Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-09 / 219 . szám, szerda

Győzelmi jelentés I A Csehszlovák Rádió hétfő dél­< előtti adását teljesen a Vosztok-2 \ űrhajó és hös pilótája útjának, va­lamint a sikeres leszállásnak szen­telte. Műsor közben a szerkesztő­nek ragyogó ötlete támadt: mag­netofonszalagra vette fel a Moszk­vai Rádió legelső jelentését arról, hogy Tyitov őrnagy, a második űr­hajós földet ért. A moszkvai be­mondó ünnepélyes, lelkes jelenté­sét, a történelmi jelentőségű má­sodik űrrepülés stkerét hirdető szavakat a hangjelvételről röviddel első elhangzásuk után közvetítette a Csehszlovák Rádió minden adó­állomása. Szép gondolat volt: megörökíteni a nagy eseményről sióló legelső hírt annak szájából, aki először tudatta a világgal. Kevesen tudják azonban, ktnek a hangját hallot­tuk, ki volt az, aki oly méltóságtel­jes ünnepélyességgel, zengő, mély hangon, szivet gyönyörködtető büszkeséggel jelentette: „Vnyimá­nyie, unyimányíe. Govorlt Moszkva. Rabotajut vszje ragylosztáncit Szov­fetszkovo Szojuza... Koszmicsesz­ktj palot uszpjesno szoverson..." Emlékezzünk csak elvtársak, akik a háború éveiben, zárt ablakok, aj­tók mögött a Moszkvai Rádió til­tott híreit hallgattuk, hogy reményt keressünk a bemondó hangjában ... Emlékezzenek csak amikor a világ­szerte ismert „Široká sztranä moja rodnaja... kezdetű dal első ak­kordja — a szünetjel — elhang­zása után megszólalt a csengő mély hang: Vnyimányle, vnyimá­nyie... Es jelentette a szovjet nép a hadsereg dicső győzelmeit... Igen, ugyanaz a hang volt: Jurij Levitán hangja. Ö az, aki a nagy Honvédő Háború győzelmeit jelen­tette. Az ó szavaiból tudta meg elő­ször a világ, hogy útnak indult a második, ember irányította űrhajó, hogy földet ért Tyitov őrnagy, hogy a szovjet nép újabb győzelmet ara­tott. (v. Alekszander Romanov helyszíni tudósítása a Vosztok-2 indulásáról A rakéfokilövohelyen augusztus 6-án A SZOVJET TUDOMÁNY GYŐZELME iiiiiiiimimmimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Gépkocsink asztalt úton robog a végtelen síkságon. Fal­vak, városok maradnak mö­göttünk. A távolban egy furcsa építmény emelkedik a magasba. Kö­zelebb érünk. Az építmény egy fém­váz, közepéből a magasba mered a ttöbj)16pcsős rakéta szivaralakú csúcsa. Á hatalmas tartővasak szilárdan tart­ják -a rakétát. A rakátakilövfihelyrs érkezünk. A rakétát körülvevő acél­szerkezeten emberek tevékenykednek. A hangszórókbői percenként rövid, pontos vezényszavak hangzanak. A start előtti előkészületek folynak. A rakéta csúcsától lefut a felvonó és egy alacsony, kockás-ingű, szürke­nadrágos fiatalember ugrik kl belő­le. Lefut a néhány lépcsőfokon és az ott álló csoporthoz csatlakozik. A cso­portban ott van a főkonstruktőr, az az ember, akinek a kezében futnak ösz­sze az előkészület szálai. A csoportban ott áll egy kékinges fiatalember is. A többi munkáshoz hasonlít.' Észre sem vennénk, ha va­laki nem súgná meg: „Ez Germán Sztyepanovics Tyitov, az űrrepülő. Egyike azoknak, akik Juri] Gagarínnal együtt készültek az űrrepülésre." Közelebb lépünk, hogy jobban szem­ügyre vehessük. A szellő felborzolja Germán Tyitov világos haját. Szürke szemében szikrák táncolnak. Senki Amikor Gagarin űrrepülésének hí­rét hallottam, első érzésem a mér­hetetlen csodálat volt, amely egy kitűnően felkészült, mélységesen ro­konszenves, bátorszívű szovjet em­bernek szólt. Minden további hír nö­velte e csodálatomat; különösen Ga­garin talpraesettsége, ízes humora és nem utolsósorban hatalmas tech­nikai tudása és képzettsége nyűgö­zött le. Megszerettem finom moso­lyát, szemének derűjét és