Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-13 / 223. szám, vasárnap

Az SZKP programtervezetéből 2. „Az elkövetkező 10 évben több mint kétszeresére, 20 év leforgása alatt pedig négy, négy és félsze­resére kell emelni az iparban a munkatermelékenységet. Húsz év múlva a szovjet iparban a munka termelékenysége az Egyesült Álla­mok jelenlegi színvonalát körülbelül kétszeresen múlja felül." 1961-1971-1981 1. „A következő évtizedben az ipari termelés mintegy két és fél­szeresére no, s felülmúlja az Egye­sült Államok ipari termelésenek je­lenlegi színvonalát; az elkövetkező húsz évben az ipari termelés lega lább hatszorosára nő, s mersze ma­ga mögött hagyja az Egyesült Álla­mok ipari termelésének jelenlegi ál­talános színvonalát". A francia kormány eltűri a szélsőséges elemek garázdálkodását Párizs (ČTK) — Étienne Fajon, a Francia Kommunista Párt politikai irodájának tagja az Humanite szom­bati számában közölt cikkében a kor­mánynak a fasiszták és a gyarmato­sító elemek garázdálkodásával szem­ben elfoglalt álláspontjáról a többi között így ír: „A kormány állásfog­lalása nem meglepő. Természetesen léteznek ellentétek az algériai nagy­birtokosok követeléseit védő szélső­séges elemek és a monopoltőke ural­mát kifejező de Gaulle között. A leg­fontosabb azonban az, hogy a mono­poltőke nem tud beletörődni a de­mokrácia előretörésébe. A monopol­tőke ezért de Gaullet 1958-ban hata­lomra juttatta és később egyetértett a személyes diktatúrával az alkot­mány 16. cikkelye szerint. Egyúttal támadást intéz a francia nép sza­badsága ellen. Ez az oka annak, hogy de Gaulle engedékenységet tanúsít az összees­küvőkkel szemben. E banditák tevé­kenysége a kormány szemében elő­nyös. jellemző az a tény is, hegy a bombamerénylőket sohasem fogják el, és a de gaullista képviselők laká­sai ellen intézett támadások idején a képviselők rendszerint nincsenek otthon. Rendőrterror Dél-Koreában Phenjnn (CTK) - A dél-koreai rádió Jelentése szerint Csondzsu dél-koreai város rendőrsége, augusztus elejétől több mint 180 ártatlan személyt tartóz­tatott le, akiket a bíróságok el is Ítél­tek. Dél-Koreában széleskörű letartóz­tatás folyik. A legutolsó katonai puccs óta több mint 100 000 embert börtönöz­tek be. Japánban további 200 milliárd yent fordítanak fegyverkezésre Tokió (CTK) — [apán kormánya 1962­ben további 200 milliárd yent fordít fegyverkezésre. Az Asahi című újság jelentése szerint a Nemzetvédelmi Ta­nács elhatározta. hogy ezt az összeget a szárazföldi katonai egységek átszer­vezésére fordítja. Az eddigi szárazföldi hadseregből amerikai mintára 13 had­osztályt létesítenek. (CTK) Egy forradalmár élő gondolatai 90 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT KARL LIEBKNECHT J elképes jelentőségű, hogy éppen abban az évben, amikor a po rosz militaristák által kirobbantoti borzalmas háború után megalakult a német birodalom, született a német munkásosztály forradalmi harcosa, Kari Liebknecht, aki egész életét éppen a német militarizmus elleni harcnak szentelte. Wilhelm Liebknechtnek, a német szociáldemokrácia neves tagjának fia hamarosan ismert, közéleti szemé lyiség lett. Már mint fiatal jogász, a Szociáldemokrata Párt képviselő jévé választották meg a berlini váró si tanácsba, később pedig a porosz és a birodalmi parlamentbe. Maga is fiatalon, szüntelenül fiatal emberek töl körülvéve megismerte, hogy ml a fiatalság legnagyobb veszélye, mi az, ami a munkásifjúság vérét ki szipolyozza. Az ifjúság jövőjének, bé­kés életének szentelte minden ere­jét a monopóliumok és mindazok ellen vívott harcban, akik milliók nyomorán és nélkülözésén nyerész­kednek. „A militarizmus elleni harc a há­ború ellen és a kapitalista erőszak­politika ellen vívott osztályharc leg­élesebb formája". E szavakat Lieb­knecht nemcsak az egész