Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-04 / 184. szám, kedd

k u 1 r u r 2X i Filmművészettel az élet szépségéért és a kommunizmusért A B Ü C S U A Méln&' Äliami Gazdaság szőlőjében kora tavasztól késő őszig szüntelenül szorgoskodnak a dolgozók, hogy jó édes szőlőt és zamatos bort küldhessenek a piacra. (J. Šaroch, ČTK f elv.) M«0 Ä jövő parcellája — Egy, kettő, három, négy — ismétlődik egymás után a reggeli tornát irányító napos számolása. — Elég! Oszolj! — hangzik a parancs egy kiadós testedzési sorozat után. Katonák között érzi magát az ember, ha reggel beállít a Safárikovói Mezőgazdasági Szaktanintézetbe. De csak addig, míg nem kerül szerszám a tanulók kezébe. Azután már a föld művelőivel találja magát szemben. Reggeli után mindenki kapát élesít, a reszelők kézről kézre járnak. Egyik-másik kalapálja, hogy tartósabb éle legyen a szerszámnak. Még a lányok se bízzák másra az élesítést. — Akárcsak a borotva — állapítja meg Trilec Ilona, mikor jónéhányszor végigtolja kapáján a reszelőt, s indulásra készen áll be a többiek közé. Haját pirospöttyös kendővel kötötte át, hogy munka közben ne cibálja a szél. Indul a csoport a jövő parcellájára. Így nevezte el Kiszling János, az iskola igazgatója azt a 18 hektáros táblát, melyen 100 mázsa szeTörik a dohányt A Bifial Egységes FöHmüvesszövetkezetben is lázasan folyik a munka. Szövetkezeti tagjaink nemcsak az aratásra készültek fel derekasan. Büszkék arra is, hogy a szövetkezetben lévő két dohánycsoport egységes versengéséből figyelemre méltó eredmények születtek. A két dohánycsoport vezetője Hanula Sándor és Molnár Lajos, akik hosszú évek óta foglalkoznak dohánytermeléssel s meg is van hozzá a szükséges szaktudásuk és tapasztalatuk. Mindkét csoport június 22-én már megkezdte a dohány törését. Ezen a téren köztársaságunkban az elsők között állunk. Figyelemre méltó siker ez annál Is Inkább, mert a dohány jó minőségű és magas hektárhozamot ígér. Hanula Sándor, a 2-es számú csoport vezetője arra a kérdésre, minek tulajdonítja az elért szép eredményeket, a következőképpen válaszolt: A két csoport versenyben áll egymással, ami hozzájárul ahhoz, hogy a csoportok tagjai lelkiismeretes és következetes munkát végeztek s végeznek a dohány ápolásánál. Az idén nálunk is bevált az a közmondás, hogy aki mer, az nyer. Ugyanis április tizennyolcadikáig mindkét csoport 12,5—12,3 hektáron kipalántálta a dohányt. Azóta mindkét csoport tagjai megfelelő irányítás mellett úgy dolgoztak, hogy az eredmény a lehető legjobb legyen. Június 10-ig elvégeztük a dohány harmadik kapálását is és megtisztítottuk az első levelektől. Az elért eredményekhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a szövetkezet vezetősége megértéssel volt Irántunk és minden támogatást megadott számunkra Arra a kérdésre, milyen hektárhozam várható a dohányból, a következőképpen válaszol: A dohánytermelésben a múlt évben Is szép eredményt értünk el — 12,5 métermázsát hektáronként. Ebben az évben még több mutatkozik. Arra számítunk, hogy elérjük a 14 métermázsa hektárhozamot. Szövetkezetünk nemcsak a dohánytermelésben, hanem más termények termesztésében is figyelemre méltó eredményeket ér el. Idejében elvégeztük a repce aratását és ennél is szép volt a hektárhozam: 18 métermázsát termeltünk hektáronként. Cs. K. meskukoricát akarnak telmelni hektáronként. Ugyanis a jövőben sok ilyen tábla lesz, azért adta ezt a nevet neki. Egy kicsit aggódtam. — árulja el Kiszling elvtárs —, mert több csapás érte a kukoricát. Hideg volt kezdetben, nem fejlődhetett jól, pusztította a drótféreg és a svédlégy annyira, hogy másodszori ültetéssel pótolni kellett. De már túl vagyunk a veszélyen, mint mondani szokták: a kukorica elhagyta a földet. Elhagyta bizony, mégpedig jól, derékig ér már az első ültetés s a levele tenyérnél is szélesebb. A tanulók ellepik a földet, de nem a gyom miatt kapálják — mert abból még „hírmondó sincs" —, h,anem azért, hogy

