Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-12 / 192. szám, szerda

; Dicsérni is kell | Az Űj Szó gyakran tesz szóvá , egyes fogyatékosságokat és közli olvasói bíráló szavait Ezzel han­got ad a nagy nyilvánosság külön­böző kérésének és panaszának. Ha az újságolvasó a szerkesztőséghez fordul és segítségét kéri, annak rendszerint oka is van. A dolgozók jogosan elvárják, hogy a szocialista ipar, kommunális szolgáitatás és kereskedelem kifogástalanul töltse be hivatását. Gyakran már tapasz­talhatjuk — különösen Prágában — hogy többet is kapunk, mint amit megkövetelhetünk. A prágai Prodex javítóműhelyében egy ap­róbb munkálatért nem fogadtak el fizétséget, bármennyire is „erősza­koskodtam". Elsősorban persze az előzékenységre, udvariasságra, fi­gyelmességre, feltűnő kedvességre gondolok. Minden rügyfakadást tá­mogatni kell. Nem igazságos tehát, hogy a rossz kiszolgálást pellen­gérre állítjuk, ugyanakkor pedig a jó, figyelmes kiszolgálást ter­mészetesnek vesszük és megjegyzés nélkül napirendre térünk felette. Mindkettő megérdemli, hogy a saj­tó nyilvánossága elé kerüljön. Dicsérni kell, ami tetszik, ami jó, mert ha mindezt figyelmen kí­vül hagynánk, akkor a törekvő, be­csületes dolgozók munkáját kellő­képpen nem értékelnénk. Ez pedig nagy hiba volna, hiszen a dicséret, 1 elismerő szó sokszor felér a pénz­J jutalommal vagy kiegészíti ezt.i Sajnos, dicséretben sokkal keve-] sebben részesülnek, mint ameny-i nyien azt megérdemlik. Lám, még' nekem is jól esett, amikor Hűmen-! nén hivatalosan járt cseh elvtársak^ Prágába való visszatértük után dí-! csérték az ottani étterem tisztasá-' gát és a gyors kiszolgálást. A Ne-! hézgépipan Minisztérium dolgozói' elismeréssel nyilatkoztak a krom-! pachyi üzemek kantinjáról. A lu-1 čeneci volt Karban-étteremben kü-' lön tányéron kiegészítő húsgdagot! küldött a szakács a vendégnek, 1 mert tévedésből eredetileg kisebb! porciót mért. Tolmácsolom ezeket < az elismerő szavakat és ha kis,] apró ügyek is, ne felejtsük, hogyi kicsiből lesz a nagy és éppen a kis] fogyatékosságok bosszantják leg­jobban a dolgozókat. A szocialista társadalom öntuda-1 tos dolgozója nyitott szemmel jár,] sok mindent lát, igen sokat tapasz­tal. Ahol azt látjuk, hogy a dicsé-! rettel még a jó munkát is jobbá lehet tenni, ott dicsérjük. A dicsé­ret derűt kelt, békés nyugalmat áraszt, az érdekelteknek jól esik. Büszkék rá, még napok múltán is arról tárgyalnak, hogy ime: van' aki felfigyel munkánkra. Dicsérni igenis kell! Ezzel csak még jobb munkára serkentjük a megdicsérteket és éppen így a le­maradottakat is. A dicséretre ép­pen olyan szükség van, mint a bí­rálatra. Szily Imre! Még jobb a n elmélyül bíróságunk népi jellege Beszélgetés dr. Martin Klempával, a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság belügyi osztályának vezetőjével IVAN KRASKO • Csehszlovákia Kommunista Párt­jának XI. kongresszusa és az új, szocialista alkotmány előirányozta bírósági szerveink további demokra­tizálását. Milyen intézkedések tör­ténnek ezen a téren? — Ősszel sor kerül a járási bíró­ságok népbíróinak és hivatásos bí­róinak választására. Ezenkívül a já­rási bíróságok munkája nagy rész­ben decentralizálódik a napokban alakuló helyi bíróságokra. A HNB mellett eddig büntető bizottságok dolgoztak, a