Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-24 / 235. szám, csütörtök

A lehetőségek ne vesszenek kárba A JÖVŐ ÉVRE KÉSZÜLNEK Fontos növényünk a kukorica. Egyre növekvő állatállományunk számára nélkülözhetetlen. Szerte az országban az a törekvés, hogy minden hektárról morzsolt állapot­ban legalább 45 mázsa kukorica­termést érjünk el. Nos, ha végig­nézünk a határban, minden nehéz­ség nélkül megállapíthatjuk, hogy nem mindenütt bántak helyesen ezzel a kultúrnövénnyel, és sajnos, helyenként bizony nem is fognak sok kukoricát lemorzsolni a csö­vekről. Ez várható Lovinobaňa szövet­kezetében is. A községtől mindössze egy ugrás­nyira van a nagy kukoricatábla. Nem tellett sok időbe s ott áll­tunk a tábla kellős közepén. Hát a kép, mely elénk tárult, nem valami biztató Hirtelen arra gondol az ember, hogy talán csak takarmány­nak szánták... de annak viszont igen ritka. — Nos, Samaš elvtárs, ezt a részét akár le is lehetne már kaszálni — mutattunk a lankás hegyoldal mé­lyedésszerű részére. Kísérőnk, látva a meglepetést a titkár arcán, csípős megjegyzéssel kapcsolódott a beszélgetésbe: — Nekem úgy tűnik, mintha ide „törpekukoricát" vetettek volna .. pedig nagyon is valószínű, hogy csak a fűvel folytatott párosver­senyben maradt le. Ondrej Samašnak, a HNB titkárá­nak arcára azonban még a tréfás megjegyzés sem varázsolt mosolyt. Csak ment, mendegélt tovább a tábla felső széle felé. Megnézeget­te közelebbről a „csöveket", kezét végighúzta egy-egy sárga levélen, majd újból végigtekintett az egész táblán: — Megérné ezt még bekapálni? Hát erre mit is válaszolhattunk volna. Szó, ami szó, itt ugyan ter­mésről már alig beszélhetünk, de a nemzeti bizottság titkára még azon a nézeten van, hogy majd csak lesz valahogy, valami tán mégis lesz belőle. Megcsóválta a fejét s felnézett az égre: — Eső kellenel Kellene, kétségkívül... Itt azon­ban már az sem sokat segítene, ha meg ls erednének az ég csatornái. — Az igaz — bólint a titkár. — De hiszen a nyáron errefelé ls esett... mit csináltak akkor a szövetkezeti tagok? — Sok volt a széna. ... hát persze, a széna. Még Jól emlékszünk rá. Hányszor kellett szétteregetni a petrencéket s ez az­tán bizony éppen elég munkát emésztett fel. Pedig mi lett volna mesterséges szárítót építeni. Persze, mire a szövetkezet észbekapott, a ventillátorok javarészét felvásárol­ták a téglagyárak. Nehéz ls volt rendbetenni a szövetkezet szénáját. S most pedig itt a kukorica. — De hisz ez tlz hektárnál is több! — Bizony több ... tizenöt. Ilyen nagy terület elhanyagolá­sáért habozás nélkül ki lehet állí­tani a megérdemelt bizonyítványt nemcsak a termelők szorgalmáról és szervezőképességéről, hanem a helyi nemzeti bizottság és annak mezőgazdasági szakbizottsága mun­kájáról ls. • • • Mennyivel más a helyzet Kamen­né Kosihyban, Muľkán és termé­szetesen Želovcén ls. Igaz, az utób­bi községből Indult el a verseny­felhívás a közép-szlovákiai kerület szövetkezeteihez a legnagyobb hek­tárhozamok elérése céljából, de itt törődnek ls a kukoricával. A virágzó kalászok csak úgy virí­tanak a magas kukoricaszáron, a csövek pedig napról napra súlyo­sabbak az 52 hektáron. Egy hónap múlva Itt a kukorica­törés ideje. Milyen eredményt vár­nak Želovcén a szövetkezetesek? Nem számokkal feleltek. — A versenyben, melynek mi voltunk a kezdeményezői, becsü­lettel helytálltunk. — Zel'ovcén beigazolódott, íiogy a kukorica szorgos kezekben, gon­dos megművelés mellett busásan meghálálja a befektetett fáradsá­got. Berkes József Határidő előtt 40000 liter tejjel többet A Dolné Krškany-i EFSZ tagjai igen szép fejéshozammal dicsekedhetnek. Eddigi