intézkedései alapján a pártszervezetek eszaneileg és szervezetileg megszilárdultak, jelentősen fokozódott aktivitásuk és" harcképességük a legfontosabb feladatok megoldásában. Megerősödött a legjobb katonák beáramlása pártunk soraiba, ugyanakkor szigorúan betartottuk az egyéni kiválasztás elveit. Az SZKP KB októberi plénuma után mintegy két és félszer annyi katonát vettünk fel a pártba, mint ugyanannyi idő alatt a plénum előtt. Nevekedett a kommunista tisztek száma. A tisztek oly fontos csoportjában, mint a század* és ütegparancsnokok, az egész fegyveres erők keretében a párttagok száma elérte a 90 százalékot, sok katonai körzetben még többet is. Az SZKP KB októberi plénuma után a hadsereg * a tengerészet alapszervezeteinek száma—a zászlóaljak és hadosztályok szerveF. /. Golikov elvtársnak, a szovjet hadsereg és haditengerészet politikai főosztálya főnökének felszólalása zeteit is hozzászámítva — megkétszereződött. 1958. január l-ig a századoknak és a velük egyszínten álló alakulatoknak csak 40 százalékában voltak pártcsoportok. Most az említett alakulatok 93 százalékában vannak pártszervezeteink, vagy legalább pártcsoportjaink. Az SZKP új programja és szervezeti szabályzata a hadsereg sajátos viszonyainak szem előtt tartásával nagy távlatokat nyit a pártmunka további elmélyülésére a fegyveres erők keretében, a párton belüli demokrácia bővítésére, a bírálatnak és önblrálatnak, mint a fogyatékosságok kiküszöbölése hatásos eszközének fejlesztésére, az újnak és haladónak szilárdítására. A fegyveres erők politikai szerveinek és pártszerveinek még jobban meg kell szilárdítaniuk a katonák és a tömegek kapcsolatét, még gyakrabban kell tanácskozniok a kommunistákkal és a pártonkívüliekkel, tökéletesebb tájékoztatásokat és kimutatásokat kell adniuk munkájukról, még szilárdabban kell támaszkodniuk a párt-, a komszomolista és a pártonkívüli aktívára. A szovjet fegyveres erők felépítésének legfőbb elve az egyszemélyi vezetés. A fegyveres harc jelenlegi viszonyai 'és eszközei különösen szilárd és pontos csapatirányítást, gyors, egybehangolt és erélyes fellépést, hősiességet, kezdeményezést és önállóságot követelnek meg az összes vezetőktől, megkövetelik, hogy minden parancsnok kész legyen vállalni minden feleiősséget a rábízott feladatok teljesítéséért, hibátlanul teljesítse a fölöttesek parancsát. Mindez egyszemélyi vezetéssel érhető el. Az egyszemélyi vezetés, ami szovjet felfogásunk szerint minden parancsnoktól megköveteli, hogy a párt és az állam érdekeinek szempontjából kezelje a rábízott feladatot, rendületlenül és következetesen meg tudja valósítani a kommunista párt politikáját és munkájában a pártszervezetekre, a kollektíva erejére támaszkodjék. Az SZKP KB októberi plénuma után lényegesen megnövekedett a vezetők párt- és parancsnoki tekintélye. Elég az hozzá, hogy a fegyveres erők keretében jelenleg 23-szor annyi kommunistát függetlenítettünk és választottunk be a pártbizottságokba az alakulatok és hajók parancsnokai közül, mint 1957ben. A párt programja és szervezeti szabályzata alapján az eddiginél még jobban kell törekednünk arra, hogy tisztjeink, tábornokaink és tengernagyjaink tökéletesen elsajátítsák a marxizmust-leninizmust, tökéletesen megismerjék a társadalom fejlődésének törvényeit, hogy tüzetesen tanulmányozzák Lenin gazdag hadielméleti hagyatékát, hogy tökéletes operatív, taktikai és haditechnikai kiképzésük legyen, hogy fejlesszék a szovjet haditudományt, alkotómódon érvényesítsék tudásukat a csapatok gyakorlati irányításában. Ez azért is fontos, mert a párt jelenleg rendkívül nagy jelentőségű feladatként tűzi ki a lakosságnak a tudományos kommunizmusra nevelését. A kommunizmus nagy eszményei, a szocialista haza védelmének magasztos céljai, a népek barátsága és a proletár nemzetköziség — ez az a nagy eszmei alap, amelyen kialakul a szovjet katona erkölcsl-politikai arculata, meggyőződése, hősiessége, könyörtelensége az ellenséggel szemben, rendületlensége a harci feladatok teljesítésében. A szovjet katonák ezrei új, kommunista erkölcsű emberek. Hazafias hőstettek