határozott, öntudatos jellépésében azt a szerény egyszerűséget és biztonságot, amely­lyel a gáncsoskodókat nemcsak le­szerelte, hanem meg Is nyerte. A Vosztok-2 utasára, Germán Sztye­panovics Tyitov őrnagyra ugyanezzel a csodálattal és tisztelettel tekintek. Bizonyos, hogy ő is rendkívül sokat át, talán Gagarinnál többet ta­pasztalhatott és a szovjet tudomány­nak, a haladás erőinek olyan szol­gálatokat végzett, amelyekben más nem előzhette meg. De ebben az ün­nepi pillanatban szerintem nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Gaga­rinok és Tyttovok, ezek a nem min­dennapi áldozatkész, talpraesett, ki­tűnően Iskolázott szovjet fiatalok, a kommunista építés legnagyobb hősei Ttem egyedülálló jelenségek, de szá­mosak már a mai szovjet társada­lomban. És varázslatos érzést vált ki belölünk az a szeretet, amellyel min­denkor a pártra, a Komszomolra, a szovjet társadalomra, azokra az erők­re hivatkoznak, amelyek lehetővé tették, hogy ma mint a világűr el­ső meghódítóit ünnepelhessük őket. De hadd ünnepeljük ugyanilyen mélységgel és lelkesedéssel a szov­jet tudományt is. Mélységes csodá­latunk illesse azokat a névtelen tu­dósokat és munkásokat — a haladó emberiség legjobb elméit — akik a szputnyikokat, a Vosztok-ürhajókat tervezik, megépítik, útjukra küldik, akik a tudomány új felfedezéseit nem a pusztulás és romlás, hanem a haladás -és a béke szolgálatába ál­lítják. Tyitov és Gagarin az ő di­csőségük eleven hordozói, jelképei és a mi csodálatunk, tiszteletünk úgy kapja meg tgazi tartalmát, ha ve­lük, az emberi haladás dicsőséges jelképeivel a világbéke kovácsolóit, az emberi haladás úttörő harcosait, a szovjet tudományt és a kommuniz­mus halhatatlan eszményét, a siker rek kútjorrását ünnepeljük. Dicsőség ezért a szovjet tudomány­nak, amely az ember javát — a jövőt szolgálja! EGRI VIKTOR Germánov Tyitovot párttaggá igazolták Moszkva (ČTK) — Az SZKP Központi Bizottságának határoza­ta alapján Germán Tyitov tagje­löltet, aki példás hőstettet haj­tott végre a világűr meghódítása terén, felvették a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjai sorá­ba. A határozat a többi között hang­súlyozza, hogy Germán Tyitov hőstettével dicsőséget szerzett szocialista hazájának az egész vi­lágban és megérdemli, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak tagja legyen. „Büszke vagyok férjemre" „Büszke vagyok férjemre" — je­jfj lentette ki Tamara Tyitova a raá­= sodik űrfltas felesége a moszkvai E Pravda tudósítójának. „Senki sem — boldogabb nálnnk szovjet asRzo­3 nyoknál, mert a mi férjeink, E apáink, testvéreink mindenben az 5 elsők a világon." sem gondolná, hogy 'már 26 éves — sokkal fiatalabbnak tűnik. Egész megjelenéséből egészség és életöröm sugárzik. Nevetése szinte ragályos, tréfálkozik. Az űrrepülés egyik teoretikusa el­mondja, milyen óriási jelentősége van a második emberirányította űrhajó re­pülésének. A részleteket természete­sen csak később tudjuk meg. Egy azonban már most világos, a hosszú tartamú űrrepülés lehetővé teszi a kozmikus térség tökéletesebb tanul­mányozását és újra leellenőrzi az em­ber tevékenységét a súlytalanság ál­lapotában. . Estére befejezik az összes előké­születet. Üjra találkozunk az űrutas­sal. Repülőegyenruhában van. Köréje gyűlnek az elvtársak, akik az űrha­jót a nagy útra előkészítették. A mér­nökök és a munkások barátságosan elbeszélgetnek Germán Tyitovval, el­mondják neki mit tettek azért, hogy az űrhajóban minden a legnagyobb rendben legyen. Mindegyikük kezet szorít Tyitovval, jó útat kiván neki. Germán Tyitov megköszöni a jókíván­ságokat, örömét fejezi ki afölött, hogy