Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-21 / 263. szám, csütörtök

r Évadnyitó a Magyar Területi Színházban A „Nem olyan világot élünk

4

4 komárnói bemutatójáról SZEPTEMBER 15-ÉN a Magyar Területi Színház Tóth Miklós magyarországi szerző Nem olyan világot élünk című vígjátékát mutatta be. Igazság szerint ez alkalommal csupán a darabról és annak előadásáról kellene írnunk. Tekintettel azonban arra, hogy az említett vlgjá'ék elsőként került színre az új színházi szezonban, szükségesnek tartom, hogy az évadnyítás körülményeiről — ha csak vázlatosan ls — szóljak néhány szót. Ha Időben hatért is vonunk a színházi élet egyes szakaszal közé, a gyakorlatban az előző évad érintkezik, kapcsolódik, összefüggésbe kerül az újjal. Különösen érvényes ez a MATESZ esetében. Itt az egyik évad dramaturgiai és rendezési problémái átmennek a következőbe, Illetve folytatódnak benne. Sőt azt is mondhatnánk, hogy Ismétlődve visszatérnek. Ebben az esztendőben fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a színház. Ez többek között azt ls jelenti, hogy az együttes már egy évtized tapasztalatával rendelkezik. Kis túlzással azt is mondhatnók, hogy Immár hagyománya van. Tíz év színházi gyakorlatának ellenére is az együttes szinte ugyanazokkal a kérdésekkel áll szemben, mint az indulás esztendejében. Hisz a színháznak még ma sincs állandó rendezője, ma sincs megfelelő számú iskolázott színésze, kilenc évig csak időről időre volt betöltve a dramaturg helye. így tehát a folyamatos szakvezetés, a szakképzettség a mai napig is megoldatlan problémája maradt a MATESZ-nek. Mindez természetesen visszatükröződött az együttes művészi fejlődésének egyenetlen vonalában. Ha hirtelen meg akarnánk vonni az elmúlt tíz év művészi teljesítményének fejlődés-görbéjét, egyenlőtlenül hullámzó vonalat kellene papírra vetnünk. Voltak a színház együttesének kiváló teljesítményei és ugyanakkor megdöbbentő mélypontjai. A jól sikerült előadások szomszédságában sajnálatos gyenge teljesítményekkel ls találkoztunk. Persze, most, utólag már könnyű beszélni, de így is meg kell mondanunk, hogy hiányoltuk és még ma is hiányoljuk a távlatokban gondolkodó dramaturgiát. Az embernek sokszor az a benyomása, hogy a színház idényről idényre kigondolt dramaturgiai alapelvek alapján állítja össze évi műsortervét. VITÁK, MEGBESZÉLÉSEK ALKALMÁVAL, — ideértem a sajtóban megjelent kritikákat is — sok okos dolog hangzik el a színház működésével kapcsolatban. Azonban mindez egy Ismétlődő körbeforgáshoz hasonlít. Elmondjuk, megírjuk, elsoroljuk elképzeléseinket, sajnos, mindez csak elképzelés és elgondolás marad. A kritika bírál, a színház védekezik és magyaráz, de a lényegen, a színházban uralkodó helyzeten ez mitsem változtat. A színház eddigi munkájával foglalkozó írások és beszámolók túlságosan alkalomszerűek. A bemutatókon kívül a kritika alig, vagy egyáltalán nem foglalkozott elmélyülten pl. a maiság fogalmának értelmezésével vagy a színház arculatának a tisztázásával. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy rövidlejáratú szellemi befektetésekből nagy művészi tőkét akarunk viszontlátni. Tíz év múltán Ideje lenne már tisztán és érthetően megfogalmazni a dramaturgia hoszszabb lejáratú alapelveit. Egyáltalán szükségét érezzük a távlatokban gondolkodó színházi vezetésnek. Ez a rövid írás nem alkalmas arra, hogy a fent vázolt kérdéseket körültekintően elemezze, csupán jelezni akartam a következő Idény néhány problémáját. Amint említettem is már, a MATESZ vígjátékkal kezdett. Tóth Miklósnak, a darab szerzőjének már több hasonló zsánerű művét adták elö a magyarországi színházak. „Köztünk maradjon" című zenés vígjátékát a keletnémet színházak jelenleg ls sikerrel játsszák. Egyes vélemények szerint a szerző eddig legsikerültebb darabja a MATESZ-ban is előadott „Nem olyan világot élünk" című vígjáték. A DARAB KOMIKUMA egy félreértésre épül. Lujza néni, a néhai állomásfőnök özvegye egyedül él házéban a falu mellett. Gizike, a