Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-27 / 207. szám, csütörtök

Japán Kommunista Pártjának VIII. kongresszusa Tokio (ČTK) — Japán Kommu­nista Pártja VIII. kongresszusának keddi és szerdai ülésén K. Mija­moto, Japán Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára beszá­molt a párt programjáról. • A párttagok többsége helyeselte Japán Kommunista Pártja politikai irányvonalát és támogatta a prog­ram javaslatát. Mijamoto részletesen foglalkozott a program előkészítésének, tartal­mának és egyes pontjainak kérdései­val, leleplezte a burzsoá sajtó, a jobboldali szociáldemokrácia és a pártellenes elemek programellenes támadásait. Kijelentette, hogy Ja­pán Kommunista Pártja a japán nép­pel együtt harcolni fog az amerikai imperializmus és a japán monopol­tőke ellen. A szünet után megkezdődött a vita Mijamoto beszámolójáról. Az ENSZ délnyugat-afrikai bizottsága javasolja a Biztonsági Tanács összehívását New York (ČTK) — Fabregat, az ENSZ délnyugat-afrikai bizottságának elnöke július 25-én táviratot inté­zett a Biztonsági Tanács elnökéhez, amelyben a Délnyugat-Afrikában uralkodó komoly helyzettel kapcso­A VILÁGIFJÜSÁGI FORUM MEGNYITÓ ÜLÉSE ČTK - TASZSZ felv. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIMMIIIIIIIIIII llll MM IIIIIIIIIIIIIIIIII lllllll lilllllllllllll N. Sz. Hruscsov és L. Brezsnyev üdvözle te a kubai államférfiaknak Megkezdődlek a kubai forradalom ünnepségei Kuba első spartakiádja • Gagarin őrnagy lelkes fogadtatása latban a tanács sürgős összehívásáti téztek. Moszkva (ČXK) — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és L. Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke Fidél Castro kubai miniszter­elnökhöz és Osvaldo Dorticos kubai elnökhöz a július 26-i forradalmi ün­nep alkalmából üdvözlő üzenetet in­kéri. Fabregat professzor hangsú­lyozza, hogy az ország kormányának faji megkülönböztető politikája kö­vetkeztében a helyzet Délnyugat­Afrikában rendkívül feszült és köz­vetlenül veszélyeztetheti a világbé­két. A helyi hatóságok az ENSZ dél­nyugat-afrikai bizottságának tagjait megakadályozzák abban, hogy a hely­zetet közvetlenül a helyszínen ki­vizsgálják és ezért a bizottság kéri, hogy a Biztonsági Tanács olyan ha­tározatot hozzon, amely lehetővé ten­né a Délnyugat-Afrikában uralkodó fajgyűlölő politika következményei­nek megállapítását. A Francia Kommunista Párt felhívása Párizs (ČTK) — A Francia Kom­munista Párt Franciaország felsza­badításának 17. évfordulója alkal­mából felszólítást intézett a francia néphez. A felszólítás rámutat arra, hogy de Gaulle kormánya nyíltan támo­gatja Adenauer nyugatnémet kan­cellár agresszív politikáját. De Gaulle politikája egyidejűleg buzdítja a de­mokrácia ellenségeit, a fasiszta összeesküvőket és a merénylőket. A Francia Kommunista Párt egy­ségre szólítja fel az ellenállási moz­galom valamennyi résztvevőjét, min­den francia hazafit és demokratát s arra kéri őket, hogy Franciaország felszabadítása 17. évfordulójának megünneplése keretében tüntessenek a berlini kérdés tanácskozás útján való megoldásáért, a békeszerződés aláírásáért mindkét német állammal, amely szerződésben megerősítenék a Potsdamban jóváhagyott határokat. De Gaulle gratulál a bizertai gyilkosoknak Párizs (ČTK) — De Gaulle tá­bornok, Franciaország köztársasági elnöke Amman altengernagynak, a bizertai francia egységek parancsno­kának üdvözlő táviratot küldött bi­zertai szereplésével kapcsolatban. A francia