Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-05 / 216. szám, szombat

A NAGY TERV Hírül adta a rádió, közölte a sajtó. A Szovjetunió Kommunista Pártja új programtervezetének, a kommunista társadalom építésének történelmi do­kumentuma itt van előttünk. lövőnkről, a régenvágyott életről szól. Csoda, ha újra és újra elolvassuk, ha minden sorát mé­regetjük, fontolgatjuk. Az új programtervezet a gyakori meglepetések és csodával határos ese­mények világában is meglepett. A tör­ténelmi dokumentum egyértelműen ki­mondja, amiért az emberiség legjobbjai küzdöttek és küzdenek, rövidesen meg­valósul. Néhány év és földünk nagy részén felépül a kommunizmus, a bőség kora, a minden idők legnemesebb társa­dalma. Ami nemrégen még csak vágy, elképzelés, tudósok fejtegetésének tár­gya volt - elérhető közelségbe ke­rül... Hú.*z év, s a földkerekség nagy részén beköszönt a kommunizmus kor­szaka: ingyenessé válnak a közlekedési eszközök, a lakóházak, a munkakép­telenek és a bennlakásos iskolások ellá­tása. Megvalósul a hat órás. majd a még rövidebb munkanap. A dolgozók a vállalatoknál, intézményeknél a kolho­zokban ingyenes étkeztetésben része­sülnek, megvalósul sok-sok kommunisz­tikus intézkedés, ingyenessé válik sok közszolgáltatás. Kell-e ennél nagyobb esemény, lehet-e mnél nagyobb meglepetés? Tudtuk, hittük, hogy a kommunizmus felé tartunk, hogy a kommunizmusé a jövő. A megvalósulás időszakát azonban eddig senki sem határozta meg Ma már ezt is tudjuk ... Gazdasági és társadalmi életünkben ma a szocializmus elve érvényesül: a közszükségleti cikkekből mindenki ké­pessége, mindenki a társadalom szá­mára végzett munkája szerint részesül. A nemsokára felépüld új társadalom­ban a kommunizmus vezérelve valósul meg: mindenkinek képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. Maradéktalanul teljesül a párt jel­szava: Mindent az ember nevében, az ember jövőjéért." A jólét, amit a kommunizmus kor­szaka anyagi téren teremt, óriási mér­tékben fellendíti a kulturális szín­vonalat is. A tudomány és a művészet eléri virágzásának tetőfokát. Minden­kinek lehetősége lesz arra, hogy sok­oldalúan fejlessze tehetségét, képessé­geit. Nézzük csak mit mond ezzel kap­csolatban a programtervezetnek „Ideo­lógia, nevelés közoktatás, tudomány és kultúra című része. A közoktatás rend­szerét - olvashatjuk - oly módon épít­jük jel, hogy a felnövekvő nemzedék oktatása és nevelése szorosan kap­csolódjék az élethez, a termelőmunká­hoz, s hogy a felnőtt lakosság a ter­melésben végzett munkáját összeköt­hesse a tanulás és a képzés folytatásá­val a maga hivatásának és a társadalom szükségleteinek megfelelően. A kommunizmusban tehát a munka is, amely kényszerből az egészséges ember testi szükségletévé válik - a tanulást, a továbbfejlődést fogja szol­gálni az egyén „hivatásának és a tár­sadalom szükségleteinek megfelelően". Nagy terv. hatalmas távlatok. Az új programnak bármelyik részét olvassuk, mindegyik lenyűgöz, büszkeséggel tölt el. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezete talán a legjelen­tősebb gyakorlati értékű pártdokumen­tum, amely a Kommunista Kiáltvány óta megszületett. (b) • • MUNKAES KÖNYV Sosem jártam még Recán, keveset tudtam a községről, de arra határo­zottan emlékeztem, hogy az őszi és téli hónapokban gyakran kaptunk a szerkesztőségünkbe tudósításokat a Csemadok helyi szervezetének kul­turális tevékenységéről. Az utolsó hónapokban a tudósítások elmarad­tak. Az elmaradás oka nem volt előt­tem rejtély. Nagyon jól tudtam, hogy a falu dolgozói tavasszal és nyáron alaposan el vannak foglalva a mezei munkák időbeni elvégzésével, mégis úgy határoztam, egy kicsit körülné­zek ... Amikor augusztus