1 lazítsák a 'talajt, ahol még nem hajtották végre. Ezt tették a kiadósabb esők után is, hogy a talajkérget megakadályozzák. A műtrágya és simazin hatása mellett a tanulók a talaj szellőztetésével harcolnak a 100 mázsás hozamért. S meg is van a látszatja. A táblán a kukorica az „úr", sűrű sorokban áll, akárcsak ők a reggeli tornán. Sok emberben kelt érdeklődést a sűrűn hagyott kukorica sorsa, mivel az idősebbek úgy tartják, hegy a kukorica csak akkor hoz nagy termést, ha egy lépésre van egymástól, akárcsak az út másik szélén a szövetkezeteseké, akik bizony jókorákat léptek az egyelésnél. A fiatalabbja azonban más véleményen van, mert mi mást jelentene a včelincei fiatalasszony meg a n^gy terméshozamok mestere között lefolyt beszélgetés. — Szép a kukoricájuk — kezdi Kiszling elvtárs, a nagy terméshozamok mestere. — A maguké is, igazgató elvtárs. — Ali a verseny, ki termel többet? — biztatja az igazgató a fiatalasszonyt. -- Ha megadtuk volna a módját, a- miebk is olyan volná — válaszol az kitérően. •*••«••"»» " *"

v* 1g'ert,"cS£tk ezen múlik, azt a módot kell megkeresni, amelynek segítségével sokat lehet termelni s ezt a módot választotta a Safárikovói Mezőgazdasági Szaktanintézet, amely a „kevesebbet importáljunk, többet termeljünk idehaza" jelszót tette magáévá s bebizonyítja, hogy lehet. A jő talajban a hektáronkénti 42 ezer hibrid kukorica-egyed a biztosíték rá. <bj) Az idti fesztivál sikeres kezdetét olyan filmek bemutatása követte, amelyek minden kétséget kizáróan megérdemelték, hogy ünnepi keretek Vcőüt kerüljenek első alkalommal né-öink elé. Luchino Visponti mai tárgyú realista filmje, a Rocco és tesvérei után mind a mondanivaló, mind a művészi megoldás tekintetében újabb emelkedést jelentett Wolfgang Staudte filmremeke, A búcsú. Staudte neve nem ismeretlen nézőink előtt: a tavaszi fesztiválon bemutatott filmje, a Rózsák az államügyésznek joggal részesült kivételes figyelemben és nagy sikere teljesen indokolt volt. Ez a ma Nyugat-Németországban élő világhírű rendező az alkotója a Gyilkosok köztünk vannak című nagysikerű DEFA-filmnek, amely már címével is elárulja forgatója antifasiszta beállítottságát. Ugyanennek az eszmevilágnak szülötte volt a Rotáció, majd az emberábrázolás és jellemfestés területén alkotott nagyot Staudte a Heinrich Mann világhírű regénye, Az alattvaló nyomán készült nagyszerű szatirikus filmjével. A búcsúban Staudte visszatért első nagy filmjének alapgondolatához: A gyilkosok még mindig köztünk vannak, még erőteljesebben és magasabb művészi színvonalon kihangsúlyozva, hogy Adenauerék Németországában eleven hatóerő a nácizmus, az uralmon levők a régi dicsőség talmi fényéről ábrándoznak és a megtépázott német katonai „becsület" visszaállítását áhítják. A leleplezéshez az alkalmat egy véletlen szolgálja. Búcsú folyik egy nagyobb nyugatnémet faluban és éppen ássák a tér közepét, hogy a körhinta tartóoszlopát elhelyezhessék. A munkások ásói egy rohamsisakot és géppisztolyt, majd egy emberi csontvázat hoznak felszínre. Tizenöt esztendő múlt el a háború óta és a búcsú forgatagában egy „katonaszökevénynek" feledésbe merült tragédiája Wpntakozlk ki előttünk. Egy helybeli' nagygazda felesége felismeri, hogy a megtalált csontok az ő fiának maradványai, aki a háború utolsó napjaiban hazaszökött és a faluban bujkált. Mertensné, — az anya a családi kriptában akarja eltemetni a csontvázat, ám a falu vezető emberei arra kényszerítik, hogy álljon el a tervétől, tagadja meg * fiát, aki szerintük szökésével bemocskolta magét. A történet vísszapergetése, a múlt felelevenítése folyamán kiderül, hogy