Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-02 / 244. szám, szombat

Szégyenkezik tán? Nem hiszem. A gyöngyvirágos ablakok tárulnak, szinte élvezik, s sugallják, hogy szeretnek, ps-dlg csak halandó va&yok, országutak fia, bolond csavargó, rögeszméiért meghalni kész eretnek. De ez a város elfogad. Város? Legfeljebb nagy falu, szerelmesein, szülőhazám mégis. 0 diákévek csodája: kajla iskola, galambdúc, árnyas fűzfakert, romantikája hány diák hasztalan szeremének, járom az utcák bogialt, ajtók tárulnak, ablakok, a rádióban zene szól, kutya vonít mögöttem, tavasz van, édes vá-osom a fejem büszkén emelem, de a szívem az szomorú, mint az üt, amin jöttem. Elnek-e még a cimborák csavargók, akár jómagam, berkek, dombok, hűs' ligetek indián hőscsapatja, š lár.yok, ti édes, Kékszemű szerelmeim, tűz-szomjasak, szerettek-e még? Szeressetek, csak egy pillanatra 1 Hol a kis, kajla iskola a cimborák, s szerelmeim a sutri lányok? A tavas?, megvadult, zeng az utcán akárha akkor... A tavasz olyan most is, nem változik, miként a szerelmes diák, szigorú sorra jutván. Megmérettünk... ki mennyinek találtatott, nem tudhatom, ám a diákromantika, az oda mindörökre. Lányok? Telt-húsú asszonyok, komoly, mogorva férfiak, egyik a téglagyárba jár, másik szövetkezetbe, forgalmista a harmadik, tanító, bár.yász, technikus, ki tudná számontartani mindegyiknek a dolgát? Járják az élet berkeit, ahogy hajdan erdők-mezők rengetegét s csattog, zuhog tenyerükben az ország. Az épülő, modern viláfj. Furcsa? Furcsa, hogy épp ezek, hogy éppen ők, gyerekkorom fruskái, cimborál,.. Így van... az élet súlyosan robog, akár a gyorsvonat, elsodorja, ki képtelen ör.nön lábén megállni s betölteni, mit rászabott a zúgó, csattogó világ — körülöttünk forr, sistereg, zakatol, zúg a század, épül, rombolja önmagát — élnek még mind a gyilkosok, nem száradt ...ég fel mind a könny s az émelygő gyalázat, amit a háború hagyott — fűzfaslpos gyerekkorunk világa: tankok, pusKitgs, erdőn felejtett aknák romantikája: a mi szép gyermekkorunk, az özvegyek, síró anyák, árva fiúk, kufárkodó mihasznák förtelme — forr, zúg, sistereg, zakatol, épül a világ, megmérettünk... ki mennyit ér, az még a Jövő titka, egyen azonban túl vagyunk mindannyian, hogy az a kor, hogy ez a világ soha már többé nem térhet vissza. Csikori ajtók nyílan3k, párás, muskátlis ablakok, kíváncsiak, ki mennyinek találtatott a harcban. Az Élet, a Nagy Iskola, hányszor hallottuk, s hittük-e? Pedig a való mégis ez: a megszámlálhatatlan teer.dők sora, ami mind e kor, s e kor fiára vár, , a tanító, a technikus, a bányász két kezére, ez már a súlyos férfikor, zakatoló, zúgó korunk, érette foszlik a tenyér, érette hull a vére fiainak, mert végülis minden a vér meg a tenyér, s a szív, s az ész, mert végülis minden csak ezen múlik, megmérettünk Jó cimborák, én nem kételkedem, hiszem, mondom, tudom, felesküszöm reá, hogy el nem hullik egyikünk sem kl bízni tud, hogy van olyan e nemzedék, ez annyit elkárhozhatott ifjúság, mint a többi, van olyan erkölcsös, oly kemény, kitartó, s ha kell, hősi is, hogy megvívja a Nagy Csatát, ha kell, s nem fog letörni. Én hiszem, tudom, esküszöm reá, hogy ez a nemzedék, olyan — úgy forr, zúg, zakatol, sistereg, mint e század, Tornaija, édes városom, elmúlt diákrpmantika, a szívünk néha szomorú, de fejünk a gyalázat nem éri, büszkén hordozom én is, akár a többiek, megmérettünk... ki mennyit ér, az még a Jövő titka... Megmérettünk... a férfikor forralja vérünk cimborák s vérünk, tenyerünk a jövőt veri, dübörgi vissza. EGY