Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-17 / 289. szám, kedd

BRNO=LENINGRÁD LENINGRÁD=BRNO BRIGÁDOK BARATSAGi A LENINGRÁDI VENDÉGEK A BRNÖIAK KÖRÉBEN. KÖZÉPEN SZOFIJA JOSZIFOVNA ARANOVICS MÉRNÖK ÉS EGON SUCH? BRIGÁDVEZETÖ. É pp egy évvel ezelőtt voltam Le­ningrádban. A Sztálin Kohá­szati Üzemben, ahol a bratszki és más erőművek számára gyártják a nagy teljesítményű turbinákat, kelle­mes találkozásom volt. Megismerked­tem Anatolij Isin kommunista bri­gádjával. Szofija Joszifovna Arano­vics mérnök, a brigád védnöke, akit az esztergályosok úgy szeretnek, mintha az anyjuk lenne, újságolta el, hogy baráti kapcsolatokat tartanak az Első Brnói Gépgyárban dolgozó Egon Suchý szocialista mupkabrigád­jával. A brigád krónikája tele volt a Brnöból érkezett levelekkel, üdvöz­letekkel, képekkel... A hazai írás láttán egyszerre nagyon otthon érez­tem magam Leningrádban. De a leg­meghatóbb az volt, amikor láttam, megéreztem, hogy ezek a szovjet emberek a szívükben hordják az irántunk táplált igaz barátságot, örülnek annak, hogy bennünk őszin­te barátokra leltek, hogy megértjük egymást, hogy együtt haladunk a kommunizmusba vezető úton ... Sza­vaikból kiéreztem, mennyire szeretné­nek hozzánk látogatni, hogy talál­kozhassanak a Suchý-brigáddal. Erre nem kellett sokáig várníok. A minap Brnóban jártam. Felkeres­tem a Suchý-brigád tagjait. Megtud­tam tőlük, hogy a nemzetközi áru­mintavásár alkalmával meglátogatták őket a leningrádiak, a most már „Szovjet-csehszlovák barátság" nevet viselő kommunista brigád négy tagja. Itt volt Szofija Jaszifovna is ... A ba­rátság tovább mélyült és bővült. A szovjet vendégek magukkal vitték a Suchý-brigád — mely most a „Cseh­szlovák-szovjet barátság" nevét viseli — gyermekeinek címeit. A gyerme­kek is levelezni fognak. Izmosodnak, gyarapodnak a kapcsolatok. Több le­vél megy majd Leningrádba s Lenin­grádból Brnóba. De Suchýék már nem elégszenek meg a levelezéssel. El­határozták, ellátogatnak a Szovjet­unióba. Gyűjtik is már az útra a pénzt. S hogy még jobban megértes­sék magukat barátaikkal, megkezdték az orosz nyelv tanulását. S okat lehetne írni a két brigád baráti kapcsolatairól, sokat le­hetne idézni a levelekből, melyeket át és át szövik az igaz barátság szá­lai. Nemcsak a munkáról írnak. A leningrádiak azt is tudatták Su­chýékkal, hogy brigádjuk egyik tag­ja megnősült. Erre Brnóból szívből jövő üdvözletet küldtek az újháza­soknak... A barátságnak azonban nem ez a legértékesebb megnyilvá­nulása, hanem az, ami mindkét bri­gádot egyaránt áthat, az új ember formálása, az embernek a munkához, munkatársaihoz, a társadalomhoz va­lő új viszonyának kialakítása. Üj tár­sadalmunknak ezt az egészséges haj­tását növeszti, terebélyesíti a két bri­gád közötti barátság. A jő példa vonzó, követésre kész­teti az embert. Ilyen volt a kommu­nista munkabrigádok mozgalma, mely a Szovjetunióban a XXI. kongresszus tiszteletére bontakozott ki és csak­hamar nálunk is utat tört életünk minden szakaszán. Az Első Brnói Gép­gyár turbinagyártó részlegén Suchýék voltak az úttörők, akik a többieket is példájuk követésére serkentették. És most, a XXII. kongresszus idején arról beszélhetünk, hogy a nálunk is nagy arányokat öltött mozgalom tömegeket mozgat, az új típusú em- 1 berek nevelőjévé vált. Azonban olyan híreket is kapunk, hogy egyes szo­cialista