Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)
1961-10-31 / 302. szám, kedd
Világ proletárjai, egyesiiljeteh ! UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZ0TTSÁ6ÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1961. október 31. kedd • 30 fillér • XIV. évfolyam, 302. szám ^ A szocializmus már nem a jövő. Már most nagy anyagi és szellemi javakat ad mindazoknak a népeknek, amelyek ráléptek az űj élet építésének útjára. A szocializmus országainak példája mind vonzóbb valamennyi ország dolgozói számára. Egyre bővülő körben, mind mélyrehatóbban terjednek a kommunizmus eszméi, s teszik a történelem alkotóivá az emberek százmillióit. (N. Sz. Hruscsov elvtárs beszédéből) Az SZKP XXII. kongresszusa Befejeződött a szervezeti szabályzat tervezetének vitája Az SZKP XXII. kongresszusa a vasárnapi szünet után hétfőn délelőtt 10 árakor (moszkvai időszámítás szerint) a Kreml-kongresszusi palotában folytatta munkáját. A délelőtti ülésen NYIKOLAI SVERNYIK elnökölt. Bejelentette, hogy több küldöttség szót kért a kongresszus elnökségétől. IVAN SZPIRIDONOV, a leningrádi területi pártbizottság első titkára a leningrádi pártszervezetek küldöttségének nevében javasolta, hogy mielőbb helyezzék át máshová Sztálin földi maradványait a Vörös téri mauzóleumból. Szpiridonov kijelentette, hogy a leningrádi dolgozók számos nagygyűlésen felvetették és egyöntetűen hangoztatták ezt a követelést. — A moszkvai pártszervezetek küldöttsége teljes mértékben támogatja a leningrádiak javaslatát, — jelentette ki PJOTR GYEMICSOV a moszkvai pártbizottság első titkára. Hangoztatta, hogy a sztálini személyi kultusz idején elkövetett törvényszegés és önkényesség ugyan már a múlté, de mégsem lehet elhallgatni. „A lenini elvek mostantól fogva örökre győzedelmeskednek és győzni fognak egész életünkben." GIVI DZSAVAHISVILLI, Grúzia Kommunista Pártja küldöttségének nevében szintén támogatta azt a javaslatot, hogy Sztálin földi maradványait helyezzék máshová a Lenin Mauzóleumbői. Kijelentette, hogy a sztáliti személyi kultusz folytán előállott helyzet törvényszegést és önkényt jelentett az országban és a grúziai pártszervezeteknek is ártott. A felszólaló kijelentette, hogy a grúziai pártszervezetek és a grúz küldöttség helyeslik és teljes mértékben támogatják azt a javaslatot, hogy máshol helyezzék el Sztálin földi maradványait. DORA LAZURKINA, aki 1902 óta párttag, szintén támogatta a Sztálin földi maradványainak átvitelére tett javaslatokat. Ezt az öreg kommunistát, aki ifjú korában Lenin vezetése alatt dolgozott, 1937-ben sok más vezető államférfival és pártmunkással együtt letartóztatták, sokáig börtönben tartották és száműzték. A viszonyok és a párt általános helyzete abban az időben nem felelt meg Lenin szellemének — hangoztatta Lazurkina. Drága Leninünk nem nyugodhat olyan ember mellett, aki ugyan érdemeket szerzett a pártban, de Az utolsó években sok rosszat tett és sok szenvedést okozott. Ukrajna Kommunista Pártjának küldöttsége teljes mértékben támogatja a leningrádi, moszkvai és a grúziai pártszervezetek küldöttségének javaslatát, — hangoztatta NYIKOLAI PODGORNIJ, Ukrajna Kommunista Pártja KB első titkára. Hangoztatta, hogy az ukrán kommunisták és az egész ukrán nép egyöntetű nézete: „Sztálin földi maradványai nem maradhatnak a szovjet nép és a világ dolgozói szentélyében — a Lenin Mauzóleumban." Nyikolaj Podgornij ezután a leningrádi és a moszkvai küldöttség, valamint Ukrajna és Grúzia kommunista pártjai küldöttségeinek megbízásából a Lenin Mauzóleumra vonatkozó határozati javaslatot terjesztett a XXII. pártkongresszus elé. A határozat javasolja, hogy a Vörös téren a Kreml falánál épült mauzóleumot a jövőben Vlagyimir Iljics Lenin Mauzóleumnak nevezzék. A határozat nem tartja helyesnek, hogy Sztálin földi maradványai továbbra is a mauzóleuipban maradjának. A kongresszus küldöttei egyhangúlag jóváhagyták a határozatot. A kongresszus ezután folytatta Frol Kozlov beszámolójának a megvitatását. ALEKSZEJ GEORGIJEV, az altáji határterületi pártbizottság első titkára kijelentette, hogy egyhangúlag támogatják a Kozlov elvtárs beszámolójában és az új szervezeti szabályzat tervezetében kifejtett rendelkezéseket és következtetéseket. NYIKOLAJ ROGYIONOV, Kazahsztán Kommunista Pártja KB titkára kijelentette, hogy a párt és az ország életében teljes mértékben győzött a XX. kongresszus lenini irányvonala ,a személyi kultusz következ- aa&SKsgsissiasiM^^ — — ményei felszámolásának és Antonín Novotný elvtárs, az SZKP XXn. kongresszusán rťsztvevô csehszlovák pártküldöttség a pártélet lenini normái vezetője és Viliam Široký elvtárs, J. Furcevával (második balról), a Szovjetunió kulturálisügyi helyreállításának irányvo- miniszterével, 0. Ivascsenkovával, Ukrajna KP KB elnöksége tagjával (harmadik balról) és V. nala- A, felszólaló támogatta Gaganova szövőnővel beszélget. a küldöttek javaslatát, hogy zárják ki Molotovot, Malenkovot és Kaganovicsot a pártbői. Rogyionov kijelentette, hogy az SZKP új szervezeti szabályzata, melyet a pártról szóló lenini tanitás alapján dolgoztak ki, általánosítja a pártépítési tapasztalatokat és új színvonalra emeli a pártépítés tudományát. ALEKSZEj SIBAIEV, a szaratovi (OSZSZSZK) területi pártbizottság első titkára a hétéves terv teljesítésében elért sikerekről beszélt és rámutatott a helyi pártszervezetek és az alapszervezetek növekvő szervező szerepére. Hangoztatta, hogy a terület kommunistáinak fő feladata gazdasági téren a sokat ígérő vegyipar fejlődésének elősegítése. A felszólaló behatóan foglalkozott a vezető káderek nevelésével és a pártmunka demokratikus elveinek kibontakozásával. PAVEL LEONOV, a szahalini területi pártbizottság első titkára javasolta, hogy Kozlov elvtárs beszámolójában ismertetett módosításokkal és kiegészítésekkel együtt hagyják jóvá a szervezeti szabályzat tervezetét. A szónok kijelentette, hogy Szabalin, ahová a cáriz-: raus idején a száműzötteket küldték, a kommunista párt vezetésével virágzó gazdaságú vidékké, a Szovjetunió és keleti partjai szilárd előretolt bástyájává alakult. Szahalinról 26 országba szállítanak szenet, kőolajat, papírt és cellulózét. ZINOVIJ SZERGYUK, az SZKP KB pártellenőrzési bizottsága elnökének első helyettese meggyőződését fejezte ki, hogy valamennyi kommunista és minden szovjet ember magáévá teszi a XXII. kongresszusnak azt a határozatát, melynek alapján a Vörös téri mauzóleumot Vlagyimir Iljics Lenin Mauzóleumnak fogják nevezni és máshová helyezik Sztálin földi maradványait. Mi kommunisták egyöntetűen támogatjuk az SZKP szervezeti szabályzatának azt a kitételét, hogy a frakciózás és klikk-rendszer minden megnyilvánulása öszszeegyeztethetetlen a marxista-leninista pártossággal, a párttagsággal — hangoztatta Szergyuk. Az SZKP új szervezeti szabályzata biztosítja tízmilliós pártunk sziklaszilárd egységének további szilárdságát. }ULIIA VECSEROVA, a szavinői Szolidarnoszty Textilgyár szövőnője, aki az ivanovói (OSZSZSZK) pártszervezeteket képviseli, köszönetet mondott a párt Központi Bizottságának, a KB elnökségének és Nyikita Hruscsovnak azért, hogy fáradhatatlanul gondoskodnak a szovjet nép jólétéről és boldogságáról. Beszámolt az ivanovói terület textiliparának haladásáról és közölte, hogy évente 2 milliárd méter anyagot gyártanak. A hétéves terv kezdete óta több mint 120 millió méter anyagot gyártottak terven felül. A kongresszus bizottságot alakított a szervezeti szabályzat tervezetéhez fűzött kiegészítő javaslatok megvitatására. A bizottság elnöke Kozlov elvtárs, a KB titkára lesz. Ezután FIODOR GORJACSOV, a novoszibirszki területi pártbizottság első titkára szólalt fel és hangoztatta, hogy a terület kommunistái és dolgozói egyöntetűen helyeslik a program és a szervezeti szabályzat tervezetét, a Központi Bizottság irányvonalát és gyakorlati tevékenységét. Hangoztatta, a novoszibirszki terület dolgozói helyesnek tartják, hogy a kongresszus (Folytatás a 2. oldalon) A döntő szó már elhangzott Az emberiség történelmének jelentős időszakát éljük. Századunk első felében földgolyónkon mély gyökeret vért a szocializmus, második felében pedig gyökeret ereszt a kommunizmus. A társadalmi fejlődés fordulópontjához értünk. S ki. tagadhatná azt a tériyt, hbgy az új, kommunista társadalom óriási, lenyűgöző épületének előttünk kitáruló kapuját éppen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa jelenti? Bolygónkon két társadalmi rendszer vívja sorsdöntő küzdelmét. A tőkések, nagybirtokosok világa szemlátomást zsugorodik, határai mind öszszébb szűkülnek s már e határokon belül is megkezdődött az erjedés, a bomlás — a közelgő pusztulás vitathatatlan előjele. Az egyes tőkés országokban a burzsoázia már nem ura a helyzetnek és az amerikai imperializmus segítsége nélkül nem lenne képes megtartani