ASSZONY, AKIRŐL SOKAN BESZELNEK Világtalan zeneiskolások eiső érettségije Hazánkban talán egyetlen olyan járás sincs, ahol legalább egy világ­talan zenetanltó ne fejtene kl tevé­kenységet... A szlovákiai zeneisko­lákban is számos világtalan szakok­tató vesz igen sikeresen részt a kul­turális nevelőmunkában. Nemrég 10 új szaktárssal és két zongorahango­lóval gyarapodott a vak zenetanítók nagy családja. Mind a tizenketten merőben más feltételek között foly­tatták s végezték tanulmányalkat, mint Idősebb kartársaik. A Deylről elnevezett prágai Világtalanok Inté­zete zeneiskolájának tanítói a múlt tanévben a legnagyobb rendszeres­séggel és kitartással készítették elő növendékeiket az érettségi vizsgára. Négy zongorajátékos, öt harmonika­játékos, két zongorahangoló készült az úrettségire egy további iskolatársukkal, aki a vadászkürtöt választotta állandó hangszerévé. Az írásbeli vizsgákat cseh nyelvből és összehangzattanból már má­jus 15-én s 16-án tették le. Június 5-én és 6-án került sor a szóbeli vizsgákra, éspedig a zeneművészetet tanulók szá­mára cseh és orosz nyelvből, lélektan­ból, pedagógiából és egy zeneművészeti tantárgyból. A zongorahangolókat cseh nyelvből és összhangzattanból már má­jus 15-én s 16-án letették, június 5-én június 12-én, 13-án és 14-én voltak a legfontosabb — az úgynevezett gyakor­lati — vizsgák, amelyeken az érettségi­ző növendékek bemutatták, mily művé­szi szinten játszanak a kiválasztott hangszeren. Illetve értenek gyakorlati­lag a hangoláshoz, az alapvető jnüsza­ki műveletek elvégzéséhez és mennyire sajátították el a zeneművészeti mód­szertan és irodalom ismeretét. A növendékek mindnyájan alaposan felkészültek az érettségi vizsgára, ami nemcsak kitartásukról, példás szorgal­mukról tanúskodik, hanem a tanítók rendkívüli gondosságáról, s valóban nagy áldozatkészségéről is. Ezért szin­te magától értetődő, hogy a növendé­kek közül négyen kitüntetéssel, a töb­blek pedig Jelesen tették le az érettsé­gi vizsgát. Az említett zeneiskola végzett növen­dékei a megérdemelt nyári szünidő után, mint újdonsült tanítók nemcsak elmóletileg, hanem hangszerük segítsé­gével gyakorlatilag oktatják majd a gondjaikra bízott növendékeket. A zon­gorahangolók pedig nemcsak zeneisko­lában, hanem másutt ls lelkiismeretesen gondoskodnak majd a hangszerek kellő karbantartásáról. A Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsé­gének szlovákiai bizottsága az említett növendékek közül hárbinnak Szlo­vákiában biztosított megfelelő munka­helyet. Bernardína JánoSová a pop­rádi Járásban' levő sviti zeneiskola tanítója lesz már az idei tanévben. A Poprádi Járási Nemzeti Bizottság taná­csa iskola- és kulturális ügyi, valamint szociális biztosítási osztályának dolgo­zót örömmel egyetértettek Bernardina Jánošová elhelyezkedésével és készsé­gesen gondoskodtak elszállásolásáról. A 2iar nad Hronom-i Járási Nemzeti Bi­zottság és a Žarnovica! Helyi Nemzeti Bizottság dolgozói szintén követésre méltó magatartást tanúsítottak, amikor amellett döntöttek, hogy Olga Šimová világtalan zenetanltónő tagja lehessen a Žarnovica! zeneiskola tanítói karának. Jaroslav Zelinko — az említett zeneis­kola egyik végzett növendéke — jelen­leg a košicei Művészeti Díszítési Szö­vetkezet zongorahangolója. A többiek Cseh-, illetve Morvaországban lépnek állásba. A világtalanok prágai zeneiskolája, valamennyi végzett növendékének, de tanítójának is sok sikert kívánunk to­vábbi munkájukban. J. Bariš I Igye sokan emlékeznek még arra az évekkel ezelőtt játszott nyu­gati filmre, melynek központi