Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-28 / 300. szám, szombat

rA Szovjrínnio Kommnnista Pártjának XXII. Kongrfssansa Nincs olyan erő a világon, amely megállíthatná a marxizmus-leninizmus győzelmes előrenyomulását A kongresszus szerdai ülésén felszólalt Pavel Szatyukov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tag)a, a Pravda főszerkesztője. Beszéde elején hangoztatta: a párt új programja választ ad korunk legidőszerűbb és az egész emberiséget foglalkozható kérdéseire, átfogóan mélyreható tudományossággal jellemzi a kommunista társadalmat, amelyet a szovjet emberek millióinak munkája valósít meg. Az SZKP új programja a béke és az építés programja. A lenini párt új programjának elfogadása ezért ünnepélyes és nevezetes, világtörténelmi Jelentőségű esemény. A párt és az ország életében — folytatta — teljes diadalt aratott az SZKP XX. kongresszusának lenini irányvonala. Minden kommunista büszkén, őszinte szívvel támogatja a központi bizottság -által levont következtetést: „Nem mocskoltuk be a lenini párt becsületét és méltóságát, tekintélye összehasonlíthatatlanul megnőtt; új, magasabb fokra emelkedett a nemzetközi kommunista mozgalom. Pártunk most egységesebb, összeforrottabb, mint valaha I" A pártellenes csoport megpróbálta megváltoztatni az SZKP XX. kongresszusának irányP. Szatyukov elvtárs felszólalása vonalát, letérítenl a pártot a lenini útról, fenntartani és örökössé tenni a személyi kultusz Időszakának hibás vezetési módszerelt. A. személyi kultusz megbírálása, káros következményeinek felszámolása, a párteilenes csoport szétzúzása megtisztította az utat a kommunizmus felé tartó gyorsabb haladásunkhoz I Éveken át éles harc folyt a bel- és a külpolitika legfontosabb kérdéseiben. E harcban megütközött a megérlelődött kérdések megoldásának két, elvileg ellentétes megítélési módja. Az egyik megítélési mód: a lenini, a forradalmi, az alkotó, amelyet pártunk központi bizottsága alkalmaz. A másik megítélési mód: a dogmatlkus

: az antllentnista, a revizionista, amelyet a frakciósok,' a személyi kultusz buzgó hívei vettek védelmükbe. Azért tanúsítottak olyan kétségbeesett ellenállást a személyi kultusz leleplezésével szemben, mert féltek, hogy a hatalommal való visszaélésért, a kommunistákkal és sok teljesen ártatlan szov|et emberrel szemben foganatosított tömeges büntető Intézkedéseikért felelősségre vonják őket. A frakciósok a párt fő politikai vonalát támadták A pártellenes csoport tagjai félrevetettek mindent, amit a központi bizottság előirányzott, jóllehet a központi bizottság az élet követelményeiből, a kommunista építés tapasztalataiból fndult kl. Támadást Indítottak nemcsak egyes intézkedések ellen, hanem támadták a párt egész újító Irányvonalát, fő politikai vonalát, A párt központi bizottsága erélyesen és határozottan szétzúzta a személyi kultusz időszakában kialakult hibás vezetési módszereket, szilárdan és következetesen hozzálátott a párt és a "nép kapcsolatainak erősítéséhez, helyreállította és tovább fejlesztette a pártélet és az állami élet lenini szabályait, a kollektív vezetés elveit. És hogyan viselkedtek azok, akik Lenin tanítványainak és ügye folytatóinak adták ki magukat, akik igényt tartottak a párt teoretikusainak és a leninizmus értelmezőinek szerepére? Elvesztették fe|üket és halálra rémültek. El kellett menni a tömegek, a nép közé, egyenesen és becsületesen