kezdeményezői, félelmet nem ismerő műszaki és olyan katonák vannak köztük, akik életük kockáztatásával mentettek meg a biztos haláltól német, lengyel és magyar gyermekeket. Köztük van Jurij Gagarin és Germán Tyitcv ür-í repülő őrnagy, akik példátlan hőstettükkel nagy hírnevet szereztek maguknak. A szovjet hadsereg a kommunizmus tevékeny építőinek igazi iskolája Beláthatatlan hazánk minden részében önfeláldozóan dolgoznak a katonai élet kemény iskoláját kijárt emberek. Csak tavaly több mint 200 000 katona ment önként a kommunizmus építkezéseire. A hadsereg és a haditengerészet létszámcsökkentésével kapcsolatban sok ezer tiszt és tartalékos és nyugalmazott tábornok kapcsolódott be a termelésbe. Ok is méltóképpen kiveszik részüket a munkából a népgazdaság valamennyi ágazatában. A párt szervezeti szabályzatának tervezete kiemeli, hogy az SZKP minden tagja köteles sokoldalúan hozzájárulni a Szovjetunió védelmi erejének szilárdításához. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni a lakosság körében, az ifjúság honvédelmi nevelésében és a tartalékosok körében végzett honvédelmi tömegmunka nagy jelentőségére. Valamennyi szervezetnek tovább kell lény»' gesen javítania a munkáját, minden segítséget meg kell adnia a hadsereggel, a légierőkkel és a haditengerészettel együttműködő önkén' tes egyesületnek, mely most tömegszervezef lett. Drága elvtársak! Végezetül engedjék me» hogy biztosítsam a kongresszus küldötteit: » hadsereg és a haditengerészet kommunistái t XXII. pártkongresszus történelmi határozatai* tói lelkesülve továbbra le pártunk megblzhatí harci osztagát fogják képezni. A lenini Köz« ponti Bizottság bevált vezetésével mindení megtesznek, hogy a békét és hazánk bizton* ságát rendületlenül megvédjék. Az új világrendszer kikényszeríti a békét Alekszander Kornyejcsuk író felszólalása Sok küldött tőlem, a drámaírótól azt várja talán, hogy az irodalomról fogok beszélni. Szívesen is tenném, de most elsősorban a béke védelmének kérdései foglalkoztatnak engem, s ezenkívül e témáról már igen élénken és szépen beszéltek itt írótársaim. Az a nagy megtiszteltetés ért engem, hogy számos ismert szovjet közéleti személyiséggel együtt részt vehettem a Nyugat békeszerető erőinek különféle értekezletein, találkozóin és kongresszusain. Londonban részt vettem közéleti személyiségek nemzetközi leszerelési értekezletén. Mindezeken a találkozón viharos vita folyt az általános leszerelésről, a két német állammal kötendő békeszerződésről és NyugatBerlin statútumáról, az ENSZ szervezeti felépítéséről, a Szovjetunióban és az USA-ban folytatott nukleáris kísérletekről. Mi volt az érzésünk ezeken a találkozókon? Mindenekelőtt az, hogy a Nyugat közvéleményében komoly törésre kerül sor. Még sohasem voltunk tanúi a nyugati képviselők ilyen aggodalmának és izgatottságának. Az a háborús hisztéria keltette bennük az aggodalmat, amelyet az USA uralkodó körei és NATO-beli szövetségeseik indítottak meg, válaszul a Szovjetuniónak a német kérdésben tett békés Javaslataira. Míg az utóbbi években egyes európai országok közvéleményének jelentős részében passzivitás mutatkozott — és ezt be kell ismerni — most rohamosan megváltozott a hangulat. Még azok ís, akik csak az atomkísérletek ellen tiltakoztak és nem harcoltak általában a leszerelés ellen, akik Hruscsov elvtárs képletes kijelentése szerint csak újabb háborút szülnek, mint ahogy a kígyó is csak kígyót fiadzik, másként kezdtek beszélni. Míg ezek a közéleti személyiségek azelőtt szemet hunytak a revansizmus és a militarizmus újjáélesztése felett Nyugat-Németországban, most egyre világosabban tudatára ébrednek: ha továbbra is éleződni fog a nemzetközi helyzet, már nemcsak a strontium nyomairól lesz szó, hanem százmilliók pusztulásáról s a nemzetek évszázadokon át felhalmozott legbecsesebb értékeinek megsemmisüléséről is. A nyugati közéleti személyiségek bizonyos része körülbelül így gondolkodott: amíg a Szovjetuniónak óriási hatalma van és amíg Nyikita Szergejevics Hruscsov ereje és energiája teljében van, nyugodtan alhatunk, mert nem engedik meg, hogy háború