alakja egy feltűnni vágyó, reklámbajhászó, szlnpadrajongó lány volt, s amelyet ezzel a címmel közöltünk: Asszony, akiről mindenki beszél. Most egy olyan asszonyról lesz szó, akiről, ha nein is mindenki, de határozottan sokan beszélnek, s akiről nálunk is gyakran írnak az újságok. A neve: Valentyina Ivanovna Gaganova, fog­lalkozása a Visnyij Volocsok-i Pamut­gyár szövőnője, a híressé vált kom­munista munkabrigád vezetője. Azt is tudja minden újságolvasó, ml ala­pozta meg Gaganova hírnevét. Ön­ként vállalta egy azonos feltételek mellett dolgozó de lemaradó brigád vezetését s rövid idő alatt minta­brigádot csinált belőle. Amikor az új brigád is elnyerte a kommunista munka brigádja címet, ismét átment egy rosszul dolgozó brigádba, hogy az élenjárók közé emelje. Mindezt önként, bizonyos anyagi áldozatokat vállalva, kommunista -öntudattól ve­zérelve cselekedte. Bizonyára arra ls emlékeznek olvasóink, hogyan ér­tékelte Hruscsov elvtárs egyik be­szédében Valentinya Gaganova kezde­ményezését, s állította, hogy sok-sok Gagar.ova következik még ... Visnyij Volocsok, ez a 64 ezer la­kosú régi Iparváros a moszkva-lenln­grádi útvonalon fekszik. A kallnyini (volt tveri) terület egyik Járási szék­helye. Sok neves forradalmár látta meg a napvilágot ezen a vidéken. Hogy a legismertebbet említsem: Mi­hail Ivanovics Kalinyin ezen a tájon született. Inr.en vezetett élete pályá­ja az északabbra fekvő Pétervárra, ahol bolsevik forradalmárrá edződött a putyilovisták között. Egész éjszaka zakatolt a vonat s a kemény heverőn fel-felriadozva, arra gondoltam, mivel is állítsak be Valen­tyina Ivanovnához. Hisz sokat írtam róla közvetve szerzett adatok alap­ján, sokat foglalkoztam. írásaimban a Caganova-mozgalommal, s most sze­mélyesen is megismerkedhetem a nagyszerű asszonnyal. De hát meg­szoktam, hogy az életben a rögtön­zés néha többet ér a hosszas előké­születnél, ezért rtam is törtem a fe­jem a mondanivalón, Inkább kíván­csian vártam, a találkozást. Kissé balsejtelmek is gyötörtek, vajon ott találom-e őt ^ gyárban, hisz több riportalanyul kiszemelt nagyszerű szovjet emberrel nem sikerült talál­koznom. Nem kellett nagyon messzire gyalo­golnom az állomásról. Ödön gyár­épületben találtam magam. Falai ar­ról regéltek, hogy szép forradalmi idők tanúja lehetett. Mint később az üzemi pártbizottság titkárától meg­tudtam, 107 éve van üzemben a Vis­nyij Volocsok-i Pamutgyár. Tisztelet­re méltó kor, különösen akkor, ha még ma is olyan áktlv szerepet Ját­szik a gyár a szovjetország textil­iparában. Czerencsém volt. Valentyina Iva­^ noVr.a éppen a reggeli műszak­ban volt, tehát nemsokára végez. Ad­dig, az üzemi pártbizottság titkárával eldiskuráltunk az üzem életéről, prob­lémáiról, a brigádok életéről. Szeret­tem volna egyet s mást hallani Va­lentyfnáról is, hišz a szovjet embe­rek, különösen az ilyen híres embe­rek nem szívesen beszélnek önma­gukról, nem szeretnék kérkedni tet­teikkel. Így megtudtam, hogy Gaganova, akit a városban jóformán mindenki ismer és közvetlenül Valjának szólít, az üzem neveltje. Itt kezdte munká­ját kislánykorában, majd. az egyéves üzemi munkaiskola elvégzése után szövőnői szakképesítéssel elfoglalta helyét a gépek mellett Szorgalmas munkás volt, csakhamar felfigyeltek rá és megtették brigádvezetőnek. Brigádja az elsők között kapcsoló­dott be a kommunista munkáért in­dult mozgalomba és lett a kommu­nista munka brigádja büszke cím viselője. Csakhogy egy fecske nem csinál nyarat. Tudta ezt Valentyina Ivanovna is ... ... A Gaganova-brigád mellett dol­gozó Ljusza