a község tn«i vezetői a múltban is ott álltak a falu élén, nácirajongásukkal, gyávaságukkal, kétszfnüségükkel és árulásukkal ők kergették a halálba a szökevényt. Maga a szökevény nem tudatos ellenálló, csak a háború sok szennyétől és embertelenségétől megundorodott fiatalember, aki nem akar az utolsó pillanatokban áldozatul esni. És ez helyes így, mert ezzel mintegy éltalános érvényűvé válik a tragédia, a gyilkolásba kényszerített egyszerű ember végtelen undora tíz és tízezrek undorét és magába ébredését jelképezi. Claus Hubalek, a forgatókönyv írtjának és Wolfgang Staudté-nak, a rendezőnek főérdeme, hogy nagyon bátran, céltudatosan utalnak a múltból a mába és a film fojtóan izgalmas cselekményének egy jelenetéből sem hagyják ki a figyelmeztetést. A gyilkosok még mindig köztünk vannak — ezt az alapgondolatot mindig a cselekménnyel éreztetik és sehol nem esnek erőltetett szólamba, tételes illusztrálásba. Ezért olyan döbbenetes a tegnapnak és mának szembeállítása: a nácizmust kiszolgáló gyáva kispolgárnak a mai nyugatnémet neonáci közvélemény gyilkos lemeztelenítésével párosuló leleplezése. Staudte jellemábrázoló művészete ebben az új filmjében is mesteri. A szereplőgárdából különösen kiemelkedik az NDK-beli Manja Behrens megrázó Mertesnéja, Wolfgang Reichmann náci vezetője is remek alakítás, de valamennyi szereplő a helyén van, így a szökevény egynapos szerelmének, a francia lánynak életrekeltője. Juliette Maynel is. Georg Krause képei is remekül sikerültek, tökéletes technikájukkal kitűnően szolgálják a film nem mindennapi eszmei mondanivalóját és izgalmas cselekményét. Staudte nagyerejű filmdrámáját egy hazai dokumentum-film — Eisenhower távozik — vetítése előzte meg. A kisfilm helyes politikai érzékkel mutatja be egy jó katona és rossz államférfi tündöklését és szégyenteljes bukását. EGRI VIKTOR Befejeződött a strážnice! dal- és táncönnepély Az idei strážnice! dal- és táncünnepélyt a rendkívüli látogatottság jellemezte. Vasárnap, az ünnepség zárónapján 60 ezren tekintették meg a műsort. Az egyes kategóriákban a Valašské Klobouky-i népi zenekar, a brnői cimbalomzenekar, az ostravai bányászfőiskola cimbalomzenekara, a krnovi Sziléziai Daltrió, a Breclava-i női kar, a martini táncegyüttes és a strážnicei dal- és táncegyüttes vitte el a pálmát. A népi énekesek közül a legjobb a brnői Zdenka Hovorková, a szólőtáncosok közű! pedig a trenčlnf Lőrincz Géza volt A mai falu életét a legtökéletesebben a boskovlcei pedagógiai iskola és az Uherské Hradište-i Hradištan együttes műsora tükrözte. Sógo r ság—komaság vagy: harc a balesetek ellen M

ielőtt Bosnyák Mihály, a garázsmester belépett volna az építkezési vállalat igazgatói szobájába, a titkárnő bizalmasan a fülébe súgta: — Az öreg nagyon zabos ... A garázsmester nem tulajdonított túl nagy jelentőséget e bizalmas értesülésnek. Hisz emberek vagyunk, vannak gyengéink. Neki is, meg az igazgatónak is. Talán rosszul aludt vagy összezördült az asszonnyal. Annyi baj legyen! — Garázsmester, mit gondol, lopom én az időt ? — förmedt rá az igazgató. Bosnyák Mihály értelmetlenül bámult főnökére. Nem emlékezett rá, hogy valaki előtt ilyesmit mondott volna. Mert első gondolata az volt, hogy valaki „beköpte". Lám, az ember legyen óvatos ... — Ide hallgasson! — folytatta az igazgató magából kikelve. — Ebben a hónapban ez a második jelentés — második baleset. Egy és ugyanaz a sofőr! Azt hiszi, nincs más dolgom, csak a sofőrök ügyével foglalkozni!? A garázsmester csak állt földbegyökerezett lábakkal. Nagyokat nyelt, de nem szólt. Nem ilľó a főnök szavába vágni. Amúgyis rosszat sejtett, hisz a szóban forgó gépkocsivezető nem más, mint Gecző János — a sógora... Az igazgató rágyújtott, majd nyugodtabb hangon folytatta. — Tud maga erről a