Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-16 / 196. szám, vasárnap

Mindenki tegyen eleget kötelességének A pártszervezet munkája a döntő • A siker feltétele az emberek és gépek felké­szültsége • Érvényesítsük a jó tapasztalatokat • Több téglát és olcsóbbat Amikor a štúrovoi téglagyár vezetőitől azt kérdeztük, hogyan tel­jesítették az első félévi terv felada­tait, egy barázdával több képződött homlokukon. Ez azután akaratlanul is arról árulkodott, gondot okoz a Válasz. Igen, a terv teljesítése sok nehézségbe ütközik. Nemegyszer a nyerstégla-szárítással, máskor pedig az égetéssel, a minőséggel van baj. Azt is mondják, hogy a magas tervet nem bírják a kemencék. De még mielőtt a termelés és a pártmunka problémáival foglalkoz­nánk, meg kell említenünk, hogy té­vednek, akik úgy gondolják, az új­ságírónak valamilyen nagy örömet jelent a hibák feltárása, azok bírá­lása. Ha valamire, akkor erre el lehet mondani, hogy szükséges rossz. Sok­kal jobb, ha szép eredményeket kell mérlegelni, a dolgozókat dicsérni. Lakás, lakás, lakás... Mehnyien várják, sürgetik, hogy gyorsabban épüljenek, hányan takarékoskodnak évekig, szövetkeznek, saját maguk látnak hozzá az építkezéshez. Sok­sok új lakónegyed, utcasorok léte­sülnek, de mindez nem elég. Sokszor építkezési anyag hiánya miatt áll, akadozik a munka. A štúrovôi tégla­gyár például 289 000 téglával maradt adósa építővállalatainkak az első fél­évben. S ha igazuk is lenne abban, hogy a kemencék tűzsebességét nem lehet gyorsítani, nincs igazuk abban, hogy a pártfunkcionáriusoknak a ke­ze mindenütt munkával van tele, ritkán adódik idő, alkalom, olyan eszmecserére, amelyeken a termelés, a pártmunka főbb tapasztalatait meg­tárgyalnák, elemeznék. Agitáció nélkül aligha alakulhat ki igazi verseny. Szatmári István elv­társnak, a kétkezi munkában és a munkásmozgalom harcaiban megöre-­gedett téglagyári szakembernek az a véleménye, hogy a gyárból nem kell a szomszédba menni agitációs érve­kért. Csak körül kell nézni és máris szembetűnik, mennyire megváltoztak a dolgozók munkakörülményei. Az öreg kémény már nem pipázik. Üj, korszerű gépekkel berendezett gyár épült a régi düledező tövében. Lenne tehát miről beszélni, mivel agitálni a párttagoknak, a pártszer­vezet vezetőségének, de a pártbizott­ság júniusban még csak nem is ülé­sezett. Talán nem szükséges? Hogyne volna, nagyon jó lenne, ha például most, a második félév küszöbén meg­vitatná, hogyan kapcsolódhat be a téglagyár valamennyi dolgozója a versenybe, az új berendezések jobb, alaposabb kihasználásába. Az üzemi pártszervezet bizottságának bizony •okkal több tellene erejéből, mint •mennyit az utóbbi hónapokban tett. A pártszervezet, a gazdasági vezetők munkájának ellenőrzése so­rán a termelési terv teljesítésének érdekében használjon fel valamennyi eszközt, elsősorban az olyan fontos eszközt, mint a párt politikai felvi­lágosító munkája. Sajnos, az üzemben a pártszervezet, a szakszervezet és a gazdasági vezetők még nem ta­lálták meg a módját, hogyan lehetne jobban együttműködni a termelékeny­ség növelése, tehát az üzem, a dol­gozók érdekében. Galgóczi Rudolf, a gyár vezetője sem tudta megtalálni a megfelelő hangot a dolgozókhoz, a pártszervezethez és a szakszerve­zethez s így feltornyosultak a bajok, az ellentétek. De nem lennénk tár­gyilagosak, ha csak a gazdasági ve­zetők hibáit pellengéreznénk ki és nem mondanánk meg, hogy a párt­bizottság is hosszú ideig megalkuvó volt, elnézte a hibákat, például a formatégla-szállítószalag akadozását. De van más probléma is, előfordul, hogy az egyszemélyes vezetés eWét elferdítik. Egyes