hatalmát. Vagy talán nem ezt bizonyítja az a tény, hogy olyan tőkés hatalmak, mint Franciaország, Nagy-Britannia és Nyugat-Németország hatalmon levő urai is szívesen látják országukbán az amerikai fegyveres erők. alakulatait? Ezt tanúsítják a világ legkülönbözőbb részein összetákolt agresszív katonai tömbök is, amelyeknek egyik fő küldetése éppen a résztvevő országok belső, haladó erőinek fékezése, elnyomása. Mit is szólhatnánk a Dél-Vietnamban, Dél-Koreában és Tajvan szigetén állo másozó egységekről? Ki hinné el, hogy ott az Egyesült Államok biztonságát védik, határaitól néhány ezer kilométer távolságban? A tőkés rendszer halálgörcseiben vonaglik, élete alkonyát éli. Ám vonagló karjaiban még milliók sínylődnek és pusztító fegyverei létezése utolsó percéig veszélyezteti a békeszerető emberiséget. A pusztulásra ítélt kizsákmányoló rendszerrel szemben nő, izmosodik, gyarapszik és teret hódít az új, a szocialista társadalmi rendszer, amelynek magasan lengő vörös zászlaja a szociális egyenlőség, az emberi jólét és a béke magasztos eszméit hirdeti. A történelem ilyen irányú fejlődése nem véletlen. A kommunizmus győzelme történelmi törvényszerűség, mert a kapitalizmus a maga rothadó válságában a termelóerők további fejlődésének kerékkötőjévé vált. A moszkvai kongresszusi palotában a szovjet kommunisták az emberiség ragyogó távlatairól tanácskoznak. Nem csoda hát, ha e napokban az egész világ érdeklődéssel tekint a szovjet főváros felé. A kommunista társadalom harcban születik. S ez a harc az egyik oldalon az új, a születő, a másikon az elháló, a végórájához közelgő társadalmi rendszer között folyik. Ez a küzdelem ma már az egész világot átöleli. S a népek számara nem mindegy, hogy a két társadalmi rendszer közötti ellentét megoldása békés eszközökkel vagy háború árán történik-e. Az emberiségnek nem lehet érdeke, hogy a társadalmi fejlődés természetes folyását pusztító háború zavarja még. A béke, az építés a szocializmus lényegéből fakad és teljes ellentétben áll a vérengző, kizsákmányoló imperializmus jellegével, amely nemcsak nyomort, de háborúkat is szül. Ezért a szocialista rendszer megszilárdulása az emberiség egyedüli biztosítéka a béke megőrzésére. A szocialista világrendszer erőssége, egysége az, amely áttörhetetlen gátat emel az imperialisták háborús tervei elé. Egyedül a szocialista rendszer akadályozhatja meg egy újabb háború kirobbantását más nemzetek leigázására és kifosztására. A szocialista világrendszer ereje és óriási tekintélye az elmúlt évek eseményei folyamán mind gyakrabban nyilvánult meg. Elegendő Szuez, Libanon, Laost, Kuba, esetleg Bizerta példáját említeni. A szocialista tábor országai, de legfőképp a Szovjetunió minden egyes esetben megalkuvást nem ismerve a leghatározottabban léptek fel az imperializmus kiszemelt áldozatainak védelmére. S a háborús kalandokra hajlamos imperialisták minden ilyen esetben kénytelenek voltak meghátrálni. Sokszor ugyan fogcsikorgatva, de a lényegen ez mit sem változtat. Így a gyakorlatban bizonyosodott be az a tény, hogy a világesemények alakulására mind nagyobb hatással van a szocialista világrendszer. A Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági erejének állandó növekedése megteremti annak lehetőségét, hogy a gazdaságilag elmaradott, főleg a gyarmati iga járma alól nemrég felszabadult országok ne legyenek a tőkés piac és a szolgai feltételekhez kötött tőkés kölcsönök kénye-kedvének kitéve. A függetlenségüket elnyerő országok, a szocialista országokban őszinte barátokra találnak, akik nemcsak , politikai feltételek nélküli kölcsönöket nyújtanak nekik, de minden formában önzetlenül segítik gazdaságuk felvirágoztatását is. A szociális és politikai problémák két ellentétes táborra osztják a világot. De napjainkban már létrejött annak feltétele, hogy a két rendszer békésen megélhessen egymás mellett mindaddig, amíg a történelmi fejlődés ezeket a problémákat meg nem oldja — szögezi le az SZKP Központi Bizottságának beszámolója. Mert nem kétséges, hogy a szocializmus és imperializmus közötti gazdasági és eszmei küzdelem háború nélkül is eldől. E küzdelemből az a társadalmi rendszer kerül kl győztesen, amely tagjainak jobb, szebb, gazdagabb életet biztosít, vagyis többet és jobban termel. S ebben a vetélkedésben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt négy évtized már ki is mondta a döntő szót.