Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-23 / 265. szám, szombat

„... és Így )6 munkájuk eredménye­ként ma megkapják a szocialista munkabrigád elmet. " A Kerületi Szakszervezeti Tanács elnökének sza­vai után felhangzott a taps. A kultúr­ház nagyterme zsúfolásig megtelt emberekkel. Minden szempár az el­nöki emelvény előtt felsorakozott Ko­valik-brigádra szegeződött. A jóvágá­sú, keménykötésű lemezegyengetőkün szinte pattanásig feszült az ünnepi alkalomból felvett fekete ruha. A sor ele)én a brigádvezető, Kovalik József, mellette az apró termetű, de igen kemény köiésű gyereknek látszó Kerekes Pali, vagy ahogyan a brigád tagjai nevezték tréfásan: a tökmag, majd az üzemben csak Töhötömnek nevezett Varga Pál és végül Sárközi Dezső, aki, mivel nemrég került a brigádba, így még nem volt sem­milyen „vállalati titulusa", összesen négyen, akik azonban — ahogyan a művezetőjük mondotta — húsz ember helyett ís tudnak dolgozni. Két hete röppent szét a hlr az üzemben, hogy a Kovalik-parti meg­kapja a szocialista munkabrigád cí­met. A nagykalapácshoz szokott, ke­mény munkában kipróbált brigád tag­jai valahogy mintegy varázsütésre hallgatagabbak, komolyabbak lettek. Az üzemi étkezdében aznap szokásos módon együtt tízóraizott a brigád. Szótlanul falatozták a szalonnát, ke­nyeret és úgy tűnt: nem is hallják maguk körül az emberek élénk, han­gos beszédét. Lassan, mértékkel kor­tyolgatták étkezés után a habos sört. amikor teltünt a művezető mosolygó arca. — Na, gyerekek, ma engedélyt adok öt percet ráhúzni és az én kon­tómra megiszunk egy-egy korsó sört, elvégre nagy nap ez a mai... Kovalik csoportvezető kihörpintette sörét és szedelőzködni kezdett, mire a többiek is megmozdultak. — Na, mi az ördög ütött belétek — mondta a művezető, — elvégre szocialista munkabrigád lesztek ... — Éppen ezért — vetette oda ki­menet közben a brigádvezető. A cso­port többi tagja is felállt és indult kifelé. — De nagyra lettetek — mormogta a művezető, majd odaszólt a csapos­nak : — nem kell a sör I — és ő is indult kifelé. Kint a Kovalik-csoport után nézett és szemében elégedett meleg fény vibrált, majd ő is elindult fából tákolt irodája felé. •ír Kovalik odahaza komótosan kana­lazta a levest. Az asszony szótlanul Komlósi Lajos: A POFON rakta elé az ételt és közben fürkész­te az ember arcát. Vajon milyen ked­ve van, nem cosszantották-e agyon ...? Kovalik jóindulatú, csak egy kicsit hirtelen természetű ember. Ezt jől tudja az asszony, így mindig egy ki­csit „kipuhatolja a tényállást' Kova­lik befejezte az étkezési, majd rámo­solygott az asszonyra : — Hát végre megkapjuk a szocia­lista munkabrigád címet . .. Az asszony jól ismerte emberét: ha valamit csak úgy „kibeszél", nagy dolog az. Szocialista munkabrigád... de szépen hangzik, hiába az ő Jóská­ja... — Aztán benne lesztek az újság­ban is? — Benne, de még a tényképünk is, mert ma lefényképeztek bennün­ket. — Aztán mi az, hogy szocialista munkabrigád? Kovalik mélyet szippantott a ciga­rettából, majd ezt mondta : — Jól kell dolgozni becsületesnek kell lenni és rendesen kell élni. Aho­gyan a felajánlásunkban akkor meg­írtuk. Nem lehet elcsavarogni a mun­kából... — Ti is úgy lesztek, mint Petróék, akik még a kultúrházban is fellép­nek? Kovalik egy ideig hallgatott majd ennyit mondott: — Az is meglehet... Az asszony arcán öröm sugárzott s kifelé menet boldogan és büszkén nézett az emberére. Másnap a csoport egy órával a mű­szak megkezdése előtt elindult a rak­tárba, hogy átvegye az aznapi mun­kához szükséges anyagot. — Sárközi meg hol van—* csattant Kovalik hangja. A brigád tagjai összenéztek: Hol mászkál Sárközi...? — Nem láttam az öltözőben sem — mondotta Varga. — Még csak ez hiányzik. — így Ke­rekes. A három ember láthatóan bosszú­san