Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás az 1. oldalról) hangsúlyozottan rámutattak • a Szovjetunió Kommunista Pártjának szerepére a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Engedjék meg, liogy kongresszusunk nevében, a Szovjetunió valamennyi kommunistája nevében szívélyes köszönetünket fejezzem ki testvérpártjainknak a pártunkkal szemben megnyilvánult bizalmukért. Engedjék meg, hogy biztosítsam itt jelenlevő drága vendégeinket, a testvérpárt küldötteit, liogy a Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is teljesí-® teni fogja a világ valamennyi országának dolgozóival, az egész világ haladó gondolkodású embereivel szemben fennálló internacionalista kötelességeit. Ä jelenlegi világhelyzet és a Szovjetunió nemzetközi helyzete Elvtársak 1 A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa óta eltelt időszak legfőbb tartalma a két társadalmi világrendszernek, a szocializmusnak és a kapitalizmusnak a versengése. E versengés a jelenlegi történelmi időszak alapköve, a világ fejlődésének alapja lett. A társadalmi fejlődésben egyre élesebben kirajzolódott két vonal, két történelmi irányzat Az egyik a társadalmi haladás, a béke és az építés irányvonala volt. A másik a reakció, az elnyomás és a háború vonala. Ha magunk elé képzeljük földgömbünket, mint e versengés óriási szinterét, megállapíthatjuk, hogy a szocializmus lépésről lépésre egyik pozíciót a másik után csikarta ki a régi világtól. A szocializmus elsősorban az emberi tevékenység döntő területén, az anyagi termelés terén szorította vissza lényegesen a tőkés világot. Megnőtt a szocialista világrendszer részesedése a világ termeléséből és fejlődésének üteme jelentősen túltett a legfejlettebb tőkés államok fejlődési ütemén. Mindenki látja, hogy a szocialista országok óriási termelőerőket képesek kifejleszteni, valóban meg tudják teremteni földünkön az anyagi és szellemi javak bőségét. Következetesen folytattuk békepolitikánkat, emellett azonban sohasem tévesztettük szem elöl, hogy az imperialisták a háború kirobbantásával fenyegetőznek. Megtettünk mindent, ami szükséges volt, hogy védelmi téren biztosítsuk országunk fölényét. A szocialista termelés, a szovjet tudomány és technika sikerei lehetővé tették, hogy a hadászat területén valóságos forradalmat hajtsunk végre. Országunk, az egész szocialista tábor ma oly óriási erővel rendelkezik, amely teljesen .elegendő ahhoz, hogy biztosan megvédjük a szocializmus nagy vívmányait az imperialista agresszorok támadásaival szemben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország megnövekedett védelmi ereje, 1 valamint a béke erőinek jelenléte az egész világon lehetetlenné tette, hogy az imperialisták a két rendszer versengését békés vágányokról fegyveres konfliktusok, a háború útjára tereljék. A Szovjetunió következetesen folytatta a békés együttélés lenini politikai vonalát, amellett leleplezte az imperialisták provokációit, erélyesen leszámolt velük. Abban, hogy sikerült elhárítani a háborút, hogy a szovjet emberek és más országok népei a békés élet áldásait élvezhették, a párt és Központi Bizottsága munkájának legfontosabb eredményét kell látnunk, azét a munkáét,, amelynek célja a szovjet állam hatalmának megszilárdítása, a lenini külpolitika végrehajtása; megnyilvánul ebben továbbá a szocialista országok testvérpártjai munkájának, valamennnyi ország békés erői mozgósításának eredménye. Mint ismeretes, az Imperialisták az utóbbi években nemegyszer megkísérelték, hogy új háborús tűzvészt robbantsanak ki, hogy próbára tegyék a szocialista rendszer szilárdságát. Az ySA és legmeghittebb szövetségesei az utóbbi öt esztendőben nemegyszer folyamodtak durva fegyveres erőszakhoz. A Szovjetunió és valamennyi szocialista állam azonban mindenkor idejében feltartóztatta a támadót. Különös és elvi jelentőségűek voltak a szocialista országoknak azok az akciói, amelyeket a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek védelmében hajtottak végre. A tömegek egyre világosabban látják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország megbízható támasz abban a harcban, amelyet a népek szabadságukért és függetlenségükért, a haladásért és a békéért folytatnak. A két rendszer békés versengésében a kapitalizmus valamennyi nép színe előtt súlyos erkölcsi vereséget szenvedett. Az egyszerű emberek napról napra meggyőződtek arról, hogy a tőkés rendszer az emberiség előtt álló égető kérdések egyikét sem képes megoldani. Egyre kézenfekvőbb, hogy e problémákat csakis a szocializmus oldhatja meg. Napról napra inkább megcsappan a tőkés rendszer és a tőkés fejlődési út Iránti bizalom. A monopoltöke elveszti befolyását s mind gyakrabban folyamodik a néptömegek megfélemlítéséhez és elnyomásához, a nyílt diktatúra módszereihez, amelyekkel érvényre akarja juttatni belpolitikai céljait és más országok ellen irányuló agresszív célkitűzéseit. Ám a néptömegek egyre határozottabban szembeszegülnek a reakcióval. Senki előtt sem titok, hogy a megfélemlítés és a fenyegetőzések módszerei nem erőről, hanem a tőkés rendszer gyöngeségéről, általános válságának elmélyüléséről tanúskodnak. Régi mondás: Ha a gyeplőnél fogva nem tartod féken a lovat, farkába hiába kapaszkodsz! £ ueakció még mindig képes arra, hogy az alkotmányt semmibe véve egyik vagy másik országban szétkergesse az országgyűlést, börtönbe vesse a nép legjobb fiait, és „csatahajókat és tengerész gyalogságot" küldjön az engedetlenek „megfékezésére". Mindez ideigóráig halogathatja a kapitalizmus uralmának végét. Az efféle büntető rendszabályok azonban egyre nyilvánvalóbbá teszik, leleplezik az imperializmus hódító lényegét. Az imperialisták maguk alatt vágják a fát. Nincs a világon erő, amely megállíthatná az emberiséget a haladás útján. Az események bizonyítják, hogy pártunknak a XX. kongresszuson kidolgozott .Irányvonala helyes és jó volt: a kongresszus legszögezte, korunk fő jellemvonása az a tény, hogy a szocializmus túlnőtt egy ország határain és világrendszerré változott. A kongresszus utáni időben további fontos változás állt be: a szocialista világrendszer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A párt rámutatott, hogy a gyarmati rendszer bukása elkerülhetetlen. A nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas csapásai alatt a gyarmati rendszer tényleg már szét is hullott. A párt kitűzte azt a fontos alapelvet, hogy a jelenlegi időszakban az államok közötti háborúk nem elkerülhetetlenek, a háborúkat meg lehet akadályozni. Az elmúlt évek eseményei ezt a megállapítást is igazoltá"k. Megmutatták, hogy a békét védelmező hatalmas erők ma hatásos eszközökkel rendelkeznek, amelyek meggátolhatják az imperialistákat a háború kirobbantásában. Még szembetűnőbben megnyilvánult a béke és a szocializmus erőinek fölénye az imperializmus és a háború erőivel szemben. Röviden összefoglalva, elvtársak világméretben az elmúlt időszak kedvező hat esztendő volt számunkra! A szocialista rendszer hatalmának további növekedése, a világíejlődés döntő tényezőjévé való átalakulása. A szocialista országok nemzetközi testvériségének megszilárdulása Az elmúlt időszakban a szocialista világrendszer történelmi fejlődésének fontos szakasza zárult'le. Jellemző sajátosságai a következők: A Szovjetunió megkezdte a kommunizmus építésének fejlett szakaszát; a legtöbb népi demokratikus országban megszüntették a sokszektoros gazdálkodást, és most fejezik be a szocializmus építését; a szocialista országok között minden téren kifejlődött és elmélyült a testvéri együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem valamennyi szocialista országban is felszámolták a kapitalizmus helyreállításának gazdasági és társadalmi lehetőségeit. Az új világrendszer növekvő ereje biztosítékul szolgál a szocialista országoknak, hogy politikai és társadalmi-gazdasági vívmányaik megdönthetetlenek. A valóban szabad népek közösségének keretében