Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatá a 13.- oldalrol) ködösen elfogadott irányvonalától, ami különö­sen a múlt év közepe ota szembeötlő. Az albán vezetők most nem titkolják, hogy nem tetszik nekik pártunk irányvonala, mely a sztálini személyi kultusz karos következmé­nyeinek erélyes leküzdésére a hatalommal űzött visszaélés következetes elitélésére, a párt és az államélet lenini normáinak helyre­állítására irányul. Az albán vezetők bensólcg nyilván nem értettek egyet a testvérpártok 1357. és 1960. évi tanácskozásainak következtetéseivel, me­lyek tudvalevően helyeselték a XX. kongresz­szus határozatait ej pártunk irányvonalát a személyi kultusz káros következményeinek felszámolásában. Az albán vezetők álláspontja azzal magyarázható, hogy sajnálatunkra és szomorúságunkra megismétlik azokat a mód­szereket, amelyek a személyi kultusz idején hazánkban érvényesültek. A hős albán nép sorsáért való aggódással figyeljük az albániai eseményeket. Fájdalommal latjuk, hogy az al­bán vezetők téves irányvonalát az egyszerű albán kommunistáknak, az egész albán népnek kell megfizetniük, akiknek pedig létérdekük a barátság és együttműködés valamennyi szo­cialista országgal. Mélyen aggaszt minket ez a helyzet és szorgalmasan kerestük és keres­sük a modot a felmerült egyenetlenségek át­hidalására. Pártunk XX kongresszusának irányvonala lenini irányvonal, és ilyen eivi kérdésben sem az albán vezetők, sem senki más kedvéért nem engedhetünk. 1-Ia eltérnénk a XX. kong­resszus irányvonalától, ez azt jelentené, hogy nem követnénk Lenin bölcs útmutatásait, pe­dig o már csirájában látta a sztálini személyi kultusz kialakulásának veszelyét Azt jelentené ez, hogy\ figyelmen kívül hagynánk a súlyos történelmi leckét, elfelednénk milyen árat fi­zetett pártunk azért, hogy nem tartotta be idejében uagy vezérének útmutatásait. Az albán vezetők most szembehelyezkednek a XX. kongresszus irányvonalával és vissza akarjak rántani pártunkat a nekik megtelelő módszerekhez, melyek azonban hazánkban soha többé nem fognak megismétlődni. Pár­tunk tovabbra is erőteljesen és rendületlenül szorgalmazni fogja XX. kongresszusának az ido próbáját kiállt irányvonalát. Senkinek sem sikerül leterítenie bennünket a lenini útról. Ha az albán vezetőknek drágák a nép érde­kei és a szocializmus íelépitese Albániában, ha tényleg barátságban kívánnak élni az SZKP-val és a többi testvérpárttal, akkor tel kell adniok téves nézeteiket, vissza kell tér­niük a szocialista közösség testvéri családja, egységének és szoros együttműködésének út­jára, az egész nemzetközi kommunista moz­galom egységének útjára. Ami partunkat illeti, nemzetközi kötelessé­günknek megfelelően erőnkből telhetően a jövőben is mindent megteszünk, hogy Albánia egy csatasorban haladjon valamennyi szocia­lista országgal. 1 ' • • A XXII. kongresszus szónaki emelvényéről kijelentjük, hogy pártunk számára törvény a marxi-lenini tanítás tisztasága, az engesztel­hetetlenség e tanitas uagy elveinek bárminő elferdítésével szemben. A kommunisták szá­mara mindenek fölött áll a forradalom, a nép ügye és vezetői csak akkor méltók e névre, ha a dolgozók létérdekeit fejezik ki és helyes úton járnak. Az ilyen vezetők és vezérek a harcban edződnek, a nép es a kommuniz­mus ügyének szolgálatával tesznek szert te­kintélyre. A népet szolgálják és ezért kell, hogy a nép ellenőrizze őket. • Elvtársak! Nincs olyan komoly bel- és kül­politikai kérdés, melyet pártunk ne vitatott volna meg kollektíván, és amely ne pártunk kollektív