válogatta a raktárban a lemeze­ket. Kovalik látszott a legmérgeseob­nek: pont most kell ennek is kima­radni, amikor már csak egy lépésre vannak a kitüntetéstől. Több szó nem esett. Fogták a nagy­kalapácsot és ütemesen kezdték pü­fölni az üllőre helyezett iromba vas­lemezt. Ogy tűnt: serényen dolgoz­nak, arcukon azonban látszott, — elég egy szikra és valami kirobban. Fél óráig ment a munka, nyögött bele a vaslemez, amikor Kovalik meg­állt és a földhöz vágta a kalapácsot: — De a keserves úristenit, hát hol lehet? — Így nem lehet dolgozni — tol­dotta meg Varga. Kerekes is kontrázott: — Gyönyörű egy szocialista mun­kabrigád, így aztán fuccs lesz a ki­tüntetésnek ... I Kovalik odébbrúgta a iába előtt heverő nagykalapácsot és nekilódult az öltöző felé. Kerekes rátaposott fé­lig elszívott cigarettájára és utána indult. Az öltöző a gyárépület közepe tá­ján kiemelkedő mosdóhelyiség felett volt. Amikor Kovalik az ajtóhoz ért, akkor rúiiant kifelé Sárközi már mun­karuhában. A nagy lendülettől majd feldöntötte Kovalíkot. — Hol nlászkálsz, a hétszentsége­det? — reccsent Kovalik hangja, majd jobb keze hírtelen felemelkedett és hatalmas pofont mért Sárközi arcára. Sárközi a2 ajtóhoz tántorodott, keze tétován felemelkedett, látszott, mondani akart valamit, de Kovalik akkorra már nagy 23]jäl taposta a lépcsőt lefelé. — Mi történt? — kérdezte Kere­kes, aki lihegve éppen akkor ért oda. Kovalik szótlanul elviharzott mel­lette. Nagy léptekkel áthaladt a sze­relőcsarnokon és szinte ajtóstul ro­hant be a művezető irodájába. — Mi történt Jóska, csak nem romlott el a kalapács? — kérdezte tréfásan a művezető? De amikor Ko­valik arcára nézett, elpárolgott tré­fálkozó kedve. — Azonnal vágjátok ki ezt a ... — De mi van, Jóska, beszélj, kiről van szó? — Kiről? Hát Sárköziről. Azt hiszi ez átjáróház, fél nyolckor Jön a mun­kába, a többiek meg dolgozhatnak rá, mint a barmok 1 — Sárközi? ... Későn Jár munkába. Eddig ezt sohasem mondtátok, meg az ellenőrző lapján sem látom. — Nézd meg, mikor bélyegzett 1 A művezető cigarattát vett elő és hallgatagon fújta a füstöt. — Beszéltél már vele, miért késett? — Beszélt az atyaisten. Nem cse­csemőintézet ez. Talán pelenká­zunk... I Kötelességét mindenkinek ismernie kell. — No, de mégis, meg kellett volna kérdezni, hiszen nem szokott kima­radni. Hol van Sárközi gyere beszél­jünk vele 1 — Sárközi elment — mondotta Ke­rekes, — aki ebben a pillanatban lé­pett az irodába ..., nem jól tetted Jóska . . a tető... a háza tüzet fo­gott az éjjel... Kovalik egy pillanatra szinte meg­dermedt, majd hirtelen megfordult és kilódult az ajtón. Kint Vargával ta­lálkozott. — Gyere — mondta neki — és gye­re te is, — kiáltott be Kerekesnek. Szótlanul érték el az öltözőt. Kova­lik hirtelen megállt és a többieket fordult. — Segítünk neki 1 — Dél felé járt az idő, amikor a brigád tagjai elérték a közeli kis falut, ahol Sárközi lakott. A nap melegen tűzött. Már messziről látták a két házat, amelyek zsindelyes te­teje tüzet fogott az éjjel. Kerekes egy asszonyra mutatva felkiáltott: — Ott van Sárköziné, gyerünk arra. Az emberek elérték az épületet, leszálltak a biciklikről és bementek a házba. ir Éjié' felé a r kultúrházban, a kitün­tetés utáiV, Vetoíokára hágott a han­gulat. Az esztergályosok kitettek magukért és egy-egy hatalmas fém­hamutartót ajándékoztak a brigád tagjainak. — Ebbe aztán szórhatod a Detva hamuját I — mondotta a művezető Kovaliknak. Olyan ez, mint egy fe­neketlen kráter. Kovalik kissé nehézkesen mozgott, látszott rajta, hogy kimerítette a mai este. így csak bólintott. Közben a zenekar új keringőbe kez­dett, többen felálltak és táncolni mentek. — Hát szocialista munkabrigád let­tetek, Jóska — szólalt meg a mű­vezető. Milyen érzés ez? — Szép dolog ez, barátom — szó­lalt meg hirtelen mellettük Sárközi, aki feleségével közelebb jött. Kovalik arcán furcsa zavar futott át. Belenyúlt a belső zsebébe és egy szépen összehajtogatott írást vett elő. A többiek kíváncsian körülállták. A művezető hangosan kezdte olvasni. — „Én, Kovalik József egyéni fel­ajánlást teszek. Ezután mindent előbb alaposan meggondolok s csak úgy fogok cselekedni..." — Ez aztán igen — mondotta a művezető — Na akkor iszunk egyet a kibékülésre — és megtöltötte a poharakat. — Nem voltunk mi haragban soha — mondta Sárközi, majd barátságo­san Kovalikra nézett. — Hát igen — szólalt meg Kovalik —, van az úgy néha, hogy amikor az ember valakinek pofont ad, maga kapja a még nagyobbikat... Erre mindnyájan elmosolyodtak, majd Kovalik odakoccintotta poharát Sárközi poharához: — Egészségünkre, pajtás ... A prágai Nemzeti Színház szlovákiai vendégszereplése Néhány nap múlva — szeptember 27-én a prágai Nemzeti Színház pró­zai együttese megkezdi vendégsze­replését Szlovákia városaiban. E vendégszereplés részét képezi a Nemzeti Színház tervezett kulturális akciójának és szerves folytatása a prágai Nemzeti Színház operaegyüt­tese 1959-évi emlékezetes szlovákiai müvészkörútjának. A prágai együttes szeptember 29 és október 23 között 22 előadást tart és bemutatja többek között Cse­hov Csajka, František Hrubín Kris­tályéjszaka, Moliére Képzelt beteg című darabjait, Bratislavában pedig egy előadás keretében színre hozza Ezen­készí­Arbuzov Irkotszki történetét, kívül hangyversenyesteket is tenek elő, amelyeken az együttes ki­váló tagjai költeményeket, prózai szemelvényeket és drámai jelenete­ket adnak elő. A prágai Nemzeti Színház prózai együttesének megnyitó előadása Ko­šicén lesz Csehov Csajka című szín­darabjával. A vendégszereplés leg­fontosabb állomásai: Košice, Prešov, Tatranská Lomnica, Martin, Dolný Kubín, Žilina, Nováky, Banská By­strica, Zvolenská Slatina, Trenčín, és Bratislava. Bratislavában a nagy mií­vészkörút 6 előadással éri el tető­fokát. ŐSSZEL, ősszel a kert Vörös színben játszik; Zöld levelek között Piros alma látszik. PIROS színű alma, Arany fényű körte Ragyog mint a csillag A lombon áttörve. — MEGYEK, máris megyei Almát rázok ottan, Tán bizony egy alma A sapkámba pottyanI MEGYEK a körtékhez, Tartom a kötényem, Tán egy pompás körte Beleesik nékemI ŐSSZEL, ősszel a kert Vörös színben játszik, Zöld levelek között Piros alma látszik. Herbert Snnntag: A kő és a méhecske EGY MÉH pihenőt tartott a mezőn heverő kövön. — Tudod, — szólalt meg a kfi —, te igazán szánalomra máltö teremtés vagy. A méhecske csodálkozva pillantott rá. — Nézzél rám — folytatta a kő —, én már évszázadok óta ugyanezen a helyen fekszem. A te életed azonban igen-igen rö­vid. — Es milyen hasznos dolgot cselekedtél a hosszú évek alatt? — kérdezte a méhecske. — Hasznos dolgot? — lepődött meg a kő. — Azt hiszem, semmit sem tettél — folytatta a méhecske. — Cs ha még tízezer évig fekszel is itt, akkor sem cselekszel hasz­nos dolgot. Igaz, hogy én nem leszek olyan hosszú életű, mint te, de értelme van az életemnek. igy zümmögött a méhecske és továbbrepült, hogy összegyűjtse a virágport, előkészítse a finom mézet és hazavigye a kaptárba, ahol már várja őt a többi szorgalmas méhecske. Papírból széltorgót, repülőt Az alábbi rajzok szerint haj- relem kell hozzá és néhány perc togatással papírból könnyen ké- alatt forog a szélforgó és száll szíthettek szélforgót, vagy egy- a vitorlás. Kistestvéretek, vagy szerű vitorlázó rep'lőgépet. a szikrák bizonyára megörülnek Csak egy kis kézügyesség és tü- ilyesféle ajándéknak. 