Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-18 / 228. szám, péntek

A berlini helyzet Egyre szemmelláthatóbb ellentétek a nyugati hatalmak között a német kérdésben Berlin (CTK) — Valamennyi nyugati hírügynökség egyértelműen megállapítja, hogy Berlinben nyugalom uralkodik annak ellenére, hogy a nyugat-berlini hatóságok Brandt polgármesterrel az élükön szerdán délután és este megkísérelték, hogy provokációs „tiltakozó tüntetésekkel hisztérikus hangulatot keltsenek. Az NDK kormányának erélyes intézkedései a főváros és az ország biztonságának biztosításéra — amelyek azonban semmiképp sem sértették a nyugati hatalmak érdekeit — lehűtötték a provokatőrök harciasságát és támogatásra találtak az NDK és a Demokratikus Berlin lakossága körében. Adenauer bonni beszéde Bonn (CTK) — Adenauer nyugatnémet kancellár szerdán este Bonnban újabb választási beszédet tartott. amelyben elutasította mind a két német állammal kötendő békeszerződés szovjet javaslatát és azt jósolta, hogyha a béke szerződést aláírják, „vál ságos helyzet keletke zik". Kijelentette, hogy a bonni kormány „soha sem" fog egyetérteni a békeszerződés aláírására és Nyugat Berlin sza •bad várossá való nyilvánítására tett javaslattal. Megismételte azt a kijelentését, hogyha a békeszerződési aláírják az NDK-val, „válságos helyzet" keletkezik, de nyilván a világ közvéleményére való tekintettel Adenauer szükségesnek tartotta ehhez hozzáfűzni, hogy „nem hiszi, hogy e válság háborúra vezetne". Adenaner szerdai beszéde látszólag már nem volt oly harcias, mint előző beszédei, amelyekben „gazdasági embargó" kihirdetését követelte a szocialista országokkal szemben. Adenauer hangnemének megváltozásához kétségtelenül hozzájárult az, hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók a nyugat-berlini kérdésben a bonni kormány háborús politikáját folytatni. Hozzájárult ehhez továbbá az az eszmecsere is, amelyet Adenauer szerdán Smirnov szovjet nagykövettel folytatott és végül magában a bonni kormányban fennálló ellentétek Is. Adenauer kormánya ugyanis két napon keresztül eredménytelenül tárgyalt az „ellenintézkedések" kihirdetéséről. Maga Erhard alkancellár, gazdaságügyí miniszter ls szerdán este állást foglalt a „gazdasági szankciók" ellen, főként pedig az NDK és az NSZK közötti kereskedelmi kapcsolatok megszakítása ellen. Ellentétek a nyugati hatalmak között London (CTK) — Jegorov. a TASZSZ londoni tudósítója felhívja a figyelmet arra, hogy az otöbbi napokban a nyugati hatalmak között a komoly ellentétek egyre nyilvánvalóbb jelei mutatkoznak a német és a nyugat-berlini kérdésben. A Times washingtoni tudósítója augusztus 17-én „A nyugati szövetség válságáról" ír, a német békeszerződés kérdésével kapcsolatban. Míg nyilvánvaló, hogy e kérdésben az amerikai és a brit álláspont megegyezik és sok téren azonos, Nyugat-Németország nyomását annak érdekében, hogy történjék valami, nemcsak elítélik, hanem veszélyesnek ls tartják. A tudósító hangsúlyozza, hogyha Nyugat-Németország folytatja nyomását, „feszültséget idézhet elő" a szövetségesek között. Hilton, a Daily Telegraph diplomáciai hírmagyarázója szintén rámutat arra, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország között e kérdésben ellentétek állanak fenn. Híllton bejelenti, hogy Home brit külügyminiszter a Nyugatberllnnel kapcsolatban kialakult helyzetre való tekintettel