elsején a déli órákban a községbe érkeztem, a nyári verőfényben nemcsak a leara­tott határ volt néptelen, hanem az utcákon is alig lehetett látni embert. Ügy tetszett, mintha az egész falu lakossága most pihenné ki az aratá­si-cséplési munkálatok fáradalmait. Pt nemzeti bizottságon is csak egy elvtársnő volt, az elnök meg a tit­kár Galantán tartózkodott, három­napos iskolázáson vettek részt. Gab­riška elvtárs a szövetkezet elnöke, a gazdasági udvar kapujában állt és láthatóan bosszankodott. Rossz kedve az arcára rajzolódott. Egy vagon ce­mentet várt a galantai állomásról. Az anyagot tehát huszonöt kilométernyi távolságból kellett idszállítani, ho­lott innen mindössze négy kilométer­nyire van a senicel állomás. Magam is érthetetlenül állok e bü­rokratikus, káros intézkedéssel szem­ÉLŐ TÖRTÉNELEM Képek, grafikonok, megannyi min­dennél beszédesebb dokumentum. Megsárgult kéziratok, évtizedes újsá­gok, régi pártkönyvek, s a jelent, a győzelmet ábrázoló sok-sok doku­mentum. A kiállítás minden részlete egy darab történelem — a párt 40 éves harcának és győzelméifek élő történelme. Negyven év küzdelmeivel ismer­kedünk. A megtett út nehéz, meg­próbáltatásokkal terhes. Nélkülözés, üldözés, véres harcok jelzik a kom­munisták útját. A gyümölcs azonban beérett. Az igazaknak igazuk lett: a párt harcolt, győzött s ma új diadalt érlel. A kiállítást járva a hála érzetével gondoltunk ahósokre, az úttörőkre, az előttünk járókra. A négy évtized eseményekben rendkívül gazdag történelmét bemu­tató kiállítást néhány órás szemlélő­dés alatt nehéz átfogni, megismerni. Még nehezebb a benyomásokat rög­zíteni. Hiszen mindegyik kép, min­degyik dokumentum a gondolatok láncolatát indította meg. A kiállítá­son szerzett benyomások közül né­hányat mégis felelevenítünk és meg­próbáljuk elmondani ezzel kapcsola­tos gondolatainkat. A bejáratnál egy sokszor hallott jelszó hirdeti a kiállítás első részé­nek mondanivalóját: Hazánkban győ­zött a szocializmus. Magunk is elmondtuk már sokszor, hogy lényegében felépítettük a szo­cializmust és mérföldes léptekkel haladunk a kommunizmus felé. De hogy mit is jelent tulajdonképpen a szocializmus győzelme, azt igazában a kiállításon értettük meg. Itt együtt és szinte egyszerre láttuk mindazt, ami a szocializmus győzelmét jelen­ti, s amit a szocializmus győzelme gazdasági és politikai életünkben eredményezett. A jólét, az egyre emelkedő életszínvonal, a gazdasági javak igazságos elosztása, a sokszo­rosan megnövekedett termelés, a szocializált ipar és mezőgazdaság, a lépten-nyomon tapasztalható kultu­rális forradalom — mind-mind a szocializmus győzelméről tanúskod­tak ... A győzelemről az életből vett példák beszélnek mindennél szemlél­tetőbben, kifejezőbben... Másutt a képek és grafikonok ar­ról szólnak, hogy a szocializmust épí­tő dolgozók bebizonyították: jobban tudnak gazdálkodni, mint a kapita­listák. Az átkos múlt okozta lema­radást rövid időn belül pótoljuk és nemcsak utolérjük, de el is hagyjuk a legfejlettebb kapitalista országo­kat. Ami viszont a kultúrát, az em­berséges bánásmódot és általában szociális viszonyainkat illeti, ezen a téren régen előbb vagyunk a tőké­sek világánál. Jó érzéssel szemléltük a kiállítás­nak a függetlenségükért harcoló . gyarrpati népek küzdelmeire fényt vető részét. A tőke bármennyire terpeszkedik, az imperializmus bár­mennyire igyekszik hatalmába ke­ríteni országokat, népeket, a szabad­ságszerető emberek lerázzák az el­nyomatás igáját. Mindenütt recseg, ropog a gyarmatbirodalmak pillére. Akik tegnap még harcoltak, ma sza­bad emberekként indulnak el a hol­napba vezető úton. A gyarmati né­pek életét idéző kiállítási részleg jelszava — Ütött a gyarmatosítás