munkabrigádok, melyek már elnyerték a megtisztelő címet, fejlő­désében törés állott be, egy helyben topognak, nem találják meg a he­lyes utat a hogyan tovább kérdés megoldásához. Suchýék szégyenkeznének leningrá­di barátaik előtt, ha náluk is ez a helyzet állna elő. Azt azonban nem titkolják el, hogy ez a kérdés őket is keményen elgondolkoztatja ... Amikor náluk jártam, a brigád négy tagjával beszélgettem, Josef Procház­ka esztergályossal, aki a jelenleg be­teg Egon Suchý helyett vezeti a bri­gádot, František Klimeš mesterrel, Kufina és Srom elvtársakkal. A megtisztelő címet már elnyer­ték. A munka nem nagy prob­léma számukra, mindnyájan kiváló szakemberek, esztergályosok, maró­sok. A kötelezettségeket mindig a legégetőbb termelési feladatok telje­sítésére vállalják. Mindnyájan tanul­nak, az üzemi ipari szakiskolában és más szaktanfolyamokon bővítik isme­reteiket. A munkában megtakarításo­kat érnek el, újítanak. Közéleti funk­cióiknak becsülettel eleget tesznek. Kulturális életükben sincs sok kifo­gásolni való. Talán csak az, hogy közülük többen vidéken laknak. S így nem tudnak gyorsan összejönni. Leg­utóbb az államdíjas Pluháf Ha el­hagysz ... c. regényét mindnyájan el­olvasták és közösen megvitatták. A pártoktatásokra is eljárnak, még egyéni tanuló is van köztük, — szó­val politikai fejlődésükben sincs tö­rés. Tovább képezik magukat. És mégsem elégedettek ... A brigád-mozgalomtól többet vár­nak és eszerint ls cselekszenek. Nem zárkóznak magukba. Nemcsak a bri­gád, hanem az egész részleg problé­mái érdeklik őket, mert célul tűzték ki, ha megteremtik az alapokat, meg­kezdik a versenyt a szocialista mun­ka műhelye cím elnyeréséért. A va­lóra váltáshoz pedig még sok tenni­valójuk akad. Részlegükön túlnyomórészt fiata­lok dolgoznak. A CSISZ-tagok ugyan ifjúsági brigádot alakítottak, de bántja őket, hogy sok mindenben nem megy a fiataloknak úgy a mun­ka, ahogy mennie kellene. Most őrá­juk fordítják energiájukat. A brigád­ból két kiváló szakember átmegy az ifjúsági brigádba, hogy tapasztalataik­kal a Suchý-brigád színvonalára emel­jék a fiatalok munkáját. A részlegü­kön dolgozó tanoncok között is ver­senyt indítottak a legjobb dolgozó címért. Az eredménytáblára ugyan­akkor felírják a legrosszabbul dol­gozó tanonc nevét is. A termelési ér­tekezleteken arra ösztönzik a fiatalo­kat, beszéljenek, tárják fel problé­máikat, hogy gyümölcsözőbb legyen a munkájuk. Öntudatos munkára neve­lik őket. Erre annál is inkább szük­ségük van, mert náluk darabterme­lés folyik, s igen gyakran megtörté­nik, hogy nem a szükséglet szerint dolgoznak, hanem előbb a könnyebb munkát végzik el. Nevelni és nevelni kell a fiatalokat, hogy belőlük ls kiváló szakemberek válhassanak. A Suchý-brigád szép célkitűzése ez. Már nem törődnek csak magukkal, megtalálták a hogyan tovább kérdés megoldásához vezető utat. Kezdemé­nyezésükre „rávették" a műszaki dol­gozókat, hogy előadásokat tartsanak számukra és a munkájukkal össze­függő szakfilmeket mutassanak be nekik, hadd tudatosítsa a részleg minden dolgozója, milyen jelentősé­ge van a kezükből a hőerőművekre kerülő turbináknak. Erre rá kellett venni a műszaki, ' gazdasági dolgozókat. A szo­cialista munkabrigádnak kell olyan tettekre buzdítaníok őket, melyeknek kérlelés nélkül maguktól kellene ele­get tenniök. Mondhatjuk, jó így is, ilyen úton is hasznos