világ fiatal munkásaihoz címezte, akiket egysé­ges akciókra hívott fel a háborús veszély ellen és akiket megszerve­zett a Szocialista Ifjúság Internacio­náléjában, hanem e szavakkal figyel­meztette a szociáldemokráciának azokat a vežetôit is, akik opportu­nizmusba süllyedtek, elfelejtve Marx és Engels forradalmi elveit. Öva in­tett attól, hogy a II. Internacionálé legnagyobb pártja, a német imperia­lizmus pozícióira helyezkedjék s an­nak háborús politikáját védelmezze. De nemcsak szavakkal a parlament emelvényén és a börtöncellákban, ha­nem a frontok lövéizárkaiban fel­emelte szavát a háború ellen. Lu­xemburg Rózával együtt háborúelle­nes tüntetéseket, sztrájkokat szer­vezett, és amikor 1914-ben kitört a háború, megszervezte a,katonák'szö­kését és lázadásaikat is. Ö volt az ­.man ga KARL LIEBKNECHT egyedüli,'' aki a birodalmi parlament­ben élesen elítélte a német imperia­lizmus véres gaztetteit. „A német nép legfőbb ellensége Németországban van: a német impe­rializmus, a német háborús tábor, a német titkos diplomácia. A német népnek harcolnia kell ezen ellenség ellen, politikusán kell ellene harcol­nia, összefogva a többi ország pro­letariátusával ..." E röplap szavai azon kevesek közé tartoznak, ame­lyek Lenin mellett a világháborút osztályszempontbői értékelték, s a nacionalizmus és sovinizmus tenge­rében fennen lobogtatták a proletár nemzetköziség zászlaját. A mikor Németországban a novem­beri forradalom vereséget szenvedett, a német proletariátus ér­tékes tapasztalatokat nyert. Lieb­knecht Spartakus Szövetsége megala­pítja a kommunista pártot, amely rendíthetetlenül harcol Németország demokratizálásáért és békés fejlődé­séért. Vérfürdő a Kaszai tartományban Leopoldville (CTK) — Kalondzsi­nak, a dél-kaszai báburalkodónak fegyveres bandái e napokban véres hadjáratot indítottak a luntu törzs ellen, mert ellenzik Kalondzsi „kirá­lyi uralmát". A Reuter hírügynökség idézi az ENSZ teopoldvillei hivatal­nokának nyilatkozatát, amely szerint a luntu törzs több száz tagját meg­gyilkolták és mintegy 700 kunyhót felgyújtottak. Arról a területről, ahol Kalondzsi bandái vérfürdőt rendeztek, a közel­múltban az ENSZ valamennyi csapa­tát visszavonták. Az Associated Press azt írja, hogy az ENSZ haderőinek kivonása jeladás volt a támadásra. A proletárok szeretete, átok és gyűlölet az árulók, üldöztetés, a junkerek és a tábornokok részéről — ez volt a sorsa Liebknechtnek és a többi forradalmár vezetőnek. Az üldöző hadjárat Liebknecht és Lu­xemburg Róza körmönfont bestiális meggyilkolásával végződött. A gyil­kosok azok közül kerültek ki, akik később a hitleri SA és SS kádereit képezték. A gyilkosságra azok adtak parancsot, akiknek lelkiismeretét 9 millió német és több 10 millió más nemzet fiának halála a két világ­háborúban elpusztult milliók halála terheli és akiknek követői Nyugat­Németországot újból az imperialista világ fegyveres öklévé akarják ten­ni a békés világgal szemben. Ezért Kari Liebknecht harcos öröke mindig időszerű. A nyugatnémet mo­nopóliumokra, a bonni urakra, még mindig érvényesek azok a szavai, amelyeket 1913-ban a Krupp-féle „hazafiak" címére mondott: „Minél nagyobb a gyűlölet a nemzetek kö­zött, annál több a nyereségük!" E szavak érvényesek most is, mert az NSZK kormánykörei ugyanazon az úton haladnak, amelyen a békebon­tó Vilmos császár és Hitler haladt. A monopóliumok akaratát és érde­keit képviselve e körök a militariz­mus, a revansizmus politikájával ve­szélyeztetik Európa valamennyi nem­zetének biztonságát és amint az utóbbi fél évszázad történelmi ta­pasztalatai mutatják, az egész világ biztonságát. E zért Liebknecht műve, gondola­tai, időszerű felhívást jelente­nek a harcra, a német kérdés békés megoldásáért, a békeszerződés alá­írásáért, hogy normális kapcsolatok létesüljenek az NDK