jövőben nagyobb jog­körre! helyi bíróságok létesülnek he­lyettük, melyek már tulajdonjogi és a járási bíróság megbízásából más helyi jelentőségű ügyekben intézked­hetnek. Merőben új az az intézkedés, hogy az üzemek mellett is alakulnak igazságszolgáltatási szervek. • Az üzemi bíróságok hatásköre csupán az üzemekre korlátozódik? — Nem! Eddig az üzem dolgozói gyakran meg sem tudták, ha munka­társukat a bíróság pénzbírsággal sújtotta olyan cselekményért, me­lyet az üzemen kívül követett el. Az illető lefizette a büntetést és örült, hogy az üzemben nem esett csorba a becsületén. A jövőben az üzemben nyilvános tárgyalásokon foglalkoznak az olyan esetekkel is, melyek üzemen kívül, a dolgozók lakhelyén vagy másutt történtek. A nyilvános megszégyenítésnek ko­moly nevelő hatása lesz. • Milyen jogkörük lesz a HNB és az üzemek mellett alakuló bírósá­goknak? — A törvény előírja, hogy a meg­rovástól (ami a legkisebb büntetés) 500 koronáig, vagy 3 hónapi fizetés­nek 15 százalékos levonásával, eset­leg alacsonyabb beosztásba való át­helyezéssel büntethetik a törvény­sértő személyt. • Milyen bűntények és kihágások tartoznak majd a helyi bíróságok hatáskörébe? — Csak néhányat említek: A köz­és személyi tulajdon szándékos meg­károsítása 500 koronáig, nem szán­dékos esetekben 5000 korona érté­kig. A bíróság a kár megtérítésének ügyében is dönt. A helyi bíróságok felelősségre vonják az üzletek sze­mélyzetét, ha bármi módon megká­rosítják a vásárlóközönséget. Foglal­kozni fognak a becsületsértésekkel, a tiltott alkoholfogyasztással közvet­lenül a munka megkezdése előtt, vagy a munkában, továbbá a család anyagi ellátásának elhanyagolása esetével és más kérdésekkel. • Eddig általánosan beszéltünk a felvetett dolgokról. Bratislavában hogyan folynak az előkészületek a helyi bíróságok megalakítására? — Egyelőre öt körzeti nemzeti bi­zottság és kilenc 3000 alkalmazot­ton felüli üzem mellett alakulnak bíróságok. Többek közt a Dimitrov Üzemben, a Kábelgyárban, a Slov­naftban, a Magasépítészeti Vállalat­ban választanak bírákat. Összesen 180, munkában és a társadalmi élet­ben megbecsülésnek örvendő dolgozó kerül Bratislavában ebbe a tisztség­be. Az" iskolázáson kívül a járási népbíróság, az államügyészség, a közbiztonsági szervek és a nemzeti bizottságok állandó gondot fordíta­nak az új igazságszolgáltatási szer­vek munkájára, hogy a szocialista törvényesség szigorú betartásával jól teljesítsék feladatukat. D. V. Ivan Krasko szlovák költő, pol­gári nevén Ján Botto, mérnök 1876. július 12-én született Lukovištia községben, Gömörben. Földműves­családból Síármazott, a munkások nehéz életével csak később, mint mérnök ismerkedett meg a csehor­szági klobukyi cukorgyárban. Első verseskötetét — amely 1909-ben jelent meg — a kritika lelkesedés­sel fogadta és az új szlovák költé­szet csúcsának nevezte. A kritika nem tévedett, költeményei, amelyek már több mint egy fél évszázada megjelentek, ma is, születésének 85. évfordulóján üdén és elevenül hat­nak. Az 1958-ban elhúnyt. Kraskó­nak mindössze két verseskönyve jelent meg, de kevés versében is sajátosan új hangú, tömör szavú költőt és a szlovák nemzet ébresz­tőjét ismerjük meg. Az alábbiakban egy Krasko-verset közlünk. Rabszolga Anyám rabszolga-énekével ringatott engem