tervüket, mintegy 20 ezer literrel teljesítették túl, az év végéig pedig 40 ezer literrel adnak el többet közellátásunknak. Felvételünkön Ján Bečica takarmányos a napi adagokat hordja széjjel az Istállókba. (J. Valko — CTK — felv.) vezető lépcsőkről kísérőimhez és az egész szovjet néphez fordultam. — Drága elvtársak és barátaim I — mondtam. — Nagy megtisztelte­tés írt, hogy a Vosztok-2 szovjet szputnyik-űrhajón újabb repülőútat végezhetek a világűr térségeiben. Nehéz szavakkal kifejeznem az öröm és büszkeség érzelmét, melyek e pil­lanatban áthatnak. Ml, szovjet emberek büszkék va­gyunk rá, hogy drága hazánk nyitot­ta meg a világűr meghódításának korszakát. Megtisztelő, felelősségtel­jes feladattal bíztak meg. Na&y bará­tom, Jurij Gagarin elsőként egyen­gette a világűrbe vezető utat. A szov­jet ember nagy hőstette volt ez. Körüljártattam tekintetemet a je­lenlevőkön, s reméltem, hogy meg­találom köztük legjobb barátomat. Előzőleg úgy egyeztünk meg, hogy Jurij Gagarin feltétlenül ott lesz a második űrrepülő felszállásánál, ö azonban nagyon messze, a nyugati féltekén volt e napokban, Amerika népeinél vendégeskedett. Mégis re­méltem, hogy feltétlenül visszaérke­zik, ha nem IS a Vosztok-2. elindu­lására, akkor legalább leszállásának körzetébe, s majd jó erősen, test­vérien megöleljük egymást, mint az ő repülőútja után. A magnetofon megörökítette sza­vaimat. Tekintetemmel a főkonstruk­tőrt körülvevő mérnököket és mun­kásokat kutattam. A főkonstruktőr egészen fiatalnak, higgadtnak, bizo­nyos mértékben Izgatottnak, de ép­pen olyan hldegvérűnek tűnt. ö ls arról álmodozik, hogy majd a saját űrhajóján felrepül a világűrbe. Rá­mosolyogtam és folytattam: — A felszállás előtti utolsó per­cekben szívből köszönetet szeretnék mondani a nagyszerű Vosztok-2 űr­hajót létrehozó és felszállásra elő­készítő szovjet tudósoknak, mérnö­köknek, technikusoknak és munká­soknak. Az előttem álló új űrutat ajándé­kul szánom drága kommunista pár­tunk XXII. kongresszusának. Szivem mélyéből törtek fel e sza­vak, s utánuk azt gondoltam, hogy­ha majd a Vosztok-2 eléri pályáját, minden szovjet ember, tanítóim és elvtársaim, az Altáj vidékén apám, anyám és nővérem, Moszkvában pe­dig Tamara, a feleségem is hallani fogják szavaimat a rádióban. Eddig számomra ismeretlen elérzékenyülés­sel gondoltam rájuk. Kedveseim, drágáim, most szívvel-lélekkel vele­tek vagyokI A tl mindennapi szere­tetetek és gondoskodástok révén Ju­tottam Ide, hogy megkezdhetem el­kápráztató végtelen utamat a világ­űrben. Leninre gondoltam. Még gyermek­éveimben, amikor pionírrá avattak, megfogadtam, hogy hű leszek Lenin örökéhez. Lenin képét hordoztam a szívem fölött a komszomollsta Jel­vényemen. Az ember első űrrepülése előtt vettek fel Lenin pártjának tag­Jelöltjévé. Erre gondoltam és vissza­emlékeztem, hogy amikor Juri] Ga­garint Moszkvában fogadtuk, Nyiki­ta Szergejevics Hruscsov, a mauzó­leum emelvényén kijelentette, hogy újabb és újabb szovjet emberek re­pülnek fel az Ismeretlen világűrbe, hogy tanulmányozzák, feltárják és az ember szolgálatába állítsák; az ember javára, fordítsák, a béke szolgálatá­ba állítsák a természet titkait. Én voltam a nagyon ?zerencsés, aki újabb repülőútra vállalkozhattam. Szónoklatom végén kijelentettem: — E percekben szeretném még egyszer hálámat kifejezni drága le­nini pártunk Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak, drága Nyikita Szergejevics Hruscsovunknak irán­tam tanúsított bizalmukért és bizto­sítom őket, hogy minden erőmmel ős tudásommal igyekezni fogok telje­síteni megtisztelő, felelősségteljes megbízatásomat. Nagyon biztos vagyok az út sike­rében. A mielőbbi viszontlátásra, drága elvtársak és barátaim! (Folytatása következik) Qasztorek Gyula agronómus bo­* rostás arca nem derül mosoly­ra, amikor a gabon idei hektárhoza mait számítgatja. Búzából 24,80, rozs ból 19 és árpából a tavaly! 