Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-23 / 265. szám, szombat

ťottak kl antiyl emberéletet, mint az úgyszintén itt elhelyezett, német meg cseh nyelvű plakátokon leírt tömeges kivégzések. Csak mutatóban van közülük néhány darab, de az ember elszörnyed, ha bármelyiket elolvassa. A szöveg lényegében azonos: ...itt és itt, ekkor és ekkor a Moszkva- és London-bérenc lengyel bahditák megtámadtak német katonákat vagy a németek szolgálatában álló lengyel személyeket. Ezért- elrendeltem és végrehajtattam ennyi és ennyi halálraítélt lengyel személy nyilvános kivégzését. Az arányok nemcsak a páci bosszú, hanem egyben a nemzetlrtás szörnyű arányai. Csak egy két adat: négy németért — 60 lengyel; öt németért 140 lengyel és 100 halálos ítélet kimondása; két németért — 100 lengyel, sőt 1944. január 13-án néhány kisebb „merényletért" a véradót 200 lengyel hazafi fizette meg. D

e Varsót nem leheteti megfélemlíteni. Nem adta meg magát sorsának az a félmilliónyi zsidó sem, akiket a hitleristák a város szívében két négyzetkilométernyi terü. evés várost illet meg oly I J megérdemelten a hősi jelszó, I/ mint Varsót. Három ízben r\ járta meg a fasizmus poklát, I I piajdnem öt és fél esztendőn I \ keresztül kiirtásra, elpusztításra ítélt, megszállt város volt. Nem hiába nevezik a lengyelek a szeptembert — Varsó hónapjának. Huszonkét évvel ezelőtt ebben a szép őszi hónapban kezdődött mártiriuma és rettenthetetlen harca. 1939. szeptember 1. — a náci Németország hadüzenet nélkül megtámadja a polgári Lengyelországot s október 5-én maga Hitler Adolf tart Varsóban seregszemlét teuton hordái fölött. Az előzményeket s magának a lengyelországi hadjáratnak lefolyását éppen most szeptemberben és Varsóban volt alkalmam közelebbről megismerni egy rendkívül érdekes dokumentációs film, Jerzy Bossek és Waclaw Kazihierczak rendezők alkotása alapján. A premierben bemutatott film címe: „Ez történt 1939 szeptemberében". A nemrégiben feltárt, eddig ismeretlen dokumentációs film anyagra, régi len gyei, német, csehszlovák és magyar filmhíradókra, különféle nemzetiségű haditudósítók autentikus felvételeire épülő s nagyon hatásosan, tiszta eszmei vonalvezetéssel megkomponált mű lényegében négy alapvető fontosságú tényre világít rá: O 1. A náci Németország port hintett a világ közvéleményének szemébe s közben tervszerűen, német alapossággal készült fel a lengyelországi „Blitzkriegre". O 2. A reakciós lengyel kormány az uralkodó körök politikája szellemében azt a dajkamesét hitette el a néppel, hogy Lengyelország katonailag erősebb fasiszta szomszédjánál. 0 3. Lengyelország ,ibarátai", elsősorban Franciaország és Anglia az utolsó pillanatig fékezték és gátolták a lengyelek felkészülését, azzal érvelve, hogy ezzel kiprovokálják -a németeket s közben erejük teljéből rá akarták venni Hitlert arra, hogy a Szovjetuniót támadja meg. Amikor pedig a lengyel városok kegyetlen bombázásával megkezdődött a háború, az angol és francia kormány ugyan hadat üzent Németországnak, de végképp semmi gyakorlati lépést nem tett, hogy tehermentesítse az óriási fölény ellen, majdnem 3000 kilométeres fronton küzdő lengyel hadsereget. O Mindennek ellenére — s a film ezt kiválóan érzékelteti — a lengyel nép ebben a háborúban csodálatra méltó helytállást tanúsított. Természetesen a gyatrán felfegyverzett lengyel hadtestek, a harckocsik ellen nemegyszer megismétlődő lovassági rohamok r.em állíthatták meg a lavinát. Lengyelország megszűnt szuverén államként létezni. Maga Varsó már akkor legtöbbet szenvedett a szüntelen' légitámadásoktól, az ágyútűztől. De csak akkor adta meg magát, amikor az 1 300 000 lakost számláló város élelem és lőszer nélkül maradt. 1/ rysiak Waclaw, a lengyel légiforgalmi társaság dolgozója, fáradhatatlan varsói kísérőm fejből szórja a város első pokoljárásának szomorú adatait: — A háború kezdetétől Varsó védelmének utolsó órájáig 27 nap telt el. Ezalatt 50 000 lakosa került a halottak és sebesültek listájára. Elpusztult^ az épületek 12 százaléka és a műemlékek több mint egyötöde. De a fekete leves még csak azután következett. A megszállás éveire egyetlenegy megmaradt varsói sem szeret visszaemlékezni. De felejteni sem tud. Nem csodálkozom azon, hogy általában a lengyel népben minden érzésnél sokkal erősebb a német fasizmus gyűlölete. járjuk a város utcáit s léptennyomon kis lengyel zászlókkal, virág- festői szépségű építészeti stílusával gal díszített emléktáblákat fedezünk a középkort idéző főterére, majd végig fel. Azokat a helyeket jelzik, ahol az kocogjuk ezt a városrészt, szinte ňek másik oldalári Praga külvárost a szovjet és a lengyel csapatok már| felszabadították. Nem sikerült... A németek ráccsal és szögesdróttal^ zárták el a csatornák torkolatát. y A