gazdasági vezetők az egyszemélyes vezetés alapján úgy gondolják, hogy rájuk nem vonatko­zik a tömegek, a beosztottak véle­ménye és ellenőrzése, nem tartják fontosnak, hogy a párt és a szak­szervezet véleményére támaszkod­janak, elszakadnak a termelésben dolgozóktól, elvesztik támogatásu­kat a hibák feltárásában és megszün­tetésében. Márpedig az üzemi pártellenőrzés módszereinek tökéletesítése azt je­lenti, hogy a pártbizottságnak be kell hatolnia a termelés minden rész­letkérdésébe. Biztosítani kell a fe­gyelem feltétel nélküli betartását, a tervek szigorúbb teljesítését. Az el­lenőrzés mozdítsa elő a rejtett tar­talékok feltárását és kihasználását is. Rá kell mutatni arra, hogy a pártszervezet elnéző a fegyelem megsértőivel szemben. Elsiklott pél­dául az üzemvezető hibái fölött, aki helytelen vezetési módszereket alkal­mazott, s a járási pártbizottságnak kellett rendet teremteni, orvosolni a sérelmeket, elítélni az üzemvezető bosszúálló kísérleteit. Sžerencsére a mi rendszerünkben nagyon hatékony eszközök szolgálnak az elbizakodott emberek megfékezé­sére. A járási pártbizottság a dolgo­zók figyelmeztetése nyomán foglal­kozott az üggyel s bírálta az üzem­vezetőt, mint kommunistát. A kom­munista és pártonkívüli dolgozók ja­vaslatainak, bírálatainak, észrevéte­leinek és panaszainak meghallgatása, elemzése és orvoslása a pártmunká­nak egyik nagyon fontos eleme. A Nové Zámky-i járási pártbizott­ság valóban nagy gondot fordít erre a munkára. — A járási pártbizottság rendsze­resen megtárgyalja az egyes üzemi pártszervezetek munkáját és alapos elemzés után megfelelő határozatot hoz. S a tapasztalatokat általánosít­va konkrét feladatot ad az üzemi A Nové Mesto nad Váhom-i automatizációs fejlesztési üzemben a technikusok új célgépet szerkesztettek. A szákemberek legújabban az ultrahangot is felhasználják. Képünkön: az univerzális berendezés az apró elektrotechnikai és automobil alkatrészek gyártásánál tesz jó szol­gálatot. Főleg a menetvágásnál, fémgyaluzásnál és a többi sorozatgyár­tásnál veszik majd nagy hasznát. Tibor Honaizer mérnök, Zdenek Barták és Rudolf Sudora az új berendezést próbálják ki. (V. Pŕibyl — ČTK — felvétele.) Cukorfinomítót szállítunk Kambodzsának pártszervezetnek — mondotta Bed­narik elvtárs, a járási pártbizottság instruktora, aki nagyon jól ismeri a téglagyár problémáit, a pártszervezet tevékenységét. Azt tanácsolja az elv­társaknak, a pártszervezetnek, hogy éljen a pártellenőrzés jogával. A pártbizottság persze nagyon vi­gyázzon arra, hogy ne sértse a gazdasági vezető önállóságát, ne he­lyette* végezze el a feladatokat. Nagyon fontos, hogy a pártbizott­ság szervező- s nevelőmunkája során állandó kapcsolatban és kölcsönös jó viszonyban legyen az üzem ve­zetőjével. Szükséges megjegyezni azt is, hogy a pártbizottság a termelés ellenőrzése közben nem vonhat visz­sza és nem adhat ki gazdasági intéz­kedéseket, mert ez az egyszemélyes vezetés elvének megsértése lenne. Másrészt azonban a gazdasági vezető kötelessége, hogy mindenképpen se­gítse a pártbizottságot, támogassa, bocsássa rendelkezésére a tájékozó­dásukhoz szükséges kimutatásokat. A gazdasági vezető szívlelje meg a pártbizottság, a szakszervezet javas­latalt s idejében intézkedjék az ál­taluk feltárt hiányosságok, a ter­melés során felmerült problémák megoldására. Mindez csak ízelítő a tégla­gyár problémáiból, csak néhány do­log, amelyet ott tartózkodásunkkor sikerült felderítenünk. Érdemes len­ne, ha a pártbizottság tagjai és a műszaki vezetők alaposabban szem­ügyre vennék, hogyan lehetne fino­mítani a verseny feltételeit, hogy a téglaégetők