Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatá a 13.- oldalrol) ködösen elfogadott irányvonalától, ami különösen a múlt év közepe ota szembeötlő. Az albán vezetők most nem titkolják, hogy nem tetszik nekik pártunk irányvonala, mely a sztálini személyi kultusz karos következményeinek erélyes leküzdésére a hatalommal űzött visszaélés következetes elitélésére, a párt és az államélet lenini normáinak helyreállítására irányul. Az albán vezetők bensólcg nyilván nem értettek egyet a testvérpártok 1357. és 1960. évi tanácskozásainak következtetéseivel, melyek tudvalevően helyeselték a XX. kongreszszus határozatait ej pártunk irányvonalát a személyi kultusz káros következményeinek felszámolásában. Az albán vezetők álláspontja azzal magyarázható, hogy sajnálatunkra és szomorúságunkra megismétlik azokat a módszereket, amelyek a személyi kultusz idején hazánkban érvényesültek. A hős albán nép sorsáért való aggódással figyeljük az albániai eseményeket. Fájdalommal latjuk, hogy az albán vezetők téves irányvonalát az egyszerű albán kommunistáknak, az egész albán népnek kell megfizetniük, akiknek pedig létérdekük a barátság és együttműködés valamennyi szocialista országgal. Mélyen aggaszt minket ez a helyzet és szorgalmasan kerestük és keressük a modot a felmerült egyenetlenségek áthidalására. Pártunk XX kongresszusának irányvonala lenini irányvonal, és ilyen eivi kérdésben sem az albán vezetők, sem senki más kedvéért nem engedhetünk. 1-Ia eltérnénk a XX. kongresszus irányvonalától, ez azt jelentené, hogy nem követnénk Lenin bölcs útmutatásait, pedig o már csirájában látta a sztálini személyi kultusz kialakulásának veszelyét Azt jelentené ez, hogy\ figyelmen kívül hagynánk a súlyos történelmi leckét, elfelednénk milyen árat fizetett pártunk azért, hogy nem tartotta be idejében uagy vezérének útmutatásait. Az albán vezetők most szembehelyezkednek a XX. kongresszus irányvonalával és vissza akarjak rántani pártunkat a nekik megtelelő módszerekhez, melyek azonban hazánkban soha többé nem fognak megismétlődni. Pártunk tovabbra is erőteljesen és rendületlenül szorgalmazni fogja XX. kongresszusának az ido próbáját kiállt irányvonalát. Senkinek sem sikerül leterítenie bennünket a lenini útról. Ha az albán vezetőknek drágák a nép érdekei és a szocializmus íelépitese Albániában, ha tényleg barátságban kívánnak élni az SZKP-val és a többi testvérpárttal, akkor tel kell adniok téves nézeteiket, vissza kell térniük a szocialista közösség testvéri családja, egységének és szoros együttműködésének útjára, az egész nemzetközi kommunista mozgalom egységének útjára. Ami partunkat illeti, nemzetközi kötelességünknek megfelelően erőnkből telhetően a jövőben is mindent megteszünk, hogy Albánia egy csatasorban haladjon valamennyi szocialista országgal. 1 ' • • A XXII. kongresszus szónaki emelvényéről kijelentjük, hogy pártunk számára törvény a marxi-lenini tanítás tisztasága, az engesztelhetetlenség e tanitas uagy elveinek bárminő elferdítésével szemben. A kommunisták számara mindenek fölött áll a forradalom, a nép ügye és vezetői csak akkor méltók e névre, ha a dolgozók létérdekeit fejezik ki és helyes úton járnak. Az ilyen vezetők és vezérek a harcban edződnek, a nép es a kommunizmus ügyének szolgálatával tesznek szert tekintélyre. A népet szolgálják és ezért kell, hogy a nép ellenőrizze őket. • Elvtársak! Nincs olyan komoly bel- és külpolitikai kérdés, melyet pártunk ne vitatott volna meg kollektíván, és amely ne pártunk