Šibalova brigádja so­káig érthető irigységgel nézte társ­nőik Jó eredményeit. Azon törték a fejüket, mi az oka annak, hogy ők sehogyan sem tudnak zöldágra ver­gődni. Nem teljesítik a tervet. Pedig a szorgalomban nincs hiány. A fiata­los lelkesedés is megvan .. . Csak­hogy ... Orruk alá is dörgölte Va­lentyina Ivanovna néhanapján azokat a kisebb-nagyobb szervezési fogyaté­kosságokat, amiket gépe mellől fél­szemmel észrevett. Persze, hogy ez nem tetszett azoknak, akiknek bíráló szavait szánta. Vissza is nyelveltek rátnől, például Ljusza Sibalova, aki a lányok : — Hát gyere Ide te, s mutasd meg itt, mit tudsz I — „heccelték". A kesztyűt elvetették, s Valentyina Iva­ismét átvette brigádja vezetését? Ljusza most othhon van, rövidesen anyai örömöknek néz elébe. De azért bejár, nem akar hosszú időre eljjza­novna úgy gondolta, nem visszakoz- kadnl az üzemtől, melyhez szinte hoz­hat. Igenis, ő megmutatja ezeknek zánött. A többlek meg szorgalmasan a kis csitriknek, hogy ugyanolyan dolgoznak, igyekeznek egyre maga­erőfeszítéssel lehet jobban is dolgoz- sabbra törni, buzgón tanulnak, sza­nl, ha megerőltetik az agyukat, s be- bad idejükben is látogatják egymást, tartják a fegyelmet. együtt szórakoznak, megosztják gond­Iziben közölte szándékát Szmirnov jukat-örömüket, szóval egy népes csa­művezetővel, aki helyeselte Gaganova iád alakult kl a brigádokban, elhatározását. Most már csak azon Walentyina Ivanovna nem is di­múlott, mit szól hozzá az üzemi párt- V csekszik el vele, hogy az Idén bizottság meg a szakszervezet. Helye- nyerte el a kommunista munka brl­selték és támogatták a lelkes kezde- gádja címet a 4. brigád, melynek ve­ményezést. zetését átvette. Ez a brigád azért ... Másnap Valentyina Gaganova érdekes, mert csupa fiatal lányból foglalta pl Ljusza Sibalova helyét $11, akj'k az üzemi munkaiskola el­a brigádban. Röviden bemutatkozott végzése után tavaly kapcsolódtak be a lányoknak, mint új brigádvezető- a termelőmunkába s nem voltak ta­jük. Megmondta, mit vér tőlük, s mit pasztalataik. Gaganova egy év alatt várhatnak tőle ők. N^m mindjárt me- nagyszerű kollektívát kovácsolt ösz­legedett fel a viszonyuk. Eleinte sz e Határidő előtt teljesítették vál­gyakori feleselés előzte meg a brí- íaiásaikat. Azóta is terven felül dol­gádvezető utasításainak teljesítését, goznak. Tanulnak: tizenegyen a mun­de a lányok kezdtek hozzászokni a uásifjúság iskoláját látogatják. Va­rendhez, a fegyelemhez. S amikor ki- íentyina Ivanovna Jó példával Jár fizetések napján a termelési mutatók exei: a szövőipari technikumra ké­emelkedö görbéjének megfelelően a s zm pénzesborítékok ls duzzadtabbak ggy fecske nem csinál nyarat, de voltak, rájöttek, hogy a szigorú brl- ha az t az egyet továbbiak követik, gádvezető mindenképpen a javukat ne m maradhat el az eredmény. Ga­akarja... ganovának ma már 98 követője van Itt abbamaradt a beszélgetésünk, az üzemben. Negyven kommunista ' mert nyílt az ajtó és egy molett munkabrigád működik az üzemben, fiatal teremtés lépett be. — Hiva- 520 pedig versenyez a cím elnyeré­tott? — kérdezte a párttitkártól, de séért. Négyezer ember a kommunista ö mosolyogva hárította el a kérdést, munka rohammunkása akar lenni. De — Nem én — mondta —, hanem ez lássuk meg az újat is a mozgalom­a csehszlovákiai elvtárs akar beszélni ban. Az utóbbi időben nagyor. fel­magéval. — Velem? — kérdezte meg- karolták a Moszkva környéki szer­lepődve Valentyina Ivanovna, mert ő volt a jövevény. puhovói kolhozparasztok példáját: nem egy ember, hanem egész kol­Kissé zavarban voltam, mert