legyen. Természetesen helyes, ha a különféle politikai nézertű emberek bíznak abban, hogy Hruscsov elvtárs mindent megtesz azért, hogy ne legyen háború. Ez az álláspont azonban megbénítja a béke erőit és passzivitást idéz elő. Ilven mérlegelések is elhangzottak: Miután a Szovjetunió és az USA a két leghatalmasabb állam, tőlük függ minden, mi kis országok vagyunk, s így jobb lesz, ha várakozó álláspontra helyezkedünk, s ahhoz az elvhez igazodunk, hogy nekünk ehhez semmi közünk. A Nyugaton akadnak olyan emberek ls, akik azt gondolják, hogy a háborús veszélyt el lehet hárítani csupán jó szándékkal, aktív harc nélkül. Vannak olyan emberek is, akik a rideg valósság előtt behunyják szemüket, nem akarják észrevenni, hogy országukban a Bundeswehr katonái menetelnek hitlerista tisztek parancsnoksága alatt. Mások pedig olyan államférfiakat választanak meg, akik lázasan fegyverkeznek és „a háborús szakadék szélén" folytatott politikát valósítanak meg. Helyesen mondta háromszáz esztendővel ezelőtt a béke eszméjének lelkes védelmezője, Jan Amos Komenský cseh gondolkodó: A rühöt nem gyógyítjuk meg azzal, ha a beteg helyet vakarjuk, éppúgy, mint ahogy a háborúkat nem küszöböljük ki azaal, ha továbbra is háborúkat viselünk, ha az ellentéteket nem hárítjuk el, ha lebecsüljük, őket, ha az emberek üldöztetését nem szüntetjük meg további üldözéssel. Komenský mély igazságú szavait meg kellene szívlelniük az összes nyugati közéleti személyiségeknek, akik szándékosan szemet hunynak a béke ellenségeinek mesterkedései és cselszövései felett, az imperialisták és a gyarmatosítók mesterkedései felett. Számos országban a békevédők újabb mozgalmakat kezdtek és több szervezet alakult, amelyek a maguk módján és harci módszerével felbecsülhetetlenül hozzájárulnak a béke ügyéhez. Ilyen elsősorban az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának mozgalma, a nukleáris leszerelésért folyó japán mozgalom, az olaszországi tömegmozgalom, amelyről oly élénken beszélt Togliatti elvtárs, akit mindnyájan mélységesen tisztelünk, az ésszerű nukleáris politikáért folyó amerikai mozgalom és a békevédők más csoportja, a tudósok pugwashi találkozója, Latin-Amerika különféle békeszerető erőinek hatalmas mozgalma, melynek élén Cardenas tábornok, volt elnök áll. Elvtársak I A XX. kongresszus óta a szovjet közvélemény az élet valamennyi területén való tevékeny részvételével, a Szovjetunió kormánya és a köztársaságok kormányai legfontosabb törvényjavaslatainak megtárgyalásával nemcsak rendkívüli fontos belpolitikai feladatokat old meg. A szovjet közvélemény képviselői méltóképpen képviselik nagy népünket a külföldön is. Bátran magyarázzák és aktívan támogatják kormányunk és népünk békeszerető politikáját. Mindeddig sohasem voltak ily szerteágazó és széles alapokon nyugvó kapcsolataink a világ közvéleményével mint most, nem voltak ilyen lehetőségeink sem. Továbbra is mélyíteni fogjuk kapcsolatainkat a világ közvéleményével, mert mélységes meggyőződésünk, hogy csupán a nemzetek békés együttélése és együttműködése, valamennyi vitás kérdés kölcsönösen elfogadható alapokon történő becsületes és türelmes megtárgyalása az egyedüli út, amelyen egyszer s mindenkorra ki lehet küszöbölni a háborút. Anatole Francé, a nagy francia író azt mondotta: „Polgártársak, történjék bármi, meg vagyunk győződve róla, hogy a földön győzni fog a béke." E remények nem álmodozásra és Jámbor óhajra támaszkodnak, hanem a társadalmi jelenségek tanulmányozására és a történelmi materializmus következtetéseire. A világbéke meglesz, mert az új helyzet, az új irányzatok a tudományban és az új gazdasági szükségletek, az embereket arra kényszerítik, hogy békében éljenek, mint ahogy a régi életfeltételeik háborúra kényszerítették őket. Most pedig új helyzet van I E helyzetet a világban pártunk, népünk, testvéreink, a szocialista tábor országai, a nemzeteknek a régi és az új gyarmatosítók ellen vívott hősies harca, az egész világ békeerőinek hatalmas fejlődése teremtette meg. A. SZURKOV KÖLTÖ ES A. KORNYEJCSUK 1RÖ A KONGRESSZUSON. ÜJ SZÖ 3 * 1961. október 31.