egyértelműen érezzék: a jó munkát igajságosan jutalmaz­zák. A szárítószínek tele vannak ége­tésre váró nyerstéglával. Az adósság törlesztésében, a termelés egyenletes teljesítésében sok múlik tehát az égetők fegyelmezettségén. A munka­idő teljes kihasználásában bizonyára rejlik még tartalék. A gépek állandó karbantartásával is megelőzhetik, hogy géphiba miatt kelljen leállniuk. Közös összefogásukon múlik, hogy az év végén munkájuk sikeréről adhas­sanak majd számot. ERDŐSI EDE Az ország ellátásáról van szó Nagyon helyes, hogy ezekben a hetekben és napokban a falu dol­gozó parasztjainak igyekezete gaz­dag termésük betakarítására irá­nyul és minden szövetkezet a ga­bonafelvásárlási terv teljesítését helyezi előtérbe. Az aratási munkák dandárja alatt azonban a hús-, tej­és tojásfelvásárlás folyamatos tel­jesítéséről sem szabad megfeled­keznünk. Az első félévben a húsfelvásár­lásban 93,4 százalékot értünk el, tejből 98,4 százalékra teljesítettük a tervet, tojásból pedig már a 1Ö1 százalékot is túlszárnyaltuk. Jú­niusban lényegesen megjavultak a felvásárlás eredményei, tejből 19 millió literre csökkentettük az el­ső negyedévben keletkezett adós­ságot. melyet a második félév első felében feltétlenül ki kell egyen­lítenünk. Sok példát említhetnénk meg ama járásokból, szövetkezetekből, me­lyek az-évi és az időszakos tervet minden állattenyésztési termékből pontosan teljesítik. A Nové Zámky-i járás belái szövetkezete például a tejfelvásárlást az év elejétől ma­gasan túlteljesíti és a tojással sem áll rosszabbul. A cadcai járás szö­vetkezetel végeredményben egész évi tojásfelvásárlási tervüket már az első félévben teljesítették. Miért késlekednek a többi járá­sok? Természetesen a dolgok nyit­ját a termelésben kell keresnünk, mert ha emelkedik a termelés, a felvásárlás eredményeinek is nö­vekedniük kell. Az egész felvásár­lás sikere tehát az emberek, az etetők, állatgondozók és fejők ke­zében van, akik körültekintő, jó munkájukkal biztosítják az ország ellátását. Jadviga Hessová a Kráľov­ské Poŕíčí AG sertésetetője például 236 hízónál 73 dekára növelte a napi átlagos súlygyarapodást és mintegy 172 kilogramm hús terme­lését biztosltja naponta. Ezzel szemben egész sor szövetkezet, állami gazdaság — melyek négy év alatt akarják teljesíteni az ötéves tervet — kisebb súlygyarapodással is megelégszenek és több helyen még a 40 dekagrammot sem érik el. A harmadik ötéves terv előkészí­tésénél mezőgazdasági üzemeink azt is vállalták, hogy legalább 20— 25 százalékkal fokozzák évente a termelést, hogy határidő előtt cél­ba érjenek. Ezzel szemben a fubái szövetkezet sem a tej, sem a hűs­felvásárlási tervet nem teljesíti egyenletesen, sőt a szövetkezet ve­zetői felháborodva vették tudomá­sul, amikor a JNB felvásárlási fel­adatukat az általuk megjelölt szá­zalékaránynak megfelelően emelte harmadik ötéves tervünk első évé­ben. Ebből az a tanulság, hogy a me­zőgazdasági kollektívák nagyon sok kötelezettségvállalása, a szövetke­zetek felajánlásai csak papíron maradtak és nem teljesítik kielé­gítően. A szocialista felajánlások iránt igen nagy közömbösség nyil­vánul meg egyébként a falvakon. A kötelezettségvállalások teljesíté­sét úgyszólván senki sem ellenőr­zi s ez semmi esetre sem serkenti a dolgozókat a termelés nagyobb mérvű fokozására. A helyi nemzeti bizottságoknak most a termésbetakarítás mellett az legyen a feladatuk, hogy felül­vizsgálják a kötelezettségvállaláso­kat, az állatgondozókat, etetőket és fejőket jobb munkára serkent­sék. A meggyőző szónak mindig nagy ereje van s ebben az esetben a felvásárlás ütemét lényegesen előmozdítaná. A