kollektív taj^asztalatait fejezné ki. Éppen ez jelenti a lenini elvek érvényesítését. Szaballyá vált, hogy az egész párt és nép széleskörűen megvitatja a Központi Bizottság plénumai és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakai elé megvitatás végett előterjesztett kérdéseket. A forradalmi törvényesség helyreállítására, a párt- és a szovjet demokrácia fejlesztésére a helyi párt- és szovjet szervek jogainak bővítésére és szerepének növelésére a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakozására tett intézkedések meghozták gyümölcsüket. A Központi Bizottság rendkívül nagy gondot fordított a választott szervek rendszeres öszszehívására, kezdve a pártkongreszusoktól ós a Központi Bizottság plénumaitól. Tudjuk, milyen rendszeresen ültek össze a pártkongresszusok Lenin életében. A szovjet hatalom első nehéz bét évében minden évben összeültek, megvitatták a párt és a fiatal szovjet állam tó feladatait. A személyi kultusz idején durván megsértették ezt a rendet. A XVlfl. kongresszus után mindegy 14 évig nem hívták* össze a kongresszusokat, annak ellenére, hogy hazánk átélte a Nagy Honvédő Háborút, és népgazdaság helyreállításának nagy és fárasztó időszakát. Nagyon ritkán hívták össze a Központi Bizottság plénumait. Ez a helyzet táptalaj volt a hatalommal történt visszaélésre, és egyes vezetők méltatlan viselkedésére. Most ilyen jelenségek nem fordulnak és nem is Fordulhatnak elő a pďrfban. A XIX. kongresszus ota eltelt 9 év alatt öszehívtuk a párt XX., XXI. rendkívüli es a jelenlegi XXII kongresszusát. A Központi Bizottság rendszeresen tartja plénumait, melyeken megvitatja a párt és az ország eletének legfontosabb kérdéseit, élesen bírálja számos pártszervezet és vezető funkcionárius tevékenységét, többek között az SZKP KB egyes tagjainak és elnökségi tagjainak tevékenységét. Azokat a dolgozókat, akik elvesztették a párt bizalmát, visszahívták tisztségükből. A múltban, a személyi kultusz idején, elterjedtek a párt-, allami ós gazdasági irányítás olyan káros vonásai, mint az adminisztrálás, a hibák elkendőzése és a félelem az újtól. Ilyen helyzetben sok talpnyaló, behízelgő és csaló elem tűnt fel. A párt küzdött és továbbra is erélyesen fog küzdeni a párt- és állami fegyelem megszegői, a pártot és az államot félrevezető egyének ellen. Bátran ápolja az elvszerü bírálatot és önbírálatot, mely legélesebb és leghatásosabb fegyvere. A párt belső demokráciájának fejlesztése, a helyi pártszervek jogainak bővítése és szerepének növelése, a kollektív vezetés elveinek betartása, még jobban növelte a párt harci készségét, megszilárdította kapcsolatát a tömegekkel. A párt és a nép megbonthatatlan kapcsolata szembetűnően megnyilvánult a párt sorainak növekedésében, a pártnak friss erőkkel való állandó gyarapodásában. A beszámolóban megjelölt időszakban pártunk tagjainak száma mintegy 2 és tel millióval növekedett. Míg a XX. kongresszusig 7 215 5Ü5 tagja volt a pártnak, a XXII. pártkongresszusig (1961. október l-ig) 9 716 005-re növekedett a kommunisták száma. A pártba felvett személyek 40,7 százaléka munkás, 22,7 százaléka kolhozparaszt, 35,6 százaléka alkalmazott és 1 százaléka diák. S ki tartozik jelenleg a pártba felvett alkalmazottak csoportjába? Mintegy kétharmadrészüket mérnökök és technikusok, agronómusok, zootechnikusok és más szakemberek alkotják. Meg kell mondanunk, hogy most az alkalmazott szó fogalma is megváltozott. A szovjet hatalom első éveiben az értelmiség főként olyan