taj^asztalatait fejezné ki. Éppen ez jelenti a lenini elvek érvényesítését. Szaballyá vált, hogy az egész párt és nép széleskörűen megvitatja a Központi Bizottság plénumai és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakai elé megvitatás végett előterjesztett kérdése­ket. A forradalmi törvényesség helyreállításá­ra, a párt- és a szovjet demokrácia fejleszté­sére a helyi párt- és szovjet szervek jogainak bővítésére és szerepének növelésére a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakozására tett intézkedések meghozták gyümölcsüket. A Központi Bizottság rendkívül nagy gondot fordított a választott szervek rendszeres ösz­szehívására, kezdve a pártkongreszusoktól ós a Központi Bizottság plénumaitól. Tudjuk, mi­lyen rendszeresen ültek össze a pártkong­resszusok Lenin életében. A szovjet hatalom első nehéz bét évében minden évben összeül­tek, megvitatták a párt és a fiatal szovjet állam tó feladatait. A személyi kultusz idején durván megsértették ezt a rendet. A XVlfl. kongresszus után mindegy 14 évig nem hívták* össze a kongresszusokat, annak ellenére, hogy hazánk átélte a Nagy Honvédő Háborút, és népgazdaság helyreállításának nagy és fárasz­tó időszakát. Nagyon ritkán hívták össze a Központi Bizottság plénumait. Ez a helyzet táptalaj volt a hatalommal történt vissza­élésre, és egyes vezetők méltatlan viselkedé­sére. Most ilyen jelenségek nem fordulnak és nem is Fordulhatnak elő a pďrfban. A XIX. kongresszus ota eltelt 9 év alatt öszehívtuk a párt XX., XXI. rendkívüli es a jelenlegi XXII kongresszusát. A Központi Bizottság rendszeresen tartja plénumait, melyeken meg­vitatja a párt és az ország eletének legfon­tosabb kérdéseit, élesen bírálja számos párt­szervezet és vezető funkcionárius tevékeny­ségét, többek között az SZKP KB egyes tag­jainak és elnökségi tagjainak tevékenységét. Azokat a dolgozókat, akik elvesztették a párt bizalmát, visszahívták tisztségükből. A múltban, a személyi kultusz idején, elter­jedtek a párt-, allami ós gazdasági irányítás olyan káros vonásai, mint az adminisztrálás, a hibák elkendőzése és a félelem az újtól. Ilyen helyzetben sok talpnyaló, behízelgő és csaló elem tűnt fel. A párt küzdött és továbbra is erélyesen fog küzdeni a párt- és állami fegyelem megszegői, a pártot és az államot félrevezető egyének ellen. Bátran ápolja az elvszerü bírálatot és önbírálatot, mely legélesebb és leghatásosabb fegyvere. A párt belső demokráciájának fejlesztése, a helyi pártszervek jogainak bővítése és szere­pének növelése, a kollektív vezetés elveinek betartása, még jobban növelte a párt harci készségét, megszilárdította kapcsolatát a tö­megekkel. A párt és a nép megbonthatatlan kapcsolata szembetűnően megnyilvánult a párt sorainak növekedésében, a pártnak friss erők­kel való állandó gyarapodásában. A beszámolóban megjelölt időszakban pár­tunk tagjainak száma mintegy 2 és tel millió­val növekedett. Míg a XX. kongresszusig 7 215 5Ü5 tagja volt a pártnak, a XXII. párt­kongresszusig (1961. október l-ig) 9 716 005-re növekedett a kommunisták száma. A pártba felvett személyek 40,7 százaléka munkás, 22,7 százaléka kolhozparaszt, 35,6 százaléka alkal­mazott és 1 százaléka diák. S ki tartozik je­lenleg a pártba felvett alkalmazottak csoport­jába? Mintegy kétharmadrészüket mérnökök és technikusok, agronómusok, zootechnikusok és más szakemberek alkotják. Meg kell mondanunk, hogy most az alkal­mazott szó fogalma is megváltozott. A szovjet hatalom első éveiben az értelmiség főként olyan egyénekből tevődött