a kó- lekttva siet a lemaradók megsegíté­peken valamivel idősebbnek és szigo- sére. Egyébként ez is hozzátartozik rúbb arcúr.ak látszott. Előttem pedig a XXII. pártkongresszus tiszteletére egy mosolygó arcú, vidám tekintetű bejelentett vállalásaikhoz. Dutkina, fiatal lány állott. A találkozás első Pecsorlna, Mlliajlova munkásnők perceinek zavarát gyorsan leküzdve vállalták, hogy csak elsőrendű mi­fel is vettük a beszélgetés fonalát, nőségű terméket tjdnak ki a kezük­Jói gondoltam: szabódott attól, hogy bői. Grlsajev művezető munkaidején magáról beszéljen. Beszélt ő minden- túr gondjaiba vešzi a gépeket és él­ről, a lányokról, az üzem tervtelje- végzi a szükséges javításokat. Az sltéséről, a közelgő XXII. pártkong- irodai munkaerő^ sem akartak ki­resszusról, csak arról nem, ami szo- maradni: Kuznyccova és más köny­ros kapcsolatban volt az ö személyé- velők szabad idejükben termelési vei. szakismeretekre tesznek szert, hogy Hát azért mégis kiugrasztom a nyu- szükség esetén beállhassanak a lat a bokorból — gondoltam s el- hiányzó munkásnők helyére. mondtam, hogy Ismeretlenül is so­És mit ajándékoz Valentyina kat Irtunk az ő személyéről, hogy ivanovna a kongresszusnak? r.evét minden olvasónk ismeri; nagy Vállaltam, hogy terven felül 5 kezdeményezéséről hőstettnek beillő tonna panluto t' termelek. És állandó elhatározásáról sokat vitatkoztak ná­lünk ls. — Ugyan, miféle nagy tett? pirult el ez a magabiztos fellépésű feladatomnak tekintem, hogy a le­maradók élére álljak. Mielőtt elbúcsúznánk, még meg­fiatalasszony. - Nem csináltam én k érdem, mit csinálnak előző brigád­semmi különöset. Láttam, Hogy mel- Ja i" , 0t t, vannak a z üzemben az élen­iettem nem megy a munka, láttam, járók kozott dolgoznak Ljusza Sl­hogy akadozik a lányok munkaigye- komplett Csak a legelső kezete, pedig minden feltételük meg- bľ l8 á d , b? mlot t, f? " » s z ' volt a jó munkára, hát egy kicsit ve a z° k<*t, akikkel első sikereit megcsipkedtem őket. Én már erről " aratt a- Közü!ük a z°"ban hatan a me­není tehetek, így születtem: meg- ^gazdaságba mentek dolgozni, csipkedem a kuilogókat. Ez a ter- £ a s* n° s" a nJ versenytapasztalatokat, mészetem - pergett a r.yelve ÚJ °> a k, alltak a he ly^be. így akarta Ismerősömnek és huncutkás fényt lát- az e ' ' tam felvillani a szemében. Elég gyakran keresik fel látoga­Szóval ez a titka a sikereinek. De, 'ók Valentyina Ivanovna Gaga­ha nem is mondta, mi tudjuk, hogy novát. S ö is gyakran kap meghlvá­ez a „természete" nemcsak egyszerű sokat. Hazánkba is meghívták öt. emberi jellemvonás: mély felelősség- Sajnos, nem tudott menni. Egyszer érzetre épül, melyet a lenini Komszo- a z elfoglaltsága, máskor meg gyer­mol nevelt kl tagjában. Ez készteti mekének betegsége akadályozta meg őt engesztelhetetlenségre a fogyaté- elutazását. De szeretne eljönni, hoz­kosságokkal, a lemaradással szem- zánk, s addig is, míg vágya teljesül, ben. De hát a szovjet emberek szűk- legszívélyesebb üdvözletét küldi cseh­szavúak, ha magukról kell beszél- szlovákiai barátainak és tisztelőinek, niök. dolgozó népünknek. — No és mit csir.álnak most a ba- LÖRINCZ LÁSZLÓ. iiiiii.'iiHiiHiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiHiiiiiiiiiisiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az elmúlt napokban nagy sikerrel mutatkozott be Prágában a „Vald Akragas" nevű harminctagú olasz műkedvelő népművészeti együttes. Ké­pünkön a csoport néhány tagja. (Foto — ČTK — J. Dezort) ŰJ SZÖ 7 * 1981. szeptember 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents