Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-29 / 240. szám, kedd

\ A német kérdést békés úton lehet és kell rendezni A Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségei A cseh és szlovák dolgozók testvén szövetségének napja Ostraván Ostraván, ahol a bányákban, kohőlpari üzemekben és építkezéseken, sok ezer szlovákiai munkás is dolgozik, vasárnap ünnepi nagygyűlést rendeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére. A téli stadionban tartott nagygyűlést Jaroslav Miska, a szocialista munka hőse, az ostrava-karvinai bányák Igazgatója nyitotta meg, majd Rudolf Strecha), a CSKP KB politikai irodájának póttagja, miniszterelnökhelyettes, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke mondott beszédet. A szlovákiai dolgozóknak Drahomír Kolder, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, a CSKP kerületi bizottságának vezető titkára fejezte ki elismerését s mondott köszönetet a szocialista haza érdekében végzett áldozatkész munkájukért; Rudolf Strechaj elvtárs beszéde be vezető részében tolmácsolta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának szívélyes üdvözleteit, majd rámutatott arra, mily nagymértékben vesznek részi az ostravai dolgozók szocialista köztársaságunk felvirágoztatásában. Hangsúlyozta, hogy Ostravának és környékének ebben óriási jelentőségű szerep jut. Az Ostraván és környékén megvalósuló nagyszabású építkezéseknek — melyek során a legjelentősebb s a legnagyobb büszkeségre jogosító a kunCicel Klement Gottwald Oj Kohómű — az a jellegzetességük, hogy hazánk minden tájáról Ideérkezett cseh, szlovák és más nemzetiségű dolgozók tízezrei közös erővel, példamutatóan teljesitik az országépítés e szakaszán reájuk háruló feladatokat. Ostrava és környéke a szocialista országépítés e folyamatában az a kovácsműhely, ahol az új szocialista A bratislavai Vár amfiteátrumában vasárnap este rendezett hatalmas manifesztáción a dolgozók ezrei juttatták kifejezésre a Szlovák Nemzeti Felkelés Ihletője és szervezője — a CSKP — iránti hűségüket s hazánk felszabadítója, a Szovjetunió iránt érzett hálájukat és szeretetüket. A manifesztáción jelen volt Pavol Dávid, a CSKP KB politikai irodájának tagja, valamint Szlovákia politikai életének további képviselői, a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett harcosok, a hadsereg s az ifjúság képviselői, továbbá I A. Sulgin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula. A manifesztáción Štefan BrenčlC, a Nyugatszlováklal Kerületi Nemzeti (Folytatás az 1. oldalról) békének és legnagyobb ellensége a háborúnak. Építeni csak békében lehet. A német kérdésben kormányunk nyilatkozata szocialista köztársaságunk egész dolgozó népének óhaját tolmácsolja, azt, hogy a Német Szövetségi Köztársasággal is olyan jószomszédi viszonyban szeretnénk élni, mint a Német Demokratikus Köztársasággal, ha az ugyanúgy mint az NDK végleg felhagy az imperialista, militarista és revansista politikával, végleg leszámol a fasiszta múlttal s mint békeszerető állam tiszteletben tartja más nemzetek szabadságát és függetlenségét. Ilyen politika jelenti a legpozitívabb hozzájárulást Európa békéjének megőrzéséhez és az egész német néppel a jószomszédi és baráti kapcsolatok elmélyítéséhez. Ma is azok ellen a sötét erők ellen folytatjuk a harcot, amelyek ellen tizenhét évvel ezelőtt fogott fegyvert Szlovákia népe, a középkori barbárok, az emberi mivoltukból kivetkőzött, az amerikai monoVasúti szerencsétlenség (ČTK) — A Vrno pod Pradödom és Karlovice vasútállomások közötti egyvágányú vonalon vasárnap délután motoros vonat rohant bele a pályatesten álló vasúti teherkocsikba. A szerencsétlenség következtében, amelyet több mint valószínűleg tolatás közben elkövetett durva hanyagság okozott, 18 ember életét vesztette és 10 megsebesült. A helyszínen felelős tényezők vizsgálják a vasúti szerencsétlenség okait. emberek jelleme kovácsolódik. Egyidejűleg kifejezésre juttatja a hazánkban élő nemzetek őszinte testvériségét és egyben a szocialista hazafiasság s a proletár nemzetköziség kiváló Iskolája is. Drahomír Kolder elvtárs beszédében nagyra értékelte azt a testvéri segítséget, amelyet a szlovákiai dolgozók nyújtanak az Ostrava környéki bányaüzemek, építkezések feladatainak teljesítésében. Hangsúlyozta, hogy a szlovákiai dolgozók közül sokan kiváló teljesítményeket értek el s ezzel méltó helyet foglalnak el azoknak az Ostrava környéki dolgozóknak a sorában, akiket példamutató munkájukért kitüntettek. Szlovákiából és hazánk más részeiből is a munkások s a műszaki dolgozók ezrei jöttek Ostravára és környékére, ahol állandó otthont találtak. Az a tény, hogy a szlovákiai dolgozók elsajátítják az ostravai kohászok szakismereteit s magukévá teszik évek hosszú során át szerzett értékes tapasztalataikat, igen nagy jelentőségű már azért ls, mert a Kelet-Szlovákiai Vasműnek szakképzett dolgozókra lesz szüksége. Kolder elvtárs beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy a hazánkban élő nemzetek kapcsolatai szemléltetően

4 tanúsítják a szocialista nemzetiségi politika helyességét. A dolgozók a nagygyűlés befejező részében jóváhagyták a Német Demokratikus Köztársaság népének küldött üdvözlet szövegét, amelyben szolidaritásukat és teljes egyetértésüket fejezték ki az NDK kormányának intézkedéseivel. Egyben kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a béketábor közös törekvései s az említett Intézkedések támogatása meghiúsítja a revansisták tervelt. Bizottság elnöke méltatta a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. A dolgozók, a volt partizánok s a felkelésben részt vett harcosok Szlovákia további járásaiban is megünnepelték a Szlovák Nemzeti Felkelés 17. évfordulóját. A jan Zlžka partizánbrigád volt tagjai vasárnap felkeresték a Bánovce nad Bebravou melletti Jakov hegyen eltemetett bajtársaik sírját. A Magas-Tátrában a sportolók, a turisták és számos dolgozó kereste fel e napokban a dicső partízánharcok színhelyeit és a hősi halélt halt harcosok sírjait, ahol kegyelettel adóztak a szovjet és csehszlovák partizánok emlékének. polisták által életrehívott német militaristák és revansisták ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés harcos hagyatékát teljesítjük, amikor a Szovjetunió oldalán, a szocialista tábor országainak testvéri közösségében szállunk síkra a béke, a demokrácia védelmére és a szocializmus és kommunizmus újabb győzelmeiért. Nem kétséges, hogy ez a harc ugyanúgy, mint tizenhét évvel ezelőtt, a haladás, a szocializmus táborának győzelmét hozza meg. • oooroeoo t •O-»OO»Q.»8O iRfhriéf&i^i o»o«®»o*oo»oo»ot.»ö'o»o • Hétlön, augusztus 25-án véget értek a prágai Károly Egyetem nyári szláv tanfolyamai, amelyeket az egyetem a külföldi szlávlsták részére rendezett. 17 ország 61 tudományos dolgozója, főiskolai hallgatója, tanára és docense vett részt a tanfolyamon. •k Egyhetes látogatásra Szlováklába érkezett dr. Artúr Horn tanár, kiváló magyar zootechnlkus. Meglátogatja a nítrai Mezőgazdasági Főiskolát, a Növénytermesztési Kutató-intézetet s megismerkedik zootechnlkusaink sikerelvei s munkamódszereivel. •k Augusztus 29-én tölti be 80. élxtévét, dr. F. Novotný tanár, Brnóban élő kiváló filológus. •k František Klinda tanár, Ismert szlovák orgonaművész a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, ahol augusztus 31-től szeptember 16-ig vendégszerepel. Frankfurtban, Hamburgban, Schleswigben és Stuttgartban mutatja be művészetét. • Vladimír Kaigl, a CSTA Közgazdasági Intézetének docensa Svájcba utazctt, ahol részt vesz a Nemzetközi Köztársasági Szövetség évzáró ülésén. Az ülés egybe van kötve a nemzetközi kereskedelmi konferenciával s szeptember 9-lg tart. (Folytatás az 1. oldalról) Franciaország már 1947-ben kettészakította Németországot, amikor számos gazdasági és politikai intézkedést tettek és fokozatosan előbb Bizoniává, majd Trizoniává, végül Német Szövetségi Köztársasággá alakították át megszállási övezeteiket. Kelet-Németország lakossága azelőtt a tény előtt állott, hogy Németország nyugati részén külön állam létesült, mely — mellesleg szólva — mindjárt harcias revansista jellegű lett, s ezért alakult meg a másik német állam, — a békeszerető, demokratikus jellegű Német Demokratikus Köztársaság. Akár tetszik, akár nem, reálisan két német állam létezik Európa közepén és ebből a tényből kell kiindulni. Megjegyzendő, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nemegyszer igyekezett meggyőzni a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy üljön a tárgyalóasztalhoz és dolgozza kl a német nemzet egyesítésének útját, ámde e kísérletek eredménytelenek maradtak. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya kereken elutasította az NDKnak az egységes német állam megalakítására tett javaslatalt. Ml sugallta a nyugatnémet kormány álláspontját? Erre csak egy a magyarázat: A nyugatnémet kormány a német nemzet békés egyesítésének elutasításával a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos meghódítására gondolt. Pedig bizonyára mindenki tisztában van vele, hogy nem lehet büntetlenül megkísérelni e köztársaság leigázását. Hisz az NDK nincs egyedül, hű szövetségesei vannak, akik nem hagyják cserben. Az is tudvalevő, hogy Nyugat-Németországnak szintén szövetségesel vannak, akikkel az agresszív NATOtömbben szövetkezett. E helyzetben Nyugat-Németország támadása a Német Demokratikus Köztársaság ellen nem lenne helyi viszály, hanem a történelemben páratlan termonukleáris háború kezdetét jelentené, melyben mindkét ellentétes tábor államai részt vennének. Mit tegyünk tehát e helyzetben? Várjuk meg, míg Németország egyesül — ez, mint most látják, csak szörnyű háború érán lehetséges — vagy további tétovázás nélkül írjuk alá a békeszerződést mindkét ténylegesen létező állammal? Űgy véljük, nem várhatunk tovább. A békeszerződés aláírása pontot tesz a második világháború után és megerősíti a két német állam határait, megköti a revansisták kezét és elveszi kalandvágyukat. Ezzel szemben Nyugat-Németország revansista körei agresszióra, háború kirobbantására való felhívásnak tartanák a további huzavonát. Ezért határoztuk el, hogy véget vetünk a huzavonának a német békeszerződés kérdésében. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya továbbra ls megtagadja a szerződés aláírását, megkötjük a Német Demokratikus Köztársasággal, mely ebbe már beleegyezett. A szerződés megerősíti a potsdami egyezményben kijelölt határokat és a Német Demokratikus Köztársaságnak teljes felségjoga lesz területén, mentesül a második világháború csökevényeltől. Most pedig rátérek Nyugat-Berlin sorsára. Mint már mondottam, Nyugat-Berlin kérdése a német békeszerződés. megkötése általános kérdésének a része. Ha megkötjük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, Nyugat-Berlin megkapja a szabad város statútumát és sorsának teljesjogú ura lesz. Lakossága olyan társadalmi, politikai és szociális rendszerben fog élni, amilyet óhajtani fog. Javasoljuk Írásbeli Ierögzltését annak, hogy senkinek sincs joga beavatkozni Nyugat-Berlin ügyeibe és rákényszeríteni saját rendszerét a nyugat-berlini lakosságra. Azt hihetnők. hogy e megoldás teljesen megfelelhet a nyugati hatalmaknak, melyek nemegyszer hangoztatták, hogy az életmód megválasztásában teljes szabadságot és függetlenséget kell adni a nyugat-berlini lakosságnak. A nyugati hatalmak vezetői ennek ellenére élesen szembehelyezkednek javaslatainkkal és háborús hisztériával felérő hallatlan lármát csapnak a nyugat-berlini kérdés körül. Mivel elégedetlenek? Azzal, hogy a német békeszerződés megkötése és a szabad város statútumának megadása Nyugat-Berlinben automatikusan véget vet a megszállási statútumnak, melynek alapján csapataik még ott-tartózkodnak. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya világosan és szilárdan kijelentette, hogy kész minden garanciát megadni Nyugat-Berlinnek, de ennek ellenére a nyugati államférfiak, különösen Adenauer és Brandt azt állítják, hogy állítólag „el akarjuk hódítani" ezt a várost. Am nem hiába mondja a közmondás, hogy a hazug embert könnyebb utóiérni, mint a sánta kutyát. Szeretném tudni, mit válaszolnak a nyugati hatalmak erre a konkrét javaslatra: az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió ünnepélyesen közös kötelezettséget vállaljanak, hogy tiszteletben tartják és védelmezni fogják a szabad várossá nyilvánított Nyugat-Berlin szabadságát, függetlenségét és jogait! Azt hiszem, hogy ön is egyetért ezzel. Mi is egyetértünk I Mi az oka akkor annak, hogy az úgynevezett berlini kérdés körül szenvedélyeket és háborús hisztériát szítanak? Hátra van még a Nyugat-Berlinbe való szabad bejárás kérdése. Mint tudja, e kérdés körül különösen nagy zajt csapnak a német békeszerződés megkötésének ellenzői. Annál fontosabb, hogy e kérdésben Is tiszta vizet öntsünk a pohárba. Azt mondtuk és újra megismételjük, hogy senki sincs a Nyugat-Berlinbe való szabad bejárás ellen. Ellenkezőleg, a békeszerződés javaslatával egyidejűleg hangoztatjuk, hogy szavatolni kell a nyugat-berlini összekötővonalak szabadságát. A nyugat-berlini kormánynak bármely más szuverén kormányhoz hasonlóan legyen joga felvenni a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat bármely földrész bármelyik országával. Tehát miben térnek el nézeteink? Ebben: amíg mi teljesen véget akarunk vetni a második világháború csökevényeinek, addig a nyugati országok, az USA, Anglia és Franciaország mindenképpen ragaszkodnake csökevényekhez, a hitleri Németország kapitulőciójából eredő megszállási jogok alapján igyekszenek biztosítani csapataik bejárását Nyugat-Berlinbe. Am nem függ össze egyik a másikkal ! Kérdezze meg akármelyik jogászt, mindegyik megmondja, hogy a békeszerződés aláírásával felszámoljuk a hadiállapotot. Ha pedig felszámolják a hadiállapotot, hogyan őrizhető meg Nyugat-Berlinben a megszállási rendszer? Ez lehetetlen 1 A világ minden szuverén országa — a Német Demokratikus Köztársaság ls közéjük tartozik, — azt az általánosan elismert elvet követi, hogy ha összeköttetésük más országokkal egy harmadik állam területén vonul át, akkor mindig meg kell egyezni ezzel az őllammal, vagy államokkal az összekötő útvonalak használatáról, akár a szárazföldön, akár a levegőben vagy a vízen vezetnek. Ez minden országra vonatkozik, bárminő társadalmi rendszerhez tartozzék. Egyes nyugati vezetők azt az érvet hozzák fel az ellen,' hogy az NDK kormányához kelljen fordulniuk, hogy azért nem fordulhatnak hozzá, mert az USA és a többi nyugati hatalom Németország ellen harcolt. Ez egyáltalán nem helytálló érv. Mint tudja, mi ls harcoltunk Németországgal, tehát most az NSZK-hoz tartozó részével is, s mint ugyancsak tudja, a háború fő terhét viseltük. Ennek ellenére fenntartjuk vele a kapcsolatot és ha kell, az NSZK kormányához fordulunk. Felhozok önnek egy példát, melyről már egyik beszédemben szóltam. Jelenleg közvetlen vasúti összeköttetésünk van Moszkva ős Párizs között. Ez a vonal a Német Szövetségi Köztársaság területén keresztül vezet. Természetesen felkértük az NSZK kormányát, engedje meg a vonatok átjárását területén, mielőtt aláírtuk volna az egyezményt. Megkaptuk a beleegyezést, megkötöttük az egyezményeket és megindult a forgalom ezen a vonalon. Ezrével említhetnék hasonló példákat. Ugyanilyen eljárás követendő Nyugat-Berlinben is a békeszerződés megkötése után. Tiszteletben kell tartani valamennyi ország, tehát az NDK szuverenitását is. Ez az eljárás a törvénypk törvénye, s ha megtagadjuk, nem lesz stabilitás a világban, nem fog létezni az államok békés együttélése és egyáltalán nem lesz béke. Ha padig egyes államférfiak és politikusok azt mondják, kösse meg tehát a Szovjetunió és a többi ország a békeszerződést, de hagyja meg a nyugati hatalmaknak a megszállási statútumból eredő azt a jogát, hogy bejárhassanak Nyugat-Berlinbe, lehetetlent kívánnak. A békeszerződés megkötésével természetesen a győztes nagyhatalmaknak a levert ország meghódításából eredő joga! ís érvényüket vesztik. Azok a német államok, melyekkel megkötjük a békeszerződést, ettől a pillanattól kezdve teljesen szuverének lesznek. A többi' államoknak pedig— függetlenül attól, tetszlk-e ezeknek rendszere vagy sem — a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival összhangban fenn, kell velük tartani a kapcsolatokat. Ezzel kapcsolatban jő, ha megjegyezzük, milyen is volt a helyzet a japán békeszerződés megkötése körül. Az Amerikai Egyesült Államokkal együtt harcoltunk Japán ellen. A szovjet hadsereg leverte a japán csapatok zömét, a mandzsúriai kvantungi hadsereget. A Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államokkal és a többi szövetségesekkel egyetemben a japán kapituláció után intézkedéseket dolgozott ki Japán háború utáni fejlődésének ellenőrzésére. A szovjet küldöttek a legaktívabban részt vettek a tokiói szövetség! tanács munkájában. Amikor elérkezett a békekötés Ideje, az USA — anélkül, hogy tekintettel lett volna a Szovjetunióra —, egyoldalúan külön szerződést kötött. Felszámolták a szövetségi tanácsot Japánban, s kiűzték a szovjet képviselőket Toklóból. Bár Japán kapitulációjából kifolyólag voltak bizonyos jogaink és kötelezettségeink, melyeket egyezmények is rögzítettek, szövetségeseink ezeket figyelmen kívül hagyták. Miért próbálja hát az USA és szövetségesei ma törvényellenesnek minősíteni azt a szándékunkat, hogy békeszerződést kötünk a Német Demokratikus Köztársasággal, ha -a nyugati hatalmak elutasítják a békeszerződés megkötését mindkét német állammal. Az USA törvényesnek tartja azt, ami neki jó. Ami pedig részére kényelmetlen, azt törvényellenesnek minősíti. Van ebben logika? Tehát teljesen világos, hogy a nyugati hatalmak mesterségesen szítják a viszályt a berlini kérdés körül, a háborús hisztéria szellemét viszik a viszályba, hogy níég jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget s ürügyet szolgáltassanak háború kirobbantására a Szovjetunió és az egész szocialista tábor ellen. Az a mende-monda, hogy ők állítólag a nyugat-berlini lakosság szabadságának és függetlenségének megőrzéséért harcolnak, teljesen valótlan, mert senki sem veszélyezteti a nyugat-berliniek szabadságát és függetlenségét. Mi továbbra is azt mondjuk: írjuk alá a békeszerződést, adjuk meg a szabad város statútumát Nyugat-Berlinnek, «adjunk meg neki minden szükséges garanciát. Ezenkívül magunk is készek vagyunk részt venni a garanciák megtartásában. Készek vagyunk abba is beloegyeznl-, hogy az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió jelképes csapatai e garanciák támogatására Nyugat-Berlinben állomásozzanak. Persze csekély szőmú, csupán jelképes csapatok legyenek ezek, mert ott nincs szükség számotlevő fegyveres erőre ahhoz, hogy garantálják a szabad város statútumát. Ebben az esetben meg lehet egyezni az NDK kormányával e katonai alakulatok szabad közlekedéséről. Ez tehát a ml álláspontunk a német kérdésben, ez az, amiért harcolunk. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a második világháború maradványainak felszámolására törekszünk, azt akarjuk, hogy Európa és az egész világ légköre megtisztuljon, hogy a világ minden népe tiszta levegőt szívhasson, hogy az országok jó szomszédokként éljenek, hogy a békére építsék kölcsönös viszonyukat, hogy az emberek ne Ismerjenek háborús félelmet. Éppen ezért a szovjet kormány és a hitleri Németorszőg ellen harcolt többi szocialista ország kormányai szilárdan elhatározták, hogy nem halogatják tovább a német békeszerződés aláírását. Sajnálni fogjuk, ha a nyugati hatalmak nem fogják akarni aláírni a békeszerződést. Ebben az esetben kénytelenek leszünk a Német Demokratikus Köztársasággal megkötni a békeszerződést, ön kérdi, mikor lenne kívánatos az értekezlet megrendezése? Mit válaszolhatok rá? ön megérti, hogy a német békuszerződus kérdésének megoldása nem tűr halasztást. Ezért bármikor készek vagyunk e kérdésben felvenni a kapcsolatokat a nyugati hatalmak képviselőivel, ha rtozlr.'ién, kölcsönösen elfoHU'ihetô alapon, reálisan óhajtják megoldani a német kérdést. Ehhez szeretném még megjegyezni, hogy a nyugati hatalmaknak ls legalább annyira — ha nem jobban — érdeke e kérdés békés megoldása. Ha a nyugati hatalmak vezetői — főként Kennedy elnök — ilyen megoldást óhajtanak, akkor, már régen kijelentettük, hogy mindig készek vagyunk kerek asztalhoz ülni béketárgyalásra. Békemanifesztáció Bratislavában FELEJTHETETLEN ÉVFORDULÓ ÜJ SZÖ 2 * 1961. augusztus 29.