lánya a közeli városban dolgozik, ahonnan időnként hazajön látogatóba. Egy ilyen hétvégi látogatással indul a cselekmény. Gizike örömmel újságolja anyjának, hogy nemcsak egyedül Jött, rövidesen megérkezik udvarlója, Gyuszi is. Anyja biztos kérőt, jó „pártit" lát a fogászban és hirtelen gerjedt örömében lelkendezve ugrál a vendég körül. A vendéglátás derűjét azonban megzavarja egy kellemetlen hír: szárnyvasút építését tervezik a falu határában, aminek útjába esik az özvegy „főnökné" háza is. A helyi tanács és a minisztérium döntése értelmében a házat kisajátítják. Ebbe a vígan-szomorkásán induló helyzetbe toppan bele a nyugdíjas váltókezelő fia, Bodnár Pista, aki látogatóba érkezett a faluba. Itt és ezzel kezdődik a félre-' értés. Gizike, a fiú gyerekkori pajtása őszinte örömmel fogadja Pistát, de Lujza néni, az anyja, csak a váltókezelő „küld ki, hívd be" fiát látja benne. Parancsolgat a fiúnak, fát hordat és kertet ásat vele és közben elújságolják neki, hogy a kisajátítás ügyében egy mlnjszterl osztályveztő érkezését várják. Lujza néninek egyetlen gondja, hogy sikerüljön a „párti" és valahogy megmentsék a házat a kisajátítástól. Gyuszi, a városi „fogász" balga módon tervet sző, hogy kijátsszák a miniszteri osztályvezetőt és a kisajátító bizottságot: vízzel árasztják el a kertet. A csalafintaság azonban csődöt mond, mert a miniszteri osztályvezető ott jár köztük Bodnár Pista személyében, aki mindent látott és hallott. Nevetséges helyzetek sorozata után megtörténik a leleplezés, Lujza néni és leánya Glzika megtudlák, hogy a várva várt osztályvezető nem más, mint Bodnár Pista. Közben az is kiderül, hogy a két gyermekkori jópajtás, Gizike és Pista szeretik egymást. A felmerült nézeteltérések tisztázása után a leány feleségül megy Bodnár Pistához. MAI TÉMA, MAI EMBEREK. A komikumnak kettős forrása van a darabban : a túlhaladott emberi magatartás (pl. Lujza néni, aki még ma is a „főnöknő" modorában él és gondolkodik) és a visszás helyzetekbe kerülő emberek viselkedése. A darab komikuma ennek megfelelően két tényezőre épül: a helyzetteremtésre és a szereplők magatartásának a körvonalazására. El kell ismernünk a szarző helyzettermető készségét, a vígjáték megkívánta ötletességet, fordulatosságot, aminek nincs híján a darab. A helyzetek sorozatában tulajdonképpen a tétel-ellentétel dialektikája jut kifejezésre. Lujza néni folytonos replikájára „az én időmben" már a darab címe is rácáfol: „Nem olyan időket élünk." a cselekmény alaphelyzete ellentétet hord magában, ami az első két felvonásban ügyesen bonyolódik, viszont a harmadikban ez az ellentét feloldódik és Idillé lágyul. Mindenki elnyerte a magáét: a fiatalok egymáséi lesznek, az özvegy főnökné kisajátított házéért cserébe megkapja Mogyorósiék szép nagy házát kertestől, mindenestől. Egyedül Gyuszi az „Autősbetyár" kesereg, de a néző meg van róla győződve, hogy ő is kárpótolja magát a veszteségért. Tehát minden rendbejött, minden elsimult. A darab elején a nézőnek az a benyomása, hogy komoly ellentéteket feszegető és kifigurázó vígjáték pereg majd le előtte. •Csalódik, mert a darab vége bohózattá könnyül. Olyan mindent megbocsátó neveltetés ez. HASZNOS, KÖNNYEDÉN SZÓRAKOZTATÓ darab a „Nem olyan világot élünk". Nevetünk a jól kimunkált helyzeteken és a visszás emberi magatartáson, de hiányoljuk a Jellemalkotást. A nézőnek inkább a helyzetek maradnak meg emlékezetében, mintsem a darab jellemei. Ez pedig baj. A darab rendezője. Konrád József szerintem jól értelmezte és vitte színre a művet. A vígjáték rendezésének a színházban van egy rossz gyakorlata. Ugyanis az elmúlt Idényben, de azelőtt is a vígjátékok rendezői hatásosak akartak lenni és ezért a bohózati elemét domborították ki a vígjátékoknak. Viszont ezáltal sokszor elhomályosult a darab tulajdonképpeni értelme, mondanivalója. Konrád rendezése éppen ezért felfigyeltető, mert hálál fordít ennek a gyakorlatnak s minden eszközzel törekszik a „Nem olyan világot élünk" valóban