varsói felkelés, ez volt a hősi £ város harmadik nagy csatája. X Tragikus történet ez. A londoni emig-T ráns lengyel kormány parancsáral Elena Santarová, a fiatal cseh írórobbant ki s bábáinak elképzelései nő neve olvasóink előtt teljesen ísVarsó önereiéböl at

meretIe

n es ezért helyes lett volna, ha kiadónk Kata, Katrin, Katinka című regénye borítólapjának fül-jegyzetében nemcsak arról tájékoztatott volna, hogy könyve három esztendővel ezelőtt a legjobb ifjúsági és gyermekregény megírására hirdetett Elena Santarová: Kata, Katrin, Katinka az volt, hogy Vársó önerejéből, a; szovjet hadsereg segítsége nélkül fel-' szabadul s így a háború titán az or-' szagban újra döntő szóhoz jutnak régi; burzsoá urai. Ez sem változtat azon-ban azon a tényen, hogy Varsó 63 na-! pig példátlan vakmerőséggel, haláltleten fekvő gettóban zsúfoltak össze. Borzalmasak voltak itt az életfeltételek. Nap nap után százával haltak éhen az emberek, és ezrével vitték elgázosítani a férfiakat, nőket, gyerekeket és aggastyánokat a treblinkai haláltáborba. S 1943 megvető bátorsággal szállt szembe a| pályázaton nagy feltünest keltett, többszörös túlerővel. A küzdelem ki-í Noha az író

n° el

s° nagyobb lélegmenetele azonban nem lehetett két-T

zet

ű munkájának vannak fogyatékodsg

ge

s ^ságai — így helyenként a kellő mű- 200 000 ember pusztult el két|

v

észl koncentráltság hiánya és feleshónap alatt - hallom újra kísérőm! leges pepecselés az egyes részletekszájából a borzalmas adatokat. - Az ben - meglep mindenekelőtt a könyv egész Öváros a királyi palotával ± őszinte, meleg hangja, az egyszerű együtt, minden állomás és híd, mindeni

tj

}rt

é"

e

t

1 előadásának közvetlensége műemlék, 11 000 lakóház, az összes? es általában a légkor, amely a reérték 75 százaléka. S utána? t^y hősét, az élet jelensegeit fogeA táviratilag f kony lé!ekke

l figyelő es érző szívvel Frankhoz a len1 magába fogadó tizennégy esztendős gyei főkormány 1 Katát és a könyv többi alakját, felnőtzóság fejéhez* f te

t'

6

s fiatalt egyaránt körülveszi intézett hitleri? A cseh Vldek egyi

k legszebb tájáoarancs ísv X

r

a' a Sumavába visz el bennünket a szól- 1 vonat Jenda Katalinnal és öccsével, Varsót a földi

3 hebehurgya Jendával. Egy nyári színével kell £

vakaci

ó igénytelennek tűnő és mégegvenlővé ten-X

is s°kfelé szálazó, izgalmas története nj" Š pereg le előttünk. Az ifjúsági könyígy történt ^

ve

k kalandosságát — leányregényVarsóban alig |

ľ

Ď' lé

vfh szó - Santarová azzal pómaradt néhány I í.