elnök a többi között így ír: „Teljes megelégedésemet fe­jezem ki azon szilárdság, hidegvérü­ség és körültekintés felett, amelyet Bizertában nyilvánított az eszközök alkalmazásában..." „De Gaulle a to­vábbiakban nagyra értékeli Amman csapatainak »bá­torságát« és kato­nai előnyeit. A FRANCIA AG­RESSZIÓ áldoza­tainak száma Bi­zertában megha­ladta a 670-et. Az áldozatok többsé­ge békés lakos volt. Bizertában a mentöcsapatok a romok alól elvi­szik a halottakat, hogy megelőzzék járvány keletkezé­sét. ČTK—AFP telefoto A szovjet emberek, — hangzik a táviratban — ugyanúgy, mint az egész haladó emberiség figyelemmel és nagy rokonszenvvel kíséri a kubai nép sikeres törekvéseit és azt, ho­gyan hidalja át azokat a nehézsége­ket és akadályokat, amelyeket az im­perialisták gördítenek útjába. A döntő vereség, amelyet Kuba népe mért az idegen zsoldosokra, a kubai forradalomnak nemcsak kato­nai, hanem nagy erkölcsi-politikai győzelme. * * * Havanna (ČTK) — Havannában jú­lius 25-én megkezdődtek Kuba forra­dalmi ünnepének, a július 26-ának ün­nepségei. A lakosság tömegesen vo­nult fel Havanna főterén, ahol 75 ezer sportoló lépett fel. Az USA új támadásra készül Kuba ellen Mexiko (ČTK) — Az El Popular mexikói lap leleplezte az USA Kuba elleni agressziójának új tervét. E terv szerint a kubai forradalmi hadsereg egyenruhájába öltözött 2000 kubai ellenforradalmárt Haitiban partraszállítanak. Ez a provokáció ürügyül szolgál majd arra, hogy a haiti kormány hadat üzenjen Kubá­nak és a többi amerikai állam ter­mészetesen az USA segítségét is kérje. E hadműveletben kiinduló­pontot képezne a kubai Guantanamói támaszpont és az USA más közép­amerikai támaszpontjai. Fogadás ]. A. Gagarin tiszteletére Havanna (ČTK) — Sz. B. Kudrjav­cev, a Szovjetunió kubai nagykövete július 25-én J. A. Gagarin őrnagy, az első világűrutas tiszteletére fogadást rendezett. A fogadáson részt vett Osvaldo Dörticos, Kuba köztársasági elnöke, Fidél Castro miniszterelnök, a for­radalmi szervezetek képviselői, a tudományos és kulturális dolgozók, a diplomáciai hivatalok vezetői, a kubai és a külföldi újságírók. IIIIMIIIMIIMMMf MIMII IIMIIMIIIIIIIIMIMMMKMMMIMMMIMIIIIIII Jósé Marti emlékművénél a fő emelvényen dr. Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke, dr. Fidél Castro miniszterelnök, a kubai kor­mány tagjai és Jurij Gagarin őrnagy az elsá világürutas foglaltak helyet, akit Kuba lakossága viharos éljen­zéssel fogadott. Az első kubai spar­takiád a spoRtolók felvonulásával kezdődött. Ezután a forradalmi ifjú­ság sorakozott fel és utána a nép egységét jelképező csoport fellépése következett. A külföldi vendégek között ott volt a csehszlovák küldöttség is Josef Macek akadémikus vezetésével. A főemelvény előtt a Pinar del Rio tartománybeli sportolók mutattak be tornagyakorlatokat. Az első kubai spartakiád a kubai nép alkotó képes­ségeit bizonyította. 1961. július 25-e jelentős esemény napja volt. Szovjet ember — az első világűrutas — jelenléte az amerikai világrész népei között több volt egy­szerű jelképnél. Azt bizonyította, hogy a nemzetek közötti önzetlen barátság végül győzelmet arat. Meg­erősítette ezt a világ valamennyi nemzete iránti barátság jelszavainak hangsúlyozása, ez méltó kezdete volt a kubai forradalom 8. évfordulója megünneplésének. KOMMENTÁRUNK Véget kell vetni a revansisták tevékenységének E urópa nemzetei, nem utolsó sor­ban maga a német nemzet, a második világháború éveiben borzalmas