végórája, — nem jelszó csupán. A háború és a fasizmus ellen gyű­löletre, a béke és a szocializmus iránt szeretetre, megbecsülésre int. „A béke legyőzi a háborút" című részleg. Megrázó dokumentumok ta­núskodnak itt az atomlovagok, a há­borús uszítók mesterkedéséről. A bé­ke erői azonban nagyobbak, erőseb­bek, legyőzik a háborút. Az egyik részlegen két grafikon vonta magára a figyelmünket. Az egyik a szövetkezetesítés eredmé­nyét, a másik a szocialista munka­brigádok számát ábrázolja. Beszédes bizonyítékok: 1949-ben a termőföl­deknek mindössze 10,9 százalékán, 1960-ban az ország termőföldjeinek már 87,4 százalékán folyt nagyüzemi gazdálkodás. A szocialista munka­brigád címért 1958-ban mindössze 2, 1960-ban már 52 776 kollektíva versenyzett. A megtisztelő címet 1960-ban> 2306 csoport nyerte el. Egyszerű számok. Mögöttük ter­llllllllllllllllllMllilliilllilEIIIIIIMIIIiillllllilllllllllll!!llllllll!liiillllllllli!llillIIIIIII!llll melési formák, gondolkodási módok megváltozása. A kiállításon a legmodernebb be­mutatókra jellemző eszközöket hasz­nálják. A film, a televízió és a mag­netofon egyaránt a nézők tájékoz­tatását szolgálja. A kiállított doku­mentumoknak mondanivalóján kívül így a kiállítás rendezése Is magával ragadott. Akárhová mentünk, minde­nütt az a gondolatunk támadt: szép, nagyszerű, sokatmondó. A kiállításnak általában mind a 16 részlege sok-sok tanulsággal szolgál. A bemutatott dokumentumok sokáig emlékezetünkben maradnak, helytállásra lelkesítenek. ' A Számos látnivaló közül különö­sen az emeleti szobában elhelye­zett világtérkép kötötte le figyel­münket, amelyen vörös csillagok jelzik, hogy földünkön hol működnek kommunista és munkáspártok. Büsz­kén szemléltük, hogy a kommunista világmozgalom egyre nő, egyre erő­södik. A világ térképén nyolcvanhat csillag, ég, nyolcvanhat csillag jelzi, hogy földünkön jelenleg nyolcvanhat országban működik kommunista és munkáspárt... Sokat mondanak az itt olvasható számok is: 191?-ben 240 ezer, 1935-ben 3 millió 141 ezer, 1960-ban pedig már 36 millió volt a kommunisták száma. A kommunis­ták tábora azóta is egyre nő, egyre erősödik... A Prágában „A szocializmus és a kommunizmus további győzelméért" jelszó jegyébpn Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalapításának 40. évfordulója alkalmából hetekkel ez­előtt megnyílt kiállítást már tízezrek látogatták meg, továbbra is ezrek és ezrek keresik fel az ország minden részéből. A kommunisták nagysze­rű sikereket eredményezett harca, amelyről a kiállítás oly szemlélte­tően beszél, a munkásosztály élcsa­pata iránt tiszteletet és megbecsü­lést vált ki mindenkiből. A kiállítás élő történelem, érthe­tő az iránta megnyilvánuló nagy ér­deklődés. BALÄZS BÉLA SZOVJET ÍRÓK CÍMMEL 600 szovjet író, költő és esztéta életrajzát és egyéb adatalt tartalmazó lexikon jelent meg a Szovjetunióban. A lexikont SamuiI Bandas kritikus állította össze. ben. Panasza kicsit könnyít az elnö­kön, most már más problémákról de­rűsebb hangon tud beszélni. Elmond­ja, hogy az aratást a tervezett 14 munkanap helyett 12 nap alatt négy kombájnnal végezték el. A szövetke­zet csak kombájnnal dolgozott, ké­vekötőgépe nincs is. Náluk egyéb­ként 1954 óta bevezették a kombájn­aratást. Amióta funkciót tölt be a szövetkezetben szinte mipden törek­vése a gépesítés tökéletesítésére irá­nyul. Ebben az igyekezetében nagy segítséget nyújtott neki a helyi párt­szervezet és a nemzeti bizottság. Ál­lítását Ďorďai elvtárs, a pártelnök is megerősíti. Gabriška elvtárs egész magatartá­sán látni, hogy szívügye a szövetke­zet fejlődése. Hévvel magyarázza, milyen nagy jelentőségű a mezőgaz­daságban az agrotechnikai határidők betartása és