félbeszakítja szabadságét. A hírmagyarázó utal arra a lehetőségre is, hogy Kennedy, de Gaulle és Macmillan értekezletet tartanak a német kérdésről. A Daily Express egyúttal határozottan állást foglal az ellen, hogy Nagy Britannia támogassa NyugatNémetország javaslatát az NDK-val folytatott kereskedelem „embargójára . A lap komoly kétségét fejezi ki aziránt, hogy maga az NSZK lemondana-e az NDK-val folytatott előnyös kereskedelemről. Azt írja: „Jól ismerjük a nyugatnémeteket. Sokat fognak beszélni az embargóról és a bojkottról. De továbbra ls árut fognak szállítani Kelet-Németországba. Ez ugyanis túlsók pénzt, hoz nekik." Ázsiai államférfiak a berlini helyzet békés megoldásáért Bangkok (CTK) — Thamat Khoman Taiföld külügyminisztere, amely az agresszív SEATO tömb tagja, szerdán kijelentette, hogy meggyőződése szerint a berlini válság nem vezet nukleáris háborúra, és hogy a válságot meg lehet tárgyalásokkal oldani. Dzsavabarlal Nehru indiai miniszterelnök az indiai parlament külpolitikai vitájában ugyancsak azt a nézetét fejezte ki, hogy a nagyhatalmaknak elő kell segíteniök a két német állam kölcsönös közeledését és emlékeztetett arra, hogy Németország egyesítését nem lehet elérni a nemzetközi feszültség általános enyhítése nélkül. U Nu burmai miniszterelnök, a parlamentben kifejezte azt az álláspontját, hogy Németország és NyugatBerlin kérdését tárgyalás útján kell megoldani. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Ajtih Kán paklsztán miniszterelnöke is. A nyugat-berlini sajtó a Nyugatot „árulással" vádolja Berlin (CTK) — A nyugat-berlini sajtó hasábja! csütörtökön, augusztus 17-én olyan hírektől, mérlegelésektől és nézetektől hemzsegnek, hogy a Nyugat „elárulja" Bonnt, mert a Német Demokratikus Köztársaság kormányának polgárai védelmére tett vasárnapi lépéseit olyan belügynek tekintik, amelyben egészben véve jogosan járt el. Adenauer lapja a „Der Tag" vezércikkében a Nyugat iránti bizalmuk kérdését fejtegeti és a következőket írja: „Az utóbbi események arra indítanak bennünket, hogy megvizsgáljak, vajon a szövetség, amelyben mindeddig biztonságban éreztük magánkat, nem áll e gyenge lábakon". A lap felháborodik azon, hogy a Nyugat csak tanácskozik, alternatívákat dolgoz ki az esetleg kialakuló helyzetre, de most kiviláglott, hogy terveikben egyáltalán nem vették számításba, hogyan szálljanak szembe azokkal a kérdésekkel, amelyeket vasárnap az NDK kormánya foganatosított. ŕ;.-, ;•••• • •• < v | - ». Az NDK ban a fürstenwaldei textilgyár dolgozói az év első 7 hónapjában 1850 tonna kordot gyártottak és így 108 százalékra teljesítették tervüket. Jövőre befejezik az üzem második részéi is, és akkor az NDK önellátó lesz a kordgyártásban. A képen: Az üzem szövődéje. CTK — Zentralbild felv. A Laoszról tárgyaló genfi értekezleten elfogadták az idegen csapatok kivonására vonatkozó szovjet javaslatot A megszálló csapatok hadgyakorlatai Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlin (CTK) — Grunewald nyugat-berlini negyedben szerdán kezdődtek az amerikai és angol haderők harckocsi- és gyalogos egységeinek hadgyakorlatai. A helyi sajtő jelentése szerint ezek a lenagyobb hadgyakorlatok, amelyeket Nyugat-Berlinben rendeztek. Nagy-Britannia bonni nagykövete Berlinben Berlin (CTK) — Chrlstopher Steel, Nagy-Britannia bonni nagykövete, aki Willy Brandt polgármester látogatására