hajdan, szivemben egyre zeng, soha nem múlik el e dallam: tiszta, különös bánat, mély, fojtott fájdalom, a néma földeken szállt, a puszta tájakon és vitte, vitte gyermeki, remegő lelkemet. Felnőtté érlel lassan sok ostor-marta bélyeg, a hátamon a korbács friss seben új sebeket tépett s tudom, a gyógyulást is hasztalan kerestem, sosem lesz büszke, egyenes az én meggörnyedt testem, tekintetemben mégis régóta rejtett szikra ég. Csupán a vészharangra várok és hallgatok, rabságban, bosszú nélkül így én még meg nem halhatok. Derekam lesz még délceg, arcom tüzpirban lángol, addig majd fákat ültetek: bitók nöjjenek ki a fákból — Ó, milyen búsan zengett anyám rabszolgaéneke! Szabó Ede fordítása. Sikerrel zárult a dolgozók XII. filmfesztiválja Kelet-Szlovákia gazdasága a napokban új üzemmel gyarapodott. Nem messze a csehszlovák-lengyel határtól most fejezték be a Transporta üzem építését, mely a jövőben az ipar és az építkezések szállítóeszközeinek szükségleteit lesz hivatva kielégíteni. Képünkön: Bruno Pelecha és munkatársa a gépi berendezést szerelik. (M. Tuleja — ČTK — telv.) Hétfőn befejeződött a dolgozók idei XII. filmfesztiválja, melyet a „Filmművészettel az élet szépsé­géért és a kommunizmusért" jelszó jegyében rendeztek meg. A fesztivál ünnepélyes befejezé­sén a prágai Téli Stadionban részt vettek köz- és kulturális életünk képviselői, a külföldi filmművész­küldöttségek, a hazai és a külföl­di sajtó képviselői és a prágai nagyközönség. Az országos zsűri odaítélte a díjakat. Egyenlő díjjal jutalmazott 5 fil­met. A társadalmi haladásért küzdő filmek csoportjában az olasz Viscon­ti Rocco és fivérei, az emberek ne­mes viszonyának megteremtésére törekvő filmalkotások közül Stanley Kramer amerikai rendező Megbilin­cseltek, az embertelenség és a há­ború ellen küzdő filmek csoportjá­ban Wolfgang Staudte nyugatnémet rendező A búcsú, az ifjú alkotók filmjeinek csoportjában pedig Jakov Szegei Repüljetek galambok című filmje nyerte el a díjat, a legjobb filmvígjátékként pedig Zdenék Pod­skalský cseh rendező Holdról poty­tyant le című alkotását jutalmazták. Az országos zsűri továbbá négy egyéni díjat is adományozott. Aleksander Ford a Keresztes lo­vagok című lengyel film rendezé­séért, Walter Gorrisch az Öt töl­tényhüvely című NDK-film forgató­könyvéért, Vaszil Oholicsev bolgár operatőr a Fiatalok voltunk film fényképezéséért, Rudolf Hrušinský az Éjjeli vendég című filmben Ruppert kereskedő alakításáért kapott díjat. A zsűri további díjakkal tüntette ki Eduard Hoffmann Emberek, legyetek éberek!, Petr Schamoni és Alexander Kluge Kőbe vésett brutalitás és Miro Bernát Üveg, üveg, üveg című kis­filmjét. A dolgozók XII. filmfeszti­válján bemutatott filmek mind kü­lön elismerésben részesülnek. A díjak ünnepélyes kihirdetése után bemutatták Václav Krška Kle­ment Gottwald-államdíjas rendező Ahol a folyók fölött felkél a nap című filmjét, mely Marié Majerová nemzeti művésznő A legszebb világ című regényéből készült. A nemzetközi viszonylatban párat­lan hazai kulturális rendezvények — a dolgozók filmfesztiváljai mindenkor a legnagyobb kultúrpolitikai akciók közé tartoznak, s egyre közkedvel­tebbek. A köztársaság 24 városában egy időben rendezett idei filmfesz­tiválnak az előzetes adatok szerint 1141830 látogatója volt. 