válaszolni kellelt a legélesebb és a legégetőbb kérdésekre, amelyeket az élet felvetett, ök féltek ettől. Ezek az íróasztal-politikusok, akik mér régen elszakadtak a párt és a nép életétől, elszoktak attól, hogy beszélgessenek az emberekkel, nem találtak közös nyelvet a tömegekkel. Ezért próbálták fenntartani, megkövesítenl azokat a vezetési módszereket, amelyek a sztálini személyi kultusz Idején alakultak ki. A maroknyi frakciós csoport, amely hozzászokott a személyi kultusz posványához, mint ahogy a mocsár lakói is hozzászoknak a hínárhoz és a sárhoz, szuronyt szegezve fogadta a párt új irányvonalát. Mire jó ez az országjárás? — kérdezték — mire valók a tanácskozások és a találkozások a kolhozokban, az építkezéseken, a gyárakban? Kaganovlcs odáig ment cinizmusában, hogy a párt vezetőinek vidéki útjairól, kijelentette: ez felesleges „lőtás-futás az országban". „Eddig ls megvoltunk enélkül, ezután ls megleszünk" — mondotta ... A párt megsemmisítő csapást mért az efféle párteilenes nézetekre, s a személyi kultusz efféle védelmezőire. Molotov bürokratizmusáról, pártellenes aknamunkájáról Mint már a küldöttek felszólalásaiban szó volt róla, a pártellenes csoport eszmei vezére Molotov volt. A Sztálin-kultusz keletkezésében és mértéktelen szításában ő volt az egyik főbűnös, s azután ő lett a személyi kultusz leleplezését és következményeinek felszámolását célzó pártlrányvonal legádázabb ellenzője. Molotov a legutóbbi Időkig különleges helyzetre tartott Igényt a pártban, s majdnem hogy a lenini tanítás egyetlen hivatott értelmezőjének Igyekezett beállítani magát. Lépten-nyomon azzal dicsekedett, hogy Lenin mellett dolgozott .. Való igaz, hogy Lenin mellett dolgozott. De nyíltan meg kell mondani, hogy semmi alapja sem volt az efféle mértéktelen Igényekre. Tudjuk, hogy Lenin egyetlen megnyilatkozásában sem említette őt a párt akkori' kiemelkedő vezetői között Nem szerepelt Lenin 1922. évi, a párt kongresszusának címzett végrendeletében sem. Lenin soha sehol nem beszélt Molotovnak „az elrjiélot területén szerzett érdemeiről" Azért nem beszélt róluk, mert Molotovnak nem Is voltak Ilyen érdemei. Ezzel Äemben. Lenin megemlítette, hogy Molotov egész tevékenységének döntő vonása volt a bürokráciára való hajlam. A Nyizsnyij-Novgorod-i kormányzósági pártértekezlet 1920 júliusában elfogadott határozata is úgy Jellemzi Molotovot, mini olyan embert, aki hajlamos a kllkkalakításra a demagógiára és intrikákra. Molotov akkoriban rövid Ideig a NyizsnyiJ-Novgorod-l kormányzósági végrehajtó bizottság elnöke volt. A határozatban ez olvasható: „Figyelembe kell venni, hogy a korináuyzósági bizottság beszámolójának és különösen az új kormányzósági bizottság jelöltjelnek megvitatásakor két régi pártmunkás, Molotov és Taganov elvtárs pártunk minden hagyománya ellenére agitáclót folytatott a választások előtt, s a személy szerinti megvitatás során számos általános Jellegű, ködös vádat hangoztatott felelős kormányzósági és Járási dolgozókkal szemben, sértő gúnynevekkel Illetett tucatnyi járási és városi dolgozót, igyekezett a korábbi kormányzósági bizottság többségét képező tisztségviselőket befeketíteni, hogy egy újabb csoportosulás útját egyengesse . .." „A kellő tapintat hiánya — mutat rá továbbá a határozat —. s ami a legfőbb, a vádak teljes alaptalansága és az egészen megengedhetetlen demagógia arra késztette az értekezletet; hogy a fent