ő kapta ezt a feladatot. Megígéri, hogy visszatérése utón eljön a raké­takilővopályára, hogy elmesélje élmé­nyeit a „kozmodrom" dolgozóinak. Augusztus 6-a van. A sztyeppe fe­lett ragyogóan süt a nap, és meg­csillant a készenlétben álló Vosztok-2 űrhajó ezüstös testén. Nem messze az űrhajótól a rakéta'kilövőhely parancs­noki pontján kis csoport gyűlt össze: Itt vannak a rakétakilövéssel foglalko­zó állami bizottság tagjai, vezető szov­jet tudósok, a rakétát megalkotó kons­truktőrök, a startcsoport személyze­te. Az állami bizottság elnöke meg­nyitja a rövid megbeszélést. A fel­szólalások rövidek, a jelenlevők szűk­szavúan jelentik: „Az induláshoz minden készen áll!" Néhány vezényszó hangzik el. A strathely kiürül. Csupán néhány em­ber, a legszükségesebb személyzet marad Itt. Mindenki elfoglalja a he­lyét. Egyszer csak a kozmodrom főkapuja előtt feltűnik a kék autóbusz, amely április 12-én jurij Gagarint hozta a start helyére. Belőle kis csoport lép ki, benne egy fiatalember, aki nehe­zebben mozog a többieknél. Narancs­sárgaszínű űrhajós öltözetén ott a felirat: CCCP — Szovjetunió. Lassú léptekkel tart az űr,hajó aljában vára­kozó lift felé: hiába, az űrhajós öltözet nem földi séták számára készült. El­érkezett a felszállás előtti utolsó ne­gyedóra. Lehetetlen nem megemlékezni ezek­ben a percekben azokról, akik ezt a hatalmas művet létrehozták. Akik megalkották azokat az óriási motoro­kat, amelyek a közel 5 tonnás űrhajót többszázkilométeres magasságba repí­tik. Azokról, akik megalkották a nagyszerű irányító berendezést, a bonyolult telemetrikus műszereket, amelyek a világűrben gyűjtött adato­kat a Földre továbbítják. Meg kell em­lékezni a mérnökökről, akik az ember űrrepülésének biztonságáról gondos­kodtak. Alig találunk tudományos, vagy műszaki ágazatot, amely nem vette volna kl részét közvetve, vagy közvetlenül a Vosztok-2 megépítésé­ből. A Vosztok-2 elkészítésén számos üzem, sok ezer munkás vett részt. De térjünk vissza a start színhelyé­re. A második szovjet űrhajóshoz egy­másután lépnek oda barátai, a hármas számú, a négyes számú, ötös számú űrhajós-jelölt. Azok, akiknek nevét nemsokára épp oly Jól fogja ismerni az egész emberiség, mint Gagarinét és Tyitovét. Germán Tyitov szeméből örömet ol­vashatunk ki, arcát nem hagyja el a széles mosoly. Jól éli neki az űrhajós sisak, kiemeli magas homlokát, egye­nes orrát, erélyes állát. Még néhôny lépés és az első lépcsőfokra lép. Itt az állami bizottság tagjai, a tudósok, a főkonstruktőr kezet szorítanak vele, megölelik, sikeres utat kívánnak neki. Germán Tyitov a lifthez lép- és el­mondja üzenetét a szovjet néphez'. Kijelenti: becsülettel teljesíti a fel­adatot, amellyel a párt és a kormány bízta meg. Az űrhajópilóta egyszerű szavakkal fejezte ki határtalan haza­szeretetét, elhatôrozását, hogy min­dent megtesz a haza felvirágzása ér­dekében. A jelenlevők lelkesen tap­solnak. Germán Tyitov még egyszer búcsút int és fellép a liftbe. Mi az űrhajó kilövését a megfigye­lőhelyről nézzük végig. A megfigyelő­hely kb. másfélkilométernyire van a start színhelyétől. Mindenről tudunk,. ami ott történik. A rádió közvetíti az utolsó vezényszavakat. Még 10 perc van bátra a felszállé­sig. Az állami bizottság elnöke rádió­telefonon megkérdezi az űrhajóst, hogy érzi magát. A válasz határozott: „Kitűnően, nagyszerűen érzem ma­gam." Még 5 perc. Aztán csak 3, majd el­hangzik az utolsó parancsszó: „Kilö­vés!", „Értettem, kilövés", hangzik a válasz. Az ezüstestű rakéta mellől eltűnnek a tartóoszlopok. A rakéta pontosan 9 órakor, mintegy varázslatos erSkált&l hajtva, lassan