szövetkezetekben már most gondolkoznak az 1962. évi tervek előkészítéséről. A gazdálkodás fél­évi eredményei éppen jó kiinduló­pontul szolgálnak ahhoz, hogy fel­mérjék, hogyan teljesítették eddigi előirányzatukat, miben követték el a hibát, hogy azok a következő időszakban meg ne ismétlődjenek. Az az alapelv, mely szerint az első gabona az államé, teljes mértékben érvényes a felvásárlási tervek tel­jesítésére, az állattenyésztési ter­mékek termelésének fokozására Is. Csak akkor érdemelhetik ki szövet­kezeteink munkásosztályunk és az egész ország dolgozó népének el­ismerését, ha a gabonaeladás mel­lett a hús- és a tejfelvásárlást is idejében teljesítik. (th) TlLNÖiTeKNEK eyerhiekckröl Mikor kezdjük el a gyermek nevelését ľ A csehszlovák-kambod­zsai gazdasági egyezmény alapján a Technoexport Csehszlovák Külkereske­delmi Vállalat szerződést kötött pálmanedvből ké­szített cukor finomítására szolgáló komplett beren­dezés szállítására. E be­rendezést a Hradec Krá­lové-i Győzelmes Február Üzem dolgozói gyártják. E berendezés termelési teljesítménye 24 óránként 50 tonna cukor lesz. Ebben az esetben új­donságról van szó, mert Csehszlovákia eddig csu­pán cukorrépából, vagy cukornádból készített cu­kor gyártására szolgáló berendezést szállított. Technikusaink sokéves ta­pasztalatai azonban biz­tosítják e megrendelés si­keres teljesítését is. A be­rendezést 1963-ban helye­zik üzembe. A MINAP vendégeim érkeztek. Apa, anya és három éves kis­fiúk. Feltűnően szép, jólfejlett pu­fók kis gyerek. A szülők régi, gyer­mekkori barátaim. Míg én a kicsit vetkőztettem, látom, hogy édesapja felteszi a szekrény tetejére a virág­vázát, a heverő mögötti szekrény­kén lévő dísztárgyakat, az olvasó­lámpát — minden elmozdítható tár­gyat, mely alacsonyabb helyen áll a szobában. Mit csinálsz? — kér­dem megütődve. — Vladko igen élénk gyerek — válaszolja nem titkolt apai büszke­séggel. — Félős, hogy magára ránt valamit. Nos, ami ezután következett, fel­ért egy kisebb cirkuszi előadással. A szabaddá téti terepen a kisfiú vadul nyargalt, kettős és hármas szaltókkal bukfencezett az újonnan bevont heveröről a földre, a földről a fotelbe és vissza. Hol a terítőt rántotta le hamutartóstul a szőnyeg­re, hol a sarokban álló fikuszt tün­tette ki figyelmével, két levelét tépve le egyszerre. A szülők pedig nyugodtan társalogtak, s csak oly­kor villant össz'5 büszke mosollyal tekintetük, amikor a kis Vladko, ne­hogy kiessen a ügyelem középpont­jából, a bútorokat kezdte teljes ere­jéből rugdosni. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor rövidesen búcsúzkodnak. Hi­degen válunk e egymástól. Szinte látom az arcukon a vádat, hogy nem méltányoltam kellőképp aranyos fiacskájuk temperamentumát. Hisz a jóvérű gyerek eleven! Azt hiszem, mindnyájunknak van­nak ehhez hasonló tapasztalatai. Sok szülő, különösen az első, vagy egyetlen gyermeknél nem tudja, vagy nem akarja belátni, hogy az ilyen „nevelés", mennyire káros. El­sősorban magának a gyermeknek árt vele, hisz az ilyen rakoncátlan gyer­mek terhére van környezetének, nem lévén iránta mindenki oly elnéző, mint a szülei, de maguk a szülők is rabszolgájává válnak az ilyen gye­reknek. Később pedig, ahogy óvo­dába, iskolába k erül, nehezen illesz­kedik bele a kollektívába, nyafka, sértődő, zsarnokoskodó, durva a tár­saihoz, egyszóval nem szeretik, el­szigetelődik a többiektől. E helyte­len nevelés nemegyszer kihat a gyermek egész életére, önző, hiú, munkatársaival megférhetetlen, zsar­nokoskodó felnőtt lesz belőle. Az ilyen ember pedig átka minden munka-kollektívának, s nagy önfe­gyelemre, erős akaratra