vígjáték-elemeinek, mondanivalójának a kidomborítására. Mathonová Zora jel meztervezése jó volt. Azonban a díszlet már hiányérzetet hagyott az emberben. Nem éreztem a játékstílus és a színpaddíszlet egységét, valahol elvetették a sulykot. Nem tudtam pl. megmagyarázni magamnak azt sem, hogyan férhet meg egymás mellett egy stilizált gyümölcsfa és természetesnek látszó tulipánsor? Véleményem szerint nemcsak a rendezés és a díszlet egysége hiányzott, de nem volt egysége magának a díszletnek sem. A SZÍNÉSZEK MUNKÁJÁRÓL az volt a benyomásom, hogy sokszor túlfegyelmezték önmagukat, az egyéni színt mintha lefogta volna helyenként a rendező keze. Különösen Turner Zsigmond időnként kiváló mozzanatokat produkáló alakításában éreztem ezt. Kellemesen meglepett Náaasdy Károly lényegesen feljavult szereplése. Gyurkovícs Mihály Bodnár János szerepében nagyon fiatalos öregnek tetszett. Nagy Eszter, Lelkes Magda és Sipos Ernő az átlagnál jobb teljesítményt nyújtották. DOBOS LASZLÖ Beszélgetések a szovjet könyvekről A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség a barátság hónapjában beszélgetéseket rendez a szovjet írók müveiről. A magyar lakosság számára a CSSZBSZ szlovákiai Központi Bizottsága három könyvet választott ki. Solohov Feltört ugarjához metodikai utasításokat adnak ki az olvasókörök vezetői számára. Mlg az említett Solohov regény a kozák falu életéből meríti témáját, az író másik ajánlott műve a Hazáért harcoltak, a háború keletének nehéz éveit eleveníti fel, s a szovjet nép békeakaratát vázolja. Borisz Polevoj Messze a front mögött című könyvében ugyancsak szépen rajzolja meg a szovjet emberek jellemét, akik csaknem puszta kézzel építették a romokból újjá életüket és a hátországban mindent megtettek a fäsiszta megszállók ellen harcoló hadsereg támogatására. (d. v.) jBartalis János : Sokkal szebb lesz, mint a régi Az új úton mentem, mentem, tekingettem jobbra, balra, füves réten vitt az ösvény, megtámadott emlél^ raja, s fölvillódzott egész életem. Itt szántottam, itt vetettem, könnyen suhintottam kaszát, lóherében, lucernában kerestem kék veronikát — most már a nap estre hajlott. Ügy jutottak el a napok. Nem is tudom, miképp történt? Kicsi házam rég beomlott, nincsen róla csak egy fénykép, ahol írtam annyi verset. Vigye kánya most a házat, ki bánkódik múlt dolgokon. Sokkal több az, ami meglett: új világ van születőben, vagy már régen megszületett. Üj barázdák futnak, széjjel, Eltűntek a vékony csíkok. Üj emberek álltak sorba, Kizöldültek a határok, ahol régen tövis termett. Ötös ekét vontat traktor. Gép aratja le a búzát. PacslrtaszÓ száll az égig. Kis házam is újra épül. Sokkal szebb lesz mint a régi. A WEIMARI (NDK) Volksverlag „Lesebücher für unsere Zeit" című kiadvány-sorozatában a világirodalom klasszikusainak életrajzát és jelentősebb műveit ismerteti a német olvasóval. A sorozatban a Becher, Brecht, Belinszkij, Gogoly, Gorkij, Mickiewicz, Puskin, Szaltikov-Scsedrin, Csehov, Shakespeare kötetekkel együtt nemsokára megjelenik egy Petőfi-kötet is, G. Steiner, Turóczi Trosztler József és Gáspár Endre közös munkája. » • • Az idén lenne nyolcvan éves Stefan Zweig, a világhírű osztrák író. Születésének évfordulóján megnyitották Salzburgban a Desidenz-Galeríeben rendezett Stefan Zweig-emlékkíállítást. Dante Isteni színjátékából francia film készül. A Dante-film rendezője Maurice Clohce lesz, díszleteit Salvador Dali festőművész tervezi. Dante személyét, a filmen Vittorio de Sica fogja életre kelteni. AZ SZKP PROGRAMTERVEZETEROL A kommunista öntudatra nevelés A