o

Il

a-. h?£

y e§

y s

t

erdu

l° le*nylelek száz épület t bens

o világát mutatja meg, erto szemmegmaradt lá- X

mel f

i8

yel

i- s 'Se" érzékeny tollal kosságának el ^boncolgatja •és felvázolja

e benső vikellett hagynia £

lagban tortén

o változásokat. A könyv szeretett váró-"> egy9Zerű mes

éJ

e arró1 szó

l> hogyan sá

t X indul egy szertelen és még teljesen X kiforratlan serdülő leány a társaihoz, C Varsó ma 1 rokoni fiatalokhoz és azon túl az J mégis él. T emberi közösséghez. Lakosainak szá- ^ A jólelkű és okos, de helyét nem ma elérte az <5, lelő kis Katában még sok a nyese1 142 000 főt. „pgetni való vadócság és dac, amely 1960-ig több j> elburjánzana és a leánykát rossz útmint 2 milliárd S ra terelné, ha a nyári vakáció alatt zlotyt fordítotv nem ismerné fel, hogy nem szabad tak a főváros y elkülönülnie, önzőén megmaradni a újjáépítésére. Xmaga szűkre határolt kis világában. Ma is az egyik Ý Meg kell látnia, hogy túl ezen a kis leggyakrabban világon egy jóval érdekesebb és izolvasható jel- <£galmasabb világ van, amely sokat szó: „Az egészxnyújt, de cserébe'fegyelmet és áldonép építi fővá-yzatkészséget, közösségi szellemet korosát."' És Var-^*vetel. Ka,ta felismeri azt is, hogy meg állig felfegyverzett SS-ek ellen fellá zadtak ezek az „übermenschek" által előszeretettel „gyáváknak" bélyegzett emberek, akik alig rendelkeztek néhány száz ósdi, a város csatornahálózatán át és más rejtett utakon életveszély árán a zsidó ellenállási mozgalom által becsempészett fegyverrel. Senki sem tudná megmondani, hogy a lángvetőkkel, harckocsikkal, ágyúkkal és automata fegyverekkel felszerelt gyilkosokkal szemben vívott 15 napos harcban hány ezren pusztultak el. De ez lényegtelen. Lényegtelen, mert röviddel a gettó bevétele után a német koncentrációs táborokban meggyilkoltak mindenkit, aki megmaradt ebből a félmilliónyi embertömegből. Csak hírmondónak maradtak néhányan. A

Muranow negyedben járunk, a gyönyörű szép lakótelepen, amely a gettó helyén épült fel. Néhány méterrel magasabb a színtje ennek a területnek, mint 18 évvel ezelőtt volt. A magyarázat egyszerű: a fasiszták a felkelés után a földig lerombolták, buldózerekkel egyengették el azt, ami a gettóból megmaradt és a felszabadulás utáni években ezeken a méteres romokon kezdték építeni az új negyedet. Az' elesett zsidó harcosok gránit emlékműve hirdeti a Muranow egyik terén, hogy itt, ezen a véráztatta helyen százezrek harcoltak a szabadságért, az emberi méltóságért éppen úgy, mint azok a politikai foglyok, akik az emlékművel szemben magasodó kiégett, romos épületben, a legborzalmasabb varsói börtönben, a Pawiakban sínylődtek s innen indultak a halálba, a tömeges kivégzések helyére vagy a koncentrációs táborokba. Alig tíz percnyi út innen az Öváros, amelyben ma mintegy 200 000 ember lakik. Amikor befordultunk egy kis szűk utcácskán a Rynekre, az Óváros só ma sokkal, de sokkal szebb, mint ^ kell szabadulnia a nyegle és félreslkbármikor azelőtt. Széles sugárutak, j lott Unától és annak huligán barátaitágas terek, korszerű lakóházak, 1600 ý tói, ha a többi tanulni vágyó, egésztizem hirdeti, hogy a fasizmus nem x f győzte le. Varsó népe aratott dia- v — dalt negyedik, immár békés körül- <i» áprilisában az mények között vívott nehéz küzdel- x mében — a lázas építőmunkában. £ járom Varsó utcáit és arra gondo-t Szeptember ötödikén a bukaresti lok, hogy ez a város oly erős, mint y Román Népköztársaság Palotájában maga a békében élni, dolgozni, sze-4 ünnepélyes keretek között megnyire.tni vágyó s könyörtelenül gyűlölni f