munkát végez­nek. De mégsem helyes ez. És még egy dolog. A vállalatban már több mint száz kollektíva versenyez a szo­cialista munkabrigád cím elnyeré­séért és mégsem rendeznek rendsze­res munkás, embert érlelő tapaszta­latcserét. A politikai és gazdasági dolgozók csak akkor keresik fel a brigádokat, ha „ég a talpuk alatt a talaj", ha valamely fontos feladat teljesítése akadályokba ütközött. A pártbizottság és a szakszervezet ugyan egybe szokta hívni a brigád­vezetőket. Ezt azonban maguk a bri­gádosok elégtelen kapcsolatnak tart­ják, mert nem szoros, és nem min­dennapi. Helytelennek tartják a szakszervezeti bizottságnak azt a né­zetét is, hogy ha valamilyen problé­májuk van, akkor küldjenek deputá­clókat hozzájuk. A róluk való gondos­kodást másképp képzelik. A politikai és gazdasági dolgozók" nem elégedhetnek meg csupán azzal, hogy elvárják a szocialista munka­brigádok állandó kezdeményezését, fejtörését, hogy megtalálják az előre­haladás helyes útját, hanem törekvé­sükben szüntelenül segítségükre kell lennlök s figyelemmel kell kísérniök a brigád munkáját, problémáit. Ezen a téren is példát mutatnak a lenin­grádiak. Szofija Joszifovna Aranovics elv­társnő nem dolgozik a Szovjet-cseh­szlovák barátság brigádban és mégis minden nap együtt van a brigád tag­jaival. A legaprólékosabban ismeri a brigád problémáit, s ha akadályok merülnek fel a munkában, segítsé­gükre siet. Szabad idejét, a vasárna­pokat is velük tölti. A családtagok­kal együtt járnak kirándulni, kiállí­tásokat, múzeumokat látogatnak, s amikor Szofija Joszifovna kedvelt futball-csapata játszik, vele együtt szurkolnak. Igen gyakran összejönnek a brigád egyik vagy másik tagjánál, s így a családtagok között is bensősé­ges kapcsolat alakul ki. Mindez nem azért történik, mert Szofija Joszlfov­nát a pártbizottság azzal bízta meg, hogy felelősséggel tartozik a brigád fejlődéséért, kiváló munkájáért, ha­nem elsősorban mint kommunista a kötelességének tartja, hogy minden erejével, mérnöki szaktudásával na­ponta segítse a brigádot abban, hogy tagjai a kommunizmusnak sokolda­lúan fejlett, öntudatos építőivé válja­nak. Ezt a hasznos példát követni kell ^ az Első Brnói Gépgyárban ls. Erre kötelez a szocialista és a kom­munista munkabrigád közötti egyre mélyülő barátság is. PETRŰCI BÁLINT A szovjet toposztoM érvényesítésével eredményesebb a munka A rudňanyi föld mélye éjjel­nappal ontja a kincset, a vasércet. Odalent a szintekre osztott mély­ségben sárgafényű karbidlámpák világánál feszül neki a bányász, a sűrített levegővel hajtott fúrókala­pácsnak, s a kemény vasérc er­nyedten omlik alá. De nemcsak vasércet hoznak a föld gyomrából. Felszínre kerül valami sokkal na­gyobb érték, amelyet sem tonná­ban, sem pénzben lemérni nem le­het. Oj gondolatoknak élő, egymást segítő, magasrendű erkölccsel ren­delkező emberek formálódnak Itt, a munkaközösségben. A Szovjetunió kommunista mun­kabrigádjainak példájára huszon­négy kollektíva küzd a szocialista munkabrigád megtisztelő címért, és nyolc már elérte a célt. Ján Vafíko elvtárssal az aknánál találkoztunk. Éppen a bányából, műszakról jött. Rttfája sáros volt, kezében még égett a karbidlámpa, középmagas, karcsú, 35 év körüli, családos ember. ^Kocsis József elv­társ, a bánya vezetője szerint a legnehezebb munkahelyeken dolgo­zik, s nyolc társával fejti az ércet. Nem valami