össze, akiket a for­radalom előtt valamilyen szálak fűztek a va­gyonos osztályokhoz. Ezért bizonyos korláto­zások vonatkoztak az alkalmazottak csoport­jára. Ma azonban egészen más a helyzet. Ma a volt munkások, kolhozparasztok vagy gyermekeik képezik az alkalmazottak túlnyo­mó többségét. A tudomány és a technika fej­lődésének, a termelés automatizálásának és gépesítésének folyamatában az alkalmazottak csoportja rendkívül megnövekszik és egyre nagyobb szerepet fog játszani a termelésben. Bizonyos idő múltán már nem kell munkások­ra, kolhozparasztokra és alkalmazottakra osz­tani a párttagokat, mivel teljesen megszűnnek az osztályellentétek és mindnyájan a kommu­nista társadalom dolgozói lesznek. Elvtársak! Ürömmel közölhetem önökkel, hogy egyre több igazán müveit ember van pártunk soraiban. Most minden harmadik kom­munista fő- vagy középiskolai végzettségű. Nagy jelentősége van annak is, hogy a párt­tagok és tagjelöltek több mint 70 százaléka jelenleg az anyagi termelésben dolgozik. A kommunisták túlnyomó többsége a döntő szakaszokon az iparban a? •» mezőgazdasági termelésben működik. A Szovjetunióban élő több mint 100 nemzet és nemzetiség tagjai tartoznak a párt soraiba. Pártunk a munkásosztály nemzetközi szerve­Elvtársak! Pártunk az utóbbi években kö­vetkezetesen foglalkozott a népgazdaság konk­rét irányításának kérdéseivel. A Központi Bizottság a haladó ipari és mezőgazdasági tapasztalatok gondos tanulmányozására és széleskörű propagálására hívta lel a pártszer­vezetek és a vezető káderek figyelmét, konk­rét pozitív példákkal tanította nagy kommu­nista építésünk helyes irányítását. Hogyan értékeljük a pártmunkás munká­ját, milyen kritérium érvényes arra, hogy va­lakit tehetséges, és erélyes szervezőnek tart­sunk, a másiknak pedig szemére hányjuk hi­báit és bíráljuk ? Tudvalevő, hogy az öntő munkája, a földműves és az építőipari dolgozó munkája aránylag könnyen értékelhető meny­nyiségi és minőségi szempontból. A pártszer­vek vezetőinek tevékenységét az üzem és épít­kezés, a kaihoz és szovhoz, a tudományos inté­zet, a járás, a terület, a köztársaság konkrét munkaeredményei alapjan kell értékelnünk. A szervező munka sikere és az irányítás szín­vonala sokban a vezetők és a tömegek kap­csolatából. szervezőképességüktől és attól függ, hogyan tudják összpontosítani az emberek erő­feszítését a legfontosabb feladatok megoldásá­ra. Kapcsolatuk a tömegekkel különböző lehet: mélyreható és eleven, vagy felületes és elha­markodott. A vezető pártmunkásnak, hogy ele­ven legyen kapcsolata, sok tulajdonsággal kell bírnia: tárgyismerettel kell rendelkeznie, ha­ladó módon kell kezelnie a gazdasági és kul­turális építés különböző problémáit. A vezető­nek állandóan gyarapítania kell ismereteit az­zal, hogy megszilárdítja kapcsolatát az élettel, tanulmányoza a termelési újítók haladó tapasz­talatait, a tudomány és a technika sikereit. Ilyen ismeretekre akkor lesz szert, ha a párt­munkás marxista módon állandóan elemezi az élet jelenségeit, ha éberen figyel az új jelen­ségekre, és segít egyengetni útjukat. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a part­munkás minden tudományágban szakember le­gyen. Természetesen sokat kell tudnia, művelt és tájékozott legyen, ám különösen jól kell értenie a rábízott feladatot, mélyen kell értel­meznie és szeretnie az emberekkel végzett élő munkát. A pártirányítás ereje kollektív szel­lemében van. Éppen a kollektív szellem se­gít nagy müvek alkotására, képes egységes te­hetséggé kovácsolni sok ember rátermettségét, ismereteit és tapasztalatait. zeteként alakult meg és állandóan így is fej­lődik. Mint ilyen a kommunizmus építőinek összetartó családját, az alkotó egyenjogú szo­cialista nemzetek nagy egységét és testvéri barátságát testesíti meg. A kommunizmus önzetlen szolgálatában látjuk a lenini párttag legmagasztosabb kül­detését. A kommunistának lelkesülnie kell a nép ügyéért, szívét-vérét kell adnia érte. Ha a párttag nem teljesíti magasztos köte­lességeit,-nincs helye a párt soraiban. A leg­utóbbi hat évben különböző okokból több mint 200 ezer embert zártak ki a pártból. A párt megszabadult azoktól, akik véletlenül kerültek soraiba, és ezáltal még szilárdabb és erősebb lett. Be kell ismerni, hogy vannak még emberek, akik egyéni karrierük könnyebb biztosításának lehetőségét látják a párttagságban. Hogyan véd|ük meg a pártot ilyen gerinctelen embe­rektől? A forradalom utáni első években, majd a Nagy Honvédő Háború idején a harc­ban mutatkoztak meg a kommunista tulaj­donságai. Emlékszem egy esetre a polgárhá­ború idejéből. Amikor katonai alakulatunk bevonult a Vörös Hadsereg által felszabadított egyik faluba, a helybeli tanító ezzel a kér­déssel fordult hozzám: — Milyen állást adnak, ha belépek a bol­sevik pártba? — A legmagasabbat: puskát adunk a kezébe és elküldjük harcolni a szovjet hatalomért a burzsoázia ellen — mondottam neki. — No, ez nem nekem való — válaszolta, A napnál is világosabb volt ez. Mindenki tudja, hogy sok értelmiségi volt pántunk sorai­ban, tanítók is, akik derekasan védelmezték a Nagy Október vívmányait és harcoltak a párt ügyéért. Most, amikor a kommunizmusért folyik a harc, mindenkitől, aki belép a pártba, meg kell követelnünk, hogy élharcos legyen a kommunista építés bármelyik szakaszán. A párt szervezeti szabályzata megköveteli a kommu­nistától, hogy példát mutasson kommunista munkaviszonyával, nagyfokú eszmeiségével, és engesztelhetetlenségével, a fogyatékossá­gokkal, a kapzsisággal és az élósködéssel szemben. Megköveteli, hogy figyelmes és megértő legyen az emberekhez, odaadó legyen a párthoz és a néphez. A kommunistának példát kell mutatnia a kommunista erkölcs magasztos elveinek erősítéséért folytatott küzdelemben. Ezért minden pártszervezetnek szigorúan be kell tartania az egyéni kiválasztás elvét,, és sokoldalúan meg kell győződnie a pártba belépők egyéni tulajdonságairól. Továbbra is a munkásosztály, a kolhozparasztság és a szov­jet értelmiség legjobb tagjait, a szovjet nép legjobb fiait és lányait kell felvenni az SZKP-be. Pártunk, mely majdnem 10 millió kommunis­tát tömörít továbbra is szentül őriz­ni fogja Lenin örökét; emeljük egyre maga­sabbra és magasabbra a kommunista nevét. A XX. kongresszus határozatai rámutattak, hogy növelni kell az alapszervezetek és a já­rási pártbizottságok szerepét a szervező és po­litikai munkában. Éppen itt az alapszerveze­tekben és a járási pártbizottságokban foglal­koznak a gazdasági és kulturális építés külön­féle legégetőbb kérdéseinek a megoldásával. Az alapszervezetek a párt alapját képezik, na­ponta közvetlenül a tömegek körében működ­nek. Az iparvállalatoknak 41 830, az építkezé­seknek 10427, a közlekedésnek .1.8 938, a kol­hozoknak 44 387, a szovhozoknak pedig 9206 alapszervezetük van. A párt legalsóbb szerve­zeteinek szervezési és politikai munkája szín­vonalától függ sokban egész ügyünk sikere. A Központi Bizottság rendszeresen tájékoz­tatta a kommunistákat a legfontosabb bel- és külpolitikai intézkedésekről, a nemzetközi kom­munista mozgalom és ideológiai