4 szokott koncert­időben összegyűl­nek az erdő madar'ai egy fákkal szegélye­zett tisztáson. A meg­lett madarak ildomosán üldögéltek az ágakon, csupán egy-két nevelet­len fióka tátotta el a csőrét, vagy csipkedte a másikat. Egyszerre csak a leg­vastagabb tölgyfaágon megjelent a hosszú far­kú illegö-billegő szarka. — Kedves közönség — szólt. — Erdei hang­versenyünket ezennel elkezdjük. Harkály kartárs, szíveskedjék abba­hagyni a kopácsolást. Belefájdul a fejünk — A mai alkalommal vendégművész lép a pódium­ra... Ejnye, Fülesbagoly kartárs, nem szégyelli magát? Ekkora melák madár és odatelepszik az első ágra! A háta mögött ülők nem látnak sem­mit. — Sose izgasd magad, cimbora, majd csak lát­nak valamit — dünnyögte a fülesbagoly. — Rö­vidlátó vagyok, sajnos, messzebbről nem látolc. Bagolyfi-korom óta baj van a szememmel. — Fajankó... vetette oda a csőre sarkából a Szarka, majd így folytatta: — Tehát kedves közönségünk, engedjék meg, hoijy bemutassam az erdőszerte ismert hangutánzót, a nagyérde­mű madárpublikum kedvencét — Seregélyl Sere­gélyt. Á fa odvából máris fürgén egy gallyra pattant a Seregély és magakelletően hajlongott jobbra­balra. A madarak élénk szárnycsapkodással üd­vözölték a hírneves művészt, mi több: A Füle­bagoly nem állotta meg, hogy oda ne rikkantson: „Uhu!" — A műsor első száma: kakukkdal — jelen­tette be a Szarka, azzal eltűnt az odúban. A Seregély lehajtotta a fejét, majd némi vá­rakozó csend után rázendítette. A hálás közönség erdörengető szárnycsapko­dással jutalmazta. — Bravól Hogy volt! — hangoskodott a Füles­bagoly. A SEREGÉLY KONCERTJE Ezután egy pintyőke­nótát énekelt a Sere­gély, majd verébesiri­peléssel szórakoztatta a közönséget, végül pedig tengeliceként fütyörészett. Minden száma után meghajolt és mímelte, hogy ret­tentően fáradt. A ma­darak azonban olyan lelkesen ünnepelték, hogy mindannyiszor új erőre kapott. — Hát a Fülemllét tudnád-e utánozni? — kér­dezte a Fülesbagoly. No, most aztán a Seregély megmutatta, mit tud ... Olyan csuda-csattogásba kezdett, olyan trillákat és futamokat produkált, hogy a hallga­tóság lélegzetvisszafojtva hallgatta gyönyörűsé­gében. Utána meg olyan szárnycsattogás tört ki, hogy a tollak hópelyhekként kavarogtak a tisz­tás fölött. A Fülesbagoly magánkívül volt az elragadta­tástól. — Nagyszerű volt! — kiáltotta. — A Fülemile nyomába sem léphet. De most, légy szíves, mu­tasd be nekünk, hogyan dalolsz saját hangodon, már tudniillik Seregély módjára. Ugyan, tedd meg öregapád kedvéért. . . A Seregély zavartan pislogott. A Szarkát ke­reste volna, de annak bizony nyoma veszett. — Csivi-csivi — kezdte el végül kénytelen­kelletlen a Seregély, majd abbahagyta. — Nem, ez nem azt Bocsánatot kérek ... Trr trr .. . Ez sem az... — Hangja hirtelen köhögésbe fúlt és a madár-művész tehetetlenül .tárta szét a szárnyát. — Agyonénekelte magát — jegyezte meg rész­véttel a'Szajkó. — Bolond beszéd — torkolta le a Fülesbagoly. — Fabatkát sem ér az olyan madár, amelyik mindenki hangját tudja utánozni, saját magának meg semmilyen sincs. Együgyű flótás, semmi több ... T0ROa.mEVkMT0XOa.mmMroiDa.miV 1. Melyik nagyar népdal Jut eszetekbe a fenti ábráról? (Beküldte Bolyós Etelka, Muíka) 2. Melyik magyar író Irta a Kincskereső kisködmön, című gyermekkönyvet? 3. Melyik a világ legnagyobb vizierőműve (Az elmúlt hetekben avatták fel.)? MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEG­FEJTÉSE 1. Többek kö zött így lehet a téglalapból egy nagyobb négy­zetet készíteni. 2. 1—12-ig ter­jedő számokat a körökbe írva, így kapunk a vonalak mentén mindig 22-t. KIK NYERTEK. Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: 1. Orogványi Mária, BaCka, 2. Alžbeta Rumanová, Jelka. 3. De­szet Margit, Jelšovce, 4. Bara­nyai Kató, Diakovce, 5. Körösi Dezső, Rešica. Leveleteiket és megfejtésete­ket a következő címre küldjétek: Oj Sző, Gyermekvilág, Bratisla­va, Gorkého 10. Ül SZO 8 * 1SR1. Mentember 23.

Next

/
Thumbnails
Contents