beszédes ember, de amikor a munkájáról beszél, meg­eredt a nyelve. — Már több mint egy éve veze­tem a munkaközösséget, — mon­dotta — jó munkánkért az idén elnyertük a szocialista munkabri­gád-címet. Jó néhány vállalásunk volt és teljesítettük is őket. Sőt, több tonna vasérccel meg is te­tőztük elhatározásunkat. Mindnyá­jan úgy álltunk a munkához — tette hozzá büszkén Vaňko elv­társ, — hogyha már vállaltuk, tel­jesítjük 1 Az egyik, talán a legfontosabb vállalás szerint az érc minőségét javítják. A kőzet érctartalma jó. Egy kis figyelemmel növelni lehet az arányt. A bánya számított Is rájuk. Mikor a többiek kisebb érc­tartalmú kőzetet termeltek, a Va­ňek-brigádtól kaptak segítséget, mert ők csak nagy érctartalmú ér­cet küldtek felszínre. — Lett volna csak itt az év ele­jén, mikor a szovjet vasércbányák kommunista munkabrigádjainak ta­pasztalatait tanulmányoztuk, beszél­gettünk, vitatkoztunk, akkor a sza­bad időnk nagy része a tanultak megvitatásával ment el, — vette át a szót Imrich Komora elvtárs, aki most kérte felvételét a pártba. Rendkívül büszkék arra, hogy nemcsak a termelési, hanem a mű­velődési problémákat is saját ere­jükből, a szovjet bányászok tapasz­talataira támaszkodva oldják meg. Jelentős szerepet tölt be vállalá­sukban, a szakmai oktatás. Ez két okból fontos. Egyrészt, hogy ezzel ls segítsék a bányába került új munkásokat, másrészt, Igaz, hogy „öreg rókák", ismerik a vasércfej­tés csínját-bínját, de azért nem el­méleti, hanem gyakorlati emberek és nekik sem árt, ha megismerik jobban, alaposabban szakmájuk problémáit. A szocialista munkabrigád tag­jai persze nem elégszenek meg a termelésben elért eredményekkel. Politikailag és erkölcsileg ís segí­tik, nevelik egymást, hogy necsak munkájuk, hanem emberi maga­tartásuk is példás, követésre méltó legyen. Hasonló a helyzet a keleti akná­ban dolgozó Jozef Budz-munkakö­zösségben is. A szocialista munka­brigád címet ugyan még nem nyer­ték el, de hogy kiharcolják, az biz­tos. Az idei munkájukat értékelő jelentés szerint minden vállalásu­kat túlteljesítették. A vállalást per­sze csak úgy tudták végrehajtani, hogy új technikát és technológiát alkalmaznak. A kollektíva tagjai­nak elbeszéléseiből világosan kitű­nik, hogy nem egyszerűen a terme­lés növelését tűzték ki célul, a lé­nyegét ragadták meg, amikor a termelés emelkedését, a meglevő gépberendezések jobb kihasználá­sával és a további gépesítéssel kí­vánták elérni. Vállalásaik középpontjában leg­több helyen a nehéz testi munka megszüntetése, gépek beállítása, és — ami szorosan ehhez tartozik — az önköltség csökkentése, takaré­kosság, általában a gazdaságosság áll. Ez így helyes. Tartós és na­gyobb sikereket kizárólag a bánya gépesítése biztosít. Alojz Neupauer, ya kollektíva egyik tagja volt autó­mechanikus, most vájár, azzal büsz­kélkedett, hogy a minap egy új szovjet fúrókalapácsot próbált ki. A bányászok félkaréjban ülve cso­dálták az új gép munkáját, amely aránylag rövid idő alatt harminc­öt méterre hatolt be a kőzetbe. Látszott az arcán, hogy nem „rek­lámot" akart csinálni, de örült, hogy ő lehetett az első, aki ezzel a nagy teljesítményű géppel dolgozha­tott. S amikor Klement Kalafut, a bánya vezetőjének helyettese be­lépett, megkérdeztük őt ls, mit szól az új fúrőkalapácshoz. — Nincs Itt sok beszélni való — mondta — régi bányász vagyok, de