adót fizettek azoknak a hibáiért, aki­ket megtévesztett az úgynevezett ger­mán csalafintaság és támogatták a bű­nös politikát, melynek eredményeként az emberek tízmilliói estek el a máso­dik világháború frontjain és haltak meg a hátországban. Ezért napjainkban még komolyabban el kell gondolkodni azon analóg kísérlet felett, hogy megismé­teljék a München előtti és a müncheni időszak taktikáját. Ilyen kísérletnek vagyunk ma tanúi az NSZK-ban, ahol az egész világ szemei láttára bontakozik ki az áttelepítettek revansista csoportjainak módszeres tak­tikája, amellyel Európa nemzeteit újból olyan helyzetbe akarják sodorni, amely megnyitná az utat egy újabb világégés felé. Épp úgy, mint München előtt, a nemzetközi reakciós erőknek ebben a játékában különleges feladat hárul ezek­re a csoportokra. Az a feladat, hogy a politikai revans szellemnek tömegaiupot hozzanak létre és ugyanakkor propagan­daeszközökkel a kapitalista világ közvé­leményében káoszt teremtsenek az egyébként világos kérdésekben, s így lehetővé tegyék, hogy a reakciós eröií felkészülhessenek egy újabb háborúra. Az áttelepítettek revansista szervezetei a nyugatnémet monopóliumok és a bon­ni kormány akaratának megtestesítői jelenleg ebbe az újabb szakaszba lép­tek. » revansista áttelepült szervezetek " egységes központjának az úgy­nevezett áttelepítettek szövetségének (Bund der IVertriebenen) létesítésével és e központnak a többi revansista köz­ponttal való egyesítésével az NSZK te­rületén olyan tömegalap jött létre, amelyet politikai nyomásra használhat­nak fel valamennyi társadalmi és más intézmény és személyek ellen Nyugat­Németországban. Adenauer kancellárnak és az NSZK többi képviselőjének tá­mogatásával e nyomás nemcsak teljes mértékben kibontakozott, hanem maga­sabb szakaszába lépett, amelyben az áttelepítettek revansista központja meg­kísérli, hogý hatalmi pozíciókat alakít­son ki valamennyi nyugatnémet politikai pártban és e pártok programját teljesen a revansista célkitűzéseknek rendelje alá. Az áttelepítettek revansista központja azonban nem elégszik meg azzal, hogy jelentős pozíciókat nyerjen a két nyu­gatnémet vezető politikai pártban. Ez év áprilisában a központ kezdeménye­zésére egy új politikai párt alakult (az úgynevezett össznémet párt, Gesamt­deutsche Partei), amelyben az áttelepí­tettek volt pártja a BHE és a ketté­szakadt német pártnak, a DP-nek egyik része egyesült. Ez az új reakciós párt, amely célul tűzi ki a német nemzet mozgósítását az úgynevezett hazára va­ló jog koncepciójának és Nyuga-Német­ország legnagyobb mérvű militarizálá­sának érdekében, azt a célt követi, hogy az NSZK-ban még jobban összponto­sítsa az új fasiszta erőket. A jelenlegi német imperializmus ve­zető stratégáinak terve alapján ezeknek az erőknek két fo céljuk van. Egyrészt a reakció tartalékát képezik, amelyet bevethetnek abban az esetben, ha a német imperializmus eddigi poli­tikai eszközei kudarcot vallanának, más­részt az a feladatuk, hogy szervezett nyomást gyakoroljanak az NSZK kor­mányköreire és egész politikájára. Nem véletlen, hogy az NSZK eme új politikai pártja megalakításának fo kezdeménye­zője Seiboth, a szudétanémet honfitársi szervezet vezetője volt, aki a párt el­nökévé vált. ír A nyugatnémet revansizmus jelenlegi stádiumának jellegzetes vonásai újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, kétség­telenül itt az ideje annak, hogy az egész világ békéje érdekében beszün­tessék a