Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-31 / 211. szám, hétfő

f ••(••iiiiaiviiiiiaiiiBiiiiiiiBaiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiaaiifBiaisaiiivigaai vi(iiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiii>iviiiiiiiiiiifliviiiiiiiiiiiitiiiii>iiiiiiiiiaiiii>iiBiiiEi= SOHA SINCS ZÁRVA AZ AJTÓ ÖSZ hajú idősebb férfi nyit be a helyiségbe. Leül az előző látogató után még melegen maradt székre. Nehezen kezd bele mondókájába, nem olyan egyszerű vadidegen embernek panaszkodni saját édes fiára. Akihez beszél, azon nem látni, hogy ez nem az első esete ma. Az ősz hajú ember elŕftt egy fiatal asszony búját-baját hallgatta végig hasonló figyelemmel, azelőtt örömmel tudatta a ki tudja hányadszor nála levő öreg nénivel, annak asszonylányával és meglett fiával, hogy végre sikerült megol­dást találni bonyolult családi bajok­kal, betegséggel tetőzött lakásprob­lémájukra. A nyugdíjas mérnök halk szavait nagy figyelemmel kíséri. Az, úgy lát­szik, közben megfeledkezett róla, hol van, már nem találja idegennek a vele szemben ülő férfit. Mintha ma­gának beszélne, elmondja, hogy fia sajnálatos módon teljesen elidege­nedett tőle, felesége és annak szülei hatása alatt szégyenteljes módon bá­nik' vele. Együtt laknak, de a fiata­lok pokollá teszik az életét, tanács­talan, nem tudja, mit csináljon. El­jött ide, hátha az elvtársak valami orvoslást találnak áldatlan helyze­tére. František Hynouš, a Prága 6 Nem­zeti Bizottsága ellenőrző ügyosztá­lyának vezetője hosszan elgondolko­dik, mielőtt válaszolna. Megmagya­rázza a mérnöknek, hogy külön lakás iránti kérelmét a legjobb aka­rattal sem tudják támogatni, legfel­jebb önkéntes lakáscsere lebonyo­lításában lehetnek segítségére, de ahhoz sem fűz sok reményt. — Sokan keresnek cserébe egy la­kásért kettőt — mondja František Hynouš. Az elmondottak alapján ar­ra kell következtetnem, hogy fia a polgári együttélés legelemibb szabá­lyait sem tartja tiszteletben. Mit szólna ahhoz, hogyha önt, fiát, me­nyét, a fia munkahelyéről a társa­dalmi szervezetek képviselőit bará­ti látogatásra hívnám össze és meg­próbálnánk így segíteni a helyzeten? A mérnök először nem volt el­ragadtatva ettől a javaslattól. Azt hitte, az ellenőrző-osztály, panasza alapján, tüstént utasítja a lakásosz­tályt — ahova már beadta kérvényét —, hogy fiának vagy neki másik la­kást utaljanak ki. Hynouš elvtárs Sok-sok problémát intéz az el­lenőrzési ügyosztály • Pana­szos ügyek intézése a képvi­selők segítségével • Aktivisták nélkül nem győznék a munkát hallatlan türelemmel és megértéssel többször elismételve fejti ki, hogy miért volna csalóka ábránd ebben bi­zakodnia. Indokai meggyőzték a pa­nasztevőt. Belátta, hogy a megbe­szélés, a viszálykodás okainak széle­sebb fórum előtt való megtárgyalása eredményes lehet s talán sikerül át­hidalni az ellentéteket. Hynouš elv­társ ezenkívül megígérte, hogy füg­getlenül a beszélgetéstől, intézkedni fog: a lakásosztály a lakáskiutalő ok­mányon tüntesse fel az ő nevét is (a lakást annak idején az apa na­gyobb lakásáért cserélték ki a fia­talok), így jogilag is a lakás bérlő­jévé válik. Túlzás lenne azt állítani, hogy a panaszos megnyugodva távozott. Bizonyára eltart még egy ideig, amíg rendbejön a fiával. František Hynouš jóakaratát, igyekezetét, megértését azonban látható megkönnyebbülés­sel, hálával fogadta és azzal a meg­győződéssel távozott, hogy az ellen­őrző-osítályon mindent elkövetnek helyzete megjavítása érdekében. A félforgalom a déli órákban kis­sé alábbhagyott s így alkalmunk volt Hynouš élvtársnak, az ellenőrző-osz­tály munkájával kapcsolatban, né­hány kérdést feltenni. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, milyen ta­pasztalatokra tettek szert az ellen­őrző-osztály kétéves működése so­rán és általában milyen ügyekben fordulnak a dolgozók az osztályhoz. — A panaszoknak körülbelül 40 százaléka, sajnos, a lakáskérdést érinti — harygzik a válasz. — Ter­mészetesen valamennyit kivizsgál­juk, ellenőrizzük, de lakást kiutal­ni nem áll módunkban. Aki szemé­lyesen jön el és nem írásban nyújtja be panaszát, annak ezt megmagyarázzuk, az írásbeli pana­szokra határidőn belül kötelességünk válaszolni. A második helyen a szol­gáltatásokkal foglalkozó beadványok állnak. Mivel ezek a nemzeti bizott­ság, tehát saját vállalataink gazdál­kodását bírálják, igen szigorúan és következetesen vizsgáljuk kl a pa­naszokat. Számos esetben a dolgo­zók hozzászólásai alapján jöttünk rá a rendellenességekre. A panaszokat időközönként csoportosítjuk, elemez­zük és az így nyert áttekintés alap­ján még külön ellenőrző-csoport száll ki azokba a vállalatokba, ame­lyeknek munkájára a legtöbb panasz érkezik. Érdekes és értékes tapasztalato­kat szereztek az ellenőrző ügyosz­tály dolgozói a képviselőkkel és az aktivistákkal való együttműködés terén. Hynouš elvtárs maga is kép­viselő és a körzetben jóformán va­lamennyi képviselőtársát személye­sen ismeri. Soha nem mulasztja el látogatóitól megkérdezni, megbeszél­ték-e már ügyüket képviselőjükkel; ő maga s munkatársai is gyakran be­vonják egy-egy eset elintézésébe a panaszos képviselőjét. A képviselők hasznos tanácsai bizony sokszor meg­gyorsítják a panasz kivizsgálását. A nyugdíjasokból álló, komoly szak­tudással rendelkező aktivisták segít­sége lényegesen megkönnyíti az osz­tály munkáját. Egész egyszerűen nem győznék a munkát ellátni az aktivisták nélkül. Különösen a válla­latok ellenőrzésénél veszik igénybe segítségüket. Ismét kopognak. Bár az ellen­őrző ügyosztály ajtaja soha sincs zárva a dolgozók előtt, a szerdai na­pokon reggel nyolctól délután hatig egyfolytában rendelkezésre állnak s ilyenkor jönnek a legtöbben. Ri­mavská Sobotából származó magyar anyanyelvű munkás sürgeti írásbeli beadványának az elintézését. Nem kifogástalanul, de egész jól beszél csehül, Hynouš elvtárs megérti, mit akar. A biztató választ erélyes kéz­fogással köszöni meg. Mi vele együtt búcsúzunk... Még sokan várnak kint, nem akarunk tovább zavarni. Kis Éva ízlés, szépség, gazdag választék Megnyíltak a libereci kiállítási vásár kapui (ČTK) — Szombaton, július 29-én délelőtt Jaromír Dolanskýnak és Zdenék Fierlingernek, pártunk és kormányunk képviselőinek, Božena Macháčová-Dostálová, közszükségleti ipari miniszternek, Jindrich Uher bel­kereskedelmi miniszternek, dr. Alois Neuman igazságügyminiszternek, va­lamint politikai, gazdasági és kultu­rális életünk más tényezőinek je­lenlétében ünnepélyes keretek kö­zött megnyílt a libereci vásár. A vendégeket Ladislav Lux, az Észak­csehországi Kerület Kerületi Nemzeti Bizottságának elnöke üdvözölte. A libereci vásár jelentőségéről, amely üveg-, textil-, kerámia-, bú­tor- és rövidáru-iparunk legnagyobb seregszemléje, Božena Macháčová­Dostalová közszükségleti ipar minisz­tere szólalt ünnepi beszédében. Délután a vásár megnyílt a nagy­közönség számára is. A hét pavilon­ban és szabad térségen elhelyezeti több ezer