z SZKP programtervezetében igen fontos helyet foglal el az ideológiai nevelés, a dolgozók kommunista öntudatra való nevelése. Ez teljesen érthető és indokolt ls, mivel a kommunizmus nemcsak az anyagi javak bőségét és e javak szükségletek szerinti elosztását jelenti, hanem feltételezi, sőt megköveteli az új típusú ember, a kommunista erkölcstől mélyen áthatott ember kialakulását is. A kommunista öntudat elmélyítése a dolgozókban — törvényszerűen — döntő módon kihat a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésére. Mint a programtervezet megállapítja : „A kommunizmus győzelméért folytatott harcban az ideológiai munka egyre hatalmasabb tényezővé válik. Minél magasabb fokö a társadalom tagjainak öntudata, annál teljesebben és szélesebben bontakozik, kl alkotó aktivitásuk a kommunizmus anyagi-műszak! bázisának létrehozásában, a kommunista munkaformák és az emberek közötti új viszonyok fejlesztésében, és következésképpen annál gyorsabban és sikeresebben oldhatók meg a kommunista építés feladatai." A kommunista öntudalra nevelésben s.z alapot a tudományos világnézet Kialakítása, a marxizmus-leninizmus eszméinek elmélyítése jelenti. Döntő jelentőségű a tudományos világnézet elsajátítása azért, mivel a kommunizmus építése a legnagyobb fokú tervszerűséget igényli és követeli meg. Viszont a társadalmi és gazdasági fejlődés törvényszerűségeit és szükségességét csak a tudományos világnézet birtokában lehet megérteni. Ha megnézzük a programtervezetnek a termelés növelésére vonatkozó irányszámait, akkor az emberben szinte önkéntelenül felvetődik a kérdés: vajon lehetséges volna-e mindez az emberek kommunista öntudata nélkül? Nyilvánvaló, hogy ily hatalmas arányú, az emberiség történetében példa nélkül álló fejlődést és változásokat csak az a társadalom tűzhet ki, melynek tagjai tudatában vannak munkájuk és törekvésük értelméneK, célkitűzéseik realitásának és annak, hogy minden, amit tesznek és tenni fognak a saját javukat fogja szolgálni. De tudatában kell, hogy legyenek annak is, hogy minden tettük és ténykedésük, terveik és célkitűzéseik olyan eszmét és ez eszmének olyan gyakorlatét jelenti, amely az egész emberiség javát és boldogulását szolgálja. A kommunizmus felépítése és megteremtése bonyolult, sokágú ős hatalmas arányú feladat. A kommunizmus felépítése egy eszmének a valóraváltása, msgtestesítése annak, amire az emberiség már oly rég Idők óta vágyik, de amit mindeddig még sehol és senki sem váltott valóra. Egy merőben új dolog, amelynek megvalósítására nincs recept és nincs séma. Mily elengedhetetlen követelmény tehát, hogy e feladat gyakorlati megvalósításában szinte minden ember a lehető legnagyobb mértékben tisztában legyen azzal az eszmével és azzal az elmélettel, amelyet mindennapi munkájával valóra vált, s amely munkájában testet ölt. A kommunista eszme, a kommunizmus felépítése programjának megvalósítása terén az embernek mindennapos munkájában hányszor, meg hányszor lesz szüksége arra az Iránytűre, amely a felmerült nehézségek leküzdésében, a helyes tájékozódásban utat mutat. Saját gyakorlatunkból, a szocializmus építése feladatainak teljesítéséből nagyon jól tudjuk, hogy a szüntelen fejlődés és előrehaladás számos olyan jelenséget vet fel, amelyekkel nem számoltunk, amelynek megoldására nincs kész formula, ám ennek ellenére meg kell oldani. Ugyancsak saját gyakorlatunkból nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen esetekben mennyire elengedhetetlen a marxizmus-leninizmus mély ismerete és az, hogy az ember az elméletet a gyakorlatban az adott helyzetnek megfelelően alkalmazni tudja s a felmerülő probiémát megold ja. A kommunista öntudatra nevelésnek, a tudományos világnézet elsajátításának végül is abban kell majd konkrét formában megmutatkoznia és testet öltenie, hogy minden ember magatartásában és munkájában a kommunista eszmék szervesen egybekapcsolódjanak a kommunista tettekkel. l/ommunista eszme — kommu** nista tett, — hogy a kettő miként kapcsolódik egymásba, és hogy a tett miként és mennyire fedi az eszmét, ez leginkább az ember munkájában mutatkozik meg. Amikor \iz SZKP programtervezete a nevelőmunka középpontjába a munkához való szocialista viszony kialakítását állítja, akkor abból az örökérvényű igazságból indul ki, hogy „a munka teremti meg mindazt, ami az emberi élethez, az ember fejlődéséhez szükséges." Am ha a munkáról beszélünk, akkor a hangsúlyt