nevezett elvtársakat megrovásbari részesítse." Az okmányok ékesszólóan bizonyítják, hogy Molotovra már régen jellemző volt a bürokratizmus, a holt sémákhoz való ragaszkodás, a nagyképűség és az alacsonyabb beosztású pártmunkások semmibevevése, az a törekvés, hogy ne pártszerű, hanem klikkmódszerekkel és Intrlkákkal dolgozzék. Mindez, kiegészíti Molotov Jellemzését, aki később helytelen magatartáséval magas beosztásban nagy kárt okozott a pártnak és az államnak, majd a frakciós, pártellenes harc útjára csúszott. Molotov, aki 1930—1941-ben a népbiztosok tanácsának elnöke volt, visszaélt a hatalommal. Bűnös a forradalmi törvényesség durva megsértésében. Molotovnak a központi bizottság 1937. február—márciusi plénumán a kártevésről és a diverzlóröl tartott beszámolója, valamint Sztálinnak ugyanezen a plénumon elhangzott felszólalása adott elméleti alapot pártmunkások, állami és gazdasági káderek ellen foganatosított tömeges büntető rendszabályokhoz. A XXII. pártkongresszus küldötteinek tudniuk kell, hogy most októberben, közvetlenül a kongresszus megnyitása előtt, Molotov levelet írt a központi bizottságnak. Levelében szóval sem említi a lenini párt ellen, a XX. pártkongresszus határozatai ellen folytatott frakciós aknamunkáját, hanem ehelyett a leninizmus egyedül hivatott értelmezőjének próbálja beállítani magát, s újra támadja a központi bizottságot és az SZKP programtervezetét. Igaz, ezúttal új dolog ls van Molotov írásában. Már elszánta magát Sztálin bírálatéra, abban a kérdésben, hogy lehetséges-e a kommunizmus győzelme egy országban. Äm ezt azért teszi, hogy megrágalmazza az SZKP új programjának tervezetét. Azt állítja, hogy az új program szelleménél fogva forradalomellenes. Ez a szégyenletes rágalmazó kijelentés elárulja, hogy Molotov szakított a párttal, sza kított a leninizmussal. Levelében kijelenti, hogy a programtervezet megkerüli a kommunizmusért való harc nehézségeit és nem köti össze a kommunizmus építését a tőkésországokban élő munkásság forradalmi harcának kilátásaival a szocialista világforradalom kilátásaival. Ezt állítja, pedig nagy programunk tervezetét nemcsak pártunk és a szovjet nép, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalom is egyöntetűen jóváhagyta. Molotov arra az elképesztő kijelentésre ragadtatja magát, hogy a programtervezet olyan értelemben orientálja pártunkat és népünket, mintha a szocialista közösség országainak további haladása a kommunizmus felé forradalmi harc nélkül menne majd végbe. Azt állítja, hogy súlyos politikai konfliktusok, következésképpen háború nélkül nem lehet tovább haladni a kommunizmus felé. — Nem I — mondjuk Molotovnak. — A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtett és megtesz abból a célból, hogy biztosítsa a kommunizmust építő szovjet nép békéjét. A békés együttélés lenini elve külpolitikánk fő Irányvonala volt és marad. Ezt világosan kimondja új programunk, s pártunk következetesen érvényre juttatja ezt az irányvonalat. / Molotov odáig süllyedt, hogy nyíltan szembeszállt Leninnek azzal a határozott útmutatásával, hogy a szocialista állam gazdasági sike« reivel, példájával, s a kommunizmus építésében kivívott győzelmekkel fejti kl fő forradalmi befolyását a világ eseményeinek alakulására. Furcsa és szörnyűséges dolog magát a leninizmus értelmezőjének tartó embertől azt hallani, hogy Lenin sehol és sohasem beszélt