Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-15 / 165. szám, csütörtök

Világ -proletárjai, egyesül jetele ! SZIOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSA6ANAK NAPILAPJA 1961. június 15. csütörtök 30 fillér XIV. évfolyam, 165. szám A takarmánykérdés országos ügy Szövetkezeteink és állami gazdaságaink nagy többsége merész és konkrét célokkal kezdte harmadik ötéves tervünk első esztendejét. Sok mezőgazdasági nagyüzemünk dolgozói vállalták, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítik. Nem kevés azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek a száma sem, melyek elsősorban tejből és húsból akarják határidő előtt teljesíteni az öt évre tervezett feladatokat. Mindez természetesen komoly erőpróbát jelent a mezőgazdasági dolgozók részére, hiszen éppen a tej- és hústermeléssel szorosan összefüggő takarmányalap gyengének bizonyult ahhoz, hogy mindjárt az év elején jelentős növekedést érjünk el az állattenyésztési termékek termelésében. Az elmúlt tél arra is világos bizonyítékul szolgált, hogy az állattenyésztési tervfeladatok teljesítését nem annyira a takarmányok mennyisége, hanem inkább a minősége határozza meg. Mert hiába volt egyes helyeken bőséges mennyiségű a szálastakarmány, a tápértékszegénység következtében a termelési eredmények a vártnál gyengébbek voltak. Sok nagyüzemünkben ugyan nagy igyekezetnek, komoly erőfeszítésnek lettünk tanúi, a tápértékszegény takarmányok élesztősítésével, ízesítésével próbálták helyrebillenteni a kései kaszálás, vagy a rossz betakarítás miatt bekövetkezett veszteséget, és teljesíteni a vállalt feladatokat. Valljuk be, ez nagyon kevés helyen sikerült. Nem véletlen tehát, hogy a tapasztalatok alapjáp sok mezőgazdasági dolgozó, — főképp az állattenyésztők, — köpték a markukat: no, a következő betakarításnál már tudjuk, mit kell tennünk. A nagy fogadkozás, illetve az önmagukat kínáló tapasztalatok eredményeit azonban aránylag kevés mezőgazdasági nagyüzemünkben mutathatjuk ki. örvendetes .tény ugyan, hogy a Bratislava-környéki járásban már több mint egy hete kazlakba rakták az évelő takarmányokat, hogy a Galantai Állami Gazdaság részlegein csaknem az összes takarmányt mesterséges szárítással óvták meg a tápértékveszteségtől, vagy az, hogy az okoči, Nová Vieska-i és még jó néhány szövetkezetben eső nélkül kazalozták a kiváló minőségű lucernát, de sok az olyan eset, amikor a hanyagságot kell bírálnunk. Országos méretben még a vetett takarmányokból is több ezer hektár kaszálásra vár, a rétek kaszálásával pedig még a felénél sem tartunk. Még rosszabb a helyzet a kazalozásnál. Mindez felveti a kérdést: mezőgazdasági üzemeink hogyan fogják teljesíteni a népgazdaság szempontjából oly fontos vállalt feladatokat, ha a lehető legrövidebb időn belül nem tesznek meg minden tőlük telhetőt a takarmányok gyors betakarítása érdekében? Hogyan törődnek életszínvonaluk emelésével, ha a pénzügyi szempontból legfontosabbat, a nagy jövedelmet jelentő, jó minőségű takarmányalapot nem biztosítják kellőképpen? Milyen alapon vállalták tejből és húsból a tervfeladatok határidő előtti teljesítését azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek most a váilalt feladatod lehetőségei megteremtésének időszakában szem elől tévesztik a legfontosabbat: azt, hogy a megtermett takarmány olyan mértékben több tej és több hús, amilyen mértékben megóvják a tápértékveszteségtől ? Az illetékesek részéről kifogás is akadhat bőven. Ilyenek: bennünk megvolt az akarat, de az időjárás közbeszólt. Ilyen érvelés esetén ne legyünk elfogultak, inkább vizsgáljuk meg, mi is az alapja az ilyen kifogásnak. Rájövünk, hogy gyárán az ügy iránti közömbösség, sőt nem ritkán egyenesen a hanyagság. Mert vegyük csak számításba, vajon kihasználtuk-e kellőképpen azt a 7500 ventillátort, amelyek a szárításhoz rendelkezésünkre álltak? Bizonyára nem. Ugyanazt mondhatnánk a szárítóállványok alkalmazásáról, sőt ezek mellőzése még kevésbé ad okot elfogadható érvelésre, mert elkészítésükre tehát felhasználásukra is — mindenütt van lehetőség. A kedvezőtlen időjárásra való hivatkozás semmiképpen sem lehet indok a késlekedésre. Éppen ellenkezőleg — ennek az évenként ismétlődő körülménynek kell felhívni a figyelmet arra, hogy a takarmánybetakarítást nem lehet halogatni, hanem minden eszközt, főképp a korszerű technológiát alaposan fel kell használni