biztosították a szocializmus teljes győzelmét. A szocialista világrendszer gazdasága továbbra is sokkal gyorsabb ütemben fejlődik, mint a tőkés gazdaság. Néhány adatot idézek, amelyek jellemzőn mutatják az ipari termelés növekedéáét a szocialista és a tőkés országokban. fAz adatok azonos területre átszámítva, az 1937. évi állapotot alapul véve készülted.) Év Szocialista országok Tőkés országok 1937 1955 1956 1957 1958 1959 1960 100 362 404 445 521 610 681 100 199 208 215 210 231 244 Amint látják, a szocialista országok ipari termelése 1960-ban az 1937. évinek 6,8-szorosa volt, a tőkés országokban viszont nem egészen 2,5-szerese. A szocialista országok része a világ ipari termelésben az 1955. évi 27 százalékról 1960-ban csaknem 36 százalékra nőtt. Valamennyi szocialista országban megváltozott a mezőgazdasági és az ipari termelés viszonya. Az ipari termelés része rohamosan nő. A szocialista táborban most összesen mintegy 75 százalékot tesz ki. A szocialista világrendszer népgazdaságának fejlődése ipari jellegű. Az elmúlt évek nagy forradalmi eseménye az volt, hogy a legtöbb népi demokratikus országban befejezték a mezőgazdasági termelés szövetkezeti alapokra helyezését. A szocialista szektor része az egész mezőgazdasági termelésben a szocalista rendszer keretében immár meghaladja a 90 százalékot. Ennek következtében megváltozott a társadalom osztályszerkezete, megszilárdult a munkásosztály és a parasztság szövetsége, felszámolták az ember ember által való kizsákmányolásának gazdasági bázisát. A nép erkölcsi és politikai egysége, amely először a mi hazánkban jött létre, valamennyi szocialista országban egyre erősödik. Népünk mélységes rokonszenvvel veszi tudomásul azokat a sikereket, amelyeket a szocializmus építésében a nagy kínai nép és a többi testvérnemzet ért el, s további dicső győzelmeket kíván neki. A szocialista országok népgazdaságának fejlesztésében elért sikerek alapján emelkedett a dolgozók életszínvonala. Ez annál örvendetesebb, mivel a testvérországokban a társadalom forradalmi átszervezése az első években szükségszerűen jelentős költségekkel és nehézségekkel járt, nagy kiadásokat tett szükségessé, hogy megszüntessék a tőkés rendszertől örökbe kapott gazdasági elmaradottságot. Ma, a társadalom átépítése fontos szakaszának lezárta után még kedvezőbb fellételek jöttek létre ahhoz, hogy tovább fejlesszék gazdasági és kulturális életüket, tovább emeljék a dolgozók életszínvonalát. Ugyanakkor, amikor a világpolitika porondján megjelenik az önálló szocialista államok nagy csoportja, maga az élet veti fel azt a problémát, hogy kölcsönös kapcsolataikat és együttműködésüket elvileg új alapokon szervezzék meg. A testvérpártok együttes igyekezettel megtalálták és egyre tökéletesítik a kölcsönös államközi kapcsolatok, a gazdasági, politikai és kulturális együttműködés új formáit, amelyeket az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítség alapelvein épjlnek fel. A szocialista országok szüntelen testvéri közeledésének, politikai és gazdasági konszolidációjának. folyamata az egész szocialista világrendszer szilárdságának és megbonthatatlanságának egyik döntő fontosságú tényezője. Önként fogtunk össze, hogy karöltve haladjunk előre közös célunk felé. E köteléket senki sem kényszerítette ránk. Magunknak volt rá szükségünk, akár az -életadó levegőre. A szocialista világrendszer fejlődésének első szakaszában az országok közötti kapcsolatok uralkodó formája a kétoldalú külkereskedelmi, tudományos és technikai csere volt. Túlnyomórészt arról volt szó, hogy egyik ország segítséget és hitelt nyújtott a másiknak. Az utóbbi években szerzett tapasztalatok a testvéri országokban az együttműködés új formáját a közvetlen termelési együttműködést hívták életre. Nézzük például, hogyan hangolták egybe a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai az 1956—60-as években a népgazdaság egyes ágazatai fejlesztésének alapvető mutatószámait. Ez fontos lépést jelentett előre. 