eltávolodik a Földtől. Azután sebessége egyre jobban fel­gyorsul és hatalmas ezüst nyílként tör a magasba. Innen a Földről úgy néz ki, mintha két nap ragyogna az égbolton. A rakéta egy tűzgolyóhoz hasonlít, állandóan kisebbedik. Az űrhaj g aránylag alacsonyan re­pül, oldalt fordul és lassan rátér a körpályára. Ezekben a mősodpercek­ben a megfigyelőközpont rádióállomá­sa Germán Tyitov első szavait köz­vetítette a világűrből: „Repülők a Föld felett, repülök drága hazám fe­lett." Néhány percig csend volt, aztán új­ra felhangzott a hangszóróban Tyitov baritonja. Hangja jól hallható, mint­ha csak itt volna közelünkben: „Az űrhajó nyugodtan halad pályáján. Minden jót kívánok nektek elvtársak. Hamarosan viszontlátjuk egymást." A korai viszontlátásra — köszöntik Tyitovot elvtársai. Szerencsés utat kíván neki a Szovjetunió népe. Ä Földet érés feléién augusztus Kora hajnalban, amikor a Vosztok-2 még 12-ík, 13-lk körét rótta a föld­golyó körül, az emberiség lélekzet­visszafojtva várta az űrhajóról érkező híreket, a Földre érkezés kijelölt he­lyén már mindenki készen állt a szputnyik-űrhajó jogadására. Akiket a földreérés irányításával bíztak meg még egyszer ellenőrizték az összes műszereket és egyeztették az összes adatokat. Készültségbe helyezték a repülőgépeket és helikoptereket. Va­lamennyi pilóta készen állt, hogy útnak induljon abba a körzetbe, ahol az űrhajó leereszkedik a Földre. Kisvőrtatva a parancsnoki posztra megérkezik a parancs: „Itt az idő az indulásra!" Felbúgnak a repülőgépek motorjai, egymás után emelkednek a magasba a gépek. Azon a helyen, ahol az űrhajós Földet ért, nagy tömeg gyűlt össze. Sok száz szemtanúja volt a második szovjet űrhajós leszállásának. Tyitov őrnagynak most sem volt könnyű dolga: Mindenki közel akart férkőzni hozzá, mindenki kezet akart szorítani vele nagyszerű űrutazása után. Az űrhajós első útja földet érése után oda vezetett, ahonnan telefon­kapcsolást tudott találni Moszkvával, a Kremllel. A Hruscsov elvtárssal való telefon­beszélgetés .után a második szovjet firhajős katonai gépkocsin a repülő­térre hajtott. A repülőtéren várakozó különrepülőgépen népes csoport ké­szült fogadására: Ott voltak a repü­lőorvosok, a repülőszövetség felügye­lője, akt az új világrekordot fogja hi­telesíteni, ott volt néhány újságíró is. Itt Is mindenki elsőnek akart szót váltani Germán Sztyepanovics Tyi­tovval és ebben elsősorban a jelen­levő újságírok jártak élen. A repü­lőorvosok, akik most első ízben akar­ták megvizsgálni Tyitov őrnagyot földetérése után, alig fértek a köze­lébe. Végül Is azpnban Tyitov őr­nagyot — aki közben első nyilatko­zatát adta az újságíróknak és kö­zölte, hogy jól van, nagyszerűen érzi magát — lefektették a heverőre és az orvosok hozzákezdtek az első vizsgálathoz. A vizsgálatot vezető or­vos kisvártatva gratulált Tyitov elv­társnak. Vérnyomása 120/70. ,Nagy­szerű szervezete van Germán Tyitov elvtárs."-' V. P. Napirenden: Utazás a bolygókra Dr. Ludmilla Pajdušáková-Mrkoso­vé, a Skalnaté Pleso-1 csillagvizsgá­ló igazgatója, neves csillagász Ger­mán Sztyepanovics Tyitov síkeres űrrepülésével kapcsolatban kijelen­tette: „A hosszú időtartamú űrrepü­lés bebizonyította, hogy az ember so­káig kibírja a súlytalansági állapo­tot és így a közeljövőben távolabbi és igényesebb űrrepülésre szánhatja el magát. Ma már azt mondhatjuk, hogy Tyitov őrnagy útja a Holdra utazás főpróbája volt. Ez a siker azt mutatja, hogy az ember űrrepülésé­vel kapcsolatos fő problémákat már megoldották. Most a napirendre a bolygoközi utazás került. jQj SZÖ 5 * 1961. augusztus S.

Next

/
Thumbnails
Contents