bálesetről? — Természetesen, igazgató elvtárs. — S mi van az autóval? — Javításban ... — A sofőr? — Másik kocsit kapott... — Látja, ez a hiba, mert ha a söför lenne „javításban", és a kocsi kapott volna új sofőrt, nem kellene újabb baleset lehetőségétől rettegnünk. Megértett engem? — Igen... — hebegte zavarában és irtózattal gondolt arra o találkozásra, amikor sógorával közli elbocsátását. — No, akkor már csak egy kérdésem van: Tudott-e arról, hogy a baleset fekete fuvar közben történt? A garázsmester homlokát kiverte a verejték. ** Talán sejt valamit az igazgató? Vagy talán már tud is? — Ne... nem — nyöszörögte. — Akkor most már tudja. Gecző helyébe pedig mielőbb kerítsen új sofőrt. A garázsmester megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor betette maga mögött az igazgatói szoba párnázott ajtaját. Estére találkát beszélt meg sógorával, Gecző Jánossal. A szövetkezeti italkimérésben találkoztak. Bosnyák egy hajtásra kihörpintette a két deci vöröst, nagy lélegzetet vett és közölte sógorával az igazgató döntését. Jobb ezen mielőbb túl lenni. — Micsoda? — Jánoskám, a diri felmond neked... — Felmond... — Nem mondanád meg, miért? És te ezt csak úgy hagyod? — A baleset. — Ahát. Hát mással nem történt még ilyesmi? Különben is tudod jól, hogy kezdő sofőr vagyok ... — Tudtam, és mégis felvettelek. Legalább ezt köszönd még. — Köszönet? Hát mindenki volt kezdő, nem? Ezt az igazgató is tudhatná ... — Tudja is. Ennél még 'öbbet is... — Tán csak nem? — tette fel a kérdést gúnyosan Geczö. — Bizony. A fekete fuvar... — Hm. És ez téged nem is izgat? Vagy tartsam csak én a hátam? Téged csupán a részesedés érdekel?... — Pssszt! * I Sjabb két decit rendeltek. Amikor az ötödik " két decinél tartották, megszületett a terv. A garázsmester néhány nap múlva beállított az igazgatóhoz. — Igazgató elvtárs, Geczö János sofőr saját kérelmére távozik üzemünktől — s ehhez nagy jelentőségteljesen kacsintott is egyel. — Saját kérelmére? Szó se lehet róla! Elbocsájtjuk! A garázsmester erre az eshetőségre is felkészült. — Nem szeretném befolyásolni az igazgató elvtárs döntését, de mégis azt javasolnám, fogadjuk el a felmondását. — Nem! — Igazgató elvtárs, tetszik tudni, hogy van az ilyen esetben: felmondási határidő, huzavona, ki tudja milyen előre nem látott kellemetlenségek. Mi is hibásak voltunk, nem győződtünk meg képességeiről ... * — Mi? Talán maga... — Mindenekelőtt is... nyelt a garázsmester. — De az előbbi munkahelyéről jó véleményt kapott ... — Tudja mit, Bosnyák elvtárs, tegyen, ahogy jónak látja. Mit bánom én, csak zárjuk már le ezt az ügyet. Az igazgató befejezettnek tekintette a tárgyalást. De nem így a garázsmester. — Igazgató elvtárs, még egy dolog. Geczö János új munkahelyéről véleményt fognak kérni. Ha rosszat adnánk, nem vennék fel öt... Ebből csak nekünk lenne kellemetlenségünk ... Az igazgató unottan legyintett. így történt, hogy Gecző Jánost új munkahelyén nagy szeretettel fogadták. — Barátom, magáról csupa jót hallunk. Ilyen sofőrt kerestünk... Épp egy új Tatra 111-est kaptunk... A garázsmester keményen megszorította az új alkalmazott jobbját. ^Leczö János nem örült_ a nagy gépkocsinak, de nem is ijedt meg tőle. Utóvégre mindenki volt kezdő, és miért ne gyakorolhatná ő a vezetés tudományát egy új kocsin... Sógora, Bosnyák Mihály, örült, hogy megszabadult rokoni terhétől. Bemélte. továbbra 's fenntartják azért a „kapcsolatot" és ha egy T 111-est megraknák kaviccsal műszakon kiviű, azon már érdemes osztozni. Mert a kuncsaftokat ö szerzi továbbra is. Az építkezési vállalat igazgatója viszont büszkén írta meg a választ az illetékeseknek. „A balesetek kiküszöbölése érdekében megtettünk minden tőlünk telhetőt..." ÍSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZŐ 5 * 1961. jűíív 4J