egyénekből tevődött össze, akiket a forradalom előtt valamilyen szálak fűztek a vagyonos osztályokhoz. Ezért bizonyos korlátozások vonatkoztak az alkalmazottak csoportjára. Ma azonban egészen más a helyzet. Ma a volt munkások, kolhozparasztok vagy gyermekeik képezik az alkalmazottak túlnyomó többségét. A tudomány és a technika fejlődésének, a termelés automatizálásának és gépesítésének folyamatában az alkalmazottak csoportja rendkívül megnövekszik és egyre nagyobb szerepet fog játszani a termelésben. Bizonyos idő múltán már nem kell munkásokra, kolhozparasztokra és alkalmazottakra osztani a párttagokat, mivel teljesen megszűnnek az osztályellentétek és mindnyájan a kommunista társadalom dolgozói lesznek. Elvtársak! Ürömmel közölhetem önökkel, hogy egyre több igazán müveit ember van pártunk soraiban. Most minden harmadik kommunista fő- vagy középiskolai végzettségű. Nagy jelentősége van annak is, hogy a párttagok és tagjelöltek több mint 70 százaléka jelenleg az anyagi termelésben dolgozik. A kommunisták túlnyomó többsége a döntő szakaszokon az iparban a? •» mezőgazdasági termelésben működik. A Szovjetunióban élő több mint 100 nemzet és nemzetiség tagjai tartoznak a párt soraiba. Pártunk a munkásosztály nemzetközi szerveElvtársak! Pártunk az utóbbi években következetesen foglalkozott a népgazdaság konkrét irányításának kérdéseivel. A Központi Bizottság a haladó ipari és mezőgazdasági tapasztalatok gondos tanulmányozására és széleskörű propagálására hívta lel a pártszervezetek és a vezető káderek figyelmét, konkrét pozitív példákkal tanította nagy kommunista építésünk helyes irányítását. Hogyan értékeljük a pártmunkás munkáját, milyen kritérium érvényes arra, hogy valakit tehetséges, és erélyes szervezőnek tartsunk, a másiknak pedig szemére hányjuk hibáit és bíráljuk ? Tudvalevő, hogy az öntő munkája, a földműves és az építőipari dolgozó munkája aránylag könnyen értékelhető menynyiségi és minőségi szempontból. A pártszervek vezetőinek tevékenységét az üzem és építkezés, a kaihoz és szovhoz, a tudományos intézet, a járás, a terület, a köztársaság konkrét munkaeredményei alapjan kell értékelnünk. A szervező munka sikere és az irányítás színvonala sokban a vezetők és a tömegek kapcsolatából. szervezőképességüktől és attól függ, hogyan tudják összpontosítani az emberek erőfeszítését a legfontosabb feladatok megoldására. Kapcsolatuk a tömegekkel különböző lehet: mélyreható és eleven, vagy felületes és elhamarkodott. A vezető pártmunkásnak, hogy eleven legyen kapcsolata, sok tulajdonsággal kell bírnia: tárgyismerettel kell rendelkeznie, haladó módon kell kezelnie a gazdasági és kulturális építés különböző problémáit. A vezetőnek állandóan gyarapítania kell ismereteit azzal, hogy megszilárdítja kapcsolatát az élettel, tanulmányoza a termelési újítók haladó tapasztalatait, a tudomány és a technika sikereit. Ilyen ismeretekre akkor lesz szert, ha a pártmunkás marxista módon állandóan elemezi az élet jelenségeit, ha éberen figyel az új jelenségekre, és segít egyengetni útjukat. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a partmunkás minden tudományágban szakember legyen. Természetesen sokat kell tudnia, művelt és tájékozott legyen, ám különösen jól kell értenie a rábízott feladatot, mélyen kell értelmeznie és szeretnie az emberekkel végzett élő munkát. A pártirányítás ereje kollektív szellemében van. Éppen a kollektív szellem segít nagy müvek alkotására, képes egységes tehetséggé kovácsolni sok ember rátermettségét, ismereteit és tapasztalatait. zeteként alakult meg és állandóan így is fejlődik. Mint ilyen a kommunizmus építőinek összetartó családját, az alkotó egyenjogú szocialista nemzetek nagy egységét és testvéri barátságát testesíti meg. A kommunizmus önzetlen szolgálatában látjuk a lenini párttag legmagasztosabb küldetését. A kommunistának lelkesülnie kell a nép ügyéért, szívét-vérét kell adnia érte. Ha a párttag nem teljesíti magasztos kötelességeit,-nincs helye a párt soraiban. A legutóbbi hat évben különböző okokból több mint 200 ezer embert zártak ki a pártból. A párt megszabadult azoktól, akik véletlenül kerültek soraiba, és ezáltal még szilárdabb és erősebb lett. Be kell ismerni, hogy vannak még emberek, akik egyéni karrierük könnyebb biztosításának lehetőségét látják a párttagságban. Hogyan véd|ük meg a pártot ilyen gerinctelen emberektől? A forradalom utáni első években, majd a Nagy Honvédő Háború idején a harcban mutatkoztak meg a kommunista tulajdonságai. Emlékszem egy esetre a polgárháború idejéből. Amikor katonai alakulatunk bevonult a Vörös Hadsereg által felszabadított egyik faluba, a helybeli tanító ezzel a kérdéssel fordult hozzám: — Milyen állást adnak, ha belépek a bolsevik pártba? — A legmagasabbat: puskát adunk a kezébe és elküldjük harcolni a szovjet hatalomért a burzsoázia ellen — mondottam neki. — No, ez nem nekem való — válaszolta, A napnál is világosabb volt ez. Mindenki tudja, hogy sok értelmiségi volt pántunk soraiban, tanítók is, akik derekasan védelmezték a Nagy Október vívmányait és harcoltak a párt ügyéért. Most, amikor a kommunizmusért folyik a harc, mindenkitől, aki belép a pártba, meg kell követelnünk, hogy élharcos legyen a kommunista építés bármelyik szakaszán. A párt szervezeti szabályzata megköveteli a kommunistától, hogy példát mutasson kommunista munkaviszonyával, nagyfokú eszmeiségével, és engesztelhetetlenségével, a fogyatékosságokkal, a kapzsisággal és az élósködéssel szemben. Megköveteli, hogy figyelmes és megértő legyen az emberekhez, odaadó legyen a párthoz és a néphez. A kommunistának példát kell mutatnia a kommunista erkölcs magasztos elveinek erősítéséért folytatott küzdelemben. Ezért minden pártszervezetnek szigorúan be kell tartania az egyéni kiválasztás elvét,, és sokoldalúan meg kell győződnie a pártba belépők egyéni tulajdonságairól. Továbbra is a munkásosztály, a kolhozparasztság és a szovjet értelmiség legjobb tagjait, a szovjet nép legjobb fiait és lányait kell felvenni az SZKP-be. Pártunk, mely majdnem 10 millió kommunistát tömörít továbbra is szentül őrizni fogja Lenin örökét; emeljük egyre magasabbra és magasabbra a kommunista nevét. A XX. kongresszus határozatai rámutattak, hogy növelni kell az alapszervezetek és a járási pártbizottságok szerepét a szervező és politikai munkában. Éppen itt az alapszervezetekben és a járási pártbizottságokban foglalkoznak a gazdasági és kulturális építés különféle legégetőbb kérdéseinek a megoldásával. Az alapszervezetek a párt alapját képezik, naponta közvetlenül a tömegek körében működnek. Az iparvállalatoknak 41 830, az építkezéseknek 10427, a közlekedésnek .1.8 938, a kolhozoknak 44 387, a szovhozoknak pedig 9206 alapszervezetük van. A párt legalsóbb szervezeteinek szervezési és politikai munkája színvonalától függ sokban egész ügyünk sikere. A Központi Bizottság rendszeresen tájékoztatta a kommunistákat a legfontosabb bel- és külpolitikai intézkedésekről, a nemzetközi kommunista mozgalom