1959 óta egybehangolják a népgazdaság fejlesztésének állpmi terveit. Mindennapos gyakorlattá vált a kölcsönös tanácskérés és tanácsadás, a pártok és a kormányok vezető képviselőinek eszmecseréje a legfontosabb gazdasági és politikai kérdésekről. Megszilárdultak a szocialista államok kollektív szervei — a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szervezete. Teljes joggal megállapíthatjuk, hogy a világon a szabad népek erős szocialista közössége létezik. A szocialista országokban és a köztük fennálló kölcsönös kapcsolatokban beállt mélyreható minőségi változások szemléltetően bizonyítják a szocialista világrendszer növekvő fejlettségét. E világrendszer ma új fejlődési szakaszába lépett. Ma a legfontosabb, hogy rendszeresen fejlesszük együttvéve valamennyi szocialista ország és' külön-külön minden egyes szocialista ország gazdaságát, s ezzel a termelés abszolút mennyiségét tekintve biztosísítsuk a szocialista világrendszer fölényét a tőkés rendszerrel szemben. Országunk elsőként lépett a fejlett kommunizmus építésének útjára, s e téren elért sikereivel megkönnyíti és meggyorsítja a szocialista világrendszer többi országának előrehaladását a kommunizmushoz. Mcst különös jelentőségű, hogy szüntelenül tökéletesítsük a népgazdaság irányításának formáit és módszereit,- minél racionálisabban használjuk ki belső erőforrásainkat és lehetőségeinket, minden egyes ország népgazdasági ágazatainak fejlesztésében betartsuk a tudományosan indokolt arányokat. Még sohasem volt olyan sürgősen szükséges, mint ma, hogy értelmesen és minél hatékonyabban kihasználjuk a szocialista világrendszer fejlődése következtében létrejött előnyöket — a nemzetközi szocialista munkamegosztást, a termelési szakosítást és együttműködést, a népgazdasági terVek egybehangolását és a szocialista világpiac lehetőségeit. Abban az időszakban, amelyet e beszámoló felölel, rendkívül gyors ütemben megnőtt a szocialista országok közötti áruforgalom és jelentősen túltesz a tőkés államok közötti áruforgalom növekedésének ütemén, 1950 és 1960 között a szocialista közösség országai között az áruforgalom több mint háromszorosára nőtt. Ugyanakor a tőkés államok között az áruforgalom csupán kétszeresére emelkedett. A szocialista világrendszer új fejlődési szakaszában jelentős hely jut a testvéri országok kölcsönös előnyöket biztosító kereskedelmi kapcsolatainak. Távlatilag tekintve nyilván egyre inkább ugyanazokon az alapokon bonyolódik majd le, mint minden szocialista országon belül, ami azt jelenti, hogy fedezi a felhasznált társadalmilag szükséges munkát. Minél teljesebb mértékben érvényesítik ezt azelvet, annál hatékonyabban nyilvánulnak meg minden ország gazdaságában a gazdasági ösztönző erők, annál gyorsabban fejlődik és mélyül el a nemzetközi együttműködés és a nemzetközi szocialista munkamegosztás, amely az egyes országok felségjogainak és nemzeti érdekeinek tiszteletben tartásán alapul. A szocialista világgazdaság további felvirágoztatásának fő útja abban rejlik, hogy egybekapcsoljuk a minden egyes szocialista ország népgazdaságának fejlesztésére irányuló igyekezetünket ama együttes törekvésünkkel, hogy megszilárdítsuk és kibővítsük a gazdasági együttműködést és a kölcsönös segélynyújtást. Elvtársak! Ma inkább, mint bármikor azelőtt érvényes V. I. Lenin útmutatása, hogy a szocializmus elsősorban gazdasági sikereivel hat a világ fejlődésére. A szocializmus és a kommunizmus építésének egyre nagyobb és egyre sokoldalúbb hatása a nem szocialista országok népeire az a ténvezö, amely forradalmasítja az egész emberiséget, meggyorsítja előrehaladását. A gazdasági fejlődés ütemét tekintve vitathatatlanul a szocializmusé az elsőség: a világ tudományos és technikai fejlődésének számos legfontosabb területén határozottan megelőzte a tőkés országokat. Az imperialista országok elvesztették egykori monopóliumukat, amellyel a nem szocialista világpiacon rendelkeztek a termelő