munka kér­déseiről. A Központi Bizottság rendszeresen küldött levelekben fejtette ki a kommunizmus építésének égető feladatait a párt alapszerve­zeteinek és járást bizottságainak. Mindnyájan elmondhatjuk, hogy nincs érde­kesebb és fontosabb dolog számunkra, kommu­nisták számára a pártmunkánál, éltető elemünk a tömegekkel, a néppel fenntartott eleven kap­csolat. Az a mi kötelességünk és kötelezettsé­günk a párt, a nép iránt, hogy ilyen munká­nak szeri telj íft életünket, ne tegyünk különb­séget kis- és nagy gondok között, legyünk fi­gyelmesek az emberekkel akármilyen üggyel is forduljanak hozzánk, elvszerű, partos meg­látással tekintsünk a dolgokra és ne szakad­junk el az élettől. Csak az ilyen lelkes alkotó munka gyújthatja lángra az emberek szivét és lelkesítheti okét nagy hőstettekre a munkában és a harcban. Mindenkor gonclo' i-k arra, hogy a pártot a kommunisták ak-iVitása, öntudatóssága és harci felzárkózottság-i teszi erőssé. A pártmun­ka lényegében a közéleti tevékenység övezete, és az aktív részvétel benne valamennyi kom­munista kötelessége. A kommunizmus felé ha­ladunk, amelyben az emberek különapparátus nélkül maguk fogják intézni a társadalom ügyeit. Hazánkban a szocialista állam társadalmi önigazgatássá fejlődésének folyamata megy végbe. A pártnak, mint a kommunista társa­dalmat építő nép élcsapatának élén kell járnia belső pártéletének megszervezésében is, példát kell mutatnia és mintaképül kell szolgálnia a kommunista társadalmi önigazgatás legtökéle­tesebb formáinak kialakításában. A gyakorlat­ban ezt azt jelentheti, hogy például a pártszer­vek apparátusa allandóan csökkenni fog. vi­szont a pártaktíva sorai megnövekednek. Egy­re jobban kell tömörülniük a járási és városi bizottságok albizottságainak, osztályainak, instruktorainak és titkárainak, akik önkéntes közéleti dolgozókként fognak működni a párt­szervek körül. A vezető pártmunkásnak szilár­dítania kell kapcsolatát a tömegekkel, lenini közelségbe kell kerülnie a néppel, igyekeznie kell az emberek között élni, az ö életüket és gondjaikat élni, pártos lelkesedést tanúsítani az új eszmékért folyó küzdelemben. Elvtársak! A párt számos harcedzett' és esz­meileg szilárd vezető kádert nevelt valamennyi munkaágazat számára. Legfőbb kötelességük a nép odaadó szolgálata. Míg azelőtt sok helyi vezető mindenben felső irányelvekre és utasí­tásokra várt, és gyakran nem volt lehetőségük saját kezdeményezésük kifejtésére, most a helyi szervek jogainak bővítésével és felelősségének fokozásával párhuzamosan több önállóságot, és alkotó ügykezelést fogunk követelni tőlük. Vannak ilyen kádereink és ők a hangadók az egész munkában. Ám nincsenek-e még olyan vezetők is, akik lagymatagon, kezdeményezés nélkül dolgoz­nak. megszokták, hogy vállalatuk vagy járásuk, területük vagy köztársaságuk elmarad? Még mindig nem vagyunk eléggé igényesek az ilyen káderekkel szemben, így azután sokáig meg­maradnak tiszť 'ségükben. Ha a vállalat nem tel­jesíti havi vagy negyedévi tervét, akkor az igazgatója nem marad sokáig a helyén. Az iparvállalat tervének nem teljesítését helyesen elviselhetetlennek és megengedhetetlennek tartják. De miért nem érvényesítik mindig ezt az el­vet a mezőgazdasági dolgozókkal szemben? Nemcsak egyes kolhozaink, hanem egész járá­saink és területeink is vannak, amelyek „kivív­ták" maguknak a terv nem teljesítésének „jo­gát", vagy így fejezhetjük ki a fogyasztók, s nem a termelője jegyzékében szereplés „jo­gát". Fogyasztókká válnak azért, mert nagyon alacsony mezőgazdasági