ahhoz, hogy a lehető legjobb minőségű takarmányt rakjuk kazlakba, vagy konzerváljuk a silótartályokban. Nem vall gondos gazdára az, hogy országos viszonylatban alig 4—6 százalékos emészthető fehérje tartalmú szálastakarmányt raktározunk el, holott egyes mezőgazdasági üzemekben a 10—11 százalékot iá elérik. Mezőgazdasági dolgozóink azt a lehetőséget sem használják ki kielégítően, melyet az évelőtakarmányok és füvek silózása révén nyerhetnének. Pedig már ezen a téren is vannak jó tapasztalataink. Például a Hliníki Állami Gazdaság dolgozói éltek is a lehetőséggel, már május végéig 1650 mázsa füvet lesilóztak. A silózás előnyéről, a silótakarmány tápértékgazdagságáról már régen meggyőződhettek földműveseink, mégsem győzzük eléggé hangsúlyozni azt a különösen lényeges előnyt, hogy a tápérték tartósításának ezt a módját még esős időben is el lehet végezni. Mint az említett példákból látjuk, van lehetőség a takarmányok veszteségmentes betakarítására. Csak arra van szükség, hogy a feladatoknak megfelelően szervezzük meg a munkát. Ezen a téren különlegesen nagy feladat hárul a nemzeti bizottságokra, valamint a pártszervezetekre. Ha a termelési feladatok meghatározásában ök voltak az irányítók, akkor ebből természetesen következik, hogy a vállalások megvalósításának biztosítását is elsősorban nekik kell szorgalmazniok. Népgazdasági szempontból ők ismerik leginkább a feladatok fontosságát, tegyenek meg tehát mindent annak érdekében, hogy a takarmánybetakarítást, ezt a fontos országos problémát a lehető leggyorsabban befejezzük. MMMMMMS wg'" WM% A szocialista munkaverseiy mozgósító erejével Tizenkét kombájn készenlétben • 5000 korona a győzteseknek • Négyszáz hektáron tarlókeveréket vetnek • Többmenetesen és két műszakban, amennyit csak lehet Közel 4000 hektáros a svodíni szövetkezet. Egy ilyen nagy gazdaságban mindig sok a tennivaló. Ilyenkor, amikor a növényápolás befejezésével és a lucerna második kaszálásával párhuzamosan az 1454 hektár gabonából is mind nagyobb, terület ölti magára a sárguló nyári ruhát, még jobban felszaporodnak a munkák. Igen. a svodíni szövetkezeteseknek 1454 hektár területről kell betakarítaniuk a gabonát. A gondosan szervezett munkabeosztásból kitűnik, hogy minden munka elvégzését a legcélszerűbben biztosították. Szinte természetesnek, magától értetődőnek tűnik, hogy ennek így kell lennie. Pár nappal ezelőtt, amikor Méry István mühelymester, Smid Imre, Gábris László, Ciliing András, Malej István meg a többi javító néha még a mennybélieket is szólítgatták az alkatrészhiány miatt, amikor Sárai Mihály gépesítő-napokat futkározott dobsín, csapágy, vagy egyéb alkatrész ügyében, akkor még nem vehettük volna ennyire természetesnek az alapos felkészülést. Az ember győzött, mert győzni akart, hogy ezzel szolgálatába állítsa a gépeket, a technika eme felbecsülhetetlen értékű vívmányait, megkönnyítse az esztendő legnehezebb mezőgazdasági munkáját s egyúttal saját magunk és egész népgazdaságunk érdekében megteremtse a veszteségmentes gabonabetakarítás feltételeit. Beszélgettem a kombájnosokkal. Látszólag nyugodtak, néhány mondat után azonban megmutatkozik rajtuk az a belső feszültség, amely mostanában még az éjszakákat is nyugtalanná teszi. Tavaly 128 hektáros teljesítménnyel Dományi Mihály nyerte a versenyt, második 120 hektárral Lehotkay Béla lett. Az idén már nem 8, hanem 12 kombájnos versenyez az elsőségért. Ezerszáz koronán osztozkodhat a 3 első. ötezer koronát szavazott meg a szövetkezet tagsága a gabonabetakarításban részt veyő legjobb dolgozóknak. — Szép összeg a fizetés mellett az a néhány száz korona is az első helyért — mondotta ezzel kapcsoAz idei esős időjárás és a gondos trágyázás eredményeként jrfazdag a termés takarmánynövényekből a Veľké Pavlovicel Állami Gazdaság podivíni gazdaságának földjein. Az állandó esők azonban sok nehézséget okoztak a széna betakarításában és szárításában. Ezenkívül a Dyjt folyó is árvízzel fenyegette a környéket A gazdaság vezetősége ezért megtett min den Intézkedést a széna megmentése érdekében. Az állami gazdaság dolgozói há rom nap alatt több mint 40 vagon ki váló minőségű szénát mentettek meo gyors beavatkozásukkal. (E. Bican — CTK felvétele; A chotíni szövetkezetesek (komárnói járás) már a múlt évben tapasztalták, hogy a repce aratásánál sokkal kisebb a szemveszteség, ha ezt a munkát kombájnnal végzik. Éppen