17 hazai és külföldi játékfilmet és 21 kisfil­met mutattak be. A hazai filmgyár­tás Ahol az alibi nem elég, Éjjeli vendég, Szemtől szembe, Bilincsek, Holdról pottyant le filmekkel szere­pelt a fesztiválon. Az országos zsűri és a helyi zsűrik tekintetbe vették a nézőközönség zömének véleményét, melyet számtalan összejövetelen, szabad fórumokon és filmankétokon fejeztek ki. homokból kinőtt binát. Három év múlva tehát Len­gyelország gazda­sági térképére egy új óriást kell majd berajzolni: a ter­méketlen mazoveci ipari várost. A régészek és közgazdászok kö­zötti vitában a közgazdászok kere­kednek felül. Plock csupán most kez­di élni ifjúkorát. Az egyemeletes házikókból álló kisvárost a nyersolajvezeték óriássá változtatja, A vezeték Kujbisevtől IfjU VAROS EZER EV MULTÁN Moziron keresztül a brandenburgi német Schwedt városkáig kanyarodik. Plock pedig a nyersolajvezeték pá­lyaíven fekszik. Ide helyezték a ter­vező mérnökök, közgazdászok és műszaki dolgozók — akik a lengyel ötéves terv alapjait dolgozták ki ­a. kőolajkombinátot, amely nyersanya­gát az említett olajvezetékből kapja. Plockban még nem érezni nafta­PLOCK. a 40 000 lakost számláló lengyel kisváros a régészek szerint ezer évvel ezelőtt élte ifjúkorát. . Az apátság és a püspöki kol­légium ezer éves falaitól néhány kilométerre, a lengyel fővárostól 120 kilométernyire a Visztula mere­dek partján — vagy pontosabban: a mezők helyén, ahol egy évvel ez­előtt gabona hul­lámzott és burgo­nya virágzott — nő ki a földből a lengyelországi vegyipar metropo­lisa, a kőolajve­gyészeti kombinát, mely csupán ki­terjedésére nézve kétszer akkora lesz, mint a már jól ismert Nova Huta-i Kohókom­szagot. A hegesztők és műszaki dol­gozók egyelőre csak a nyersolaj­vezetéket szerelik. Az egyetlen, Plockban érezhető nehéz vegyi szag a Mazoveci Olajfinomító 200 embert alkalmazó igazgatóságának kipasztá­zott padlójától ered. Tehát csak 200­an dolgoznak ott. E meglepően ala­csony szám arra vezethető vissza, hogy a Mazoveci Olajfinomító a je­lenleg még csak papíron létező kő­olajkombinát műszaki vezetésének lesz igazgatósága és központja. A kombinát még csak épülőfélben van, s az összes munkát a „Petrobudowa", vagyis az erre hivatott vállalat irá­nyítja. Ez pedig 3000 embert alkal­maz s ide tartoznak a gépkocsik, talajgyaluk százai és mégannyi gép. Plockban tehát a feltúrt föld sza­gát lehet érezni. Sledziewski mérnök, az építkezés egyik vezetője azt állítja, hogy azok az emberek, akik azelőtt itt laktak, most a kombinátot segítik felépíteni, de valóban nincs elképzelésük róla, mekkora lesz. A kombinátot csupán a mérnökök látják teljes egészében, akik tervrajzokkal a kezükben ellen­őrzik az óriási földtúrásokat, a hosz­szú és széles utakat, az irodahelyisé­gek építését. Az első háromezer ton­na gépberendezést ez év végéig kell az építkezésre szállítani. A lengyel gépipar e célra most további hatezer tonna gépi berendezést gyárt. Egyes berendezéseket a Szovjetunióban, Romániában és Csehszovákiában ren­deltek meg. A Szovjetunió nyújtotta a különböző kőolajfinomítók és a kőolajvegyészeti részleg dokumen­tációját is. Lengyel szakemberek vol­tak már Csehszlovákiában és a Szov­jetunióban. A plocki iskolákon érett­ségizett első 160 növendék a lodzi vegyészeti műszaki