a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséről. Kérdés, mire számít Molotov, amikor le akar téríteni bennünket a békés együttélés álláspontjáról, s a kalandok, a háború útjára akar sodorni. A párt ebbe nem megy bele I Lenin nem erre tanított, és nem volnánk leninisták, ha engedelmeskednénk a Molotov-féléknek. Molotov állításaiból az jön kl, hogy a programtervezetben pacifizmus, sőt revizionizmus található. Ez aljas rágalom lenini pártunkra és harcos forradalmi marxista—leninista programjára', amelyet világszerte korunk Kommunista Kiáltványának neveztek. Pártunk egyhangúlag támogatja az új lenini program tervezetét, amelyet a központi bizottság a XXII. kongresszus elé terjesztett. A párt elveti az elkeseredett és politikai vakságban szenvedő, végül csődbe jutott és önmagét mint frakclíst és intrlkust leleplező Molotov rágalmazó koholmányait és kirohanásait, Az Ilyen embereknek, akik a párt lenini irányvonala elleni harc útjára léptek, nincs helyük pártunk soraiban 1 Nem szabad pártunkhoz közel engedni a karrieristákat Nem fogok beszélni a pártellenes csoport más tagjairól. Csupán Sepllov különösen szánalmas szerepéről akarok még szólni. Ezt a szerepet jól megvilágítja ennek az embernek a Jellemzése is, amikor, mint „csatlakozót", mint a pártellenes csoport főkolompasalnak talpnyalóját említi. Ogy mutatkozott meg, mint karrierista, politika* intrikus és képmutató. Iljicsov elvtárs tegnap beszélt arról, hogyan készült el Molotov és Malenkov megbízásából az a levél, amely elítélte N. Sz. Hruscsov elvtársnak a kolhozépltés kérdéséről a Pravdában megjelent igen fontos elvi csikkét. Az okmányok tanulmányozásából kiderül, hogy ezt a Jellegében pártellenes ős politikailag káros levelet Molotov ős Malenkov megbízásából szerkesztették meg, Sepilov legodaadóbb részvételével. Sepilov, miután kiszámította, hogy az éles pártellenes harc pillanatában a frakciós csoport bizonyos számtani többséggel rendelkezik a központi bizottság elnökségében, úgy döntött, hogy szennyes és aljas lntrikákkal érdemeket szerez magának az összeesküvőknél és ezzel megcsinálja karrierjét. Az Ilyen karrieristákról, akiknek semmi sem szent, akik ennyire köpönyegforgatók, a nép találóan jegyzi meg: „Hol úszva, hol kúszva, hol szekéren, hol fenéken." így kúszott a karrierista Sepllov ls a pártellenes csoport tagjai előtt. Az ilyen embereket puskalövésnyire sem szabad közel engedni pártunk nagy, szent ügyéhez I Sepilov suttogó propagandát folytatott, megpróbálta egymásnak uszítani az elnökség tagjait. Csatlakozom azokhoz a küldöttekhez, akik kijelentették, hogy a pártellenes csoport főkolomposalnak nincs helyük a párt soraiban. Ogy gondolom, hogy a hozzájuk csatlakozott Sepilovnak sincs helye a pártban. A sajtó a párt segítője és tevékeny harcosa Elvtársak 1 Abban az óriási munkában, amelyet a központi bizottság a lenini vezetési elvek visszaállításáért végzett, nem kis fontosságú helyet foglal el az egyik nagyszerű lenini hagyomány visszaállítása: a sajtó felhasználása a' párt hatalmas eszmei fegyvereként, mint kollektív propagandista, agitátor és szervező a párt irányvonalának végrehajtásáért folytatott harcban. A személyi kultusz következményeinek felszámolása révén sajtónk méltó helyre került a társadalmi életben. Megváltozott az újságok és a folyóiratok munkájának tartalma és Jellege, emelkedett eszmei és elméleti színvonaluk. Közelebb kerültek a