ezért úgy határoztak, hogy ez idén a repcét kombájnnal aratják. A határozat már valósággá is vált, Dékány Elek kombájnos nagy igyekezettel és hozzáértéssel aratja a gazdag termést. (K. Cích — CTK — felv.) latban Lehotkay Mihály —, de komolyan mondom, hogy a pénz magában még nem tenné meg a várt hatást. Tapasztalatból tudom, hogy például a verseny állásának naponkénti értékelése sokkal jobban mozgósítja az embert, mint a koronák. A jő dolgozó úgyis többet keres, mint a gyengébbek, pénzben tehát már élvezi a jó munka gyümölcsét. Az erkölcsi győzelem, a becsületbeli kötelesség példás teljesítéséből fakadó jó érzés több a pénznél. Mintha a vezetőség is hasonlóképpen látná a dolgot, mint Lehotkay kombájnos. A szervezésnél gondoltak, sőt nagy súlyt helyeztek a napi értékelésre. Arra is gondoltak, hogy a döntő napokban valamennyi gép alaposan ki legyen használva, megszervezték a kétmenetes aratást. Hogy szakemberekben ne legyen hiány, a meglevők mellé 9 fiatal most végezte el a kombájnos tanfolyamot, traktorvezetői képesítést pedig 30-an szereztek. Többmenetesen a terv szerint az 1454 hektár gabonának csak a feléről, a valóságban azonban anynyi hektárról gyűjtik be a gabonát, amennyiről csak lehetséges. Természetes, hogy a lánctalpasok állandóan két műszakban végzik majd a tarlóhántást, mert csakis így érhetik el, hogy a tervezett 400 hektár területet mielőbb bevethessék tarlókeverékkel. Mert kell a takarmány. HARASZTI GYULA Másodszor kaszálják a lucernát A Bajči Állami Gazdaság dolgozói Szlovákiában az elsők között fejezték be a vetett takarmányok betakarítását. Ezzel nemcsak azt érték el, hogy az első kaszálásból kiváló minőségű takarmányt takarítottak be, hanem azt is, hogy az elsőnél is gazdagabbnak mutatkozó második lucerna kaszálását még aratás előtt megkezdhették. A gazdaság ohrasti részlegén 4 traktor már június 13-án megkezdte a lucerna második kaszálását s mindjárt az első napon 20 hektáron hagyták renden az ugyancsak kiválónak ígérkező takarmányt. • ŰJ TEXTILKOMBINÄTOK A SZOVJETUNIÓBAN Az Orosz SZSZSZK Állami Tervbizottságának jelentése szerint a hétéves terv végéig Szibériában, az Uraiban és a Távol-Keleten 24 textilüzemet építenek. Ezen az óriási kiterjedésű vidéken eddig úgyszólván nem létezett textilipar. 1965-ben azonban már több mint egymilliárd méter szövetet gyártanak majd, 1975-ben pedig 2 és félmilliárd méter, többnyire müfonálból készült szövet előállítására számítanak. Az elsó kombinát építését a szibériai Csita közelében kezdik meg, ahol a Szovjetunió harmadik kohászati bázisa már épülőfélben van. 9 QRSZÁCOS SZÁNTÓVERSENY MAGYARORSZÁGON Magyarországon több mint ötezer traktorvezető vesz részt a helyi és körzeti, sebességre és szántási minőségre irányuló versenyeken. Augusztus közepén a győztesek a megyei versenyekre jönnek össze, s a 38 legjobb traktorvezető augusztus végén Martonvásárott a döntőben indul. A két legjobb magyar traktorvezetőt kiküldik Franciaországba a nemzetközi szántóversenyre. 9 OJ NAGY ÜVEGGYÁR ÉPÜLT ROMÁNIÁBAN Romániában, Segesváron új, burkolatüveget gyártó üzem működik. 50 000 tonna üvegárut képes évente gyártani, tehát többet, mint 1938-ban az összes romániai üveggyár együttvéve. Az üvegiparnak Romániában évszázados a tradíciója. Az üveg korszerű, gép- és automatikus gyártása azonban csak a második világháború után indult fejlődésnek. További üzemek épülnek és 1965-ig a gyártás megkétszereződik. A romániai üveggyárak ma már nemcsak a hazai piacot képesek ellátni, hanem számos országba szállítják készítményeiket. Csehszlovák nap a poznani nemzetközi mintavásárcn Poznan (ČTK) — Június 14-én csehszlovák napot tartottak a poznani nemzetközi nagyvásáron. Jan Bukal, Csehszlovákia varsói nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa a csehszlovák pavilonban ünnepi találkozót rendezett, a mintavásáron résztvevő baráti országok kormányküldöttségeivel, az egyes pavilonok és a lengyel külkereskedelem képviselőivel. Jan Bukal beszédében utalt orra, hogy Csehszlovákia az idei jubiláris XXX. nemzetközi mintavásáron ugyancsak évfordulót tart, 25. ízben vesz részt a mintavásáron. Lengyelország külkereskedelmében a harmadik helyet foglalja el, ugyanúgy, mint Lengyelország a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külkereskedelmében. 1965-ig a kölcsönös árucsereforgalom további 3 milliárd koronával emelkedik.