32 má­zsával szemben csak 18 mázsát taka­rítottak be hektáronként. Nagy a kü­lönbség a múlt évi és az idei termés között. Kedvezőtlenül befolyásolja ez a szövetkezet takarmányalapját. Az imel'l szövetkezet vezetősége, tagsága az érezhető takarmányhiány miatt a tavalyi 43 vagonról 25 vagon­ra csökkentette a természetbeni já­randóságokat. Ennyi gabona is ele­gendő a tagok önellátására és a ház­táji állatok számára a háztáji földön termesztett kukoricával együtt. A szö­vetkezet ugyanakkor az árpán kívül legalább 90 vagon kukoricaterméssel számol, mely Jó beosztás mellett, he­lyes etetéssel úgyahogy biztosltja ál­latállományuk számára a takarmány­szükségletet. — Hej, ha nem lenne kukorica! — mondja az agronómus, akinek tekin­tete a közben megérkező csoportve­zetőkre szegeződött. — Mondtam ugye, kukoricából még többet kellett volna termelnünk! Vrábel Boldizsár nemrég végezte el az egyéves mezőgazdasági növényter­melési iskolát, s a szakember jártas­ságával beszél az idei alacsony ter­més okairól. — Az Idei év megmutatta — kap­csolódik be az agronómus és csoportve­•zetők közötti eszmecserébe —, hogy a ml termelésünk még a kelleténél Jobban függ az Időjárástól. Az, hogy a négyzetesen elvetett kukoricánál nem volt elég hatásos a vegyszeres gyomirtás, nemcsak a traktorállomás hibája. Ha idejében adagoltuk volna a Simazint, legalább 10 mázsával több kukoricára számíthatnánk hektáron­ként. Kósa Benjámin és Danázs Zsigmond csoportvezetők nem szívesen beszél­nek az idei alacsony terméseredmé­nyekről. Az objektív nehézségek egész sorával hozakodnak elő, csakhogy el­háríthassák maguktól a felelősséget. — Tudjátok, milyen a halárunk? Csupa homoktenger az egész. Ezen a talajon a kedvezőtlen Időjárás nagyon beleszólt a terméshozamok alakulásá­ba. Tagadhatatlan, hogy van némi ' Igazság a csoportvezetők meg­állapításában. Aki ismeri az imeľi ha tárt, jól tudja, mily nagy erőfeszítés be kerül a termés kicsikarása a könnyű talajból. Fejlett agrotechni­kai beavatkozásokkal, az évelő ta­karmányok fokozottabb termelésével itt ls meg lehetne változtatni, meg lehetne javítani a talaj szerkezetét. Néhány évvel ezelőtt például az ál­lam segítsége folytán 230 vagon tő­zeget kapott a szövetkezet. Amint e szervestrágyát alászántották, a kö­vetkező évben négy mázsával, tavaly pedig csaknem 10 mázsával volt na­gyobb a termés, mint az Idén. Azóta a szövetkezet a talajjavítást, a termőföld táperejének fokozását csaknem teljesen elhanyagolta. Da­názs Zsigmond csoportvezető bevallá­sa szerint évente a szántóföldekn k csupán 17 százalékát látják el istál­lőtrágyával. Mennyit segítene Itt, ha a komposzt készítésére nagyobb gon­dot fordítanának. Ez idő szerint azonban ez f. munka is szünetel, ho­lott a nyári munkák már befejeződtek és a tagság szívesen venne részt a komposzt előállításában. A párt határozatainak értelmében lényegesen fokoznunk kell a növény­termelést. A trágyatermelés felkaro­lása nélkül azonban minden fárado­zás hiábavaló lenne. Ml hasznára vá­lik a szövetkezetnek a túlságosan fel­duzzasztott kertészet, mely az egész évi trágyatermelés 40 százalékát fel­emészti, ha a közös bevételeinek csu­pán egyhatodát teszi kl? Erről a kérdésről a vezetőség és a tagok egyaránt sokat vitatkoztal dS most, a következő évi tervek előké­szítésénél arra tettek javaslatot, hogy a kertészet területét legalább 50 