tották a n- nemzetközi Enescu-vertudó ember. séges és jószándékú fiatal útját akarja követni. Santarová regényében igen szere®' esésen keverődnek a múlt emlékei 4 jelen történéseivel és az ötvözet agy formájában és tartalmában mindenképpen mainak mondható kellemes és hasznos olvasmányt ad. Azokban a fejezetekben, amelyekben a šumavai nagymama Katának, prágai unokájának elmeséli a mega Ifjúságát, Santarová ihletett tollú elbeszélőnek bizonyul. A kis Katát ezek a visszapillantások érlelik meg és megsegítik abban, hogy meglelje a helyes utat. Ifjú olvasóinknak sok újat mondanak ezek az emlékek a századforduló és a világháború korából, amelyben valóságos hősiességet jelentett, ha egy lány tanulni vágyott és akaratát a környezete és a világ gáncsoskodásai ellenére győzelemre vitte. ' Vajon tudják-e a mi diákleányaink, hogy alig fél évszázaddal ezelőtt nagyanyái csak hospitánsként iratkozhattak be az egyetemre, de semmiféle joguk nem volt azonkívül, hogy csöndben ülhettek és hallgathatták az előadásokat a professzorok hozzájárulásával. Vajon tudják-e, hogy ezek a tanulni vágyó leányok akkoriban nem vizsgázhattak, nem kaphattak bizonyítványt meg diplomát, sőt még igazolást sem tanulmányaikról. „Mindenki nevetett rajtuk" — írja Santarová. — „A karikaturisták a képes újságok hasábjain gúnyolták őket, a komikusok a színházakban és kabarészínpadokon kuplékat énekel-' tek a tudós nőkről, a szenteskedő vénasszonyok kiköptek előttük: Pfuj! Akár nadrágot is húzhatnának! Szörnyű elképzelés — leány nadrágban." Kató nagymamájából nem lett orvosnő — az első világháború és édesanyja halála megátolta ebben — de kárpótlásul elnyerte a tisztaszívű Janda Fülöp doktor szerelmét. Unokája előtt már .nyitva áll az út, élhet a nagy lehetőségekkel és a regény olvasói azzal a tudattal tehetik le a könyvet, hogy a kis Kató méltó lesz áldozatkész nagyanyjához. Hideghéthy Erzsébet fordítása igen gondos; jóízű magyarsággal adja viszsza a cseh írónő egyszerűségében is sokszínű nyelvét. Bukaresti hangversenydobogókon jsenyt és fesztivált, a nemzetközi ze4neélet nagy ünnepét. Varsó hónapjának nevezik Lengyelf George Enescu zenei géniuszát országban a szeptembert. Örülök, f idézték fel ezzel a • versennyel és hogy ebben a hónapban ismertem <<• életművének népszerűsítését tűzték meg és itt tanultam meg, hogy nem t ki célul. A George Enescu Állami lehet megölni azt a várost, amelynek | Filmharmónia szimfonikus zenekarát lakossága úgy szereti a szabad életet,?,

G®°

rS® Georgescu - életében bamint a varsóiak Mert a szahari emhe>

rát)a é

s munkatarsa-vezenyelte. Az mint a varsóiak. Mert a szabad emoe relsö zenekari szvjt mester

í vezényli életbe vetett hitet, a hazaszerete-X

lete és sz{

vbemarkoló zenéje magátet, a boldogság vágyát éppúgy nemával ragadta a közönséget. A műsor lehet meggyilkolni, mint a szerelmetÝ méltó befejezése Enescu I. rapszóvagy a gyűlöletet. x diája volt. Varsó háromszor megjárta a pok-T lok poklát s mégis él. Él, mert elpusz-y títhatatlan a lengyel nép, a munkás-| Az ünne