revansizmus további fejlődé­sét és meggátolják a második világ­háború tragédiájának megismétlődését. Bár tudjuk, hogy már nem ismétlődhet meg többé München, és jóllehet bizo­nyosak vagyunk abban, hogy szocialista táborunk minden téren fölényben van az imperialistákkal szemben, még sem lehet könnyelműen venni azt a tényt, hogy Nyugat-Németországban a bonni kormány vezetésével igen gyorsan nö­vekszik a befolyásuk azoknak, akik nyíl­tan revansista politikát folytatnak a német imperializmus henleinista kiszol­gálók nyomdokain haladva. rppen ezért most feltétlenül min­£ den erőt latba kell vetni azért, hogy a világ mielőbb meggyőződjék a német békeszerződés aláírásának szük­ségességéről, ahogy azt a Szovjetunió javasolja. E szerződés rnegkötés.o véget vetne a revansisták garázdálkodásának, és megnyitná az utat Közép- és Dél­Kelet-Európa, valamint az NSZK nem­zetei közötti kapcsolatok normalizálásá­hoz. Javára válna valamennyi nemzet­nek, és nem utolsó sorban az NSZK lakosságának is. A. Š. fiz USA fegyvercsörtetéssel akarja „megoldani" a berlini kérdést? Washington (ČTK) — J. F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke kedden a késő esti órákban televíziós és rádióbeszédet mondott, amelyben a berlini kérdéssel foglalkozott. Beszédében újra elvetette a berlini kérdés békés megoldására tett szovjet javaslatokat. A tár­gyalások helyett az amerikai hadsereg növelését és a fegyverkezési kiadások fokozását javasolja a kongresszusnak. Javaslatai szerint je­lentősen megnövekednek az USA szárazföldi, tengeri és repülőegysé­gei, és a hadi kiadások az Egyesült Államok évi költségvetésében további 3 milliárd 247 millió dollárral növekednek. Az amerikai elnök televíziós és rádióbeszédében a fegyverkezés fokozását követeli • Nyugat­Berlint továbbra is kémközpont­ként szeretnék használni • A ber­lini kérdés kiélezése az USA érdeke A lázas fegyverkezést Kennedy el­nök a „Nyugat-Berlint fenyegető ve­széllyel" igyekszik magyarázni. A „veszélyt" állítólag a szovjet bé­kekötési javaslatok jelentik. Az el­nök hozzáfűzte, hogy „ez a veszély világméretű fenyegetés". Kennedy megismételte korrábbi állí­tásait, miszerint a Szovjetunió „tollvonás­sal akarja megfosztani a nyugati hatalma­kat törvényes jogaidtól Nyugat-Berlin­ben". Ismételten kijelentette, hogy az USA kész teljesíteni „Nyugat-Berlin la­kosságával szemben vállalt kötelezettsé­geit". Mindemellett világos, hogy az USA és NATO-szövetségeseinek politikusai a „törvényes jogok" és az „ottani lakosság­gal szemben vállalt kötelezettség" kife­­jezések alatt azt értik, hogy ez a „front­város" továbbra is az NDK és a többi szocialista ország elleni kém- és felfor­gatótevékenység központja maradjon. A háborús előkészületek fokozását Kennedy úgy állította be, hogy az „válasz a Szovjetunió katonai költ­ségvetésének növelésére". Tudvalevő azonban, hogy az USA már jóval az­előtt kezdte növelni katonai erejét, mielőtt Kennedy az elnöki hivatalba lépett. Kijelentette, hogy már már­ciusban és májusban követelte a kongresszustól az USA védelmi ere­jének megerősítését. Kennedy hat pontban foglalta össze az Egyesült Államok katonai intézkedéseit. Moszkvában közölték a szakszervezetek akciós programjavaslatát Moszkva (ČTK) — Moszkvában július 26-án közölték a szakszer­vezetek akciós programjának ja­vaslatát, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség elnöksége 40. ülés­szakán jóváhagyott. A programot megtárgyalják az