ilyet még nem láttam. A kollektíva eddig elért és biztosan várható eredmények egyik titka az, hogy minden elképzelést és megvalósításra váró feladatot a bányamunka gépesítésével és kö­rültekintő munkaszervezéssel ala­poznak meg. Ami különösen meg­ragadta figyelmünket, az az volt, hogy a munkacsoport szinte minden sikere valamilyen szovjet géphez vagy bányász munkatapasztalataihoz fűződik. Arra nem alapoznak, hogy egyik vagy másik úgymond. meg­nyomja a gombot, az ilyesmi is jó, de nem állandóan. A kollek­tíva az embereket arra neveli és ösztönzi, hogy ne erejük megfeszí­tésével, hanem elsősorban az eszükkel, a technika kihasználásá­val növeljék eredményeiket. Ilyen körülmények között egyre inkább háttérbe szorul a régi, megszokott, elavult fejtési módszer. S felszá­molják a régi, káros nézeteket, a technikától való félelmet. Beszél­getésünk során kiderült az is, hogy a munkaközösség tagjai az üzemi könyvtár leggyakoribb látogatói, a cirillbetűkkel is megbarátkoztak s egyre többet lapozgatnak a szov­jet szaklapokban és könyvekben is. Sok érdekes, hasznos tudniva­lóhoz jutnak hozzá, tehát megéri a fáradságot. Még fent volt a nap, emikor a bányatelep nyugati részére értünk, ahol a vasércbánya hamarosan egy új létesíménnyel gazdagodik. Nem régiben kezdték meg egy 520 méter mély szállítóakna építését, ponto­sabban mélyítését. Persze, lapát, kapa, csákány és veríték nélkül. Nem egész tucat emberrel. A leg­korszerűbb szovjet berendezések, a legújabb technológia alapján szo­katlanuL gyors tempóban készül az akna. Egyébként teljesen gépesítet­ték az aknamélyítési munkálatokat. A szerény, csendes beszédű Šte­fan Laitman, a bányászati akna­mélyítő vállalat dolgozója jelzőbe­rendezésekkel és világító-gombokkal körülvéve a gép kezelése közben mondotta, hogy nincsen párja a szovjet bányafelvonónak, őrapon­tossággal működik. Ha az engedé­lyezett sebességet a kezelő hibájá­ból túllépi, automatikusan kikap­csolódik a motor és a hidraulikus fékek működésbe lépnek. De Írjunk néhány sort az akna mélyítéséről. Erről már Michal Cut mérnök tájékoztatott, aki három hónapig a donbaszi bányászok éle­tét és munkamódszereit a helyszí­nen tanulmányozta. Érdekes dolgo­kat mondott. Az akna mélyítésénél eddig 40 kg-os betonblokkokat rak­tak egymásra a kőművesek, tehát nagy erőfeszítéssel húzták fel az akna falalt. Ma, a szovjet módszer­rel a kavicsgödörtől, a kavics te­herautókra rakásától kezdve egé­szen az aknakfal betonozásáig min­den gombnyomásra történik. A zsa­luzáshoz eddig használt faanyag helyett többtonnás vasgyűrűt alkal­maznak. Ezt is gombnyomással irá­nyítják. A beton megszilárdulása után tovább betonozás végett ugyan­is mindig lejjebb engedik. Karol Harich elvtárs, az üze­mi pártszervezet elnöke és Ján Za­char elvtárs, az új munkamódsze­rek alkalmazásának felelőse még elmondták, hogy a bányászok, ott is, ahol nem jártunk, nagyon meg­szerették a szovjet gépeket és mun­kamódszereket. Persze, ez nem vé­letlen, hiszen éppen ezek alkalma­zásának köszönhetik, illetve köszö­nik, hogy a tervezettnél jóval több vasércet adhattak népgazdaságunk­nak és az önköltséget 1199 000 ko­ronával csökkenthették. S ami a legfontosabb, ez az az út, amely kommunizmushoz, a munkaidő to­vábbi lerövidítéséhez, a jobb élet­hez vezet. ERDŰSI EDE Uj SZO 6 + 1961. október 17.

Next

/
Thumbnails
Contents