p, megnyit6 után megke

z. osztály, a Lengyel Egyesült Munkásf födött a nemes vetélkedés a verpárt, elpusztíthatatlan a kommuniz-f senyre jelentkező és 22 országból Fiatal versenyzők mus eszméinek ereje. ellenállás hősei megtámadták a betolakódokat, vagy ahol a varsói körzet véreskezű német parancsnokának, Fischernek utasítására tömegesen és nyilvánosan kivégezték a hazafiakat. A varsói hadtörténelmi múzeum egyike Európa legérdekesebb ily jellegű intézményeinek; a kő-, bronz- és vaskorszaktól kezdve egészen máig megtalálható itt mindenféle emberölő szerszám. De meggyőződésem, hogy ezek a fegyverek együttvéve sem ölném tudom elhinni, amit talán már harmadszor ismétel meg Waclaw barátom: — Itt nem maradt meg semmi, csak méteres romok. — Itt pedig — mutat a tér egyik templomára — a varsói felkelés idején mintegy 5000-en lelték halálukat. Kórház volt itt s ráomlott a tető. — A felkelők hírmondói ezeken a szennvlevezetö csatornákon próbálták kijutni a Visztula partjaira, amelyA francia irodalom a Szovjetunióban A Szovjetunióban valamennyi külföldi irodalom közül a francia örvend a legnagyobb népszerűségnek. Balzac művei 21 millió 662 000, Verne írásai . 16 millió példányban jelentek meg; Hugó 15 és fél millió, Stendhal 10 és fél millió, Anatole Francé 6 és fél millió, Flaubert 4 millió kötettel szerepel a listán. Ami a huszadik század irodalmát illeti, Aragon másfélmillió példányszámmal vezet, de nem sokkal marad mögötte Martin du Gard 1 millió 121 ezer. Az élvonalba tartozik még Mauriac 604 000, Vercors 480 000, SaintExupéry 413 000, Vailland 254 000 és Duhamel 236 000 kötettel. Proust és Gide műveinek példányszáma közel jár a kétmillióhoz és nem csekély Malraux és Camus írásainak olvasottsága sem. £ érkezett több mint 100 fiatal művész £ között. Naponta 6 zongorista vagy Y 4 hegedűművész versenyezhet egyX mással. A A fiataj román Dan Grigore zongo•'f raművész már az első fesztiválon Sí feltűnést keltett, és most is feltűnt Vszép játékával. Nagy meglepetés '•••volt a Pao Hwei-Chiao kínai konzerXvatóriumi hallgatónő zongorajátéka.^ 2 Kiváló stílusban játszotta Bachot, f Beethovent és Lisztet. A fiatal kíXnai művésznő, a Kínában tartózkodó Ý szovjet Tatjána Kravcsenkónak a ta•f nítványa. ^ Utána felléptek Ivan Evtimov, Maxrinova és Csarakcseva bolgár zonf goraművészek, a kubai Luis Rojas X Gonzales, több zongoraverseny *? nyertese. j> A hegedűművészek közül Kubinyi X Attila, majti a Gewandhaus zenekar X tagja, Eberhard Palm és Csang Sih<|>seng, a sangháji konzervatórium tagŽ ja léptek a dobogóra, t ;;; Mesterdalnokok ? T Ugyanabban az időben az RNK At-fheneumában folynak az énekverse<£nyek, melyeket végig a magas színX vonalú technikai felkészültség jel $ lemez. A szovjet Szergej Jakovenko ľí baritonja, a magyar Forgács Éva ? szopránja, a lengyel Szymanszka niezzoszopránja, Huang Kwei-csung £ filigrán szopránja megbűvölte a kö^zönséget. A bolgár Negyalka Delíbasseva énekesnő, fellépése nagy gyakorlatáról tanúskodett. Az ötödik napon Szvatoszlav Rihter szovjet zongoraművész egy aránylag kevésbé ismert művet, Richard Strauss Burleszkjét adta elő a már megszokott könnyedséggel és bájjal. A szovjet ródiozenekar A Bukarestben összegyűlt nemzetközi közöiTgégnek szeptember 10-én mutatkozott be a szovjet rádió nagy szimfonikus zenekara Genagyij Rozsgyesztyenszkij vezényletével, aki az 1953-aá Világifjúsági Találkozó alkalmával Bukarestben a szovjet diákzenekar élén első díjat nyert. A szovjet művészek egycsapásra meghódították a közönséget. Aldo Ciccolini, a fiatal olasz zongoraművész a legjelesebb művészek közé tartozik. Változatos műsora fé-: nyesen állta meg az erőpróbákat. Vasárnap este az operában Ivari Petrov, a moszkvai Nagyszínház énekese, a Szovjetunió népművésze énekelte Borisz Godunovot. Petrov nagy énekkultúrája impozáns játékával párosult. Partnerei közül ki-: emelkedtek Valentyin Teodorian, Elena Cernei, Constantin Iliescu és mások. Mit mond hazánk fia? Daniel František, a prágai zenekonzervatórium tanára, Enescu művészetének ismerője, a fesztiválon így nyilatkozott: — Személyesen nem ismertem Enescut, de sokoldalú munkásságát mindig nagyra értékeltem. Megcsodáltam elragadó hegedűjátékát, amit nem tudok elfelejteni. Mint zeneszerzőt is nagyrabecsülöm ... Magas kultúrájú muzsika ez. Enescu valóban a nép hangját szólaltatta meg nemcsak rapszódiáiban és szonettjeiben, hanem szimfóniáiban is. Az utóbbi időben egyre fűrűbben halljuk szerzeményeit a mi hangversenyeinken is. (Tudósítónktól) A PÁRIZSI THÉATRE NATIONAL PAPILARIE EGYÜTTESE Moszkvában bemutatta Jean Vilar rendezésében Balzac a Fezőr című drámáját. Az előadást a szovjet közönség és a kritika elismeréssel fogadta. Oj SZÖ 6 + 1961. szeptember 18,