nép életéhez, teljesebben. mélyrehatóbban és világosabban ismertetik a kommunista építőmunka fontos kérdéseit. A sajtó munkája mindjobban társadalmi jellegűvé válik. Fejlődik és bővül a munkásős falusi levelezők mozgalma, amelynek több mint 5 millió tagja van. A szovjet újságírók, sajtónk dolgozói nagy örömmel fogadták a központi bizottságnak a szovjet újságírók első kongresszusához intézett üdvözletét, amely a sajtót, az újságírást úgy értékeli, mint a nép szellemi életének elidegeníthetetlen részét, mint a párt- és társadalmi tevékenység fontos területét. Büszkék vagyunk rá, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov az újA KONGRESSZUS KÉT N0I KÜLDÖTTJE E. VORONYINA MÉRNÖK (BALRÖL) ÉS A NYESZTERENKOVA ISKOLAIGAZGATÓ, (CTK — TASZSZ — rádió-telefoto). ságírők munkáját értékelve a párt segítőinek, a párt nagy lenini ügye tevékeny harcosainak nevezte őket. A XX. kongresszus óta az újságok évi példányszáma 20 millióval emelkedett, a folyóiratoké és más' időszakos kiadványoké 417 millióval. Csupán a három központi lap, a Pravda, az Izvesztyija és a Komszomolszkaja Pravda példányszáma Jelenleg körülbelül 15 millió. Amikor 1912 májuséban a pétervári munkások megalapítottak a Pravdát, példányszáma körülbelül 40 000 volt. Most, amikor közeledik a Pravda 50. évfordulója, példányszáma több mint 6 millió és a világ legolvasottabb napilapja. Lapjaink ás folyóirataink jóval nagyobb példányszámban jelenhetnének meg, ha papíriparunk nem maradna el a szovjet sajtó rohamos fejlődésétől. Mi, a szovjet sajtó dolgozói nagy Igényeket támasztunk a tprvkészltő és a gazdasági szervekkel szemben, amelyek mind ez ideig nem szentelnek kellő figyelmet a papírés nyomdaipar fejlesztésének. A szovjet újságírók a munkás- és parasztlevelezők hatalmas hadseregével együtt biztosítják nagy lenini pártunkat arról, hogy továbbra is mindenkor hű segítőtársai lesznek, s mindent elkövetnek, hogy megmagyarázzák és valóra váltsák a- XXII. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatait, a kommunista társadalom felépítésére kidolgozott új pártprogram eszmélt. Elvtársak! Nagy megtiszteltetés, hogy a lenini párt történelmi jelentőségű XXII. kongresszusának küldöttel vagyunk. Az új programot megvitatva és egyöntetűen helyeselve büszkén tekintünk vissza arra a több mint félévszázados útra, amelyet pártunk az első program elfogadása óta tett meg Amikor pártunk még csak kialakulóban volt, Vlagyimir Iljics ezt írta: „MI meredek és nehéz úton haladunk zárt sorokban, erősen fogva egymás kezét. Mindenfelől ellenség vesz körül bennünket és majdnem állandóan ellenséges tűzben kell menetelnünk." (Lenin Művei, 5. kötet, 385. old.) A lenini párt bátor forradalmároknak ma már nem maroknyi csoportja, hanem hatalmas, tízmilliós hadsereg, a kommunizmust építő hős szovjet nép harcedzett élcsapata. A szovjet kommunisták milliói, szorosan lenini központi bizottságuk köré csoportosulva, a kommunisták 40 milliós hadseregének első soraiban halad* nak azon az egyedül helyes, magasztos úton, amelyet Lenin mutatott. Nincs olyan erő a világon, amely megállíthatná a marxlzmus-lénlnlzmus magasra emelt harci zászlaja alatt a nagy cél, a kommunizmus, az emberiség szép Jövője felé szilárd léptekkel, magabiztosan menetelő vllágátalakítók győzelmes előrenyomulását. Éljen hős pártunk és annak központi bizottsága, éljen az új lenini program 1 m S * lflfii. október 28.