szá­zalékkal csökkentsék. Ha már a ter­veknél tartunk, érdemes megemlé­kezni a szövetkezetesek ama kezde­ményezéséről, melynek célja a kuko­ricatermelés kiszélesítése. Jövőre 140 hektárral növelik a kukorica vetés­területét. A kertészetből felszabadult munkaerők biztosítják majd a nö­vényápolás! munkák Jó elvégzését. Több lesz a takarmány, nagyobbak lesznek az állattenyésztés eredmé­nyei is. A szövetkezet tagjaival folytatott »» beszélgetés során az is kide­rült, hogy a határukban kedvező fel­tételek vannak az évelő takarmányok, a vöröshere és a lucerna termeszté­sére. Az első kaszálásból például 190 vagon jó minőségű herefélét hordtak kazalba. Sikerült a második kaszálás is, úgyhogy szálastakar­mánynak nem lesznek szűkében. En­nél a termelési ágazatnál önként adó­dik a kérdés: vajon több eső áztat­ta-e a lucernást, mint a gabonaföl­det? Az idei csapadékszegény eszten­dőben az évelő takarmányok sokkal jobban bírták a szárazságot, mélyre­ható gyökérzetük révén eredményeseb­ben értékesítették a talajnedvességet. Az árpa viszont az őszi mélyszántás elmulasztása következtében, az aszály miatt kevés csapadékhoz és talajned­vességhez jutott. Ez volt a legfőbb oka a 18 mázsás átlagos termésnek. Ebből ls látható, hogy a szövetke­zetnek, tekintettel az egyes növény­fajták kedvező termelésére, az idén már az új vetésforgó kialakítását nem szabad szem előtt tévesztenie. A lucernásfüves vetésforgó megköti a könnyű, homokos talajt, fokozza hu­musztartalmát, termékenyebbé teszi a földeket. Ez az útja a gabonaterme­lés fejlesztésének, mely a nemes lágy búzafajták alkalmazásával a szövet­kezet egész növénytermesztésének problémáját megoldja. Az 1962. évi ervek előkészítése a szövetkezetben még nem fejeződött be. A vezetőség, a tagság naponta vitatja, keresi a termelés fokozásának lehetőségeit. Sző van arról ls, hogy belterjesebben kell megszervezni a gazdálkodást. Vrábl János, a HNB el­nöke ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az ősz! talajelőkészítő munkák megkezdésével egyúttal két komplex gépesített brigádot szerveznek. Ezek jelentős mértékben csökkentik a két­kezi munkát, olcsóbbá teszik a ter­melést. Az állattenyésztésben is előtérbe lép az új technológia, a szövetkezet tenyészállatai szabad levegőn Igen szépen fejlődnek. A szabadistállözás többek között elősegítette az egész állatállomány fejlesztését. Jó lenne az új munkamódszereket a sertéshlz­lalásnál ls bevezetni. Imel község szövetkezetesel bi­' zakodással néznek a követke­ző évi tervek teljesítésére és az elkö­vetett hibákon okulva úgy alapozzák meg gazdálkodásukat, hogy egyre több terméket adjanak el közellátá­sunknak, határidő előtt teljesítsék a íarmadik ötéves terv feladatait. En­nek elérésére minden lehetőség adva van. SZOMBATH AMBRUS. Ismét az élen A Lučeneci Gép- ég Traktorállomás dolgozói már ötödízben nyerték el a közép-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bi­zottság és a Kerületi Szakszervezeti Ta­nács vándorzászlafát. Nem véletlen, hogy ez a magas kitüntetés ismét ná­luk maradt. A második negyedévben IBBi százalékra teljesítették a mezőgaz­dasági üzemek megsegítésére vállalt fel­adataikat, 147 ezer koronát takarítottak meg az önköltségeken. Kertéssz Imre, Lučenec A Ziar nad Hronom-i járási Janova mésbetakarítás mielőbbi elvégzéséért keres volt. Az aratást 14, a cséplést vezettnél. Š. Hajai, az EFSZ elnöke termésnek. Lehota-i EFSZ részt vett az idei ter­folytatott versenyben. A verseny si­6 nappál előbb végezték el a tér­és Boldog agronómus örülnek a jó (J. Gontko (CTK — felvétele). O] SZÖ 5 * 1981. augusztus 24.

Next

/
Thumbnails
Contents