milyen hatása van a műtrágyának a talajjavításra, majd a terméshozamra örömmel közli ve­lem, hogy búzából a tervezett 28 mázsa helyett 30,28, őszi árpából 27 mázsa helyett 29,48, tavaszi árpából pedig 25 mázsa helyett 31,80 mázsa hozamot értek el hektáronként. Végül büszkén kijelenti, hogy az idén a szalmakazalozást már július 28-án befejezték, amire a falu törté­netében még nem volt példa, a tar­lóhántást pedig 80 százalékban vé­gezték e-1. A szövetkezet egyébként nagy változások előtt áll. E napokban folynak a tárgyalások a szomszédos szövetkezettel való egyesülésről. A két község: Reca és Nový Svet már egyesült, de a szövetkezetek egyesí­tésére csak most, az aratás után ke­rül sor. Szükséges itt megjegyezni, noha a Nový Svet-i szövetkezet még nem tért rá a szilárd fizetésre, ki­váló szövetkezet. Mondják, a járás­ban az egyedüli szövetkezet, amely-, nek egy fillér tartozása sincs. Végül azt is megtudom, hogy a szövetkezet kilenc fiatalt a kétéves mezőgazdasági tanonciskolába kül­dött és ha jól fejezik be az iskolát, a szövetkezet tovább taníttatja őket. Arról is értesülök, hogy a szövetkezet 1960 januárjában tért rá a szilárd fi­zetésre, egy ledolgozott munkaegy­ségre 16 koronát fizet, de a prémiu­mokkal együtt a munkaegység érté­ke átlagban 20 koronát tesz ki. Hogy a község dolgozói valóban jómódban élnek, ezt az a tény is igazolja, hogy a kisközségben 60 televizortulajdonos van. A szövetkezet egyébként most ka­pott a járástól 300 000 koronát. A szövetkezet vezetősége úgy tervezi, hogy irodahelyiséget és tanácstermet épít, amely szövetkezeti klubnak is megfelel majd. Erre bizony nagy szük­sége van a községnek, mert kultúr­háza nincs, csak egy moziterme, amely nem állhat mindig a kultúr­csoportok rendelkezésére. Éppen ezért üdvös lenne, ha a község dol­gozói brigádmunkával járulnának hozzá egy olyan terem' építéséhez, amely színpaddal is rendelkezne. A brigádmunka nem idegen a köz­ség dolgozói előtt. Erről Bozsik Pé­ter, a magyar tannyelvű iskola igaz­gatója győz meg. Bozsik elvtárs a község kulturális életével kapcso­latosan azt mondja, hogy a Csema­dok-tagok zöme üzemi munkás és többnyire Bratislavába járnak dol­gozni. A nyári hónapokban a kultu­rális élet bizony pang a községben, mert a munkások ha hazajönnek, a kertjükben dolgoznak vagy esetleg építkeznek, míg ősszel és télen na­gyobb gondot fordítanak a kulturális éiet kibontakozására. Ezek az üzemi munkások most, az aratás ideje alatt vasárnaponként brigádot alakítottak és segítettek - ahol tudtak — a szövetkezetnek. Gabriška elvtárs szombaton, 29-én az aratási ünne­pélyen meg is köszönte a falu dol­gozóinak ezt a támogatást. Bozsik UIIIIIllllllllillllil!tMIIIIIIIIMIIIIillllllllIllllllllllllllllllilllllIllllllllllllliílHill!ii..lllli elvtársnak az a nézete, hogy minden Csamadok-tag örömmel vállalna bri­gádmunkát egy új kultúrház felépí­tésénél. - Nálunk - mondja Bozsik elv­társ - a falu dolgozói szeretik a kultúrát. Menj a községi könyvtár­ba, ott majd képet nyersz a falu lelkes olvasótáboráról. Az igazgató tanácsának igen meg­örültem és nyomban felkerestem a könyvtárost. Nos, nemcsak az olva­sótáborról, de a lelkes könyvtásosről is tiszta képet nyertem, pontosab­ban: kiegészítő képet nyertem. A könyvtáros, Sládek elvtárs ugyanis régi ismerősöm. Ő volt az, aki évek hosszú során át ügyelt a nyomdában arra, hogy az Üj Szó minél keve­sebb sajtóhibával jelenjen meg. Most pedig — amióta nyugdíjba ment — arra ügyel, hog.y szülőfalujában az ifjúság minél szebb és értékesebb tulajdonságokkal fejlődjön. Kevés könyvtárost ismerek, aki annyi lel­kesedéssel végezné önkéntes fel­adatát, mint Sládek elvtárs. A közel 1000 könyvvel rendelkező könyvtár­helyiségben rend és tisztaság ural­kodik. Ez a rend Sládek elvtárs ér­deme és az ő emberségéből áradó tisztaság övezi. Ö volt az, aki a tüzoltószertár nedves helyiségéből kiemelte a penészedő könyveket és tavaly az elvtársak segítségével ki­harcolta, hogy a könyvek méltó he­lyiséghez jussanak. A községi könyvtár minden vasár­nap 14 órától 17 óráig van nyitva. Ilyenkor 96 olvasója közül a legszor­galmasabbak már ott várják az ajtó előtt, hogy kedvük szerint válogat­hassanak a könyvek között. Aztán jönnek a többiek is... Szép és ko­moly társaság gyülekezik ilyenkor össze. Többnyire persze fiatalok, akik boldogan elmondják egy-egy elolva­sott könyv nyomán szerzett élmé­nyeiket. Vitatkoznak egymással és tanácsot kérnek a könyvtárostól. Sládek elvtárs bizony sokat olvas, hogy érdemben hozzá szólhasson a vitához, lépést tartson a fiatalokkal és ösztönözze őket további olvasásra. Ami az ösztönzést illeti, sok könyvtáros példát vehetne tőle. Van például egy faliújságja, amelyen rajta van annak az öt olvasónak a neve, akik az elmúlt félévben a leggyak­rabban keresték fel a könyvtárat és a legtöbbet olvastak. Az idén már­ciusban felolvasásokat rendezett Bruno Apitz: Farkasok közt védtelen című könyvéről. A felolvasásokon összesen 75-en jelentek meg. Voltak köztük olyanok is, akik minden fel­olvasáson ott voltak, akik pedig nem jöhettek el, azok később kölcsönvet­ték a könyvet. Ez a könyv Sládek elvtársnak na­gyon tetszik. Azt mondja, kevés mű tárta fel oly hitelesen a fasizmus bestiaütását és ugyanakkor az em­berek áldozatkészségét, mint ez az értékes könyv. Mindez nagyon is ért­hető: Sládek elvtárs fia a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban esett el. Szívből gyűlöli a fasizmust és mind­azt, ami felszabadult életünk fejlő­dése ellen tör. Ezért ügyel arra, hogy az ifjúság kezébe megfelelő könyv jusson. Nagyon örül annak, hogy olvasói körében nagy sikere van Leonov Orosz erdőjének, Solo­hov, Hečko és Móricz Zsigmond könyveinek. Örül annak is, hogy a most felnövekvő ifjú nemzedék egy­aránt olvassa a szlovák és a magyar nyelvű irodalmi műveket, örül, hogy ez idén a járástól kapott 1400 koro­nához még hozzátehetett 140 koro­nát, a könyvtár féléves jövedelmét és megvehette a legújabban megje­lent szépirodalmi és politikai köny­veket. Meg vagyok róla győződve, hogy örömében a falu olvasói is osztoz­nak. SZABÖ BÉLA A brnói Rádió Zenekarának tánccsoportja nagy sikerrel vendégszerepel a Szovjetunióban. Felvételünk a moszkvai Vörös proletár üzemben mu­tatja be a csoport néhány tagját. (ČTK - TASZSZ felvétele) IRODALMI LUMUMBA-DIJAT ALAPÍ­TOTTAK Kairóban: a legsikerültebb Afri­ka-könyv íróját tüntetik ki vele. MOSZKVÁBAN AZ ÁLLAMI MŰVÉSZETI KIADÓ albumot adott ki, amely 50 fény­képet tartalmaz - hétnyelvű magyarázó szöveggel Jurij Gagarin életéről. A LOCARNŐI FILMFESZTIVÁL ELSŐ DÍJÁT a Tűz a síkságon című japán film nyerte. A második díjat megosztot­ták a Pánik a vonatban és az Amikor kisgyermekek voltunk című szovjet film között. Az idei 14. nemzetközi locarnói filmfesztiválon 26 ország vett részt. KÖNYVVÁSÁRT RENDEZTEK a Perui írok és Művészek Szövetségének tűzvész Sltal elpusztított székháza újjáépítésére. A vásárra 30 ország, közöttük a Szovjet­unió, Csehszlovákia, a Koreai NDK és Kína ajándékoztak könyveket. Ezermester hírében áll a sztálingrádi terület Urjupinszk városában élő Jefim Illarionovics Gribanov nyugdíjas. Érdekes állóórát szerkesztett, melynek különleges formájú ingája körforgást végez. Üvegbúra védi az óraszerkezetet hogy pontosan mű­ködjék. Az óraszerkezetet évente egyszer kell csak felhúzni. ' (Ogonyok) ÜJ SZÖ 7 * 1961. augusztus 5.

Next

/
Thumbnails
Contents