V. Szakszerve­zeti Világkongresszus résztvevői, amelyet ez év decemberében Moszkvában rendeznek. A kongresszus két fő kérdést tár­gyal meg: • A Szakszervezeti Világszövetség tevékenysége és a szakszervezetek feladatai a békéért, a békés egymás mellett élésért, a dolgozók gazdasá­gi, szociális követelményei védelmé­ben, az imperializmus ellen, az ál­talános és teljes leszerelésért foly­tatott harcban; • A szakszervezetek tevékenysé­gének és szolidaritásának aktivizá­lása a nemzeteknek a gyarmatosítás felszámolásáért folyó harcában. A Szakszervezeti Világszövetség a programjavaslatot valamennyi dolgo­zó és szakszervezet elé terjeszti, hogy az V. világkongresszus előké­szítése keretében megtárgyalják a kérdéseket. A békeharc napjainkban az embe­riség halaszthatatlan feladatává vált. A dolgozók és a szakszervezetek min­den erejét mozgósítani kell a békés egymás mellett élés elveinek győ­zelméért folytatott harcra. A szak­szervezetek akciós programjának javaslata a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolását a nem­zetek, valamint a béke és a haladás erői elsőrendű feladatának tartja. A javaslat kijelöli a szakszervezetek feladatait a dolgozók szociális és gazdasági követeléseiért folyó harc­ban. Az akciós . program javaslata kife­jezi a Szakszervezeti Világszövetség ama meggyőződését, hogy a nemzet­közi munkásosztály valamennyi ha­ladó erőivel együtt megoldhatja az emberiség időszerű problémáit. „Holnap felkérem a kongresszust — mondotta —, utólagosan 3247 millió dol­lárral növelje a folyó évi fegyverkezési kiadásokat. Hogy kiegészíthessük és kibövíthessük hadosztályainkat, kérni fogom a hadse­reg engedélyezett létszámának 875 ezer főről egymillió főre való emelését. Kérni fogom a haditengerészet állomá­nyának 29 ezer fővel, a légierők állomá­nyának 63 ezer fővel való emelését." A negyedik pontban egyes tartalékos egységek behívásáról, valamint a katonai szolgálat meghosszabbításának szükséges­ségéről beszélt az amerikai elnök. A to­vábbiakban a légierők megerősítését szorgalmazta, s végül 1,8 milliárd dollár­ban állapította meg a fegyvervásárlás fokozására szükséges összeget. Kennedy bejelentette, hogy a ka­tonai költségvetés január óta 6 millió dollárral emelkedett és „ezen követelmények súlya .sok amerikai család vállára nehezedik." Kijelentette, hogy az USA „diplo­máciai állásfoglalásának nem szabad defenzívnek lennie" és a „békés megegyezést szilárd állásponttal kell keresni". Kennedy beismerte, hogy a helyzet Németországban nem normális, azon­ban nem terjesztett elő semmilyen javaslatot a helyzet megoldására. Ezenkívül azt a szovjet javaslatot, hogy mindkét német állammal kös­senek békeszerződést, „értelmetlen­nek" minősítette. Lényegében amel­lett tört lándzsát, hogy a jelenlegi nem normális helyzet fennmaradjon, és bebizonyította, hogy az USÁ-nak szüksége van a berlini kérdés kiéle­zésére, hogy megindokolhassa a lázas fegyverkezést. Ezt a valóságot oly állításokkal akarja leplezni, hogy „a világfeszültség forrása ma nem Ber­lin, hanem Moszkva", és „nem tőlünk függ, béke lesz-e vagy háború". Kennedy beszédét — igen logikát­lanul — azzal fejezte be, hogy az USA ezen intézkedésekkel békés cé­lokat követ. LIONEL BRIZOLA, Rio Grandé do Sul brazíliai állam helytartójá [elkérte a Szovjetuniót, vegyen részt a versenypá­lyázaton. melyet az említett államban egy villanyerőmű építésére indítottak. (ČTK) ÜJ SZÖ 3 * 1961. július 22.

Next

/
Thumbnails
Contents