van szük­sége, hogy a kollektíva segítségével leküzdje rossz tulajdonságait, me­lyeknek gyökerei gyermekkorába nyúlna vissza. I GEN ám — mondhatná valaki, s a kis Vladko szülei is ezzel érveltek. — A 3—4 éves gyermek még túl kicsi, nem lehet úgy fe­gyelmezni, mint egy iskolást, olyan kicsi még, nem fog rajta a szó. Pe­dig ez nem helyes. A gyermekneve­lésnek nincs valamilyen meghatáro­zott kezdeti ideje — az óvodás, vagy iskolás kor — ha nem már csecsemő korában, úgyszólván a gyermek világrajövetelétől tart. A rendszeres táplálás, alvás, tiszta­ság a kezdet, később a játék —, hogy megtanuljon magában eljátsza­ni, hogy ringatás, mese nélkül, pon­tos időben elaludjon stb. Igaz, hogy — a fenti példára utalva — a 3—4 éves gyermek, miután már önállóan ügyesen mozog, s ebben a korban fejlődik ki önálló akarata, több gon­dot okoz, hogy mozgás utáni vá­gyát, gyakran dacosságban megnyil­vánuló akaratát megfelelően irá­nyítsuk, „kordában tartsuk". Mi a nyitja ennek? Először is a szikla­szilárd következetesség. Ha valamit megtiltunk a gyereknek, ragasz­kodjunk ahhoz, hogy azt tényleg ne tegye. Szoktassuk hozzá, hogy van­nak tárgyak a lakásban, amelyekhez nem szabad nyúlnia, kályha, villany­kapcsoló. dísztárgyak stb. Semmi esetre sem helyes, ha a gyerek ked­véért sivárrá tesszük lakásunkat, csak azért, hogy kárt ne tegyen ma­gában vagy a berendezésben. Ter­mészetesen gondoskodnunk kell arról is, hogy legyen a gyermeknek a lakásban — ha külön szoba nem jut —, legalább egy zuga, ahol játszhat, játékait tartja stb. Ezen­kívül vigyük, amennyire csak lehet, sokat levegőre, de ne az utcákat rójjuk vele, hanem játszótérre, park­ba, ahol szabadon futkározhat, más gyermekekkel együtt megtanulja azt, hogy ne mindig az ő akarata érvényesüljön a játékban, hogy al­kalmazkodnia kell a többiekhez, ha azt akarja, hogy befogadják maguk közé a játékba. így a gyerek a sza­bad levegőn mozogva kiadja ener­giafeleslegét, s otthon nyugodtab­ban eljátszogat. Ahol udvar, kert van a háznál, persze a dolog még egyszerűbb. A másik fő nevelési elv a türelem, a meggyőzés. Némely szülő folyton kiabál a gyermekkel, tilt mindent, folyton üti-veri, sokszor csekély ok miatt is. Az ilyen gyermek a kiabá­lást, verést megszokja s ahelyett, hogy engedelmesebbé válna, dac fej­lődik ki benne minden parancsolga­tással szemben, sőt később nemegy­szer sunyivá, hazuggá válik a „zajos neveléstől" való félelmében. Hogyan legyen tehát az anya, vagy apa szi­gorú, de amellett igazságos? Tü­relemmel, azzal, hogy a geyereket, a 3—4 évest éppúgy, mint a nagyob­bat, emberszámba veszi, megmagya­rázza, s nemegyszer magyaráz­za, miért kel! ezt vagy amazt meg­tennie, s miért nem szabad viszont mást tennie, mire kell vigyáznia. Ne fukarkodjunk a dicsérettel sem, ha a gyerek jó, ha szótfogad. Különösen azoknál a gyermekeknél, akiknek nincs még, vagy nem is le­het testvérük, fontos, hogy mielőbb hozzászokjanak a kollektív élethez, mert otthon egyedül lévén, rend­szerint a család középpontjává vál­nak, körülöttük forog minden. Ez az­után olyan eredményre vezethet, mint ahogy a bevezetőben leírt láto­gatáson történt. Ha csak lehet, adjuk be a gyereket óvodába, ahol a töb­bi gyerek között szakszerű vezetés mellett levetkezi az otthoni túlzott kényeztetés szülte rossz tulajdonsá­gait. k FEGYELMEZETT jól nevelt gye­** rek, legyen bár virgonc, eleven, — szüleinek, környezetének örömöt okoz, később pedig iskolában, az élet­ben, a munkában is jól megállja a he­lyét, szocialista társadalmunk méltó tagjává válik. S ez a célunk. P. J. 3ÜJ SZÖ 4 * 1961. július 16.

Next

/
Thumbnails
Contents