eszközök szállításának, hitelek, kölcsönök és műszaki szolgálatok nyújtásának területén. Az idegen gyarmati elnyomástól megszabadult ázsiai és afrikai népek egyre gyakrabban fordulnak a szocialista országokhoz, átveszik a gazdasági és társadalmi élet egyes területeinek megszervezésében szerzett tapasztalataikat. A szocialista világrendszernél védelmet és támogatást keresnek azokkal a támadásokkal szemben, amelyeket a gyarmatosítók intéznek szabadságuk és függetlenségük ellen. A szocialista államok növekvő ereje azt jelenti, hogy megszilárdulnak a béke anyagi és erkölcsi tényezői. Ma már a jelen alapvető problémáit, például a háború és a béke kérdéseit néni vizsgálhatjuk csupán a kapitalizmus törvényei hatásának szempontjából. A világ frjlődésének döntő tényezője ma már nem az imperializmus a maga ragadozó vágyaival, hanem a szocializmus a maga békés és haladó eszményeivel. A szocialista országok a nemzetközi élet új szabályainak útját törték, a nemzetek közötti valóban egyenjogú és testvéri kapcsolatokpéldáját mutatták az egész világnak. A dolgozók szabadságharca és általában a népek demokratikus mozgalma a szocialista eszmék hatására egyetlen közös áramban egyesül, amely elmossa az imperializmus alapjait. Minél nagyobb sikereket ér el a szocializmus, annál inkább erősödik a népek egysége mind az egyes szocialista országokon belül, mind az egész szocialista világrendszer keretében. Akárcsak a mélyen gyökerező, hatalmas szálfa, amely nem rettegi a vihart, az új, szocialista világ sem fél semmiféle kudarctól és megrázkódtatástól. A magyarországi ellenforradalmi puccs, amelyet a belső reakció szervezett az imperialista erok támogatásával, az ellenséges erők kártevő próbálkozásai Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban megmutatták, hogy az osztályharc a szocializmus építésének időszakában időről időre kiéleződhetik és heves formákat ölthet. A belső reakció maradványai az imperializmus támogatásával a jövőben is megkísérelhetik, hogy egyik vagy másik országot elszakítsák a szocialista világrendszertől, és helyreállítsák benne a régi tőkés rendet. A reakciós erők azokra a nehézségekre számítanak, amelyek a társadalom forradalmi átalakításának múlhatatlan kísérő jelenségei, s egyre-másra küldik ügynökeiket a szocialista országokba. Egyes imperialista nagyhatalmak uralkodó körei államunk politikájának részévé tették a szocialista országok ellen irányuló felforgató akciókat. Az Amerikai Egyesült Államok cinikus nyíltsággal százmilliós összegeket fordít a szocialista országok elleni kémkedésre és szabotázsakciókra, úgynevezett „partizán osztagokat" szervez bűnözőkből és bérgyilkosokból, akik pénzért a leggyalázatosabb gaztettre is készek. Az Egyesült Államokban már néhány esztendeje provokatív módon megrendezik a „leigázott nemzetek hetét". A monopóliumok felbérelt ügynökei „leigázottnak" mondanak minden népet, amely kitört az imperializmus rabszolgaságából és elindult a szabad fejlődés útján. Az imperializmus demagógiája és képmutatása valóban nem ismer határt! A monoDolisták jajveszékelése a „leigázott nemzetekről" az egyszeri tolvajra emlékeztet, aki harsányan tolvajt kiált, mialatt kiüríti szomszédjának zsebét. Nem szabad megfeledkeznünk ez imperialisták gaztetteiről. Az új élet építésében elért óriási sikereink nem kelthetnek bennünk önelégültséget, nem gyöngíthetik éberségünket. Minél nagyobbak a szocializmus sikerei, minél magasabb az életszínvonal minden szocialista államban, annál szilárdabban fog össze természetesen a nép a kommunista és munkáspártok köré. Ez a dolgok egyik, Igen örvendetes oldala. Gondolnunk kell azonban még vvalamire. A nemzetek egyre szilárduló egységével egyidejűleg valamennyi szocialista országban kialusznak az imperialisták reményei, hogy valaha is helyreállíthassák a tőkés rendet, megváltoztassák a szocialista államok rendjét. Ezért a világreakció mindinkább arra (Folytatás a 4. oldalon} 3 * 1961. október 18.