és ideológiai munka kérdéseiről. A Központi Bizottság rendszeresen küldött levelekben fejtette ki a kommunizmus építésének égető feladatait a párt alapszervezeteinek és járást bizottságainak. Mindnyájan elmondhatjuk, hogy nincs érdekesebb és fontosabb dolog számunkra, kommunisták számára a pártmunkánál, éltető elemünk a tömegekkel, a néppel fenntartott eleven kapcsolat. Az a mi kötelességünk és kötelezettségünk a párt, a nép iránt, hogy ilyen munkának szeri telj íft életünket, ne tegyünk különbséget kis- és nagy gondok között, legyünk figyelmesek az emberekkel akármilyen üggyel is forduljanak hozzánk, elvszerű, partos meglátással tekintsünk a dolgokra és ne szakadjunk el az élettől. Csak az ilyen lelkes alkotó munka gyújthatja lángra az emberek szivét és lelkesítheti okét nagy hőstettekre a munkában és a harcban. Mindenkor gonclo' i-k arra, hogy a pártot a kommunisták ak-iVitása, öntudatóssága és harci felzárkózottság-i teszi erőssé. A pártmunka lényegében a közéleti tevékenység övezete, és az aktív részvétel benne valamennyi kommunista kötelessége. A kommunizmus felé haladunk, amelyben az emberek különapparátus nélkül maguk fogják intézni a társadalom ügyeit. Hazánkban a szocialista állam társadalmi önigazgatássá fejlődésének folyamata megy végbe. A pártnak, mint a kommunista társadalmat építő nép élcsapatának élén kell járnia belső pártéletének megszervezésében is, példát kell mutatnia és mintaképül kell szolgálnia a kommunista társadalmi önigazgatás legtökéletesebb formáinak kialakításában. A gyakorlatban ezt azt jelentheti, hogy például a pártszervek apparátusa allandóan csökkenni fog. viszont a pártaktíva sorai megnövekednek. Egyre jobban kell tömörülniük a járási és városi bizottságok albizottságainak, osztályainak, instruktorainak és titkárainak, akik önkéntes közéleti dolgozókként fognak működni a pártszervek körül. A vezető pártmunkásnak szilárdítania kell kapcsolatát a tömegekkel, lenini közelségbe kell kerülnie a néppel, igyekeznie kell az emberek között élni, az ö életüket és gondjaikat élni, pártos lelkesedést tanúsítani az új eszmékért folyó küzdelemben. Elvtársak! A párt számos harcedzett' és eszmeileg szilárd vezető kádert nevelt valamennyi munkaágazat számára. Legfőbb kötelességük a nép odaadó szolgálata. Míg azelőtt sok helyi vezető mindenben felső irányelvekre és utasításokra várt, és gyakran nem volt lehetőségük saját kezdeményezésük kifejtésére, most a helyi szervek jogainak bővítésével és felelősségének fokozásával párhuzamosan több önállóságot, és alkotó ügykezelést fogunk követelni tőlük. Vannak ilyen kádereink és ők a hangadók az egész munkában. Ám nincsenek-e még olyan vezetők is, akik lagymatagon, kezdeményezés nélkül dolgoznak. megszokták, hogy vállalatuk vagy járásuk, területük vagy köztársaságuk elmarad? Még mindig nem vagyunk eléggé igényesek az ilyen káderekkel szemben, így azután sokáig megmaradnak tiszť 'ségükben. Ha a vállalat nem teljesíti havi vagy negyedévi tervét, akkor az igazgatója nem marad sokáig a helyén. Az iparvállalat tervének nem teljesítését helyesen elviselhetetlennek és megengedhetetlennek tartják. De miért nem érvényesítik mindig ezt az elvet a mezőgazdasági dolgozókkal szemben? Nemcsak egyes kolhozaink, hanem egész járásaink és területeink is vannak, amelyek „kivívták" maguknak a terv nem teljesítésének „jogát", vagy így fejezhetjük ki a fogyasztók, s nem a termelője jegyzékében szereplés „jogát". Fogyasztókká válnak azért, mert nagyon alacsony