és az NSZK, valamint a többi állam között. E harcot győzelmes befejezéséig folytatjuk. Kari Liebknecht harcos hagyatékát valóra váltjuk. Václav Vrabec Franciaország folytatja a gyarmati háborút Algír (CTK) — A francia kormány al­gériai képviselője augusztus 11-én kö­zölte a kormány azon döntését, hogy hatályon kíviil helyezi „a tűzszünetre" vonatkozó határozatát, amelyet Francia­ország Algériában egyoldalúan május 20-án hirdettek kl. Ez a propagands­triikk, amelyet az Algériai Nemzeti Fel­szabadítási Front már annak idején le­leplezett, sohasem akadályozta a fran­ciákat az algériai nép elleni gyarmati háború folytatásában. JAPÁN TEGNAP ÉS M A Q Cl uitág, íegnagAfeM- tiagjyuá'te.&a Tokió lakossága Csehszlovákia lakosságának a háromnegyede. Ha országunkból látogató érkezik Japán fővárosába, ezt kezdetben el sem tudja képzelni. Az utcákat, sugáruta­kat és sikátorokat, a mammutváros ereit, idegeit és hajszálereit járva, ahol minden mozgást az idő kérlel­hetetlen törvénye szab meg és az élet nem ismer pihenést, az az érzés vesz erőt rajtunk, hogy soha nem is­mernénk ki magunkat ebben az út­vesztőben, még akkor sem, ha éle­tünk végéig ki nem mozdulnánk be­lőle. Tokióban nem ismernek utca­neveket, sem címeket. Csak az óriási háztömböknek van valamiféle nevük. A különböző intézmények, vállalatok, diplomáciai képviseletek térképeket nyomatnak nagy példányszámban, szétosztják a taxisofőrök között, hogy látogatóik egyáltalán eljuthassanak hozzájuk. A villanyvezeték minden útszéli oszlopa egyben címjegyzék is. A földtől két-három méter ma­gasságig belepik a nyilak és irány­jelzők, nevek és cégjelzések. Álta­lában az ember addig kószál, baran­gol az utcákon, amíg egy villany­oszlopon megtalálja annak a nevét, akit keres. Ilyenkor azután vége a címkeresésnek, a vándorlásnak, a név mellett nyíl mutatja, merre felé irányítsuk lépteinket. Nem szeretnék rossz jós lenni, de ha Japán főváro­sában nem teljesítik 3 esztendő alatt az utcák eikeresztelésének ötéves tervét — pillanatnyilag ugyanis ép­pen ezzel foglalkozik a tokiói város­rendészeti hivatal — úgy 1964-ben, az olimpia idején Tokió veszélyesen hasonlítani fog a mnodabeli Bábel ; hez, sőt valószínűleg még jócskán túl is tesz rajta. Japán fővárosa a házak, épüle­tek, viskók és vityillók, tiszteletre­ÜJ SZÓ 4 * 1981. augusztus 13. méltó, sokemeletes vasbetonkolosz­szusok, fából épített roskatag kuny­hók beláthatatlan tengere. Tokióban felhőkarcolót nem találunk. Japánt tudniillik a kifürkészhetetlen vélet­len a földrengések övezetébe, job­ban mondva pontosan két ilyen öve­zet metszéspontjára helyezte, ezért a főváros lakói joggal mondhatják, hogy földmozgást reggeliznek, föld­rengést ebédelnek és vacsorára föld­indulással laknak jól. A legtöbb eset­ben csupán néhány másodperces rengésekről van szó, amelyek nem okoznak komolyabb kárt. A földren­gések miatt külön törvénnyel meg­tiltották, hogy a fővárosban 31 mé­ternél magasabb házakat építsenek. Egyetlen kivétel van csupán: Tokió fölött büszkén uralkodik a rádió és a televízió 333 méter magas adótor­nya, amely szemre a párizsi Eifel­toronyra emlékeztet. Számtalan szint­jén és emeletén számos rádiótár­saság osztozik meg, s meglehetősen biztonságban érzi magát, mert az egetverő tornyot eleve úgy építették fel, hogy a legerősebb földrengése ket is épségben átvészelje. Tokió szivében pillanatnyi szii net nélkül áramlik a siető emberek bői és robogó gépkocsikból összeöt vöződött harsogó, zsivajgó, tülkölő folyam. A sugárutak hosszában 4 ág ban lüktet az áradat, a gépkocsik kipufogója köpködte füst és bűzfel hők közepette hihetetlen ügyesség gel és halálmegvető bátorsággal cl káznak a motorkerékpárosok. Szinte másodpercenként elsuhan mellettünk egy kettő, a papa háta mögött há rom-négyéves fiúcska ül, két karjá val