termelésük szívonala és megelégednek a hektáronkénti 5—7 mázsás zabhozammal. Már elmondottam, milyen volt a kirovi területen a helyzet, ahol Pcseljakov elvtárs több mint 8 évig volt a területi párt­bizottság titkára. Amikor végre leváltották ku­darcai és tétlensége miatt, meglepődött, és magyarázatot kért, hogy kérem szépen milyen alapon, mily okből fosztottatok meg a tisztsé­gemtől? Állhat-e ilyen dolgozó a pártszervezet élén? Nézzük csak meg a dolgozók még egy típu­sát, azokat, akik szívesen élnek az állam ter­hére. Egyes üzemigazgatők, kolhozelnökök, kol­hozok és a legkülönbözőbb hivatalok vezetői arra „szakosítják" magukat, hogy évről évre kérik a termelési tervek csökkentését s egy­úttal a béralapok és beruházások emelését. Az ilyen dolgozókat nem lehet igazi vezetőknek nevezni, nem szervezik meg az embereket a jobb munkára, nem szolgálnak mintaképül, hanem ellenkezőleg, a dolgozókat élősködésre szoktatják. Ha az ilyen vezető dolgozók, akik magukat kommunistáknak tartják, komolyan elgondolkoznának afelett, mi történne, ha va­lamennyi üzem, szovhoz és kolhoz a termelési tervek leszállítását s az állami kiadások eme­lését szorgalmazná, megértenék, hogy ilyen álláspont mellett nem juthatnánk előre. Hisz mindenki előtt teljesen világosnak kell lennie annak a ténynek, hogy a nép jólétének biz­tosítása és évről évre növekvő szükségleteinek kielégítése csak akkor lehetséges, ha minden üzem és minden szovjet ember hozzájárul a kommunizmus müvéhez. Jelentős kárt okoznak ügyünknek azok a vezető dolgozók, akik azt hiszik, náluknál senki sem okosabb. Éppen közöttük találha­tunk leggyakrabban ulyan embereket, akik nem törődnek szakképzettségük és eszmei-politi­kai színvonaluk tökéletesítésével és ezért sok­szor az elvtelenségbe esnek, kicsinyes szőrszál­hasogatókká és szószátyárokká válnak. Elvtársak, a káderekkel végzett munka, a káderek helyes kiválasztása és nevelése nagyon kényes és bonyolult dolog. Megtörténik, hogy az embert bizonyos funkcióba helyezik, ame­lyet nem képes betölteni. Ennek sokféle oka lehet és nem mindig az illető okolható. Az illető javasolásával hiba történt és ennek a munka vallja kárát. Világos, hogy a hibát hely­re kell hozni. Próbálják azonban meg az illető elvtársat a régi helyére visszaküldeni, ahol azelőtt jól dolgozott. Látni fogjuk, hogy ez úgyszólván lehetetlen. És miért? Csupán azért, mert elnyerte azt a |ogot, hogy njagát területi vagy köztársasági dolgozónak, vagy pedig össz­szövetségi dolgozónak neveztesse és halálos sértésnek tartaná, ha olyan munkát bíznának rá, amelyet jól el tud végezni. Ha valaki be­képzelt, hiú, öntelt és pöffeszkedő ilyen eset­ben az arra mutat, hogy nem rendelkezik párttaghoz illő tulajdonságokkal. A káderekkel végzett munkában feltétlenül szükséges, hogy a párt irányvonaláért folyta­tott harcban a/, edzett, régi és tapasztalt dol­gozók, valamint a feladatukat jól felfogó fiatal szervezők helyes kapcsolatainak lenini elveit szigorú tiszteletben tartsuk. Nagyon fontos, hogy munkánkban szem előtt tartsuk a folya­matosságot, ha ez hozzájárult a legjobb párt­hagyományok megőrzéséhez és fejlesztéséhez, olyan fiatal erok jelentkezéséhez, akiknek érzékük vari az új dolgok iránt, kezdeménye­zők és tevékenyek a munkában. Megengedhe­tetlen, hogy vezető pártfunkciót csaló vagy (Folytatás a 15. oldalon] A párt szervező munkája és a káderek nevelése. A széles törne gek aktív részvétele a társadalmi munkában — újabb sikerek kulcsa ÚJ SZÖ 14 *19B1. oktober 1B. v

Next

/
Thumbnails
Contents