kiállítási tárgy között egy­részt olyan gyártmányok vannak, amelyek már kaphatók az üzletek­ben, másrészt olyanok, amelyeket a vállalatok a jövő évben fognak ter­mel ni. A N1TRA1 JÁRÁSBAN az országutak mentén rengeteg a gyümölcsfa. Csupán cseresznyéből 13 vagonnal adtak a közellátásnak. Az állami uta­kat karbantartó vállalat a gyümölcs szedésre a nitrai iskolákban tobor­zott diákokat. A legjobb gyümölcsszedök közé tartozik a két Kukučková nővér. (Szűcs Béla felvétele.) I GONDJÁT VISELI s Száz család. Sok ez méhekből is. Igy találom őt családjai körében. E Mert a dolgos, szorgalmas kis jó- Szertartásosan leemeli sisakját és a 5 szágok körül akad munka bőség- köröttünk zümmögő méhek felé E gel. Ha kedvez az időjárás és sza- mutat. E porán telik a mézűr, azt kell figyé"- — Látja, milyen céltalanul röp­E lemmel kísérni minden egyes kap- ködnek? — Rossz jel... Hordás = tárban. Talán hihetetlenül hangzik, idején a méh nem kering a kaptár = de a nagy bőségben a szorgalmuk- körül. Siet terhétől szabadulni és = ról híres állatkák is slkényesednek röpül vissza ... E ám. Ugy-e furcsa dolog? Pedig így Az idei év nem a legjobb. Az E van. Ha megtelnek a lépek, a akác gyenge volt. Nem is az akác, E hordás is csappan. A teli rámákat hanem az időjárás. Mert a mézelés­E cserélni kell. Ha meg nincs hor- hez legalább 22 fok meleg kell, E dás, nemcsak a méhész, a méhek különben hiába sok a virág. A ta­E is ingerlékenyek. Gyakrabban ere- vasz nem kedvezett a méhészek­S getik mérges fullónkjukat. Ilyen- nek. Pergetni ugyan pergettek az E kor azután megkezdődik a vándor- akác után, családoktól átlag négy E lás viráglegelő után. A kaptárokat és fél kilót, de azóta gyenge a E virágos rétek, tarlók közelébe szál-' hordás. A kaptárok egy részét el­E lítják. vitték jobb „legelőkre". Úgy néz Nos, száz család körül sokszor ki, hogy a családonkénti terv — E kell fordulni naponta. Ezt. teszi a hat kiló méz meglesz. Dehát ez E Laca Pál is, a Chrenová-Nitrai Ál- még jó közepes hozamnak se szá­E lami Gazdaság bodoki farmjának mit. A jó termés tíz kilón felül E méhésze. kezdődik. Hét éve dolgozik itt Munkáját E nagyon szereti, a mézet annál ke- fi ^A^AIÍAÍÍ,, fKCftCfi * E vésbé. A méhszúrástól nem fél E s így állítólag reuma sem vészé- Az apró zümikék a szó legszoro­E lyezteti. Száz család, már mint sabb értelmében mérgesek. E mé­E méh-család gondját viseli, akárcsak reg hatásáról mindenki bizonysá­E méhésztársai. Mert az állami gaz- got szerezhetett, akibe a feldühödt E daságnak többszáz kaptára van. vagy félelmében védekező méhecs­Igy jellemezhetnénk dióhéjban ka egyszer is beleeresztette apró E a méhészt, Laca Pált, aki szívesen, fullánkját. E szeretettel beszél munkájáról. Dehát a méreg szakember kezé­ben orvossággá válhat. S a bodoki T^frtti méhészet volt az országban az el­= ső, amely szerződést kötött a hlo­A kaptárok a harminchat hek- hoveci Slovakofarma győgyszergyár­E tárnyi akácos szélén nyílegyenes ral e méreg eladására. E sort alkotnak. Azok egyikében bab- Ez eddig rendjén, de hogy kerül E rálgat afféle vívósisakra emlékez- a mérges anyag a méhecske ful­E tető védőhálóval a fején. Mellette lánkjából a reumatikus betegségek E „pipa", a mindig füstölgő taplő. gyógyítására készülő gyógyszerbe? A folyamat nagyon egyszerű. A kaptár tetejét felnyitják, arra egy ráillő rámát helyeznek, amelyen vékony gumi van dob módjára ki­feszítve. A kifeszített gumi fölött vékony dróthuzalakba gyenge ára­mot vezetnek. A kaptár nyílásába gumicsövön be-befújnak, a méheket a kifeszített gumi felé hessegetik. A megzavart méh nekiütődik az árammal telített huzalnak és véde­kezésként fullánkját a gumiba szúrja. A gumiban gyűlik tehát össze a sokezer fullánkból kibocsá­tott méreg. Néhány számadat: A méreg kitermelése a méhészek évi tervének szerves részét képe­zi. Egy családtól évente nyolc gramm mérget számítanak. A fent említett műveletet főképp akácvi­rágzás után végzik, amikor a hor­dás szünetel. Egy gramm méreg előállításához többezer méhecske fullánkjának a tartalma szükséges. Egy kilogramm méreg eladási ára negyvenezer ko­rona. Lám, a szorgos állatkák nem csupán mézzel kedveskednek gon­dozóiknak, hanem az ember egész­ségét is szolgálják. A méhészet jelentősége állandóan növekszik. A méz, a felbecsülhetet­len jelentőségű méreg, a viasz ér­téke pénzben is kifejezhető. Ám a méhek talán még ettől nagyobb, értékesebb munkát végeznek a vi­rágok beporzásával. E nélkül nem lenne gyümölcsünk, nem lenne évelő takarmányunk. A lóhere vi­rágzásakor egész családokat tele­pítenek a közelbe beporzásra. Kü­lönben aligha számíthatnának az értékes vetőmaggal. Az országot járva az ember mind több és több helyen lát tavasztól egészen őszig virító kéklő táblákat. A beavatatalan akár virágkertészet­nek is nézné. Pedig nem az. A nö­vény neve: facélia. A méhészek mézdús virágáért vetik. A vetés után egy hónappal már virágzik, a virágzás négy-öt hétig tart. Kifizető-e tehát a facélia vetése? Feleljen erre a legszakavatottabb — a méhész. — A facéliánál hektáronként át­lag 12 mázsa mézhozamot száml­lIllIIlllllllllllIIIIlllllIIIIIIIIlllllllllllIllIlllIlllflIIIIIlIlllllllIllIllllllllIIlMIIllllllllllllllIlllllllIflIllllIlllllllllIIIIIIIIIIIllllIIIIIIIIIIIllJ A méhek körül mindig akad munka. (Szűcs Béla felvételei) tunk, — magyarázza Laca Pál. — Vethető tarló után is. Hisz augusz­tus végétől késő szeptemberig vi­rágzik. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy takarmánynak, keverékbe is Kiváló. Egy rókáról két tőrt... fcettfx JitA^tf* A méhész egyúttal egy kicsit asztalos is. Műhelyéből sohasem hiányozhat a gyalu, a véső, a szög, meg a kalapács. A kaptárok körül mindig akad javítani való. A gyalupadról azonban nem hiányzik a kanál se. A méhész a látogató kezébe nyomja és betes­sékeli a műhely melletti helyiség­be. Ott hatalmas kannákban ara­nyosan csillog a nyúlós akácméz. — Tessék, ízleljék meg ... Büszkén mutatja munkája, azaz a közös munka eredményét. Me>rt a méhész méheit munkatársainak tartja, mintahogy azok is. Egymás nélkül nem sokra mennének. Ez a E megbecsülés a gondoskodásban tük- E röződik. A méheket télre be kell E etetni. Ha nincs elegendő méz, cu- E koroldattal pótolják. Minden évben E kaptáronként „orvosi vizsgálatnak" E vetik alá őket. Ez úgy történik, E hogy minden családtól 25—30 mé- E het gyufásdobozba tesznek és el- E küldik az erre kijelölt intézetbe E kivizsgálásra. Ezért fontos a kap- E tárok számozása. E És ami a legfontosabb: a méhész Ej állandóan tanul. Minden hozzáfér- E hető szaklapot járat és olvas. Ez E — szavait idézve — sokat segít E munkájában. = Búcsúzom a száz család gondo- E zójától. Megemeli sapkáját és újra E a kaptárok felé indul. — Ej, nem öröm ez, amikor igy E össze-vissza röpködnek. Gyenge a E hordás... E Talán korai bánat. A nyár dere- E kán vagyunk. Még lehet jobb is ... E Zsilka László = SJJ SZÖ 2 * 1961. július 29.

Next

/
Thumbnails
Contents