aggódva átfonja apja derekát. AÍ ám, három-négyéves! A japán gyere­kek aprók, akárcsak a szüleik, s akit 3—4-évesnek vélünk, a valóságban már legalább 6 éves és iskolás. Té­vedés volna azonban azt hinni, hogy Tokió belvárosának utcáit eláraszt­ják a gépkocsik. Ugyancsak téve­désbe esnénk, ha azt képzelnénk, hogy Japánban, az egyik legfejlet­tebb tőkés országban az autó meg­szokott, mindennapi jelenség. En­nek ellenkezője igaz. Ebben az or­szágban, ahol a dolgozó ember havi átlagos keresete 13 ezer jen (1 cseh­szlovák korona kb. 50 jennek felel meg), az autók ára 100 ezrekre, sőt milliókra rúg, s ez lehetetlenné te­szi, hogy a társaiknál jobban fizetett szakmunkások és az úgynevezett kö­zéposztály tagjai megengedhessék maguknak a gépesített sétifikálás fényűzését. Faluhelyen, ahol Japán lakosságának mintegy harmada él, a személyautó még mindig rendkívüli látványosságnak számít. Tokió szívében, a Ginza közelében — ezen az utcán találjuk a legna­gyobb üzletházakat és a fényűző szórakozóhelyeket — terül el a csá­szári palota. A nem valami magas, ódon épületeket széles fal, s előtte vizes árok keríti. A bejárat rendsze­rint zárva van, a császár évente csak kétszer mutatkozik a nép előtt. Ám ahogy múlnak, változnak is az idők, megváltozott az isteni császár hely­zete is Japánban. Valamikor régen a kérelmezőket sűrű függöny mögött ülve fogadta — az alattvalók hall­hatták az uralkodó szavát, de fenn­költ személyét tekintetük nem mocs­kolhatta be. Akkoriban a császár igazi egyeduralkodó volt, a szó leg­valódibb értelmében. A második vi­lágháború után kidolgozott alkot­mány azonban megnyirbálta közép­kori kiváltságait. Ma a császár csu­pán „a nép egységének jelképe". Ez azonban nem jelenti azt, hogy telje­sen elvesztette volna befolyását. Akaratát még ma is különböző uta­i', í*?..;:: • A TOKIŰI UTCAKON MAR ELÉG RITK ASAG AZ EtENKSZINü. TARKA KIMONO £M. Fojtik felvétele] kon-módokon érvényesítheti, s Japán­ban úgy vélik, hogy hatalmát a kö­zeljövőben növelni kívánja. A csá­szári palotában évente csak kétszer mutatkozik a nép előtt, ám más al­kalmakkor és más helyeken többször ís látható. Manapság többet ls utazik az országban, mint valaha. Sőt, a császár nemegyszer részt vesz a leg­népszerűbb japáni sport rendezvé­nyein, a szumo-mérkőzéseken, ame­lyeket valamennyi televíziós állomás közvetít. A polgári lapok minden eszközzel népszerűsítik a császárt, Akiliito trónörököst és feleségét, va­lamint a császár kiskorú unokáját, Hirot, akiben az uralkodó utódját * látják. Tokió mindebben Japán mai éle­tének ellentmĎndásait jelképezi. Ta­lálkozik és egymásba ütközik a régi és az új, a modernség és a hagyo­mány, a gazdagság és a szegénység. A mutatós nagy házak keltette ha­tást lerontja a külvárosi roskadozó kunyhók látványa. Az utcákon végig­kocsikázó, jóllakott emberek mellett százával sietnek el azok, akiknek va­csorára csak néhány kanál zsírtalan — sótalan rizs jut. Az olajfűtéses lakások mellett jellegzetes régi ja­pán házikókat találunk, amelyekben semmiféle fűtés sincs, bár Japánban télen az átlagos hőmérséklet mind­össze 3 fokkal van a nulla fölött. Japán ma a fejlett kapitalizmust je­lenti, amelyet cifraságokként díszít a hűbéri múlt önmagát túlélt szám­talan csökevénye. Ez nyilvánul meg az alacsony bérekben, a nyomorúsá­gos lakásviszonyokban, az emberek eszmei fejletlenségében, az — eny­hén szólva — korszerűtlen szokások­ban, stb. Valaki egyszer azt írta, hogy Japán szegényebb, mint ami­lyennek látszik. Bár az egész tőkés világban éppen ebben az országban növekszik legrohamosabban a ter­melés, a második világháború vége óta a nép átlagos életszínvonala igen keveset változott. De erről legköze­lebbi riportunkban számolunk be. MILAN MÁDR. KÖVETKEZIK: AZ ELET MINDEN NAP KERDEZ

Next

/
Thumbnails
Contents