érkezett Nyugat-Berlinbe, csütörtökön délelőtt egy negyed órán át sétált a demokratikus Berlin utcáin Az AP hírügynökség közlése szerint a nagykövet berlini sétája „fontos próba" volt arra, vajon a Német Demokratikus Köztársaság szervei tiszteletben tartják-e „a szövetségesek jogait Berlinben". Genf (CTK) — A Laoszról tárgyaló genfi értekezlet szerdai ülésén jelentős eredményt értek el. A két elnök tanácskozása után megállapodtak az idegen haderűk ás katonai személyzet bizonyos határidőben történő kivonásában. Az értekezlet elfogadta a keddi ülésen előterjesztett szovjet javaslatot és megbízta a szerkesztő bizottságot az egyezmény végleges megszövegezésével. A vitás kérdések megbeszélését, vagyis a határidő kérdését és az amerikai javaslatban foglalt feltételeket későbbi időre ha lasztották. Az értekezlet dűlőre jutott „az ide gen katonai személyzet" fogalom meghatározásában is és megkezdte az idegen haderők és katonai sze mélyzet kivonása módjának megtér gyalésát. E probléma vitáját a kö vetkező ülésen folytatják. A szovjet javaslat meghatározza hogy a csapatok kivonását olyan utakon és helyeken át valósítják meg, amelyeket a három laoszi po litlkai erő képviselői, vagy pedig a laoszi kormány jelöl ki. Az Indiai javaslat csekély mértékben tér el a szovjettől. Ezzel szemben az amerikai javaslat bonyolult. A laoszi területre való belépést és távozást a katonai egységek, a fegyverek és a lőszer kérdését együtt tárgyalja. Az amerikai javaslat szerint az utakat és az átvonulási helyeket nem a laosziak, hanem a nemzetközi bizottság jelöli ki. Na Mon-i tárgyalások Na Mon (ČTK) — Na Monban augusztus 16-án folytatták a három laoszi politikai csoport képviselői közötti politikái ás katonai tanácskozásokat. A politikai tárgyalások fő pontját ismét a koalíciós kormány megalakítása képezte. Laosz Hazafias Frontjának és a királyi kormánynak képviselői ismét Souvanna Phouma herceget javasolták a miniszterelnöki tisztségre. A Savan nakhet-csoport küldöttei a három laoszi herceg zürichi közleményének szellemével teljes ellentétben azt állították, hogy a Na Mon-i értekezletnek nincs joga kinevezni a miniszterelnököt és 10 miniszterelnökjelöltet javasoltak, akik közül a csúcsértekezleten kell a minlsz terelnököt kiválasztani. A katonai albizottságban Laosz Haza fias Frontjának képviselői és a királyi tanács tagjai elutasították a Bonn Oumcsoport javaslatát a fegyverszünet kérdésében. mint olyan javaslatot, amely az amerikai terv átdolgozott mása és arra Irányul, hogy Laoszt nemzetközi védnökség alá helyezze B

erlinben most a következő tréfa járja: A határ lezárása után két berlini találkozik az utcán. Az egyik így sopánkodik: „Hogyan jutok én most át?" „Én tudok egy utat — válaszol a másik — a békeszerződésen keresztül". Az ismeretlen tréfacsináló a dolog lényegére tapintva választ adott a nyugati propagandagépezet utóbbi időben sokat hangoztatott frázisára. Az imperiallsta-bérenc sajtó és a nyugati politikusok egész sora ugyanis váltig azt hangoztatja, hogy a berlini és német kérdést úgy kell megoldani, hogy előbb egyesíteni kell az országot, s csak azután lehet sző a békeszerződésről. Azt állítják, hogy a békeszerződés megkötése mindkét német állammal „véglegessé tenné Németország kettéosztottságát". Hiába verik nagy dobon ezeket a szólamokat, a valóságot a nép ajkán született mondás fejezi ki: igen, a 'natárok megnyitása és a problémák megoldása könnyebbé válik nemcsak Berlinben, hanem egész Németországban ts, ha megkötik a békeszerződést. Hiszen így jobban lehetővé válik a közeledés a két német állam képviselői között, akik azután nagyobb reményekkel ülhetnek asztalhoz, hogy megtárgyalják az ország egyesítésének kérdését, Egy propaganda-frázis és ami mögötte van N