főiskolára ment folytatni tanulmányait, de szeptem­ber 1-től Plockban állandó vegyészeti főiskola kezdi meg működését. A kőolajvegyészet Lengyelországban eddig ismeretlen tanulmányi ág. Az országban 6 kőolajfinomító működik s ezek 800 ezer tonna nyersolajat dolgoznak fel. A plocki kőolajfinomító azonban 10 éven belül már 6 millió tonna szovjet nyersolajat akar feldolgozni, ami pedig az egyelőre csak terv­rajzokon szereplő és homokban kije­lölt „Petrochemia" kombinátot illeti, mennyit is ad majd ez Lengyelor­szágnak? . .s De ezt már nem lehet sürgöny­stílusban megvalósítani. Taban mér­nöknek, a vegyipar miniszterhelyet­tesének nyilatkozata szerint a kő­olajvegyészet a feldolgozott nyers­anyag értékét 15-szörösére növeli. Más szóval, a plocki kombinátban bo­nyolult vegyi folyamatok alapján fel­dolgozott nyersolajból a lengyel nép­gazdaság oktánban gazdag benzine­ket, olajokat, aszfaltot, parafint és kokszot nyer a finomítókból, a kő­olajvegyészeti üzemekből pedig szin­tetikus kaucsukot, műtrágyát, műfo­nalat, takarmányt, sőt még gyógysze­reket is! „Plock — mondta a városi nemzeti bizottság elnöke — gépeket fog hajtani, embereket öltöztetni és gyógyítani, jószágot etetni és háza­kat fog építeni." Plock nehéz vegyipart, s a Len­gyelország iparosításához vezető útonl további fontos lépést s 10 milliárd zloty kiadást jelent. Az olajvegyészeti kombinátokhoz vezető utakat ezernyi gépkocsi kere­kei barázdálják. Ezek az utak a vá­ros keskeny kis utcáiból nyílnak, melyet a motorok zaja még csak most ébresztett fel ősrégi történel­méről való ábrándozásából. A házak itt régiek, alacsonyak, szűkek. A bol­tok ódivatúak. Staszewski mérnök, Plock főépí­tésze így szól: „Illik ez egyáltalán a nehéz vegyiparhoz?" Bizony nem illik. De nem a város­rendezési külalak, nem az architek­tonikus forma a lényeg. A régi Plock egyszerre nem képes 40 000 ember befogadására, akik az eljövendő hét évben idesereglenek. S ez szülte — ! a kombinát felépítésén kívül — a vá­ros utólagos kiépítésének gondolatát, az új Plock felépítését is. Az ódon házak s a kombinát ha­tárvonala között öt év múlva már új, 40 000 lakost számláló város ta­lálható majd. 12 500 szobáról szól a terv. Négy-- és ötemeletes lakástöm­bök, de még felhőkarcolók is felül­emelkednek majd a plocki apátság vén falain. Kobylinski mérnök, Varsó egyik legszebb lakónegyedének, az „Ifjúság lakónegyedének" alkotója adja meg az új városnak architekto­nikus jellegét. Az új építkezés első fecskéjeként egy óriásszálló jelent meg a Visztula partján, a kollégium falai alatt. A másik szálloda épülőfélben van. Terv­rajzokon szerepelnek továbbá: mozik, önkiszolgálóboltok, üzlethelyiségek, áruházak, kávéházak, szóval minden, amire szüksége lesz azoknak az em­bereknek mindennapi életében, akik majd ideköltöznek, vagy már meg is jöttek, hogy felépítsék Lengyelország vegyipari metropolisát. Minden kezdet nehéz. Az építészek nemritkán rajzolóik asztalai alatt al­szanak, a munkások nemegyszer gya­log mennek haza az építkezésről. A kombinát igazgatóságának ablakaiban késő éjszakáig ég a villany. így kezdődnek a gyökeres változá­sok, nemcsak az emberek életében, hanem e Visztula menti kisváros ezeréves történetében ;'s. K. Blahij 3ÜJ SZÖ 76 * 1961. július 16.

Next

/
Thumbnails
Contents