mezőgazdasági termelésük szívonala és megelégednek a hektáronkénti 5—7 mázsás zabhozammal. Már elmondottam, milyen volt a kirovi területen a helyzet, ahol Pcseljakov elvtárs több mint 8 évig volt a területi pártbizottság titkára. Amikor végre leváltották kudarcai és tétlensége miatt, meglepődött, és magyarázatot kért, hogy kérem szépen milyen alapon, mily okből fosztottatok meg a tisztségemtől? Állhat-e ilyen dolgozó a pártszervezet élén? Nézzük csak meg a dolgozók még egy típusát, azokat, akik szívesen élnek az állam terhére. Egyes üzemigazgatők, kolhozelnökök, kolhozok és a legkülönbözőbb hivatalok vezetői arra „szakosítják" magukat, hogy évről évre kérik a termelési tervek csökkentését s egyúttal a béralapok és beruházások emelését. Az ilyen dolgozókat nem lehet igazi vezetőknek nevezni, nem szervezik meg az embereket a jobb munkára, nem szolgálnak mintaképül, hanem ellenkezőleg, a dolgozókat élősködésre szoktatják. Ha az ilyen vezető dolgozók, akik magukat kommunistáknak tartják, komolyan elgondolkoznának afelett, mi történne, ha valamennyi üzem, szovhoz és kolhoz a termelési tervek leszállítását s az állami kiadások emelését szorgalmazná, megértenék, hogy ilyen álláspont mellett nem juthatnánk előre. Hisz mindenki előtt teljesen világosnak kell lennie annak a ténynek, hogy a nép jólétének biztosítása és évről évre növekvő szükségleteinek kielégítése csak akkor lehetséges, ha minden üzem és minden szovjet ember hozzájárul a kommunizmus müvéhez. Jelentős kárt okoznak ügyünknek azok a vezető dolgozók, akik azt hiszik, náluknál senki sem okosabb. Éppen közöttük találhatunk leggyakrabban ulyan embereket, akik nem törődnek szakképzettségük és eszmei-politikai színvonaluk tökéletesítésével és ezért sokszor az elvtelenségbe esnek, kicsinyes szőrszálhasogatókká és szószátyárokká válnak. Elvtársak, a káderekkel végzett munka, a káderek helyes kiválasztása és nevelése nagyon kényes és bonyolult dolog. Megtörténik, hogy az embert bizonyos funkcióba helyezik, amelyet nem képes betölteni. Ennek sokféle oka lehet és nem mindig az illető okolható. Az illető javasolásával hiba történt és ennek a munka vallja kárát. Világos, hogy a hibát helyre kell hozni. Próbálják azonban meg az illető elvtársat a régi helyére visszaküldeni, ahol azelőtt jól dolgozott. Látni fogjuk, hogy ez úgyszólván lehetetlen. És miért? Csupán azért, mert elnyerte azt a |ogot, hogy njagát területi vagy köztársasági dolgozónak, vagy pedig összszövetségi dolgozónak neveztesse és halálos sértésnek tartaná, ha olyan munkát bíznának rá, amelyet jól el tud végezni. Ha valaki beképzelt, hiú, öntelt és pöffeszkedő ilyen esetben az arra mutat, hogy nem rendelkezik párttaghoz illő tulajdonságokkal. A káderekkel végzett munkában feltétlenül szükséges, hogy a párt irányvonaláért folytatott harcban a/, edzett, régi és tapasztalt dolgozók, valamint a feladatukat jól felfogó fiatal szervezők helyes kapcsolatainak lenini elveit szigorú tiszteletben tartsuk. Nagyon fontos, hogy munkánkban szem előtt tartsuk a folyamatosságot, ha ez hozzájárult a legjobb párthagyományok megőrzéséhez és fejlesztéséhez, olyan fiatal erok jelentkezéséhez, akiknek érzékük vari az új dolgok iránt, kezdeményezők és tevékenyek a munkában. Megengedhetetlen, hogy vezető pártfunkciót csaló vagy (Folytatás a 15. oldalon] A párt szervező munkája és a káderek nevelése. A széles törne gek aktív részvétele a társadalmi munkában — újabb sikerek kulcsa ÚJ SZÖ 14 *19B1. oktober 1B. v