ézzük csak, ml rejlik a Nyugat sokat hangoztatott frázisa mögött. Milyennek képzeli Nyugat az egységes Németországot? Elég egy visszapillantás: Igen jól emlékszünk arra, hogyan élesztgették már röviddel a háború után a nyugati hatalmak a vésztes Németország általuk megszállt területén a német miUtartzmust még mielőtt kihalt volna. Ennek az „újszülött" militarizmusnak megfelelő bölcsőt is tákoltak: „Londoni ajánlásra" 1949 szeptemberében — tehát előbb mint az NDK — megszületett a Német Szövetségi Köztársaság. Nemsokára rá, 1949. november 27-én Elmer Thomas amerikai szenátor a következőket írta a NewYork Times-ban: „Ha az Egyesült Államok ismét háborúba keveredik, szüksége lesz harcosokra, s ezért ebben a háborúban Németországot a magunk oldalán akarjuk tudni." Elmer Thomas tudta mit beszél — az amerikai Imperialisták mindent megtettek azért, hogy az NSZK militarista országgá váljék. Ha Nyugaton tehát azt mondják: „Mi Németország egyesítését akarjuk", akkor ez alatt Thomas szenátor szavait kell értenünk — az ó oldalukon, a szocialista országok ellen harcoló „nagy Németország" megteremtését akarják. Végre megszületett a Német Demokratikus Köztársaság, a történelem első békeszerető német állama, s azt ls oda szeretnék vetni a militarista Nyugat-Németországnak. Hiszen az „először egyesítsünk" frázis mögött agyafúrt ajánlat rejlik: a szocialista tábor vesse oda a békeszerető NDK-t, áldozza fel, s „viszonzásképpen" majd tárgyalni lehet az európai békéről. Mintha emlékeznénk valami hasonlóra — Nyugat talán azt hiszi, hogy mi majd Chamberlain-módra odadobjuk az NDK-t, mint München idején ők odadobták Csehszlovákiát, hogy még jobban megjöjjön a farkas étvágya, mint Hitlernek is megjött annak Idején. Nos, erre egyértelmű választ adhatunk: München sem Csehszlovákia, sem az NDK történelmében többé nem Ismétlődik meg. N

em állja meg helyét az az állítás sem, miszerint a békeszerződés mindkét német állammal „véglegesítené" Németország kettéosztottságát. Éppen a békeszerződés ad igen reális alapot ahhoz, hogy a két állam képviselői tárgyalóasztalhoz üljenek. Az NDK ma ís, mint azelőtt magáénak tekinti az ország egyesítésének ügyét. Közismertek az NDK kormányának az egyesítésre tett Javaslatai. Az NDK kormánya több nyilatkozatban megerősítette, hajlandó tárgyalnL Ha a háborúban győztes hatalmak megkötnék a békeszerződést mindkét német állammal, ezzel kezességet vállalnának azért, hogy mindkét ország a békés fejlődés útjára lép és valóra váltanák a potsdami egyezmény szavait: „a német milltarizmust és nácizmust ki kell irtani". Nem reálisabb alap-e ez az ország egyesítése szempontjából ls, mint a fegyvercsörtetés? Nyugaton már most is látják, hogy az NDK-t sem lerohanni, sem bekebelezni nem lehet. Az egyesítésről — értsd bekebelezésről — szajkózott frázisok csupán egyet szolgálnak: tovább tartam a mostani helyzetet, mert ez háborús terveik előkészítése szempontjából -igen megjelel nekik. Megfelel nekik a fegyverkező NSZK, megfelel a 80 kémszervezet központját képező Nyugat-Berlin, amely — mellékesen jegyezzük meg — közelebb fekszik Prágához, mint Bonnhoz. A