a munkához való szocialista viszonyra kell tennünk, mivel a kommunizmust építő társadalom számára nem mindegy, hogy a munka az munka, mert munka és munka között, különösen pedig a munkához való viszony között éles különbségek vannak. A kommunista társadalomban végleg megszűnik a munka kényszerjellege, a munka az ember életszükségletévé válik. A munka burzsoá értelmezése, az, hogy „muszáj" dolgozni, mert különben az ember álla felkopik —, bár éppen a kizsákmányoló társadalmi rend erkölcse lényegében lenézi és megveti a munkát, mert hiszen a kizsákmányoló osztályok, tehát azok, akik nem dolgoznak, sajátítják ki a munka által létrehozott javakat és értékeket — már a szocializmusban más értelmezést nyer és végképp elveszíti burzsoá értelmezését a kommunizban. Ez magából a társadalmi rendszer lényegéből ered, mivel megszüntetve az embernek ember általi kizsákmányolását, a munka előbb mindenki kötelességévé, majd pedig a kommunizmusban mindenki elsőrendű életszükségletévé válik. Azzá kell, hogy váljék, hiszen ha fokozatosan megvalósul a kommunista elosztás, a mindenki szükségletel szerint elve, akkor kell, hogy ehhez a szükségletek szerinti bőség megteremtéséhez mindenki a legjobb tudása, valójában képességei szerint járuljon hozzá. Sem a szocialista, még kevésbé a kommunista társadalom nem tűrheti a parazitákat, a mások munkáján élősködőket. S a munkához való kommunista viszony megteremtése azt Jelenti, hogy a henyélést, az élősködést nem tűri sem az ember öntudata, sem pedig a közvélemény. M

ár a munkához való szocialista viszony kialakítása érinti az új embert kifejező és megtestesítő kommunista erkölcsöt. Az SZKP programtervezete pontokban foglalva, rendkívül tömören fogalmazza meg a kommunizmust építő ember erkölcsi szabályait, a kommunista erkölcs kódexét. És éppen az erkölcsi alapelveket olvasva és rajtuk elgondolkodva érti meg és tudatosítja az ember, mennyire tévesek és helytelenek azok a burzsoá mentalitásban gyökerező nézetek, amelyek az emberi boldogság netovábbját csupán az anyagi jólétben látják. Csak az a társadalom és csak annak a társadalomnak a tagjai lehetnek valóban boldogok, akiket és akiknek együttélését, egymáshoz való viszonyát, egész magatartásukat, mentalitásukat áthatja a legtisztább erkölcs, a kommunizmust építő ember erkölcse. Es vitathatatlan igazságnaK kell elfogadnunk azt ls, hogy a kommunista társadalom csak a kommunista erkölcsi normákon építhető fel, a mindenki képességei, mindenki szükségletel szerinti elv csak a legtisztább erkölcsi felfogáson és annak gyakorlata alapján valósítható meg. Csak az a társadalom képes a kommunizmus magasztos eszméit átültetni a gyakorlatba, amely az egyes erkölcsi fogalmakat megtisztítja attól a sok piszoktól, szennytől, farizeusi képmutatástól, ami a kizsákmányoló rendszerek Ideje alatt rárakódott, elhomályosította, beszenynyezte a legszebb ás legtisztább emberi jellemvonásokat. „A kommunizmusba való átmenet folyamán — olvassuk a programtervezetben — egyre növekszik a társadalmi élet erkölcsi alapjainak szerepe, bővül az erkölcsi tényező hatásköre, és ennek arányában csökken az emberek közötti kapcsolatok adminisztratív szabályozásának jelentősége. A párt támogatni fogja az állampolgárok tudatos önfegyelmének minden példáját, amely kommunista együttélés fő szabályainak megszilárdulását és fejlődését eredményezi.' Ha ezt a programtervezetből vett nagyon tanulságos, néhány soros idézetet klsé részletezzük, abból kell kiindulnunk, hogy ma még- nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban ls az emberi együttélést, az emberek egymáshoz való kapcsolatát, ezen kapcsolatokat meghatározó erkölcsi normákat jelentős mértékben adminisztratív szabályok határozzák meg. Szabályok, törvények ős paragrafusok emelnek gátat a rossz, az erkölcstelen, a másokat, a társadalom érdekeit sértő tettek ellen. Az ilyen adminisztratív szabályokra ma még (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 7 * 1981. szeptember 16.