Németország kettéosztottságának véglegesítéséről hangoztatott frázis — blöff. Nép ámítást szolgál, az a célja, hogy a nem normális berlini és német helyzet rendezését elődézza. ,, V tr. Kenyatta s?abadon bocsássa — KENYA NÉPÉNEK NAGY GYŐZELME A POLITIKAI HELYZET Kónyában már hosszabb ideje igen feszült. Az afrikai lakosság két politikai pártja „Ktmya Afrikai Nemzeti Szövet ségé" (KANU) és „Kánya Afri Szövetsége" (KANU) és „Kánya Afrikai Oemakratikus Szövetsége" (KADU) egyik ffí választáselfítti követelésükként Jamo Keuyattának, a kényai nép hősének szabadon bocsátását követelték. akit a gyarmatosítók 1952. októ berétó'I rabságban tartottak. Amint az idén februárban lezajlott választások után kiviláglott, a KADU párt ezt a követelést főként azért hangoztatta, hagy megnyerje a választókat, mert eredeti megállapodását a legszélesebb tömegalappal rendelkező KANU párttal, miszerint elutasítják a kormány megalakítását, ha Kenyattát nem boesátják szabadon — megszegte és a britekkel kötött megegyezés alapján kormányt alakftott tekintet nélkül arra, hogy kisebbségi párt volt. A brit gyarmatosítók arra törekedtek. hogy a hatalmat koilabsráns párt keiébe helyezzék, amely biztosítaná az országban az európaiak vaiamenynyi kiváltságának megőrzését és így megfelelően elodázhatnák Kénya függetlenségének elnyerését is. Ez a mesterkedés azonban nem sikerült. Kénya népe nem hagyta magát megvesztegetni az angolok pénzével, mint a KADU párt vezetői, hanem Kenyatta azonnali szabadonbocsátását követelte. Kenyatta a Kénya felszabadításáért és függetlenségéért vívott harc Jelképe. Az angol kormány sokáig nem tudott belenyugodni abba a gondolatba, hogy Kenyattát szabadonbocsássák. de ha nem akarta elveszteni ntolsó pozícióit Is Kényában, végül bele kellett egyeznie. 1961. AUGUSZTUS 14-ÉN Kenyatta szabad emberként tért vissza Nairobi fővárosba, ahol a lelkes afrikai lakosság tízezres tömege üdvözölte. Ezt a •B 6ves politikust, aki már 1922-ben megalapította az afrfikeiak első politikai szervezetét, Kányában hamisan azzal vádolták, hogy vezére a MauMau terrorszervezetnek és 1952-ben 7 évi börtönre ítélték. Büntetése letelte ntán a gyarmatosítók száműzetésbe vetették, hogy ne vehessen részt a politikai életben. Kenyatta esete nem is annyira bírósági tévedés volt. mint világos szándék arra, hogy feltartóztassák e gazdag ország politikai fejlődését. A Kenyatta elleni koronatanú később beismerte, hogy vallomását megfizették a brit gyarmatosítók. A fejlődést sikerült lefékezni, de nem sikerült megállítani. Kenyatta ma egész Kelet-Afrika központi alakja és a független Kénya első miniszterelnöke lesz. Ezt azonban az angolok a legkevésbé óhajtják. Kenyattát szívesebben megbíznák egy más magas, de kevésbé fontos funkcióval. Mérlegelik, hogy Kénya kormányzójának vagy a kelet-afrikai államszövetség elnökének tisztségével bízzák meg, amely szövetségét a kelet-afrikai volt gyarmatnkból Igyekeznek megalakítani. De megfeledkeznek arról, hogy már kevéssé füge; ez az 6 óhajoktól, mert az afrikai uép akarata lesz a döntő. Ezt a gyarmatosítóknak alaposan tudatosttaniok kell, mert 1061-et írunk és Afrika teljes felszabadítása a gyarmati uralom alól küszöbön áll. - m) ÜJ SZŐ 3 + IMI- augusztus 18.,•